Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. augusztus 17. Gondolatok a Nyári kaland kaposvári előadása utáni AZ UTÓBBI ÉVEKBEN lá­tott hasonló darabok között Bogos zlovszkij szovjet író Nyári kaland című háromfel- vonásos vígjátéka a legjobb zenés vígjátékok egyike. Szó­rakoztató, friss humorral telí­tett, s ami ritkaság számba megy az elmúlt években lá­tott vígjátékokhoz viszonyítva: van mondanivalója, mégpedig hétköznapjainkhoz szóló; irt­suk a talpnyalást, a karrieriz­must, az ember és ember kö­zötti megkülönböztetést. A Nyári kaland kaposvári előadásának gyengesége tehát nem a darabban keresendő, még csak nem is a kitűnő ké­pességű Ádám Ottó rendezésé­ben (ő egyébként fiatal ren­dező-generációnk egyik legki­válóbb tagja). Az előadás gyengesége csak a tehetség dolgában mostohán útra bo­csátott szereplő gárdában ke­resendő! Azokban a színészek­ben, akik — tisztelet az egy­két kivételnek — a vidéki sze­repléseket alkalomnak tartják arra, hogy ripacskodjanak. Az Országos Kamara Színház leg­utóbb nálunk járt társulata a Nyári kalandból kevesebb fá­radsággal, de semmivel sem kevesebb fellépti díjjal egy­szerű hakni-kalandot produ­kált. A vidéki közönségnek, úgy látszik, végérvényesen bele keil törődnie abba, hogy az Országos Műsoriroda különfé­le »leány vállalataidtól nem kap mást, csak felszínes, seké- lyes vendégjátékokat. Bele kell törődnie, hogy a szórakoz­tatást csak üzleti oldalról is­merők »megfűszereznek« egy- egy vidékre menő művész-cso­portot egy népszerű névvel, ami a mágnes szerepét játssza az előadásban vállalt szerepe mellett. A NYÁRI KALAND mág­nese a még a múltban nagy népszerűségre szert tett Bi- licsi Tivadar volt. ö domborí­totta a Szabin nők elrablásá­ból ismert Rettegi Fridolin úr modorában, majd meg a Mág­nás Miska Miskájának modo­rában, a gyerekek által igen kedvelt Csim-Bumm Cirkusz harsány játékstílusában az Orgonaliget üdülő titkárát. Hogyan? Hát bizony Bilicsitől többet vártunk, nem üres ko- médiázást, először a kollégá­kat, csak azután a közönséget megnevettető notabenékel! Bilicsi »dobta« a szerepet, ha­sonlóképpen, bár szerényebben ugyanezt tette Koós Olga és Keresztessy Mária is. A töb­biek pedig éppen csak vol­tak. Játszottak, ki kevésbé, ki jobban izzadva, s elmentek úgy, hogy senki sem fog em­lékezni rájuk már két hét múlva! Az Országos Kamara Szín­ház felállítására azért került sor, hogy a munkanélküli szí­nészek szakmájukban jut­hassanak kenyérhez. A mun­kanélküli színészek száma igen magas, noha valóságos, igazán avatott, tehetséges szí­nész nagyon kevés akad kö­zöttük. S nem az utóbbiakkal van baj, a tehetségesekkel. A közönség elegedet1 enkedésére mindig a gyengénél is gyen­gébb, tehetségtelen többség szolgáltat okot. Ezért is pró­bálják feljavítani a rendezők népszerű művészek lelépteté­sével a különféle színészi egyesülések produkcióit. Gon­dolván, hogy jót tesznek vele. Pedig a színész, akinek ne­ve van, legtöbbször a köny- nyebbik ellenállást választja: komédiázik csak. Kirándulást tesz hakniországban, mint ennek előtte Latabár, s most legutóbb Bilicsi Tivadar. MÁR TÖBBSZÖR tiltakoz­tunk az ellen, hogy művésziet- len vendégjátékokat adjon el a vidéknek Budapest, neve­zetesen az Országos Műsoriro­da. S noha a Nyári kaland együttesének gazdái azt mond­ják: — ez a legjobb produk­ciónk! —, a Nyári kaland a közönség emlékezetében csak hakni-kaland marad. Most még csak az a kérdés: megengedhetjük-e magunknak, hogy kulturális forradalmunk oly fontos területén, mint a nevelés társadalmivá szélesült fórumán; színházainkban, színpadjainkon kellő színészi intenció nélkül színészkedő színészek nyüzsögjenek?! Se­gíthetünk-e nem odavaló, te­hetségtelen színészeket álla­mi pénzen nyilvánossághoz, kenyérkeresethez? Nem és nem! Erre mind az állam, mind a közönség csak ráfizet. Éppen ezért, úgy vél­jük, időszerű volna már, ha az erre illetékesek körülnéz­nének, vizsgáztatást rendelné­nek el a munkanélküli színé­szek körében, megvonnák a működési engedélyt azoktól, akik minimális színészi ké­pességeik folytán alkalmatla­nok a színészi pályára! Hir­telen szállna alább a munka- nélküli színészek ma oly ma­gas létszáma. A megmaradt kevés tehetséges színész pedig » nem hozna szégyent, nem hív- i na ki annyi panaszt sem a; Műsoriroda, sem az Országos j Kamara Színházhoz hasonló j szükségszínházakra, színészi | társulásokra. J A JELENLEGI ÁLLAPO- \ TOK mellett, amit munkánál- j küli színészeink produkálnak — hozzá kell tenni, állami tá­mogatással! — az minden, csak nem színművészet. Elő­adásaik színvonala és a haj­dani vásári komédiák szín­vonala között alig-alig van különbség. S ezt mi, akik oly sokat áldozunk színházkultú­ránk virágoztatására, nem en­gedhetjük meg magunknak! László Ibolya Büszkeségünk: a szimfonikus zenekar A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Országos Elnökségé — elismerésre méltó kezdeményezéssel — az ország legjobb közalkalmazott szim­fonikus zenekarait — a debre­cenit, kaposvárit és szegedit szereplés okozta izgalom fe- — lépteti fel a főváros közön- szültságe jellemezte, amely sége előtt e hónapban a Pvs- csak n műsor következő szá- kin-kert szabadtéri színpadán, ma, Mendelssohn Hegedüver- A debreceni együttes hang- senyének tolmácsolása közben versenye után szerdán este a oldódott fel. A második tétel járó kulturális büszkesége: i mes művészről, aki a közön­szimfonikus zenekarunk. \ ség szűnni nem akaró tapsait A műsort kezdő Egmont- Szabó Ferenc szólószonátájá- nyltanyt — pontos kidolgozott- | vak egyik virtuóz tételével sága ellenére is — úgy érez- T ószönte meg, tűk, hogy az első budapesti Közalkalmazottak Szakszer­vezete Somogy megyei Bi­zottsága Szimfonikus Zeneka­rának műsorát hallottuk. A szinte negyedóránként válto­zó, szeszélyes, esős időjárás el­olvadó lírájának ilyen tónus szépséggel, finom dinamikai árnyalásokkal való megszólal­tatása igen ritka zenekari tel­jesítmény! Elismeréssel kell szólni a mű koncertáló szóla­lenére is, mintegy ezerkétszáz női tökéletes felkészültséggel, igényes, fővárosi zenerajongó, szinte avye.otal.an szárnyaiás- ha.ngversenylátogató elölt mu- sál megszólaltató vendégmü- tatkozott be megyénk élen- vészről, Garay György érde­Könyvismertetés Régi világ — furcsa világ... Trócsányi Zoltán beszél új könyvéről gása alatt a magyar élet tör­ténetéről — mondja. A Régi világ — furcsa világ olyan írá­sokat közöl, amelyeket a Bib­liotheca Kiadó régi műveim­ből és ugyanakkora mennyisé­gű kéziratanyagomból a nagyközönség számára kiválo­gatott. — E könyvem így szórakoz­tató séta a magyar múltban. Nem oktat, nem magyaráz, nem rendszerez. Megvilágít a múlt sötétjében egy-egy ese­ményt, vagy eseménysorozatot, a magyar élet egy részét — valamit, amitől szenvedett az ország, — valamit, amin de­rült a magyar nép — valamit, amit mindenki szidott; ba­bonákat, népszokásokat, régi recepteket, nagyapáink illem­tanát és sok apróságot a régi életből. Könyvem több rész­lete olyan, mintha ükapáink mondanák el a maguk száz, vagy több száz esztendős nyel­Trócsányi Zoltán Kevesen voltak s vannak nálunk, akik szívvel és tudás­sal gyűjtik, népszerűsítik a magyar történelem hétköznap­jainak dokumentumait. Rég- vén, különösen azok a rész­múlt idők megkövesedett Iá- letek olyanok, amelyeket szó vája alól kell ezeket kiásni, szerint vettem át forrásaim- életrevarázsolni; a feladat bői. egyszerre kíván jó írót és Ez a kötet — a válogatás, nagytudású polihisztort. összeállítás — csak kis rész­A kevesek egyike Trócsányi ben az én munkám, és soha Zoltán, aki a Kirándulás a meg nem született volna Pók magyar múltba, a Magyar ré- Lajos szíves közreműködése giségek és furcsaságok és más nélkül. Könyvemet sok régi metszet Győry amelyek — azt hiszem — megnyerik A műsor második felében zenekarunk orosz és > műveit í Alar- i régebbi munkái után most új kötettel a Régi világ — színesíti, valamint furcsa mláp-gal jelentkezik. Miklós illusztrációi — Négy önálló művem je­lent meg kereken 40 év lefor- majd az olvasó tetszését. Az író felel öt kérdésre •zovjet zeneszerzők adta elő. Hacsaturján cos bál szvitjének csillogó, i Lengyel József: Prenn Ferenc hányatott élete szellemes muzsikája után Bo-« rodin Igor hercegéből a Polo- ♦ 1. Míg írtam, csak azt lát­veci táncoknak dinamikában, Jtam, amit írok. Semmiféle tar- ritmusban és tempóban egy-} talmi és formai A városra teljes csend borult. A nyitott ablakon langyos nyári levegő áramlott a szobába, a nem is olyan messzi földekről, mintha a levágott gabonarendek illata szállt volna idáig. Most megszólalt, lassú, búgó han­gon kettőt ütött a templomóra. Rámpay úr erre ébredt. Testében kellemes bizsergést érzett, a vér felfrissültén keringett megszokott útjain. Oldalt pillantott, s látta, hogy Ria nem alszik, nagy fekete szeme a mennyezetre tapad, mintha onnan akarna le­olvasni valamit. — Mire gondolsz? — kérdezte tőle. A nő megrezzent, mintha rajtakapták volna vala­min, de nem nézett vissza. Nem is felelt. A férfi cigarettára gyújtott. — Te nem vagy az, aminek mondanak — kezdte újra. Ria kicsit idegesen, bosszankodva felneve­tett. — Mi az, beszélnek?... — Igen, tudod, ahogy a férfiak szokták, el­ismerően vagy lenézően ... — Ó, a disznók...! — sóhajtott, de rögtön megvonta a vállát. — Különben egyremegy, egyformák mind ... Ezek az urak is ... Hogy gyűlölöm mindet... A majmok, az álszentek... Az utcán egy se ismer meg, különösen, ha az asszonnyal mennek... Félnek tőlük, meg a város szájától... Képmutatók... Akad, aki csak a pincérrel küldi oda a papírt, hogy más ne tudja meg a kávéházban ... Pedig itt minden­ki tud mindenkiről mindent... Még ki is val­latják a lányokat sokan... Mert ez így izga- tóbb nekik... Elhallgatott. A férfi belefúrta fejét a pár­nába, oldalról gyönyörködött az arcban, * hosszú szempillákban. — De mi kinevetjük mind egymásközt őket. A múltkor is a kormányfőtanácsos úr... A lakására hivatott... Mikor kinyitotta az aj­tót, nem szólt egy szót sem ... Szinte fölfalt a szemével... Csak karon ragadott, és vonszolt a díványhoz ... Egy szó nélkül, úgy shogy voltunk... Szinte tépte rólam a ruhát... A kis szőrös-majom, még a háta is az volt... ^ Vontatott, ráérő, szinte lusta beszélgetés volt ez. Hosszú szüneteket tartottak. A férfi kevés beszédű volt egyébként is, inkább szem­lélte az életet, mint harcolt benne. — Te nem erre az életre termettéi — álla­pította meg most is a másikról. — Valaki elmondta, hor ’ kijavítottad az asztalnál... Valami latin közmondásban... — Igen ... Érettségiztem... — No és?... Hogyhogy? ... — A nő érezte, hogy a férfi nem puszta kíváncsiságból be­szél. Már régen tudta, hogy ez az ember ha­sonló őhozzá. Látszólagos közömbössége es egykedvűsége mögött valami más van. Vala­mi titok. Most kinyílt neki. — Hát igen... Én se így képzeltem vala­mikor. De az apám ... Vagyonunk utolsó ron­csai leúsztak a torkán. Én éppen hogy be fejezhettem az iskolákat ...De nem volt mar ftnnyink sem akkor, hogy tisztességesen fel­öltözzem ... S akkor nyáron történt.. A szempillák idegesen reh égték. — Apám megegyezett valakivel, aki régóta pályázott rám, és akinek sok volt... De nekem nem kellett... Az is olyan ■ zásban és feladat«-ot aránt remekül sikerült elő-;sem akartam »megoldani«. adásával érte el az est a mű-1 2. Csak mikor elkészültem a vészi tetőfokát és — a zeneileg t regénnyel, láttam, hogy egye­ben fedett ízlésű hallgatóság tnes ellentéte a XIX. század és dicséretére legyen mondva —»századunk nagy családregénye­it legnagyobb közönségsikert J inek. Hőseim nagyrészt család- is. Csajkovszkij olasz Cap-1 tálán emberek — vagy ilye- ricciojának vérbő muzsikáját neknek látszanak. Mindig P?dig igen hatásosan zárta le {meglepetés, ha mégis fel- já hangversenyt. f tűnnek családi kapcsolatok, i Meg kell állapítanunk, hogy »De szerencsére ez nem előre j) zenekarunk nemcsak utolérte 5 elhatározott újítás — s ezért ''a tíz év előtti — sikerekben} a paraszti család még nem mar gazdag időszakának magas; veszti el sorsformáló erejét. 1 pénze színvonalát, de hang-f 3. És mivel írásom nem alkalmazkodásban ♦ családregény, ez a tartalmi mohón nézett rám, mint ezek itt.,. Az ura- jmég fejlődést is tapasztalha-1 újszerűség formai sűrítést dalmi ispán volt... Egyszer esle, már be- :tunic, nem beszélve a több|eredményezett és fokozott rea- fejeztem a mosogatást, mikor megjöttek... j mint hatvan főre történt, igen | litást. Lengyel József arcképe Megjelent „Prenn Ferenc hányatott élete’* című regénye Már csak ketten voltunk, anyám meghalt komoly ielcntőségű létszám-1 4. Keressük az ősét? Le­évekkel előbb... Ittak ott is, én bementem a emelkedésről. Igyen! Elismerem ősapának szobába, lefeküdtem... Egyszer csak nyilt uz A kaposvári közalkalmazott • Grimmelshausen »Abenteuer- nem szilárd jellem. Ingadozik, ajtó... Az ispán volt... Hallottam, hogy kát- f. szakszervezeti zenekar — ttmttj licher Simplicissimus«-át. botlik. De azért van egy jó tant kívül a zár ... Apám ránk zárta az ajtót. ’ a műsorszámok után felcsatta-i 5. Hősöm. Prenn F Az meg nekem esett, mint a vadállat... Vé- X nó, 4—5 percig tartó tapsok ; dekeztem, sikoltoztam, remegtem a félelem- ^ is bizonyítanak — megnyerte ♦ tői... Majdnem megörültem... De csak té- ^ a főváros közönségének és al pett, marcangolt... Elájultam... Aznap éj- f szakemberek szeretetét és el-1 jel megszöktem otthonról... És elhatároztam, j ismerését. Egy kicsit pirulva | hogy bosszút állok... iismételhetjük, amit az egyik t — Sikerült?... ) kaposvári hallgató mondott a; — Igen ... Látod, a lábam előtt hevernek j koncert szünetében: »Hót nem mindnyájan... És huszonötezer pengőm van é bosszantó, hogy nekünk, so­li harisnyámban ... é snogyiaknak Budapesten kell 5. Hősöm, Prenn Ferenc, tulajdonsága: a belső hűség. A valóságot, a lényeget kerestem rádöbbenünk arra, hogy mi­lyen remek szimfonikus zene­karunk van!-« Igen, sok szép jl feladat megoldására hivatott, izig-vérig lelkes és áldozat­kész, jó muzsikusokból állói A férfi ciámult. — Van neked készpénzben ennyid? ... — Nincs ... Hallgattak. Most a nő kérdezett. — És te?... — Hm... Én?... Éladtam magam... Van egy . _ nagykereskedésem, mert elvettem egy gazdag zenekaraink van. Ez a pesti; asszonyt, aki most nagyon megöregedett Szeretnénk™ hr^hn^Ji^iUetf' i kiszáradt, mint a koporsódeszka... Azt ’ f í * doltam, majd az idő mindent meghoz, de csak < nemcsak a K jólétet és unalmat adott... Nincs gyerekemJ alkalmazott Szakszervezet senkim, csak önmagam... Azt hiszem, már így is maradok ... Ki menthetne meg engem7 Keze véletlenül a nőhöz ért. — Miért nem találkoztunk előbb? ... Sok­szor elnéztelek az öt év alatt... De féltem va­lamitől ... Engem még nem utasítottak visz- sza... Ne érts félre, a férfi félt a visszauta­sítástól, a kudarctól... És most úgy érzem, nyertem... Riára nézett, aki csendben figyelte őt. — Miért tettél velem különbséget? Nem vol­tál az, aminek mondtak... — Miért is? ... Az első vagy, aki megtaní­mindent, az eddigieknél sok- $ 11 kel, de sokkal többet tenné-; nek az együttes fejlődése, nyu-f godt, zavartalan munkájának. I biztosításáért. Ennek — végső | fokon — csak megyénk ze-\ nei, művészeti élete látná — nem kis — hasznát! A kételke­dőknek pedig azt ajánljuk, Illés Endre, „Hamlsjátékosok” elmű novelláskötet szerzője Húszéves, fiatal netben. Nem hittem a csat­tanókban. Nem hittem a jel­képekben. A valóságot, a lé­nyeget kerestem. De a valóság nem adja meg magát köny- nyen. Medikus éveimből jól is­mertem azt a szomorú pilla­natot, amikor az anatómiai gyakorlatokon a boncolt test mély fonadékaiból nem tudjuk tisztán kiemelni a keresett eret vagy ideget, éles ké­sünkkel lassan összemetélünk körülötte mindent — és végül csüggedten felriadunk. Már-már szakítottam a no­vellával, amikor megírtam el­ső színdarabomat. És akkor egyszerre megértettem: drá­mát kell írnom a novella mű­fajában is. Élünk, s közben van egy-egy döntő szó, mon­dat, megindultság, sérülés, mely életünket néhány fokkal eltéríti eddigi irányától — rá- medikus jöttem, hogy a novella, az én hogy feltétlenül hallgassák t voltam, amikor első novelláim novellám, ereknek az átvillanó tóttal, mi az... Az ispán óta én megmereved- j muzsikusaink meg a zenekar legközelebbi, fmegjelentek. Bizonyos feltű- Pillanatoknak dramaja. szeptemberben sorra kerülő | nést kelthettek, mert Mikes írnom. kaposvári hangversenyét, »Lajos, felejthetetlen szerkesz­amelynek során megismétlik ! tőm, a fiatal írók angyali ba­Igy tem, ha valaki úgy közeledett hozzám Rátette kezét a férfiére. — Ne haragudj... — És hosszan nézte '• férfi arcát. Már három óra is elmúlt, egészen lassan vi lágosodott az éjkék égbolt. — Nem mész vissza? — kérdezte a férfi. — Nem, nem megyek vissza.,. .............................. .............. R ia odacsúszott a férfi mellé, és felkínálta f kitűnő stilusérzékkel, válasz a száját. Életében először. \tékasan »hozta ki« elképzeld • • • iseit a zenekarból. ámpay úr világos nappal ébredt. Mar J A műsort Gál György Sán nagy sikerű i rátja, heti két novellára szer­És szinte egy időben mutat­ta be első színdarabomat a Nemzeti Színház, s jelent meg budapesti műsorukat. í ződtetett az Est-lapokhoz. novelláskötetem. Ami ad­TTtoUzor, de nem utoljára:} Évekig írtam hetenként két JoltL^v®teJtte??1' Körül­a legnagyobb elismerés ♦ novellát, meg-megújuló izga- ilíett meg az est dirigensét, a | lommal kísérleteztem a mű- fiatal Várkonyi Sándort. I fajjal, kutattam a titkait — és Energikus kézzel — különösen I kerestem a hangomat. Egyre a vérmérsékletéhez közelebb ♦ többet írtam, egyre elégedet- álló romantikus műveknél —, | tebb lettem önmagámmal. írá­saimat több ízben megjelentet­hettem volna kötetben is, de az utolsó pillanatban megtor­pantam. »Még nem az igazi!« mondtam magamnak. Élé­it egyedül volt. Felöltözött, kicsit elege- \dor, a neves zenei író és pe­dciten nézte gyűrött arcát a tükörben. Arra pdagógus ismertette a tőle meg-1 gedetlenségem tett kritikussá, gondolt, majd este odaadja a pénzt a lánynak.j szokott közvetlenséggel —»Annyit bíráltam önmagamat, De Ria többé nem jelentkezett, örökre el- smindenki számára érthetően,} hogy rá kaptam mások bírá­tűnt a városból... Senki sem tudta, miért... i tanulság osan. ♦ latára is.- cs.il' Ált! JÁNOS LOCK JÁNOSI Nem hittem a kerek törté belül tízkötetnyi novellám porlad a Széchenyi Könyvtár hírlaptárában. A tizenegyedik az első. Uj kötetemet, a »Hamisjá- tékosok«-at korrigálva, meg­rohantak a régi emlékek. Bol­dog vagyok, hogy sohasem en­gedtem elmúlt kísértéseknek. Ezt a kötetemet is azzal a no­vellával kezdem, melyet a kí­sérletezés boldog-boldogtalan évei után először tartot­tam elfogadhatónak; és zárom a sort kötetben meg nem je­lent, újabb írásaimmal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom