Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-09 / 212. szám

Kedd, 1958. szeptember 9. 2 SOMOGYI NÉPLAP Ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénu­ma szeptember 5-én tartott ülé­sén elhatározta, hogy 1959. ja­nuár 27-re összehívja a Szov­jetunió Kommunista Pártja rendkívüli, XXI. kongresszu­sát. A kongresszus megtárgyalja a Szovjetunió 1959—65. évi népgazdaságfejlesztésének el­lenőrző számait. A kongresz- szus előadója Nyikita Hrus­csov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára. A plénum Nyikolaj Bulga- nyint felmentette az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagsága alól. t Nagy sikerrel zajlott le a l’Humanité ünnepe Párizs (MTI). Szombaton és Vasárnap rendezte meg hagyo­mányos ünnepét Párizs mellett a Francia Kommunista Párt lapja, a l’Humanité. Talán so­hasem mutatkozott meg ilyen erővel a francia dolgozók ra­gaszkodása a munkásosztály pártjához és annak lapjához a megelőző 21 »Huma-ünnep« egyikén sem. 300 000-re becsü­lik a látogatók számát. A l’Humanité ünnepén kép­viselve volt a világ kommunis­ta sajtója is, élén a Pravdával. A kiállított gazdag anyag az MSZMP központi lapja, a Népszabadság munkásságát, harcát is bemutatta. A l’Hu- manité politikai jelentőségét domborította ki vasárnap dél­után az a nagygyűlés, amely­nek százezernyi hallgatósága előtt Maurice Thorez, a Fran­cia Kommunista Párt főtitká­ra mondott beszédet. öngyilkosságot kísérelt meg párizsi követségünk merénylője Párizs (MTI). Stark Kálmán magyar disszidens, aki pénte­ken gyújtópalackot dobott a párizsi magyar követség épü­letének ablakára, öngyilkossá­gi kísérletet követett el, Az Egyesült Államok újabb kölcsönt adott a Csang Kaj-sek klikknek Washington (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint az Egyesült Államok va­sárnap bejelentette, hogy újabb 21 500 000 dollár összegű köl­csönt nyújt a Csang Kaj-sek klikknek vízierőmű építési és öntöző berendezési terveinek finanszírozására. Egy nap alatt S vasúti szerencsétlenség Stockholm (AP). Svédország­ban szombaton újabb vasúti szerencsétlenség történt — 24 óra leforgása alatt immár a harmadik. KATONAI FELKELÉS CARACASBAN Caracas (AFP). Egy tiszti csoport és a rendőriskolák tiszti növendékei hírek szerint fel­lázadtak a kormányjunta ellen, elfoglalták a nemzetvédelmi minisztériumot és a rumbosi rádió adóállomását. Az Egyesült Szakszervezeti Szövetség nyomban azután, hogy a felkelésnek híre futott, azonnali sztrájkra szólította fel a dolgozókat. Egy Későbbi jelentés szerint a lázadást gyakorlatilag elfoj- tottnak lehet tekinteni, ennek ellenére még nem küszöbölő- dött ki minden veszély. TŰZVÉSZ DJAKARTÄBAN Djakarta (AP). Szombaton óriási tűzvész pusztított Dja­karta központjában, amelynek következtében 451 ház porrá égett és 3728 személy hajlék­talanná vált. Wiadíslaw Gomulka beszéde Lengyelország gazdasági szocialista átalakításának szükségességéről és a szocialista tábor egységéről Varsó (MTI). Lengyelország­ban vasárnap országszerte megünnepelték a termésbe­gyűjtés napját. Ebből az alka­lomból a varsói sportstadion­ban nagy ünnepséget rendez­tek, amelyen a főváros, vala­mennyi vajdaság és járás több mint 100 000 képviselője vett részt. Az ünnepségen nagy beszé­det mondott Wladislaw Go­mulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára. Hangsú­lyozta, a Lengyel Népköztár­saság parasztsága a néphata­lom megteremtése óta nagy si­kereket aratott és jelentős mértékben növelte a gabona és az ipari növények terméshoza­mát. Miközben az 1934 és 1938 közötti évek átlagos gabona­terméshozama hektáronként 11,4 mázsa volt, az 1955 és 1957 közötti időben átlag már 14,3 mázsára emelkedett. Az idén a gabona terméshozama előzetes adatok szerint 14,9 mázsa hektáronként. Most a mezőgazdasági termelés volu­mene egy mezőgazdasági dol­gozóra számítva 80 százalék­kal nagyobb értékű, mint a háború előtt volt. Moszkva (TASZSZ), Cy­rus Eaton amerikai nagy- iparos, aki jelenleg Lenin- grádban tartózkodik, cikket küldött a Pravda szerkesz­tőségének. A cikk címe: »Két nagy ország barátsá­gáért«. A Pravda vasárnapi száma teljes terjedelmében közli a cikket. Cyrus Eaton a többi kö­zött ezt írja: Elérkezett az idő, hogy a két nagyhatalom törvénytelennek minősítse a háborút, együttműködésre lépjen, s megtegyen minden tőle telhetőt a néptömegek javára nemcsak a saját ha­tárain belül, hanem hatá­rain kívül is. Mindkét Or­szágnak a saját határain be­lül is megvan mindene, ami népének boldogságához és jelvirágzásához szükséges. Mi lehetne az első lépés, hogy barátság létesüljön e két büszke és erős nagy­Most készítjük az 1961— 1965-re szóló gazdasági ter­vet. Olyan feltételeket igyek­szünk teremteni, hogy a követ­kező ötéves terv végéig a négy gabonaféle terméshozamát hek­táronként 17 mázsára emeljük. Államunk támogatja a föld­művesszövetkezeteket és min­den könnyítést megad nekik. Ugyanakkor megteremti a kollektív paraszt-tulajdon lé­tesítésének és fejlesztésének kedvező feltételeit. A mezőgaz­dasági termelés szövetkezetesí­tése nélkül lehetetlen megszün­tetni a nincstelenek kizsákmá­nyolását. Június végén országunkban több mint 1800 termelőszövet­kezet működött. Ezek a szö­vetkezetek 22 000 családot tö­mörítettek. A szövetkezetek termelési eredményei kiválóak. A termelőszövetkezetekben a gabona terméshozama például hektáronként átlag két má­zsával felülmúlja az egyéni pa­rasztok terméshozamát. Wladislaw Gomulka ezután áttért a nemzetközi politika kérdéseire, és a többi között kijelentette: Erőnket, a népi Lengyelor­szág erejét megsokszorozza a hatalom között? Javaslataim a következők: Eisenhower elnök tegyen háromnapos barátsági és ud­variassági látogatást a Szovjetunióban. A szovjet nép nagy örömmel fogadná őt. Eisenhower elnök képet alkothatna arról a gyorsa­ságról és energiáról, amely- lyel a Szovjetunió előretör. Személyesen győződhetne meg arról, hogy a szovjet társadalom valamennyi ré­tegének képviselői 'odaadó hűséggel viseltetnek a szo­cialista rend iránt. Hruscsovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­két meg kellene hívni az Egyesült Államokba. Hruscsov egyenessége, hu­mora, a világbékére való őszinte törekvése nagy vissz­hangot keltene az amerikai népben. szocialista államok nagy tábo­rának hatalma, az első és leg­hatalmasabb szocialista állam­nak, hűséges barátunknak és szövetségesünknek, a Szovjet­uniónak ereje. Soha többé nem ismétlődhet meg az olyan hely­zet, amikor Lengyelország ma­gára hagyottan és legyengül- ten pusztulásra Volt kárhoz­tatva. Az imperialisták arra töre­kednek — folytatta W. Gomul­ka —, hogy háborúval sem­misítsék meg a szocializmust. Veszedelmes háborús feszültsé­get provokálnak a világ több helyén, köztük a Kínai Nép- köztársaság határain. Az im­perialisták azonban, áttörhetet- len akadályba ütköznek, a szo­cialista tábor összefogott erői­nek hatalmába, világszerte minden nép béketörekvésének roppant erejébe. Ez a hatalom és erő keresztülhúzza az im­perializmus agresszív terveit és megbénítja cselekvőképessé­gét. 700000 forinttal felemelték az Ingatlan- kezelő költségvetését Nyáron általában többet dolgoznak az Ingatlankezelő szakmunkásai, mint a zivata­ros téli hónapokban. Érthető ez, hiszen a vállalat kezelésé­ben lévő épületek külső rend- behozatala jelenti a nagyobb munkát. A korábban rendel­kezésre állott mintegy 4 600 000 forint felújítási és házkezelési költséget úgy ütemezték be, hogy az a rossz idő beálltáig valóban felhasználásra is ke­rüljön ott, ahol a legjobban szükség van rá. Újabban mintegy 700 000 fo­rinttal emelték fel az IKV felújítási és házkezelési kere­tét. A vállalat vezetői arra tö­rekszenek, hogy még a rossz idő beállta előtt — mintegy negyven kisiparos bevonásá­val — ezt a többlet összeget is felhasználhassák. A rosz- szabb idő beköszöntésével csupán belső munkálatokat végez majd az Ingatlankezelő. Cyrus Eaton amerikai nagyiparos cikke a Pravdában Az Egyesült Államok a kö­zelmúltban nagy reklámot csa­pott az Iránnak nyújtott gaz­dasági és pénzügyi »segély« kö­rül. Sok amerikai lap és egész sor felelős beosztású állami és politikai személyiség azt ál­lítja, hogy az amerikai »se­gély« megmentette Iránt a gazdasági és pénzügyi csődtől, és most hozzásegíti a gazdasá­gi helyzet »stabilizálásához«, »előrehaladásához«. Ezt állí­totta maga Eisenhower elnök is, amikor kijelentette, hogy az Iránnak nyújtott amerikai »segély« eredményeképpen »megmentették a szabadsá­got« ebben az országban. A nemzetgazdaság fejlődésének rovására Az Egyesült ÁHamok »meg­mentő« és »jótékony« szerepé­ről hasonló amerikai állítások azonban merőben különböznek attól, amit a »segélyről« ma­guk az irániak mondanak: A Nemzetközi Együttműködési Hivatal nemrégen közzétette, hogy 1952-től napjainkig Irán 344,8 millió dollárt kapott pénzügyi, gazdasági és műszaki »segély«-képpen, de ténylege­sen az iráni nép ebből a »tá­mogatásból« semmit sem lá­tott, mert ennek nagy részét katonai célokra költötték. Az amerikaiak, miközben mindig fenntartják maguknak azt a jogot, hogy kimondják a döntő szót az Iránnak nyúj­tott mindenféle »segélyfajta« elosztásában (ugyanez vonat­kozik a hitelekre is), úgy dön­tenek, hogy az összegeket ne a nemzetgazdaság fejlesztésére fordítsák, amire azt maguk az irániak kérték, hanem impro­duktív szükségletek kielégíté­sére. Az iráni sajtó számításai szerint az amerikai »segély­nek«, valamint kölcsönöknek legalább a felét katonai ob­jektumok tervezésére és épí- Sésére fordították, Ide tartóz­11BE KERÜL IRÁNNAK AZ AMERIKAI „SE®ELA“ írta: N. V A SZÍN és Y. VIKTOROV nak: a moshedi, a kermansa- hi, a jezdi, az iszfahani, a si- razi, az abadani stb. repülő­terek, az átépített kikötők a Perzsa-öbölben, valamint az Iránt Törökországgal és Pa­kisztánnal összekötő vasútvo­nalak. A napokban Iránnak, Tö­rökországnak és Pakisztánnak nyújtott 18,3 millió dolláros amerikai »segélyt« szintén ka­tonai-stratégiai építkezésekre szándékoznak fordítani a bag­dadi egyezmény keretében. A túlságosan felduzzasztott iráni hadsereg fenntartása és Iránnak a bagdadi egyezmény keretében vállalt katonai­stratégiai kötelezettsége meg­követeli, hogy nap mint nap növeljék a katonai kiadásokat. Hivatalos adatok szerint Irán 1958—1959. évi katonai ki­adását 11,7 milliárd rialban állapították meg, vagyis 3,1 milliárd riallal magasabban, mint az 1957—58-ban volt, amikor a katonai kiadások a költségvetésnek több mint 40 százalékát emésztették fel. Az ilyen hatalmas improduktív kiadások a nemzetgazdaság fejlődésének rovására való­sulhatnak meg, s arra . kész­tetik az iráni kormányt, hogy úfabb kölcsönökhöz folyamod­jék. Az iráni sah legutóbbi ame­rikai útja során elvi meg­egyezés született, miszerint 40 millió dolláros kölcsönt fo­lyósítanak Iránnak, s közben az amerikaiak ezúttal is ah­hoz ragaszkodnak, hogy a kölcsön teljes összegét for­dítsák repülőterek és straté­giai utak építkezéseinek be­fejezésére. A szolgaság egyezménye Az iráni kormány a katonai kiadások miatt kénytelen az amerikai segély jelentékeny részét az amerikai hadsereg­nél, a csendőrségnél, a mi­nisztériumokban és egyéb irá­ni állami intézménynél műkö­dő amerikai tanácsadók el­tartására fordítani. A tanács­adók több mint háromezren' vannak. Az iráni kormány az ame­rikai »segély« egy részét kény­telen Irán kereskedelmi defi­citjének fedezésére fordítani. E veszteségek az Egyesült Ál­lamokkal, Angliával és a többi tőkés országgal fenntartott ke­reskedelmi kapcsolatok gyar­mati jellegéből erednek. Az iráni vámhivatal jelentése sze­rint 1956—57-ben Iránnak az Egyesült Államokkal kapcsola­tos kereskedelmi mérlege 2855 millió rial deficitet mu­tatott, s 1957—58-as pénz­ügyi évnek csupán az első kilenc hónapjában a deficit el­érte a 2 milliárd rialt. Az Egyesült Államok kor­mánykörei a »segélyt« emel­lett állandóan az Iránra gya­korolt nyomás eszközeként használják ki. Ez szembeszö­kően megmutatkozott, amikor 1954-ben a nemzetközi olaj­konzorciummal koncessziós egyezményt kötöttek. Mint is­meretes, közvetlenül az egyez­mény megkötése előtt az Egye­sült Államok kormánya be­jelentette, hogy felemeli az Iránnak folyósítahdó »segély«­keretet. Irán rendkívül nagy gazdasági nehézségei miatt ez döntő szerepet játszott a koncesszió létrejöttében, amelyben a részvények 40 százaléka az amerikai kőolaj­monopóliumok birtokában van. De amint az amerikaiak meg­kötötték az egyezményt, gya­korlatilag nem növelték a segélykeretet. Az iráni sajtó közölte, hogy az Iránnak folyósított »segély« a kőolajmonopóliumok pro­fitjaként teljes egészében visszaáramlott az Egyesült Államokba. A monopóliumok, nem teljes adatok szerint, évente legalább 90 millió dollár tiszta profitot húznak az iráni kőolajból. Most mind nyilvánvalóbbá válik ennek az egyezménynek a szolgai jellege Irán szem­pontjából. Míg az utóbbi két esztendőben néhány külföldi társasággal kötött koncessziós egyezmény alapján az iráni kormány 75 százalékos profit­ban részesül, a konzorciumos egyezmény alapján a profit­nak mindössze 50 százalékát kaphatja. A kőolaj-monopóliu­mok megfosztják Iránt még annak lehetőségétől is, hogy saját belátása szerint hasz­nálja fel a konzorcium ál­tal kitermelt olajnak azt a 12,5 százalékát, amelyet a koncessziós egyezmény ren­delkezései alapján kap. A konzorcium az iráni kor­mány követelése ellenére megtagadja az iráni olajterme­lés jelentékeny növelését, s azt, hogy kihasználja az aba­dani olajfinomító gyár teljes kapacitását. Ez az irániak be­ismerése szerint komolyan gá­tolja az iráni második hét­éves terv teljesítését, amely­nek a finanszírozása főképpen a konzorcium koncessziós osz­talékából történne. Ezért az iráni kormány kénytelen volt csökkenteni a pénzfolyósítást a hétéves tervben szereplő egész sor ipari létesítmény építkezésére. Szerencsétlenség, szegénység, nyomor és más semmi Bár Iránnak a Fan Ame­rican Petroleum Corporation amerikai kőolajtársasággal nemrég kötött egyezménye Irán szempontjából valamivel előnyösebb, mint a konzorcium egyezmény, mindazonáltal az is lényegében szolgai jellegű. Mint az Ettelaat című lap 1958. május 1—8-i számában közzé tett egyezményszövegből kiderül, az Iránnak nyújtott 25 millió dolláros prémium je­lentékeny részét később visz- sza kell fizetni a Pan Ame­rican Petroleum Corporation- nak. Ezzel kapcsolatban az iráni sajtó rámutat, hogy a »prémiumot« azért folyósítot­ták, hogy Irán gyorsabban ad­jon koncessziót azoknak az amerikai olajmonopóliumok­nak, amelyek a japán és a nyugat-európai társaságokkal konkurrálnak, amelyek szin­tén koncessziót szeretnének kapni Iránban. Az amerikai »segély« nem­csak hogy nem teszi lehetővé a gazdasági élet fejlődését és az ország lakossága anyagi helyzetének javulását, hanem éppen ellenkezőleg, Iránnak a külföldi monopóliumok rab­A tomgyakorlatoh Nyug at-Német­országban Bonn (ADN). Az angol meg­szálló csapatok a hét elején széleskörű atomhadgyakorlato­kat hajtanak végre Nyugat- Németországban. A gyakorla­tok hétfőn kezdődtek Északraj- na-Vesztfáliában. Egy héttel később az amerikai csapatok gyakorlatoznak Bajorország­ban. Ez a gyakorlat két hóna­pig tart. Szerdán csatlakozik hozzájuk a nyugatnémet had­sereg őszí hadgyakorlata, mely­ben nyolcvanezer katona vesz részt, a jelenleg felállított egy­ségek majdnem teljes létszáma, így tehát Nyugat-Németország az eddigi legnagyobb méretű atomhadgyakorlat színhelye lesz. E hadgyakorlatok alapja a NATO »atomstratégiája«, azaz atomfegyverek bevetése lesz. Az Országos Mező­gazdasági Kiállítás előkészületeiről Hétfőn reggel több mint száz kiváló állattenyésztési szakértő ült össze a kiállítás nagyvendéglőjében az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállításra hozott állatok bírálatának megkezdésére. Az idén olyan állomány kerül elbírálásra, amelyhez hasonló még nem volt a magyar kiállításokon. A bíráló, bizottságnak igen ala­pos munkát kell végezniük, hogy a bemutatásra kerülő 458 szarvasmarhából, 444 sertés­ből, 280 juhból, 286 baromfi­ból, 150 tenyészlóból kiválasz­szák a legértékesebbeket. A díjak odaítéléséről való­színűleg szerdán este dön­tenek. * * * A Lengyel Népköztársaság­ból a Motoripari Vállalat be­jelentette, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron helikoptereket kíván bemutatni működés közben. A vásár területe felett sport­repülést is végeznek. ságába döntéséhez, az iráni kormány külföldi és belföldi adósságainak további növelésé­hez vezet. Irán amerikai és angliai adósságai jelenleg 280,5 millió dollárt tesznek ki, vagyis több mint 22 milliárd rialt; a belföldi adósság el­érte a 12,8 milliárd rialt. Ezen­kívül az 1958—59-es évi iráni költségvetés deficitjei hivata­los adatok szerint is 1,2 mil­liárd rial, s ha a költségvetés bevételi részéből levonjuk az előrelátható kölcsön 6 milliár­dos előlegét, akkor a deficit ténylegesen 7,2 milliárd rial. A nyugati, különösen az amerikai kőolajmonopóliumok fokozott iráni behatolása mél­tán kelt nyugtalanságot az iráni közvéleményben. A Mehre Iran című tekintélyes folyóirat az amerikai segély­ről ezt írja: »Amerika sok pénzt és energiát pazarolt, de az semmit sem hozott a nép­nek boldogtalanságon, sze­génységen és nyomoron kí­vül«. Az iráni nép azt mondja az Egyesült Államok kormányá­nak: »Nem kell nekünk sem pénz, sem katonai, sem mű­szaki segítség. Engedjék csak meg, hogy magunk dönthes- sünk sorsunk felől, és ne avat­kozzanak országunk belügyei- be.« Az amerikai »pénzügyi segélyről« így vélekedik a Széf id Va Sziah című folyó­irat is, amely az iráni kor­mányküldöttség amerikai köl­csönről folyó tárgyalásairól ezt írja: »A külföldi kölcsö­nök sohasem jelentettek szá­munkra hasznot«. Az iráni sajtó hasonló meg­nyilvánulásai rnem ritkák. Ezek a megnyilatkozások tük­rözik, mennyire elégedetlen az iráni nép a dolgok jelenlegi állásával, az a Vtép, amely va­lóban töreksrik országának békés kör Jlntf nyék között való gazdasági fejlesztésére és felszabadítására a külföldi függés alól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom