Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-03 / 207. szám

Szerda, 1958. szeptember 3. 5 SOMOGYI NÉPLAP Gazdagodik Somogymeggyes Keresetlen téma Fiatal község Somogymegy- gyes, még csak harminchat eves, ugyanis 1922-ben épültek itt az első házak. Azóta sokat gyarapodott, fejlődött a falu. A hároméves községfejlesztésd terv megvalósításával szintén nagyot lép előbbre. Idén befejeződik a kultúr­otthon általános renoválá­sa, amit még 1956-ban elkezdtek, azonban az ellenforradalom félbeszakította a munkát. 1957- ben mégis megépítették az új tetőt, idén pedig befejezték a belső tatarozást. A kőművesek munkája nyomán megszépült a húszméteres nagyterem, a K ISZ-helyiség és a gondnoki lakás. Jó érzés tölti el a köz­ség lakóit, amikor vasárnapon­ként beülnek a 'kifestett, meg­szépült nagyterembe mozit nézni. A külső tatarozás még folyik, az állványok azonban nemsokára eltűnnek, s ezzel befejeződik a régóta folyó munka. A községi tanács ed­dig 45 000 forintot költött a kultúrotthon tatarozására eb­ből 14 000 forintot az állam adott. Volt még egy nagyobb be­fektetést igénylő építkezés. A tanács rendbetetetett egy eddig kihasználatlan romépületet, ahol — a köz­ség lakóinak örömére — az orvosi rendelő, betegváró és a pártszervezet kapott helyet. Jó befektetés volt az a 28 000 forint, amit az épületre fordí­tott a tanács. Augusztus 20-án avatták fel a tűzoltószertár gyönyörű épü­letét; megépítése 20 000 forint­ba került Hogy az esős napokban ne kelljen az állomásról jövőknek sárban járniuk, idén még 400 négyzetméter betonjár­dát is építtet a tanács 18 000 forintos költséggel. Ar­ról sem feledkeztek meg a köz­ség vezetői, hogy a saját por­tájuk rendben legyen, még az idén renoválják a tanácsházáit. A Karádi Gépállomáshoz tar­tozó községek beszereztek kö­zösen egy útgyalut. A soanogy- meggyesiek 3000 forinttal já­rultak hozzá a gép beszerzésé­hez, s nem szalasztották el az alkalmat, már le is gyalulták a karád—tatod utat. Idén fásításra ds gondoltak a község vezetőd: 500 darab feke­te kanadai nyárfát és 300 da­rab fürtös juhart ültettek el társadalmi munkában a fiata­lok a tűzoltószertár és a fut- ballpálya környékén. Jövőre hídmérleget vesz a tanács 10 000 forintért, s főként a község lakóinak tár­sadalmi munkájára támasz­kodva a tűzoltószertámál állít­ja fel. Ekkor kezdik el egy korszerű hullaház építését is, s ennek munkálatai az 1960-as évre is áthúzódnak. A hároméves terv utolsó' évében, 1960-ban is kap még a község 400 négyzetméter betonjárdát. Harmincon túl van a férj is, a feleség is. Városi iparos embe­rek. Egy újsághirde­tés vitt hozzájuk va­sárnap délután. Asztalhoz telep­szünk. Körülöttünk a család két szcmefc- nye: a tízéves Évike, a jóeszű, szorgalmas, Tervbe vette a tanács az isko­la és a kultúrotthon köniyé- Kének parkosítását is. Somogyimeggyesen az emlbe- _ ____^ r ek megelégedetten tapasztal- £ eminens tanuíó. Ér­hatják, hogy amit a tanács telem sugárzik arcá- megígér, azt meg is valósítja. $rój — amint ezt taní­tója is szokta monda­ni. Bogárfekete hajú kishúga is, az ötéves » Erika, aki névről is* alkalmazásával EGYMILLIÓ | gyereket. A kertes ház, a virágos udvar % és a lakás legszebbik kalmazzu/k ezt az eljárást. ’l: dísze: a két aranyos OLAJFŰTÉS alkalmazásává takarít meg a somogyi sütőipar A marcali, a fonyódi és most a kaposvári sütőipari vál­lalat egy-egy üzeméiben kísér­letképpen bevezetett olajfű­téssel a somogyi sütőipar is korszerű tüzelési eljárásokat alkalmaz. Az olajfűtéssel fele­annyi 'költséggel állíthatnak elő ugyananriyi hőt, mint a szénnel. Országos példa ií akad a gazdaságos olajtüzelés­re. Perjési főmérnök nyilatko­zata szerint a somogyi sütő­iparban még az eddiginél is gazdaságosabb megoldásokat keresnek. — Miben tér el a kaposvári sütőipari vállalat egyik üze­mében sorra kerülő olajfűtá- ses eljárás az eddig alkalma­zottaktól? — kérdeztük. — Egyrészt Papp József, sü­tőipari lakatos ésszerűsítésével mellőzzük az igen költséges függő helyzetű olajtartályokat, és az olajat szivattyúval, köz­vetlenül a nagy tartályból nyomjuk a porlasztókba. A másik előny a Perjési főmér­nök által kikisérletezett »edző­kemence- alkalmazása. Ezzel sokkal tökéletesebb üzem- anyagkihasználással, két úton szállítja a levegő az üzem­anyagot a porlasztóba. — Mit mutalnak az eddigi tapasztalatok ? — A marcali és a fonyódi példából kitűnt, hogy a nagy- mennyiség ű szénmegtakarítá- son kívül megszabadul a sütő­ipar az üzemenként mintegy 25—30 szeneskosár kopásával járó kiadásoktól, az azok be­rakásából adódó kemencealj- kopástól és főként az állan­dóan szennyező hatású szén­ás salakportól. — És ha beválik a kaposvári kísérlet? — A Vaskombinát gyárt majd megfelelő mennyiségű fűtőké­szüléket, és a jövő év elején már egész sor kemencénél al­# dísze — Hogyan végzik el a kar- g kislány — kívánhat-e bantartást és a javításokat? S ennél szívvidítóbb — Nagyon egyszerűen. Vala­mennyi kemencénket csakis egyfajta, a legjobban bevált fűtőrendszerrel látjuk el. En­nek megfelelően állítunk fel egy központi speciális javító műhelyt, megakadályozva azt, hogy minden vállalat felesle­ges kiadásokkal maga kény­szerüljön javítóműhelyek léte­sítésére. Várjuk az eredményt!- A sü­tőipari vállalatoknál évenként az így megtakarított egymillió forint minden bizonnyal ked ennél környezetet az em­ber vasárnap délutá­ni beszélgetéshez. A férfi a beszédesebb. Szavai bimbójából — akaratlanul, s na­gyon természetesen — feslik virággá a honszeretet. Kezdi azzal: mily örömet hozott közé­jük az első jövevény, akinek megérkezté­vel családdá nőit a házaspár közössége. ^ Másodszorra is kis- vezően hat majd a vállalati lánnyal ajándékozta gazdálkodásra, a jövő évi nye- ^“»ck reségrészesedésre — és nem • volna. Azért nagyon utolsósorban a kenyér minősé-', megkedvelték a má- gére is. • sodik bogárszemül is. Sőt az édesapa oly büszke lányai­Sz. N. ra, hogy a világért sem hagyja annyiban a megjegyzést: »azért mégiscsak jobb volna, ha Eri­kát, mondjuk Vil­mosnak hívhatnák-. S a kis teremtések is érzik, hogy apuka imádja őket — be­szélgetés közben hol egyikük, hol mási­kuk ül az ölébe, ha­csak egy pillanatra is. Meghitt szeretet sugározza be a négy­tagú kis család életét. Angliában nem így van. Ezt onnan tud­ja, hogy a napokban váltott szót egy, a szigetországból Ka­posvárra visszatért disszidens házaspár­ral. Ök mondták el, hogy ott az emberek nagyobb becsben tartják kutyájukat — még leírni is mily szörnyű —, mint sa­ját gyermeküket. Ez a szó szoros értelmé­ben veendő. Fényes luxusautóból kikan­dikáló öleb — gya- koribb látvány, mint az, hogy az angol úr vagy neje kisfiát, lá­nyát viszi magával gépkocsin, ott teher a gyermek. — Már­pedig, amely csillag­zat alatt ilyenfajta közfelfogás dívik, az a nemzet öngyilkos­ságot követ el, az a nép pusztulásra, ki­halásra ítélte maga­magát — vonja le a kategorikus-tra­gikus végkövetkezte­tést. — Ismerősei miért tértek yissza? — A honvágy... az hozta haza őket... De mondok ennél kü­lönösebbet is. Én pm hinném el, ha nem a rokonságban történik... — Az unokabá- tyámnak Pesten van saját szabósága, ö is kisiparos. Még negy­venöt előtt ide jött úgy német lány: meg­ismerkedtek, össze­házasodtak. A sógor­nőm ötvenhat októ­berének elején sza­bályos útlevéllel in­dult el Grácba, hogy meglátogassa szüleit. Tizennégy éves fiát is magával vitte. Eérje itthon maradt, de az események ki­robbanása után ér­tük indult. Lágerben kötött ki. Ezek után azt hin­né, ugye, hogy kész örömest kint is ma­radt. Nem így tör­tént. Vágyódó szívvel készült vissza Ma­gyarországra. Ehhez az elhatározáshoz hozzásegítette a hon­vágyon kívül mindaz, amit a lágerben ta­pasztalt. Egykori ma­gyar csendőrezredes volt a tábor parancs­noka. Éppen bent volt ennél a kakas­tollasnál, amikor az telefonon beszélt va­lami fölöttesével. így kegyelmes uram, úgy méltóságos uram — mondogatta únos-un- talan, miközben csaknem a földig hajlongott, pedig fel­jebbvalója nem is látta. Hát az én uno- kabátyámnak több se kellett! Egy évtized alatt elszokott a füle a méltóságok és ke- gyelmességek hallá­sától. Sikerült meg­találnia családját. Es képzelje: nemcsak a gyerek, hanem a nem magyar szárma­zású felesége is azt mondta neki, hogy hazajön vele Pestre. Igaz, hogy tiltott ha­tárátlépést követett el, igaz, hogy lakását, műhelyét időközben más bérlő foglalta el hivatalosan, de négy hónapi távoliét után visszajött.., Ezt te­szi a honvágy — mondta befejezésül a házigazda.,. így repültünk a szó szárnyán az otthon, a család szeretetétől a haza szeretetéig. A hazáéig, amely, mint édesanya karjába zárja jó gyermekeit, s a leghatalmasabb mágnesként vissza­húzza magához meg- tevedt, de jóvátehe tetlen bűntől mentes fiait, lányait. (Kutas) „VÁMOS A TEJ-0TON" Furcsának találták a ba- bócsai tejszállító gazdák, hogy teheneik gyenge zsír- tartalmú tejet adnak a bősé­ges táplálás ellenére is. Né­melyeik a centrifugál rend­szerű zsírfokoló tárgyilagos­ságát kezdték kétségbevon­ni, akadtak, akik a hajtó- karra, sőt annak -folytatásá­ra« gyanakodtak, s panaszra mentek a tanácshoz. Kiszállt a népi ellenőrzés, és jegyzőkönyben rögzítet­ten megállapította a követ­kezőket: A Peti János vezette babó- csai tejbegyűjtő helyen rend és tisztaság uralkodik. A felszerelés kielégítő. A tej­felvásárlás az elmúlt idő­szakhoz viszonyítva emelke­dett. Az adminisztráció nap­rakész. Azonban (ahogy a galamb egyből ráakad az ocsú között a búzaszemre), az első kiválasztott névnél nem egyezett a beszállított tej és a kifizetett ellenérték összege. A népi ellenőr erre elment Kalsec Pál Béke ut­ca 4. szám alatti gazdához, s megkérdezte, hogy nincs-e valami panasza a csarnokba adott tejjel kapcsolatban. Kalsec Pál először csodálko­zott, majd azt mondta, hogy neki semmi oka panaszra nem lehet, hiszen nem is szállít tejet. Más ilyen nevű gazda a községben nincs. S a szálak bogozásakor a tejbegyűjtő bevallotta, hogy ez csak olyan -falazó« tétel, ő így számolja el a többlet-tejet, s az érte járó -pénzt saját ma­ga veszi fel. A többlet-tej eredete na­gyon egyszerű: a gazda — mondjuk — 3,4 százalékos zsírtartalmú tejet hoz be, s 3,2-<ként számolja el. Mivel a szigetvári vajüzem nem a nyers tejet veszi át, hanem a feldolgozott tejszínt, a gaz­dáktól lecsípett zsírszázalék többlet-tejként jelentke­zik, amit csak be kell írni a naplóba és felvenni az árát! Valóban egyszerű az egész! Január 1-től július 25-ig Kal­sec Pál nevét felhasználva 856 liter tejet vámolt a tej Batoócsáról Szigetvárig veze­tő útján Peti János tejbe- gyüjtő, s az ellenértéket (tisz­tességes polgári haszonrésze­sedés címén) zsebre vágta. Védekezésül arra hivatko­zott, hogy erre a nagykani­zsai tejüzem ellenőre — Ok­tatta ki ... A népi ellenőrzés azonban a védekezést nem fogadta el, az ügyet átadta az ügyész­nek, mert feltehető, hogy amiként a galamb a többi búzaszemre is ráakad, itt is előfordulhat még néhány költött név! V. Gy. Tj1 gy anya ül előttem. So- vány, alacsony, fej­kendős asszony. Szeme alatt apró ráncokkal teletűzdelt sö­tét árok, ajka halvány. Be­szél: panaszkodik és vádol. Hogy kit, döntse el az olva­só. — Nem is tudom, hol kezd­jem. Kilencszázharminchá- romban kerültünk össze az urammal; semmink sem volt. Egy sublótot kaptam anyá- méktól, meg egy asztalt négy székkel. Árendás házban lak­tunk. Mind a ketten nap­számba jártunk, hol az ura­sághoz, hol a gazdákhoz, és lassan gyarapodni kezdtünk. Az én emberem igen józan életű volt, be nem ment irolna a kocsmába még búcsúkor se. Ilyenkor úgy hozott haza egy­két liter bort, és otthon fo­gyasztottuk el. Tessék elhinni, olyan boldogok voltunk, mert nagyon szerettük egymást így szegényen is. Minden vágyunk egy kis fiú volt, akit türelmetlenül vártunk. De az isten csak a harmadik évben látogatott meg vele. Bár ne tette volna! — Jaj, teremtőm, mit is be­szélek — kapott a szájához hirtelen. — Látja, az én esze­met is teljesen elveszi — men­tegetőzik. Szóval a harmadik évben született a fiunk, Miklósnak kereszteltük. Nem is tudom miért, valahogy ez volt akkor a divat. Mire a gyerek nagy lett, már szobabútort is vet­tünk, igaz, használtan, meg fél hold földet törlesztésre. De azt nem lehet elmondani, mennyit kellett ezért dolgoz­ni. Legtöbbször egy-egy főtt tojást vittünk a mezőre, de az uram még azt is so!, állt a. őgjp arn^cL lá-fcLoJjJicL Sokszor veszekedett velem, azt mondta, inkább több vö­röshagymát együnk meg ke­nyeret, mert ezt legalább nyá­ron megkeresi a masina mel­lett. Fogatunk nem volt a földhöz, gyalognapszámért szántottuk fel, a termést meg talicskával hoztuk haza. A gyerek nőtt, s ha lehet, még többet dolgoztunk, mint addig, csakhogy neki legyen. Taníttatni akartuk, hogy ne kelljen neki annyit gürcölnie, mint nekünk. Tanítónak szán­tuk. T ötte.k az oroszok, a föld- J osztás. Mi is kaptunk öt holdat, de az első évben bizony kettő a gazon kívül nem termett mást, mert csak hármat bírtunk felásni, foga­tot meg nem kaptunk. De a másik évben már mindről ta- karoltunk, a harmadikban meg szőlőt telepítettünk, meg abban az évben megkezdtük a házhoz való anyag gyűjtését: használt ajtókat, ablakokat vevegettünk, meg téglát bon­tásból, és ötvenben már tető alatt volt a ház. Ekkor ment a gyerek a tanitóképezdébe. Jaj, micsoda boldogság volt! Szép szál, barna fiú lett ti­zennégy éves korára, és mi­kor elment, egész délután sír­tam. Az uram se igen bírt dolgozni. Hát hogyne, mikor annyira szerettük! Mindent megadtunk neki, nem szorí­tottuk munkára sem, hagy­tuk. hogy csak tampon. meg se ismer''’ n *vr * « ■ ’ 4‘. Ha mi már erre születtünk, végigcsináljuk, de a gyerek éljen könnyebben — gondol­tuk. Az uram, szegény, a föld mellett még napszámba is el­járt, csakhogy a fiunknak mindent előteremthessünk. XJj bövtáskát, nyolcszáz forintos karórát vettünk neki meg két rend ruhát: egy szürkét meg egy sötétkéket. Szóval, ügy engedtük el, hogy tizen­öt év óta először kölcsönt kel­lett kérni, de ezt ő nem tud­ta, s még mi is szégyelltünk egymás előtt beszélni erről. A z első osztályban hár- mos lett a bizonyítvá­nya. Hát, jól van, fiam, csak ennél rosszabb ne legyen — mondtuk neki. A tanároknak sem volt panaszuk rá, csak annyit mondtak, hogy szor­galmasabb is lehetne. A má­sodikban már négy kettest hozott haza, pedig nyolcszáz­nyolcvan forintos fényképező­gépet vettünk neki, meg olyan izés ütőt... — Szivacsosat? — Az, az, szivacsütőt ka­pott. Nem is tudom, honnan vettük ezt a rengeteg pénzt. Igaz. magunkra csak a leg­szükségesebbet költöttük, a tejet is eladtuk az utolsó cseppig. Aztán jött d harmadik év: kerékpár, új télikabát, diva­tos ruha. De már nem kért, csak bejelentette: kell venni egy kerékpárt, kell csináltatni egy öltönyt. Mikor r-—»—óbál­■ 'rí­~ir.cs pénz, k‘‘a’aűi: — Azt akarják, hogy kép­zős létemre rongyokban jár­jak? Hát vettünk neki negyedik­ben egy másfélezer forintos fényképezőgépet, hogy majd a másikat eladja; egy kirándu­láson elveszett az órája, he­lyette kapott egy ugyan­olyant, s megint egy ruhát. Es bejelentette, hogy az érett­ségi után megnősül, de a lánynak nincs semmije, csi­náltassunk nekik bútort. — De miből, édes fiam? — Adjanak el egy hold földet — vágta rá. — És akkor miből élünk? — Beállnak a téeszcsébe. Oda úgysem való földdel menni. /y em tudom elmondani, ^ ' mit éreztem. Csak sír­tam fél éjszakákon át, az uram meg egyre szótlanabb lett. Csak néha tört ki: »Majd adc*k én annak a büdös kölök- nek nősülést, várjon csak/« De aztán nem lett semmi, mert mikor hazajött a gyerek, csak annyit mondott: >-Fiam, ráérnél még azzal a nősülés­sel.« Persze, nem használt, és eladtuk az egy hold földet. Jött az érettségi. Jaj, még rágondolni is rossz: megbu­kott a fiunk. Istenem, micso­da szégyen! Nem mertük megmondani a faluban, elta­gadtuk, de azért megtudták. Kapkodtunk, rohantunk fű­höz, fához. Az osztályfőnöké­vel: egy rralarnt akartunk ' ~ f7'» VV'r) ál, inkább jól lepirít ott, hogy azt mondja: minek kényez­tettük el a gyereket, mért nem fogtuk szigorúbban, nem kellett volna minden kívánsá­gát teljesíteni. De tessék el­hinni, mi csak jót akartunk, azt, hogy könnyebb legyen ne­ki, mint szüleinek. Szóval megbukott. A nyá­ron nem akart tanulni, min­dig csak a menyasszonyával kujtorgott. A pótvizsgán vala­hogy mégis átment, tanító lett belőle a szomszéd falu­ban, és még az ősszel vett egy motort. Igen, 6 vette, mi csak kétezer forintot tudtunk hozzáadni, az pedig nyolcezer­be került. Azt mondta, egy barátjától kapta törlesztésre kölcsön a többit. De ‘ nem spórolt, inkább sokat költe­kezett, szabad idejében meg sokat járt vidékre, még ak­kor is, amikor megnősült. A felesége, a fiatal tanítónő meg sírva panaszkodott, hogy 6 ezt nem bírja tovább, elvá­lik tőle. Igen ám, de akkor már útban volt a gyerek, és így csak tűrt a szerencsétlen. A z első év végén már Pannóniával jött haza. — Honnan vetted rá a pénzt? — kérdeztük. — Volt, ne törődjenek vele, honnan. Erre elsírtam magam, mert rosszat sejtettem. Istenem, csak nem lett gazember a fiúnkból? — hasított belém, és mint aki eszét vesztette, ~árohantam. Téptem, ütöttem, hvztcm, az uram álig birt lefejteni róla. Egy hónapig nem láttam. Es akkor.,. Rettenetes még visszagondolni is rá. Vacsora után voltunk, csöndesen rá­moltam le az asztalt. Az uram se szólt, újabban mindig ke­vesebbet beszélt, csak szívta azt a büdös cigarettát. Egy­szer csak kopognak. Ugrok az ajtóhoz, hogy ki a kései vendég, hát a menyem. Meg­áll a küszöbön, halkan kö­szön, szeme száraz, vörös. Karján a kicsi, mögötte a nagy sötétség. — Mi baj? Szólj már! — kiáltok rá. Erre zokogva borul a nyakamba, de sokáig nem bír szólni a sírástól Mikor az­tán egy kicsit megnyugodott, elmondta, hogy Miklóst el­vitték a rendőrök, mert azzal gyanúsítják, hogy valami bű­nöző bandának volt a tagja. Az én fiam! — törölgeti a sze­mét az anya. Nem lehet elmondani, mit éreztem. Az ajtó szárfái ösz- szecsúsztak előttem, és le kel­lett ülnöm, hogy el ne essem. J gy volt. Ennek most t három hete, és azóta az én emberemre nem lehet ráismerni. Napokig nem tu­dom otthon a szavát venni, kocsmatöltelék lett belőle, mindenkinek fizet, a bálok­ban egész éjjel fiatal lányok­kal táncol, és amikor rimán- ködöm, hogy térjen eszére, csak legyint. Istenem, miért kell bűnhődnünk, amikor mi csak azt akartuk, hogy ke­vesebbet dolgozzék, és jobban éljen a fiúnk, mint mi — kér­dezi vádlóan inkább önmagá­tól, és kezében gyűrögetett zsebkendőjébe temeti arcát. SOMOGYI KAROLT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom