Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-15 / 165. szám

■A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL Látogatás a „megyeházán“ A fehér ajtók mögött... A megyei tanács épületének udvari jobbszárnyán, an­nak is második emeletén dol­gozik egy osztály, mely »osz­tály-társai« között észrevétlen Hamupipőke módra végzi munkáját. Az egészségügyi osztályról Van szó, a volt tisztiorvosi hi­vatal utódjáról, mely szélesebb jogkörrel dolgozik, mint előde. Működési területén a dolgozók magaszínvonalú egészségügyi ellátásának biztosítása a íő fel­adata. Tehát így nevezhetnénk ezt az osztályt- »a megye egészségügyi minisztériumá«- nak is. Tevékenységét így le­hetne summázni: az egészség- ügyi és szociálpolitikai vonat­kozású törvényeknek, törvény- erejű rendeleteknek, minisz­tertanácsi rendeleteknek, és határozatoknak, az egészség- ügyi miniszter rendeletéinek és határozatainak, valamint a tanács rendeletéinek, határo­zatainak végrehajtása... Mivel osztályról, a tanács egyik osztályáról van szó, so­kakban felmerül az a csúnya gyanú, hogy átlag hivatal az egészségügyi osztály, amolyan aktagyártó szervezet. Akik ezt gondolják, súlyosan tévednek. Itt van talán legkevesebb sze­repe a tolinak és papírnak, pecséteknek. Az itt dolgozók jelentős többsége orvos, akiket nehéz lenne gyógyító hivatá­suk rovására, bürokratákká nevelni. Elsősorban orvosok, papírnak, tolinak, pecséteknek legfeljebb annyi jelentőséget tulajdonítanak, hogy járáson­ként felkartonozzák azok egészségügyi ellátottságát, helyzetét. Mivel ennek az osztálynak egyik igen lényeges teendője az irányítás, ellenőrzés, sok esetben, mint most is, előfor­dul, hogy nehéz megtalálni a legilletékesefobet, arra kérve, hogy nyilatkozzék az osztály munkájáról. Az orvosok leg­többször a megyét járják, hol itt, hol ott tűnnek fel, hogy egészségügyi ellátottságunk napról napra jobb legyen. Megállapított tény, hogy alig van Európában még egy olyan állam, mely alig egy évtized leforgása alatt oly nagy utat tett meg, akkorát fejlődött, mint hazánk a közegészségügy terén. Rengeteg új kórház, szülőotthon, tüdőgondozó, gyógyüdülő, napközi és szoci­ális otthon létesült a felszaba­dulás óta, hogy csak a legis­mertebb egészségügyi intézmé­nyeket soroljuk. Ékesebben alig példázza más államunk gondoskodását a dolgozó em­berről, mint ez. Igaz ugyan, hogy még ma ás sokszor hangzik el a követ­kező két szó: nem elég! De ha azt nézzük, hogy a gyógyítás, és kórházba, vagy valami közeli | kájáról. E nyilatkozatból az falu orvosához. derül ki, hogy az egészségügyi Manapság más a helyzet, osztály a motorja megyénk biztosítottak ezrei látogatják egészségügyi szervezetének. In­rendelőintézeteinket. Nem cso­da, ha ma mosolygással me­sélünk, hallgatunk olyan ese­tekről konkrétebb formában, mint a fenti, .mert van abban a mosolyban sajnálkozás és szemrehányás a múlt, és elége­dett büszkeség a jelen iránt. Kissé sok volt a kitérő, ott hagytuk abba, hogy nehéz itt­hon találni az egészségügyi osztály vezetőit, vidéken van­nak ma is. Azért mégsem jöt­tünk hiába, mert egy fehér aj­tó mögött megtaláljuk Sára Lenke doktornőt, aki az anya- és csecsemő- védelem előadója. Nehéz még vele is néhány szót váltani, mert jön­nek, mennek az ügyeiket in­tézni kívánó látogatók. Egy­szer gyógyüdülőbe való beuta- lási javaslatot jönnek aláírat­ni, másszor gyógyszerügyfcen keresik. S cseng, szüntelenül cseng a telefon. De nem lehet haragudni a berregő fekete jó­szágra, mely egyre dühösebben cseng, ha késnek felvenni, mert halaszthatatlan hivatali teen­dőikről szólnak a beszélgetések. Nehéz lenne az osztály e cso­portjának a munkája is, ha Bell nem találta volna fel a telefont. A ritkán beálló munkaszü­netben Sára doktornő készsé­gesen beszél az osztály mun­nen futnak ki a szálak és ide futnak vissza, akár az anya- és csecsemővédelemről, akár szociálpolitikai feladatokról, szociális otthonokról, közse­gélyes öregekről, állami gon­dozott gyermekekről, gazdasá­gi feladatokról esik szó. — A megye valamennyi egészségügyi és szociális in­tézményét az osztály igazgat­ja — mondja Sára Lenke dr. — Sokat a mi munkánkról nem lehet beszélni. A szónál többet ér a tett és a tettek gyümölcsét az egészségügyi és szociális ellátottságot élvezhe­ti a dolgozó. Ennél semmi'sem meggyőzőbb. Ez tagadhatatlan, hajiunk meg a szerénység diktálta érv előtt, de azért mégis ... Nincs de ... Ismét egy fél érkezik, alig kezdi mondóká- ját, érkezik a másik. Mindket­tő üdülésre beutalt gyermekét hozta. Búcsúznunk kell. — Egy valamit azért megír­hatna — mondja mosolyogva a doktornő. — Ez igazán ér­dekelheti az embereket! Ta­99 Alá kellett volna ^Az idén nyolc, jövőre még több utcát íratni velük virágosítanak Kaposvárott Kovács József komiósdi ta­nácstitkár azon töpreng, men­jen-e a csokonyavisontai gép állomásra, vagy várjon még? Pedig már jó volna tudni, mi lesz. Az aratást befejezték, s nem sok idő van a cséplésig. Két gép jön a faluba. Az- egyiknél nincs meg a munka­erő, négyen hiányoznak. — Férfi? Női? — nem is tu dom milyen munkaerőre van szükség. Ezt kellene megbe-' szelni. Valójában az ő dől guk, nem az enyém, én csak segíteni akarok mondja a tit-' kár. — Dehát elzárkóznak,' hiába kérdezgetem őket tele­fonon. Toborzáskor minden je-fe lentkezővel és mindjárt alá kellett volna Íratni a szerző-' dést. Most nem fájna a fe­jünk. Mindegy, kimegyek — i határoz gyorsan —, még leheti segíteni. Nem egyedülálló probléma a komiósdi. Minden faluban föl! kell mérni az erőket. Ahol nincsenek cséplőmunkára je-' lentkezők, ott sem maradhatl osztagban a gabona. Végső megoldásként a »kaláka módszer kínálkozik. De ezt ist időben, nehogy szervezési hi-* SV 1957 áprilisa óta a városi tanács saját kertészete biztosítja Kapos­vár parkjainak és utcáinak dí­szét, a sok szinti virágokat: a tűz­piros kannavirágot, muskátlit és petúniát. Ez azt jelenti, hogy éven­te hetven-hetvenötezer forintos megtakarítást érnek el, mivel a virágmagvakért, palántákért, fa­csemetékért nem kell idegen ker­tészetnek fizetni. Tavaly ugyanis társadalmi mun­kában két melegházat építettek, melyek együttesen több mint ki­lencvenezer virágcserepet fogad­nak be. Ez aí ü.t létesítmény gazdaságos­ságánál és méreteinél fogva lehe­tővé teszi, hogy a jövőben még több utcát vlrágosíthassanak Ka­posvárott. Többek között a Honvéd utcára is kiterjesztik a virágosí­tást. Általában a jövő tervei első­sorban a külváros, az újonnan épült teiületek díszítését tartják szem előtt, valamint azt, hogy a már meglévő virágkruppokat újabb virágokkal, színekkel dí­szítsék. Az eddigi vlrágosltás elis­merését és mértéket igazolja, hogy az ország több nagyobb városá­ból, például Győrből, Székesfe­hérvárról, Hódmezővásárhelyről, Zalaegerszegről és Szekszárdról Jöttek szakemberek, hogy tanul­mányozzák a parkosítás és vira- gositás módszereit^ A jövő tervei között egyébként nagyobb arányú fásítás is szere­pel; a kertészetben igen sok fa­csemetét nevelnek. , , . , ba miatt huzavona, látás-futás valy megyénk egeszsegugyi | költségvetése 52 millió forint akadályozza majd a folyama­dóit, az idén felszökött 56 mii- tos munkát. lióra. i ----------------­B eszédes' szám. Még akkor | is, ha részletes adatok hiányá­ban csak arra tudunk gondol­ni, mennyivel jobb lesz egész­ségügyi ellátottságunk! László Ibolya A kei nemreg épült melegház, aooí ivaposvár díszét, a virágokat mcsz tik. A TANÁCSOK HÍREI Három hét múlva befejezik a járdaépítést Háromfán. Há­romezer méter hosszú lesz az új gyalogjáró. A földművesszö­vetkezeti boltig sima az út. Az észalki szakaszon most rakják le a cementlapokat. A két ki- feszített zsinór között serényen folyik a munka. Az építkezés­nél a gazdák is segítenek. A szükséges homokmennyiséget Eredmények, gondok és tervek Kéthelyen Alacsony, kopaszodó ember Németh István, a kéthelyi ta­nácselnök. Négy éve van a községben, azóta viseli a tiszt­séget is. Ez idő alatt megis- nyújtózkodnak, ameddig a ta- . merte a falut, és ahogy el- karójuk ér. Az 1400 méter mondták róla, minden percét hosszú útszakaszt — ennyit lakóinak felemelkedésére szen- terveztek — hamarosan átad- ' teli. ják a forgalomnak. Ha marad j vele beszélgetek a 3600-as még pénz — a társadalmi lélekszámú község fejlődésé- munka komoly megtakarítást röl, terveiről, gondjairól. jelent —, neim engedik szélnek | — Mindenek előtt előre bo­a kőműveseket. ! csátom, nagy a megvalósított Bővítik a tűzoltó szertárat középítkezések nem csupán a azok fuvarozzák, akiknek a i tokra fordított költség kereken házuk előtt készül az új járda. 9500 forint. Három és félezret Bolhón 400 mázsa cementet : társadalmi munkával lerónak használnak fel járdaépítésnél. 1 belőle. Jó lesz másra ez az ösz- A községfejlesztési alapból te- szeg. Még ebben az évben új remtik elő a pénzt. Addig hullaházat is építenek. Drávaszsntesen. A munkála- ( tanácstestülett érdeme. A helyi pártszervezet, Hazafias Nép­front, KISZ és egyéb tömeg­szervezetek segítsége nélkül nehezen valósíthattuk volna meg elgondolásainkat. — Ha a község fejlődéséről Három falu élén a betegségek megelőzése terén kifejtett erőfeszítések mily semmik voltak a múlt­ban. akkor büszkén tekinthe­tünk eredményeinkre. Egész­ségügyi intézményeink szapo­rodása és a szüntelen felvilá­gosító munka eredményeként megnövekedett az emberek igénye is. Ez a magyarázata a »nem elég«-nek. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy kü­lönösen a parasztemberek, né­ha leélték úgy az életüket szá­mos kisebb betegséggel meg- küzdve házikezeléssel, vagy szerencsés kimenetelű kuruzs- lással, hogy orvost láttak vol­na. Nem volt ritka az sem, hogy akkor hívtak orvost, ami­kor arra már csak az várt, hogy megállapítsa a halál be­álltát. Nem kereste az orvost a munkás, mert nem volt pén­ze rá, a paraszt pedig sajnálta a pénzt, ugyanúgy az igásálla- tot is, amivel esetleg el kellett fuvarozni a beteget a városi Szeme körül fi­nom szarkalábak. Negyvenen túl, öt- venen innen. Ennyit éveiről.... Mozdula­tai határozottak. Ke­mény hétköznapok­ban edződött. Cselé­dek sarja. 1951 augusztusában ke­rült a Barcsi Közsé­gi Tanács élére. — Négy elemim van, nem vagyok odava­ló, talán valaki mást. Miért pont engem? — érvelt, mondoga- lódott, nem hitt sa­ját magában, ö lett az elnök. — Hát ha már itt vagyok — nem mondta másnak, de erősen eltökélte —> akkor!... És ebbe az »akkor«-ba embere­ket segítő szándék, harcos kiállás, ma­gát nem kímélés, minden-minden be­le volt sűrítve, ami nemes, ami becsü­lendő. Három év múlt el. Ötvennégy­ben búcsút mondott falujának — Csoko- nyavisontára került. Itt is három eszten­dő. A múlt év már­ciusában helyezték Babócsára. Ebben a faluban sokszor gaz­dát cserélt az elnöki asztal. Papp István a ”yo!cadik vezető. Szeretik őt a község­beliek. Ezt mondják: »Hát nem tudtak már előbb ilyen em­bert küldeni? Van látszatja a munkájá­nak«. Módszerei? Egyszerűek. — Megismerni az embereket, érteni a nyelvükön. Aki ezt meg tudja csinálni, az boldogul. Barcson ilyen probléma nem volt, ott születtem. Uj munkahelyemen meg arra töreked­tem, hogy minél előbb megtudjam, kivel is van dolgom. Sokáig nem szól, mintha emlékeit ra­kosgatná, s a gyor­san pergő napok, évek eseményeivel bíbelődne. — Mi volt a legne­hezebb, a legmeg- erőltetőbb munka eddig? összébbhúzza a szemét, s nevet. — Megmondom. A tanulás, pótolni a nem az én hibámból kiesett meddő éve­ket. Itt van, tessék — s egy fehér, ka­poccsal áttűzött kar­ton füzetecskét tesz elém. — Vizsgakérdések vannak benne. El­végeztem a nyolc ál­talános iskolát. Idős fejt«! osrvsf nemre gén. Ez megnyugvás, biztosíték... De ne­héz volt. A hivatalt szeretem — folytat­ja másra terelve a szót. — Nincs na­gyobb öröm szá­momra, mint amikor látom, hogy a küsz­ködő, elégedetlen ember megnyugvás­sal, s ügyének elintézése tudatában távozik az irodából. Magamra nincs sok gondom. Két lányo­mat férjhez adtam, feleségem a termelő- szövetkezetben dol­gozik. Jöhetnek este későn, vagy kora reggel, nem küldök ki senkit, hisz nem ok nélkül keres fel a látogató. Mindenütt ott a keze. Nem beszél so1 kat, de amit mond, azt megszívlelik az emberek. Betartja, s betar­tatja a törvényt. »Én így látom, jónak ezt javaslom... mondjanak véle­ményt.« Nem pedig: »így lesz, én döntök« — nem, nem ilyen a hangnem. A tények, a lehetőségek figye­lembevételével és közösen a szervek és vállalatok meghall­gatása után születik csrfk döntés a falut s érintő dolgokban. Nem lehet fürödni Babócsán. Eldugult a forrás. 300 000 forint kiesés eddig. Hozzá­vetőlegesen 92 ezer­ért hozzák rendbe. Felborul a terv. Ki­út? Nyolc helyett 10 százalék a községfej­lesztési alapra, öt év­re előremenőén. így nem kell módosítani, óvoda, vásártér, minden, amit csak terveztek elkészül, felépül. A maguké, a falué lesz, Babócsa gazdagodik, szépül, nem egyes szemé­lyek zsebébe vándo­rol a Pénz. így érvelt az elnök a tanács­ülésen. — Igaz — mond­ták a kezdetben még ellenkezők s aztán szavaztak a 10 száza­lék mellett... Lassan nyolc év. Tapasztalatot, szak­mai tudást, emberis­meretet gazdagító nyolc esztendő. Te­lek, tavaszok — cél­lal és tartalommal telítetten múltak el. Papp István az úja­kat, a soronkövetke- zőket kutatja. S bo­rán ébredő szemében pajkos fény villan, amikor a jövőről, Ba­bócsa sorsáról esik szó. Gőböiös Sándor beszélünk, elsősorban kell em­lítenünk a legszembetűnőbb eredményt: az 1950 óla épült 170 új családi házat, amelyek nagy részében előszoba és fürdőszoba is található. ‘E szám azt jelenti, hogy mint­egy 700 ember költözött új la­kásba az elmúlt nyolc év alatt. 1953-ban a falu villamosítása, 1955- ben a gyógyszertár át­adása, következő évben 'pedig a jórészt társadalmi munká­val épült művelődési otthon felavatása jelentett eseményt a község életében. Ugyancsali 1956- ban nyílt meg a földmű­vesszövetkezet cukrászdája is. Két éve került sor a vásártér új helyre költöztetésére, mi­vel a sportpálya erre a célra egészségügyi szempontból al­kalmatlan volt. Tavaly két utcát nyitottunk, az idén pe­dig egyet. Az iskola fejlődéséről ér­deklődöm. — 1950-ben 10 nevelője volt a falunak, jelenleg 17 a tantestület létszáma. 1954- ben négy új tantermet kaptak a volt zárda-épületben. Szer­táruk tele a legkülönbözőbb szemléltető eszközökkel. — Továbbtanulás? — 1951 óta 108 ■ általános iskolát végzett fiatal ment középiskolába. De ha már az iskolánál tartunk, hadd em­lítsek meg a kulturális fejlő­désre ugyancsak jellemző ada­tokat, 1951-ben mindössze 20 rádió volt a községben. E szám az elmúlt hét év alatt 399-re ugrott fel. Ez nem csupán a villany bevezetésé­nek köszönhető, hisz 91 tele­pes készülék is működik a falu külterületén, — Terveik? — Az idei községfejlesztés­ből 120 ezer forintot a falu főterének rendbehozására, parkosítására fordítunk. ■ A község különböző részein 8 átjáró hidat építünk. Nem feledkezünk meg a művelődé­si otthonról sem: berendezé­sének gyarapítására ötezer fo­rintot szánunk. — Távolabbi, minden való­színűség szerint 1959-ben megvalósuló terveink: a vil­lany elvezetése a vasútállo­másig, és ezenkívül három utcába. Szeretnénk már va­lamit csinálni a főteret elcsú­fító volt Hunyady kastéllyal is. Ez az egyik legnagyobb gondunk. Az idő vasfoga ugyanis évről évre nehezeb­ben rendbehozhatóvá teszi ezt a régóta elhanyagolt, ha­talmas, emeletes épületet. Ablakdeszkái elkorhodn'’1’ te­tején becsorog az eső. Több­féle tervünk volt már felhasz­nálására, de felettes szerveink mindmáig nem járultak hozzá a kezelésünkben lévő épület átalakításához. Pedig meny­nyivel egészségesebb lenne áttelepíteni a mozit az iskola tornaterméből, és milyen nagyszerű helyiségek lenné­nek az emeleten a tömeg­szervezetek számára! Ezenkí­vül még lakás is kerülne be­lőle. Tudom, nem kevés ősz- szeget kellene rendbehozására fordítani, de ha igy marad, értéke évről évre jelentősen csökken, biztosan halad a ro- mosodás felé. — Másik, ugyancsak nagy súllyal vállunkra nehezedő gondunk az úgynevezett ci­gánykérdés. Nem vagyok faj­gyűlölő, és én szeretném' leg­jobban, ha a községünkhöz tartozó település lakói tisztes­séges életet élnének, gyerme­keik iskolába járnának. Saj­nos, eddig minden igyekeze­tünk hiába-Miónak bizonyult. Próbálkoztunk szép szóval, az­tán igénybe vettük a rendőr­séget is, de eredmény nélkül Pedig nem lehet mondani, hogy elviselhetetlenül rossz módban élnek: a telepen öt rádió van, és a csirkétől kezd­ve a birkán keresztül egészen a lóig minden háziállat meg­található. Mit gondol, honnan veszik számukra az eleséget? Ezt legjobban a környékbeli földek gazdái tudnák meg­mondani, akik szinte naponta emelnek panaszt. Vagy pél­dául a telep mellett van a községnek a kanadai-nyárfás erdeje. Ha látná a megcsonkí­tott fákat, biztos, hogy magá­nak is fájna a szíve értük. — Miért nem jelenti az ész­revételeit? — Már meguntam. Hiába közöltem a rendőrséggel, járá­si tanáccsal, semmi változás nem történt. Az egyik tanács­tagunk meg is jegyezte: »Ha én, vagy akármelyik paraszt­társam csak egy gallyat is tör­ne le, biztos megbüntetnének. De ők szabadon garázdálkod­hatnak!« Megértem a méltatlankodá­sát, és csak annyit teszek hoz­zá: meddig tűrik még az ille­tékesek a telep lakóinak tör­vény en-kivüliségét? Eredmények, tervek, gon­dok. .. Az utóbbiról egy ki­csit hosszabban írtunk, de hisz érthető: az eredmények meg­valósult tények, a tervek megoldása is csupán a falu lakóin áll, de az említett gon­dokat nem lehet elűzni külső segítség nélkül. PAAL LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom