Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
.-4,’-* V' £ K __ -5? ' sí' 1TILÄG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! Som ogyi Néplap MSZMP MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XV. évfolyam, 188. szám. ÄRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1958. augusztus 10. ÜDVÖZÖLJÜK A VASUTAS DOLGOZÓKAT! Ma, augusztus 10-én nyolcadszor ünneplik a vasutas dolgozók a pártunk, kormányunk, dolgozó népünk megbecsülését jelentő vasutas napot. Nyolcadszor találkoznak hazánk fővárosában, a vidéki gócpontokon a nagy vasutas család fiai és leányai, hogy átvegyék munkájukban kivívott eredményeikért a méltó jutalmakat. 1945. április 4-e sorsdöntő fordulatot hozott a magyar vasút a vasutasok életében is. A letűnt kapitalista társadalmi rend a vasutas dolgozókat is megfosztotta jogaiktól, igyekezett őket a munkásosztálytól elidegeníteni. A fontosabb munkaterületeket a kapitalista rendszerhez hű elemekkel, vitézekkel, Gömbös-katonákkal töltötték be, nehogy a munkásosztály szövetségest találjon a vasutas dolgozók százezres tömegében. Ez az elszigetelés a felszabadulással egyszer s mindenkorra megszűnt. A vasutas dolgozók ma már megbecsült tagjai a népi demokratikus országnak. A felszabadulást követő időkben a vasutas dolgozók életében számos esemény és időpont emelkedik ki a hétköznapok szürkeségéből. E napok közül az egyik legjelentősebb 1951. év június 6-a, amikor pártunk javaslatára a Minisztertanács minden év augusztus második vasárnapját vasutasnappá nyilvánította. Ezen a napon dolgozó népünk tekintete, szeretető ismét a vasutas dolgozók felé fordult, akik munkájukkal, helytállásukkal egységes egészbe kapcsolják össze országunk különböző részeit, a falut a várossal, a termőföldeket az ipari üzemekkel. Vasutas dolgozóink a szállítási feladatok sikeres megoldásával már számtalanszor bizonyították be, hogy méltók pártunk és kormányunk, dolgozó népünk elismerésére, megbecsülésére. A vasutas dolgozók széles tömege egységesen foglal állást a szocializmus ügye mellett, amit bizonyít az is, hogy a kapitalizmusban soha nem tapasztalt eredményeket értek el a felszabadulás óta. Különösen számottevőek ezek az eredmények, ha figyelembe vesszük azt, hogy a nagy szállítási feladatokat a felszabadulás előttinél 1320- szal kevesebb mozdonnyal, 4694-gyel kevesebb személyszállító és 50 436-taI kevesebb teherszállító kocsival látták el, ennyi volt ugyanis azoknak a vasúti kocsiknak a száma, amelyeket a német fasizmus hurcolt el országunk területéről. Az elkövetkező időben a szocializmus építésének sokrétű és állandóan növekvő feladatai naponta új harcra szólítják a sok eredményes csatát megvívott vasutas dolgozókat. Az állandóan növekvő tcheráruforgalmon kívül zökkenőmentesen kell biztosítani a személy- és munkásvonatok menetrendszerű közlekedését, növelni az utazási sebességet, a biztonságos közlekedést, a balesetek megelőzését. Mert sajnos, akadnak még olyanok is, akik a vasutas dolgozók tízezreinek nehéz körülmények között elért nagyszerű eredményeit pillanatok alatt rombadöntik, balesetet idéznek elő. A felszabadulás óta eltelt tizenhárom esztendő nem volt töretlen út a vasutas dolgozók életében sem. Nem volt csupán a mumkagyőzelmek sorozatától fényes. Sötét fellegek tornyosultak felettük, az ellenforradalom átkos viliara tépdeste meg jó hírnevüket. De a szégyenteljes napok után a becsületes vasutas dolgozók tízezrei sorakoztak pártunk és kormányunk köré, és újabb sikereket értek el a népgazdaságunk talpraá jutásáért folyó munkában, a menetrendszerű közlekedés megvalósításában. Az ellenforradalmi eseményeket követő konszolidáció időszaka is megmutatta, hogy csak pártunk vezetésével vihetjük győzelemre ügyünket, végezhetjük el maradéktalanul feladatainkat. Sokat tanultunk az ellenforradalom szörnyűségeiből. Tudjuk, hova akart visz- szataszítani bennünket a restaurációra váró gyárosok, földesurak hada. Tudjuk, mi a teendőnk. Minden erővel növelni kell a munka termelékenységét, csökkenteni az önköltséget. Gazdaságosabban, olcsóbban kell szállítanunk. A kommunista vasutasoknak, a szakszervezeti aktivistáknak' a párt irányításával elöl kell haladniok a szocialista munka- fegyelem megszilárdításában, a munkaverseny, az újítási mozgalom fejlesztésében, a dolgozók szakmai és kulturális színvonalának emelésében. Az eddigi sikereket az tette lehetővé, hogy a feladatokkal együtt növekedett a vasutas dolgozók tudása, politikai öntudata és odaadása. Munkájuk elismerését, a vasutas dolgozók megbecsülését fejezi ki az is, hogy évről évre sok vasutas dolgozó részesült és részesül kormánykitüntetésben, és igen tekintélyes azoknak a vasutas dolgozóknak a száma is, akiknek mellén ott ékeskedik a »-Kiváló« és »Érdemes Vasutas« jelvény. Sok vasutas dolgozó részesült és részesül rendkívüli előléptetésben. Pártunk és kormányunk mindent megtett és megtesz a vasutas dolgozók életszínvonalának emeléséért, amit az elmúlt évben bekövetkezett, a vasutas dolgozók minden rétegét érintő fizetésrendezés is bizonyított. A vasutasnap azonban nemcsak az ünneplés napja. Az ünnep után megindul a nagy őszi forgalom. Az őszi forgalom idején és az azt követő időben dolgozó népünk, pártunk és kormányunk sokat vár a vasutas dolgozóktól. Az előttünk álló hónapok, az őszi csúcsforgalom ismét a szocialista vasút nagy erőpróbája lesz. Már megkezdődött a mezőgazdasági termelvények szállítása, de biztosítani kell iparunk és építkezéseink anyagszállítását is. Minden vasutasnak fel kell készülni arra, hogy az idei őszi forgalom nagyobb feladatokat, több tennivalót ró minden dolgozóra, mint az eddigi őszi forgalmak. Pártunk és kormányunk, népünk biztosan számít arra, hogy vasutasaink, mint a múltban már annyiszor, most is megállják helyüket, és megoldják feladatukat. A dolgozók társadalma jogosan várja el, hogy teljesítsék terveiket, és a tervek teljesítésével járuljanak hozzá népgazdaságunk további szilárdításához, a nép felemelkedéséhez. Népünk elvárja azt. is, hogy az őszi nagy forgalom idején hatékonyabban őrködjenek vasutasaink szocialista társadalmunk javain, vigyázzanak a nép által gondjukra bízott vagyonra. A Vili. vasutasnapon meleg szeretettel köszöntjük a vasutas dolgozókat. Az előttük álló feladatok megoldásához erőt, egészséget és sok sikert kívánunk minden vasutas dolgozónak és családjának. BETLEHEM LÄSZLÖ. Az ENSZ-közgyű lés rendkívüli ülése New York (MTI). Mint a Reuter jelenti, az ENSZ-kőz- gyűlés rendkívüli ülésszaka pénteken este megkezdte vitáját a közép-keleti helyzetről. Sir Leslie Munro újzélandi küldött, mint elnök megnyitotta az ülést, és felszólított arra, hogy »szenvedélymentesen és tárgyilagosan vizsgálják meg a jelenlegi feszültség okait.« Elsőként Szoboljev, a Szovjetunió küldötte kért szót, s arra kérte a közgyűlést, hogy tegyen lépéseket a Libanonban állomásozó amerikai és Jordániában állomásozó angol csapatok haladéktalan kivonására. Szoboljev azt hangoztatta, a Szovjetunió reméli, hogy a közgyűlés enyhíti a feszültséget, megszilárdítja a békét, gátat vet az új világháború fenyegető veszélyének. A közgyűlésnek el kell érnie, hogy »azonnal és maradéktalanul véget érjen a fegyveres intervenció Közel- és Közép-Keleten, meg kell kísérelnie olyan körülményeket kialakítani, amelyek között ennek a vidéknek az országai megszabadulnak az idegen intervenciótól .« A Biztonsági Tanács jelenlegi összetétele miatt képtelen hatékony lépéseket tenni ezen a vidéken a háborús veszély elhárítására. »Az agressziót csírájában el kell fojtani, a békének győzedelmeskednie kell'«' — mdndotía Szoboljev. Ezután Cabot Lodge, az Egyesült Államok küldötte szólalt fel. Kijelentette, »sajnálatos, hogy a Szovjetunió az i Egyesült Államok kormánya J ellen intézett támadásokkal ■ kezdte a dolgot.« Cabot Lodge I azt állította, hogy az Egye- i sült Államok világosan ki- J fejezésre juttatta azt a szándé- : kát, hogy kivonja csapatait Iá-3 banonból, »amint a libanoni | kormány kéri a kivonást, vagy j amint az Egyesült Államok 3 biztosítani tudja Libanon füg- 3 getlenségét«. A továbbiakban I kijelentette: »Reméljük, hogy 3 a közgyűlés konstruktív mó- i dón óhajt foglalkozni az ezzel j kapcsolatos alapvető és széles 3 problémákkal, s nem elégszik 3 meg átmeneti intézkedések- 3 kel. 3 Lodge felszólalása után ] Hammarskjöld főtitkár nyilat- 3 kozatban hívta fel a küldötte- 3 két, hogy »tartsák tiszteletben 3 és fogadják megértéssel« az 3 arab népek problémáit és j megvalósítását a világnak j ezen a részén; »ha ez a tiszte- i letben tartás és ez a megértés 3 általánosan megnyilvánulna, s 3 megnyugtatná az ottani népe- 3 két, hogy sorsukat olyan mó- j dón alakíthatják, amely leg- j jobban megfelel minden 3 egyes ottani nemzet és az 3 egész terület érdekeinek« —3 mondotta a főtitkár. A továbbiakban a közgyűlés | megállapodott abban, hogy az { ülésen csak egyetlen pontot 3 vitatnak meg, azt a kérdést, < amellyel csütörtökön a Biz- 3 tonsági Tanács foglalkozott. A napirendet ennek megfe- 3 leloeri fogadták el. Munro azt 3 javasolta, hogy a lényegbe vágó vitát jövő szerdán kezd- j jék. Ezután a közgyűlést jövő J hét szerdáig elnapolták. Növelni a béke01-izgalom erejét, erősíteni a barátság szálait... I ♦ Pénteken este a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Városi Békebizottság meghívására Kaposvárra érkezett Kisfaludi Stróbl Zsigmond kétszeres Kos- suth-díjas szobrászművész, Vándor Vera, az Országos Béketanács Külügyi Osztályának vezetője. Mind,ketten tagjai voltak a Stockholmban járt magyar béke-küldöttségnek, s az ott szerzett élményeikről, tapasztalataikról számoltak be városunk lakosainak. Dr. Ungár Sándor, a Városi Békebizottság elnökének megnyitó szavai után virággal köszöntötték a kedves vendégeket. .. * * * Halkan peregnek az ősz hajú művész szavai, öt év óta nem volt budapesti otthonán kívül másutt, csak legutóbb Stockholmban, s most a kaposváriak meghívására indult útnak, hogy ismertesse ott szerzett élményeit, tapasztalatait. — Barátaim... Sok háborús pusztítást éltünk már át. Ez ellen a pusztítás ellen harcolni kell a szellem, a civilizáció minden fegyverével. Elég volt a pusztításból, a nyomorúságból; biztonságban, békében akarunk élni..; Beszéltem a kongresszuson fehérekkel, feketékkel, sárgákkal, európai ruhába és nemzeti viseletbe öltözöttekkel. Angolokkal, franciákkal, németekkel, a különböző nemzetek képviselőivel Az öltözék, a nyelv különböző volt, de a cél egy: békében élni! Hallottam felszólalni Ilja Ehrenburgot, John Bernátot, Nazim Hikmetet és számtalan ország küldöttét. Amit elmondtak, ha más nyelven is, de ugyanaz volt. A békevágy, a békeszeretet áradt mindenki szavaiból... — Ott ért bennünket a hír a libanoni agresszióról. A békét őszintén akaró küldöttek valamennyien tiltakozásukat fejezték ki ez ellen, s azt követelték, hogy a nagyhatalmak vezetői üljenek össze, s tárgyalják meg egymással a vitás kérdéseket. Ezután arról beszélt, a művészeknek is, hogy alkotni tudjanak, békére van szükségük. Dolgozzék minden ember a maga területén a béke ügyéért. Ápoljuk a béke virágát. .. Tűzze azt minden ember a mellére... Éljen a béke! — fejezte be nagy tapssal fogadott szavait Kisfaludi Stróbl Zsigmond. Ezután Vándor Vera, az Országos Béketanács Külügyi Osztályának vezetője emelkedett szólásra. Szavai nyomán a békenagygyűlésen résztvevők előtt szinte megelevenedett a svéd főváros. — Közös akcióra, minden ember összefogására van szükség — mondotta. — Növelni kell a békemozgalom erejét, a nemzetközi összefogásba vetett hitet... Folytatni kell azt a munkát, amit a népek barátsági hónapja alatt elkezdtünk. Megismerni, megszeretni más népeket, erősíteni velük a barátság szálait..: A jövő sorsa a mi kezünkben van, fogjunk össze, és dolgozzunk érte valamennyien..; A felcsattanó taps nemcsak Vándor Verát, Kisfaludi Stróbl Zsigmondot, a két békeküldöttet köszöntötte, hanem egyúttal azt is jelentette: a békenagygyűlésen résztvevők megértették és magukévá tették a stockholmi békekongresszus határozatát. Megértették: nem elég akarni a békét, hanem azért küzdeni, a nap minden órájában harcolni is kell. Tevékenykedni szüntelenül, hogy az évekkel ezelőtt elültetett kis magból kifejlődött békevirág hatalmas fává fejlődjék, mely alatt nyugodtan, biztonságban élhet, alkothat az egész emberiség. 3 Mai számunk tartalmából Ej »sah a a 270-esen A vései párttitkár Egyedül nyaraltam ÍNÉUL A VONAT... Szabad vágányt! Molnár Pál a forgalmi irodából utasítást ad a váltótoronynak: a szerelvény a negyedik vágányról mind» járt kijár. A váltótoronyban szolgálatot teljesítő Kávé István és Volner József »lebiztosítja« a váltókarokat. A vonat elment! Útját azonban gondos »szemek« figyelik. Ebből a munkából részt vállal a távírda is. Pásztor Ferencné távirász morze-jelekből tájékozódik, és ezekkel adja tovább a hírt. A következő állomás tudja már, hogy mindjárt fogadnia kell a vonatot.
