Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-26 / 200. szám

•A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL'

LÁTOGATÁS A „MEGYEHÁZÁN'

A megye kereskedelmének irányítóinál

A MIKOR MEGKEZDŐD/*- TEK augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére az előkészületek, óriási ütemben kezdték dolgozni a kiskereskedelmi vállalatok ás, hiszen nemcsak a kétnapos ünnepi vásáron akarták méltóképpen bemutatni áruféléikéit, hanem ez alkalommal ünnepelték az állami kereskedelem születésének tízesztendős jubileumát is. S mindent egy szerv: a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya irányított.

Ebben az évben minden eddiginél szebbé, nagyobbá, gazdagabbá akarták tenni az ünnepi vásárt. A törekvés megvalósításához nagy körültekintésre volt szükség. Elsősorban az elmúlt esztendők tapasztalatait vették alapul, s ebből eredően vigyáztak az elárusító pavilonok egyöntetűségére. Tavaly ugyanis egyik vállalat hatalmas sátort építtetett, míg a másik teljesen eltörpült mellette. Ez csúfította az összképet. Most tehát csupán a dekorációk választékos összeállítása hárult a vállalatokra, mert a sátrak, pavilonok ösz- szeállítását a kereskedelmi osztály irányította. Ugyanígy alapos munkát végeztek az áruféleségek összeállításánál, válogatásánál, hogy mindenütt megfelelő készlet várja a vásárlókat.

A két nap bevétele ékesen bizonyította a nagy körültekintés fontosságát. A vásárlók örömmel vették,, hogy az elmúlt esztendőben megrendezett vásár óta lényegesen csökkent a hiánycikkek száma, s a már régebben bemutatott áruk választéka is nagymértékben növekedett. Nagy keletük volt már az első nap a Berva és Panni robogóknak; kora reggel eladtak belőlük harminc darabot. Ily módon érthető hát, hogy a tervezett hárommilliós helyett 3 700 000 forintos forgalmat bonyolítottak le a különböző vállalatok a kétnapos vásáron.

A VÁSÁR ELÖKÉSZÜLE- TEIRÖL, eredményeiről szóló beszámolóval kezdtük ugyan, de ne higgye senki, hogy a kereskedelmi osztály feladata csak ilyen tevékenységben merül ki. Minden hétköznap hoz valami újat, valami megold an ivaló t a megyei tanácsnál dolgozó kereskedelmi szakembereknek. Gondoskodniuk kell az árualap biztosításáról, az ógyelöre kevésnek vagy hiánycikknek bizonyuló áruféleségek helyes elosztásáról, az áruraiktározás- ról, rendezésről, szállításról. Ebben a munkában a legnagyobb segítséget a mások által oly sokszor megvetett, lenézett számok, statisztikák adják. A nagykereskedelmi vállalatok küldik be rendszeresen havonható választék; s akkor is, ha a sütő-, hús- vagy szikvízipar munkáját kell segíteni, ellenőrizni. Ez utóbbiaknál legfőképp a minőség javítása a fontos, mert nem engedhető meg a vásárló zsebére történő »takarékoskodás-«.

Az egyik nagykereskedelmi vállalatnál a napokban éppen a több mint egy esztendeje elfekvő áruk leértékelését végeztette el az osztály. Ezek a cikkek rövidesen leszállított áron kerülnek forgalomba. Másutt a hálózatfejlesztés, szakosítás, korszerűsítés, új kereskedelmi formák kialakítása adja a munka javát. .Másfél- millió forint jut 1958-ban terv szerinti beruházásra, több mint egymillió korszerűsítésre, tatarozásra. Ezeknek az összegeknek helyes felhasználása is az osztály feladatai közé tartozik. Nem beszélve az áru, a társadalmi tulajdon védelméről, a piackutatás fejlesztéséről, a vásárokkal, csecsemőkelengye utalványokkal, iparigazolványokkal, üzlet nyitvatartá- sokkal kapcsolatos ügyek intézéséről. ]

fiOK MUNKÁT, FEJTÖ- RÉST igénylő dolgok egytől egyig. Hajdú István osztályvezető és beosztottjai azonban szívesen végzik feladatukat — szinte vérükké vált a kereskedelem. A legnagyobb őrömmel azonban most hárem dologgal foglalkoznak: a siófoki fél-önkiszolgáló élelmiszer- bolt, a boglári és kaposvári önkiválasztó bolt megnyitásának előkészületeivel, mert ezek ismét növelik a megye kereskedelmének színvonalát.

(Weidinger)

Ipülünkbe csengnek rnég 1 az alkotmány ünnepén ismét felidézett szavak: hazánk a munkások és dolgozó parasztok állama, s a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.

ÚJ GABONÁT ŐRÖLNEK A TOPONÁRI MALOMBAN

Mindennap már kora reggel hosszú kocsisor áll a toponárl tanácsi malom előtt. A szekéroldalakon különböző helységnevek: Magyaratád, Ráeegres, Őrei, Zi- mány, Répáspuszta.- Igen, számos községből járnak hozzánk őrletni a gazdák, mert mindig a lehető legjobb minőségű lisztet kapják gabonájukért - mondja Simon Mihály malomvezető.

A nagy forgalmat egyébként a stitisztika is mutatja. Már több mint egy hónapja őrölnek új gabonát a toponári malomban. A gazdák naponta lio—120 mázsa búzát hoznak be és 80—82 mázsa lisztet szállítanak el.

S méghozzá milyen lisztet! Bresch János vezető molnár tud erről a leginkább beszélni.- Nyolc esztendeje vagyok a toponári malomnál — mondja, miközben éppen tenyerébe vesz egy maréknyi lisztet, s figyelmesen vizsgáigatja —, de talán 1951-ben vagy 32-ben volt hasonló minőségű az itt készült őrlemény. Azért mondom, hogy hasonló, mert ahogy egy l?onap óta figyelem az új búzából készülő lisztet, az a megállapítósom, hogy ez mindegyiken túltesz minőségben.

Amíg a molnárral beszélgetünk, Simon Mihály malomvezető a mérleg körül szorgoskodik. Takács Istvánná magyaraíádi lakos neve kerül feljegyzései közé, a mérlegről pedig néhány pillanat múlva 223 kiló finom fehér lisztet raknak Takácsék a kint várakozó szekérre. Lehet már sütni szép fehér búzakenyeret.

Vissza a feladónak

Furcsa kis papírt kapott Keiler József a járási tanács szabálysértési előadójától. A pecsétes iraton a többi között ez áll: az SZTK feljelentette, mivel 2681 forintot nem fizetett be. Ezért 100 forintra bírságolja őt a járási tanács igazgatási osztálya.

Az öreg Keller eleinte azt hitte, tréfát űznek vele, hiszen nem volt őneki dolga soha életében az SZTK-val, micsoda adósság miatt marasztalhatják el akikor.

Olvasta tovább az iratot. »Szabálysértésit követ el és a 214/1951. MT. sz. rendelet 32. paragrafusa alapján 3000 forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható az, aki a foglalkoztatott munkavállalói után járó SZTK járulékot nem fizeti be. A pénzbírság kiszabásánál figyelembe vettem a cselekmény súlyát, társadalomra való veszélyességét, s az...« — folytatódott tovább is a kioktatás, de itt aztán úgy istenigazából kikelt magából a címzett. Még hogy köszönjem meg jóindulatukat, amiért csak a kiszabható bírság legalsóbb összegét rótták ki rám, s hogy az én tettem veszélyezteti a társadalmat? Ejnye, azt a mindenét neki...

Szóval, akik ismerték az öreg Kellert Nemesdéden, azt mondják, ’azóta sem látták annyira paprikás hangulatban, mint amikor Csitkei Juditnak, a járási tanács szabálysértési előadójának említett levelét kézhez kapta. Fejcsóválva olvasták mások is, mert senki sem tudott arról, hogy az öreg valaha is idegen munkaerőt alkalmazott volna — lévén maga is munkavállaló. Bevitte szépen a tanácshoz a papírt, ahol azt mondták neki: menjen szépen haza, majd_6k elintézik. A beavatottak azt állítják, a büntetést tévedésből küldték Keller Józsefnek, az igazi címzett a községi tanács vezetői volna, azért is vállalták oly készségesen magukra a további-intézkedést-. . . .

Ennek azonban már félesztendeje, a helyi tanács akkori vezetői helyébe új emberek jöttek, s Keller Józsefen bizony rajta maradt a tartozás. Zaklatják is miatta elég gyakran sőt m/nt hallottuk, legutóbb már zálogoltaik is nala a 2681 forintos -adósság- fejéiben. Ideje volna már végleg tisztázni akár a tanácsiaknak, akár az SZTK-belieknek , voltaképpen kit illet a bírságolás és hagyják nyugodtan azt, aki arra érdemes.

. . ■ ■. ■ ’

A ütkárgyakornok

Tegyék le a garast!

ta vagy háromhónapenként, és ebből látják, milyen árucikk van bőségesen, mivel kell gazdaságosabban bánni, miiből ♦ kell utána rendelni, hogy ne J következzék be zavar sehol a f megye árueJlátásáiban.

fTZEK AZ ARUK IS Hl-: ANYFÉLÉK! A pék- ; süteménytől a gombig sorol- ] hatnánk a listát. De az'osztály1 tizenkét dolgozója mindig tud-: ja, mit kell tennie. Akikor is, • amikor a Balaton mentén j megkezdődik az üdülési idény,] és ez a boltok feltöltését, az] üdülők ellátásának zavartalan : biztosítását teszi szükségessé, ] valamint akkor is, amikor: igazságot kell tenni: helyesen : cselekedett-e a Népbolt Vállalat, hogy a nagykereskedelemtől nem vett át egy vagon edényt, mert nem volt elég ■agy a szállítmányban talájlA saját soraiból megválasztott vezetőivel formálja népünk a maga sorsát, építi jövőjét. Ki tagadhatná, hogy a hatalom helyi letéteményesei is területük lakossága jobb létének megalapozásán fáradoznak. A valóság a tanú rá: a szebb és boldogabb paraszti életet csakis a szövetkezetben lehet megteremteni. Éppen ezért nem árt az ünnep után újólag is felhívni a községi tanácsok vezetőinek figyelmét egyik írott kötelességünkre: arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítése mellett igenis tegyék le a garast.

A példák hosszú sorával igazolhatnánk, hogy amelyik faluban a tanácsi vezető szívügyének tekinti a tsz-mozgalom ügyét, ott nem marad el a siker. A ráksi Vj Elet Tsz országra szóló eredményeiben benne van a helyi tanács és személy szerint Kontli Péterné vb-elnök segítő munkája is. Petrus József somogymeggyesi tanácselnök feleségével együtt belevett a tavaly alakult 'termelőszövetkezetbe. Példamutatása nem maradt hatás nélkül. Most is segített megszervezni az új közös gazdaságot, a Búzakalász Tsz-t. Örömmel hallottuk, hogy Kclumbán Zoltán, a Nagycsepelyi Községi Tanács VB. elnöke a tavasz óta fáradhatatlanul munkálkodott annak a szövetkezetnek a létrehozásán, amely az alkotmány ünnepének előestéjén tartotta alakuló közgyűlését. Betegről Bíró György tanácselnök levelében tudatta szerkesztőségünkkel: hogyan érleli

a felvilágosító szó a szövetkezni akaró gazdák elhatározását.

T\Jem indol ilatlan a köve- ’ télmény: a tanács a végrehajtó bizottság ülésein, meg a mindennapi munkában elma- radhatatlanul szerepeljen a mezőgazdaság átalakításának ügye. Sőt: ne legyen olyan hivatott tanácsi fórum, amely ezt a kérdést mellőzné. Elégtelen csupán szavakban kinyilatkoztatni: államunk a közös gazdálkodás mellett van. A felső vezetés megteszi a magáét a cél érdekében, a helyiek tapasztalatait, véleményét is figyelembe véve. Igenis »lent«, a falun, ahol a munkáshatalom közvetlenül érintkezik a dolgozó parasztsággal, ott is következetesen kell a tsz-mozgalom útját egyengetni — tettekkel. Az a községi tanácselnök cselekszik helyesen, aki intézkedéseivel részesíti a meglévő szövetkezetei mindabban az előnyben, amiket a törvények előírnak és lehetővé tesznek. Baracsi Jenő mezőcsokonyai tanácselnök például el nem fogyó türelemmel igyekszik egyenként meggyőzni a dolgozó parasztokat: szükséges dolog az önkéntes földcserével, méltányosan végrehajtandó tagosítás.

lyfzsutt viszont a tanács

lrj- függetlenített vezetői arra sem érdemesítik a szövetkezet tagjait, hogy legalább a közgyűlésükön találkozzanak velük. Persze, mert itt nem lehetne mellébeszélni — mint egyes felfelé címzett jelentésekben, vagy járási értekezleteken tett dicsekvő hozzászólásokban. Itt nyílt színvallásra kényszerülne az a vb-elnök, akit megtiszteltetésként bizonyára az elnökségi asztal mellé ültetnének, s igy akarva, akaratlanul is szembetalálná magát, mondjuk egy öt-hat hónapos tsz megoldásra váró, kezdeti nehézségeivel, amit a beszámoló is, de a tagság is sorjában elmondana. Avdgy az ilyen bajok megismerésétől akarja »megkímélni« magát az a tanácsi vezető, amelyik távolmaradásával »foglal állást« a termelőszövetkezet »mellett-? Úgy véli, elég, ha az irodában hallja a tsz vezetőitől a segítségkérést: »Törvénytelenül

foglalta el a külák régi házát, amelyhez évekkel ezelőtt húsz méteres istállót és tizenöt méteres pajtát építettünk. Mit mond erről a paragrafus?« Vagy: »52-ben mindenét felajánlotta a kulák a tsz-nek. Két éve lesz az ősszel, hogy ismét- mindent a kezelésébe vett. A föld nagy részét, meg a présházat megint átadta a szövetkezetnek, de a szőlőt és az erdőt nem«. Ki tegyen igazságot például az ilyen és hasonló dolgokban? Nyilvánvaló, hogy elsősorban a helyi tanács, íme, ezer is állítjuk: helyénvaló megmondani a tanácsvezetőknek, hogy fordítsák figyelmüket a szövetkezeti ügyek felé. Még néhány sor, indokolás képpen.

Az egyik járási tanács ve- zetője említette nemrégiben — nyilván némi túlzással —: »Mindössze két olyan községi tanácselnökünk van, akiről biztosan tudom, hogy szí- ve-lelke a tszmozgalomé. A többiek? Se ellene, sem mellette/- A kaposvári járásban pedig — a mezőgazdasági osztály jelentése szerint — csupán nyolc tanács vezetői fogon elmúlt. Bánhidi József vb- titltúr a/, asztaira ejti kezét.

— Egész szív, szorgalom kell a ml munkánkhoz- Ismerni, érteni az emberek nyelvét. Aki ezt megtanulta, az boldogul. — Abbahagy'ja a beszédet, kinéz az ablakon. Pár pillanatig a forró, remegő levegőbe bámul.

— Meg vagyunk elégedve a munkájával. Szívesen dolgozik, van akarata. ,ö már a második közigazgatási gyakornok Lábo- don.

Majd teleszivja a tüdejét levegővel, s az ebédről is megfeledkezve folytatja:

— Kolontcs Margit augusztus 5-én jött ide. Elődje, Várszegi Erzsébet Nagykorpádon végzi a titkári teendőket. öt hónap után elvitték. Margit is elmegy, ha lejár az egy év. De talán

előbb Is, még nem tudjuk. így van ez. Napról napra változik, alakul, szépül az életünk, s

lalkoznak minden elismerést ■ megérdemlőén a szövetkezetek sorsával. Nem ennek kellene a ritka kivételnek lennie, hanem megfordítva.

A községi tanácselnökök legtöbbje falun született, falun élt. Ismeri tehát a parasztok észjárását. Mondott szó nélkül is meg kell éreznie, hogy a gazdák mind gyakrabban és mind többen keresik a jövő útját. Kötelessége segíteni őket, hiszen adnak a szavára és elvárják, hogy mutassa meg, mit kell tenniük. Akik az egyéni gazdálkodásban vélik megtalálni jobblétüket, azoknak hiedelmét érvekkel cáfolja meg. Nem egyszer, sem kétszer, hanem mindannyiszor, ahányszor e tévhitre bukkan. Paraszttól, parasztig menő felvilágosító munka — ez is feladata minden tanácselnöknek, titkárnak. Ha van előkészítő bizottság, álljon mellé a tanács. Ha szorgalmas, dolgos paraszt- embereket vesz csípős nyelvére a falu csak azért, mert aláírták a belépési nyilatkozatot

— védje meg a hírbehozotta- kat a tanács, a végrehajtó bizottság, ha kell; a maga hatalmi súlyával is.

Többre és jobbra vágyik az ország, a falu. Egyetlen tanácsi vezetőnek sincs joga hallgatni, amikor a paraszt, az élet felteszi a kérdést: hogyan tovább? Ismételten megmondjuk'• a tanácsok kötelessége a tsz- mozgalom segítése. A mezőgazdaság szocialista átszervezése

— állami feladat, amelyet a párt vezetésével a helyi állam- hatalmi szerveknek, a községi tanácsoknak kell megoldaniuk. Azért, mert a tanácsok a la-1 kosság jobb életéért vannak. * Az elnökök, titkárok ne feledlek: csak annak jut asztályré-; szül a tisztelet és megbecsülés, ♦ aki bátran a haladás szolgála-í tába szegődik. Kutas József :

nekünk lépést kell tartani ai idővel. Aki pedig nem képes er- re, aki nem látja meg a munkájában az újat, s kitér a problémák elöl, annak nehéz, terhes ez a funkció.

Kiszól, Margitot hívja.

A fiatal kudtelepi kislány magabiztosan lép be az irodába.

Bánhidi József nem festette rózsásra a helyzetet. Mikor idejött, megmondta neki, hogy nem lesz könnyű dolga. Az elncki feladatkörön kívül mindenhez értenie kell majd.

— Igaz, így volt — mosolyog Margit. - Mégsem féltem. Már volt némi tapasztalatom. A mezőgazdasági technikum elvégzése után a Lókúti Gyapjútermeló Vállalat növénytermelési agrono- musa voltam.

Kolonics Margit számbavett mindent, mielőtt határozott volna. S csak aztán kérte magát Lábodra. Lókút messze van Kún- tcleplől, mégis csak jobb közei az otthonhoz.

— Különben is van kedvem ehr hez a mesterséghez. A titkár elvtárs meg szívesen segít, magyaráz, ha keli.

— Ez kötelességünk is — mondja Bánhidi József - Mi lenne, ha az utánunk jövőket magukra hagynánk. Ha letesszük a tollat, biztos kezekbe szeretnénk adni. Lassan, sorjában átadjuk az újaknak, amit mi tudunk.

Iktatást, járlatlevélkezelést, adóügyet, költségvetést, mindent, ami a közigazgatáshoz tartozik, meg kell ismernie Margitnak is. Ha majd önállóan dolgozik, nem mondhatja az embereknek: nem tudom, ehhez én nem értek. S nincs idő féloraszám töprengeni.

Első látásra igen bonyolultnak és nehéznek tűnnek a közigazgatási teendők. Tapogatja az ember a fejét; mit hova is tegyen. De ha kedvvel és odaadással kezd a munkához az erre a pályára készülő, akkor megoldódik minden talánynak hitt probléma.

— Égj szerre nem mehet minden jól is meg gyorsan is — mondja a titkárgyakornok. — Az első napokat az iktatóban töltöttem, aztán az általános adminisztráció következett.

— Este meg a rendeleteket böngészi — toldja meg a titkár.

Szobáról szobára, ez a dolgok rendje! Akik először kezdték, akik a tanácsrendszer első embereiként ültek az irodaasztalhoz, azoknak nehezebb volt. Vád, gúny is érte őket. De állták, mégpedig jsj 2.

Erre gondoljon Kolonics Margit és a többi közigazgatási gyakornok is, ha a munkájuk közben nehézség támad. Nekik köny- nyebb. sokszorosan köqnyebb ‘ a helvzetük. Ott vannak mellettük a tapasztalt »öregek«, kérdezzék okét és ők segítenek.

Minden lehetőség megvan arra, hogy egy év múlva tarsolyukban jó szakismerettel, önállóan végezhessék munkájukat. Ne feledkezzenek meg arról, amit Bánhidi József mondott: »Nekünk holnap többeknek kell Ienn:v m nt ma. Képzett, lelkiismeretesen dolgozó emberek végezhetnek csak jó munkát. így juthat előre a ml ügyünk, az emberek dolga«’

Valaki beszól az irodába: Margit, megyünk ebédelni, elmúlt már dél.

A titkár a távozó lány után néz, csöndesen mondja: »Megállja majd a helvét, szereti a szakmáját, észrevettem én már az első pilJr,»*'*b»n«.

GÖBÖLÖS SANDOB