Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-16 / 166. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. jfiffas Rt A „kis parlament" Balatonőszödön A BALATONÖSZÖDIEK MEGSZOKHATTAK, hogy autók suhannak át falu­jukon, nagy a forgalom még télen, rossz időben is, az ilyen igazi nyári napokról meg ne is szóljunk; sok-sok hódolója, vendége akad ezekben a na­pokban a falunak, jobban mondva a csillogó vizű Bala­tonnak. Autók egész sora »-hor­gonyzott« le a minap is a köz­ség tekintélyes külsejű és bel- sejű kul túrháza előtt, s áz autókból nem is akármilyen vendégek szálltak ki. Kit láttunk a vendégfogadó őszödiek társaságában? Isme­rős arcok, ismerős emberek: Sási Jánossal, Varga Károly- lyal együtt jöttek a vidéken lakó képviselők: Füstös János, Papp Sándor Csurgóról, illetve Kaposszerdahelyről. Itt láttuk a másutt lakó somogyi képvi­selőket is: Dögéi Imre föld­művelésügyi minisztert, Gábri Mihály elvtársat, a Központi Bizottság osztályvezető-helyet­tesét. Birkás Imre elvtársat, s a Földművelésügyi Miniszté­rium egyik vezető állású dol­gozóját. Eljött a képviselőcso­port ülésére dr. László István elvtárs a megyei tanács elnö­ke, a Hazafias Népfront, a já­rási pártbizottság és a járási tanács több vezetője és mun­katársa is. M iért pont bala­TONÖSZÖDÖN ren­dezték meg ezt a gyűlésfélét? — kérdezhetné akárki. Nos, hogy nem a Balaton szépsége, s nem is a mostanság egyre jobban lábrakapott szokás vonzotta ide a képviselőket, az menten kiderül a napirend is­mertetése után. Manapság mindjobban meg­honosodik az a jó elv, hogy az életet igazán csak a maga va­lóságában kell és lehet megis­merni, és a jövőről csak az is­meretek birtokában lehet dön­teni. Márpedig az országgyűlé­si képviselők megyei csoport­ja nem kisebb jelentőségű dol­got tűzött napirendjére, mint azt, hogy értékelje és megvi­tassa: milyen hatással van a megye termelőszövetkezeteire az ismert háromezernégyes számú rendelet. A balaton- őszödiek pedig éppen jó példá­val is szolgálhattak arra, ho­gyan kell, hogyan lehet élni a rendelet adta lehetőségekkel. Hát ezért választotta a képvi­selőcsoport gyűléisitenmül Ba- latonoszöd kultúrházát. Deák János elvtárs, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz_ tályának vezetője tényekkel] számokkal, érvekkel bizonyí­totta a rendelet által teremtett jó helyzetet. Szavai meggyő­zően bizonyították, hogy jó is Nem szabad elhallgatni a mezőgazdaság átszervezésének szorító szükségszerűségét a parasztok előtt... Társadalmi üggyé kell tenni a szövetke­zet-szervezés ügyét... A meg­lévő szövetkezetek megerősíté­se a továbbfejlesztés elősegí- tője, alapja ... Ezekről és a középparasztsághoz való vi­szonyról beszéltek a képvise­lők és meghívottak. Igen sok­szor hallott szavak ezek, de olyan elvek, amelyekről min­den nap, minden időben be­szélni kell a parasztokkal, mindaddig, amíg megértik a történelem parancsát, saját jólétük, emberibb életük biz­tosítékát. A képviselők a vendég, a barát szemével széjjelnéztek az őszödi Vörös Csillag gazda­ságában. Dicsérő szókat mond­tak a tehénállományra, bírál­ták, és javaslatot tettek a ser­tésállomány feljavítására. A látottak után a BaJaton- őiszödi Községi Tanács elnöke nem ok nélkül mondotta ebéd közben — melyre a képvise­lők meginvitálták a meghívot­takat és a helybeli vendéglá­tókat is —, hogy a szövetke­zet megalakulásának tizedik évfordulóján — amely 1959- ben lesz — minden bizonnyal nagyobb körben ünnepelhet a Vörös Csillag. A Z ÖSZÖDI EGYÉNIEK a Vörös Csillagban látják jövendő fényüket, világukat erről meggyőződhetett a »-kis parlament« is. 0yuri bácsi így szólítják ismerősei, elvtársai Tóth Györgyöt a köz­ség egyik népszerű tanácstagját. Magas, szikár ember. Ritka, szürkés haja, az arcát át­szelő ráncok életkoráról árulkodnak: bizony túl van a hatvanon. Marcalinak azon a részén lakik, ahol nem dí­szes vaskerítések, hanem ágból font sövények rekesztik el az udvarok többségét. A házak ablakait se redőnyök zár­ják el a nap heve elől, legfeljebb fakult kék papír. Néhány holdas szegényparasztok lakják a környéket, ök választották meg négy évvel ezelőtt az alig három holdon gazdálkodó társukat, aki már eddig is bebizonyí­totta, hogy nemcsak saját boldogulásával törődik. Egy tanácsülésen találkoztam vele először. Elhangzott a beszámoló, a tagok egyelőre csak maguk közt pusmog­tak. És egyszer csak feláll Gyuri bácsi, és halk hangon, megfontolt szavakkal adja elő választói kérését: kapcsol­ják be az 6 környéküket is a villanyhálózatba. Javaslatá­nak megvalósítására még az idén sor kerül. Második találkozásunkkor a munkásőrök egyenruháját viselte. Szolgálatba igyekezett. Még van ugyan fél órája, de addig legalább megvizsgálja fegyverét. Elkísértem, és amíg 6 nagy szeretettel, féltő gonddal tisztogatja puskáját, az ifjúsági szervezetről beszélgetünk. Valami nézeteltérés volt a vezetőség tagjai között. Gyuri bácsi ismerte a szóban forgó fiatalok erényeit, hibáit, a vélt és való sérelmeket, bölcs élettapasztalattal magyarázza: nem veszélyes a dolog, ő már beszélt velük, és rendbehozta az ügyet. — Mert ugye féltékenyek, kicsit forrófejűek, lobbanékonyak a fiatalok — fejezte be ha­miskásan hunyorítva a negyvenöt óta párttag Gyuri bá­csi, és elégedetten kattintja le a fényesre tisztított puska szuronyát. ' • (P- I) Vízvezeték épül Somogygesztiben Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, mégis igaz, hogy So- mogygesztiben vízvezeték épül. Ugyanis olyan község alig akad a megyében, ahol any- nyira rassz, egészségtelen vol­na a víz, mint itt. Régóta fel­színen van tehát a probléma: olyan vízre van szükség, me­lyet veszély nélkül lehet fo­gyasztani, tehát nem ártalmas áz egészségre, azonkívül mosa­kodni, sőt mosni és babot főz­ni is lehet benne. 1954-ben született meg a terv, 1956-ban talán meg is valósul, ha meg nem akadályozza az ellenforra­dalom, s így csak 1958-ra kap­ták meg ismét az építtetéshez szükséges százezer forintot. Ha ehhez hozzáteszik — és már elkezdték — a társadalmi hoz­zájárulást, melynek értéke el­éri a 35 000 forint összeget, ak­kor lesz vízvezeték Somogy­gesztiben. A jó vizet a termelőszövet­kezet bővizű, ötméteres átmé­rőjű kútja szolgáltatja majd és öt közkút, valamint tűzcsa­pok látják el a lakosságot. Kö­zös munkában végezték el a vízcsövek árkának megásását. Már majdnem készen vannak, csupán két család húzta ki mar­gát a társadalmi felajánlásból. Három munkás dolgozik mind­össze a létesítményen, őket is a falu népe látja el élelemmel és lakással. Bőven megéri ez a társadalmi összefogás és fá­radság, mert amikor megindul az önműködő szivattyú és a csöveken keresztül a kutakból folyni kezd a jó, egészséges víz, Scmogygeszti népe meglát­ja munkája hasznos gyümöl­csét. Somogygeszti nemcsak ab­ban tűnik ki, hogy vízvezetéke lesz, hanem kulturális életével is. Még július első vasárnap­ján is volt előadás a kuRúr- otthonban, a KlSZ-fiatalok ka­baréműsort rendeztek. Úgy mondják, hogy mióta Fekete János a kultúrotthon igazga­tója, azóta nyáron sem szűnik meg a községben a kulturális élet. Vasárnaponként szól a zene a művelődési otthonban, összegyűlnek a fiatalok és öre­gek, hogy szórakozással pi­henjék ki a hétköznapok munkájának fáradalmait TAKARMÁNYT KASZÁL A ZETOR Az agronómus tanácsa Mit kell tudni a termelőknek a burgonyabog*ár elleni általános védekexésről? A burgonyabogár elszaporo­dása a következő évek termé­sét is veszélyezteti. A kormány nemrég hozott határozata ér­telmében minden termelő kö­teles a községi tanács által meghirdetett általános védeke­zési napokon egyszeri vegysze­res porozást, permetezést vé­gezni, még akkor is, ha a par­cella nem vagy alig fertőzött. Az eredményes védekezés cél­jából kutassuk fel a tavalyi burgonyaföldeken kikelt töve­ket, és a növényt a kártevővel együtt semmisítsük meg. Ha nagyobb területről van szó, ak­kor a DDT tartalmú szerrel permetezzük vagy porozzuk be. A földművesszövetkezeti bol­tokban van elegendő védeke­zőszer. A termelők időben vá­sárolják meg a területükhöz mérten szükséges mennyiséget. Az első nemzedék bogarai július közepe táján kibújnak a földből. Szervezetük nem olyan ellenálló, mint az átte­lelt bogaraké. Erről már ma­guk a gazdák is meggyőződtek. Például Fekete József somogy- sárdi dolgozó paraszt DDT tar­talmú anyaggal leporozott burgonyáján a bogarak mind elpusztultak. Milyen módon, milyen sze­rekkel védekezzünk? Elsősor­ban permetezéssel. A Holló 10- ből 4—6 kg, Pemitből 1,5—-2 kg 2—3 hétig is hat. Az 50 szá­zalékos DDT-ből katasztrális holdanként 1 kg szükséges. Ha permetezőgép nem áll rendel­kezésre, akkor porozással vé­gezzük el a védekezési mun­kát.. Az 5 százalékos DDT-ből holdanként 20—30 kg, a 10 százalékosból 10—15 kg és 20 százalékos DDT-ből 5—8 kg szer elegendő. Nem kell félni az 5 százalékos DDT felhasz­nálásától sem, mert az előírt mennyiségnek a kiszórásá­val ugyanannyi hatóanyagoi adunk, mint a hatóanyagot magasabb százalékban tartal­mazó DDT anyagokkaL A burgonyabogár elleni ál­talános védekezés minden ter­melőnek (állami gazdaság, ten. melőszövetkezet, egyéni gazda) egyaránt kötelessége. Aki a kormány határozatának a ki­hirdetett napokon nem tesz eleget, annak a burgonyaföld­jén a községi tanács vb — a mulasztó terhére elvégezteti a védekezést, de ezzel egyidejű­leg a szabálysértési eljárás megtételéről sem feledkezik meg. HORVÁTH GYULA növényvédelmi felügyelő. A régimódi vicinális las­san, méltóságteljesen kanyar­góit százszor görbe, tekervé- nyes pályáján. Az eső sűrű ’cseppekben verdeste a pöféke­lő mozdony után kígyózó ko­csisor ablakait. Az egyik ku- merője a megyének, tudja, hol# Pfhűn — egy-két »tíjrzsutast« értünk el eredményt, hol kell é kweve, akik közé én is tar­feleségem ült egy székent és a többi nem is, de ő biztos nős a szobába, hogy az asszony kényelmesen olvasott. A tűz- volt. Éppen arról panaszko- észre ne vegyen. Ilyenkor az hely hideg volt. »-Hát te meg dott, hogy tegnapelőtt este fe- első dolgom mindig az volt, mit csinálsz? Már kész a va- r—A— '-------’---------u------------------------— —-----------"----­c sora?« — kérdem tőle. > toztam értünk el eredményt, hol kell# még tenni, s »-hol szorít a cipő«# a tsz-ek erősítése terén. Tucat- # m~so?J cserélődtek az számra sorolja azoknak a tsz- # ***• Unalmamban a eknek a nevét, ahol a nevét, ahol ezelőtt szinte elenyészően kicsi volt a takarmányok vetésterülete, most meg 36 olyan szövetkeze­tünk van, ahol húsz százalék­nál is többet foglalnák el a szántó területből a pillangósok. Nem örvendetes-e, hogy a szövetkezetek áttörték a ma­radiig falát a műtrágyahasz­nálattal kapcsolatban, s hogy a legtöbb tsz-ben 120—130 kilót használnak fel holdanként Növekvő számokkal jelzi: vál­tozás történt az istállótrágyá­zásban, talajjavításban. A ren­delet hasznosságáról szólnak a következő szárnak is: koráb­ban 31 tsz-ben nem volt tehén, 55 tsz-ben sertésállomány. Sár még nem oldottuk meg a fel­adatokat, de a változás jelei máris kedvező képet mutatnak. Már több számosállat jut a tsz-ek minden holdjára, mint egy évvel korábban, ez a szám az év végéig egyre növekszik. Az árutermelés növekedése, a beruházások gyarapítása is bi­zonyíték: sokat segített a ren­delet a szövetkezeteknek, hogy erős, nagyüzemi gazdaságokká váljanak. A REÁLIS BESZÁMOLÓ­BÓL a képviselők ké­pet kaptak arról, valójában hogyan is áll a somogyi terme- j lőszövetkezetek szénája. Vi­szonyítani tudják ez országos eredményekhez, s az ismere­tek alapján arra is választ kapnak, milyen lehetőségek vannak, hagy már most, az( őszi munkák előtt, majdan ide­jén tovább gyarapodjék a szö­vetkezők tábora. szinte minden állo- embe- hosszú úton már majd kétszer elol­vastam az újságokat, de azok­ból sem tudtam meg többet és érdekesebb történeteket, mint gyakran váltakozó úti­társaimtól. Hogy mi mindent lehet hal­lani egy utazás alkalmával? 'ha az ember egy kicsit is fi- ' gyeli szomszédja csevegését. Igaz, nem illik hallgatózni, de ' sokan olyan nagy hangon |mondják el egymásnak baju­kat, bánatukat, örömüket, 'hogy az egész kocsi akarva- ' akaratlan megtudhatja. Mikor egyenjogúsítják a — férfiakat? A mernyei állomáson fel­szállt középkorú férfi egészen Felsőmocsoládig a nők egyen­jogúságát szapulta. Látszott .rajta, hogy sehogy sem tetszik neki ez a dolog, nincs vele kibékülve. »Ebbe nem lehet beletörődni — hajtogatta —, a I férfi, az mégiscsak férfi.« Majd belemelegedve így ! folytatta: — A múlt szomba­tion is hazamegyek, és az asz- ,szony azt mondja: »Légy szí- i vés, segítsél valamit a ház , körül, vagy kitakarítod a szo­bát, vaay elkészíted a vacso- i réti« Természetesen inkább a i takarítást vállaltam, mivel a \ főzéshez nem sokat értek. Ne­ki is álltam nagy hévvel a i rendcsinálásnak. Még két óra i sem telt el, máris ragyogott a i szoba a tisztaságtól. Beleiz- \zadtam a hajrába. Szaladok a konyhába, hogy bejelentsem az asszonynak, végeztem. A »Kész« — feleli kurtán. És ol­vas tovább. »De hiszen hideg a sparhelt!« »Az miatt még lehet vacsora« — mondja egy­lesége borzalmasan »lehordta a lábáról«, mert a hivatali hogy az órát visszaigazitsam. Ez nem sokait segített, sőt csak munka után nem ment haza, még nagyobb galiba keletke- hanem elment barátaival a zett. Az asszony ilyen miatt kocsmába, és éjfél után két háromszor lekésett a vonatról, óráig mulattak. A barátok kö- Amikor az órát elvitte az órás­VICINÁLISON kedvűén. »Az nem volt benn zül valamelyiknek fia szüle- hoz, kisült, hogy semmi baja az egyezségben, hogy mit ké- tett, hát arra inni kellett. — nincs, és így kibújt a szög a szitsek.« S erre felkelt a pam- Vagy két óra hosszat mondo- zsákból. Régebben az én asz­lagról, a konyhaszekrényhez ment, elém tett 15 deka sza­lámit, három fej vöröshagy­mát és egy szelet kenyeret. Hát kérdem én: ez az egyen­jogúság? Én már úgy vagyok ezzel az egyenjogúsággal, hogy azért kell harcolnom, legalább annyi jogom legyen, mint az asszonynak. Nem tu­dom, hooy segítenek-e majd a különböző szervek«. Lám, ez is egyik formája az egyenjogúságért folyó harcnak. Erről sem szabad megfeledkeznünk — főleg ne­künk, férfiaknak. felé fordulva. — Járjál haza időben, öcsém! — feleli az —, aztán meglásd, nem lesz töb­bet patália és családi háború­ság. — Valami mást kellene Nősek — eqymás közt kitalálni, olyasmit, hogy el w 31 maradhassak, meg baj se le­Tabon vidám társaság tele- gyen belőle — morfondírozik pedett kupénkba. Hangosan félhangosan, gyűrűjét forgatva galódott az asszony — mesé- szonyomtól sem kellett pén- li. — Pedig mondtam ám ne- zért venni a »dicséretet«. Hej! ki, hogy hivatalos elfoglalt- — sóhajtott egyet, kupáját va- ságorn volt — magyarázta tár- karva — azóta sok víz elfolyt sainak. — De nem hitte el. a Dunán. Még ma is istentelenkedett __ Tudod, mit csinálj? — v elem. Tegnap még azért is S2ólt a fiatalemberhez kV lerámolt, amiért a trafikba el- oktató hangon. — Erre’ már mentem egy doboz cigaretta- gn ^ jobban kezdtem fagyéi­ért, és félórát késtem. Fogai- hátha mond valami oko- mam sincs, mitévő legyek — sut, amit esetleg valaha én is mondja kétségbeesetten az .felhasználhatok. (Soha nem esőkópenyes, idősebb férfi tudhatja az ember, hogy mi­mesélték egymásnak élmé­nyeiket. Mindhárman nősek lehettek, legalábbis beszédjük­ből ezt lehetett kivenni. Az egyik, aki velem szem­ben ült, 30 év körüH, piros kor mire van szüksége.) — Csinálj te is úgy, mint én, ne félj, akkor nem lesz baj — mondta. A múltkor ké­sőn mentem haza egyik mun­katársam névnapjáról. El­múlt már éjfél is. Határozott mozdulattal nyitottam be a szobába és a villanyt egyből felgyújtottam. Méghozzá nem is az asztali lámpáét, hanem a mennyezeti nagy körtét. A cipőmet — se szó, se beszéd — a hivatalnok. — Mi sem egy szerűbb ennél — vág közbe az agronómus-féle. — Tanulj meg szemrebbenés nélkül ha­zudni, és máris megvan oldva szándékosan úgy dobtam a a keleti kérdés. Nálam ez már padlóra, hogy nagyot koppan- képü férfi volt. Agronómus- nem probléma, komám — jón. Az asszony felébredt, s nak gondoltam. Mellette egy folytatja. — Azt hiszi el az mindezt látta. »Miért vagy 50 év körüli esőköpenyes fér- asszony, amit mondok. Per- Hyon dühös, mi van veled?« — fi foglalt helyet. A társaság ehhez egy kis »rutin« is szált bizonytalanul. »Hallgass, harmadik tagja fiatal, hullá- mondja dicsekedve, hagyjál! Ne idegesíts még te mos hajú, elegánsan öltözött, — Amikor olyan új házas vol- is! Könnyű neked ott az ágy­szőke fiatalember volt. Híva- tam, mint te, és valahol el- ban — feleltem indulatosan, talnoknak látszott. Nem lehe- maradiam, bizony én is sok- Csak neked volna annyi mun- tett több 23—24 évesnél. Ha szór lábujjhegyen osontam be kád, mint nekem, neked kel­lene annyit éjjelezni, mint ne* kém mostanában, azt hiszem, te is ideges lennél!« »Na jól van, apukám, azért nem kell mindjárt porolni meg kiabál­ni. Vetkőzzél le szépen, és bújjál ide gyorsan mellém, pihend ki magad, hogy hol­nap nyugodtan mehess dol­gozni.« S erre az agronómus- forrna fiatal barátja vállára csapva óriásit nevetett, és büszkén csak ennyit kérdezett: — Na, mit szólsz ehhez? —- De még választ sem várva új­ságolta tovább: egyszer még a csizmáját is besározta, hogy elhitesse az asszonnyal, hogy vidéken volt Ehhez már aligha kell kü­lönösebb kommentár. Döntsön az olvasó. Asszonyok, férfiak egyaránt sokait tanulhatnak belőle. Mikor lesz vége a világnak? Egy nagy bajuszé, hetven év körüli paraszt bácsi azt bizonygatta az utasoknak, a minap azt olvasta az újságban, hogy 1960 »nem teljesedik be«, Mert kénköves eső zúdul a földre, és elpusztul mindem ember, állat egyaránt. »Me­lyik újságban olvasta ezt a bácsi?« — kérdezte egy fia­tal, barna kabátos férfi, »Hát­hát abból, amelyik a mi fa­lunkba jár« — felelte kissé bizonytalanul. »Biztos, hogy ez volt ben­ne?« — faggatta tovább az öreget a barna kabátos. »Hát én nem tudom biztosan, mert nekem is a sógorasszony mondta, mert hiszen ugye, már én annyira öreg vagyok, hogy nem jól látok, és nem­igen tudok olvasni.« Nem tudom, a bácsi hová valósi volt, mert ezt az isten­ért sem árulta volna el, csak annyit sikerült megtudnom, hogy a somogymeggyesi állo­máson szállt le a vonatról. WIRTH LA JÓM \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom