Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-19 / 221. szám
Péntek, 1958. szeptember 19. 6 SOMOGYI NÉPLAP A SÓBÁLVÁNY Izgalmas problémát dolgoz fel A sóbálvány című új filmünk, mely a Karlovy Vary-i film- fesztiválon a 111. fődíjat nyerte el. Arról szól, hogyan találták és találják meg a régi értelmiség becsületes elemei a helyüket új társadalmunkban. A történetnek az ostrom alatt álló, majd a felszabadult Budapest szolgáltat hiteles történelmi hátteret. Ez részben megkönnyítette, részben megnehezítette a film alkotóinak dolgát. A sóbálvány alkotói a ma szemével vizsgálták meg a film hőse, Mohay sebészfőorvos figuráját, a helyezkedő Si- mics doktort, a becsület és igazság felé vonzódó Elzit és a többi valóban húsvér alakot. Thurzó Gábor forgatókönyvének ilyenformán az lett a fő problémája, hogyan lehet tizenhárom év előtti alakokkal a történelmi helyzet hűségének csorbítása nélkül, izig-vérig mához szóló filmet alkotni. Nehéz eldönteni, mennyire sikerült ezt a feladatot megoldani. A film látszólag leegyszerűsítette, válaszút elé állítja az értelmiségi figurákat: megmaradnak-e a közöny, az önmagában is politikai állásfoglalást jelentő »mi nem politizálunk« álláspontján, avagy szembenéznek az élet té- nyeivel, és oda állnak, ahol a becsületes embernek helye van: a haladás, a szocialista építés oldalára. Valójában azonban ennél sokkal bonyolultabb a válaszút. Az értelmiség nyugalmat állító közönye a háború, a fasizmus, a pusztulás cinkosává lehet. Aki nem tud leszámolni vele, az méltatlan arra, hogy az új társadalom megbecsült tagja legyen. ' De leszámolni ezzel az állásfoglalással egyet jelent a múlt ideáljaival, generációk beállítottságával történő szakítással is, és ez így már nagyon nehéz dolog. Hiszen leszámolni annyi, mint szembenézni a tényekkel, rosszabbik önmagunkkal, és elítélni magunkban azt, ami gyenge, gyáva, kényelmes volt. A lelkiismeret tisztítótűzén vezet az út az új társadalomba való beilleszkedéshez. Ilyen értelemben A sóbálvány sokat mond a mának az időbeli lávlat ellenére is. Egyetlen hibája az, hogy időben nincs közelebb a mához a film szituációja, és így nem annyira közérthető a film, mint akkor volna, ha közelebb lenne. A sóbálvány mondanivalója tehát ösz- szetett, irodalmi és intellektuális jellegű. A cselekménybe épített szimbólumokra van tehát szükség, melyek segítik a mondanivaló művészi tömörítését. Ilyen szimbólum Margittai- né megőrülése. Ez a tipikus úriasszony akaratlanul halálba küldte fiát, s nem bír szembenézni saját bűnével. Mohay doktor nem tud leszámolni saját nyugalom áhító közönyével, mellyel az ostrom alatt akaratlanul elősegítette egy kommunista kivégzését. önkínzó lelki válsága végül is szembeállítja öt korábbi énjével, és az új, igazságos, a becsületes emberek világát építő osztályok oldalára vezeti. Kár, hogy az »úri« osztály és az értelmiség problémáját néhol közös nevezőre hozta a film, ugyanakkor nem szerepelteti a munkásosztályt, mely végül is a régi értelmiség becsületes elemeit elszakítja a volt uralkodó osztályoktól, és a maga oldalára állítja. Várkonyi Zoltán rendezésének érdeme, hogy a bonyolult mondanivaló ellenére jó tempót biztosított a filmnek. Pásztor István képei világosak és ki- fejezőek, kerülik a felesleges gesztusokat. Játssza a Vörös Csillag filmszínház. Mit kell tudni a korszerű szintetikus mosószerekről Háziasszonyok figyelmébe! — JARDARONGÁLÁS H a este elmegyünk a Dózsa sportpálya mellett a Sztálin utcai részen, és bokaficam nélkül megúsz- szuk e merész vállalkozást, altkor szerencsénk van. A korábbi években az volt a »divat-«, hogy aki meg akarta nézni a sporteseményeket vagy a kertmozi előadásait pénz nélkül, az a kerítésnek támasztott kerékpárra, kis székre, kis létrára és egyéb magasító alkalmatosságra állt. Ezeknek a potyázóknak — igaz, nem okoztak kifejezetten kárt senkinek — nem is szólt senki. Legújabban azonban megváltozott a helyzet. Az egyik élelmes leselkedő rájött: felesleges a billegő kerékpár, nem kell a kis létrát sem cipelni, hiszen a járda tégláiból is lehet építeni egészen jól használható »belátót«. S mivel a »belátó« elbontása és járdának való visszarakása már nem a zugleselkedők profiljába tartozik, ha este elmegyünk a kerítés mellett, legfeljebb átbukfencezhetünk a téglaraká- som, és nagyot káromkodva odább sántikálunk. Érdemes megnézni — különösen ha egy-egy jó filmet játszanak —, felnőtt emberek is úgy lógnak a kerítésen, mint ősszel a dróton a fecskék. Látták ezt már biztosan az illetékesek is. Miért engedik meg, miért tűrik a nap nap után ismétlődő járda- és kerítésrombolást? Van egy javaslatom a járda és az arra járók bokájának épségben tartására: esténként a »járdaépítés« idejére menjen el egy rendőr a sportpályához, és az »építők« költségén másnap javíttassák meg a járdát, nevüket pedig mondják be a mozi hangosbeszélőjén. Kétszer-háromszor kell csak megismételni, s veszélytelenül lehet esténként közlekedni a sportpálya mellett. HORVÁTH JÁNOS, Streith u. 13. TrYTTTTTYTfTYYYYTTTTTTYTTTTTfTTTTTYTTTTH RYYYYYYYYYYYYYYYYY BÖHfGY — J06 Ifjúsági bűnözési hullám Hatvanban A festő megörökítette a tolvajt A bűncselekmények túlnyomó része lopás és rablás, a legutóbbi időben azonban erősen növekedett az emberölések és gyilkosságok száma is. Az illetékes hatóságok elsősorban az ifjúság elhelyezkedési nehézségeiben és a szülők tekintélyének nyilvánvaló semmibevételében látják e jelenség okát. letartóztatták, és a , képet megtalálták nála. Az eset jó reklám volt a festőnek is. — Szilvát exportált a Balatonlelle és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. A múlt héten a MÉK útján hat vagon jó minőségű kékszilvát küldtek Balatonlelléről a nyugati államokba. Az egész világ a forradalmi átalakulás korát éli. A nők kiszabadultak a sütés, főzés, mosás szűk és cseppet sem irigylésre méltó világából. Szocialista társadalmunkban az élet minden területén egyenrangúakká lettek a férfiakkal. Az átmenet korszakában azonban a házi munkából még mindig igen sok feladat jut rájuk. EGYIK LEGNAGYOBB tehertétel a mosás. Ezt a nehéz házimunkát mindenütt a világon igyekeznek a háziasszonyok számára megkönnyíteni. Erre két lehetőség is kínálkozik. Az egyik a mosógép. Sajnos ez még elég drága és nem is áll belőle olyan mennyiség rendelkezésre, hogy minden háztartást ellássunk vele. A másik megoldás, olyan vegyszerek előállítása, melynek segítségével a ruhaneműből a szenny hosszadalmas és fárasztó dörzsölés nélkül oldható ki. A fejlődés erre vezet! Hazánkban az utóbbi 6—8 évben indult meg az olyan új típusú mosószerek gyártása, melyek már nem szappan tartalmúak. Mondhatjuk tehát, hogy a mosópor- gyártás most még forradalmi átalakulását éli, amely korántsem fejeződött be. A vegyészek keleten és nyugaton egyaránt kutatnak újabb és újabb vegyi hatóanyagok után, amelvekkel javítani lehet a mosószereket, új vegyi anyagokkal igyekeznek megkönnyíjeni az igen munkaigénygs mosást, hogy ezzel valóban gyermekjátékká tegyék e műveletet. Maga a mosás igen bonyolult kémiai és f>ikai folyamat. A mosópor több szerves és szervetlen összetevőiének együttes hatásával éri el a kedvező mosóhatást. A RADION MOSOPOR ma a legkorszerűbb mosószer, amelynek, előállításé* hosszas elméleti tanulmány előzte meg. Laboratóriumi és üzemi sorozatkísérletek után a korszerű követelményeknek merféleiően, alkotórészeinek legaondosabb kiválogatása után került csak nagyüzemi gyártásra. A HADION fontos mosóaktív anyaga a zsíralkoholszulfonái. mais kemétíwfzálló. Nemesfoszrát tartalma — több jő tulaidonsága mellett — főleg a textíliákon előforduló ásvánv-lerakódást akadályozza meg. valamint a rozsda- és színeződésen! fnsnrtést zária ki. Kombinált kémiai és ont-kai fehérítést vésez, mely a fehér színt ragyogóvá, a színeset üdévé t**- szl. VédőkoUnid-tartabnának is sok Jó tulajdonságot köszönhet. Megakadályozza a szeunvnek a rostokra való visszarakódását. nőve11 az oldat hebtartóssáeát. meevém a rostokat a vasod anvaenk pop* faros kán«- s-Aí-ífzi ás a kéz bő zéró Is uédőbstAssal van. A HADION semleges kémhatású, mely lehetővé teszi minden ruhaneműnek, így a legkényesebb textíliáknak — úgymint gyapjú, selyem. nylon, perion, silón és hasonlók — mosását is. A HADION jelonleg a legkorszerűbb univerzális önműködő mosopor, mely az illetékes vegyvizsgáló intézetek véleménye szerint is Egyenes tartású paraszt- ember tapossa tempósan az égett füszönyeget. Körülötte csend, a balatoni üdülőhely, Fenyves őszi békessége. Kívüle nincs senki az utcán. Hozzá lépünk, hátha tudná, hol lakik idős Kálmán István, a népművészet mestere. Egy pillanatra hátra hőköl, aztán huncútkodva feltolja feje búbján a szürke kalapot: — Én vagyok az! Bemutatkozunk, s már tessékel is előre gazdaként a fák lombjával, utolsót virágzó bokrokkal, virágokkal eltakart háza udvarán. — Itt jártam a szomszédban, Bogláron. Még egyszer, utoljára megnéztem a nép- művészeti kiállítást. Ma bontottuk szét. — Csak így gyalogosan? — így. Kell egy kis mozgás az embernek, az idő is jó — mondja, és barátságosan kínál hellyel a hűvös előszobában, amelynek asztala mellől két iskolás apróság röppen be az egyik szobába könyveikkel, füzeteikkel együtt. Megszokhatták a vendégjárást. Mint kiderül, jut vendégből elég. Kálmán bácsi nevét szerte az országban ismerik. Egy időben még a debreceni általános iskolásokkal is levelezett. — Azt hallottuk, van néhány tanítványa. — Van bizony! Még a feleségem is beállt tanítványnak, a »Pista néni« — válaszolja nevetve. Az asszony szabadkozik a név ellen, s e-.iobb külföldiekkel egyenértékű. így segítenek a kutató vegyészek a háziasszonyokon, hogy a második műszak terűéből minél többet vegyenek le vállukról. Mi pedig ezzel a cikkel igyekeztünk a háziasszonyok számára megmutatni azt a lehetőséget, amelynek felhasználásával a mosás nehéz, fárasztó műveletét megkönnyithe- a fik. (x) kiderül, hogy a Buzsákról, Táskáról, Somogysimonyi- ról idejáró tanítványok nevezték el így. Kevés beszédű asszony, de ha szól, bizonnyal erélyes. Innen az elnevezés ... Ö tartja kordában a »gyerekeket«, — mind 20—25 évesek —, akiét ide járnak Pista bácsihoz ellesni a mesterségbeli titkok sok csínját-bínját. Mert nem elég tudni a mesterséget, ügyesen forgatni a beretva- éles faragókést: sok nap, hónap elszalad, amíg a kedvteléssel faragóból faragóművész, népművész válik. , — Itt vannak ezek a ci- garettás dobozok — mutatja Kálmán István —, ezeket már mind a feleségem faragta. Meg vannak vele eléged ve, én is elégedett vagyok, ami mégiscsak nagy szó. — Miként adta fejét a faragásra? — kérdezzük az ura körül forgolódó asszonytól, miközben, nézegetjük a valóban kifogástalan munkákat. — Láttam, az uram hogyan farag. Megszerettem én is a faragást, megpróbáltam. Ment. Most már nem tudnám abbahagyni. — Ilyen egyszerű ez? —* Ncxno! — emeli fel tiltakozón az ujját Pista bácsi —, könnyen azért nem megy De ügy van az, ha valamit igazán szívéből szeret az ember, azt becsülettel, telje*- odaadással tudja csinálni. — Nem látjuk a tanítványokat! Kosarat kaptunk \ Dolgunk végeztével Ádánd- 3 ról a szomszédos Ságvárra haj- J tünk gépkocsinkkal. Keresztül 3 robogunk az országutat átsze- j lő vasútpáron, előttünk fej- 3 kendős, kötényes parasztasz- i szony szedi lábát. Lajos bácsi, j a gépkocsivezetőnk — mint j mondani szokás, áldott szivű j ember az öreg — adja a tip- 3 pet, jó volna felvenni, hátha 3 ő is Ságvárra tart, legalább 3 nem fáradnák ki alatta úgy az 3 apostolok lovai. Bólintással 3 jelzem, hogy helyeslem ötletét, 3 hiszen magam is voltam már « hasonló helyzetben. Én is ki- j vántam már, »bárcsak jönne « most akármilyen jármű, biz’ 3 megköszönném, ha továbbvin- 3 ne«. Meg aztán eszembe jutót- 3 tak: a kötéséi kisunokával J battyogó paraszt néni, aki már, 3 nem is emlékszem pontosan, J melyik faluban kéretőzött fel 3 a kocsira, s a balatonfenyvesi J asszony, meg mind, akiket 3 nagy hálálkodással vettünk 3 magunk mellé, hiszen nem sza-3 kadt le alattuk a kocsi.; s 3 De hogy visszakanyarodjak a 3 történethez, kocsink fékez azj ádándi faluszélen, s kiszólunk 3 a fejkendős asszonynak. — Hova, merre tart? — Ságvárra — mondja ő. — Felajánljuk, hogy szívesen elvisszük, mi is oda tartunk, a hátsó ülés üres, és máris nyitjuk kifelé az ajtót. A negyven körülinek látszó asszony vonakodva, de azért a kocsihoz jön, be is szállna, meg nem is, mert gondolja magában, mégis megmenekül hat kilométeres gyaloglástól, előbb is érne, de aztán, mintha csak időt akarna nyerni a további gondolkodásra, hirtelen ötlete támad: — Eh, mégsem megyek — jelenti ki —, mert jön utánam egy kocsi, és akkor nem tudják, hova lettem... Persze, tudtuk, éreztük, valamilyen félelem, bizalmatlanság tartja * vissza, meg hát, ki tudja, minek néz bennünket. Próbáltuk is a dolgok elevenjére tapintva biztatni, mégsem hajlott szavunkra. Aztán azon az elven, hogy nem erőszak a disznótor, szépen elköszöntünk, és Lajos bácsi gázt adott a motornak. A gyalogló asz- szony alakja egyre kise'obedő pontnak látszott az út felkavargó porában... — Éppen ma reggel vett búcsút két buzsáki gyerek. Egyébként hét-három napot szoktak itt tölteni. Együtt dolgozunk a HISZÖV megrendelésére. Ha valami baj van, megakadnak valamiben, egy-kettőre itt teremnek. — Szóval á családba tartoznak. — Igen. Jól megvagyunk. A belső szobából »Pista néni« egyre hordja a leveleket, képeket, a kész dobozokat, hamutartókat, s végül jön két csodaszép szarukürttel. így is gyönyörűek, faragásra előkészítetten, hát még ha Pista bácsi kezébe veszi őket, és faragó késsel rávarázsolja kedvenc motívumait! — Láttam a televízióban — mondja csendes büszkeséggel vendéglátónk —, hogy a brüsszeli magyar pavilon homlokzatát az én szarukürtöm díszíti. Nagyon örültem, pedig de nehezen váltam meg tőle. Hát ami Igaz, az igaz. Idős Kálmán István számottevő művésze országosan is a faragásnak. Pedig dehogy gondolt volna arra tízéves kisfiú karában, amikor először ment a birkák után, s unatkozását meg álmosságát faragással űzte el, hogy valaha művészetté válhat az, amit a pásztorok unaloműzőnek ismertek. Talán még A honolului rendőrség jelentése szerint az 1957-ben felderített 3914 nagyobb bűncselekmény közül háromIpól kettőt 12—17 év közötti fiatalok követtek el. Ez arra mutat, hogy Havai-szigetén, amelyet sokan ideális paradicsomnak hisznek, gyors ütemben növekszik az ifjúsági bűnözők száma: 1948 óta 55 százalékos az emelkedés. A tolvajoknak tudniuk kell, hogy kitől lopnak. Ezt néha elmulasztják átgondolni. Nemrég Rómában egy tolvaj műkereskedőnek adta ki magát, és Giovanni Consolazione festő műterméből ellopott egy képet. A festő a, tolvaj távozása után emlékezetből lerajzolta látogatóját. Mikor a rendőr egy pillantást vetett a rajzra, megállapította: »Ez Enrico Mo- nacelli«. A tolvajt még aznap akkor sem gondolt arra, hogy életre szóló hivatása lesz a népművészkedés, amikor .első ízben egy faragott tükörfáját elvitte a keszthelyi múzeum. A hatvanhárom esztendős Kálmán István ötvenhárom éve farag, úgy ismeri a fák lelkét, mint még senki kívüle. Oly gyöngéden beszél a körte-, jávorjuhar- és diófáról, a holt anyag életrekelthető tulajdonságairól, mint szerelmes legény a választottjáról, s oly sokat tudóan, mint valami tudós. Egyedül azt fájlalja, hogy lassan-lassan kivesznek a faragóművészek, alig van utánpótlás. — A fiatalabbak nemigen becsülik a faragást. — Hát a tanítványok!? — Azok még igen, ezért is öröm velük foglalkozni. Némelyik kész faragóművész már, mint például Márton János, aki elnyerte a népművész címet is. Szeretem a gyerekeket, még az idősebb félkarú Iváncsics Lászlót is, aki a második világháborúban hagyta bal karját. De ő és a többiek láthatóan kedvüket. örömüket lelik a faragásban. — Szóval nemcsak vesződ- séget hoznak a házba a tanítványok? — De nem ám! Buzsák- nak, Táskának, Somogyvár- nak gazdagok a hagyományai, melyek megörökítésre várnak. Tanítványaim képesek lesznek erre a szép munkára! — Milyen megélhetést biztosít a faragás? — Nincs okunk panaszkodásra. Van elég munkánk, készen kapjuk az anyagot, szóval megbecsülés, gondoskodás vesz bennünket körül, és ez nagyon jólesik, ez a legjobb biztatás. »Pista néni« lassan elrakosgatja az imént házilag rögtönzött kiállítás szebbnél szebb darabjait. A szarukürtöt nem hagyjuk. Még utoljára megcsodáljuk hibátlan kimunkáltságát, aztán átadjuk idős Kálmán Istvánnak. — Ezt mikor kezdi faragni, Pista bácsi? — Nagy kedvem van hozzá máris. De várok vele. Azért, ha legközelebb erre járnak, bejöhetnek ám, akkorra tán kész leszek félig az egyikkel. A csont kényesebb. De azért ez is megkészül hamar. Meghívást örömesebb aligha fogadtunk még el, mint ezét az egyszerű parasztemberét. Kifelé, egész az út széléig kísér. — Jó egészséget, Pista bácsi, és jó munkálkodást. — Együtt a kettőt, mert egyik sem ér semmit a másik nélkül — mondja bú- csúzkodón. Aztán elindul vissza ugyanolyan komótos léptekkel, mint akkor jött hazafelé Boglárról, amikor megállítottuk az utcán, hogj ismeri-e Balatonfenyves híres emberét. László. ibolya V. I. •SALA TON BEN YVES BBÍRES EMBERE
