Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

Tasarnap, 1958. augusztus 3. 2 SOMOGYI NÉPLAP FÖLDÖN — ég,wi TJOGY IFJ. NAGY IST­VAN MILYEN EM­BER? Mintha mindig szívére tenné a kezét, olyan őszinték a szavai és a szeme rebbenése. Még legény, aki ezután ízleli meg a katonaélet minden for­télyát. Vásott kis micisapká­ját ha leemeli, haja engedel­mesen omlik szét a feje tete­jén. Amikor a Textilművek műhelyéből munka után haza­indul Somogyjádra, akkor... No de üljünk csak mellé a kupéba. — Mit olvasol, Pista bará­tom? A robbanómotor történe­te? Működési elve? És az a másik könyv ott? Úgy. A KRESZ szabályai... — Ezt persze csak azért te­szed — gondolom —, mert ezerszer láttad már az esti szürkületbe vesző tájat és unod... De majd otthon: ma szombat van, vár a kocsma! Jó »buli* lesz, mi? Felöntesz a garatra, csörögsz reggelig... Hej, a fene, holnap vasárnap, hát lumpolhatsz eleget akár egész nap, és holnapután, ha majd ismét munkába kell menned, életre ráz ittas szen- dergésedböl jó anyád, ha tud, ha meg nem, hát egy igazolat­lan mulasztással több vagy kevesebb... — Mit, hogy rossz kísértő lenne belőlem? Meg hogy az ilyesmi téged különben sem érdekel? Vizsga? Milyen vizs­gára készülsz július végén? — A Magyar Honvédelmi és Sport Szövetség motorvizsgájá­ra... De előtte még két hét Balaton melletti táborozás a motoros kör vizsgára készülő tagjainak, hogy itt azok is pó­tolhassák a mulasztottakat, akik esetleg munkájuk miatt elmaradtak a tanfolyam egyik­másik előadásáról. Ragyogó! Táborozás a nagy rajt előtt, sok fürdéssel, ki­rándulással és még több mo­torozással. Táborozás, mint az olimpikonok szokták. Az üzemből négyen... Az ötödik fiatal célba lő a cseri telepen. Ahol a dörgő puskák sortüzé- ben arcra buknak a célbabák. A rádiósok pedig meghódiiják a5. étert. Es a repülés kedve­lői...? Mert úgy hallottam, hogy ilyen is van a Honvédel­mi Sport Szövetségben... — Odanézzen! Ott suhan a vitorlázógép! Az ablaknak támaszkodunk, és sokáig figyeljük, ahogy kering a magasban. Könnyű szárnyai egyre ellenállhatatla- nabbul integetnek. És fülem­ben felcsendül a már majd­nem elfelejtett pilótainduló ritmusa: »... És ha azt mond­ja, hogy nagyon szeret téged, szive választottja mégiscsak a gép...« M ASNAP, mire a fellőtt rakéta nagy ívben föl­det ért, jelezvén, hogy valami baj történt a repülőtéren, gép­kocsink is elérte a reptér la­kóit és felszállásra kész gé­peit. Az iménti rakéta csu­pán azért indult el a magasba, mert a gépektől mintegy 500 méterre elhelyezett erős csör­lő, amelynek az a feladata, hogy a levegőbe húzza a vitorlázó­kat, nem gyújtott be, s a gé­pet meghúzó drótkötél is ép­pen ezekben a percekben sza­kadt el. Az »üzemzavar« köz­ben gyorsan ismerkedünk azokkal, akik a kötél összesze­relésén dolgoznak: Simon Ti­bivel, a nyurga, hallgatag munkásfiúval és kollégájával, a csokoládébarnára sült Szász Tibivel, a gimnazistával meg Szalontai László parancsnok­kal. Simon Tibi és a Szász-fiú a repülőtéren megrendezett nyári tábor tagjai. Éjjel-nap­pal itt tartózkodnak. A többiek ott, távolabb most készülnek rajthoz. Az idő nem a legked­vezőbb, a szélzsák folyton mo­zog. Néhány perc alatt meg­ismerkedhetünk a repülő-tábo­ri élet összes mozzanatával. Közben nagyobb téglarakás­ra és egy megkezdett építke­zés alapjaira leszünk figyel­mesek. A hangár! Társadalmi munkával készül, bár koráb­ban a város is ígért támoga­tást, sajnos azonban, minden a fiúkra maradt. Segítség kel­lene nekik. Egy-egy fuvar va­lamelyik üzemtől, vállalattól sokat érne. A vállalatok haj­landók is lennének segíteni, csak hát a tanács... Pedig ha a MALÉV újra megjelenik őzen a repülőtéren, a szépen fejlődő kaposvári sportrepülők gépei egyszerűen a szabad ég alá kerülnek... Több érdeklő­dést várnak a tanácsok veze­tőitől. Ebben a pillanatban felzúg a csörlőgép. A drótkötél elké­szült, és egy-két másodperc múlva Simon Tibi felszállásra készen ül a »Vöcsök« kormá­nyánál. Nem gyerekjáték ez! Simon a hátára csatolja ejtőernyőjét. Megmutatják, hogyan lehet veszélykor egy csat kihúzásával azonnal sza­baddá tenni a le kötözött pi­lótát. Megkapja az utolsó utasításokat, és a csörlő felől fellobog a fehér zászló: vi­gyázz, kész! A »Vöcsök« elru­gaszkodik a földtől. Amikor mintegy 300 méter magasság­ban »tetőz«, a pilóta kioldja a drótkötelet. És Simon Tibi munkásfiatal két bal és egy jobb fordulóból álló iskola­négyszöge szépen sikerül... ti A MAR ITT VAGYOK, nekem is meg kellene ízlelni, milyen is a szép piló­taélet. A parancsnok szerint a kétszemélyes »Koma« kész arra, hogy felülről mutassa meg ezt a szép kerek világot. Gépkocsivezetőnkkel, Réber- ger Rudival egymásra nézünk. Hát ami igaz, az igaz, az az ejtőemyőfeIcsatolás nem kel­tett bennünk valami nagy biz­tonságérzetet. xNem kell félni — mondják —, a Komában nincs is ejtőernyő. No, ez jó. Tehát válaszút sincs. Sokáig töprengek, amikor új ötletem támad: — Előfordult-e már baleset? — kérdem. — Előfor­dult — mondják —, ha elbá­mészkodik a pilóta, de itt még nem volt. — Hm, az az átkozott ejtő­ernyő! Nem sokáig tudok el­lenállni a biztatásnak. Elvégre én nem vagyok gyáva! Gon­dolatban azért elbúcsúztam az összes hozzátartozóimtól, is­merőseimtől. Beülök a »Ko- má«-ba. Utolsó kívánságom: egy biztos kezű pilóta. A nyur­ga és vékony, mérnök képű segédoktató, Jakab László szí- jazza le magát mellettem. Az­tán: vigyázz, kész! A csörlő biugni kezd. Megrándul a drót­kötél egyszer... kétszer..., az­tán már nem is vagyunk a földön. Meredeken emelke­dünk felfelé. Nem látok mást, csak a kék eget, és azt érzem, hogy egyre távolodunk a biz­tos talajtól. — Nem veszélyes ez a fel­felé húzás, csak ha elszakad a kötél — biztat a pilóta. No hiszen! A gép hirtelen megremeg, és messze lent megpillantom a földi világot apró házaival, szénaboglyái­val. Behunyom a szemem. Va­lami baj van? — Most kapcsoltam le a gépről a kötelet... — hallom mellettem a pilóta monoton tájékoztatását. Már kötél sincs? önkéntelenül valami kapaszkodó fogantyú után kapkodok, és várom, feszülten várom, hogy felzúgjon valami motor... motor... / — mert hát lehetetlen, hogy így min­den nélkül lógjunk ég és föld között. Tyű, de melegem van! Meddig tart még ez? Most fél­oldalra billenünk. Az az érzé­sem, hogy a pilóta kipottyanik mellőlem az üvegbúra alól, oda le, a homokbuckákra. Megint a monoton hang: — Most fordulunk.., P GI« ÚTITARS AM lába a lábkormányon jár, a keze húzza a botkormányt. Csak ne nagyon forduljunk, inkább egyenesen! Sohasem érünk földet! Vagy csak zuha­nással? Hogyan lehet egy ilyen motor nélküli tákolmányt a levegőbe engedni? A szél fü­tyül az üvegen, egy ideig xzökkenő« nélkül haladunk. Tegnapi társam, ifj. Nagy Pista arcát látom. Majd Jakab László pilóta éles, férfias ar­ca rajzolódik az ég végtelen­jére. Büszkeség dagasztja a keblemet, amikor arra gondo­lok, hogy ez a mi fiatalságunk arca. Életkedv, találékonyság, bátorság, kezdeményezés, küz­deni tudás jellemzi ezt az ar­cot, a mi ifjúságunk arcát. Motor és gép, autó és repülő, földön, égen... és ezek a fia­talok, akik a kormányt fog­ják, megtalál-ák a progra­mot, a célt. Úgy érzem, hogy a Magyar Honvédelmi Sport Szövetség Somogy megyei tag­jai is. Mennyivel szebb eltöl­teni itt az időt, mint mond­juk a kocsmában, a borgőzös poharak fenekére nézni. Hogy I ragyog a nap itt fenn, és íffV még soha nem hallottam »ze­nélniU a szelet. Csak azok re­pülhetnek így, akik legyőztek valamit, a természetet, a ne­hézségeket, a távolságot, a súlyt, a levegőt. Simon Ti­bit keresem szememmel, akit üzeme három heti fizetett sza­badsággal küldött ide a tá­borba. Pilóta lesz egyszer. S ha bevonul katonának, már szakképzett, és előnnyel in­dul. És Szász Tibit, aki repülő- mentőorvosnak készül. Hogy olyan helyen is leszállhasson az életek megmentésére, aho­va eddig csak a madarak szoktak... — Uh! — tör elő belőlem a hang. összeszorítom fogaimat, és térdemet nekiverem a Pi­lótáénak, mert a gyomrom is emelkedik. Végünk, zuha­nunk! Ijesztően és gyorsan kö­zeledik alattunk függőlegesen a föld. — ... Átesett a gép — hal- j lom megint ezt az idegtépőén i nyugodt hangot mellettem. — Vesztettünk sebességünkből, szükség volt rá... T YŰ, DE MESSZE VAN MEG A FOLD! Újabb forgolódás jobbra, balra, ijedt kapaszkodás. No, végre meg­pillantjuk a repteret. Hogy milyen irányból, fogalmam sincs. Orral megcélozzuk a földet, aztán alig veszem ész- j re, hogy a »Koma« csúsztatója 1 csendben, halkan eléri a re-. pülőtér füves pázsitját. — Élek! — mondom a kí­váncsi kérdezgetésekre. Ezután ! a gépkocsivezető is meg- . próbálja, és amikor földet ér, ijedek meg, hogy én is ilyen fehér lehettem... Gyors léptekkel a kocsihoz rohanunk, bevágódunk. — Ez a biztos! Bármennyire is a bátrak sportja a repülés — kacag felszabadultan, és szédítő tempóban száguldunk át a repülőtér gyepén. Meg­vallom, nagyon kétségbevon­tam ezt a biztonságot is. A fiatalokat várja még gaz­dagabb programmal a Honvé­delmi Sport Szövetség. Vegye­nek példát azokról, akik részt vesznek a rendezvényeken. A ZT MONDJAK, aki és- egyszer megizlelte ezt a bátor, sportszerű, akár mo­toros, lövész, vagy repülős éle­tet, azt valami mindig vissza­húzza hozzá. Hazafelé jövet azt hallottam, hogy a Vaskombi­nátban az ifjak motoros kört szerveznek. Mindig többen lesznek, akik fiatalságukat hasznossá, széppé akarják ten­ni. És ma már én is újra odaáll- j nék azzal a tízéves kislány­nyal — aki tegnap a repülőté­ren volt a »pilóta bácsik« elé, hogy szeretnék egyet repülőzni. Mert tegnap óta sokszor nézegetem a repülőtér fölötti kék eget... SZEGEDI NÁNDOR Feltérképezik a somogyacsai határt Az ismert kormányhatározat végrehajtására — mely kimondja, ( hogy mintegy négy év alatt fel kell mérni a községek határait, és a térképeket a valódi helyzet­nek megfelelően kell megrajzolni — Somogyacsán most az elsők kö­zött került sor. Hát itt aztán van is tennivaló. Földrendező legyen a talpán, aki képes eligazodni a földek labi­rintusában. Talán nincs is több község a megyében, ahol anns'ira szétszórt területen folyna a gaz­dálkodás, mint itt Porosa Vendel középparasztnak például a 17 kát. hold 927 négyszögölnyi földje a , határ különböző pontjain hatvan- { hat parcellában található meg. A I földmérésnél megtudják: ki-ki azt ! a földet használja-e, amely te- lekkönyvileg a nevén szerepel. A földmérés során új térképek raj­zolása válik szükségessé, mert a jelenlegiek ósdiak, és nem a va­lóságot ábrázolják. — Szabadtéri táncmulatsá­got rendezett az elmúlt vasár­nap a Nagyatádi Konzervgyár KISZ-szervezete a művelődési ház új kerthelyiségében. A táncmulatságon több mint hat­száz vendég volt. Pillanatfelvétel Az autóbusz-meg­állónál Paliba ütköz­tem. Legalább ezer éve nem találkoz­tunk. Ha jól emlék­szem, utoljára az érettségi banketten váltottunk néhány szót. Pali nem sokat változott azóta. Most is olyan »deltás«, ki­sportolt, mint volt. Kezében hatalmas ételhordó. Amíg egy­re mélyebbre sül­lyedtünk a jó kapos­vári anya-aszfaltba, ami a kánikula kö­vetkeztében egész cseppfolyóssá lett, eszembe jutott fele­ségem intő szózata: »Fiam, jövő hónap­ban veszünk egy ételhordót, befizetsz két ebédet a munka­helyeden, s haza ho­zod vacsorára. Olcsó, s nem kell itthon pe­pecselnem a főzés­sel!-« Hohó, ötlött eszem­be az ételhordó lát­tán, jó lesz megér­deklődni Palitól, ér­demes-e az üzemből hurcolászni a kosztot. Ereztem, hogy ő se saját jószántából kor­zózik a városban ételhordóval a kezé­ben. — Vacsorát viszel? — kérdeztem közö­nyösséget színlelve. — Azt. — Bent fizetsz elő? — Igen ... két ada­got ... Felcsillant a sze­mem, ajkam reme­gett, alig tudtam Iz­gatottságomban to­vább kérdezősködni. Végre kiböktem: — S hányán vagy­tok hozzá? — Hárman. xOriási, mi csak ketten, a clngárabb fajtából. Hisz akkor két adagból degeszre ehetjük magunkat.« — S mondd, nem kevés nektek ez a két adag? — Egyáltalán ... meg se tudjuk enni... Közel voltam ah­hoz, hogy kiugrók a bőrömből örömöm­ben. — Olyan sok? Jött a busz. Pali felszállt, s az ablakon kihajolva kiáltott oda gúnyos mosollyal az ajkán: — A, olyan rossz! 2. Mazsola mindig ak­korákat köszöngetett nekem, mint megbol­dogult fűszeresem, Gremsperger úr. »Szervusz, kérlek alássan... Szervusz!« — előzékenykedett velem állandóan, fi­gyelembe se véve azt a letagadhatatlan tényt, hogy én va­gyok a fiatalabb. Tegnap azonban olyan gőgösen vonult el mellettem, mint valami harmadik dárdás az Aidában. "Itt a világ vége — rebegtem elhalón. — Mazsola nem fogadta a köszönésemet, Ma­zsola észre se vett. Mazsola elnézett a fejem felett. Néhány lépésre összetalálkoztam a szomszédommal. — Képzeld, nem köszönt nekem a Ma­zsola! — ro-ntottam neki. — Nekem se — konstatálta nyugod­tan. — Érthetetlen,.. izé... — hebegtem összetörtén. — De naiv vagy — fölényeskedett a szomszédom. — Miért, te talán tudod, miért nem kö­szönt? Szomszédom jelen­tőségteljesen rám né­zett, s a fülembe súg­ta: — Persze, kinevez­ték igazgatónak! L. G. Dél-somogyi állomások A VASUTASNAP ELŐTT Egy hét választ el bennünket attól a naptól, amikor az ország dolgozó népe egy napra még nagyobb figyelemmel és szeretettel fordul vasutasaink felé: a vasutasnap közeledik, melyre állomásokon és pályaudvarokon, pályafenntartásokon és a kereskedelmi szolgálatban vagy vontatásban egyforma igyekezettel készülnek Somog y megyében is. Az idei vasutasnap ünnepségeit úgynevezett gócponti ál­lomásokon tartják. Oda seregük össze a közbeeső kisebb állomások vasutassága, hogy együtt ünnepeljen a meghívot­z$ef II. váltókezelők, Zentai György, a kereskedelmi szol­gálat raktárosa és Szénási Vilmos, a Mávtransz vezetőjé­nek munkája mutatkozik meg A nagyatádi vasutasok Somogyszobon takkal. Gyékényes a megye legdélebbre eső vasúti nehéz munkát kívánó, »széthú- gócpontja, ahová Zákány, Gr- zott« állomás az élüzem szin- tilos, Berzence, Vízvár, Babó- tét ugyan nem érte el, de a csa vasutasai gyűlnek össze ! kocsi tartózkodásban 100,3, a ünnepelni. Augusztus 9-én kocsimozgatásban 100,6, tartják itt is a hivatalos vasú- | csikihasználásban 103,8 a ko- száza­tasnapot, de délután még masnap egesz sportrendezvé­lékos az eredménye. Az ered­ményekben az egész kollektí­nyek, versenyek lesznek. Jó' ván túl Ormai György és Far­munkáért kb. huszonöt dolgozó részesül rendkívüli előléptetés­ben, kap pénzjutalmat vagy oklevelet. A termelési tanács­kozás hét vasutast kiváló dol­gozó oklevélre, egyet pedig jel­vényre terjesztett fel. Az élüzem szintet is elérték Gyékényesen, de két baleset miatt elestek a cim megnyeré­sétől. A csalódás nem vette el a kedvet a dolgozóktól, sőt a 21 versenyző brigád közül a két KISZ-torigád az egész pé­csi igazgatóságra kiterjedő balesetvédelmi versenyt kezde­ményezett. A munkaverseny július 1-től 20-ig értékelt sza­kaszában Gyékényes kocsitar- tózkodásban 105, fajlagos ko- csámozgatásban 100, kocsiki­használásban 108, személyvo­natindításban 102, tehervonat- indításban 100 százalékot ért el. Két utóbbi adat új élüzem- szint tényező. kas Lajos szolgálattevők, Hor­váth József I, és Horváth Jó­ünnepelnek augusztus 9-én, i meghívók már csak postázásrí várinak. Szombaton este les: az ünnepély, s utána szóra­koztató műsor, majd reggeli; táncmulatság. A somogyszob vasú tas kultúrcsoport dél-so mogyi népi táncokat ad elő és énekkaruk is szerepel < műsorban. Ezen a góc ponti ál lomíison a helybeli 118 dolgo zón kívül együtt lesz Balaton szentgyörgytől, Szentétől, Gör getegtől a környék össze vasutasa, akik ezen a napol éppfen nincsenek szolgálatba! és a hét pályamesteri szakas; majd 300 dolgozója. A háromszoros élüzem so mogyszob most is szép ered mé nyekkel készült a vasutas naivra, a második negyedév forgalmi célkitűzést maradék talanul teljesítették. Kocsitar tó.Tkodásban 117, kocsimozga tásban 125, kocsikihasználás ban 150 százalékot értek el M|ír az elmúlt félévben is igei közel álltak ismét az élüzen cirri elnyeréséhez, a mostani ba/i remélik, hogy el is nyeri! mííjd. Az állomás rendes, tiszti Munkájában Szabó István bri gádja tűnik ki, nemcsak . fajlagos koc’simozgatásban el ért szinttel, hanem precízség gél és fegyelmezettséggel is. Még egy hét a vasutasnapig, amikor nyilvánosságra ke rül, hogy melyik állomás milyen eredményekkel büszkéi kedhet, ki milyen kitüntetést, jutalmat kap becsületes, j< munkájáért. Augusztus 9-én vasutasainkra tekint dolgoz* népünk. ll>milllllllllllllllllllllllllliiiiiiiii!iiiiiiMiiiini||;|;| A héf érdekes könyvújdonságai a megyei könyvesboltokban A nagyatádi állomás nem tartozik a gócponti helyek közé: három vágánya ha nem is mindenben, de jórészt ki tudja elégíteni a járási szék­hely forgalmát. Ez is a céljuk az ottani vasutasoknak. Ahogy maguk mondják: a lakosság, a vállalatok észre se vegyék, hogy van vasút, olyan rendben menjen minden. Sikerült is ezt elérni, s a vasutasnap előtt már csak azt szeretnék, hogy a meglévő zavartalan munka még zavartalanabb legyen. A Az elmúlt hét könyvújdon­ságai között előkelő helyet foglal el Gábor Andor: Pesti sirámok című tárcagyűjtemé­nye, amelyből a századeleji Budapest életének visszássá­gait, elmaradottságát ismer­hetjük meg. Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve címmel most jelent meg Füst Milán önéletrajzi re­gényének második kötete, amelyben a filozofikus gondo­latok hideg fényét egy sajátos keleti mesevilág varázsa me­legíti át. Az egyik legjelentősebb an­gol írónő, Katherine Mansfi­eld: Egy csésze tea című no- velláskötete a mindennapi élet csendes hétköznapjainak adja remek, realista rajzát. Mirko Pasek cseh író Gyöngyhalászok című regénye a világ legpomoá-sabb gyön­gyeiről és a gyöngyhalászok életéről szóL Ismét megjelent magya nyelven a nagy francia írc André Gide sokak által ismer igen érdekes műve: A vatikái titka. Boldogságot ad-e az örömöl hajszolása? — erre ad felelete Josef Toman: Don Juan cími regénye, amely a XVII. száza dl Spanyolország színes vilá gába vezet. Hogyan látják Nyugaton i Szovjetunió szédületes fejlődé »ét, mi a véleményük a kultu ralis forradalomról, a szput nyitókról és az interikontinen tális rakétáról, az életszínvo nalról, az ipari fejlettségről é a szovjet állam szilárdságáról F.rről szól W. Churchill, Jule Moch és még számos ismer nyugati politikus és kulturáli vezető egyéniség írása, melye Makai György gyűjtött ossz Nyugati szemmel című köny vében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom