Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-04 / 208. szám

Csütörtök, 1538. szeptember 4, 6 SOMOGYI NÉPLAP Orosz nyelvtaRfBlyamtk, eiftadásssrezatok, baráti körök létrehozása M-l-N-D-E-N-F-t-L-E MERRE KUNKORODIK A DISZNÓ FARKA? Deresedő fejjel?! — Karcolat — az MSZBT terveiben Kiss Józsefnét, a Magyar— Szovjet Bánáti Társaság So­mogy megyei titkárát kértük meg, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit a társaság őszi, téli terveiről. — A nyár a mi munkánkat is hátráltatta — hangzik a vá­lasz. Főleg a községekben lé­vő baráti körökre szól ez, de a városban és a járási székhe- helyeken lévő körökben sem folyt jól a munka. Talán egyetlen eredményként lehet megemlíteni a néhány helyen tartott élménybeszámolót és azt, hogy a szakszervezettel közösen a megye húsz legna­gyobb üzeméiben különböző szakmáikkal kapcsolatosain elő­adásokat rendeztünk a Szov­jetunió életéről. Ezért első leg­fontosabb feladatunknak te­kintjük a meglévő baráti kö­rök munkájának megindítását. De új baráti körök létrehozá­sát is tervbe vettük. Minden olyan üzemiben, hivatalban, községben alakítunk baráti kört, ahol a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért tevé­kenykedni akarnak, s köze­lebbről meg akarják ismerni a szovjet kultúrát és tudományt. — Milyen feladatok várnak a baráti körökre? — A baráti körök eddig ön­tevékenyen dolgoztak. Baráti találkozókat, élménybeszámo­lóikat, könyv- vagy film-anké- tokat és különböző rendezvé­nyeket tartottak a körök tag­jainak javaslatai alapján. Most központilag hét témakörből 4 ■—6 előadásiból álló sorozatot indítunk a megyei tanács, mű­velődésügyi osztálya és a MÉ­SZÖV közreműködésével. Elő­adást rendezünk például a Szovjetunió mezőgazdasági helyzetéről, a nagyüzemi gépe­sítésről, a szovjet mezőgazda­sági szakemberek fizetéséről, munkájáról, életéről. A megye tíz legnagyobb szövetkezeté­ben tartunk e témakörből- elő­adássorozatot, s ereken nem­csak a szövetkezet tagjai vész­nek részt, hanem meghívunk tsz-tagokat, egyénileg dolgozó parasztokat is. A Szovjetunióról ipari és iro­dalmi jellegű előadásokat is tervezünk. A TIT-tel közösen műszaki előadássorozatot in­dítunk a szputnyikok jelen­tőségéről, az atomenergia bé­kés felhasználásáról. Járási székhelyenként négy-négy té­makörből tartunk előadást. Az üzemekben lévő baráti körök tagjai megkérdezik dolgozó társaikat, s azok kérésed alap­ján, kívánságaik szerinti té­makörből tartunk majd ré­szükre előadásokat. — Hány orosz nyelvtanfo­lyam létrehozását vették tervbe? — A megyében összesen tíz orosz nyelvű tanfolyam meg­kezdését terveztük kezdő, ha­ladó és társalgási tokon. Járá­sonként általában egy-egy orosz nyelvtantoiyamoit szeret­nénk indítani. A tanfolyam időtartama hét hónap, havi nyolc óra. A részvevők hozzá­járulásként havi húsz forintot fizetnek. Egy-egy tanfolyam­ra 15—20 hallgatót kívánunk felvenni. — A korábban létrehozott szakosztályok betöltik-e fel­adatukat? — Az orvosi és pedagógus szakosztály eredményes mun­kát végez. Az orvosi szakosz­tály őszi, téli tervében például havonta egy-egy előadás meg­tartása, ezenkívül a nagyobb járási székhelyeken hasonló orvosi szakosztályok létrehozá­sa szerepel. — A pedagógus szakosztály a megalakulása óta eltelt nyolc hónap alatt a szakosztályok között legeredményesebben dolgozott. Másítaná terveik: já­rási székhelyeken pedagógus szakosztályok létrehozása, vi- tadéluitánok, előadások, kiállí­tások rendezése, üzemekben a pedagógus tömegpropaganda kiszélesítése, apák gyűlése a városban és minden járási székhelyi iskolában a megyei könyvtárral közösen irodalmi estek, könyvankébok sibb. ren­dezésié. A műszaki szakosztály nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket, s hogy műszaki té­ren eredményesefbb munkát végezhessünk, a szakosztályt át kell szervezni. — Egyéb terveik? — A legfontosabb felada­taink között szerepel: tovább szélesíteni a párt-, és a tömeg- szerveretekkel együtt kialakult jó kapcsolatot A TIT-ted, a Nőtanáccsal, a KISZ-srel, a szakszervezettel, a megyei ta­náccsal .továbbra is együttmű­ködünk, s több közös rendez­vényt tartunk. A nyáron szov­jet turista csoportok jártak az Állami Biztosítónál, a kórház­ban, az agyagiparosoknál, és a répás-pusztai Első ötéves Terv Tsz-ban. A baráti találkozókat továbbra ás napirenden tart­juk, mert az a tapasztalatunk, hogy a személyes érintkezés sokat segít a barátság elmélyí­tésében. A Moziüzemi Vállalat révén hat üzemben filmismerteteket tartunk. Legközelebb a Csen­des Don című szovjet filmal­kotást ismertetjük meg az üze­mek dolgozóival. Szeptember 25-én orosz és szovjet zene­szerzők műveiből hanglemez- estet rendezünk. S már most megkezdtük a készülődést no­vember 7 méltó megünneplé­sére. Sz. ti. Miért szeretik Nyugaton a „borzalmai“ l'Umektt? A reklámszakértők Nyugaton új fogáshoz folyamodtak: ingyen biztosítást kínálnak azok­nak, akik a moziban egy »borzalom«-film be­mutatása alatt szívszélhűdést kapnak a rémü­lettől. Az edzett kritikusok, akik végignézték az ocsmány fantázia-filmekeí, azt mondják: sokkal valószínűbb, hogy az ember a nevetés­től hal meg a láttákra, Nem vitás azonban, hogy az efféle filmekhez tolong a közönség. Azokban a filmszínházakban, ahol ezt az undorító menüt tálalják, az elmúlt néhány hó­napban a bevétel rekordot ért el. Egyik-másik filmterjesztő vállalat már arra vetemedett, hogy csak akkor fogadják el a normális fil­meket terjesztésre, ha »-kapcsoltan-« grand- guignol-t is kapnak. így például a Rank Orga­nisation, amely eddig nem foglalkozott ilyen filmekkel, most szívesen látja azokat. Kevés az olyan felnőtt, aki átélte a második világháborút, és mégis élvezetet talál abban a látványban, hogy embereket szörnyű félelem­nek és szenvedésnek tesznek ki, vagy holly­woodi mintára, »tudatalatti« hagymázas láto­másaik vannak. A fiatalok közül azonban, úgy látszik, sokan találnak örömet a brutális, szörnyű látványokban, mint ahogyan habzsol­ják az olyan filmeket és könyveket is, ame­lyek a világháborút vetítik elébük, amelyről ők »lemaradtak«. Vajon mi okozza az erőszak­nak ezt a vonzerejét, amikor pedig a mozi ter­mén kívül, a világ amúgy is telve van erőszak­kal és szörnyűséggel? Felmerül a kérdés, hogy azok, akik sorba állnak a jegyekért a borza­lom-filmekhez, nem akarnak-e tulajdonképpen menekülni egy olyan világból, ami nehezen el­viselhető, és ezért próbálják elhitetni maguk­kal, hogy mindez csak a zord képzelet játéka, s a valóságos borzalmak összekeverednek a vászon szörnyűségeivel? Nehéz erre pontos fe­leletet adni. Kétségtelen azonban, hogy a film­gyártó nagytőkések a tömeglélektannak egyik rejtett mozgatóját ismerték fel és használják ki. ÖRVÉNYBEN Stefano csinos, vonzó (külsejű fiatal­ember, becsületes család gyermeke. Szeméből azonban cinizmus fénye vil­lan, arca jéggé fa­gyott, mosolyát nem látni. Gondjai van­nak: hiába, nem könnyű a dolga egy bandavezérnek, aki újabb és újabb be­törés tervét dolgozza ki és hajtja végre társaival. Az akciókat olykor halál követi. Aid megzavarja őket, nem beszélhet többé. A rendőrség eré­lyes nyomozást foly­tat. Marcello, a de­tektív egy véletlen folytán megismerke­dik Stefano szép hú­gával, Luisával. Ami­kor Marcello tudatá­ra ébred, hogy a ban­da vezére azonos Lui­sa fivérével, veszély­be kerül a két fiatal szerelme. A detektív végül is dönt: nem térhet ki az ügy be­fejezése elől, el kell fognia Stefanat... A kiváló olasz filmszínész-rendező, Pietro Garmi az ifjú­ság bűnözésének problémájával fog­lalkozik, s legfőbb érdeme, hogy mind­végig feszült, izgal­mat árasztó jelenetek tanúi lehetünk. Lé­pésről lépésre egy kérdés fészkeli be magát a nézőbej va­jon tragédiához ve­ret-e a lejtőre jutott fiatalember útja. A film várható nagy sikeréhez hoz­zájárul a kiváló sze­replő gárda, élén Stefano megszemé­lyesítőjével, Jacques Sernas-szal, a Mar­cello szerepét alakító Massimo Girottival és Luisa szerepében Carla Del Poggióvaű. Az örvényben című érdekfeszítő olasz filmet mától játssza a Szabad Ifjúság mozi. »Igaz-e, hogy a koca far­ka az óramutató irányában kunkorodik, a kané pedig ellenkező irányban? És ha igen, miért?« Ezt a kérdésit olvashattuk a napokban a brit Hentesek és Mészárosok Lapjában, mégpedig a szerkesztői üze­netek rovatában. A levélíró legnagyobb meglepetésére azonban a lap — bizonyára jól tájékozott rovatvezetője nem tudott választ adni. Mire a levélíró azt tanácsol­ta a henteslap szerkesztőjé­nek, aki, úgy látszik, nem ismeri eléggé a farkkunko rodás történetét, hogy mi­előtt a szükséges megfigyelé­sek megszerzése miatt el­látogatna a< disznóólakba, győződjék meg arról, vajon a vizsgálat alá vett disznó nem herélt-e, mert ez be­folyásolja a farok mecha­nizmusát«. A szaklap rovatvezetője így válaszolt: »Tudomásom van arról, hogy ha egy disznónak nem kunkorodik a farka, ez azt jelenti, hogy beteg. Viszont arról nincs tudomásom, hogy a koca farka ellenkező irányban kunkorodik-e, mint a kané«. A szerkesztőség különben felhívja Nagy-Britanrűa összes henteseit és mészáro­sait, figyeljék alaposan a disznófarkok kunkorodását és tegyenek erről jelentést a lapnak... MISTER HENDERSON — A REPÜLŐ »POSTILLON D’AMOUR« Mister Paul Henderson chicagói lakos azzal foglal­kozik, hogy szerelmeslevele­ket ir. Mégpedig nagyapá­ink módjára ilyeneket: »Sze­retlek«, vagy »Légy a fele­ségem, édes«. Csakhogy a ( szavakat nem tollal írja le, j hanem az égbolton füsttel. 1 Mister Henderson ugyanis repülő, s amikor valamelyik I szerelmestől megbízást kap, beül kétüléses gépébe, a címzett lakása felé repül, s ott műrepüléssel leírja a kívánt szöveget. Egyébként egy-egy betű 5 dollárba ke­rül. Egy üzenet minimális ára 40 dollár. Nem olcsó mu­latság az ilyenféle levelezés — a repülő »szerelmeslevél­író« mégis megél belőle. Ma reggelre virradóra Ga- más termelési csoportvezető odavágta sapkáját a sarokba. Deresedő feje pucéran állt közszemlén ezen a napon. A munkások azt mondják, hogy ami miatt Gamás sapkája ma kíméletlenül a sarokba re­pült, nagyon is várható volt. — Fene határozott gyerek ez a Gamás — mondogatták. Hogy is mondjam csak.. . ? Igen, igen, régóta a maga út­ját járja, három szemellenzőt hord, pedig annak idején az igazgató megmondta, hogy »Gamás, Gamás! Ej, ej...!« S most itt van ni! A 40 éves, deresedő fejű műszaki lépett egyet a ranglétrán, hat év óta ezúttal először — lefe­lé. De a bajok mélységes fe­nekét nem is abban vélte Ga­más, hogy az üzem vezetősé­ge megfelelő szakmai tovább­képzésének hiányolásával nem őt tette meg a felfejlő­dött üzem szerszámkészítő részlegvezetőjének, sőt egy beosztással lejjebb sorolta, ha­nem az nem ment a fejébe ezen a tragikus reggelen, hogy aszongya, mégiscsak pártsze- rűtlen és erkölcstelen dolog, hogy őt, Gamást az igazgató havonta csak egyszer figyel­meztette: képezze tovább ma­gát a műszaki tudnivalókban. Mert igaz, hogy mondta: »Ej, ej, Gamás«, de az is igaz, hogy nem duruzsolta minden reggel a fülébe: ami tegnap még megfelelt az üzemben, az ma már esetleg elavult, és ami ma jó, az holnap lehet, sőt biztos, hogy már a teg­napé. Meg kellett volna őt er­ről győzni! Megmondani, hogy elmarad; kérlelni, könyörög­ni kellett volna, hiszen van itt egy pártszervezet, egy üb., egy igazgató, és ha még a munkások is szóltak volna egyenként, hogy: »Te, Gamás, a tudásod felett eljár az idő«, altkor talán-talán sikerült volna rábírni őt, hogy elvé­gezze a technikumot... Nahát! Most itt van ni! Majd mindenki azon röhög, hogy az ő 2400 forintját »sa­ját szakmai fejlődésének ér­dektelensége« címén egyik napról a másikra lesrófolják kétezerre. Leült egy székre, és arc­vonásai a sértett ember ábrá­zatáról tanúskodtak. Maga is tudta, hogy ez a sértődöttség nem helyénvaló, de azért csak kibuggyant a száján: — így eldobni engem, a hatéves munkást, aki ringat­ta az üzem bölcsőjét. Persze, most már nem kellek a négy elemimmel, mert rendben a széna. Hogy a technikumok? Ez máma már követelmény? Hát a fene beléjük... Negy­ven éves fejjel csak nem kez­dek tanulni, mert az anyag- normák így, meg a prototípu­sok úgy... Hogy a Vincze szaki 45 éves korában is el­végezte? Hát azt olyan fából faragták...! Hirtelenül felvillanyozódott, és ravaszkásan csettintett az- ujjúval. — No de azért nincs ám olyan nagy vész — gon­dolta, amikor leporolta a sap­káját. — Kétezer... kétezer... hajtogatta — eddig csak a fő­mérnöknek volt egy-két száz­zal több a fizuja. De a fiatal mérnök, hajajaj... ö az ezcrkilencszáz forintjával még mindig az enyém alatt van! No, ugye, hogy negyven év­vel is lehet azért karriert csinálni, csak nem keli mind­járt beugrani a tudományra noszogatásnak. Megtanított engem az élet! Itt van két ősz hajszál, csak nem kíván­ják, hogy érdekeljen a tech­nikum, meg hogy a KGM- ben milyen új eljárást agyai­nak ki a mérnök urak... Öklével megvakarta a sze­me gödrét. — Egyszer majd rájönnek ám ezek, hogy mégiscsak jó lett volna a szerszámkészítő üzemrész vezetőjének ezt a Gamást megtenni! Bizony el­hiszik majd, hogy még most is jók azok a termelési mód­szerek, melyeket annak ide­jén az én jő Kugler kisiparos komámnál megtanulgattunk. No, nem? Hát bizony nem! (Szegedi) Jelentkezés kisipari mestervizsga tanfolyamra A KIOSZ Somogy megyei titkár­sága felhívja a megyében lakó asz­talos, cipész, férfiszabó, kovács és női szabó szakmában működő mestervizsga letételére kötelezett és nem kötelezett, de mestervizs­gát tenni szándékozó kisiparoso­kat, kisipari termelőszövetkezeti és vállalati dolgozókat, hogy legké­sőbb szeptember 15-ig megyei tit­kárságunknál (Kaposvár, Beloian­nisz u. 18.) írásban jelentsék be: az említett szakmában e hónap­ban Kaposvárott meginduló mes­tervizsga előkészítő tanfolyamon részt kíván-e venni. A tanfolyamon való részvétel dí­jazással jár. KIOSZ Somogy megyei titkársága. ÉLŐ SZEIZMOGRÁF VOLT.. Néhány hónappal ezelőtt Kaliforniában meghalt Ed­ward Peterson, az eleven szeizmográf. Több ezer kilo­méter távolságból »megérezte<% a földrengéseket. Néhányszor előre megjósolta a földrengés időpontját és helyét, megszé­gyenítve a legtökéletesebb műszereket is. Oritosok és tu­dósok ismételten próbát tet­tek vele, s meggyőződtek róla, hogy Petersonnak mindig iga­za volt. Az utolsó években hi­vatalos fórumok előtt jegyző­könyvbe vették kijelentéseit.. Ezzel minden kétséget elosz­latott. Peterson 1906. április 17-én adta először tanújelét szokat­lan képességének. San Fran­ciscóban egy kis házban la­kott, s éjszaka furcsa érzés ébresztette fel. Valami erős nyomást érzett. Izzadság ütött ki homlokán. Nem tudott elaludni, felöltöz­ködött, és magánkívül rótta az utcákat. Kisétált a város­ból egy dombra. Ekkor föld alatti morgást hallott a város felől. Megindult alatta a föld, és ő elesett, miközben nem messze tőle kártyavárként kezdtek összeomlani a felhő­karcolók. Porfelhő takarta el a várost. Tűzvész tört ki, és elpusztította azt, amit a föld­rengés még meghagyott. 1928. december 28-án Pe­terson New York-ban tartóz­kodott. Akkor újra ugyanilyen félelemérzet fogta el. Más­nap az újságok hírül adták, hogy az olaszországi Messina várost földrengés döntötte romba, s nyolcvanezer ember vesztette el életét. Peterson megdöbbent. Eddig azt hitte, hogy annak a féle­lemérzetnek, amely sok évvel azelőtt San Franciscóban el­fogta, semmi köze sem volt az utána bekövetkezett katasztró­fához. De ezúttal felismerte az összefüggést. Nyilván megvan az a rendkívüli képessége, hogy előre tudja jelezni a föld­rengést. Elhatározta, hogy el­lenőrizni fogja feltételezését. A következőkben nyilvános­ság előtt mondta el jóslatait, hogy eloszlasson minden két­séget. Okmányok bizonyítják, hogy előre megjósolta az 1915. június 3-i olaszországi föld­rengést, amelynek harminc­ezer áldozata volt. Négy év­vel később, 1919. május 13-án »jelezte« a katasztrofális kí­nai kanszoni földrengést, amely kétszázezer emberéletet követelt. Szinte hihetetlen eset történt vele 1923 augusztusá­ban, amikor hajón utazott In­diából Honkongba. Egyszerre csak szörnyű félelemérzet fogta el. Rohant a kapitány­hoz. — Valahol rettenetes ka­tasztrófa fog bekövetkezni... Tenni kell valamit... Értesítse rádión az összes japán kikö­tőket — lihegte. A kapitány azt hitte, hogy lázrohamában fantáziáid ma­larias beteggel van dolga, s hogy megnyugtassa, mindent ráhagyott, de esze ágába se jutott, hogy tegyen valamit. Ez reggel nyolc óra körül tör­tént. Négy órával később a szeizmográfok jelezték az első földlökést, amelyet követett a többi, s Tokió majdnem telje­sen elpusztult. Körülbelül százhatvanezer ember vesztet­te életét. Sok tudós próbálta megfej« teni e szokatlan képességgel megáldott ember titkát. Nem sokra mentek. Az egyik ma­gyarázat szerint Peterson szer­vezete megmagyarázhatatlan módon fel tudja fogni a tá­volból érkező földrengés-hul­lámokat, amelyek a föld fel­színén és a föld mélyében egyaránt terjednek. Peterson előre megérezhette a föld­rengés bekövetkezését, mert az erősebb földlökéseket meg­előzően enyhén megremeg a földkéreg, s ezeket a rengés- hullámokat egyes állatfajták is fel tudják fogni. Görögor­szágban például nemrég a gólyák mentették meg egy falu lakosságát. A gólyák egyszerre csak minden látható ok nélkül menekülni kezdtek fészkeikből. Ezen a vidéken gyakori a földrengés, és a pa­rasztok hallgatnak az állatvi­lág előéfzeteire. A gólyák nyo­mában ők is elmenekültek a faluból. Néhány óra múlva csaknem minden ház össze­omlott. A santiagói (Chile) állat­kert igazgatója érdekes ada­tokat közölt az állatok ilyen elöérzeteiről. Az oroszlánok, bölények, antilopok, gazellák és szarvasok mindig nyugtala­nok voltak, valahányszor bár­milyen távoli földrengés be- köi ctkezett. Ezzel szemben a majmok és a medvék egyálta­lában nem reagálnak erre. »Peterson titkának« is valami ilyesféle a magyarázata. Ugyanazzal a rendkívüli ké­pességgel rendelkezett, mint egyes állatfajok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom