Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kém, 1958. szeptember 1. Egyéni és tsz-asszonyok tanácskozása SOMOGY ASZALÓN Régi elhatározásuk volt a somogyaszalói termelőszövetkezeti asszonyoknak, hogy ba­ráti beszélgetésre magukhoz invitálják az egyénileg gazdálkodó asszonyok egy csoport­ját. Azokat, akik még a régimódi gazdálko­dásban keresik boldogulásukat, de mégsem akarják korlátokkal elválasztani magukat a szövetkezetiektől Vasárnap délután sor került a találkozóra: mintegy harminc egyéni parasztasszony je­lent meg a tsz-asszonyok körében. Mi másról eshetnék szó asszonyok között, ha nem az asszonyok problémáiról. Sok kérdést fesze­gettek. Például azt is, hol szorít még a cipő ama bizonyos egyenjogúság körül. Volt, aki azt állította, hogy az egyéni gazdaságban a feleségnek (hát még az anyósnak!) több be­leszólása van mindenbe, mint a tsz-ben, mert ott a férfiak magukhoz kaparintják a vezetést, az asszonyokat ritkábban kérdezik meg, mit hogyan oldjanak meg. Ha azt mond­ják is erre a férfiak, hogy ők előbbre látnak, mint az asszonyok, és határozottabbak is, azért számarányukhoz méltóan a nőket job­ban be kellene vonni a tsz vezetésébe — aján­lották. Beszéltek arról is az asszonyok, hogy csak ágy szabadíthatják fel magukat a jelenlegi sokféle elfoglaltság alól, ha a termelőszövet­kezet vezetősége gondol rájuk, s már a kez­detben létesítenek napközi otthonokat, óvodá­kat, s törekszenek a szociális intézmények saját erőből történő megteremtésére is, ami­lyen a napközin kívül a közös mosógép stb. Szóba hozták, hogy sok tsz-be tartozó csa­ládnál ugyan az asszony is kiveszi részét a közös munkából, de nem tagja a szövetkezet­nek, ezért az elvégzett munkáért járó munka­egységet a férje vagy más hozzátartozója tag­könyvében írják jóvá Nem is talál az ember ebben semmi kivetnivalót. Ám mégis hát­rányos helyzetbe kerülhetnék emiatt a nők, történetesen a nyugdíjnál. A nyugdíj meg­állapításához ugyanis igazolni kell a tagsági időt. Ez pedig csak a tagsági könyv alapján lehetséges. Ezért is fontos érdekvédelmi fel­adat, hogy az asszonyok váltsanak külön tag­sági könyvet, és ebben írják jóvá a munká­juk után járó egységeket. A vendéglátó asszonyok közben teát és sü­teményt szolgáltak fel, s ezután csoportokban folyt a beszélgetés. Akadt olyan egyéni pa­rasztasszony, aki »-bizalmasan« megsúgta a járási nőtanács jelenlévő elnökének, hogy hamarosan ő is belép az egyik aszalói tsz-be. Az egyéni és szövetkezeti asszonyok óhajá­val találkozott az a kérés is, hogy a télen kezdődjék valamilyen szaktanfolyam a nőta­nács rendezésében, de ez már közösein. Kaposvár hároméves tervérái Interjú a városi tanács vb. titkárával Ä hí rés emoer h KI erről, ki arról válik híressé rövid élete során olyan kis községben, mint például Porrogszent- király. Halasi Jánost, az előbb említett község egyik tisztes lakóját, hogy ne mondjunk mást, az istállójában található gyönyörű Miklós ne­vű tenyészbikája tet­te nevessé minden háznál. E megállapításon pedig senki ne derül­jön, mert tények­kel bizonyítható. Történi ugyanis, hogy néhány nappal ezelőtt Csurgó já­rásában lévén dol­gunk, úgy alkOnyat- tájt gondoltunk egyet, mondván: Ha már itt vagyunk, kedvező alkalmunkat kihasz­nálva, nézzük meg a porrogszentkirályi Halasi Jánosnak a Miklós bikáját, amely legjobb tudo­másunk szerint rövi­desen útnak indul az Országos Mezőgazda­sági Kiállítás szín­helye felé. Csakhogy a be nem jelentett ven­dég nem mindig ta­lál nyitott ajtóra, s ez esetben magunk is úgy jártunk, hogy a Halasi-portán sen­kit sem találtunk, mert a család vala­mennyi tagja valahol a határban szorgos­kodott. Élőlény csupán né­hány tyúk az udvar­ban, meg sertés az ólban, s egy kisbor- jú, valamint a látni vágyott Miklós az istállóban. — Szép állat, gyö­nyörű jószág — ál la­pítottuk meg a ma­gas ablaknál lábujj­hegyen ágaskodva, de ennél többre nem futotta. '— Be kelle­ne óvakodni az' is­tállóba — füstölög- , tünk magunkban —, talán van a falon egy kis ‘tábla, amelynek feliratát olvasva oko­sabbak lennénk, ha már beszélni nem tu­dunk senkivel. De — őszintén szól­va — még az ajtót se mertük kinyitni azzal a meggondolás­sal, hogy . Miklós, még ha esetleg Mi­kinek szólítjuk is, hátha felbőszül az idegenek láttán, s hirtelenében láncsza­kítás lesz a vége, mert haragjában a szürke vagy barna szövetet is vörös posztónak látja. In­kább körülnéztünk az udvarban és kör- . nyékén, hátha talá­lunk valami megol­dást. Es sikerült. Egy idős bácsi — Halasi- ék második szom­szédja — személyé­ben, s ő készséggel velünk jött, beveze­tett az istállóba, tel­jes szépségben meg­mutatni Miklóst, sőt még azt is elmondta, amit tudott. — Megy ám ez a gyönyörű jószág a ki­állításra, de meg is csodálják biztosan a hozzáértők — lelken­dezte. — De kinek is ne tetszene — szólt köz­be egy hirtelen ide­futott néni (a közvetlen szomszéd) —, hiszen jó anyá­tól származik. Olyan tehén ritkaság ezen a vidéken még ma , is. Később a faluban mások is bizonyítot­ták Miklós és anyja kiválóságát. Már ada­tokat is tudtak mon­dani: 4512 kiló, 3,8 százalékos tej a leg­nagyobb eredménye a gyönyörű bika any­jának. Megtudtuk hát, amit akartunk. Sőt még többet is. Azt, hogy Halasi János hires ember Porrog- szentkirályon. Még­pedig azért, mert mindenki tud vala­mit bikájáról, amely­nek kiállításával majd 3 öregbíti fa- P’iának hírét Buda­pesten. WEIDINGER A város vezetőd elkészítették Kaposvár hároméves fejleszté­si tervét. Ezt a város lakói kör­zeti népfront-gyűléseken ha­marosan Megismerik, s javas­lataikkal elősegíthetik annak jobbá tételét. Felkértük Kere­kes Andrásnét, a végrehajtó bizottság titkárát, tájékoztas­sa olvasóinkat városunk há­roméves tervéiről. — Kik vettek részt a terv elkészítésében, és milyen cél vezette őket? — A városa tanács végrehaj tó bizottságán kívül a városi pártbizottság, a Hazafias Nép­front városi bizottsága és a megyei tanács tervosztálya vettek részt a terv elkészíté­sében. Segítettek a terv össze­állításában a város lakói is, mert .már eddigi javaslataikat, kéréseiket is figyelembe vet­tük. Például a járdaépítéseket a lakosság kívánsága alapján foglaltuk tervbe. — A bizottságot az a cél ve­zette, hogy javítson a város helyzetén, elsősorban kommu­nális téren. Ezért legfontosabb feladatul új lakások építését, a vízellátás javítását, a villany- hálózat bővítését, a város ren­dezését határozta meg. — Milyen összeg kerül fel- használásra a hároméves terv végéig? — Városunk mezőgazdasági llegű területként van nyil­vántartva, s ez a beruházások ^osztásánál érezteti hatását. Három év alatt a városban a :anács révén 50 572 550 forint kerül beruházásra, a közvetlen beruházások összege: 25 649 000 forint. — A lakásépítkezésről, a víz­ellátás megjavításáról és » villanyhálózat fejlesztéséről szeretnénk bővebb felvilágo­sítást kapni. — A város legnagyobb gond­jai között szerepel a lakás­hiány enyhítése. A tervidő­szakban beruházásból 17 133 000 forintos költséggel 189 lakás épül, egy 60 lakásos épületnek az építését pedig el­kezdik. A városban örökös probléma volt eddig az üzlet­helyiségekben lakó cigánycsa­ládok megfelelő elhelyezése. Részükre 300 000 forint fel­használásával a Nádasdd-vá- rosrészben tíz csökkent értékű lakást építünk, s reméljük, ez a kérdés megoldódik. — A vízhozam növelésére, hálózatépítésre és csatornafej­lesztésre 7 261 320 forintot for­dítunk a három év alatt. El­sősorban a víz mennyiségét kí­vánjuk növelni tíz új mélyfú­rású kút és egy vízműtelep lé­tesítésével. — A város villanyhálózatá­nak bővítése nagyot halad elő­re a hároméves terv idején. A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat korszerűsítésére, ma­gasfeszültségű körvezeték épí­tésére 5 839 000 forintot fordí­tunk. Saját erőből hálózatépí­tésre 486 000 forint jut. Moder­nizálódik a város közvilágítása. A vasútállomás és a Béke Szál­ló, valamint a Béke Szálló és a Széchenyi tér közötti útsza­kasz fénycső világítást kap. — Fejlődik-e a város ipara, mezőgazdasága és kereske­delme? — Bár a hároméves város­fejlesztési terv legnagyobb ösz- szegű beruházása a 13 millió forintból épülő SZOT-székház lesz, mégis elsődleges feladat­nak tekintjük a város további iparosítását is. A Gépjavító Vállalat helyére kábelgyár ke­rül. a Vaskombinát a Transz- vili erősáramú berendezések gyárává válik. A Finommecha­nikai Vállalat csillánkészítő részleggel bővül, a Kefeüzem csökkent munkaképességű ré­szére. A fiatalokat ápolónői tanfolyamon, a nőtanáccsai in­dított csipkeverő tanfolyamon és az új üzemekben kívánjuk elhelyezni A helyi ipar 5 267 000 forint felhasználásá­val fejlődik. Tárgyalások foly­nak arról, hogy a Finomme­chanikai Vállalat, a Gépjavító és a Vaskombánát exportra is dolgozzék. — Mezőgazdasági szempont­ból az oly nagyon hiányos zöldövezet kerül fejlesztésre. Bolgárkertészetet, húsz holdon gazdálkodó zöldségtermelői szakcsoportot, géphasználati társulást hozunk létre, fejleszt­jük a meglévő tsz-t, szőlőt, gyümölcsöst telepítünk. — Uj piacteret is létesítünk. Több új szaküzlet nyílik a vá­ros különböző pontjain, ezen­kívül úttörő-áruház is lesz. A Korona épülete szállodává ala­kul vissza. IHatszerboltot ho­zunk létre a Kossuth téren, a Népbüféből cukrászda lesz, a Széchenyi téren étterem léte­sül. A kereskedelmi hálózat fejlesztésére három év alatt 1 438 000 forint jut. — Bővül-e az Iskolahálózat, mennyi jut kulturális és egészségügyi célokra? — Művelődési feladatokra a hároméves tervben 6 389 000 forintot fordítunk. Négy tante­remmel bővül a IL Rákóczi Ferenc Általános Iskola. Két 75 férőhelyes óvoda épül a Marx, illetve a Damjanich ut­cában. Felépül a süketnéma óvoda is. Az ifjúsági ház udva­rán szabadtéri színpad épül. Az ifjúsági könyvtár fejleszté­sére minden évben tízezer fo­rintot adunk. A Szigetvári vidékre kerül, helyére bútor- ; uteában 200 000 forintból böl- gyárat telepítünk. Ezek az intéz- öMe építését kezdjük eL kedések kétezerrel növelik az Egészségügyi célokra 4135 000 ipari munkások számát. — A három év alatt munka­lehetőséget kell biztosítanunk a csökkent munkaképességűek részére, és el kell helyeznünk a 14—18 éveseket. 1960-ban öt­helyiséges üzemet építünk 120 Megkezdődött a nemzetközi borverseny Hétfőn a városligeti Vajda- hunyad Várában megnyílt a nemzetközi borverseny. Az ün­nepi beszédet Magyari András, földművelésügyi miniszterhe­lyettes mondotta. Hangsúlyoz­ta, hogy a nemzetközi borver­senyen képviselve van a világ csaknem valamennyi jelentős bortermelő állama, összesen 18 államból érkeztek bormin­ták. A miniszterhelyettes a to­I forintot fordítunk, hozzávető­legesen négymillió forintot a kórház korszerűsítésére hasz­nálunk faL — Hol kerül sor út- járda» építésre, városrendezésre, s milyen összeget használunk erre a célra? — Uj utak építésére, £Qetve a meglévők korszerűsítésére 4 225 000 forintot fordítunk (Szántó Imre utca, Keletivánfa út, Csokonai köz, Hársfa, Zal­ka Máté, Füredi, Áchiim And­rás, Malom út stb.). Járdaépí­tésre 1 289 000 forint jut. (Jó­zsef Attila utca, Hársfa utca, Damjanich utca, Vörösharise- reg útja stb.). A három év alatt 260 házhelyet sajátítunk ki. A parkokra és a parkosított ut­cákra az évi több minit 500 000 forint fenntartási költségen kí­| vül 604 ezer forintot fordítunk . . _ , .... ♦a három év alatt. A SZOT­bajuszt és rovvd szőke ^nge-. ^ pítéséhez 450 ^ resz-s^kallt növesztett. í forinttai járulunk hozzá. Fel­— Épp jókor, Gyementyev * ...... J . T, elvtárs — mondta neki Dovga- , kot_ a Jákai li(getjban vábbiafcban megemlékezett Mathiász János világhírű ma­gyar szőlőnemesítő születésé­nek 120. évfordulójáról, és Mathiász emlékérmet adott át a legkiválóbb szőlészeknek és borászoknak. Ez alkalommal nyílt meg a mezőgazdasági mú­zeumban a Mathiász' János emlékkiállítás és az állandó borászati kiállítás is. lev olyan nyugodtan, mintha csak fél órával azelőtt ment volna ki Gyementyev a szo­bából —, azt hiszem, az én emberemnek most más hazug­ságot kell kitalálnia. No, ül­jön le. Gyementyev azonnal meg­értette, miről van szó, oda­ment az asztalhoz, s leült jón magan. — Mindent bevallott ez felelős voltam, egész csoport Ruckert? — kérdezte közönyö- dolgozatt a kiürítés megszerve- sen Dovgalev. Ruckert kapitányt. Szovjet rá- — Hát bizony, amikor kita dióadója volt. látta ezt a barátot, nevet i Dovgalev alig tudta izgalmát kellett volna adnia azonnal — szembe Krümmerhóffal, aki palástolni. Minden erejét ősz- jegyezte meg Dovgalev. — Nem ijedten rámeredt, s hátrahő- szeszedte, hogy uralkodni tud- szép, ha a Gestapo munkatár­Igy került horogra Kräm- merhof is, a Gestapo magas­rangú hivatalnoka. Dovgalev- nek fogalma sem volt arról, hogy akii előtte áll, az tudna legtöbbet mesélni Gyementyev sorsának alakulásáról. Krämmerhof a nagy pánik­ban elvesztette a szemüvegét. Hunyorogva bámult az előtte ülő Dovgdlevre, s idegességé­ben folyton a szeméhez kapott, mintha szemüvegét akarta vol­na megigazítani. A kihallgatás első fél órájában röviden vá- laszolgatott a kérdésekre, nyíl- Gyanúsnak a »sikerült ráfrizo- ván nem akart belemerülni a nyítani*> kitételt, nem vette részletekbe, Krämmerhof azt észre, hogy az orosz ezredes állította magáról, hogy csapat- ágy kerülgeti a lényeget, mint tiszt, kapitányi rangja van, s macska a forró kását. zésén és ellenőrzésén. — Ki állt a csoport élén? — Kunheil ezredes. — Hol van jelenleg? — Nem tudom. Letartóztat­ták. — Miért? — Az önök bombázói nap mint nap elsüllyesztették a ki­kötőből kifutó hajókat. Vala­kit felelősségre kellett vonni, — S miért épp ennek a Kunheilnek kellett szenved­nie? — ö felelt a kiürítésért. — Sikerült rábizonyítani Kunheilre, hogy összeköttetés­ben állt a mi légierőnkkel? — Nem. Krämmerhof nem találta a városban a kiürítés ellenőr­zésén dolgozott. Dovgalev úgy tett, mintha mindent készpénznek venne. — Más volt a bűnös — foly­tatta a német. — Amikor Kun- heilt lecsukták, és átadták a bíróságnak, lelepleztek valami A Gestapo-tiszt hallgatott egy kicsit, majd így szólt: — Megszökött. — Hogy szökhetett volna meg,' amikor be volt zárva. Nem gondolja, hogy ez kicsit hihetetlen? — Megsebesült. Ezt a vér­nyomokból állapítottuk meg. Biztosan elbújt valahol, s be­lehalt a sebébe. — S honnan tudja ezt ilyen pontosan? — Dovgalev mere­ven nézte Krämmerhofot. — En... — egy pillanatra elhallgatott. — Igen, maga ... Honnan tudja mindezt? Vagy a kiürí­téssel foglalkozott, vagy a di- verzánsok elfogásával. Nem alcarja talán bemesélni, hogy az újságban olvasta ezt? — Hát... — rugaszkodott neki a tisztázkodásnak Kräm- merhof —, a barátom a Ges- taponál dolgozott, s ő mondta. — Mi a neve a barátjának? — kérdezte villámgyorsan Dovgalev. Krämmerhof hallgatott. sa így melléfog. — Miért a Gestapoé? — Nézze, felnőtt emberek va­gyunk, beszéljünk komolyan — mondta nyugodtan és meg­győződésből Dovgalev, bár nem volt benne teljesen biztos, hogy ez a német a Gestapo embere-e. Abban biztos volt, hogy ez a Krämmerhof nem csapattiszt, aminek kiadja ma­gát. Dovgalevnek sose csalt a szimata és a tapasztalata. — Mondja, nem vett részt a Ruokert elleni hajszában? — Nem. Dovgalev elmosolyodott. — Akkor nincs más hátra, mint megint az újságra hivat­kozni. — Már mondtam, hogy a ba­rátom, Falberg őrnagy... — Már késő. Semmi értelme Megölelte Gyementyevet, s világra hozni ezt a nem is léte- úgy ölelte magához, mint apa ző Fálberg őrnagyot. a fűit, amikor az hosszú és Ebben a pillanatban kinyílt Veszé}vjf útról hazatér. Soká- az ajtó, s egy civilruhás férfi t& a , , acélosan ölelve lépett be. Látszott, hogy eGymast. Katónak voltak, a ruha nem a sajátja, lötyö- aktknek az jelentette a legna- gött rajta. QVobb boldogságot, ha sikere­’ - , . . > _ sen végrehajtották a rájuk Dovgalev nezte, nezte s nem feladatot httt a szemének. Igen, kétség­telen, ez Gyementyev! Csak (Vége.) költ. — No, de remélem, nem kell tovább a füllentéseivel foglalkoznunk — fordult Dov­galev a Gestapo-tiszthez, s megnyomta a csengő gombját. A szobába az őr lépett be. — Menjen és gondolkozzék egy kicsit. Egy óra- múlva majd beszélgetünk. Rend­ben? — Rendben. — Krämmer­hof még mindig lesújtva bá­multa Gyementyevet. A Gestapo-tisztet elvezették. Dovgalev alig várta, hogy az ajtót becsukja maga mö­gött a német. Olyan hévvel ugrott fel, hogy a karosszék messze csúszott alóla. Oda­rohant Gyementyevhez. — Életben van! Többet nem tudott monda­lesz. 600 facsemetét ültetünk el a város utcáin. — Milyen segítséget vár a tanács a város lakosságától? — A város lakosságától azt kérjük, vegyenek részt a nép­front és a tanács által rende­zett körzeti gyűléseken, s ja­vaslataikkal segítsék elő a terv jobbá tételét, segítsenek pél­dául a piactér helyének kijelö­lésében. De kérjük, hogy új' igényekkel ne jöjjenek; a bi­zottság a tervet úgy állította össze, hogy abban a legsürgő­sebben megoldandó feladatok benne legyenek. Vegyen részt a lakosság a társadalmi mun­kákban. A sportliiget létesíté­sére nem tudtunk fedezetet biztosítani, de a földmunkála­tokat társadalmi úton elkezd­jük. A vízvezetékihálózatot is csak ott fejleszthetjük, ahol ehhez a lakosság anyagiakkal és társadalmi munkával is hoz­zájárul _ De azt is kérjük a lakosság­tól, vigyázzon jobban a virág­gal beültetett, füvesített par­kokra, utcákra, mert évenként sokezer forintba kerül a leta­posott virágok és fű pótlása. Ha sikerül megvalósítani a há­roméves tervet — már pedig eltökélt szándékunk, hogy ezt végrehajtjuk —, akkor a vá­ros minden1 lakójának jobb, könnyebb lesz az életlehetősé­ge. Dolgozzunk tehát mind­annyian, mindnyájunk érdeké­ben a terv sikeréért — fe­jezte be nyilatkozatát a városi tanács titkára. Szalai Lászlé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom