Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958 október 19. ÍV' etn engedem, mert sze- " vetlek és féltelek — mondta a férfi csendesen, hangjában fojtott ‘Indulattal Nehéz, fuUasztő meleg terült a szobára. A nyitott ablakon át távoli mennydörgés hallatszott. Vi/utr készült künn a természetben és az emberi lelkek mélységeiben. — Négy éve vagyok a feleséged — szólt az asszony. — Négy év alatt kétszer voltam »úgy«, és te mind a kétszer ezzel á gyenge érvvel vettél le a lábamról: “nem engedem, mert szeretlek és féltelek«. — Gúnyosan utánozta a férfi hangját, és szája fájdalmas mosolyba torzult. — így is van — szólt közbe a férfi gyorsan és hevesen. — Igenis szeretlek és féltelek. — Amit mondasz, az álszent ködösítés — vágott vissza az asszony indulatosan. — Nem engem szeretsz, hanem rajtam keresztül magadat. És nem engem féltesz, hanem a saját nyugalmadat, kényelmedet. Hát nem látod be — mondta kérlelve, és átölelve fétfe nyakát hozzá simult —, hogy az élet folytatása, az emberi öröm beteljesülése a gyermek? A férfi átkarolta az asz- szonyt, akit nagyon szeretett, és akinek közelsége mindig fejébe kergette a vért. — Nézd, kicsim — mondta gyengéden és oktatóan —, a fajfenntartási ösztön természetes ösztön, de ez még nem jelenti azt, hogy fiatal életünket emiatt el kell rontanunk. Az asszony hátralépett. Arca sápadt volt a kitörni készülő indulattól. — Ti, férfiak sokat hivatkoztok a fajfenntartási ösztönre. Ez jó takaró hamis és álszent felfogásotokra. Kitűnő fedezék, amely mögé mindig el lehet bújni, amelyre mindig lehet hivatkozni. Az igazság az, hogy ti csak az ösztönt szeretitek, keresitek és élitek, a fajfenntartástól már megijedtek. Nagy a felelősség, azonkívül kényelmetlen is. Amit mondtam, általánosítottam mert már nem tudok uralkodni magamon. Valójá- bwn azonban rád értettem, mert önző vagy és gyáva. A fajfenntartási ösztön életet ad, te pedig a halál gondolatát hordozod magadban. A szél, mint óriási fésű, végigborzolta a fák leveleit A Szobába hűvös levegő áradt. Az égiháború közeledett, felfelvillanó vülámfények kísérték útját. — Másokkal is megesett már — szólt a férfi, és hangja szilárdan csengett. — Fiatalok vagyunk, élni akarunk. Vagy a kormány rendeleté ránk nem vonatkozik? És ha a rendelet megvan, miért ne éljünk vele? Én nem akarom, és kész. Te pedig azért vagy a feleségem, hogy engedelmeskedj nekem. — Kétszer engedelmeskedtem! — kiáltott fel az asz- szony —, mert azt hittem, jót akarsz nekem. Hittem neked, és nem hallgattam a belső parancsra, amely tiltakozott az egészséges szervezetben végrehajtott cinikus gyilkosság ellen. De nemcsak engem csaptál be, hanem a lakáshivatalt is. Bezzeg, amikor ezt a lakást igényeltük, nem győztél hivatkozni arra, hogy babát várunk, és így meg úgy kell a lakás. Amikor megkaptuk, kijelentetted, hogy szeretsz és féltesz, alküldtéi a kórházba, nehogy az új lakás áhítatos csendjét és nagyszerű nyugalmát felverje a gyereksírás. De most már elég volt a hamisan csengő szavakból. Fiatal vagyok és egészséges. Gyermekem lesz; és bármenynyire sajnállak érte, neked is. Mindketten keresünk, aránylag jól élünk, az állam gondoskodik rólam is, a gyermekről is, a neveléséről és a jövőjéről is. Szívből remélem, hogy fiú lesz. A szél már vadul rázta a fákat. Az ablak ki-becsapódott a táncoló függöny alatt. Az ég fenyegetően morajlott, és a villámok vakító fénnyel cikáztak a nyári alkonyat homályában. — Nem kell sem fiú, sem lány! — ordított a férfi tombolva, és fel-alá szaladgált a szobában. — Majd két év múlva vagy öt év múlva vagy xíz év múlva lehet, hogy kell! De most nem kell! Érted!? Nem kell! Cigarettát vett elő, de remegő kezében nem gyulladt ki az öngyújtó. A heverőre hajította mind a kettőt. Majd zsebében kotorászott, és pénzt rángatott elő. — Itt van háromszáz forint — mondta felindultan —, holnap beszerződ a bizonyítványt, és elmész a kórházba. Itt van, fogd! — kiáltott feleségére, mert az vem mozdult. Az (asszony világos szeme elsötétült. Egy percig farkas- szemet nézett a kinyújtott tolni férfival, majd elfordult, és halkan, nagyon nyugodtan szólt: — Szeretném, ha az első kisfiú lenne. A férfi, mint sebzett vad, felordított, a százasokat a padlóra szórta, az ajtóhoz rohant. — Te!... — suttogta a fel- indultságtól rekedten. Ebben a pillanatban hatalmas mennydörgés rázta meg a levegőt, s zuhogva ömlött alá az eső. Kitört a vihar. A férfi kirohant. Az ajtó dördülve csapódott be utána. Az asszony egy pillanatig bé- nultan állt a külső és belső tombolás közepette, öntudatán lassan lett úrrá a gondolat. Hosszú időbe telt, amíg megértette, hogy a csatát elvesztette. Ekkor lehajolt, és ösz- szeszedte az elszórt százasokat. — Tudnia kell, és minden asszonynak tudnia kellene, hogy a természet nagy művébe történő minden mesterséges beavatkozás veszélyes. Veszélyes az egészségre, veszélyes az életre is. — Elhallga- tótt, és egyszerű szavakat keresett, hogy a nagyképűség és tudálékosság látszatát is elkerülje. — Minél többször csináljuk, annál veszélyesebb —v folytatta nyomatékkai, majd hozzátette: — A harmadik már nagyon veszélyes ... Maguk nők, ha teherbe esnek, vállat vonnak, és úgy gondolják, bejönnek ide három napra, és ezzel az ügy “természer v. • • iwm SOMOGYI PÁL: VIRÁNYI PÁL: Mint fáradt ágak Mint fáradt ágak, melyekről naphosszat szedtek a gyümölcsöt, lekonyultatok karjaim. És minden nap lejjebb, lejjebb estek. Vajon mi lesz, ha máju&nedvetek elfogy, s több gyümölcsöt nem bírtok teremni, odajuttok ti is, hová a kimerült gallyak, ha érinti a téli szél, lezuhantok? Szívem szól hozzád, ne jöjj még, Tél. Oly szép az ősz, szindús, bőmarkú .;; Október, te jóságos bölcs, ne ereszd el a kezemet. LAJOS BÉLA Álmos ősz szendereg Rengve, remegve, lágyan libeg a lomb. Dongva, gomolyogva, borong az őszi gond. Házakra, fákra est, szürkület feszül: eltemet, mi »volt-«, a »lesz«« életre szül. Mereng a képzelet, szépet, igazt keres; dobban — vörös a szív, a fő fehér, deres. Fáradt a sóhaj — mint óhaj leng a lég, Sápad, ha lobban, s felizzik még az ég. Lengő a felhő, lucsok, eső szepeg. Sajdul a szívben: álmos ősz szendereg. f)a£zte.LL Harapós felhők ugatnak szédelegve, mint kupán bólintott vén kuvaszok. Rongyos bundáikból vér csörgedez, s ráfolyik a füstködös hegyekre. Láthatatlan sas madár a szél, vijjogva röpdös föl s alá, kígyórajok kúsznak föl kuszáltan, s sziszegve köpdösnek felém. Sietek fedél alá, sietek! ■.. Meztelen karomon fényes cseppek olvadoznak, s csapzott dzsungelben fuldokol a nap. Odakünn egyszerre megszűnt a vihar. A rövid lubickolástól felfrissült természet tiszta illatokat szórt szét a szobában. * * * fízabó Józsefnél — szólt ^ ki a nővér a váróterembe. A fiatalasszony sápadtan lépett be a műtőbe. Szíve hevesen dobogott. Tudta, mi következik, hiszen kétszer esett már át hasonló műtéten. Egyszer, vagy három éve magánorvosnál, “privátim«, ahogy mondani szokták, tavaly meg itt, a kórházban. Nem félt, mégis valami szorítást‘ 'érzeti a gyomra körül Hali-tan -köszönt és köpenyének gallérját összébbhúzta nyakán anélkül, hogy tudta volna, mit csinál. Az orvos — középkorú, őszülő, sovány férfi — műszereivel babrált, és nem felelt. Az asszony tétován állt, nem tudta, mit tegyen. A nővér a műtőasztalt igazgatta. Félelmes csend volt. — Beteg? — kérdezte az orvos^ és rtifg if zeti-.fel. ... .. — Nem, .. .. •- Akkor miért akarja, megszakítani a terhességét?.... — Én nem akarom. A hang félénken razdült, mégis úgy hatott, mint a villámcsapás. Az orvos felkapta a fejét, a nővér keze is megállt a levegőben. — Jöjjön közelebb és beszéljen — szólt az orvos. Fáf tcicit arcán érdeklődés suhant \át. Nemrég óta dolgozott az ti“Abé«-seknél, ahogy ezt az!. i osztályt hívták. Szülészorvos é volt, és hivatásának érezte, Ithogy magzatokat segítsen a l>világra. Mostani beosztásában ánemcsak lelkileg, hanem vájt lósággal fizikailag is szenvedett, s mindén műtét után f mogorvább lett. — A f érjem nem akar .. . még nem akar gyermeket. Pedig én szeretnék. Mindegy, hogy fiú lesz-e vagy lány. Én szeretném... én nem akarom... — hadarta az asszony, és sápadt arca fokozatosan borult lángba. Az orvos hallgatott, és az asszony érezte, hogy beszélnie keli. El kell mondani mindent ennek a sovány arcú férfinek, mint barát a barátnak, mint gyermek az apjának. Ki értené meg az ő vergődő szivét, ha nem ez az orvos, akinek szemében meglátta, megérezte az együttérző rokonszenvet. Es elmondott mindent töviről hegyire. Hogy rendezett anyagi körülmények között élnek, hogy mindketten egészségesek, hogy kétszer volt már 'terhes, de a férje nem akar gyermeket kényelemből, önzésből, pedig szereti, a szomszédék kisfiával is órákig el tud játszani. ömlött belőle a szó. Ke- J serű vádakkal illette a férfit, Jakit szeretett, aki a férje volt. ”Viharos szóváltások és köny! nyéktől terhes, átzokogott órák keserveit tárta fel egy idegen t férfi és idegen nő előtt, akik 11 jóságos, figyelő arcukkal nem f voltak már idegenek. Elmond- tta az ó nagy-nagy vágyát a \ gyermek után, s csak akkor f fakadt sírva, amikor befejeznie. A nővér átölelve csitította a zokogó teremtést, az orvos pedig fel s alá sétált egy ideig. Mikor megszólalt, hangja kedvesen csengett, és vam/on mélyről jött: tesen« el van intézve. Pedig hogy ez mennyire nem természetes, abból is látszik, hogy mi, orvosok ezt az egyszerü- ne.c tűnő “kis« dolgot nagyon is komolyan vesszük, sokkal komolyabban, mint ahogy általában gondolják. Ezt a kis dolgot mi műtétnek hívjuk, s úgy is kezeljük. Lehet, hogy az, amit most elmondtam, a közvélemény fülében paradoxonnak hangzik, de úgy igaz, ahogy elmondtam. ( Izgatottan fel-alá sétált a műtőasztal előtt. — De hiszen én ,.. — kezdte az asszony megszégyenül- ten. ■— Igen, tudom — vágott közbe az orvos lecsillapodva. — Ne haragudjék, nem akartám megbántani, de nem ártana, ha ezeket a dolgokat elmondaná azoknak az asszonytársainak, akik minden komoly ok nélkül igyekeznek megszabadulni a gyermekáldás felelősségétől. Azt üzenem mindegyiknek: sokkal nagyobb gondot fordítsanak a megelőzésre, s minél kevesebben és ' hftüljtpek ide. Elhallgatott, mint. aki most eszmét* á 'valóságra, megállt a csodálkozva hallgató asszony előtt, és váratlanul így szólt: — Kigyógyítjuk a férjét. Akarja? Az asszony értelmetlenül nézett rá, nem értette, mit akar mondani. — Mi, orvosok nemcsak a test betegségeit ismerjük, hanem egy kicsit a lélektanhoz Is értünk — folytatta az orvos, és arcán derűs, szinte ka- maszos mosoly suhant át. —■' Az elmondottakból nem nehéz megállapítani, hogy kettőjük közül maga az egészségesebb. Az önzés lelki betegség, de gyógyítható. Nem kell hozzá oonckés, sem műtőasztal, csak egy kis ravaszság és türelem. Tud szinészkedni? — kérdezte hirtelen, és hangosan nevetett, mikor az asszony csodálkozó arcát látta. — Minden nő tud szinészkedni, ha win miért — felelte az asszony, és az orvos még vidámabban nevetett. — Most pedig jól figyeljen — mondta elkomolyodva —, mert a receptet nem papírra, hanem az agyába írom, s az orvosságot, amelytől a férje meggyógyul, magának kell beadnia, de ügyesen. Tehát még két napig itt marad a kórházban. A nővérke majd gondoskodik arról, hogy minden simán történjék. Aztán hazamegy, és elmondja férjének, hogy a műtét sikerült ugyan, de az orvos azt mondta, többé soha nem lesz gyermekük. Ha férje hozzám fordul felvilágosításért, állítását igazolni fogom. Vágjon szenvedő és szomorú arcot, ha tud, sírjon is, sőt, kicsit jajveszékelhet is. — Értem! — kiáltott fel az asszony, és szemében izgalom csillogott. — Még nincs vége — folytatta az orvos. — Ha férje egy héten belül öklével veri saját fejét, és önmarcangoló váddal illeti saját magát, nincs semmi baj. Mondja meg, hogy tréfa volt az egész, és simogassa meg a makacs fejét, ha letérdel"? meakulpázik. Ha pedig férjén egy hét múlva sem látná a megbánás és önvád jelét, jöjjön el hozzám még egyszer, hogy megbeszéljük, mit tegyünk. De erre, remélem, nem kerül sor. Most pedig jöjjön, megvizsgálom,. nincs-e valami rendellenesség. S mialatt az asszony felfeküdt a műtőasztalra, és köny- nyei a bőrhuzatra hullottak, az orvos egy bolondos dalt dúdolt magában. * * * Ä agyogoan sütött a késő nyári nap, mikor Szabó Józsefné — szíve alatt egy megmentett csöppnyi élettel és szívében a nagy titokkal — kilépett a kórház kapuján. Férje már várta. Arcán a szerelem ragyogása és az aggodalom sápadtsága váltogatta egymást. — Csakhogy itt vagy megint! — kiáltotta boldogan, és szégyenkezés nélkül hosszan szájon csókolta feleségét. — Jól vagy? Nincs semmi baj? Nagyon fájt? — kérdezte gyengéden, miközben karonfogva elindultak hazafelé. — Nem ... nincs semmi bajom ... — mondta az asz- szony vontatottan, és hangja a készülő hazugság izgalmában olyan furcsán csengett, hogy maga is megijedt tőle. A férfi megállt és ránézett. Az asszony elfordította fejét, és szíve oly hevesen dobogott, hogy azt hitte, menten kiugrik helyéből. Soha tökéletesebb, a helyzetnek megfelelő színészi alakítást még nem látott a világ. Pedig nem így tervezte, de most érezte, hogy akaratlanul is jól indul a dolog. — Valamit titkolsz előttem? — kérdezte a férfi, de a szavak hangsúlyai inkább megállapítást, mint kérdést tartalmazott. — Nem ... azaz, hogy ... — Beszélj hát, mi történt — sürgette a férfi, és szemében aggodalom tükröződött. — Nem itt... majd otthon — feszítette a húrt az asz- szony —, még nagyon erőtlen vagyok, nem tudok itt... — Ne kínozz, azonnal mondd meg, mi történt veled — kérlelte a férfi, és elállta felesége útját, aki indulni akart. — Hát jó — mondta halkan az asszony, és a férfi szemébe nézett. — Az orvos azt mondta, hogy nekem ... soha többet nem lesz gyermekem. — Mi... micsoda badarságokat beszélsz! — kiáltott fel amaz elképedve, és arca hamuszürke lett. — Ne csináljunk itt az utcán jelenetet — szólt az asz- szony csendesen, és megindult. A férfi bénultan lépegetett mellette. — De... — Semmi de!... Otthon mindent elmondok. Szótlanul mentek egymás mellett. Majd a férfi ismét belekarolt az asszonyba. Karjának szorítása erősebb volt, mint máskor. Lépteik egyformán koppantak, válluk összeért. Az asszony haja szőke loknikban hullott alá. Ahogy egymásba karolva lépkedtek így, ketten együtt, ez maga volt a diadalmas fiatalság. Aki látta őket, megállapította: ez a pár nem maradhat folytatás nélkül. Mert örök törvény, hogy a nő szeress? a férfit, és a férfi szeresse a nőt. És ez az élet folytonosságának titka. * * * ff áram napig szinte der- medt csendben éltek egymás mellett. Az asszony látta, hogy férje mennyire szenved, de nem merte megszegni az orvosnak adott szavát. Pedig hányszor, de hányszor készült kitömi belőle a vallomás, hiszen maga is szenvedett már, látva a szeretett, kedves arc ónszinű szürkeségét, a drága barna szemek beesett befelé nézését. A negyedik nap a férfi végre kitört. Nem bírta tovább elviselni felesége némaságát, a hallgatást, a kék szemek fürkésző vizsgálódását, ami némán is hangosan vádolt: “te akartad«. — Én akartam! Én őrült! — kiáltott fel a férfi kétségbeesetten, és letérdelve átölelte az asszony lábát. — Én akartam, de nem így, nem ezt! Bocsáss meg érte. önző, gonosz voltam. Üss meg, hagyj el, vagy bocsáss meg..., csak ne hallgass tovább! Nem tudom elviselni! Ö, bár csak megszülethetett volna, bár csak megszülethetne. Most érzem, most tudom csak, amikor már nem lehet segíteni, mennyire kellett volna nekem is egy kisfiú meg egy kislány vagy akárhány. Csak lenne!... Csak lenne!... Es az asszony megsimogatta a makacs, barna fejet, és így szólt: — Lesz... » * * A z orvos éppen vizitet tartott, amikor egy ápolónő jött utána a kórterembe. — Telefonhoz kérik a doktor urat. Egy férfi beszél, és azt mondja, nagyon fontos az ügy. Az orvos a telefonhoz sietett. — Halló! — mondta egy férfihaiíg hálkdn. — Itt Szabó József beszél. Csak annyit akarok mondani: köszönöm! A férfi letette a hallgatót. Az orvos egy pillanatig csendesen állt a készülék mellett, és mosolygott... BALOG GYULA BELLYEI LÁSZLÓ Balatonmária, 1958 Őszinte égbolt kékje felettünk Ragyog, A gürcöt, terhet újra feledtük, A tó vizére Hajol rá arcod: Csendben pihenhet itt a szíved vére. Homályos égbolt réme meredt ránk Akkor: Nyitott kocsik — hófödte a vágány! — Véres honvédek, Ágyútűz-akkord, Ahol ma nincs harctér, s oly szép az élet. Szörnyű emlékek s ránk zuhanó bő Napfény: Az ember boldog — s fű, fa, virág, s kő — Hol harcok folytak ... S új harcok révén Békénk ha nő, eltűnnek árnyak, múltak; TÖRÖK ZSÖF tengerparti éjjel A nagyszemű hold még messze csatangol Mint sima képű, hetyke kalandor, Távoli tájat bűvöl ekképp: Tört színezüsttel hinti fejét. Sót szí be a szél, s tüsszenti a légbe, Szomjú tüdőnek fűszer az étke, Karcsú a fácska, védi az éj: Oldja színébe — árnya se kél! Hol búj a tenger? Még csepp je se csillan! Tiszta víz-illat súgja, hogy itt vám.. Menj közelébe, s járd a fövényt! Őröl a talpad tört csigahéjt. Lépj nagyot, s íme, az ár dala ríhat: — Már alig élek! — zúg a taréj-had. — Hold szeretőmnek szíve felejt! Vak-sűrű gyászom fátyola rejt! Bosszúra vágyom! Hadd sírjon a csalfa! Pontoz a villany fényt le a partra... Uj szeretőm, ím, száz üde láng, Testemen égő száz keze szánt! — S ifjúi a tenger! Csókja falánk!
