Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-26 / 227. szám
Péntek, 1958. szeptember 26. SOMOGYI NÉPLAP 6 Eredménnyel járt az elvonó kúra tevéiét hozott a posta a napokban N. János kaposvári lakostól. »■Igaz, sokat is ittam — írja N. János levelében —, meg hamar meg is ártott az ital. Ha pénzem volt, »jó barátok« mindig akadtak, akikkel egykét pohár sörre betértünk egyik vagy másik kocsmába. Az egy-két pohár sört egy-két jröccs követte, majd néhány féldeci, s a vége legtöbbször az lett, hogy részegen, egy fillér nélkül kerültem haza. Nemcsak az egészségem romlott meg a sok ivástól, hanem a család is kárát látta, sokszor szűkölködtünk, alig-álig iutott a legszükségesebbre. Többször fogadkoztam magamban: ez nem mehet így tovább, de a következő alkalommal megint csak úgy történt, mint régebben annyiszor: berúgtam bizony alaposan, s otthon csak üres pénztárcámat kutatgatta az asszony. Aztán egyszer valóban elhatároztam, tenni fogok valamit. Nemrégiben hallottam egy barátomtól, aki szintén sokat és rendszeresen ivott azelőtt, hogy amióta részt vett a szeszelvonó kúrán, egyáltalán nem iszik, s élete nyugodtábban, jobban folyik. Elmentem én is. Nem mondom, hogy valami gyönyörűség volt, de nem bántam meg, most már örülök, hogy elmentem. Kaptam néhány szőlőcukor injekciót, később tablettát szedtem, s nemsokára hazamehettem. Már az első prőbaíváskor, amikor félliter sört ittam meg, elment a kedvem a sörtől. Egy hét múlva — már dolgoztam f— mentem a második próba- óvásra. Négy deci bort ittam ekkor, s annyira rosszul lettem tőle, hogy még mostanában is, hacsak a szagát érzem a bornak, azt hiszem, a gyomrom kifordul. A mértéktelen ivástól megrongálódott egészségem is helyreállt. Köszönet és elismerés illeti Harsányi Tamás doktort, aki önfeláldozó munkájával, segítőkészségével nagyon sokat tett értem és többi betegtársamért, életünk megjavításáért. Azt tanácsolom mindenkinek, akinek életét megrontotta az alkohol, menjenek, vegyenek részt a szeszelvonó kúrán. Vegyenek részt a maguk, a családjuk és gyermekeik érdekében« — fejezi be levelét N. János. Lehetőségek és igények n vendem Sokszor emlegetett kérdés Kaposvár városképi fejlesztése mostanság, az új beruházások, építkezések mindig megmozgatják a közvéleményt. Kaposvár igazi fejlődése csupán az utóbbi évtizedekre szorítkozik, különösen a legutóbbi tíz évre, mellyel a városkép sok esetben nem bírt lépést tartani. Míg például a városon kívül modem gyár épült, a Május 1 utca arculata mit sem változott: divatjamúlt portálok, hivatalnak használt üzlethelyiségek tarkítják, sőt csúfítják. A tapasztalat szerint a lassú átalakulás jól járható út, mivel újat is hoz és olcsóbb is. Éppen ezért érdemes felfigyelni, ha ismét valami változás készül. Az Útfenntartó Vállalat készülődik elköltözni új irodáiba, és üzlethelyisége felszabadul. Két pályázó jelentkezik a helyiségre: a vendéglátóipari vállalat »-Mézes Mackót« (lásd Budapest) szeretne, az élelmiszerkiskereskedelmi tejboltot Mindkettőre szükség van, mindkét törekvés csak helyeselhető, éppen azért meg kell találni a helyes, jó megoldást Hol legyen a tej csárda? A Dózsa György utca sarkán lévő Corso cukrászda farkasszemet néz az átellenben lévő Béke cukrászdával. A Cor- soban megy el a legtöbb fagylalt: a pultnál a közönségnek háttal áll a kiszolgáló, és tejeskannákkal barikádozza el magát. A zsúfolt, sötét kis cukrászda fölött bizony eljárt az idő, elavult, kultúrálatlan hely. Szemben viszont a Béke szép, tágas helyiség, kellemesen kialakított belső térrel. Forgalma ellenben gyenge, csupán kisszámú törzsközönség látogatja. Még arra sem gondoltak a nyáron, hogy a négy ajtó közül még egyet felnyissanak, s oda pultot állítva, utcára árusítsák a fagylaltot, pedig szépen emelte volna a bevételt. Példa épp elég található Budapesten és sok-sok ügyesebb vidéki városban. Tehát van egy csúf, de forgalmas és egy szép, de nem látogatott cukrászda. A következtetés nyilvánvaló. A Corsot be kell zárni, s akkor megnövekszik a Béke forgalma: a közönség és a vendéglátóipar is jól jár, az egész város nyer vele. A tejcsárda olyan kisvendéglő, ahol csak tejet és tejtermékeket fogyaszthat — mégpedig kényelmesen — a közönség. Ilyen eddig nem volt, tehát szükség van rá. De mégsem a főutca közepére való. Az adott lehetőségek között legjobb megoldásnak látszik, ha a Corso helyén létesítenék A belső helyiség nagysága eleger ’" az ülőfogyasztáshoz, és neonvilágítást alkalmazna:. mostam rossz fényű villanyégők helyett, kellemes hellyé alakítható. Ez a tejcsárda a főutcán lesz, de mégsem: helyzete jó forgalmat biztosítana számára, s minden valószínűség szerint elnyerné a helyiek és az átutazók tetszését is. „Mézes Mackó4* és zenés cukrászda a Május 1 utcába való, álljon tehát az útfenntartók kiürült üzlethelyisége a vendéglátóipari vállalat rendelkezésére. A helyiség tágas, szépen be lehet rendezni, megfelel a célnak, és új színfoltja lenne városunknak. Akik a Corso megszüntetésével fájlalják, hogy kevés cukrászda marad Kaposvárott, azok számára megnyugtató hír a Kossuth téri népbüfé megszűnése. Helyén zenés cukrászda nyílik. Régóta lessük már, mikor tűnik el ez a csúf talponálló, a belváros szégyene: most végre együtt a pénz, és ha későn is (nem a legcélszerűbb októberben kezdeni az átalakítást), teljesedik a kívánság. Nemcsak egy épület, szobor, virágos utca tartozik a városképhez, hanem a kereskedelem, vendéglátóipar munkája is. Ezek keltik fel a külső benyomások után leginkább az idegenek figyelmét, s ezek teszik kényelmessé, nyugodt- tá a város lakóinak mindennapi életét; Egy gazdag macska Pettersburgban (Florida) egy »Bébi« nevű perzsa macska elhunyt asszonyától 23 000 dollárt örökölt. Alma Culbert, az örökhagyó a pénzt egy ügyvédnél helyezte letétbe. A végrendelet szerint Culbert asszony egyik barátnőjének be kell költöznie volt lakásába és a macska gondját kell viselnie. Az örökség teljes egészében a macska szükségleteire fordítandó. Hatol egy csapásra Az olaszországi Montemog- gioban élő Costa-család szeptember 18-án óriási menyegzőt ünnepelt. Egy napon kötött házasságot a négy Costa- fivér, a 33 éves Domenico, a 31 éves Davide, valamint Giovanni és Lorenzo, a 29 éves ikrek; két húguk, a 29 éves Anna és a 21 éves Rosa is ugyanezen a napon ment férjhez. CSENDES DON Mihail Solöhov, Gorkij után a szovjet próza legnagyobb képviselője Csendes Don című regényét Szergej Gergszimov rendező vitte filmre. Regényében Solohov rendkívüli teljességgel mutatta meg a íkozákság forradalom előtti és utáni életét, sajátos életmódját, a soraiban dúló osztályharcot, azt a nehéz, keserves utat, amelyen a ko- zákság a forradalomig eljutott. A regény középpontjában Grigorij Melehov áll. Solohov annak az embernek a sorsát mutatja meg benne, aki elszakad a néptől, s ezzel tönkretette saját életét, nem használta fel saját képességeit, melyekkel meg volt áldva. A Csendes Don, a szovjet irodalom e kiemelkedő alkotása állandóan foglalkoztatta a szovjei alkotóművészeket. Az operaszínpadra és drámai színpadra történt eddigi átdolgozása azonban minden esetben leszűkítette a regény sokrétű anyagát. E kudarcok ellenére vállalkozott Geraszi- mov rendező a Csendes Don megfilmesítésére, és meg kell vallani, sikerrel. Nagyszerűen érvényesül filmvásznon a kiváló regény, a forgatókönyv sűríti a regény döntő eseményeit és összefüggéseit, még Buncsuk sorsát is, igaz, hogy rövidített formában. A Melehov-, Korsunov-, Asztahov- és Msztnyickij-családok története teljes mértékben érvényesül a filmben. A film átfogó, tárgyilagos képet fest a cári Oroszországról, a forradalom előtti eseményekről. Semmit nem egyszerűsít le, semmit nem szé- pítget annak a bonyolult, néha tragikus küzdelemnek az ábrázolásában, amit a nép legjobb fiai folytattak az aljasság, a népbutítás, a cárizmus, ellen. A Csendes Don sikere a; művészi elképzelés széles skálájából, alkotók tárgyilagossá-j gából, az életből merített, anyag tökéletes ismeretéből és szenvedélyes állásfoglalásából, ered. Játssza a Vörös Csillag filmszínház. Kaposvár üzleteivel, a kiskereskedelmi vállalat munkájával nincsen különösebb baj, a vendéglátóipari vállalat is igyekszik minél többet, jobbat nyújtani a dolgozóknak, mégsem mondhatjuk, hogy mindennel meg vagyunk elégedve, hogy elegendő törekvést látunk a kulturált, városi színvonalú vendéglátás, szórakoztatás kialakítására. Több ízben felvetettük a Szabadság parki kertvendéglő hiányosságait. Ezekhez legfeljebb még javaslatként hozzáfűzhetjük, hogy nem ártana jövőre énekest szerződtetni, és estére kelve az utcai söntést bezárni. Valószínűtlen a bevétel csökkenése, viszont a színvonal ugrásszerűen emelkedni fog. Éjfél után a Grillben A téli időszak egyetlen táncos szórakozóhelye a Béke- grilL Neve igazi éjszak n mulatóra utal, ahol hajnalig táncolhatnak, szórakozhatnak a vendégek. Valljuk be, hogy a grill nem olcsó mulatság, éppen ezért jogos igényekkel lehet fellépni vele kapcsolatban. Az első: sok a részeg ember, tenni kellene ellenük valamit. A második tavalyi tapasztalat is: éjfél után nem grill a grill, (hanem (bocsánat a hasonlatért) sokszor: »disznócsárda«. A hangulat néhány asztalnál oly magasra csap, hogy elfeledkezvén a hely jellegéről, hangos ordítozás, nótázás kezdődik. A legnagyobb baj, hogy ez nem kizárólag a vendégek hibája. Ilyenkor ugyanis a zenekar felhagy a tánczenével, s az illuminált mulatók pártjára áll: fülükbe húzza kedves dalaikat (valószínűleg nem csupán az önzetlenség jegyében). Ez ellen sem tesz semmit a vendéglátóipari vállalat, holott tudja, mi a helyzet úgy éjfél után egy, két órától egészen hajnalig. Nem bolondság a belépődíj. Persze nem tíz forintra gondolunk: háromra vagy ötre. A borissza ember nem hajlandó kifizetni, inkább még egy-két fröccsöt, ptíhár sört fogyaszt el helyette másutt. Ha tehát a grillben vagy a kertvendéglőben bevezetnék rendszerét, ettől már egymagában kirostálódna a rendbontó, a szórakozást zavaró elemek többsége. A belépődíj összege pedig nem olyan nagy, hogy a nyugodt, kellemes szórakozást igénylő dolgozó ember ne bírná kifizetni. Természetesen ezért a pénzért adni is kell valamit: rövid műsort, énekszámokat. De ha ezt meg tudja tenni a közeli Pécs és még egy sor más vidéki város, Kaposvár miért maradna le? Most, amikor lehetőség adódhat a közönség jobb kiszolgálására, a város dolgozói számára megfelelőbb, kulturáltabb szórakozás nyújtására, nagy kár volna a lehetőségeket kihasználatlanul hagyni. Kell a tejvendéglő, a »Mézes Mackó«, a zenés cukrászda, nemcsak mert újdonságok lesznek, hanem kétségtelenül igény van rájuk, és szükséges a meglévő helyek átszervezése, mert nem kevésbé igényli ezt is a Kaposvár városképének megváltoztatásáról beszélő közvélemény. Fehér Kálmán Szép őszi vasárnap van, korzóznak a ságvári lányok, még azt se bánják, ha egy-egy elsurranó gépkocsi porral hinti meg a szépen kimosott, kivasalt ünneplő ruhát. Nem újítás: PÉNZPOCSÉKOLAS Lehet, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP Fő- igazgatóságánál még mindig úgy vélik, hogy ötletgazdag elképzeléseikkel évenként lepik meg a Somogy megyei Gépjavító Vállalatot. Pedig az itteni szakemberek már régóta tudják, hogy amit a TÜZÉP Főigazgatóság a CSRB és a TRB eümevezésű vasvázas tetőszerkezetekkel művel, az nem más, mint — enyhén szólva — lassú, de biztos pénzpo- csékolás. Nagyon is elég volt az olyan heiyrefuseráló munkákból, mint amilyeneket a CSRB tetőszerkezeteken a már egyszeri elszállítás után ismét végeznie kell a Somogy megyei Gépjavító Vállalatnak azért, mert a TÜZÉP Főigazgatóság nem hangolta kellőiképpen össze a méreteket a Pécsett és Komlón készülő bányászlak ások tető- szerkezetének teherbíró képességével és nagyságával. Visz- szaszállítás, újrakészítési munkadíj, megint elszállítás, rongálódás! Tessék kiszámítani, mennyibe kerül! No de ez csupán a CSRB tetőszerkezet egy részének a sorsa. Egy másik tömeg ott fekszik a TÜZÉP- telepeken, helyesebben elfekszik régóta, és nem tudni meddig, mert olyan súlyúak és méretűek, hogy a lakosságnak sem kell. A meglévő. CSRB- készletek harmadik része, egész pontosan 2600 db most került megint vissza a gépjavító udvarára egy kis helyre- fuserálás céljából. A TÜZÉP Főigazgatósága ugyanis úgy véli, hogy a gépjavító vállalattal már korábban 4,25-ös méretre elkészíttetett vasszerkezetet most szétveretik és 5,25- ösre gyártatja, megoldódik a probléma. Pedig hát semmivel sem fogy el több CSRB a TÜZÉP-teiepeken 5,25-ös méret óta sem, de mert minden egyes vasszerkezet átalakítása 59 forintba kerül, a 2600 darab már egyszer elkészített CSRB- re így több, mint 150 000 forintot költenek. De mi vár a 270 ezer forint értékű TRB nevű 6,60-as tetőszerkezetre, amelyet megint csak a TÜZÉP gyártatott, de ennél többet sem tett érdekében, mert a gépjavító udvarán csupán a rozsda és eső gondoskodik biz-\ tos pusztulásáról. Egyáltalán nem elintézési mód, s nem megnyugtató az (nem az eLső hasonló eset), hogy a TÜZÉP Főigazgatóságon »újítás« címén a 32 kg-os TRB tetőszerkezet súlyát valamivel csökkentették. Ez nemcsak újításnak nem nevezhető, de még a TRB kelendőségét sem növelte meg, hiszen a TÜZÉP egy darabot sem hajlandó átvenni belőle. Most már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy a jövőben a TÜZÉP Főigazgatóság — mint megrendelő — milyen »újítással« rukkol ki megint, és kik veszik fel az újítási díjakat? Reméljük azonban, hogy a TÜZÉP-nél sem gondolják komolyan újításnak mindezt, és a kidobott százezrek után nem kívánnak újítási dotációt. Tudnánk a TÜZÉP számára egy, a már elmondottakból következő »újítást«. Szüntessék meg ezt a furcsa és drága játékot! Tervezzék meg a CSRB-t is, meg a TRB-t is úgy, és annyit belőle, hogy az mindenképpen megnyerje az építkezők tetszését és elfogyjon. Ez nemcsak ésszerűbb, de — gazdaságosabb is. (Szegedi) 3Cét (jijerekra jz A Kovács Sebestyén utca téglajárdájának szélén három négyéves kisfiú játszadozik. Fiatal, tizennyolc— húsz év körüli lány jön feléjük, kezében táskát szorongat. Amint elér a gyerekekhez. az egyik kis legény felemelkedik a játékok mellől, s kicsit selypítve megszólal: — Kislány, kiesett a rúzs a Táskájából, A »kislány«, aki csaknem mamájuk lehetne a csöpp gézengúzoknak, zavartan nézeget jobbra-balra a földön, persze nem lát semmit, hiszen nem is esett ki semmi a táskájából. Zavartan, kicsit elvörösödve továbbmegy, a gyerekek pedig boldogan nevetnek, hogy ilyen nagyszerűen sikerült a tréfájuk, s még utána kiabálnak a távolodó lánynak: — Meg a zsebleendője i leesett... * * * A Jókai liget játszóterén, a hinták, a homokozó és a forgó körül kisebb-nagyobb gyerekek, fiúk és lányok játszadoznak pillanatnyilag a legnagyobb békességben és egyetértésben. Nyurga, tizenhét—tizennyolc évesnek látszó fiúk érkeznek kicsit szeríelen- kedve, kicsit nagyképűsköd- ve és kicsit megjátszva a nagyfiút, mint az ilyen korú fiatalok általában viselkedni szoktak. Az egyik, félrelökve a kicsiket, a hintára kapaszködik, s fütyörészve kezdi hintáztatni magát, A többieknek is szemlátomást tetszik a dolog, egymás után kapaszkodnak a deszkára, s röpítik magasra magukat. A kicsik sírnak egy ideig, aztán á kamaszok, amint öttek, továbbállnak, s ők megbékélve veszik birtokukba jogos tulajdonukat, a játszóteret.
