Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

.-4,’-* V' £ K __ -5? ' sí' 1TILÄG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! Som ogyi Néplap MSZMP MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XV. évfolyam, 188. szám. ÄRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1958. augusztus 10. ÜDVÖZÖLJÜK A VASUTAS DOLGOZÓKAT! Ma, augusztus 10-én nyolcadszor ünneplik a vasutas dolgozók a pártunk, kormányunk, dolgozó népünk megbe­csülését jelentő vasutas napot. Nyolcadszor találkoznak ha­zánk fővárosában, a vidéki gócpontokon a nagy vasutas csa­lád fiai és leányai, hogy átvegyék munkájukban kivívott eredményeikért a méltó jutalmakat. 1945. április 4-e sorsdöntő fordulatot hozott a magyar vasút a vasutasok életében is. A letűnt kapitalista társadal­mi rend a vasutas dolgozókat is megfosztotta jogaiktól, igye­kezett őket a munkásosztálytól elidegeníteni. A fontosabb munkaterületeket a kapitalista rendszerhez hű elemekkel, vitézekkel, Gömbös-katonákkal töltötték be, nehogy a mun­kásosztály szövetségest találjon a vasutas dolgozók száz­ezres tömegében. Ez az elszigetelés a felszabadulással egyszer s minden­korra megszűnt. A vasutas dolgozók ma már megbecsült tagjai a népi demokratikus országnak. A felszabadulást követő időkben a vasutas dolgozók életében számos ese­mény és időpont emelkedik ki a hétköznapok szürkeségéből. E napok közül az egyik legjelentősebb 1951. év június 6-a, amikor pártunk javaslatára a Minisztertanács minden év augusztus második vasárnapját vasutasnappá nyilvánította. Ezen a napon dolgozó népünk tekintete, szeretető ismét a vasutas dolgozók felé fordult, akik munkájukkal, helytállá­sukkal egységes egészbe kapcsolják össze országunk külön­böző részeit, a falut a várossal, a termőföldeket az ipari üze­mekkel. Vasutas dolgozóink a szállítási feladatok sikeres meg­oldásával már számtalanszor bizonyították be, hogy méltók pártunk és kormányunk, dolgozó népünk elismerésére, megbecsülésére. A vasutas dolgozók széles tömege egysége­sen foglal állást a szocializmus ügye mellett, amit bizonyít az is, hogy a kapitalizmusban soha nem tapasztalt eredmé­nyeket értek el a felszabadulás óta. Különösen számotte­vőek ezek az eredmények, ha figyelembe vesszük azt, hogy a nagy szállítási feladatokat a felszabadulás előttinél 1320- szal kevesebb mozdonnyal, 4694-gyel kevesebb személyszál­lító és 50 436-taI kevesebb teherszállító kocsival látták el, ennyi volt ugyanis azoknak a vasúti kocsiknak a száma, amelyeket a német fasizmus hurcolt el országunk terü­letéről. Az elkövetkező időben a szocializmus építésének sok­rétű és állandóan növekvő feladatai naponta új harcra szó­lítják a sok eredményes csatát megvívott vasutas dolgozó­kat. Az állandóan növekvő tcheráruforgalmon kívül zökke­nőmentesen kell biztosítani a személy- és munkásvonatok menetrendszerű közlekedését, növelni az utazási sebességet, a biztonságos közlekedést, a balesetek megelőzését. Mert sajnos, akadnak még olyanok is, akik a vasutas dolgozók tízezreinek nehéz körülmények között elért nagyszerű ered­ményeit pillanatok alatt rombadöntik, balesetet idéznek elő. A felszabadulás óta eltelt tizenhárom esztendő nem volt töretlen út a vasutas dolgozók életében sem. Nem volt csu­pán a mumkagyőzelmek sorozatától fényes. Sötét fellegek tornyosultak felettük, az ellenforradalom átkos viliara tép­deste meg jó hírnevüket. De a szégyenteljes napok után a becsületes vasutas dolgozók tízezrei sorakoztak pártunk és kormányunk köré, és újabb sikereket értek el a népgazda­ságunk talpraá jutásáért folyó munkában, a menetrendszerű közlekedés megvalósításában. Az ellenforradalmi eseménye­ket követő konszolidáció időszaka is megmutatta, hogy csak pártunk vezetésével vihetjük győzelemre ügyünket, végez­hetjük el maradéktalanul feladatainkat. Sokat tanultunk az ellenforradalom szörnyűségeiből. Tudjuk, hova akart visz- szataszítani bennünket a restaurációra váró gyárosok, föl­desurak hada. Tudjuk, mi a teendőnk. Minden erővel nö­velni kell a munka termelékenységét, csökkenteni az ön­költséget. Gazdaságosabban, olcsóbban kell szállítanunk. A kommunista vasutasoknak, a szakszervezeti aktivistáknak' a párt irányításával elöl kell haladniok a szocialista munka- fegyelem megszilárdításában, a munkaverseny, az újítási mozgalom fejlesztésében, a dolgozók szakmai és kulturális színvonalának emelésében. Az eddigi sikereket az tette lehetővé, hogy a feladatok­kal együtt növekedett a vasutas dolgozók tudása, politikai öntudata és odaadása. Munkájuk elismerését, a vasutas dolgozók megbecsülését fejezi ki az is, hogy évről évre sok vasutas dolgozó részesült és részesül kormánykitünte­tésben, és igen tekintélyes azoknak a vasutas dolgozóknak a száma is, akiknek mellén ott ékeskedik a »-Kiváló« és »Érdemes Vasutas« jelvény. Sok vasutas dolgozó részesült és részesül rendkívüli előléptetésben. Pártunk és kormá­nyunk mindent megtett és megtesz a vasutas dolgozók élet­színvonalának emeléséért, amit az elmúlt évben bekövet­kezett, a vasutas dolgozók minden rétegét érintő fizetésren­dezés is bizonyított. A vasutasnap azonban nemcsak az ünneplés napja. Az ünnep után megindul a nagy őszi forgalom. Az őszi forga­lom idején és az azt követő időben dolgozó népünk, pártunk és kormányunk sokat vár a vasutas dolgozóktól. Az előt­tünk álló hónapok, az őszi csúcsforgalom ismét a szocialista vasút nagy erőpróbája lesz. Már megkezdődött a mezőgaz­dasági termelvények szállítása, de biztosítani kell iparunk és építkezéseink anyagszállítását is. Minden vasutasnak fel kell készülni arra, hogy az idei őszi forgalom nagyobb fel­adatokat, több tennivalót ró minden dolgozóra, mint az ed­digi őszi forgalmak. Pártunk és kormányunk, népünk biztosan számít arra, hogy vasutasaink, mint a múltban már annyiszor, most is megállják helyüket, és megoldják feladatukat. A dolgozók társadalma jogosan várja el, hogy teljesítsék terveiket, és a tervek teljesítésével járuljanak hozzá népgazdaságunk to­vábbi szilárdításához, a nép felemelkedéséhez. Népünk elvárja azt. is, hogy az őszi nagy forgalom ide­jén hatékonyabban őrködjenek vasutasaink szocialista tár­sadalmunk javain, vigyázzanak a nép által gondjukra bí­zott vagyonra. A Vili. vasutasnapon meleg szeretettel köszöntjük a vasutas dolgozókat. Az előttük álló feladatok megoldásához erőt, egészséget és sok sikert kívánunk minden vasutas dolgozónak és családjának. BETLEHEM LÄSZLÖ. Az ENSZ-közgyű lés rendkívüli ülése New York (MTI). Mint a Reuter jelenti, az ENSZ-kőz- gyűlés rendkívüli ülésszaka pénteken este megkezdte vi­táját a közép-keleti helyzet­ről. Sir Leslie Munro újzélandi küldött, mint elnök megnyi­totta az ülést, és felszólított arra, hogy »szenvedélymente­sen és tárgyilagosan vizsgálják meg a jelenlegi feszültség okait.« Elsőként Szoboljev, a Szov­jetunió küldötte kért szót, s arra kérte a közgyűlést, hogy tegyen lépéseket a Libanon­ban állomásozó amerikai és Jordániában állomásozó angol csapatok haladéktalan kivoná­sára. Szoboljev azt hangoztatta, a Szovjetunió reméli, hogy a közgyűlés enyhíti a feszültsé­get, megszilárdítja a békét, gátat vet az új világháború fenyegető veszélyének. A köz­gyűlésnek el kell érnie, hogy »azonnal és maradéktalanul véget érjen a fegyveres inter­venció Közel- és Közép-Kele­ten, meg kell kísérelnie olyan körülményeket kialakítani, amelyek között ennek a vi­déknek az országai megszaba­dulnak az idegen intervenció­tól .« A Biztonsági Tanács jelen­legi összetétele miatt képte­len hatékony lépéseket tenni ezen a vidéken a háborús ve­szély elhárítására. »Az ag­ressziót csírájában el kell fojtani, a békének győzedel­meskednie kell'«' — mdndotía Szoboljev. Ezután Cabot Lodge, az Egyesült Államok küldötte szólalt fel. Kijelentette, »saj­nálatos, hogy a Szovjetunió az i Egyesült Államok kormánya J ellen intézett támadásokkal ■ kezdte a dolgot.« Cabot Lodge I azt állította, hogy az Egye- i sült Államok világosan ki- J fejezésre juttatta azt a szándé- : kát, hogy kivonja csapatait Iá-3 banonból, »amint a libanoni | kormány kéri a kivonást, vagy j amint az Egyesült Államok 3 biztosítani tudja Libanon füg- 3 getlenségét«. A továbbiakban I kijelentette: »Reméljük, hogy 3 a közgyűlés konstruktív mó- i dón óhajt foglalkozni az ezzel j kapcsolatos alapvető és széles 3 problémákkal, s nem elégszik 3 meg átmeneti intézkedések- 3 kel. 3 Lodge felszólalása után ] Hammarskjöld főtitkár nyilat- 3 kozatban hívta fel a küldötte- 3 két, hogy »tartsák tiszteletben 3 és fogadják megértéssel« az 3 arab népek problémáit és j megvalósítását a világnak j ezen a részén; »ha ez a tiszte- i letben tartás és ez a megértés 3 általánosan megnyilvánulna, s 3 megnyugtatná az ottani népe- 3 két, hogy sorsukat olyan mó- j dón alakíthatják, amely leg- j jobban megfelel minden 3 egyes ottani nemzet és az 3 egész terület érdekeinek« —3 mondotta a főtitkár. A továbbiakban a közgyűlés | megállapodott abban, hogy az { ülésen csak egyetlen pontot 3 vitatnak meg, azt a kérdést, < amellyel csütörtökön a Biz- 3 tonsági Tanács foglalkozott. A napirendet ennek megfe- 3 leloeri fogadták el. Munro azt 3 javasolta, hogy a lényegbe vá­gó vitát jövő szerdán kezd- j jék. Ezután a közgyűlést jövő J hét szerdáig elnapolták. Növelni a béke01-izgalom erejét, erősíteni a barátság szálait... I ♦ Pénteken este a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Városi Békebizottság meghívására Kaposvárra ér­kezett Kisfaludi Stróbl Zsigmond kétszeres Kos- suth-díjas szobrászművész, Vándor Vera, az Országos Béketanács Külügyi Osztá­lyának vezetője. Mind,ketten tagjai voltak a Stockholm­ban járt magyar béke-kül­döttségnek, s az ott szerzett élményeikről, tapasztalata­ikról számoltak be váro­sunk lakosainak. Dr. Ungár Sándor, a Városi Békebi­zottság elnökének megnyitó szavai után virággal köszön­tötték a kedves vendége­ket. .. * * * Halkan peregnek az ősz ha­jú művész szavai, öt év óta nem volt budapesti otthonán kívül másutt, csak legutóbb Stockholmban, s most a ka­posváriak meghívására indult útnak, hogy ismertesse ott szerzett élményeit, tapasztala­tait. — Barátaim... Sok háborús pusztítást éltünk már át. Ez ellen a pusztítás ellen harcolni kell a szellem, a civilizáció minden fegyverével. Elég volt a pusztításból, a nyomorúság­ból; biztonságban, békében akarunk élni..; Beszéltem a kongresszuson fehérekkel, fe­ketékkel, sárgákkal, európai ru­hába és nemzeti viseletbe öl­tözöttekkel. Angolokkal, fran­ciákkal, németekkel, a külön­böző nemzetek képviselőivel Az öltözék, a nyelv különböző volt, de a cél egy: békében él­ni! Hallottam felszólalni Ilja Ehrenburgot, John Bernátot, Nazim Hikmetet és számtalan ország küldöttét. Amit el­mondtak, ha más nyelven is, de ugyanaz volt. A békevágy, a békeszeretet áradt mindenki szavaiból... — Ott ért bennünket a hír a libanoni agresszióról. A bé­két őszintén akaró küldöttek valamennyien tiltakozásukat fejezték ki ez ellen, s azt kö­vetelték, hogy a nagyhatalmak vezetői üljenek össze, s tár­gyalják meg egymással a vitás kérdéseket. Ezután arról beszélt, a mű­vészeknek is, hogy alkotni tudjanak, békére van szüksé­gük. Dolgozzék minden em­ber a maga területén a béke ügyéért. Ápoljuk a béke virá­gát. .. Tűzze azt minden em­ber a mellére... Éljen a béke! — fejezte be nagy tapssal fo­gadott szavait Kisfaludi Stróbl Zsigmond. Ezután Vándor Vera, az Országos Béketanács Kül­ügyi Osztályának vezetője emelkedett szólásra. Szavai nyomán a békenagygyűlésen résztvevők előtt szinte meg­elevenedett a svéd főváros. — Közös akcióra, minden em­ber összefogására van szük­ség — mondotta. — Növelni kell a békemozgalom erejét, a nemzetközi összefogásba ve­tett hitet... Folytatni kell azt a munkát, amit a népek barátsági hónapja alatt el­kezdtünk. Megismerni, meg­szeretni más népeket, erősíte­ni velük a barátság szálait..: A jövő sorsa a mi kezünkben van, fogjunk össze, és dol­gozzunk érte valamennyien..; A felcsattanó taps nemcsak Vándor Verát, Kisfaludi Stróbl Zsigmondot, a két békeküldöt­tet köszöntötte, hanem egyút­tal azt is jelentette: a béke­nagygyűlésen résztvevők meg­értették és magukévá tették a stockholmi békekongresszus határozatát. Megértették: nem elég akarni a békét, hanem azért küzdeni, a nap minden órájában harcolni is kell. Tevékenykedni szüntelenül, hogy az évekkel ezelőtt elül­tetett kis magból kifejlődött békevirág hatalmas fává fej­lődjék, mely alatt nyugodtan, biztonságban élhet, alkothat az egész emberiség. 3 Mai számunk tartalmából Ej »sah a a 270-esen A vései párttitkár Egyedül nyaraltam ÍNÉUL A VONAT... Szabad vágányt! Molnár Pál a forgalmi irodából utasítást ad a váltótoronynak: a szerelvény a negyedik vágányról mind» járt kijár. A váltótoronyban szolgálatot teljesítő Kávé István és Volner József »lebiztosítja« a váltókarokat. A vonat elment! Útját azonban gondos »szemek« figyelik. Eb­ből a munkából részt vállal a távírda is. Pásztor Ferencné távirász morze-jelekből tájékozódik, és ezekkel adja tovább a hírt. A következő állomás tudja már, hogy mindjárt fo­gadnia kell a vonatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom