Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-15 / 165. szám

Kedd, 1958. július IS. 6 SOMOGYI NÉPLAP GERARD PHILIPNEK! JS~i küldi? A Csiky Ger- gely Színház művészei, S az üdvözlet átadója nem lesz más, mint a színház prózai társulatának fiatal művésznő­je, Veszeley Mária, aki azóta, hogy megtudta: Franciaor­szágba utazik egy fiatal mű­vészekből álló delegációval, még szőkébb, még mosolygó- sabb, mint valaha volt. Nála boldogabb embert aligha le­hetne találni ezekben a na­pokban, még ha oly gonddal kutatnánk is fel a megyét. De azt is könnyen meg lehetne számolni, hogy az egész or­szágban hány ember szívében tombol hasonló öröm, boldog­ság és hála. Hála azok iránt, akik sok tehetséges ifjú szí­nészünk közül őt is méltónak tartották arra, hogy részt vegyen Avignonban az 1958. évi Ifjúsági Művészfesztiválon. Öröm, hogy amit eddig csak álmában remélt, megláthatja hamarosan Franciaországot, az ősrégi Avignont és a mű­vészetek hajdani Mekkáját, Párizst, a gyönyörűt, a va­rázslatost, amelynek látása Ady Endre óta minden vala­mirevaló művész álma! Killö- í akik számára mindig varázs­latosabb a világ sok ismeret­len tája, akikben égetőbb, kö- vetelőbb a megismerés vágya, a világot látó szándék. Ki ne emlékezne gyermek­kora karácsonyváró napjaira? A minden esti számolgatásra: már csak négyet alszunk, már csak hármat!... így szá­molja Veszeley Mária is a napokat, és kollégái között ke­resve sem lehet találni olyat, aki nagyobb figyelemmel ol­vassa az újságok külpolitikai híreit, mint ö. — Jaj, de borzasztó lenne, ha úgy adódna, hogy nem mehetnénk! — sóhajtja aggód­va a siófoki új cukrászda egyik asztalánál. Amikor be­lépett, fáradtnak látszott, de amint franciaországi utazásá­ra terelődött a szó, oly igen felfrissült, mintha arra is hajlandó lenne, hogy gyalog­szerrel nekivágjon a hosszú és szép útnak. Itt van Sallós Gábor főrendező feleséges­tül egy távolabbi asztalnál s bár jóval elmúlt éjfél, megszo­kott esti feketéjüket iszogat­ják a színház tájelőadásról érkezett művészei, asztalfőn az nősen álma a fiataloknak, I örökfiatal Gábor Marával. A horgász­paradicsomba nj Esőre hajló, borús idő volt, amikor a Kaposvári Kiske­reskedelmi Vállalat balaton- máriai üdülőjében jártunk. Csendes a környék, a ház, s az otthon lévő néhány asz- szony így fogad bennünket: »Panaszunk van a férfiakra, mindig elmennek otthonról«. De látni rajtuk, hogy nem gondolják komolyan. Igaz, nem is kell félteni az ott üdülő férfiakat, tudják na­gyon jól, mikor van az étke­zés ideje, addigra valameny- nyi visszatalál. Nem fordult még sohasem elő, hogy akárcsak egyikük is elmu­lasztotta volna az étkezést. Most is így történt. Jó idő­ben visszaérkezett mind. Hogy hol voltak? Segítettek összkomfortossá tenni So- mogyvári bácsi, a gondnok disznajának »lakosztályát«. Hogy milyen sikerrel? Azt majd a »lakó« dönti el, hogy elégedett-e az alkalmi kőmű­vesek munkájával. Kicsi az üdülő, a kiskeres­kedelmi vállalat néhány év­vel ezelőtt saját erei ibnl lé­tesítette, hogy a dolgozók szabadságukat, no meg va­sárnapjaikat itt tölthessék el. Néhány év alatt sokat fejlő­dött az üdülő. A szobák szé­pen kifestve, újak a csőágyak is, s az itt üdülők takarótól kezdve mindent ingyen kap­nak. Csak az étkezés okozott problémát. Van. aki a szom­szédos Budapesti Építőipari Tröszt üdülőjétől kapja az el­látást. Amint mondják, a koszt jóízű és bőséges. Jelenleg hét család tartóz­kodik itt gyerekestül. Vénis Józsefné, Mili néni törzsven­dégnek számít: már hat esz­tendeje rendszeresen minden évben itt üdülnek. Mili néni tot fogott a kezébe, s ha egyelőre zsákmánnyal — leg­alábbis valami nagyobbal — nem tud dicsekedni, ar­ról panaszkodik: »úgy érzem, lábam reumát kapott a hideg víztől, amikor reggelenként a csónakhoz begázólok«. Reméljük, hogy reuma he­lyett valami nagyobb halat sikerül majd neki is kifognia. Igaz, Takács sporttárs arra kért bennünket, az ő nevét ne említsük meg a horgászok között, mivel ő még csak »gyakorló« horgász, engedély nélkül. No de reméljük, a horgászok szövetsége nem haragszik meg ezért, s mi bátran javasoljuk Takács sporttársat a tagság soraiba, mert szenvedélyességében, szilárd elhatározásában, no meg elbeszélő képességében jó horgászt ismertünk meg benne. Ha esik az eső, nem tud­nak fürdeni vagy horgászni, akkor sem keserednek el a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat Balatonmárián üdü­lő dolgozói. Előkerül akkor a romi- vagy ulti-kártya, pat­tog a szobában a pingpong- labda, no meg összekoccan­nak a savanykás, balatonmá- riai vörösborral telt poharak, így telnek napjaik a horgász­paradicsomban, így telik a szabadság a Balaton partján, jókedvben, vidám hangulat­ban. (Sz. L.) Este Balatonsza hadiban ját­szották a Tavaszi keringőt, melyben nemrég vette át a főszereplő Apor Éva szerepét Veszeley Mária. A véletlennek milyen kedves játéka! A da­rab meséje szerint is Párizs­ba készül, mint a Litván Gá­bor hegedűművész tanította vonósnégyes egyik tagja. — Mikor indulnak? — Előreláthatóan e hónap 23—24-én. A fesztivál prog­ramjában minden estére be­iktattak egy-egy színházi elő­adást. Egyébként a találkozó 25-én kezdődik, és 31-ig tart. Úgy tudom, öt darabot nézünk meg a legkiválóbb francia művészek előadásában. Itt re­mélhetőleg találkozhatom sze­mélyesen Gerard Philippei is, akinek üdvözletét kell átad­nom. — Üdvözletét? S kitől? — Először, ugratásból Far­kas Annynak jutott eszébe, majd pedig mindenkinek. így aztán az egész színház üdvöz­letét viszem. Hadd tudja meg a neves francia művész, hogy Kaposvárott is ismerik, szere­tik őt. — Kikkel utazik? — Garas Dezső, Tamay Mari, Hankis Ilona, Nógrádi » Róbert, Udvaros Béla és Bar- | ta András lesznek az útitár- J saim — sorolja kislányos iz- | galommal. | — Beszél franciául? — Azt hittem, igen — vá­laszol nevetve. _ ??? | — Beszélek, de amikor meg­: tudtam, hogy Franciaországba í utazom, gyorsan elmentem ♦ Budapesten egy nyelvtanárnő- I höz órákat venni. Az' illető született francia, és megfeled­kezett, hogy nem honfitársá­val beszélget, olyan gyorsan beszélt, ahogy a franciák szoktak. Bizony eleinte kap­kodtam a fejemet. — Az Avignonban eltöltött egy hét után rögtön hazatér­nek? — Nem. Szeretnénk megnéz­ni a tengert, majd eltölteni két, esetleg három hetet Pá­rizsban. A hallgatóság itt felszisszen. Három hét Párizsban, s még ha kettő is! Csoda dolog az. Es jönnek, jönnek a tanácsok, a kérések korai útravalóként. Úgy izgulnak a kollégák, J mintha ők is Franciaországba mennének. Sem vonásaikon, sem hangjukban nem lehet felfedezni az irigykedés jelét. Egy cseppet csak e sorok író­ja irigykedett, de amikor ki­mondta az olvasók, színházlá­togatók, s a maga nevében a kívánságot: — Kellemes uta­zást, minden jót! — nyoma sery volt irigykedésének. Ve­szeley Mária ugyanis megígér­te — kézfogással téve pecsé­tet az adott szóra —, hogy ha­zatérte után beszámol a nagy útról, így olvasóink is elszáll­hatnak a gondolat sebes szár­nyain Avignonba, a tenger­partra és Párizsba. L. I. j Siófoki Meteorológiai Állomás ^ A lángpiros léggömb hirte­len felszaladt az égre. Mintha önálló akarat vezérelte volna, úgy tört a felhőkre, egyre ki- sebbedve a követő szemek előtt, mígnem percek alatt el is tűnt egy felhőfoszlány ár­nya mögött. Nagyra törő életé­nek gyászos végét nem is látta meg senki, egyedül csak a megfigyelőtorony műszere. Hi­szen korántsem önálló akarat indította a levegő birodalmá­ba: eszköz volt csupán. A Sió­foki Meteorológiai Állomás rögzíti általa a magasabb le­vegőrétegek szélviszonyait. A pompásan berendezett modem épület tornyában is serény munka folyik. Állan­dóan kattog a géptávíró, mun­kára kész a rövidhullámú rá­dióállomás, veszik és adják az időjárás prognózisait, figyelik a műszereket, melyek a szél­iránytól, szélerősségtől kezdve minden érdemleges természeti jelenséget grafikonra rögzíte­nek. Hogy milyen erősségű a Nap mozgása? Lemérhető egy elektromágneses műszer segít­ségével. S hogy milyen a Ba­laton vizének hőfoka? A hő­mérő megmutatja az állomás udvarának medencéjében. Laikus számára ezer csoda van itt, melyeket a hozzáér­tők — benne van a szóban — a legnagyobb hozzáértéssel ke­zelnek. A szakszerű magyará­zatokkal meg úgyis pórul jár az ember: bikkfanyelven hangzanak. Nyilván nem az ő hibájukból, hanem, hogy az idegennek merőben idegen a meteorológia tudományos nyelve. Bizony csak annyi maradt a sok udvarias magyarázatból, hogy a Meteorológiai Állomás nemcsak meteorológizál, ha­nem speciális balatoni felada­tokat is betölt: állandó meg­figyelésekkel igyekeznek fel­mérni a tó környékének táj- jellegét: hőmérsékleti és szél­viszonyait. Egy olyan mértékű vízfelület, mint a Balaton, már kihatással van ezekre is. Nem arról van szó, hogy új felfede­zéseket tegyenek -— bár ez nem lehetetlen —, hanem, hogy az ismert tényeknek tu-f ről nem lehet szó. Sőt, a kö­vetkező napokon is derült, na­pos idő várható. S ez lett az igazság. Délben még zúgott ugyan a szél, de felhő már egy sem volt. A Balaton felett, Siófok partjainak magasságában meg­jelent egy katonai repülőgép, és csakhamar ejtőernyők nyíl­tak. Hatosával hajtották végre feladataikat a repülősök. A nézők eleinte csodálkoztak, hogy ilyen időben mernek ej ­tőernyővel gyakorlatozni, de azután a látvány lekötötte fi­gyelmüket Pedig a honvédség nem szo­kott semmit a véletlenre bíz­ni. Ök tudták, hogy a Siófoki Meteorológiai Állomás jelzé­seire biztonságosan lehet ala­pozni. Szerteágazó munkát végez ez a lelkes, tudományos kol­lektíva. Mióta a MALÉV meg­indította balatoni légijáratait, még újabb feladattal bővült megfigyeléseik köre: a repü­lők légtéri viszonyainak vizs­gálatát is végzik, adóvevő ál­lomásuk fontos ezközévé vált az utasszállító repülőgépek közlekedésének fel- és leszál­lás közben. Ha jelent is meg­terhelést az új feladat, gon­dot nem okoz. Mintha inkább a jókedvet növelte volna. Mert az sem hagyható figyel­men kívül, hogy a komoly, el­mélyült, mondhatni absztrakt tudományos munka mellett nem besavanyodott, egyedül papírosnak és matematikának élő emberek dolgoznak itt. Pécsi József meteorológuson és társam a leggondosabb szemlélődéssel sem fedezhetni fel a szórakozott szobatudós típusát. A természet és a Ba­laton szerelmesei gyülekeztek össze Európa egyik legkorsze­rűbb meteorológiai kutatóál­lomásán. * A lángpiros léggömb valahol a felhők között szétpukkanva lelte halálát. Teljesítette ki­mért hivatását A jegyző­könyvben gyűlnek az adatok óráról órára, napról napra, s a két éve folyó munka során egyre teljesebb kép alakul ki a tudományos és a gyakorlati élet felhasználására a Siófoki Meteorológiai Állomáson. (Fehér) H A „láthatatlan' NÉPI EGYÜTTES Nem éppen fantázia szülte H. G. Wells regényfigurák, hanem életerős fiúk és lá­nyok, akik nem vetik meg a mambót, de csárdást is ren­delnek a bálban, barátságosan »marják« egymást, ha együtt vannak, s nem érzik jól ma­gukat, ha nincsenek együtt. Közösen járnak moziba, szín­házi estek alkalmával mint rendezők állják végig az elő­adást. Akad köztük, aki bele­kuncog a nagy drámai jele­netbe, mire a másik lepissze­gi, aztán egyetértéssel figyel­meztetik a notórius későn jö­sor, elmarad két lány, jön helyette három másik — újra lehet kezdeni az egészet. Drá- vaszentesen búcsú van, a cin- gár Pisti — egyébként az egyik legügyesebb táncos — egy megtáltosodott fogat elé ugrik, átrobog rajta a szekér, és eltörik a felső karja. (Mire félig összeforr, kiderül, hogy rosszul, s »hivatalból« újra el­törik. ..) Aszályszerű a száraz­ság hetek óta, a fűrészüzem kertmegnyitót tervez műsorral (na végre, egy szereplési al­kalom!), s kiderül, hogy a szervező bizottságba elfelejtet­vöket, hogy a dübörgő bevonu- ték meghívni a természeti ele­lás zavarja az előadást. Nap- löst, megered az eső! pal a nak fűrészüzemben dolgoz- meg az erdészetnél, s dományos igazolását megad- 5 előfordul, hogy ebédszünetben ják. Tehát amit az öreg ha- í népi táncot gyakorolnak. lász az orra után megmond, a műszerek segítségével kimu­llyenek ők. Mai fiatalok, de valamivel inkább holnapiak tátják az állomás munkatársai | már, mint a többiek. Cégjelzé­le + A- i.----- ----i T. . T/TPr, „ ___A i s. És természetesen, míg ember tévedhet, a gép csal sohasem. Reggel a Balaton vize sötét­zöld színt öltött, s fehér hab­tarajok díszítették ruháját. A veszprémi oldal enyhe ködbe, párába burkolódzott, felhőgo- molyagok kergették egymást a kék égen, és szél söpörte vé­gig a partot. — Ha vihar tán nem is lesz, de eső bizonyosan — mondták, akik éreztek magukban annyi tapasztalatot, hogy véleményt nyilvánítsanak. A Meteorológiai Állomás szerint sem viharról, sem eső­{sük: KISZ népi együttes. A nem ♦ barcsi fmsz, fűrészüzem, ktsz és művelődési ház égisze alatt immár egy éve hetenként há­romszor jönnek össze, táncol­nak, színdarabot tanulnak, énekelnek és űzik mindazt, amiről bevezetőben már szó volt, csak éppen keveset sze­repelnek. Legalábbis ezt állít­ják ők maguk is: »Tanulunk, tanulunk, járunk a próbákra, egyik hét megy a másik után, és sose lépünk fel? Mintha egy »láthatatlan« együttes lennénk?!...« Valahogy üldözi őket a hal- szerencse is. Ha kész a mű­ÉRDEKESSÉGEK Furcsaságok A LABDARÚGÁS ÉS A PSZICHOLÖGIA itt lett szerelmese a horga­szatnak. Bár a szerencse most ^ A napokban az egyik nem neki kedvez, hanem f moszkvai kiadóvállalat érde- Torma Gyulának — ebben az »kés könyvet jelentetett meg, évben ő fogta a legnagyobb f melynek címe »A labdarúgás halat, egy 2,67 kg súlyút. Mi- »pszichológiai analízise«, li néninek a zsákmá- » A szerző kimutatta, hogy a nya pedig mindössze 35 dkg- »labdarúgók mérkőzésenként os volt. De azért egy pecás sem csügged el. Töretlen szorgalommal ássák a kuka­cot, nem törődve a szúnyo­gokkal, amelyek ugyancsak lakmároznak testükön... A kukaccal kapcsolatban azon­ban némi panaszuk is van. »Horgász-paradicsom ez. va­lóságos horgász-eldorádó — mondják —, csak volna több kukac. Annyit kell keresgél­ni, s alig találunk belőlük egy keveset«. Fájó ugyan ez a panasz, de csak annyit se­gíthetünk. hogy továbbítjuk a kiskereskedelmi vállalat vezetői címére, hátha jó ösz- szeköttetésük van a »kukac­tenyésztő vállalattal«. A régi pecások mellett újak Is akadnak, akik követik tár­saik példáját. Takács Gyula lg kedvet kapott, horgászba­I átlag két kilót fogynak. A leg- I meglepőbb, hogy az a kapus­ira is vonatkozik, habár ő alig .fut. Kiderült ugyanis, hogy a (kapus olyan magasfokú emo­cionális feszültség alatt áll a i mérkőzés során, amely szintén i súlyvesztéshez vezet. A tapasztalatok szerint a I legnagyobb fizikai megterhe­lés a fedezetekre és a csatá- irokra hárul. A csatárok átlag 114—17 kilométert futnak. Százhetvenöt mérkőzés (en- I nek fele nemzetközi) számítá- fsai alapján kimutatták, hogy i a gólok nagy része az első 15 lés az utolsó tíz percben esik. A kísérletek szerint — s lez nem meglepő — a játéko- I sok idegfeszültsége a mérkő- i zés utolsó perceiben éri el a • legfelső határt, amikor is a vezető csapat igyekszik meg­tartani az eredményt, a vesz­tésre álló pedig egyenlítésre törekszik. A nemzetközi találkozók ta­pasztalatai alapján a szerző kijelenti, hogy a mérkőzése­ken csaknem valamennyi eset­ben fontos szerep jut a pszichológiai elemeknek. Vé­gül megállapítja, hogy a lab­darúgó-mérkőzés nemcsak az erő, a technika és a taktika próbája, hanem kétszer 45 perces állandó magasfoKú pszichológiai és idegfeszültsé- gi állapot, amelyben az akara­ti tényezők döntő hatásáról sohasem feledkezhetünk meg. a bárány megölte A FARKAST... Salerno közelében egy pa­rasztlegény madarászni ment a falu határába. Kutyája a sűrű bozóttal benőtt terüle­ten keresgélt, majd hirtelen szűkölve visszafutott gazdá­jához. A parasztlegény lö­vésre készen tartott fegy­verrel indult a bozót felé, ahol legnagyobb meglepeté­sére hatalmas farkassal ta­lálta magát szemközt. Bár fegyvere csak apró madársö- rétre volt töltve, egyetlen jól sikerült lövéssel sikerült le­terítenie a dúvadat, amely több mint 70 kilót nyomott. A ritka vadászszerencse megdöntötte Aesopus híres állatmeséjét, mert a jelen esetben a bárány ölte meg a farkast, ugyanis a parasztle­gényt Agnello-nak (Bárány) hívjék. HOLDBÉLI HISTÓRIÁK Bár a Francia Űrhajózási Társaság véleménye szerint 30 éven belül bajosan ke­rülhet sor holdbéli társas- utazásokra, Jacques Esterei párizsi divatszalonja már most bemutatta az első »bolygóközi kosztümöt«, amely fekete nylonszaténból készült áramvonalas kosz­tüm. S mivel az új kosztüm fazon 1988-ra kétségtelenül kimegy a divatból, a párizsi nők már most előszeretettel viselik, természetesen egye­lőre csak városközi utazá­sokra. * * * Miss Franciaország és másik hat díjnyertes szép­ség elhatározta, hogy véget vet annak a régi legendá­nak, hogy a szépségkirály­nők dicsősége tiszavirágéle­tű. A hét »kegyvesztett« miss szövetkezett egymással, és most együttesen lépnek fel különböző televíziós mű­sorokban és filmekben. Leg­utóbbi filmjükben, amely­nek címe »Holdrakéták«, holdbéli nővéreket alakíta­nak, akiknek karjaiban az első földlakók kipihenik az utazás fáradalmait. Képzel­jük csak el, hogy e film < tört a varázs: a után a hiszékeny és kikapós férjek hogyan tolonganak majd az első Hold-utazási iroda előtt.. i AZ AMERIKAI FÉRJEK HÄZIASSÄGA Simone asszony hazaérke­zett Párizsba az Egyesült <| Államokban tett látogatása után, és lelkendezve számolt <j be az amerikai férjek há­ziasságáról, de sajnálkozva jegyezte meg: — Az amerikai fiatal lá­nyoknak mégis el kell sajá­títaniuk a háziasszonyi teendőket arra az esetre, ha nem mennének férjhez. Csokonyavisontán ifjúsági béketalálkozót rendez a KISZ. A plakáton meghirdetett tánc­csoportok lemondják a fellé­pést (talán túl sokat szerepel­tek már). Hogy a veszett fej­sze nyelét legalább megment­se, a járási titkár felkéri a barcsi együttest, lépjen fel. Boldogan vállalják! A műve­lődési ház vezetői összekotor­ják a 207 forintot a 25 fő uta­zási költségére, megjelennek a tett színhelyén, ahol békés búcsúsokat találnak és — sen­ki mást.. i Részt vettek a munkásifjak megyei találkozóján — önte­vékeny alapon és közösen — kivétel nélkül mindannyian. Felléptek volna — milyen szívesen! —, de ha nem tud­nak róluk... Barcson csak sport és takarékossági sta­tisztikát vezetnek. A művelő­désügyi rubrikákat egyelőre még meg se vonalazták... Szóba került, hogy elviszik a csoportot a meghirdetett és visszalépett (valószínűleg egyébként sokat szereplő) cso­portok helyett az I. Balatoni Vízifesztiválra, de a nagyon várt »előtájékozódó« ember nem érkezett meg a fesztivá­lig a műsor megtekintésére, hogy vajon megütik-e a mér­téket ily előkelő helyen. rá­tán jobb is, hogy így történt. Amilyen peches társaság, ké­pes lett volna a vezértáncos három figura után a vízbe pottyanni... Egyszer csak azonban meg­szövetkezeti nap megyei ünnepségén a ka­posvári KlOSZ-székházban adott műsort és a barcsi népi együttes minden H. G. Wells-i trükk nélkül láthatóvá vált... Ha az időjárás továbbra is kedvez, azért még szép ter­més lehet az idén.. VÉRTES GYÖRGY SOMOGYI NÉPLAP Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: az MSZMP Megyei Végrehajtó Bizottsága. Szerkesztőség: Kaposvár Sztálin út 14. — Telefon: 15-10. 15-11. Kiadóhivatal' Latinka S. u. 2/«. Telefon: 15-16. Somogy megyei Nyomdaip. V«H. Nyomdáért felel; László Tib«.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom