Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-19 / 221. szám

MI KELL A FOGYÁSHOZ? Diétázás, helyes test­tartás, mozgékonyság A diéta, a helyes testtartás és mozgékonyság szorosan összefügg. Egyik sem használ, a másik kettő nélkül. Hiába eszünk fél szelet pirított ke­nyeret cukor nélküli gyü­mölccsel, ha utána nem állunk fel az asztaltól. Legjobb, ha foglalatoskodni kezdünk vala­mivel, elénekelünk egy da­locskát, vagy kellemes dol­gokra gondolunk, például arra, amikor már nem kell diétáz­ni; csak ne maradjunk ülve az asztalnál, ne nézzük, hogy a többiek hogyan elégítik ki étvágyukat, s ne hadig ássunk oda, ha kinevetnek, amiért •koplalunk, vagy vajas kenyér­re és hasonlókra akarnak el­csábítani. A fogyókúra mindenképpen jót tesz. Csak akkor fordul­junk orvoshoz tanácsért, ha betegek vagyunk, ha gyereket várunk. Ha férjünk, gyerme­keink kinevetnek, ne törőd­jünk vele, nem fogják sokáig csinálni, mert ők sem akarják, hogy a szomszédok tudomást szerezzenek róla. Csak kop­laljunk csendben, s gondol­junk arra, hogy megéri. Miből áll a diéta? Az első három nap szigorú: naponta egy pohár tejet, egy tojást, egy almát, 4 deka va­jat, egy zsemlét és egy paradi­csomot engedélyez. A követ­kező három napon már szabad enni száraz húst, halat, burgo­nyát, főzeléket, salátát — ter­mészetesen mindent zsiradék nélkül elkészítve —, minden­féle gyümölcsöt, két zsemlét, 7 deka vajat és két pohár te­jet. A hetedik napon megpi­henhetünk. A fogyókúrát ta­nácsos úgy berendezni, hogy ez a nap éppen vasárnapra essék — s ekkor ehetünk nyakló nélkül mindent, amit szemünk, szánk megkíván, de életmódunkra ezen a napon is ügyeljünk: sétáljunk nagyo­kat, menjünk korán ágyba. A helyes testtartásról any- nyit: a kecses járáshoz például az kell, hogy egy könyvvel a fejünkön járkáljunk a szobá­ban. Ha zsebkendőnk leesik, ne nyújtott térddel, előrefelé ha joljunk le érte, hanem eresz­kedjünk féltérdre, és elegáns mozdulattal nyúljunk utána. Elengedhetetlen még a kar­csú vonalak szempontjából: naponta tízperces ugrálás ug­rálókötélen, és egyéb testgya­korlatok. Nyári holmik elrakása Szeptember van. Lassan szekrény mélyére kerülnek a könnyű, vidám, pettyes szok­nyák, fehér blúzok. A nyári holmik télire való el tevése aránylag kevesebb gonddal jár, mert gyapjúhoimi nem sok van közöttük, így a molyok­tól sem kell félteni. A nyári ruhákat, alsószok­nyákat alaposan mossuk ki, keményítsük, s tökéletesen ki­szárítva, szorosan összecsavar­va tegyük el. Ha eljön az ide­je, csak belocsoljuk, vasaljuk, s máris tisztán felvehetjük. A vászon- és selyemanyagokat télen főleg a penészedés, do- hosodás ellen kell védeni, meri' ez még a száraz lakásokban is előfordulhat. Ez ellen a kö­vetkezőképpen védekezhetünk: A ruhásszekrényt lehetőleg ne tegyük fő fal mellé, mert a külső hideg hatására a fű­tött szoba párája a fő falon kicsapódik. Ez különösen a vi­déki, magában álló házakra vonatkozik. Ha a falon pára- lecsapódást észlelünk, ruha­neműnket kéthetenként rak­juk ki szellőzni olyankor, amikor jól befűtöttünk. A szekrény alsó polcán ne tart­sunk kényes fehérneműt. Ar­ra is ügyeljünk, hogy a bera­kott ruha ne feküdjön hozzá a szekrény hátsó falához. Alulra a kevésbé féltős holmit tegyük, s tetejére a kénye­sebbeket. Nem jó módszer, ha a fűtgtlen helyiséget, szobáit Úgy melegítjük, hogy időnként átnyitjuk az ajtaját. így át- áramlik a meleg, párás levegő, s az összerakott fehérneműn vígan burjánzik r "•"••^''som­ba. 'Szépségápolás Ha arcbőrünk túl zsíros, mossuk lehetőleg esővízzel és szappannal Az arcvíz tartalmazhat némi alko­holt is. A fényes bőrt dör­zsöljük le citromlével, kénpúderral. Igen ajánla­tos, a tojás-maszk egy kis timsó hozzáadásával. To­vábbi jó háziszer a timsós borogatás. A második és még fontosabb része a zsí­ros bőr ápolásának a táp­lálkozásban rejlik. Kerül­jünk minden nehéz ételt. ŐSZI DIVAT K EZÜÖ HÁZIASSZONYOKBA K Lecsó télire 4 kg zöldpaprikához ve­gyünk 2 kg jó érett paradi­csomot. Alapos mosás után a paprikát magházától, ereitől megtisztítjuk, és karikára vagy hosszú szeletekre vágjuk. A paradicsomot meghámozzuk, ha nehezen megy a hámozás, egy pillanatra forró vízbe dob­juk, így könnyen lejön a hé­ja. T1ilbe vagy negyedébe vág­juk. Széles lábosba tesszük főni a paradicsomot, s mihelyt egyet forr, beleöntjük a pap­rikát, és azzal is csak az első forrásig főzzük. Forrón üve­gekbe rakjuk, borsónyi szali­cilt teszünk a tetejére, forrón lekötözzük, és másnapig szá­razgőzben tartjuk. Paprikalekvár ételekhez jóval kevesebb használunk. sót Vegyes zöldség sóban Mindenféle leveszöldséget veszünk e célra. 1 kg patre- zselvmet, 2 kg sárgarépát, ne­gyed kiló zellert, karalábét, karfiolt, hagymát, kelkáposz­tát, néhány zöldpaprikát. Mindezeket ledaráljuk, és kg- onként 25 deka sót számítva, megsózzuk, pór órát állni hagyjuk azután üvegekbe rak juk. Zöldség-, és csontleves­nél friss zöldség helyett hasz­náljuk. A gazdasszony mun­káját nagyon ‘ megkönnyíti, amikor nincs idő a zöldség megtisztítására. Zöldpetrezselyem MIT TUD a négyhónapos baba? Ha karunkban tartjuk. nem lógatja fejét sem hátra, sem előre, hanem bátran maga kö­rül tekinget. Ha hányát fektetjük, emeli fejecskéjét és vállát, s olyan mozdulatokat tesz, mintha fel akarna kelni. Kacsáját már nem tartja ökölbe szorítva, hanem rend­szerint nyitva. Ha oldalra fektetjük, hátára fordul. Hangosan nevet. Kimondja az á, ó, i és u magánhangzó­kat, ami nagyon szórakoztatja. Tekintetével kiséri a körü­lötte’lévőket. Fejét a hang irányába for­dítja. Játszadozik kacsóival. A csörgővel is tud játszani. Fürdés közben lábával paskol a vízben. Napközben körülbelül hét óra hosszat van ébren. Rendszerint két-három óra hosszat van ébren egyfolytá­ban. I Huszonnégy óra leforgása alatt ötször vagy hatszor eszik. Hétnyolcados, japán szabású kosztüm, az őszi divat elegáns öltözéke. A zöldpetrezselyem leveleit apróra megvágjuk, sóval össze­vegyítjük, és üvegekbe jól be- lenyomkoídjuk. Harmincéves nagymama Evelyn Caldwell asszony 10 éves Karában férjfcezment. 13 éves ko­rában anya lett és 30 éves korá­ban nagymama. Ha unokája, Tammy llena Everhart egy nappal hamarabb születik, úgy Caldwell asszony már Jí9 éves korában büsz­ke nagymama lett volna. * Caldwell asszony elmondotta az újságíróknak, hogy 10 éves korá­ban 18-nak nézett ki - férjhez is ment. Leánya, Shirley ugyancsak korán, .16 éves korában kötött há­zasságot. Amikor megkérdezték, szívesen vennék-e, ha az unoka is fiatalon kötne házasságot, anya és nagy­mama kórusban kiáltották: — Nem! Sötétkék szoknya pettyes se­lyem blúzzal, kis kabátkával. Jól érett, piros paprikát tel--, jesen kitisztítunk a belső erek­től és a magvaktól, s húsdará­lón ledaráljuk. Egy kg tiszti-, tott paprikához 20 deka sót^ számítva, összekeverjük, üve-$> gekbe rakjuk és lekötjük. Éts-Í lek ízesítésére az egész év \ folyamán használhatjuk, de ^ vigyázzunk, mert ily°nkor az£ Vigyázzunk egészségünkre! Ha az alábbi tanácsokat mindig szem előtt tartjuk, sok fertőzésnek, megbetegedésnek vehetjük elejét. Ha melegünk van, ne igyunk hideg vizet, súlyos gyomor- és torokhurutot szerezhetünk. Gondoljunk a fogunkra is. Forró leves közben ne igyunk hideg vizet, mert a fogzománc egy-kettőre megreped. A beteg, lyukas fog pedig izületi és gyomorbajnak lehet okozója. Étkezés előtt mindig mossunk kezet, ez a legelemibb tisztasági szabály. Sokan nem bírják a tejet, különösen a gyermekek. Ne erőltessük, mert könnyen gyomorrontást vagy étvágytalansá­got okoz. Helyette nyáron igyunk gyümölcsszörpöt, télen cit­romos teát. Renyhe emésztésnél nem kell mindjárt hashajtót szed­ni. A sok testmozgás jó hatású lehet. Tegyünk nagy sétákat, reggel tornásszunk, éhgyomorra igyunk langyos vizet vagy aludttejet. Ha ez nem használ, együnk lekvárt vagy aszalt szilva kompótot. Ha ujjaink, lábujjaink köze a nyári melegben kipiroso- f dik, nedvezik, ne kenegessük semmivel, hanem menjünk or- f voshoz. Súlyos bőrfertőzést előzünk meg vele. # Télen ne hordjunk szűk cipőt, vékony, szoros kesztyűt, f mert akadályozza a vérkeringést, s így hamarább megfagy- ) h&t a kezünk, lábunk. 4 Ha torokfájós gyerek van a házban, aki ápolja, az is f öblítse torkát fertőtlenítőszerrel, így nem terjedhet tovább a \ fertőzés. i Szagos hússal ne kísérletezzünk, a gyomorra osás nagyon \ kellemetlen eljárás! \ Kezdődő lúdtalp nemegyszer magától is helyrejön, ha sokat járkálunk mezítláb kinn a szabadban, strandon stb. A laká'. rádiója nem jó erre a célra. F - nasen üljünk, álljunk. Akinek ez nehezére esik, fel­tétlen' o-énjén orvoshoz. A rossz testtartás gerincferdülést •kozhat. t, ív ) u ! Odalent a faluban most csilingel az iskolai csengő. Misi kiugrott a domb szélé­re, lenézett a völgybe. Az is­kolát is látni innen a ritkás reggeli ködbén. Szól a csen­gő, a gyerekek mennek is­kolába. Csak Misi nem megy, nem mehet. Pedig az a csengő volta­képpen az övé. Tavaly, ami­kor még ő is iskolába járt, ő adta oda Tamás bácsinak, a pedellusnak, mert a régi csengőnek kiesett a nyel- vecskéje. Azóta a Szarvaska, az ő kedves kecskéje csengő nélkül jár, mert annak a nyakán csilingelt valaha a rézcsengetyű. Nemhiába réz­ből van, szépen is csengett. Hangja tisztább és szelídebb volt. Aki meghallja, nem tud ellenállni, biztosan elmegy az iskolába. Nincs olyan álomszuszék, akit a Szarvas­ka csengettyűje ki ne ugrat­na az ágyból. Tavaly mindig Misi volt az első, aki odaért az iskolá­ba, pedig ő messziről járt, innen a hegyről. A lépcsőre állt, és ő maga rázta a csen­gőt. Sokáig rázta, egészen addig, amíg valamennyi gyermek fel nem sorakozott az iskola udvarán. ö már nem jár iskolába, de a csengő ott maradt. Igaz, gondolkodott, hogy elhozza, visszaköti a Szarvaska nya­kára, hisz ő most már mindig itt marad a hegyen a juhok­kal és a kecskékkel. Ha el­hozta volna a csengőt, egész nap hallgatná csilingelését, ahogyan a Szarvaska jár ve­le. Mégsem hozta el, ott hagyta az iskolának, a gye­rekeknek. Hadd ébresztgesse őket. Most csak reggelen­ként meg délben hallja, ami­eAekn ek A szarvas! a csengettyűje kor az iskolában megszólal, és ilyenkor majd megszakad a szíve. Könnyes szemmel hajtja ki a nyájat. A töb­biek tanulnak, ö műveletlen marad. Az erdők között, a legelőn lassanként elfelejti azt Is, amit már megtanult. Nagyapja sem engedi, hogy tovább tanuljon. Nem és nem. Azt akarja, hogy itt maradjon vele, pásztorkod- janak együtt. Ha az apja él­ne, akkor másképpen volna. Apja kézen fogná, és vissza­vinné az iskolába. Apja azonban nem él. Partizán volt, elesett valahol a hegyek között. — Te még mindig itt bá­mészkodsz? — kiáltott rá hirtelen a nagyapja. — Mikor akarod a birká­kat kiengedni az akolból? Talán délben? Misi elfordult, és ment, hogy kiengedje az állatokat. Nagyapó nézte. Magas, szi­kár alakja még most is szálegyenes. Kemény ember. A juhok torlódva, tolakodva vonultak kifelé. Misi egy­szerre csak megszólalt: — Nagyapó... — No? — Jövőre mégis hadd menjek vissza.. . Hadd ta­nuljak. Nagyapó kurtán válaszolt: —- Tereld ki a birkákat.... Az a te dolgod. Eltelt egy egész esztendő. Nem történt semmi. Misi a tarisznyájában mindig ma­gával vitte iskolás könyveit. Már ronggyá olvasta vala­mennyit. Ha már nagyon el­szorult a szíve, akkor Szarvaskő.jával kezdett ját­szani. Feldöntötte, birkózott vele. A Szarvaska játékosan döfködött feléje. Télen, vasárnaponként eljárt a fa­luba. Könyveket, újságokat kért a könyvtárban. Hogy legalább azt ne felejtse el, amit már megtanult. Tavasszal újra hallotta a csengettyűt. Mintha a Szarvaska is megismerte volna régi csengője hang­ját. Figyelt a völgy felé, aztán ugrándozott. Nyáron ném szólt a csengő. Misi a zöld völgyekben járt a nyáj után és ábrándozott. Még mindig ábrándozott. Ha ta­nulhatott volna, akkor ő ta nítónak menne. Nemcsak á gyerekeket, a fiatalokat is tanítaná. Ha az utcán végig­menne, mindenki köszönne neki: »Jó napot, tanító bá­csi!« Nagyapó is örülne, hogy unokáját mindenki tiszteli és szereti. Aztán újra eljött az ősz. Egy szeptemberi reggelen megint csak megszólalt az iskolai csengő. A Szarvaska egykori csengettyűje. Misi olt állt a dombtetőn. Ha Redőzött hátú, ragián szabású köpeny könnyű szövetből. Fiatal lányoknak, asszonyok­nak háromnegyedes ujjú, hú­zott derekú szövetruha. Rátű­zött színes pántok élénkítik a szoknyát. nagyapja észreveszi, bizto­san megint rárivall, az akol- hoz zavarja. Néhány fiatalembert lá­tott. A faluból jöttek,' egye­nesen feléjük tartattak. Mit akarhatnak? — Készülj! Szedd össze a holmidat, jössz velünk! — mondták Misinik. — Hová? — Iskolába. Városi isko­lába. Nem mondta nagy­apád? — Semmit nem mondott. — Ej, micsoda nyakas em­ber! Pedig megmondtuk ne­ki, Állami ösztöndíjat kap­tál. — Én? — kérdezte Misi. — Te... Éppen te. Apád életét adta a szabadságért. Te pedig mindig első ta­nuló voltál. Majd éppen te maradsz itt a hegyen, a bir­kák között! Rajta, fogd a kis tarisznyádat, indulás. Tanulnod kell. Vizsgát is kell tenned, felvételi vizs­gát. .. De jó is, hogy egy év óta mindennap tanult! Hogy mindig magával vitte a könyveit, hogy semmit sem felejtett! Nagyapja is ott állt már akkor, magas, szálas alak­ja meggörnyedt egy kicsit. — Hát csak eredj — mond­ta keserűen. — Úgyis tud­tam. .. Tudtam, hogy el­mégy. Én meg itt maradók magam a birkákkal és a kecskékkel. Csak eredj! Kivette a pásztorbótot unokája kezéből, maga in­dult el a birkákkal. Csak a Szarvaskő, maradt ott még egy kis ideig. Bámult le a völgybe, mert onnan még most is hallani lehetett régi kedves cséngettUújévek csl- lingelését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom