Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-11 / 162. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Péntek, 1958. július II, ÚJ KÖNYVEKRŐL SPORT Nagyon szeretem a vietnami embereket... Bepillantás egy járás sportéletébe Gyáros Erzsébet: Dél országa Gyáros Erzsébet Állítólag azok az emberek írnak jó könyvet, akiknek gon­dolatai önkéntelenül formálód­nak könyvvé. Ennek az afo­rizmáinak alapján a Dél or­szága a jó könyvek közé tar­tozik. Amikor Vietnamba ke­rültem, eszem ágában sem volt írásban megörökíteni él­ményeimet. Később akaratla­nul rögzítettem papírra mind­azt, amit Távol-Keleten átél­tem, főleg azért, hogy a ma­gam számára tartósítsam az emlékeket. Talán ez az oka, hogy a Dél országa nem riportkönyv, nem útleírás, nem kalandre­gény, hanem valami egészen más, nehezen meghatározható műfajú írás, amelyből még a kötelező . tárgyilagosság is hiányzik. Nem, egy csöppet sem tudtam tárgyilagos szem­lélő lenni, mert Vietnam oly elfogulatlanul, készséggel tár­ta fel előttem szelíd szépsé­geit, meleg színeit, tündéri tá­jait, mintha ott születtem vol­na. Rendkívül hiányos ismere­tekkel indultam útnak. Látszó­lag oly kevés, valójában még­is olyan sok volt ez a tudás. Tudtam, hogy Vietnam fran­cia gyarmat volt, s hogy a vietnami nép hősiesen harcolt az idegen betolakodók ellen. Először a távoli kis ország szenvedéseiről, sebeiről és könnyeiről hallottam, anélkül, hogy ismertem volna az örö­meiket, a mosolyukat és bé­kés hétköznapjaikat. Könnyű volt leírni a termé­szet varázslatos szépségeit. Könnyű volt a letagadhatat­lan tények alapján felvázolni a hosszú és kemény küzdel­met, amelynek során Vietnam tündöklő reménycsillaga lett minden, a gyarmati elnyomás ellen harcoló nemzetnek. Könnyű volt ecsetelni a fel- szabadultság mámorát, a nap­ról napra megújuló, szakadat­lan harcot az ország újraegye­sítéséért, a békéért, a boldog jövőért. De milyen nehéznek, majd­nem lehetetlennek tűnt leír­ni és néhány könyvoldalon fel­villantani egy csaknem isme­retlen ázsiai ország sajátos életformáját, a "keleti ember titokzatosnak vélt lelkét, ér­zéseit és gondolatait. S ha többé-kevésbé sikere­sen oldhattam meg e kényes, bonyolult feladatot, azért drá­ga vietnami barátaimat illeti hála és köszönet, akik embe­rek tudtak maradni az ember­telenség hirdetőivel szemben, akik derűs mosollyal oszlat­ták el a hazájuk fölött go- molygó, mesterségesen sűrített homályt. Nagyon szeretem a vietnami embereket, s nincs hőbb kí­vánságom, mint hogy mások is úgy szeressék őket, mint én. E könyv minden betűje legyen egy-egy erős láncszem, amely örök időkre összekapcsolja a vietnami és a magyar szíve­ket. FODOR JÓZSEF: IDŐK ÜTJAN Fodor József kezdettől fog­va igényes és maradandó köl­tészete állandóan fejlődött, tehetségének legszebb vonásai: a tiszta ódái hevület, a min­den életet tisztelő és szerető alázatosság, elhivatottságának biztos tudata, egyre mélyebbé és gazdagabbá váltak az évek során. Különlegesen kovácsolt, minden külső cifraságot elke­rülő, s gyakran a végső hatá­rig tömör nyelvezete, amely- lyel a legbonyolultabb gondo­latot is csorbítatlanul tudja tolmácsolni, változatlan rugal­massággal és megrázó erővel fejezi ki a költő fájdalmát, bizakodását és hitét. Ez a kö­tet egy egész korszak termé­sét, a költő 1949—1958 között írott verseit foglalja magában. Valamennyi hű emberi doku­mentuma egy lélek vergődésé­nek, tiszta látásának és bátor kiállásának az 1956-os októbe­ri események alatt és után. Fodor Józset Kossut,h-díjas költő Nem a legjobbak között szokták emlegetni a marcali járást, ha ép­pen a sportról van szó megyénk­ben. Valóban, hosszú időn át elég keveset hallatott magáról ez a já­rás. Sokáig fehér folt volt a me­gye sporttérképén. Az utóbbi idő­ben azonban egyre színesedik a kép. Alább rövid bepillantást ve­tünk a marcali járás sportéletébe. Igaz, jóformán csak futó pillan­tást, mert hisz ha alaposan — mondjuk mikroszkóp alatt — vizs- gálnók meg e járás sportját, akkor manapság már hosszú idő telne el e vizsgálódással. Való igaz ugyan­is, amit bevezetőben mondottunk, egyre inkább megmozdult a sport­élet a marcali járásban. Ez alkalommal a vizsgálódást nem a járás legnagyobb sportkö­rénél, a Marcali MEDOSZ-nál kezdjük. Erről majd talán egy más alkalommal, hisz kétségkívül a Marcali MEDOSZ ma megyénk egyik legerősebb sportbázisa. Nem­csak a jó közepesen szereplő mar­cali labdarúgókra gondolunk, ha­nem azokra a birkózókra is, akik az utóbbi időben sokat hallattak magukról. Még az sem homályo- sítja el e birkózók sikerét, hogy pillanatnyilag edző nélkül dolgoz­nak. Sőt éppen a szak­vezető nélkül maradt birkózók (a korábbi edző: Bátori János, a ME­DOSZ országos sportközpontjába került, s csak két-három hetenként tud ellátogatni Marcaliba egy-egy edzésre) nagy akarása az, amit nemcsak érdemül, hanem eredmé­nyül is fel lehet hozni a marcali sportolóknak. No, de mondottuk, erről majd más alkalommal. Most beszéljünk elsősorban magáról a járás sportjáról. Mi más volna a marcali járás sportjának értékmérője, mint a falusi dolgozók spartakiádja. Köz­tudomású, hogy ezidén valahogyan nem mentek ezek a versenyek. Nem mentek azért, mert az 1956 októberében megszüntetett JTSB-k súlyos sebet okoztak a falu sport­jának. Ezt a sebet nem heverte ki a falu sportja, még ha mindjárt ez év tavaszának végén létre is jöttek a járási testnevelési és sport tanácsok. Ilyen előzmények után igen jó­nak mondható a spartakiád terén elért eredmény. Tizennégy község­ben rendezték meg e versenyeket, s a tizennégy falusi spartakiádon csaknem félezer volt az indulók száma. A nem egészen 500 induló­ból 25 százalék nő volt. Ez szép eredmény, mert tudjuk, hogy fa­lun még elég sokfelé ellenszenv áll szemben a női sporttal. A jó szervező munka azonban a mar­cali járásban meghozta gyümöl­csét. Jó néhány községben, de fő­ként Böhönvén ma már legyőzték a maradi.ságot, sportolnak a falusi lánvok is. Mit mutatott ez a tizennégy spartakiád? Azt, hogy megvan a falvakban a lehetőség a rendsze­res sportolásra. Mutatja azt is, hogy a falusi fiatalok szeretik a sportot. A sportszeretetből elsősor­ban Horvátkút, Marcali, Böhönye, Kéthely és Somogyfajsz vizsgázott kitűnőre. HORVÁTKÚT pedig kicsi hely, annak idején mégis beszámoltunk arról, hogy milyen jól sikerült a horvátkútiak spartakiádja. Miért? Mert Bakó Béla, a lelkes falusi sportvezető kezébe vette a kormányrudat, agi­tált, szervezett, s az eredmény nem maradt el. Valami azonban fáj a horvátkútiaknak. Az, hogy a zord időben nem lehettek ott a járási döntőn, amely így nélkülük zaj­lott le. ök kérték a spartakiád el­halasztását, de erre nem volt mód. Most azt szeretnék Horvátkúton, ha a legjobbakat, azokat,' akik megérdemlik, mégiscsak elkülde- nék a megyei döntőre. KETHELYEN a sport neve egybeforrt már Mar- kovics Ferenc pedagógus nevevel. Kétségkívül a lelkes pedagógusnak oroszlánrésze van abban, hogy Két- helyen ma nem csupán a labda­rúgás jelenti a sportot. Ezt bebi­zonyították a kéthelyiek a járási spartakiád döntőn is. Sorrendben ugyan harmadiknak említjük, de végeredményben ez­idén az övéké, A BÖHÖNYEIEKÉ A PALMA. A járási spartakiádon jóformán mindent letaroltak, s ez előreve­tette az árnyékát már az érkezés­kor. Zóka József községi tanács­elnök meg Fábos János sportköri vezető vitte a spartakiád döntőre csapatát Marcaliba. Olyan fegyel­mezett példás rendben vonultak a böhönyeiek, hogy öröm volt néz­ni. Zóka József tudja, hogy min­den beszédnél többet ér a tett, s ezért nemcsak agitált a sparta- kiádra, hanem maga is odaállt a sportolók közé. Az ő kezéből hullt legmesszebbre a súlygolyó a járási döntőn. Kétségkívül ma Böhönye egyik legerősebb fellegvára a sportnak a marcali járásban. Hogy még sincs rózsás hangulat jelen­leg a böhönye! sportolók körében, az annak tudható be, hogy a ta­lán túlzottan is agyon dédelgetett böhönye! labdarúgók méltatlannak bizonyultak a szurkolók nagy sze- retetére. Kiestek a megyei í. osz­tályból. Nem azért, mintha játék­tudásban r,em ütötték volna meg a mértéket, hanem mert a csapat­nál a falusi sport régi betegsége ütötte fel a fejét az egyenetlen­ség, a meg nem értés, nos és az, hogy a sportolókat elbizakodottá tette az őszi jó szereplés. Tavasz- szal nem jártak rendesen edzésre, s íme az eredmény. Persze Böhö­nyén nincs temetői hangulat en­nek ellenére sem. Azt mondják, majd újra kezdik. Ez is a helyes beszéd. 32 község van a marcali járás­ban. Vannak ebben egesz kicsi­nyek, olyanok, mint Bize meg Ke- levíz, így aztán kezdetnek elége­dettek is vagyunk azzal, hegy 14 községben már megmozdult a sport, hogy a réginél elevenebb sportélet van kibontakozóban. Helytelen volna azonban csupán rózsaszín szemüvegen át nézni a történteket, mert van még fehér folt ma is szép számmal. A járás egyik legnagyobb községe Tap- sony, ahol a testkultúra valahogy mégsem talál otthonra. E község­ben még inkább a kocsma vonzza a fiatalokat, mint a sportpálya — mondotta beszélgetésünk során Kisgyura Károly, a járási testne­velési és sport tanács elnöke. Az­tán ugyancsak a lelkes, fiatal JTST-elnöktől tudtuk meg, hogy Sávolyon is teljes a csend. Pedig ott van, ott porosodik a község­ben például egy röplabda felsze­relés. De nincs, aki megmozgassa a fiatalokat. Kinek a feladata ez? Hát első­sorban a helyi KISZ-vezetőké. Per­sze most a járási spartakiád ver­senyek befejezése után Kisgyura Károlynak is gyakrabban kell út­iét e községekbe vennie. Javasol­juk, keresse fel a hajdani sport­vezetőket, a KISZ jelenlegi veze­tőit. Ezekkel együttesen beszélje meg a teendőket, s akkor eltűnik majd a »fehér folt«. Segít Kisgyura Károlynak ebben a munkában egyébként az igen jó erőkből álló járási testnevelési és sport tanács. Ismert sportvezetők vannak e tanácsban, olyanok, mint Isztl Ferenc, Pusztai Imre, aztán igen szerencsés és jó a kapcsolat a sport- és a KISZ-vezetők között is a járási szerveknél. Jó néhány testnevelő tanár is segít feltámasz­tani a JTST-elnöknek a sportot a marcali járásban. Körösi Lajos, Párkányi László és még sokan mások szeretik a sportot és neve­lik a fiatalokat. Kisgyura Károly JTST-elnök ma még üj ember a járásban. Nem is régóta dolgozik sportvonalon, de e rövid idő alatt is jelét adta már, hogy szeret* o «-nortot és ért is hozzá. Azt láttuk, nagy kedvvel dolgozik. Ne tőrje meg nagy aka­rását és lelkesedését az, hogy né­hány helyen még közönnyel ta­lálkozik. Legyen szívós, kitartó; ez a jellemzője az igazi sportember­nek. s a jó sportvezetőnek is. Még hatvánvozottabb mértékben támaszkodják a járási sport ta­nácsra. Ez esetben még jobb lehet a marcali járás sportjának osztály­zata, amely jelenleg a korábbi elégségesből amolyan jó közepes­re javult. K. S. SÁNDOR KÁLMÁN: A legsováu yabb tehén észtének je — Mit nevet? Maga éhen fog halni! — mondta e sorok szerény feljegyzőjének szigo­rúan Nagy Lajos, a novellista (A haldokló Gömibös volt ak­kordban a miniszterelnök.) Sok fiatal írót kecsegtetett ő akko­riban ezzel az éhihalállal! Már­mint Nagy Lajos, a novellista. De e sorok szerény feljegyző­jét éppen akkoráiban rúgták látványosan farba; állásálból kidobták, a kenyeret is kivet­ték a szájából s bélpoMossá vált a lapok tárcaszeirkesztői szemében. (Talán a Népszavát és Újságot kivéve.) Az irodalomtörténet mind­ezt nem jegyezte fel. Máig sem. Miért is jegyezte volna fel, hi­szen mindössze annyi történt, hogy egy fiatal író évek óta kéziratban lappangó első re­gényének: A legsoványaibb te­hén esztendejének egy csipet­nyi része novella formájában megjelent valahol s »A Szív" újság, a Jézus Társaság atyái­nak lapja vallási ügyben meg­korholta az elbeszélés kiadóját ki erre a fiatal írót hanyatt- homlok az utcára tette. Nem haltam éhen. Ellenke­zőleg! Életben maradtam — mindenesetre önhibámon kívül. De előbb még pár ezer parti sakkot kellett Nagy Lajossal játszanom, sőt még a dachaui koncentrációs tábort is meg kellett járnom, hogy regényem az új Magyarországon kiadóra találjon. A legsoványabb tehén esz­tendeje első regényem. Tizen­hét évig lappangott kiadatla­nul, lomok között, egy divány aljában. 1947 végén jelentette meg először a Magyar Kom­munista Párt kiadója, a Szikra. Nem érdektelen olvasmány, ám tragikus, sötét , könyv: munkanélküliségről szól, sze- islemrői is. »-Füstölt szalonna Sándor Kálmán és oltári szentség« című feje­zetében ma sem találok semmi vallást sértőt. A könyv azon­ban olyan sötét, hogy én még a humorát is gyászosnak tar­tom. Ám nem szerénykedek: tudom, hogy annak a kornak jelentős dokumentuma marad és fogyatkozásaival együtt nemzeti irodalmunk része. Huszonnyolc esztendeje író­dott, egy magyar író első könyve — és nem sárgult meg, nem avult el máig sem. Alak­jai, konfliktusai ma is hatnak s cselekményének fordulatai a valóság. az idő kemény próbá­ját megállták. Mai érzésem szerint azonban az alakok ön­tudatának s a perspektívájá­nak egy árnyalattal nagyobb hangsúlya nem ártott volna. Az új kiadást mégis átdol­goztam: stílusának — akkori­ban divatos — modorosságait, eredetieskedéseit lefaragtam, enyhítettem. Mindez megnehe­zítette eddig a könyv olvasha­tóságát s talán ez volt egyik oka, hogy első kiadásának nem volt megfelelő visszhangja. Egyéb mondanivalóm nincs is. A könyv álljon helyt önrfíá- gáért, a kritika s a közönség előtt. A könyv díszes köntösé­ért a Magyar Helikon kiadó­nak mondok köszönetét. * * * Budapest elővárosának és a nagyváros lakosainak életét idézi fel az író a világgazda­sági válság évében. Hősei: a koldus és a munkás, az ügy­nök és a tönkrement kistőkés a létbizonytalanság légköré­ben vergődnek. Az író ebben a több, mint huszonöt éve megírt regényében nem mutat kiutat a reménytelen sorsiból, de olyan művészettel jeleníti meg hőseit és korukat, hogy a fiatal nemzedék megismeri rajtuk keresztül apáinajc' éle­tét. A komor témát szívet vi- dámítóan szövi át meg át Sándor Kálmán sajátos, fa­nyar iróniája. A regényt Háy Károly 20 eredeti linóleum- metszete illusztrálja, Illusztráció Sándor Kálmán *»A Ie^snv- '»'•*'**» psyten­öcje • című mű véből Molnár (KMTE) nyerte az asztalitenisz tizekbajnokságát A Somogy megyei Asztalitenisz Szövetség rendezésében bonyolí­tották le Somogy 1958. évi férfi asztalitenisz tizekbajnokságát. A versenyen valóban legjobb asztali- teniszezőink álltak rajthoz. S a szép számú érdeklődő jó néhány izgalmas mérkőzésnek lehetett szemtanúja. Színvonal tekintetében elégedettek lehetünk a versennyel, amelynek során a feltörő fiatalság nem tudta elhódítani az Kisebb, tapasztaltabb játékosoktól a győ­zelmi trófeát. Ezt tükrözi egyébként a végső bajnoki sorrend is. A fiatal, még tapasztalatlan asztaliteniszezőink a táblázat második felében helyez­kednek el. Az elsőséget egyébként Molnár Imre, a KMTE versenyzője szerez­te meg, aki minden ellenfelét le­győzte. Androsits Imrének nagy versenytapasztalata elég volt ah­hoz, hogy biztos második legyen. A Textiles asztaliteniszezök ered­ményei azt mutatják, hogy a Tex­tilműveknél érdemes volna való­ban életre kelteni ezt a szakosz­tályt. Egyébként igazi meglepetés nem született, általában az esélye­sek győztek és a várakozásnak megfelelően alakult ki a tizekbaj- nokságának sorrendje, amely a következő: 1. Molnár Imre (KMTE) 9 gy, 2. Androsits Imre (KMTE) 8 gy, 3. Műdig József (K. Textiles) 6 gy, 4. Bérdi József (K. Kinizsi) 6 gy, 5. Végh János (KMTE) 5 gy, 6. Végh József (K. Textiles) 3 gy, 7. Kiss Sándor (KMTE) 3 gy, 8. Vámosi Ferenc (Tanítók.) 2 gy, 9. Gyerák Ferenc (K. Kinizsi) 2 gy, 10. Balogh János (K. Kinizsi) 1 gy. A eukorgyári labdarúgók kerültek a* élre a ssakmaköxi labdarúgó- bajnokságban Egyre nagyobb érdeklődés kíséri a szakmaközi labdarúgó bajnokság küzdelmeit, ahol nemcsak színvo­nal tekintetében jelentkezik javu­lás hétről hétre, hanem a néző­szám is növekszik. Vannak olyan hétköznapi mérkőzések, amikor 500—600 szurkoló biztatja kedvenc csapatát. A hatodik forduló után a K. Textilművek csapata elvesztette vezető pozícióját. A Textilműveket ugyanis megelőzte a Cukorgyár. Igaz. egyelőre jobb gólaránnval, de a vesztett pontok tekintetében is jobban állnak most már Bódi- sék. A VI. forduló eredményei: Keresk. ALk.—Cukorgyár 0:0 Építők—Textilmüvek 2:1 MÁV Fűtőház—Kórház 2:1 Helyiipari V.-Postás 8:2 A táblázat állása: 1. Cukorgyár 5 3 2 _ 14:8 8 2. Textilművek 6 3 2 1 16:8 8 3. Keresk. Alk. 6 2 3 1 8:2 7 4. MÁV Fütőház 5 3 1 1 7:4 7 5. Helyiipari V. 5 2 2 1 13:7 6 6. Építők 6 2 2 2 20:12 6 7. Közalkalmazottak 5 2 1 2 13:9 5 8. Postás 4 2­2 8:12 4 9. Kórház 6 1­2 5:20 2 10. Húsipari V. 6­1 5 5:21 1 SZÓDÁNKAT július 12-én MEGNYITJUK ff Nyitvatartás de. 10 'i, 6,rétéi 19 óráig. K Kaposvári Vfz- és ff Csatornaművek Egy ifjúsági atlétagyőzelem is született Ifjúsági atlétáink közül két női versenyző vett részt a fővárosban egy III. osztályú versenyen, ahol Dani Máiia 13.5 mp-es időeredmé­nyével első lett a 100 méteren. Da­ni az előfutamban 13.4 mp-es ered­ményt ért el. A másik induló, Ka- marell Aliz a magasugrásban 130 em-es eredménnyel a S. helyen végzett. Pamuki (K. Dózsa) sikere az országos serdülőbajnokságon Budapesten rendezték meg az országos serdülő atlétikai bajnok­ság küzdelmeit, amely versenyen három kaposvári atléta vett részt. Atlétáink közül a sokoldalú tehet­ségű Pamuki kirobbanó sikert ért el. Az 1000 méteres futásban a Dó­zsa fiatal atlétája (aki egyébként azonos a vívó Pamukival) első lett. Pamuki a második időfu~amban indult és itt 2:43.8 perces ered­ni énnyel fölényesen győzött. E g5rőzelem elég volt az országos el­sőséghez is. Ugyancsak 1000 méte­ren indult Zanati, a K. Petőfi at­létája a harmadik időfutamban. Zanati ugyan első lett futamában 2 perc 52 mp-es időeredményével* ez azonban csak a 7. hely elnye­réséhez volt elégendő. A súlylökésben is rajthoz állt egy kaposvári sportoló, Szorg, a K. Petőfi atlétája, aki az 5 kg-os súllyal 12.83 métert dobott. Ezzel azonban 9. lett a 63 induló között. Meglepetések az NB I. hétközi fordulójában Jő néhány vaskos meglepetés akadt a szerdán lejátszott NE I-es bajnoki mérkőzéseken. Ki hitte volna azt, hogy a Komlói Bányász a Népstadionban kétvállra teríti a Flamengót verő Újpesti Dózsát. A Diósgyőr MTK elleni győzelme is meggyilkolta volna a totózókat, ha totómérkőzés lett volna. A szerdai forduló eredményei: Komló—Újpesti Dózsa 1:0 Ferencváros-Tatabánya 2:2 Vasas—Szeged 4:0 Csepel-Pécsi 1:1 Diósgyőr—MTK 2:1 Szombathely-Salgötarján 4:1 Bp. Honvéd—Dorog 5:1 A labdarúgó bajnokságban egyébként a 23. forduló után a Budapesti Honvéd csapata került az élre. E bajnokság során először előzi meg a Honvéd együttese jobb gólarányával az MTK és a Ferenc­város csapatát. Mindhárom együt­tesnek egyaránt 30-30 pontja van. A további sorrend: 4.. Tatabánya 27 p, 5. Vasas 24 p, 6. Salgótarján 23 p, 7. Újpesti Dózsa 22 p, 8. Szombathely 22 p, 9. Diósgyőr 22 p, 10. Csepel 21 p, H, Dorog 21 p, 12. Pécs 15 p, 13. Komló 14 p, 14. Szeged 13 p. K. KINIZSI-DÉLNYUGATI HONVED VÁLOGATOTT barátságos labdarúgó mérkőzés lesz vasárnap délután a Kinizsi­pályán. A jó erőket felvonultató délnyugati honvéd válogatott ellen a Kinizsi két-három próbajátékost is szerepeltet csapatában, akikkel esetleg a következő bajnoki évbdtt szeretne erősíteni csapatat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom