Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-15 / 165. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 KeM, »58. Július IS. A Latinka-szoborra indított gyűjtés eddigi eredménye 329061 Ft Gyűlnek a forintok, egyre gyűlnek az Országos Takarékpénztárnál megnyitott csekkszámlára. Öt-hat hete még csak a városi tanács 50 ezer forintja képezte az alapot, ma már 300 ezer forintnál is jóval több pénz áll a szoborfel- állítási bizottság rendelkezésére. Némelyik üzemben öthat hónap alatt több részletben fizetik ki erejükhöz mérten a hozzájárulást a dolgozók, másutt még folyik a gyűjtés, a kommunisták ezután keresik fel az embereket otthonaikban. A hozzánk érkező kéréseknek 'helyt adva és ígéretünknek megfelelően ismét egy kis statisztikát közlünk azokról az üzemekről, hivatalokról, intézményekről, ahol a gyűjtés mór lényegében befejeződött, illetve ahonnan az összegyűlt pénzösszeget és okmányokat befcüldték a szoborfelállítási bizottsághoz. A zárójelben lévő számok azt fejezik ki, hányán adták össze az adományokat: Állatforgakní Vállalat (359) 3 963 Ft Vaskombinát (180) 1 732 Ft Kéményseprő Vállalat (61) 2 035 Ft Hűtőipari Vállalat (61) Táncsics Gimnázium diávok Táncsics Gimnázium tanárok (32) Mértékhitelesítő (4) Somogyi Néplap (26) Honvédség Pf: 7314 KISZ megyei bizottsága (30) Mélyfúró Vállalat (58) Siketnéma Intézet Iparstanuló Intézet Kaposvári Állami Gazdaság (118) 1 133 Ft Áramszolgáltató Vállalat (140) 3 080 Ft Állami Építőipari Vállalat (100) 3 835 Ft 1 303 Ft 807 Ft 480 Ft 250 Ft 1 930 Ft 733 Ft 1067 Ft 1 820 Ft 1 000 Ft 1 000 Ft Parkettgyártó Vállalat (42) 545 Ft Darányi Gépállomás (43) 572 Ft Tatoi Gépállomás (86) 770 Ft Karádi Gépállomás (96) 1 375 Ft Csökön yavisomtai Gépállomás (71) 2 370 Ft Nagyatádi Nyomda (20) 300 Ft Kányái Fmsz (11) 120 Ft Marcali Járási Tanács (20) 460 Ft Barcsi FJK (14) 120 Ft Büssü—Kazsok Fmsz (13) 350 Ft B.-szentgyörgyi Fmsz (20) 200 Ft Csurgói FJK (10) 210 Ft Marcali Honvéd kiegészítő (10) 102 Ft Barcsi Építő KTSZ (50) 310 Ft Nagyatádi Cipész KTSZ (29) 160 Ft Nagyatádi férfi- és nőiszatoó KTSZ (9) 90 Ft Balaton.boglári Vegyesipari KTSZ (40) Nagybajomi Vegyesipari KSZ (30) Nagyatádi Fodrász KSZ (10) Somogyjádi Községi Tanács (20) Bedegkéri Fmsz (9) Somogyszobi Községi Tanács (57) Várdai Községi Tanács (20) Balatonszabadi FYnsz (20). Somogyszobi Áit. Isk. (20) Kutasi Ált. Isk. (20) Siófoki Vízügyi Igazgatóság (113) Muszkái Jenő (Április 4 u. 26.) Ferenc Gábor (Arany u. 4.) Tokaji János (Arany u. 17.) Kriszton Béla (Arany u. 61.) 1090 Ft 550 Ft 100 Ft 270 Ft 170 Ft 465 Ft 400 Ft 285 Ft 260 Ft 270 Ft 497 Ft 70 Ft 100 Ft 50 Ft 50 Ft Elítélték az attalai kupecbandát Lapunkban hírt adtunk az attalai kupecbanda garázdálkodásáról. Ismertettük, hogy a kupecek nemcsak Somogybán, d# az ország egész területén szerteágazó kupeckedést folytattak. Felvásárolták • lovakat, szarvasmarhákat, különböző vágó- és tenyészállatokat, s azokat busás haszonnál adták tovább. Előfordult, hogy egy- egy állaton négyezer forintnál is többet kerestek. A kaposvári járásbíróságon dr. Nagy Jenő járásibíró a napokban tárgyalta ügyüket, s a következő ítéletekkel sújtották őket: Nyíró Jánost kb. 10—12 állat felvásárlásáért és továbbadásáért 2 évi börtön, 5 évi jogvesztés. 1000 forint pénz- büntetés, 3000 forint vagyonelkobzás; Csullag Lajost 10—12 állat felvásárlásáért és továbbadásáért 1 év és 4 hónapi börtön, 3 évi jogvesztés, 1000 forint pénzbüntetés, 2000 forint vagyonelkobzás; Szikra Imrét 25—28 állat felvásárlásáért, továbbadásáért 3 évi és 6 hónapi börtön 5 évi jogvesztés, 1500 forint pénzbüntetés, 3000 forint vagyonelkobzás, továbbá az előzőleg okirathamisításért kapott 5 hónapi felfüggesztett börtönbüntetés letöltésére kötelezték; Szikra Józsefet 14— 15 állat felvásárlásáért, továbbadásáért 2 év börtön, 5 évi jogvesztés, 1000 forint pénzbüntetés 3000 forint vagyonelkobzás; Vékás Ferencet 10—12 állat felvásárlásáért, továbbadásáért 3 év és 6 hónapi 'börtön, 10 évi jogvesztés, 1000 forint pénzbüntetés, 2000 forint vagyonelkobzás, valamint az 1957 februárjában árdrágító üzérkedés miatt kapott hathónapi felfüggesztett börtönbüntetés letöltésére kötelezték. Cséplő Józsefet 10— 12 állat felvásárlásáért 1 évi és 8 hónapi börtön, 3 évi jogvesztés, 1000 forint pénzbüntetés, 3000 forint vagyonelkobzás, valamint Szalai Boldizsárt, aki 1947-ig Iákereskedő volt, kb. 15 ló felvásárlásáért és továbbadásáért 2 évi és 6 hónapi börtön, 5 évi jogvesztés, 1000 forint pénzbüntetés és 2000 forint vagyonelkobzásra ítélték. A bíróság Szikra Imre, Vékás Ferenc és Szalai Boldizsár vádlottak azonnali előzetes letartóztatását is elrendelte. Korábbi cikkünkben, amely ismertette az attalai kupecbanda ügyét, a vádlottak tanúvallomása alapján Rácz Szabó István községi tanács-, titkár úgy szerepelt, mint aki biztatta a fcupeceket az állatok felvásárlására. eladására, mondván, hogy erre törvény- adta rendelet van. A tárgyalás folyamán kiderült, hogy a vádlottaknak ez a vallomása nem felel meg *a valóságnak, ezt csupán azért állították", hogy magukat mentsék, illetve tettüket kisebbítsék. Drágaság és gorombaság Egy szép napon felmondta öngyújtóm a szolgálatot. Mindjárt sejtettem, hogy komoly baja nem eshetett, mivel csak a teteje rokkant meg, és nekiláttam, hogy magam megreperáljam. Egy-kettőre sikerült szétszedni, de összerakni — szokás szerint — annál nehezebben. Hiába, a nagy harapófogó és a húsklop- foló nem teljes értékű szerszáma a finommechanikának. Gondoltam tehát, hogy a Finommechanikai Vállalat gondjaira kell bízni az elromlott öngyújtót. El is vittem annak rendje és módja szerint. Óvatosan megérdeklődtem előbb, hogy foglalkoznak-e ilyesmivel, mire a következő válaszban részesültem: — Kár ezt javíttatni, vegyen inkább egy újat. Nagyon drága az öngyújtó javítás. Megrettentem ugyan, de még maradt annyi bátorságom, hogy megkérjem, miszerint nézné tálán meg, mert nagyon szeretném, ha ez az öngyújtó szolgálna a továbbiakban is. — Épp jön a műszerész, majd ö megnézi. Megnézte. Csak fél szemmel ugyay, és méteres távolságból, de csalhatatlan ítéletet mondott. — Hiányzik belőle egy alkatrész is. Tizenöt forint. Az előbb megrettentem, most meg is lepődtem. — Tizenöt forint?! Nem lesz egy kicsit sok? — kérdeztem. — Mit képzel — volt a válasz —, nyolc forint az órabérem, ezen meg elpiszmogok fél órát is. Ezzel elfordult tőlem, én meg visszacsomagoltam a szétszedett öngyújtóm alkatrészeit, úgy döntve, hogy inkább másutt próbálok szerencsét. Sikerült. Három sarokkal arrébb, négy forintért és öt perc alatt összerakták a darabokat és újra jól működött az öngyújtó. Most már örülhettem volna, mégis ekkor kezdtem bosz- szankodni. Miért nem tudták ugyanígy megcsinálni a Finommechanikánál? Miért nem beszélnek udvariasan a felekkel? Miért nyűg a javító részlegnek, ha munkát kell vállalnia? Egyelőre nem tudok semmiféle elfogadható magyarázatot adni ezekre a kérdésekre. Ellenben örömmel közölhetem, hogy öngyújtóm azóta sem hagyott még cserben. Minden gyújtása biztos. Úgy látszik, észre sem vette, hogy nem a Finommechanika jóvoltából lett ismét használhatóvá. (F. K.) Az agronómus tanácsa A tarló előkészítése cukorrépa alá Az 1959. évi jó cukorrépatermelés alapjait már most meg kell vetni. Köztudomású, hogy a cukorrépa igényes növény, nemcsak kézi munka, hanem talaj tekintetében is. A mélyrétegű, tápanyagokban gazdag talajt kedveli, de ugyanakkor nagyon meghálálja, mind az istálló-, mind a műtrágyát. Elővetemény szempontjából is igényes: a kalászosok után díszük legjobban. Sajnos nem egy alkalommal látható, hogy cukorrépát kukorica, csalamádé, vagy napraforgó földbe vetnek. Ez a szakszerűtlenség nem hozhat jó termést. , Az aratás javában folyik, most kell határoznia a gazdának, hogy a répát melyik kalászos után, melyik földbe veti. Aratás után a jövendő répaföldet kát. holdanként 50 kiló pétisóval meg kell szórni. Ez a művelet kevés pénzt és kevés munkát kíván, viszont haszna annál nagyobb. A pétisót a tarlómaradányokkal együtt tárcsával, vagy egészen sekély szántással a talajba dolgozzuk, fogas után henge- rezünk. Ennek az eljárásnak a következő haszna van: a tarlómaradványokat a rostbontó (denitrifikáló) baktériumok humifikálják, ami hosszadalmas, több hónapra terjedő művelet. A rostbontó baktériumoknak munkájukhoz nagy mennyiségű nitrogénre van szükségük és ezt a talajból vonják el, amit csak munkájuk befejeztével — hónapok, évek múlva — adnak vissza. A tarlóra szórt pétisóban megtalálják a baktériumok a nitrogént és így szinte etetjük őket nitrogénnel. A talajban A MÁJUS 1 UTCAI PARKOSÍTÁSRÓL Megint egy színfolttal gazdagodik a város. Parkocska épül a mezőgazdasági technikum előtt lebontott, az utca hangulatába, képébe sehogyan bele nem illeszkedő üzletek helyébe. A kis rész parkosítási megoldására a Tatarozó Vállalat tervező mérnökei készítettek rajzokat, amelyek szerint háromféle megoldás lehetséges a technikum előterének kialakítására. Az első kettő lényege az, hogy a kissé lejtős területet két részre osztja, s a két különböző alacsonyabb és magasabb szintű területet ferdén levágott átmeneti rész köti össze. A másik megoldás szerint egy síkban van az eeész előtér, a technikumhoz belül három, kívül négy kőlépcső vezetne, és ugyanebből a kőből nyolc-tíz centiméteres szegélyrész venné körül a teret. Ennek a tervnek a kiviteléhez tartozik az, hogy a lejtős részt kissé le kellene faragni, és a technikum épületét alá kellene falazni. Tehát nagyobb költséggel járna, mint a másik elgondolás megvalósítása. Ettől függetlenül az elképzelés az, hogy a kétszintű megoldás ideiglenes, a park ’ végső kópét pedig majd a második terv szerint alakítanák ki. De mivel a városi tanács úgyis egy nagyobb arányú átrendezésibe fogott (a Dorottya- ház eredeti formában való visszaállítása), feleslegesnek látszik még egy »előparkosí- tást-« végezni. Úgy véljük, érdemesebb lenne mindjárt a végső elképzelés szerint megcsinálni a parkot, még ha az több pénzbe kerül is az ideiglenesnél, mert egyszer úgyis ki kell ezt a pénzt fizetni, minthogy el kell hordatni azt a földmennyiséget, amit odaszállítottak még a tervek elkészülte előtt. És akkor nem kell még egyszer hosszú ideig földhányásoknak lenni a város központjában. lévő többi nitrogént nem élik fel, ez az elvetendő répa rendelkezésére áll majd. Tárcsával, sekély szántással alátakarjuk a gyommagvakat, a hengerezéssel helyreállítjuk a talaj vízemelő képességét — felszínre hozzuk a nedvességet és ezzel a gyommagvakat kikelésre kényszerítjük. A további talaimunkákkal gyommentessé tesszük földünket. Cséplés után, augusztusban hordjuk ki az istállótrágyát, kát. holdanként 200 mázsát számítva. A trágya legyen jól kezelt, érett és ne szalmás, penészes, mert a szalmástrágya feldolgozásához ismét a rostbontó baktériumok munkája szükséges (nitrogén elvonás, pentozán hatás). Az istállótrágyát egyenletesen terítsük el, ne engedjük kiszáradni, mert sok nitrogént veszítene, s alászántását 15 ' cm mélyen azonnal végezzük eh ''önnyű fogas után hengerez- zünk. Az augusztusi trágyázás azért fontos, mert a talajbaktériumok munkájához melegre van szükség, így a tél beálltáig a trágya átalakítása a répa által felvehető formára nagyrészt befejeződik. A szükséges és kész tápanyagokat tavasz- szal a répa már hasznosíthatja. Szárazságra hajló Időjárásunk mellett minden csapadékot meg kell becsülnünk, ezért ha a pétisó bedolgozása vagy a trágya alászántása után esőt kapunk, földünket fogasoljuk le. A fogasolás kettős hasznot hajt: egyrészt megszüntetjük vele a talaj vízemelőképességét, tehát raktározzuk a nedvességet, másrészt pedig pusztítjuk a csírázásnak induló gyomokat. VARASDI ALBERT cAhőL izcrttik a kányáét Kevés ember dolgozik a Kefeüzemben, de úgy ismerik őket, mint akik szeretik a k önyvet. Ezt a megállapítást nem a vállalat igazgatója, Móhr elvtársnő, hanem az üzem könyvterjesztője állítja. S ezt tényekkel, adatokkal is igazolja, úgyhogy ebben nem is lehet kételkedni. — Egy éve végzem az üzemben a könyvterjesztést, s ez idő alatt a dolgozók 60—70 százaléka vásárolt tőlem könyvet. Most például a könyvhét néhány napján 1500 forint értékű könyv fogyott el, de mindert hónapban eladtam 1000 forint értékűt. Legszorgalmasabb vásárlóm Pia- csek László, aki rendszeresen vesz könyvet. Bánhegyi Lajos pedig minden útleírást beszerez könyvtára számára. — Milyen könyv érdekli leginkább az üzem dolgozóit? — Nagyon keresték a Pármai kolostort, a Traven-re- gényeket, Petőfi verseit és Verne könyveit. Az asszonyok és leányok a horgolási könyvek, a szakácskönyvek, s "A nők védelmében« című könyv után érdeklődtek. Ha ezekből volna megfelelő mennyiség, bizonyára még több könyvet vásárolnának a Kefeüzem dolgozói. Helyi AUTÓBUSZJÁRATOT a városnak! Nemrég egy alig néhány napja pécsiből kaposvári lakossá lett asszonykával beszélgettem. — No és — tettem fel a kérdést —véleménye a városról'’ megszokja, mert ezt a temér- : Széchenyi tér, valamint a legAz első benyomások? Magabiztosnak éreztem magam. Kaposvár már sok idegenből ideszakadt ember szivét nyerte meg egy csapásra. Ez a bizalom most sem látszott merő nagyképűségnek. — Semmi kifogásom — hangzott a válasz —, úgy különben tetszik a városuk, csak őszinte leszek: egy-két napja vagyok kaposvári, de máris nagy izomlázat érzek a lábamban. A Füredi utcában lakom. Nincs autóbusz, amelyre felülhetnék, ha munkahelyemre, piacra, moziba; vagy üzletbe megyek... A téli gyaloglásra a két gyerekkel egyelőre még gondolni sem merek. Nem értem, miért nem tesznek valamit ebben az ügyben. Mindenre, csak erre a válaszra nem számítottam. Lehet, hogy azért, mert elfelejtettem már első napi fáradalmaimat, amit akkor éreztem, amikor ebbe a városba kerültem. És az is igaz, ha kaposvári életemben eddig sóhajtottam, az valahogy így hangzott: »-Ej, csak elkaphatnék valamelyik sarkon egy autóbuszt, mert messze van a Cukorgyár, a Donner meg a Füredi utca...« A válasz most olyan sebezhető ponton ért, hogy bólintani tudtam rá, és még csak azt sem mondhattam a volt pécsi lakosnak, hogy majd dek kaposvári gyaloglást leg- újabb — hetenként kétszer) feljebb időnként felejteni le- Töröcske—Széchenyi tér kö- het, de megszokni sohasem.! zötti járat. Ezeknek a járatok- Tény, hogy csehül állunk a 1 nak most már megvan a »sa- helyi járatok dolgában, és ját utazóközönségük«, de vajnem hiszem, hogy valakit is ( mi kevés közük van a szó sze- kielégítsen az olyan megoko- rinti belvárosi körforgalomhoz, lás, mint: »Azért maradt el1 Nem is lehet, hiszen csupán fejlődésében a helyi járat, J a vasútnál, meg a Széchenyi mert a város nem ipari góc- J térnél kapcsolódnak a belvá- pont.« Mintha csak negyven- rosi forgalomba. Az emberek ezer ember esetében nem len- j szinte észre sem veszik, amine éppen olyan fárasztó a j kor keresztül robognak az gyaloglás, mint e szám kétsze- j utcákon. És ugyanilyen eről- resénél. Az már megint más j tetett dolog helyi járatnak tikérdés, hány autóbuszra szükségünk. A vágyunk csak ennyi... A megkérdezett volt pécsi lakos persze tévedett abban, hoev Kaposvár tanácsának vezetői, a MÁVAUT képviselői sohasem foglalkoztak volna a helyi járat fejlesztésével. Hiszen a nyitott szemű kaposvári ember megfigyelhet a városon időnként — a vasútállomás és a Széchenyi tér érintésével — keresztülhúzó autóbuszt ezzel a felírással: »Textilművek, Kaposszentja- kab.« Ez a járat képvisp'■' '' nyegében ma is a helyi lekedést. De elsődleges c az, hegy a Textilművek műtulálni a vidékre kiinduló autóbuszokat, amelyek a külváros egy-egy pontján meg- megállnak. Senki sem tartja számon őket, hol és mikor. És főként senki sem hajlandó itt vagy ott a külvárosi autó- buszjáratokra apró tízperces ügyek miatt órákig várni. Ügy véljük, mindenki egyetért velünk, hogy ezek a járatok elsősorban a környező falvak és a Textilművek dolgozói részére jelentenek közlekedési enyhítést. Mindenki üdvözölte a tanács és az Autóközlekedési Vállalat vezetőinek kezdeményezését, amikor ezeket a járatokat kiharcolták. Se ahhoz, hogy va- ’óban célszerű helyi járata legyen Kaposvárnak, amely a nagy területen lévő mintegy szakjára a gyárhoz szállítsa a I 200 utcánkat közel hozza egy- do1<*o'"’-„í céllal in- máshoz, a szakemberek szédült a sántosi sertéstelep— rint legalább két autóbuszra lenne szükségünk, amelyet semmiféle vidéki úttal nem terhelnének meg. Ennyi, két autóbusz csupán a negyvenezer lakosú megyeszékhely kívánsága, amely várja, hogy ezt a kívánságot az illetékes minisztérium méltányosnak találja és teljesítse is. A „peremautóbuszok" példája A hivatalos krónika számon tart egy több évvel ezelőtti kudarcba fulladt helyi járat próbálkozást. A ripsz-ropszra és kidolgozott ten.' nélkül »bevetett« autóbuszjáratra az volt a panasz, hogy nem használták ki kellőképpen, és ráfizetett a vállalat. Kár volt akkor ezt az autóbuszt mindjárt kivonni a forgalomból. Hiszen a gyaloglástól a városiaknak is lassan el kell szokniuk. Ez az elv most már érvényesül a MÁVAUT vezetőségében, és érvényesült nemrég a helyi közlekedéssel foglalkozó tanácsülésen is. Talán azért, mert a meglévő külvárosi Textilművek—kaposszentjaka- bi, a sántosi és töröcskei járatok is ezt az elvet bizonyították. Az autóbuszjárathoz éppen ügy, mint a munkahelyhez hozzá kell szokni. Az említett járatok, melyek kezdetben szinte üres autóbusszal futottak, most már zsúfolva vannak kifelé és befelé is, s a vállalatnak kocsinként meghozzák a napi 1600 forintos bevételt. Azt a MÁVAUT-nál is tudják, hogy az esetleg újonnan kapott két városi autóbuszunk sem lesz zsúfolva mindjárt az első napokban, de talán hetekben sem. Azt sem tartjuk valószínűnek, hogy reggel hattól délelőtt tízig, vagy este hattól nyolcig ugyanannyian ülnének fel a helyi járat kocsijára, mint mondjuk délután kettőtől négyig. De a helyi közlekedés sűrűségének, időpontjának, irányának a közvéleményku- t.atás és tapasztalatok alapján történő célszerű kialakítása után, a megállók tudatosításával, és az autóbuszon a megfelelő utcanevek feltüntetésével, a helyi járat a város közlekedésében megszokottá, később nélkülözhetetlenné válik. A megyei tanács közlekedési osztálya a végrehajtó bizottsági ülés után most dolgozza ki a helyi járat terveit. Meghatározzák, hogy a Don- nerból, a belvárosból mely pontokat, utcát, teret érintsen feltétlenül a helyi járat. Mi lenne a legközelebbi feladat? Ezt a munkát minél gyorsabban összehangolni a minisztérium illetékes osztályával, és gyorsan megtalálni az intézkedés módját. Nincs és nem kell Kaposvárra villamos, korai volna a troli, de kell autóbusz a negyvenezer embernek és azoknak, akik valaha is megfordulnak ebben a városban. (Szegedit
