Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-10 / 213. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. szeptember 10. Monogramos levél Volt egy időszak, amikor a különféle szervek vezetőinek, munkatársainak asztalát teljesen elfedte a névtelen levelek özöne. Szerkesztőségünkbe is megannyiszor kopogtatott be a postás ilyen küldeménnyel. Alig győztük újra meg újra megjelentetni a közleményt lapunkban: névtelen leveleket nem vehetünk figyelembe. Milyen meggondolás diktálta a szűkszavú közleményt? A kérdésre több választ adhatunk. Vegyünk sorra ■ néhányat. ' Közérdeklődésre számot- tartó ötletét tolmácsolta a szerkesztőségnek a névtelen levélíró, akit szerénysége gátoli meg abban, hogy a nyilvánosság előtt bemutat- ‘kozzék. Rosszul tette, mert okos javaslatot a tulajdonos nevével fémjelezni nem kérkedés. Akadt, aki bíráló tapasztalatát vetette papírra. No, itt nem árt az óvatosság — gondolta —, s a személyre szóló kritika töltényét jobb lesz az ismeretlenség homályából kilőni, nehogy visszafelé süljön el az a bizonyos puska. Néki sincs igaza, mert ha a meglévő bajokat vette célba, akkor mellé áll a szerkesztőség, védőpajzsot nyújt neki a kontralövés esetén. Persze, csak akkor, ha a lap munkatársai utánajárnak a papíron fekvő esetnek — az utánjárás feltétele: a levélíró nevének, címének birtoklása — s megállapítják, hogy megvan az alapba a bíráló megjegyzésnek. Ebben az esetben — az illető külön kérésére — elmaradhat a levélíró neve az általa adott témát feldolgozó cikk alól. Aztán íródott olyan levél is, amely valakit, vagy valakiket becsmérelt, gya- iazoil, s oktalanul akart közmegvetés tárgyává tenni. A szerző nagyon is célzatosan felejtette le nevét a levélről, mert jól tudta, hogy a sajtóban elkövetett rágalmazás nem maradhat következmény nélkül. Éppen ez elől, a számára nem kedvező következmények elől igyekezett elrejtőzni a névtelenség lövészárkába. És ráadásul méltatlankodott, hogy »a sajtó elfojtja az alulról jövő bírálatot, nem közölte az én jól irányított kritikámat.« A szerénytelenség vádja alól felmentve mondhatjuk: a szerkesztőségnek a névtelen levelekkel való érdem szerinti következetes foglalkozásának is tulajdonítható, hogy napjainkban alaposan megcsappant a név nélküli irományok száma. Most újabb fajta írásművekkel ismerkedhetünk meg. Szennában íródott egy levél, rajta a pontos dátum, — de a névaláírást csupán »S. F.« és: »Z. J« monogram helyettesíti. »Jogos pa- naszt«-t tartalmaz — ugyan, melyik levélíró fordulna jogtalan panasszal a szerkesztőséghez? — s kéri a lap segítségét a sérelem orvoslásához. A segítőkészség nem hiányzik belőlünk, hiszen kötelességünk tollal hadakozni előrejutásunk akadályainak ledöntéséért. Am mit tegyünk? Küldjük át a levél másolatát a megyei vagy járási tanács illetékeseihez, s kérjük meg őket, hogy intézkedjenek a szennai ügyben? Záradékul írjuk oda, hogy a dologról bővebbet S. F.-tői lehet megtudni? Avagy vegyük nyakunkba a falut és járjunk házról házra, mígnem kiderítjük a levélírók kilétét? Forduljunk grafológushoz, s őt is vigyük magunkkal Szennába? Nem, az itt említett eljárások közül egyiket s?m tudjuk követni. Ellenben van megoldás, sőt ez az egyedüli lehetséges megoldás: kérjük S. F. és Z. J. szennai lakosokat, közöljék velünk teljes nevüket és címüket, hogy felkereshessük őket. Mert ha életből merítették lepelük témáját — amelynek ellenkezőjét kár volna feltételeznünk —, akkor valóban gyors intézkedésre van szükség. És hogy ez az intézkedés ne sokat várasson magára, ígérjük, hogy mihelyt tudomásunkra jut a név és a cím, azonnal megvizsgáljuk — talán az illetékesekkel közösen — a helyszínen az ügyet, és hangot adunk tapasztalatainknak lapunk hasábjain. A tanulság azonban megmarad a szennaiak és más helységben lakók számára is: a név aláírásával nem érdemes takarékoskodni, mert a monogramos levélnek előbb az íróját kell megkeresni, s csak utána kerülhet sor a levélben foglaltak megvizsgálására. Ez pedig óhatatlanul maga után vonja az egyébként jogos panasz orvoslásának elhúzódását. A pénzügyi osztály munkája a Nagyatádi járási Tanács VB ülésén (Tudósi tónktól.) A Nagyatádi járási Tanács VB a legutóbbi ülésén a pénzügyi osztály munkájáról szóló beszámolót vitatta meg. A beszámoló foglalkozott a járás községeinek költségvetési irányításával, a költségvetések végrehajtásának ellenőrzésével, majd a harmadik negyedévi adóbevételi terv teljesítéséről tanácskoztak. A járás összbevétel! terve 7 480 000 forint, ebből a beszámoló időpontjáig 4 514 000 forintot fizettek be, vagyis ,60 százalékos tervteljesítés. A járás legjobb .adófizető községei közé tartoznak: Bakháza 80,2, Háromfa 80, Rinyaszentikirály 79.4, Kutas 77,6, Kán telep 76 százalékos tervteljesítéssel. Ezekben a községekben az adóügyi csoportvezetőik, illetve mebízottak jó munkát végeztek. Segítették őket a tanácsok is. Sajnos akadnak olyan községek is, amelyekről ez nem mondható el. Hátul kullognak a pénzügyi tervek teljesítésében: Nagykorpád 46,6, Kisbajom 49,5, Bolhás 49.5, Segesd 50,2 és Csököly 50,3 százalékkal . Az ütemtervtől 7,7 százalékos az eltérés, a lemaradás azonban még 'könnyen behozható, ha a pénzügyi dolgozók és a községi tanácsok jobban törődnek a tervteljesítéssel. A notórius hátralékosokkal szemben alkalmazni kell a végrehajtási rendeleteket. A beszámoló utáni vitába bekapcsolódott a vb. minden tagja és tötab meghívott is. Kovács Ferenc az adóügyi dolgozóik munkájáról szólva elmondotta, hogy közülük egyiik- másik nem végez lelkiismeretes munkát. Szólott a dolgozó parasztság adófizetési- készségéről is. Hangsúlyozta, hogy minden módon biztosítani kell a pénzügyi tervek teljesítését. Csuma Gyüla, a járási bank- fiók igazgatója az adóhátralékok felszámolásával és a községi legeltetési bizottságok pénzügyi problémáival foglalkozott. özv. Tóth Vendelné a for- galmiadó-részleg mubkájáról, Gémes Sándor vb-tag pedig a községi tanácsok gazdálkodásáról beszélt. Ugyancsak erről szólt dr. Bányai Lajos és Szűcs István. A járási tanács vb. elnökhelyetteséinek összefoglalója után határozat született a további munkák megjavítására. ELVI ENGEDMÉNYEK H‘ i saját fülemmel nem hallom, tán el sem hiszem, hogy ma még ilyen is előfordulhat. Az egyik déli járásunk községében taggyűlésre jöttek össze a falu kommunistái. Nincsenek 'kevesen a lakosság számához mérten, azt mondhatnánk: erős, legalábbis a. létszámról ítélve tehetős (harmincnál több tagú) pártszervezete vain a községnek. No, de maradjunk csak a megkezdett gondolatnál. Mi is történt az említett taggyűlésen? A vezetőség egy tagijelölt- felvételi kérelmet terjesztett a taggyűlés elé. A falu fiatad és tehetséges állatorvosa kérte felvételét. Jó az, hogyha az értelmiség legjobb, legforradalmibb elemei is benn vannak a pártban. Ezzel a párt is, az cializmusmak; valószínűleg maga is rádöbbent, mit tett, és tán százszor, ezerszer is megbánta tettét. De ha nem akarjuk, hogy kellemetlen meglepetések érjenek bennünket, nyíltan meg kell mondani, jó ideig kételveinlk lesznek az ilyen ember politikai megbízhatóságát illetően. A népi ja el hatalom nem dobmagától a megté- vesztetteket, módot, lehetőséget ad minden becsületes em- berm'- hogy munkájával, magatartásával jóvátegye korábbi hibáját Neki is felkínálták a lehetőséget: gyógyíts, fáradozz, hivatásoddal szolgáld becsülettel a szocialista hazát; a társadalom ugyanazzal a mértékkel méri számodra is az anyagi és erkölcsi megbecsüegész nép is nyer. Ámde a fel- j lést, mint bármely más, tiszta tételek velük szemben sem lehetnek kisebbek, mint amilyen, követelményeket szabunk a pártba felvételét kérő munkások és dolgozó parasztok elé. Márpedig a szóbanforgó állatorvos körül nem minden volt rendben. Az a bizonyos •'tiszta lap«, amely elengedhetetlen követelmény ahhoz, hogy valaki tagja lehessen a forradalmi pártnak, nem is volt olyan tiszta. A pártvezetőség megtudta — és a taggyűlésen a tagjelöltsógét kérő fia- í talember is bevallotta —, hogy 1 a korábbi évekből börtönbün- j tatásé maradt fenn, mégpedig I a bizonyítékok alapján népi demokrácia elleni bűntettért hozta meg ítéletét a bíróság. Persze, hiba volna azt állítani. hogv ez az ember javít- hatatVm, és örökös ellenségévé vált a népi rendnek, a szomúltú állampolgárnak. Ez a mérce azonban mindjárt elégtelenné válik, ha a marxista pártba vadó bejutásról van szó. Azt hiszem, ezt tévesztették szem elől az illető elvtársak, mert noha ismerték a felvételét kérő állatorvos korábbi kisiklását, tudtak a b-" • ■ >.si ítéletről, sőt azt is tudták, hogy apósa horthysta hadbíró volt, s az apja osztályhélyzetéről nem a legjobb értesülések forogtak közszájon, mégis megszavazták a Pártba való felvételét. Egyhangúlag. Mert utóbb — elég helytelenül — azok is beadták derekukat, akik eleinte az említett kifogások miatt ellenezték az indítványt. Megszavazták az állatorvos tagjelöltfelvótelét az iránta érzett merő szimpátiából, elvtelen indokokkal: »Jó orvos«. Meg ilyenekkel: »Szegényen jött ide, még bútora sem volt. amikor a faluba ke- ruxi,«. »Kijár a mán közé«. Kétségtelenül erények ezek, azonban száz meg száz állatorvos rendelkezik eme tulajdonságokkal. Egymagukban mégsem elegendők a pártba való felvételre. A .. ,-i elvtársak ezzel az egyhangú szavazással, bármennyire szerették volna is, nem erősítették a pártot, nem segítették az állatorvost sem. Akkor jártak volna el helyesen, ha nem restellik megmondani az igazságot, azokat az okokat, amelyek miatt ma még nem léphet be pártunk tagjai közé, hogy ettől még lehet jó állatorvos, s a párton kívül is szolgálhatja hittel, becsülettel a szocializmust. S ha erős benne az eltökéltség, az idő, a munkája, magatartása majd eldönti, mikor lesz érdemes, hogy a pártban ő is képviselhesse, az értelmiségeit. Jóllehet, a nyílt beszéd első hallásra rosszul esiik neki, de később minden bizonnyal megérti: csak igaz módon érdemes és lehet élni. K ell erről beszélni, mert manapság elv-társaink egy része ismét hajlamos elfeledkezni a következetes forradalmi éberség szükségszerűségéről. Még nem vert teljesen gyökeret az a szemlélet sem, hogy egy-egy ügy eldöntésekor, egy-egy Intézkedés meghozatalaikor a legbiztosabb iránytű, amelyhez alkalmazkodni lehet és kell: az elvi engedmények nélkül, nyílt, egyenes politika. Varga József A legveszélyesebb hónap riasztás nélkül Vígan csattog, röppen a labda a feszesre húzott háló felett. A könnyű röplabda pofozója, irányítója a marcali tűzoltó osztály nyolc tagja, ákik a pihenési időt ilyen kellemes szórakozássá! töltik'el a laktanya udvarán. Sötétedik, alig látják már a labdát, de azért csak ütik; hiába, még két pont szükségeltetik a győzelemhez, és amíg ez meg nem lesz, nem lehet abbahagyni. Egy sikeres leütés, győzelmes kiáltások, és vége a mai sportolásnak. Gyors mosakodás, öltözködés, és rtiáris ott ülnek a tanulónak és társalgónak is használt ebédlő asztala körül, éppen olyan odaadással figyelve az előadót, mint néhány perccel ezelőtt a labda útját. Tárgy: a vallás keletkezése. közben nem feledkeznek meg az önművelésre!, politikai látókörük szélesítéséről sem. És mindennek mozgatója a párt- szervezeten kívül a sokoldalú munkát végző 15 tagú KISZ- SZ-" vezet, amely az osztály személyi állományának több mint kétharmadát foglalja magában. Az ő munkájukról beszélgetünk Németh József tűzrendészet! előadóval, a szervezet titkárával. — Talán a leglényegesebbel kezdem: augusztusban egyszer sem kellett riasztanunk tüzeset miatt. Pedig ebben az időszakban van a cséplós zöme, és bizony, eddig minden évben akadt jó néhány alkalom tudásunk magcsillogtatá- sara. — Mi az oka ennek az örvendetes jelenségnek? AHOL MILLIÓKBAN SZÁMOLJÁK A KIFIZETETT PÉNZT Igen, így élnek a marcali j — A rendszeres ellenőrzés, tűzoltók: a kemény szolgálat j amire a KISZ-tagok összesen-----------------------------------------— 111 szabadnapot áldoztak fel. E zalatt 658 ellenőrzést végeztéik. Horváth István például 78-szor ellenőrzött a 15 szabadnapja alatt. E temérdek ellenőrzéssel, s ha kellett, a gépkezelők büntetésévé! vettük elejét a tűzeseteknek. — Igen, ez a legfontosabb* a hivatással járó munka. Egyéb tevékenység? — Nézzen körül. A falakat magunk festjük, a szőnyegeket a tavasszal előadott színdarab hasznából vettük. Ugyancsak ebből a pénzből mentünk kirándulni, de futotta a nyáron kiemelkedő munkát végző elvtársain'k apró emléktárgyakkal való megju- talmazásárá is. Ezeket a maketteket, amelyek a szakmai továbbképzéshez szükségesek — emeli le a szekrény tetejéről a helybeli malom és ÁFORT-telep kicsinyített mását —, szintén mi készítettük. KlSZ-szarvezetünik még tavaly nyáron vállalta a mártírok sírjának rendbentartását, amit azót» teljesít is. Jelenleg virágtartókat barkácsolunk az ablakba, no meg állandóan szépítjük, ápoljuk az utcai és udvari vdrágoskertet. Tervünk a közeljövőre egy kerékpár- szín építése, a politikai felvh, lágosítást illetően a KISZ-ok- tatás minél színvonalasabb megtartása. — pl — Új iskola a pusztán, ahol régen csak két cselédház volt Tavaly 68 ezer sertést és harmincezer szarvasmarhát vásárolt fel a Somogy megyei Állatforgalmi Vállalat. A gazdáknak 290 millió forintot fizettek ki. Ebben az évben még több pénz cserél gazdát — tájékoztatott bennünket Bodó Károly, a vállalat megbízott igazgatója. 110 ezer sertést, 26 ezer szarvasmarhát szállítanak el a tsz-ek, egyéni gazdák óljaiból és istállóiból. Sertésből 32 ezerrel többet vesznek, minit az elmúlt évben. Eddig 72 ezer sertést, 18 ezer szarvasmarhát vago- níroztak be. Most van a csúcsforgalom. A negyedévek utolsó hónapja mindig szoros, a szeptember különösen. A felvásárlást mintegy 60—70 alkalmazott bonyolítja le. Van munka szakadásig. A vállalat nemcsak vesz, hanem közvetít is. Ha valamelyik. termelőszövetkezetnek tenyész- vagy hízóállat- ra van szüksége, gyakran az Állatforgalmi Vállalathoz fordul. Nem egy esetben több tsz is vásárolt már Uy módon szarvasmarhát. Minden járásban a hónap megbatározott napján van a szállítás. A vásárolni akaró termelőszövetkezet közli az illető járási tanács mezőgazdasági osztályával, hogy hány, és milyen állatra van szüksége, s elküldi megbízottját oda, ahol éppen az átvétel történik. S ott, a helyszínen azon nyomban kiválaszthatja a legmegfelelőbb állatokat. Eddig több mint 200, hizlalásra alkalmas sovány állatot vásároltak az Állatforgalmi Vállalattól megyénk termelőszövetkezetei, többek között a barcsi Vörös Csillag, a pusztakovácsi Dimitrov, a bala- tonszemesi Vörös Csillag és a kadarkúti Szabadság Tsz. Továbbtenyésztésre 480 állatot vittek el tsz-eink. — Van-e mód arra — kérdeztük Bodó elvtársat —, hogy a gazdák felbontsák a szerződést? — Hogyne! Ha a tulajdonos úgy gondolja, hogy a leszerződött állatt továbbtenyésztésre megfelel, semmi akadálya nincs a szerződés- bontásnak. Csupán az előleget kell visszafizetnie. Van erre is példa. 246 szerződéses állatot tartottak vissza az előzőekre való hivatkozással. Az Állatforgalmi Vállalat tavaly kiváló volt. Valamennyi dolgozója két heti keresetnek megfelelő pénzjutalomban részesült. S az .idén vajon sikerül-e Ismét elnyerni a kitüntető címet? — Előre nem tudhatjuk — mondja Bodó Károly. — A tervszámokat nézve nem panaszkodhatunk, nincs lemaradás. A jövő évi szerződés- köttetési illetően is biztató a helyzet. El tudjuk látni a várost hússal. Munkánkban talán a legfontosabb a felvásárlás ütemezése. Ezen forog minden. Ha nem vigyázunk, könnyen előfordulhat, hogy az egyik hónapban nagyon Is sok állatot szállítunk el, a másikban meg alig tudunk továbbítani néhányat. — Külföldre is szállítanak? — Olaszok, nyugatnémetek, franciák kémek tőlünk árut. Ebben az évben 2791 szarvasmarha hízott vállalatunk istállóiban. Közülük 1518-at vittek el a külföldiek extrém vagy íélhízott állatként. A többi pedig állami hizlaldákba került, ott gyarapodnak tovább. — Milyen az anyag minősége? — Nem mondható rossznak. Az előző évek áruanyagaihoz képest nagy a javulás. Közvetlenül az ellenforradalom után szállítási eszközök hiányában nagyon felszaporodott az áru, nem bírtuk elszállítani. így ötven- hét első negyedében nagy volt a tumultus. Egyszerre sokat kellett átvenni. Volt köztük mindenféle rossz és sovány jószág Is. A szarvasmarhák átiagsúlya az előző években 400 kg körül móz- gott. Ma már .470 kg az átlag. Úgyszólván nincs is rossz anyag. Szépek és jók a felkínált vagy leszerződött állatok. — Mennyit vesznek szabadon? — Nem sokat — hangzik a válasz. — A 100 ezer sertésből mindössze négyezret, a többi szerződött. Szarvas- marhából pedig nyolcezret vásárolunk. — Mennyit fizetnek egy- egy szerződött állatért? — Attól függ, hogy milyen az áru. Zsiga Lajos göllei egyéni gazda például két bikáért 24 568 forintot kapott. Nagy Gábor kazsoki parasztnak egy bikáért 13 836 forintot fizettünk ki. Nem megvetni való összeg. Az Országos Mezőgazda- sági Kiállításra 70 húsbika kapott helyet. Tizenhat So- mogyból utazott fel. Más megyékből nem lesz ennyi ••részvevő«. Már nem a gazdák, hanem a vállalat emberei gardírozzák a kiállításon ezeket a jószágokat. A 16 bikáért pontosan 192144 forintot fizettek ki a tulaj- ionosoknak. (Gőbölös) "A Nagybaráti Állami Gazdaságban két tantermes, egy tanerős iskola kezdte meg működését szeptember elsejével«. (Újsághír) Már maga a száraz tény is megérdemli a nyilvánosság dicsérő szavát* Nemcsak azért, mert országszerte mozgalom indult általános iskolai tantermek építéséért, s a »keil« rovatban most eigy helységgel kevesébb szerepek A puszta urának egyáltalán nem fájt, hogy a két cselédiház rongyos lakóinak csak az nyújthatott egyetlen megnyugvást, van hova lehajtani fáradt fejüket. Ugyan miért fájlt volna akár az uraságnak, akár az ispánnak a feje, hogy a cselédigye- reketknek tengelyig érő őszi sárban, téli hóviharban, három kilométert kellett csatangolniuk, hogy eljussanak a legközelebbi iskolába egy kevéske tudásit szedni kis koponyájukba. A földesúrnak, a régi rendnek az volt az érdeke, minél felviilágosulaitítanaibb, elmaradottabb emberek szolgálják, akik lázadozás nélkül tűrik a szenvedést, húzzák az igát. A felszabadulás azonban napfényt, életerőt, bizakodást vitt a nagyibaiáti pusztára is. Nyolc évvel ezelőtt állami gazdaság létesült a pusztán, s a volt cselédek élete ettől kezdve hamarosan megváltozott. Csupán a gazdaság központjában 47 egészséges családi ház épült, elvezették hozzájuk a köve&utat, a villanyt, van vízvezetékük, sok házban szól a rádió. A szocialista mezőgazdasági üzemiben dolgozó emberek megízleiték és megszerették a kultúra gyümölcseit, s ma már semmi pénzért nem válnának meg a pusztától. Mert nem is puszta már az egykori puszta, inkább kisobbszerű kulturális központ; mozija, sportpályája, fürdője van a gazdaságnak, s a kultúrház- ban különféle szakkörök kínálják fel a tudás magvát a tanulni és szórakozni vágyó embereknek. A 30 gyerek részére nemrég Létesített két tantermes, új iskola betetőzése az eddigi eredményeiknek. Az egykori nagybaráti puszta helyén lakó emberek soha neim felejtik ed, kinek köszönhetik felemelkedésüket, emberi életüket
