Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-05 / 183. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1958, augusztus 5. Tűzvédelmi ellenőrzésen a csurgói járásban. Nem lelhet közömbös senkinek, hogy a keresztekbe rakott gabona óvatlanul marad-e a mezőn, s hogy a cséplőgép munkáját nem akasztja-e meg egy családot vagy esetleg egy falurészt tönkireteivő tűzkár. Nemigen múlott még el nyár, hogy a vöröskafcas fel ne röppent yolna az asztalra . vág) kazalra ilyenkor, cséplés idején. Ez a tapasztalat írja elő páráncsolólag, hogy a falvakban tűzfigyelő szolgálattal, a cséplőgépeknél pedig fokozott védelemmel és tűzvédelmi eszközökkel vigyázzák a jövő évi kenyeret. Vajon mindenütt helyükön vannak-e a tűzfigye- lők, megvannak-e azok az eszközök, berendezések, amelyekkel gátat vethetnek az esetleg fellobbanó tűznek? Ezt ellenőrzik megyeszeríe a megye: rendőrkapitányság, a tűzoltóparancsnokság és a megyei tanács egy-egy tagjából álló brigádok. Az egyik komplex-brigádot elkísértük ellenőrző útjára július 31-én. A brigád tagjai a csurgói járásban — a megvizsgált területen — igen érdekes tapasztalatokat szereztek. Mindjárt le kell azonban szögezni, hogy nagyfokú felelőtlenség sehol nem fordult elő. A falusi tűzfigyelőfc szolgálati helyükön voltak. A cséplőgépek is általában az előírt rendelkezések szerint dolgoztak. De csak általában, mert igen sok helyen csupán egyik-másik részletében tartották meg az első fokú tűzrendészen hatóság, a járási tűzoltó kirendeltség által kiadott tűzrendészed határozatot. A legnagyobb mulasztásokat a tűzoltáshoz szükséges vízmennyiség körül találták. A traktorosok nem követelték meg a csépel- tető gazdáktól, hogy biztosítsák a rendelkezések előírta vízmennyiséget: a betakarodás utáni 200 litert és a cséplés megkezdésére az ötszáz litert. A legtöbb helyen csak kis részét tárolták ennek. Ezért figyelmeztették Iharos József Gyékényesen csépelő felelős vezetőt, Boti Józsefet Csurgón és a Zákányban csépelő Tokai Józsefet. Súlyosbítja hanyagságukat, hogy július 24-én az ellenőrző rendőrjárőr már hasonlóért feljelentette őket. A másik, a cséplések felelős vezetőinél tapasztalt hiba a traktorokon alkalmazott szikrafogó berendezések hanyag kezelése. Porrogszentki- rályon Tóth János gépész, Inlat Jolán ta-pusztai üzemegységében csépelő G 35-ös traktort pedig fel sem szerelték ilyennel. A mulasztások, bár nem látszanak túl nagy hibának, mégis elegendők arra, hogy tűzesetet okozzanak. Éppen ezért okot jelentenek arra is, hogy ismételt hanyagság esetén a cséplés felelős vezetőjét a tűzrendészen hatóságok megbírságolják. Hasonlóképpen a falusi tűzfigyelő szolgálat rossz ellátása: a figyelőtől való eltávozás, vagy meg nem jelenés kötelességmulasztás. Ezúttal ilyet nem észleltünk. * Előfordult viszont több helyen ♦ Vasutas becsülettel.,. A vonaton utazva sokszor hallani ilyen megjegyzést: “-Hajszálon függött hogy nem késtem le a vonatról«, s miközben az illető izzadt homlokát törölgeti, maga ad rá magyarázatot is. “Tudod — mondja még mindig lihegve a futástól —, ma már a vonat kezd rendesen menni. A napokban még rosszabbul jártam, mert arra számítottam, hogy úgyis késve indul, leérek az indulásra. Leértem, de a , „ ... , , .vonat, sajnos, pontosan inís, hogy idős asszonyok es \ dúlt«. Hát igen, manapsag {már ez is panasz, és »sajnos«, öregemberek őrködnek a tűz-1 oltószertár mellett Ezzel tu-|6gyre közleked. lajdonképpen lebecsülik a tüz- figyelő szolgálatot s annak gyakorlati jelentőségét. Egy ; idősebb ember ezt mondta:! “Az én időmben nem kellett ££££«— ■**»■»<■»> * <»*• _ nek a vonatok. Érdemes né- í hány gondolattal visszaszálind a múltba, s a közelgő vasutas- ♦ nap alkalmával felmérni vas- iútunk múltját és jelenét, de hogy ő éppen nem látott égni ♦ gabonaasztagot, de a statisz- tikák mást mondanak. Azt, ::is. A rosszat — mint egy lidérc- t álmot — gyorsan és hamar feJ lejtjü'k. Már messze a múlt, t és ködös homályából csak halhogy az elővigyázatosságra nagy szükség van, és hogy azo-f , , ... kát a szabályokat, amelyeket vanya" Femli,k el<? , . pruszkőlo vonatszesrelveny. a közösség kenyerének meg- j Olyan, amely főleg nyitott tekén pedig a Pál József kezelte ... .LT7 . , 5 amely roleg nyitott tetraktoron nem működött a ovasara lrnak el°. mindenkép-; bérkocsikba! állt, s amelyben szikrafogó berendezés. A Kaposvári Sertéstenyésztő Vállapen be kell tartani. A ZSELICI ERDŐK GONDOS GAZDÁI KÖZT Nagy összefüggő erdőség borítja a Kaposvártól délre domborodó zselici lankákat. E tekintélyes állami erdők egyik gazdája a Li- pótfad Erdészet, amely csak nevében viseli a község nevét, valójában a zselici erdő szívében, Dennán székel. Mintegy négyezer hektárnyi erdőterület gazdái ők, akik Kartali László erdészetvezetővel az élen őrködnek a somogyi föld eme kincse fölött. Tizenhárom erdészkerületből áll a kis egység, amely kora tavasszal éppúgy, mint nyáron, ősszel vagy télvíz idején gondját viseli a zselici erdők e részének. Az elmúlt télen, a falkitermelés időszakában körülbelül nyolcezer köbméter fát termelt ki az erdészet. Természetesen nem úgy sebtében, hanem kellő gonddal, körültekintéssel végezték ezt a munkát. Réges-régen vége már annak az időszaknak, sünikor az erdészet kizsarolta, kizsákmányolta az erdőt. A demnaiak munkája meggyőzően bizonyítja eíít. Vezérelvük: »Könnyű az erdőt kivágni, de nehéz helyette újat telepíteni«. S a dennai erdészek nemcsak letarolták az erre alkalmas erdőt, hanem újakat is telepítettek. Négy és félmillió facsemete ennek a nyugtája, vagyis sokkal több erdőt telepítettek idén is a dennai erdészkerületek, mint amennyit kitermeltek. A sikert itt sem adják olcsón. Nehéz az erdei munka, amelyet nemcsak a favágóknak, nemcsak a csemetekertek munkásadnak, hanem az erdészet valamennyi dolgozójának a verejtéke tesz külön értékessé. Az erdők gazdái — így neveztük a dermal összetákolt deszka ablakokkal _ f.__J ékesített személykocsi is ritka; ság volt. Mégis emberek törne- l ge utazott rajta, a deszkák, J rönkök, a tégla tetején, cso- í maguk mellett vagy éppen | azon ülő férfiak, nők, sőt gyerÍ * mekek. Mi több, sokan még életüket is kockára téve — tíz, _ húsz, sőt ötven ember is — a ! kocsik tetején koromban, szélben, esőben ázva utaztak. Nem volt akkor probléma az, hogy mennyi késéssel érünk be, nem volt baj, ha nyílt vonalon a patak vagy egyéb víz mellett megállt a vonat, és vizet vett. Sőt készségesen hordták a vizet a mozdonyhoz vasutasok és civilek egyaránt. S nem századokkal ezelőtt — nem is olyan régen, csak 10— 12 évvel ezelőtt, egy öldöklő, gyilkos háború után kaptuk így »örökbe« a Horth y-rezsimtől hazánkat, vasútunkat. Gondolni kell erre is. De rohant a rozzant megtépázott vonat, bár még zokogtak kereked. Hamarosan száz, ezer munkáskéz, sőt milliók fordulnak arccal a vasút I felé. erdészeket, és joggal. Vigyáznak az erdőre, őrködnek kincsein. S milyen nagy gonddal Szinte minden egyes fáról tudják, mire lehet majd használni. A látszólag csak tűzifának alkalmas fa újra meg újra keresztülmegy kezükön, végül mégse a tűzifa rakatjába kerül, hanem a lipótfai gatterra, ahol' prizma, bánya-bélés, padló, szőlőkaró vagy egyéb fűrészáru készül belőle. Évenként kétszázezer forintnyi jövedelemtöbbletet jelent ez a gondos munka a Közép-Somogyi Állami Erdőgazdaságnak. S mivel a többi erdészkerületben is hasonlóképp gondolkodnak, nem csoda, ha épp a minap arról számolhatott be a sajtó, hogy idén már nyereséges lesz a Közép-Somogyi Állami Erdőgazdaság is. Gond, baj azért akad. Az erdészet örömére, tnár készül a központi iroda a lipóttfad vasútállomás közelében. Nagy probléma, hogy ott áll egy kihasználatlan és a jelenlegi állapotában pusztulásra ítélt istálló. Valamikor a Pét- ♦ „ , , , , ,, i-acsek uraság lovai voltak itt, ma néhány ap- \ Köményre kérgesedet mun- vójószág foglalja el. S az erdészettől hiába ko- § kaskezek <^a* varfasotak a pogtatmak bárhol, az illetékesek csak vitáz- S romhalmazból. Mozdonyok nak, az épület pedig évről évre remiik, pu8z.;kocsak születtek: tíz, száz túl. Nincs, aki meghallgassa a lapótfai érdé- ; mozdony, rövid időn belül szét panaszát. Az újságíró annyit segíthet, j több tízezer kocsi. Kanyarog hogy megírja ezt, remélve, hogy soraira fel-| már ismét, és büszkén feszül figyelnek majd az érdekelt tanácsi szervek, s akkor talán nem volt hiába a századik panasz.) az acélsín. Merészen ívelődik itt is, ott is egyre több híd. Rövid időt töltöttünk együtt a lipótfai er- ♦ Most mér zakatol az élet, vas- dészet néhány dolgozójával. De ez is elég volt ♦ utas dolgozóinkon kék ruha ahhoz, hogy megállapítsuk: becsülettel állnak ♦ feszül. Menetrend szerint inhelyt a vártán. ! dúlnak újra a személyvonatok; Ne rágta az nyugtalankodjék — öregember —, megbízható helyen vagyunk- A tulajdonos a mi emberünk. A ákással az a helyzet, hogy nem alkalmas találkozó negtartására, mivel kénysze- ■ítve voltam egy lakót odafenni. A parancsnokság közeiben lévő házakban úgyis ninden lakásban elhelyeztek mlakit. — Ki az a Grimm? — A Gestaponál dolgozik. Milyen beosztásban, arról nincs tudomásom,. Nagyon szigorú ember, korán megy, kelőn jön. Akkor se tudnék róla — Igen, értem, s maga? — Semmit. Három hónapja megszakadt a kapcsolatom. — Van valami fontos híre? — Van. Megkezdődik a kiürítés. A kivont csapatokat hajón szállítják el. —- Erről értesültünk. Mi van még? — A letartóztatásokat is fokozzák. — Tudjuk. Pável Arvidovics elhallgatott, búsan forgatta ráncos kezét. — Ne bánkódjék ezért, mi elismerjük az érdemeit, s egyben köszönjük is fáradozását. A leadóért majd eljövök a lakására. — Hej, ha előbb főn legalább egy hónappal! — mosolygott szomorkáson az öreg —, minden másképp diákul, a szobát is megkapta volna. — Eső után köpönyeg, meg aztán különben is más tervem van. Hát én megyek, Pátífbbet mondani, ha agyonüt- vél Arvidovics, a viszontlátástének. ra. A város szörnyű napokat élt át. Az utcákon reggeltől estig özönlöttek a katonák. Olyan ritka volt a civil ebben a szürkészöld tömegben, mint a fehér holló. Mindenütt csak katonák, villamoson, üzletben, kávéházban, étteremben, szállodában. Bármit csináltak, viselkedésük és arcuk remegést és félelmet árult el. A köpenyben, esőkabátban, bőrzekében futkározó németek egy percre sem feledkeztek mega körülzárásról, arról, hogy az ellentámadásról le kell mondani, hogy a háború most már Berlin alatt folyik, s hogy egyetlen szabadulási lehetőség áll előttük: elhajózni a csapatokkal a tengeren. Csak a katonai fegyelem fanatikus tisztelete tartotta vissza őket attól, hogy megrohanják a hazafelé induló hajókat. Nem múlt el egy este sem, hogy megúszta volna az étterem a botrányt. Azonban nemcsak ott, hanem az utcán is történtek összetűzések. A legtöbb úgy kezdődött, hogy az egyik tiszt becsmérlően nyilatkozott a Führerről, vagy épp ellenkezőleg, már megunta hallgatni, hogy folyton Hitlerre hivatkoznak, akit isteni zseninek könyvéinek el, s kizárólag benne reménykednek. .. A kikötő előtt, a téren néhány tiszt verődött össze egy személygépkocsi előtt. Gye- mentyev odament, s megkérdezte, nem tudják-e, hol található a kikötőparancsnokság. — Ott — bökött rá egy kétemeletes házra az egyik tiszt. A tisztek nem vették le tekintetüket a kapitányról. Szemükben kíváncsiság égett. — Utazik? — kérdezte meg egy másik tiszt, aki nyilván nem bírta visszatartani kíváncsiságát. — Nem — mondta Gyemen- tyev közömbösen. — Szeretném megkeresni az ezredem felszerelését. — Micsoda, még mindig hoznák ide szállítmányokat? Kinek van szüksége arra? — kérdezte egy magas, forradá- sos képű tiszt. Nem fordult azonban Gyementyev felé, valahova a távolba meredt, t de sokszor késve érkeznek be. Miért? Mert az akkori időszak feladatainak megfelelően előttük szaladt az életet szállító tehervonat. Vitte a szenet a gyárnak, az éhes kohónak, az üzemek százainak és az élelmet az emberek millióinak. Bizony akadozik, hosszabb menetet csinál, mert még rosz- szaik a gépek, nem megfelelő a szón, hibásak a vasutasok is. De az utas mindezt nem látja, zúgolódik, emlegeti a régmúltat, amikor így meg úgy volt, I és felejti azt, ami tegnapelőtt! volt. No de azóta már sok óv messze jár, s mi nem maradtunk tétlenül. Ha csodákat nem is műveltünk, de bátran, sőt büszkén állhatunk helyünkön, s elmondhatjuk, hogy pártunk és kormányunk felhívásának mindeddig eleget tettünk. Beszéljenek erről a számok, a statisztikai adatok. 17 gy grafikon fekszik előt- tem, táblák, sorok, amelyek jelentést adnak az 1937— 1938. év szállítási eredményedről. Ezt a -grafikont a múlt csinálta, a múlt »nagy« termelési adatait rögzíti árutonnában, árutonnakm-ben. Az év csúcs- eredménye 1938 szeptemberében 35 303 000 árutonna volt. A pécsi igazgatóság területén a Horthy-rendszerben ez a csúcseredmény. Hol vagyunk ma már ettől? S itt kell kedves utazó és szállító közönségünknek meglátnia vasútunk hatalmas eredményeit, ezeknek ismeretében megbecsülni és elismerni munkánkat, mely jelentős segítség hazánk szocialista gazdaságának a felépítéséhez. Alig fejeztük be első tervünket, 1949 szeptemberében, már 57 620 0Ö0 árutonna teljesítményünk volt a rekord. öles léptekkel haladva, az első ötéves tervünkben elszállított utasok száma 2 486 790 fővel csúcseredmény. Áruszállítási teljesítményünk pedig 1955 októberében 122122 000 árutonna volt, majd négyszerese az 1938. évi csúcseredménynek. Épül és szépül az ország, hónapról hónapra új üzemek, gyárak létesülnek. Sztálinváro- s-unk új kohója éhesen várja a szenet, mészkövet és a többit. Bányáink szinte ontják a szenet. Kocsit, kocsit és kocsit kér minden és mindenki. Ami van, kevés. Gyártani? Nincs miből. Ami úiat kapunk, az csak csepp. És mégis »nő« kocsiparkunk. Hogyan? Hát gyorsabban megforgatjuk: a nyol<p napos kocsdfordulóból lesz öthat. Mi még tovább megyünk, országosan elértük a három és félnaposat. Igazgatósági viforradása úgy ha kacsingatott — Nem tudok válaszolni a kérdésre — hárította el Gye-1 mentyev a tiszt támadását. —t szomylaiiban vasutas dolgozóink jó munkája a kétnapos kocsifordulót is alább szorítja. S ez ma már szinte természetes nálunk. így adunk tehát még több kocsit. U-gy adtunk több mozdonyt, hogy gazdaságosabb kihasználással egy-egy géppel több kocsit vittünk. Átlagos tehervonati terhelésünk így érte el fokozatosan 458 tonnáról az ez év eddigi csúcseredményét, a májusi 660 tonnát. fi zemélyvonataink na^ gyohb része nem luxuskocsikból ájl, de ma már ilyenekkel is találkozhatunk. Nem kell szégyenkeznünk a balatoni forgalom miatt: büszkén száguld a Balaton és a Helikon expressz. A pécs—budapesti útvonalon az 1903. sz. gyorsvonatból az utasak bátran gyönyörködhetnek a táj szépségében, mert a dieselmozdony nem szórja a szikrát. Persze még késünk, még sok a jogos panasz, s hogy óráikat az utasok még nem igazíthatják vonatainkhoz. Mi is emberek vagyunk, tévedésünket, a mi »selejt« munkánkat hamar észre lehet venni. Hiszen erek vagyunk az ország testében, s ha itt baj van, hamar megórez- zük. Sajnos, bizony »öregek« vagyunk, nagyon öregek. Mozdonyaink nagy többsége már selejtezésre »érett«, teherkocsijaink nagyon rossz állapotban vannak. Vágányhálóza- tunk sínéig között még található ilyen: »Készült 1913, Ganz.« Botlásaink másik oka a szénkeverék megfelelő minőségének hiánya^ Mindezek ellenére, ha csak egy év távlatából nézzük is a személyvonatok késését, akkor szerényen jelenthetjük a javulást e téren is. Egy éve vonataink 10, a munkásvonatok 4,3 százaléka késett. Ma a késés 3,5, illetve 4,1 százalékra csökkent. S most már nem egyszer előfordul, hogy akár az induláshoz, akár az érkezéshez is lehetne az órát igazítani. os, ezt adtuk évről évre hálából azért a megbecsülésért, melyet pártunk és kormányunk irántunk tanúsított, amikor a vasutasnapot adta jutalmul. S nem maradunk azóta sem adósak: az őszi nagy forgalmat, amelynek induló pontja éppen a mi ünnepünk, mindig vasutas becsülettel teljesítjük, sőt túlteljesítjük. Most is erre készülnek dol- ; gozóink a verseny- és munka- rángott, mint-1 felajánlásokkal, melyet közös volna. | helytállás és — ígérjük — | újabb győzelem követ. Feladataink nagyok. Ami Parancsot kaptam arra, hogy ♦ tegnap még keressem meg ezredem _ fel-| voit, ma ma!r szerelését, amit én feltétlenül X t wnro i* Lm Bocsánat.. = _ í hitetleneknek csúcseredmény túlhaladott. A végre is hajtok. Bocsánat.., -j“1»“™ bebizonyítjuk, könnyedén meghajolt, s to- t hogy alig másfél evvel az el- vábbmervt. ♦lenforradalom után, ez óv első A parancsnokság épületében ttelében M eddigi rekord hemzsegtek az emberek a fo-l , lyosón, nem volt nehéz ettől- $'eredményt mind szállítási ton- tani itt tíz, tizenöt percet fel-% nában, kocsiban, mind a minő- tűmés nélkül. Gyementyev so- í ségi mutatóknál megdöntöttük. káig figyelte a lármázó tisz^ ♦ Hozzásegített ehhez az a né- ket. Egytől egyig a kiürítésről t. , , .... ,,,, beszéltek. ♦ hány gép, amelyet uj szalliAmikor kijött a parancsnok-1 tásiban kaptunk. Jól ki is hasz- ságról, a tisÄek még mindig| naljuk őket. ott álltak a téren. Melléjük♦ érve bosszús mosollyal arcán ♦ TCagy reményekkel tölt el szólt oda a forradásos képű» bennünket az uj hatisztnek. J romeves terv, amely bár sze— Igaza volt, amiért kine- |rényen, de gondol vasútunk vetett a szállítmány miatt. } továbbfejlesztésére. Uj mozdo* ST?*“*“ képű rií s® {nyainkon, kocsijainkon kívül hederitett Gyementyevre, foly-* J talta a beszélgetést, ahol ab-«fokozatosan kicserélődnek az bahagyta. t állomások váltói a legmoder— Ott dől el minden, mikor :nebb 48,3 kg-os váltókra. FelB^rl^helyzet. ° ~Br“ÍÍO-j építményeink feiújítósa lassan, — Hát ez meg mit jelent? j de következetesen halad, s ami kérdezte Gyementyev, igen*a legfőbb, a munkafegyelem szórakozott arckifejezéssel palástolva meglepetését. A kövér, piros képű őrnagy száraz, recsegő hangon: rikácsolta: — Úgy, kérem, hogy Renke: őrnagy lassan olyan hisztérika : lesz, mint a nők! — s gyilkos • pillantást vetett a forradásos ' képűre. (Folytatjuk.) egyre szilárdabbá válik. Csökken a vasutasok »selejtje«. Ez) ígérjük meg a vasutasnapon minden évben, és váltjuk valóira lassacskán, hogy a menetrend előbb-utóbb vastörvény- nyé lesz nálunk. Várnai László, MÁV Igazgatósé#
