Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-04 / 208. szám
IjyffcrEredmények — feladatok Lapozgatom a zsippói tábor naplóját Mennyi tűz, lelkesedés árad minden sorából! Pedagógusok, pajtások, szülőik szólalnak meg benne őszintén, boldogan. Engem is magával ragadnak a lángoló szavak, büszkeség tölt el, jólesik most elgondolkozni. Megvédtüik a mozgalmat, újra miénk az úttörőélet! Menynyire aggódtunk egy évvel ezelőtt! Aggódtunk, de bíztunk. A bátrak, tettre készek harcba Indultak és győztek. A csapatok száma megsokszorozódott, kiképzett úttörővezetők sokasága tudást, vidámságot ad boldog ifjúságunknak. Igen, így kell továbbmenni, mert Utunk világos: szép, kemény harc vár ránk. Gyermekeink élete szebb lesz, mindig szebb, mert így akarja népünk. És bizton tudjuk, számíthatunk Rátok, járásunk pedagógusai. Meg 'kell azt is mondanom, hogy az irántatok érzett szeretetem és tiszteletem őszinteségre kötelez. A napló vége már nemcsak lelkesít, de figyelmeztet is: nincs még minden rendben. A táborozási időszak utolsó turnusára csak 11 pajtás jött el három nagy körzeti iskolából. Miért, hol a többi? Kettőnél a csapatvezető távol volt a nyáron hivatalos úton. A .pajtások elmesélték, hogy a tavaszi tervezgetést nem felejtették el, összeverődtek maguktól és elindultak. Az otthon pihenő pedagógusok nem törődtek a táborozással, az tehát az igazság, hogy a mozgalmi élet segítése még nem minden tantestületi kollektíva közös ügye. Nem általános ez, de beszéljünk róla, mert nem is ritka kivétel. Eszembe jut néhány nappal ezelőtti találkozásom a répáspusztai elvtársakkal. Már korábban szóvá tettem, tenni kell valamit a puszta gyerekeiért Foglalkozzanak velük, mert olyan szívhez szólóan kérték, hogy segítsek rajtuk, ők is szeretnének úttörők lenni. Formálisan még nem alakulták meg, de sok minden történt már azóta. Tátrai elvtárs megtudta, hogy a gyerekek nagyon szeretnek kerékpározni, de lyukasak a belsők, és nincs idejük ragasztót vásárolni. A javításhoz sem nagyon éx-tenek még. Nincs lehetetlen, csak szív kell mindenhez. Tátrai elvtáre és a zetoros bácsi segített, hat boldog fiú ka- rikázott este végig a szeretett puszta poros útjain. A csónakos bácsi megcsónakáztatta az izmos, élettől duzzadó gyerekeket. Szöllősi Feri meg úszni tanította társait, s azt mondja: «•Tudnak már csukafejest ugrani mindnyájan«. A tsz elnöke alkotmányunk ünnepén 9 kerékpárt ajándékozott nekik, mert a nyáron szorgalmasan dolgoztak a szövetkezet földjén. Igaz, ezenfelül szépen is Kerestek, ezt már jó lenne a jövő nyár örömeire tartalékolni. Szép ez nagyon, de járásunk 16 pusztája jut eszembe, ahonnan más községbe járnak át iskolába csaknem ötszázan. Ezek mind úttörők, szeretnének lenni! Otthon, a pusztán önállóan, nem csupán tanítás után már kissé fáradtan, kissé éhesen. Szebb lenne az otthon, igazuk van. Pedagógus barátaim, KISZ-£iatalok! Siessetek segíteni, adjátok az örömet, gazdagabb lesz a Ti életetek is. Talán a körzeti iskola csapatvezetője is ki-kúátogathatna a pusztákra, gazdagabb gyakorlatából átadna a kezdőknek, hogy bizto- *abb legyen a munka. A taszári iskola igazgatója, Horváth József szép eredménynyel vezeti kis csapatát. Sok barátja van a szigetvári vonal apró iskoláinak nevelői között. Ö is úgy látta, hogy erőtlennek, gyengének érzik magukat egyedül. Azt gondolta, jó lenne összefogni őket. A nyáron pajtásokat hívott össze őrsvezető képzésre. Legyen kikkel elkezdeni. Szeptembertől pedig összehangolják a munkát, összefogva jobban, köny- nyebben érnek sikerhez. Rendszeresen kicserélik majd a tapasztalataikat, a pajtásokat is összehozzák közös kirándulásra, próbázásra, játékra. Becsületesen gondoltátok ed ezt, bátran folytassátok. A Ti elhatározástok üzenet a kaposvári járás több hasonló iskolájának is: kevés pajtás is tud önálló életet élni, és jó, ha segítik egymást. Nem ^enne helyes, ha most nem írnám le az F. körzeti iskola pajtásaival folytatott beszélgetésemet. 15 tiszta szemű, bátor pajtás nézett szembe velem eleinte félénken, később baráti bizalommal, és beszélgettek őszintén. Sokat, nagyon sokat akartak mondani. Időm kevés volt, de így is tanulságos volt, okulnunk kell belőle. A zsippói táborról is szó esett, csak úgy ömlött szét az élménybeszámoló, egymás szavába vágtak, amikor azt kérdeztem, mi volt hát szép a táborban. Sátorban aludni, fürdés, csónakázás, számháború, éjjeli portya, tábortűz, éjszakai őrség, jó koszt, az akadályverseny és így tovább. Gyermekes romantika, feledhetetlen élmények. Kell ez, nagyon kell a mi úttörőinknek. Jól tudom és helyeslem is. Csak az nem volt lelkesítő, amikor a kéthónapos nyárról számoltak be. Az őszinte írás helyénvadó, az igazat nem szabad letagadni. Csak kérdéseket és feleleteket írok le, Barátságom egy koreai úttörővel mindez önmaga helyett beszél. — Milyen szórakozást találtatok a nyáron idehaza? — Peckázás, focizás, kerékpár hébe-hóba; vasárnap mise és mozi, néha könyvtár. — A filmeket értették, a könyveket okosan forgatták, ennek örültem. — Voltatok-e közösen kirándulni? — Hétköznap nem értünk rá, vasárnap meg misére kellett menni. -Édesapám azt mondta, ha nem megyek misére és litániára, 16 éves koromig nem mehetek moziba. — A legélénkebben az Ifjú Gárda őrs pajtásai mesélgettek a «-ró- I kaliklesésröl«, panaszkodtak a Pajtás Újságra, mert kevés, és . hiába zavarják a postást. ök | voltak a táborban is legügyesebbek. — Ha így van, arra is ügyesen tudtok felelni, hogy mit jelent őrsötök neve, ml volt az Ifjú Gárda? íme, a válasz: — Az ifjú gárdisták valamilyen katonák voltak, valamelyik ember szervezte őket. A csapatot Hunyadi Jánosról nevezték el, akiről keveset tudtak, csak azt, hogy verte a törököt, és egy várat nagyon védett. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy az effajta szólamszerűség nemcsak felesleges, de súlyosan káros is. A zsippói tábor többi turnusa, az önállóan táborozó csapatok, a nyáron is lelkesen dolgozó pedagógusok, csapatvezetők, kiszesek és szülők a bizonyság, hogy nem felesleges a hibákról beszélni, mert mindig többen vagyunk, mindig erősebbek leszünk. Rövid, vázlatos gondolatfelvetést akartam, semmi mást. Szeretném, ha az új tanév küszöbén egy kicsit gondolnánk ezekre is, mert jogosan lehetünk büszkék, és kötelességünk magunkba nézni boldogabb, öntudatosabb, vidámabb ifjúságunkért. Nagy Károly, a megyei elnökség elnöke. Ifiéi tán il s.őf a Latinka Sándor járási őrsvezető-képző tábor naplójából Elnökségi ülésünkön csak az őrsvezető-képző tábor kérdésével foglalkoztunk. A táborozási bizottság elnökének alapos körültekintéssel elkészített terveit az elnökség egyhangúlag elfogadta. A következő alapvető kérdésekben állapodtunk meg: • Táborunkat a hős forradalmárról, Latinka Sándorról ne- vezzük eL Az ö lángoló életeszményét állítjuk példaleépül a pajtások elé. Táborozásunk célja: a csapatok képzett őrsvezetőkkel való ellátása, valamint a járás legjobb úttörői ismerjék meg egymást, épüljenek ki baráti kapcsolatok a csapatok között. A táborozás helye: a Bakony vidéke, Zirchez közel, a pénzesgyőri erdőben. ★ Elérkezett a várva várt nap. A tabi iskola udvara délutánra benépesült. Jöttek a piros nyakkendős, vidám arcú, nagy hátizsákos gyerekek Gumósról, Kapolyról, Andocsról, a járás minden községéből. Este 7 órára mindenki együtt volt. * Beszálltunk a vonatba. Irány Siófok. Siófokról hajóval keltünk át Füredre. Ez volt az első nagy élmény: sok gyerek most ült először hajón... Délután már a Bakony erdei között kanyargóit velünk a vicinális. Közeledett az este, amikor megérkeztünk Zircre. Kezd kialakulni a tábor képe. Minden sátor előtt pompás virágágyak sorakoznak, díszítve páfránnyal és mohával. A zászlórúd körül a legpompásabb a parkosítás, két oldalt az úttörő- és a KISZ-jelvény, középen a felirat díszük: »Latinka Sándor« őrsvezető-képző tábor. Eszményi a táborhelyünk. Két nagy hegy övez bennünket, középütt folyik a bő vizű Gerence-patak. ★ A pajtások lassan megszokják a tábori élet fegyelmét. Kialakulnak az őrsök, rajok kollektívái. Délelőtt elméleti kiképzésen vesznek részt a pajtások. Utána nóta tanulás, játék, sport. A lányok kézilabda-, a fiúk futball-bajnokságot rendeztek. A Rigó őrs korán reggel, mikor még mindenki aludt, kapufákat is csinált a pályára. , A legnagyobb nap a tábor történetében: ma próbáztak a pajtások. Számot kellett adniuk tudásukról, felkészültségükről. Ki hogyan használta fel az eltelt időt. Egy kicsit a vezetőknek is próbázás volt, a tudás a tanítótól is függ. Meg lehetünk elégedve az eredménnyel, szép számmal akadnak kiváló eredmények, a zöm jó képesítést nyert, néhányon megfelelők, de egy pajtás sem akadt, aki ne kaphatta volna meg az őrsvezetői képesítést. Este újra tábortűzhöz készülődtünk. Szomorúan hordták a gyerekek a rozsét, utoljára lobban fel a láng, holnap már hazamegyünk. Némán dlljuk körül a tüzet. Egymás kezét fogjuk, a meghatódottság könnyei peregnek végig a gyer- mekarcokon. Titkárun\nak és a táborvezetőségnek lehajtott fejű kislány köszöni mega sok fáradságot. A szecsi nemzetközi úttörőtábor gyönyörű parkjából indultam hazafelé. Az est homálya és a mellettem elterülő tó langyos szele megnyújtották lépteimet, melyeket cseh, magyar, francia, dán, egyiptomi és koreai pajtások dalainak ritmusa egyengetett. A szürkületben fekete hajú, barna képű kis koreai pajtás lépett elém. Nem volt ismeretlen előttem, mert a délutáni sp>ortversenyen többször találkozott szeműnk. Beszélgetni szerettünk volna, de nem ismertük egymás nyelvét. Letelepedtünk az út mellé és kevés orosz nyelvtudásunkat felhasználva a salakos útra csakhamar rajzok, évszámok kerültek, melyeket már villanyfény világított meg. Kiderült, hogy tudunk mi beszélgetni, hisz mindketten megrázkódtunk, mikor említettem: Hirosima... Na- gaszaki..., s ő rajzolni kezdte: 1949. július, Korea... 1956, Budapest... Elgondolkodtunk, majd felállt, és katonás mozdulatokkal mesélt a koreai harcokról. Tudta, hogy a magyar nép is segítette őket ügyük igazságában, s ezt egymásba szorított kézzel fejezte ki. Mindig vágyakozott arra, hogy magyar pionírral is levelezzen. Örültem neki. Kértem, látogasson meg másnap, akkor címet cserélünk, s folytatjuk beszélgetésünket. Másnap egész-napos kiránduláson voltunk. Bántott, hogy a megígért beszélgetés elmarad, de nem tudtam értesíteni, hogy hova mentünk. Elhatároztam, ha hazamegyünk, felkeresem. Erre azonban nem volt szükség, mert takarodó után is a lépcsőn ült. és várta, hogy mikor fordul be autóbuszunk. Másnap mesélték, hogy Ri-Unig-O minden órában kopogtatott1 ajtómon, és tízperces várako-f zás után szomorúan távozott? tovább. Megérkezésünkkor \ belém karolt és kísért. Ma’ könnyebben tudtunk társa- J lógni, mert velünk volt a tolmács is, aki a legnagyobb készséggel fordított. Folytattuk tegnap esti beszélgetésünket. Kérdeztem,* milyen tanuló. — Nagyon szeretek tanulni — mondta —, de sportolni is. Néha nehéz megtartani, hogy mindkettőből kitűnő legyen. Óhajom, hogy egyszer eljussak a budapesti Népstadionba. Erre biztat futócipőm is, melyet Zatopektól kaptam ajándékba. A tolmácsolás után hosz- szabb beszélgetésbe merült. — Kicsiny voltam, mikor édesanyámat egy bombázás, édesapámat pedig egy ütközet alkalmával elvesztettem. Pincében laktam. 'Az éhség kicsalt a phenjani utcára, és három évig koldultam. Egy üres konzerves dobozt loptam, s ezért egy amerikai úgy arcon ütött, hogy kipottyant két fogam. — Remegő kézzel, újra átérezve mutatta, majd így folytatta: — A rendőrség egy közp?" ti gyűjtőtáborba vitt, ahol a baráti államok közül lehetett választani, hogy ki hova szeretne menni tanulni, ötvenkét barátommal együtt Csehszlovákiát választottam, és azóta itt vagyak. Jó itt lenni! De mégis váram, hogy mikor mehetek haza. Három év múlva végzem el a tizenegyéves iskolát. Utána otthon nagy munka vár ránk. Koreának most olyan kommunistákra van szüksége, mint Pável Korcsagin, vagy Gorkij, akik meg tudták oldani a nehéz feladatokat. Én is ilyen ember szeretnék lenni, és nagyon szeretem a becsületes embereket. ditand kezdett. Ri-Ung-O pedig felém nézett, és szeme egy pillanatra se rebbent mag. Figyelte arcom vonását, hogyan kísérem élete nehéz napjait. Néha ránéztem, és kis kócos fejének bólogatasával megerősítette az ismeretlen szavak érteimét. Mikor mellére tűztem a magyar úttörőjelvényt, felcsillant a szeme. Majd kabátja gallérjához kapott. Megtorpant, de mégis megerősítette magában előző elhatározását, és tenyerében tartva a fénylő Kim-Ir-Szen- jelvényt, beszélni kezdett. — Ezt a jelvényt nem illő elcserélni, de én odaadom. Csak arra kérem, hogy vigyázzon rá, és ne adja senkinek. Tanulmányi eredményemért kaptam, szeretném, ha mindig ilyen tiszta és fényes maradna. Úgy őrizze meg, mint legkedvesebb emlékemet, én is negyon fogok vigyázni a szép magyar jelvényre. így ismerkedtünk meg, és minden nap tudtunk magunknak szakítani annyi időt, hogy beszélgessünk. Kevés olyan lépés volt, hogy ne fogtuk volna egymás kezét. Felejthetetlen perceket töltöttünk egymással! A lampionos csónakázáson, a tábortüzeknél, ahol mindig egymás mellett kuporogtunk, és dúdoltuk dalainkat. A spartakiádon egymásnak szurkoltunk, és a nyert érmeket kölcsönöztük. Igaz barátságunkat mégis akkor kezdtem megérteni, mikor a négyhetes együttlét után búcsúztunk. Kilencven percig késleltették a magyar úttörők autóbuszának indulását. Az egész tábor ott sereglett előtte, és induláskor a H hangos kürtölésnél erősebb volt a gyermekrivalgás. Még volt annyi időnk, hogy mindenkivel kezet szorítottunk, de ki tudja, hányadszor?! Kezdetben titkon elrejtve, de később kicsordultak a búcsúzás könnyei, melyek magukban rejtettek minden élményt. Ott csillogtak arcomon, s csak azt bírtam mondani, hogy ... köszönöm... köszönöm... a viszontlátásra. Ezt a sírást nem felejtem el soha. Elindultunk, ő futott mellettünk egy darabig. Fel-felugrott, és ütögette az ablakot. Lassan-lassan elmaradt, már csak egy magas partot talált, és onnan integetett mindaddig, míg láthattuk egymást, a a jelvényre pillantok, úgy érzem, hogy nem utoljára láttam ezt a kisfiút. Hisz az első levelében is ezt írja ... »-Elvtársi Ha felnövök, szeretném meglátogatni magát. Nem tudom, hogy sikerül-e, de fogok iparkodni, hogy eljuthassak Magyarországra. Nagyon örülöjí, ha ír nekem levelet. írjon magáról és a magyar úttörőkről, mert minden meggyőződésem az, hogy ők jó barátaink.« Pajtások! Sokat meséltem rólatok neki. Beszéltem a mi életünkről. A vele való beszélgetésiből megismerhetjük a koreai pajtások gondolatát. Érzelmekben, egyatakarásban nincs köztünk távolság. írjatok neki Ti is oroszul. (Ri Ung-O Detsky domov, Libési- ce u usteku, Csehszlovákia.) Biztosan örülni fog neki, hisz nem kaphat mástól levelet, csak: barátoktól. Horváth Sándor csapatvezető. *í Az Úttörő Szövetség Megyei Elnöksége minden csapatvezetőnek és úttörőnek jó munkát és sok sikert kíván az új i tanévben. CZÄK JÄNOSNE 1 m. úttörő titkár ^ FEJTSD MEQ! Nagy nyári rejtvény verseny (6.) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 A 14 15 Ül 16 Iillll 17 V 18 19 20 liiiii 21 22 jíjjjj 23 5 j|íS-;|24 25 ijiill 26 liiiii 27 28 29 30 •:::::!3l 32 jjjjj: Ül 33 34 35 Hill; 36 Hűl! 37 38 iillll 39 40 :::::: 41 III!!42 43 44 Iillll 45 [Ül Hűli 46 47 48 1 49 iüiii liiiii 50 51 |i!H!i52 53 Ili 54 iiliü 55 56 57 11111:58 59 liiiii j6« iliiii 61 k > 62 A szülőföldtől 12 000 km távolságban élő kisfiúból kitört a vágy, az őszintéig, fátyolozott hangon beüt. Tolmácsunk felkelt, az -őlak felé tekintett, majd foarVízszintes: 1. Az úttörőélet egyik törvénye. 14. Takarmánynövény. 15. Leánynév. 16. Úttörő köszöntés. 17. Morajlik. 18. Nem régi. 19. Óra- márka. 21. Szétmegy. 22. Kétjegyű mássalhangzó. 24. Egyik Bzülő, névelővel. 26. Nyom. 28. Vissza: kergettet. 31. Mintakép. 33. Testrész. 35. Minden gyermek ezt szeretne az új tanévben. 36. Vissza: szid. 37. Igekötő. 39. Aztán — oroszul. 40. Tedd egymásra. 42. Rongy. 45. Fúvós hangszer-e? 46. Leszáll az ágyról. 48. Traktorfajta. 50. Felkiáltó szó. 52. Tanít. 54. Munka. 55. Tiltó szó. 56. Szám. 58. Vissza: történetet mond el. 60. L. L. G. 61. Ar6- mát. 62. Taneszköz, névelővel. Függőleges: 1. Egy másik úttörő törvény. 2. Ricsaj. 3. Vissza: bánat. 4. Az irodalmi mű egyik alkotója. 5. Körülkeríti. 6. Ilyen anyag az enyv. 7. Igeköt». 8. A. L. E. 9. Teleönt. 10. Foglalkozás. 11. Gimnáziumi osztály. 12. Kétjegyű mássalhangzó. 13. Szálad. 20. Időegység, névelővel. 23. Ilyen év is van. 25. Egymás után következő betűk az ÁBC-ben. 27. Alkoholfajta. 29. Leánynév. 30, Verd. 32. Tetőt tesz rá. 33. Ruhát tisztít. 34. Eltulajdonít. 38. Mérlegel — gondolatban, régen a valóságban is. 41. Nem sok. 43. Névelő. 44. Madárnak van. 46. Eljuttat. 47. Vissza: fel buksz., 49. Régi cím betűi keverve. 51. Állat. 53. Felsőfok-képző. 55. Szeged fele. 57. Azonos mássalhangzók. 59. Személynévmás. 61. Zamat. Beküldendők: az úttörőtörvények. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtéséért a következők nyernek jutalmat: Horváth Árpád pajtás Lengyeltóti, Vörös Mária Kaposvár, Kolks Pál Boáiig
