Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-04 / 156. szám

Péntek, 1958. július i. 4 SOMOGYI NÉPLAP a Időszerű teendők a háztartásban A MOLYTALANHASRÓL Tapasztaltabb házi asszonya­ink többféle módját ismerik a molytalanításnak. Mindenek­előtt a szekrények gondos moiytalanítására kell töreked­nünk, mert a ruhák molytala- nítása semmit sem ér, ha a szekrények sötét sarkai, repe­dései a molytenyészet meleg­ágyaivá válnak. A jól záródó székién yek ben se bízzunk meg, azokat is a leggondosab­ban molytalanítsuk. Erre al­kalmas szer a terpentin. Ter­pentines ruhával kell a szek­rény belsejét jól átdörzsölni úgy, hogy a terpentin a szek­rény repedéseit is mindenütt érje. Ezért a szekrények moly- talanításának egy másik, szin­Süssünk-főzzünk Túrós karikák 20 deka túrót, 20 deka liszt­tel kis tejben oldott egy deka élesztővel, két tojás sárgájával, négy deka margarinnal és ke­vés sóval összegyúrunk és jól kidolgozunk. Letakarva fél­órát hagyjuk kelni. Félujjmyi vastagra kinyújtjuk és vizes­pohárral kivágjuk, közepét pá­linkás pohárral kilyukasztjuk. Forró zsírban kisütjük és me­legen, vaníliás cukorral meg­szórva tálaljuk. Túrótorta Piskótatésztát sütünk 6 to­jásból, nagy tepsiben, és ha kihűlt, három csíkra vágjuk. A túrót áttörjük és ízlés, szerint cukrot, 2 tojás sárgáját, 5 deka vajat, vaníliás cukrot és kevés reszelt citrom- vagy narancs­héját adunk hozzá. A .piskóta­csíkokat ezzel a töltelékkel megkenjük, egymásra rakjuk, és kívülről is bevonjuk. Rum­ban áztatott mazsolaszemmel szórjuk be a tetejét és hidegre tesszük. Töltött karalábé zsemlével Hozzávalók: 8—10 db gyen­ge karalábé, 2 zsemle, 3 tojás, 2 dl tejfel, 8 dkg zsír. A meghámozott karalábét gyenge sósvízben puhára főz­zük, leszűrjük, a tetejüket le­vágjuk, és belsejüket jól kifúr­juk. Töltelék: a zsemléket tej­ben megáztatjuk, jól kicsavar­juk, villával széttörjük és 5 dkg zsírban megpároljuk. Hoz­záadjuk még forrón a tojáso­kat, kevés reszelt, pirított hagymát, 1 kanál tejfelt, sót. Ezzel a keverékkel a karalábé­kat megtöltjük. Egy bezsíro­zott tűzálló tálba helyezzük, zsírral vagy vajjal, és tejföl­lel meglocsoljuk és 15 percig sütőben sütjük. Zsírban pirí­tott morzsával tetejét meghint­jük. Tálaláskor előbb még a karalábé levével hígított tej­fölt aláöntjük és mindenik te­tejére mogyorónyi vájdarab.kát teszünk. Vegyes egytál Hozzávalók: fél kg burgo­nya héjában megfőzve, fél kg zöldborsó 2 dkg zsíron megpá­rolva, negyed kg sárgarépa csíkokra vágva és puhára pá­rolva, fél kg borjú- vagy ser­téshús ledarálva és 3 dkg zsí­ron megsütve, 3 dkg lisztből, 3 dkg zsírból, 2 dl tejből készült fehérmártás és 2 tojás. Egy tűzálló tálban a burgo­nyát, a sárgarépát, a zöldbor­sót hússal soronként összerak­juk. A fehérmártást a két to­jással elkeverjük, leöntjük, villával mélyedéseket készí­tünk az anyagba, hogy a már­tás mindenüvé behatoljon. Sü­tőben addig sütjük, amíg tete­je megpirul. \ Kelkáposzta rizzsel összerakva Hozzávalók: 1 kg kelkáposz­ta, 12 dkg rizs, 4 dkg zsír, 2 dl tejfel. A kelkáposztát cikkekre vágva sósvízben megfőzzük, le­vét leszűrjük (amit levesbe el­használunk), a rizst 2 dkg zsí­ron megpároljuk, s a kelká­posztával bezsírozott tűzálló tálba rétegenként összerakjuk, a káposztát gyengén zsírral meglocsoljuk és végül az egész­re 2 dl tejfölt ráöntünk. Sü­tőben jól átsütjük. Ugyanez készülhet darált hústöltelékkel Jó, ha tudjuk . .. Élesztőt tartósíthatunk oly módon, hogy teljesen friss, ta­padó, nem morzsálódó élesztőt kis darabokra vágva befőttes üvegbe tesszük és azt friss víz­zel megtöltjük. Sötét, hűvös helyen tartjuk. Két hétig is eláll. Időközben kivehetünk belőle és friss vízzel megtöltve tovább tartjuk. * * * Szeletelni friss kalácsot, friss kenyeret, tortát, meleg vízbe mártott késsel lehet szé­pen. A vizet le kell a késről csorgatni, de nem szabad meg­törölni. Hasznos tanácsok háziasszonyoknak Befőzések — A befőttek kigőzölése (duu*ztolás) tén hatásos módját ajánljuk: az ecettel való molytalaní- tást. Az ilyen eljárásnál az ecetet fel kell forralni, s a forró ecet­tel kell a szekrény belsejét jól átdörzsölni. Külön probléma a ruhák és szőnyegek molytalanítása. Sokan azt tartják, hogy ele­gendő, ha a ruhákat gyakran átkeféljük, szellőztetjük, na- poztatjuk. Pedig ez nem min­den esetben elégséges, különö­sen, ha a szekrényben szőrmé­ket is tartunk a ruhák között. Mindenesetre az első feltétele minden más eljárásnak, a ru­hák gyakori szellőztetése és kefélése. A vastagabb holmi­kat — télikabátokat, posztó­anyagokat, szőnyegeket — so­hasem szabad huzamosabb használat után porolás nélkül szekrénybe tenni. A szőrmebélések, bundák, sapkák molytalanításának és nyári raktározásának leg­biztosabb módja a következő: fecskendezzünk be csomagoló­papírt, vagy ennek hiányában újságpapírt terpentinnel. Az­tán a gondosan kikefélt és ki- szellőztetett szőrmét a terpen­tines papírba csavarjuk bele, s tegyük vászonzacskóba, s így akasszuk a szekrénybe. A másik, nagyon hatásos ro­varirtó szer a quassia. Oldatát, amelyet a molytalanításhoz használunk, a következőkép­pen készítjük: 1 kg quassiát felöntünk annyi vízzel, ameny. nyi azt teljesen ellepi. Azután ezt felfőzzük úgy, hogy minél sűrűbb oldatot nyerjünk belő­le. Ezzel a lehűtött quassia-ol- dattal kell aztán a ruhákat ala­posan átkeíélni, természetesen | ezt is csak gondos portalanítás után. Ugyanilyen eljárással kezelhetjük a perzsaszőnyegeket is. Ezeket azonban — különö­sen a perzsaszőnyegeket — nem elégséges egy évben csak egyszer quassiázni, mert ezek könnyebben hozzáférhetők a moly számára. Egyet azonban sohase fe­lejtsünk: a leghatásosabb molytalanítás is késő, ha a | moly már belekapott a számá- ^ ra olyan kedves gyapjú-, vagy szőz-meanyagba. Ezért fontos, j hogy gyakran nézzük meg a ruhákat, s az évi párszori molytalanítás mellett sohase fe­ledjük el a ruhák porolását, szellőztetését. Nyáron, a bő gyümölcs- és zöldségtermés idején gondoljunk a szűkös és téli napokra. Főzzünk be minél több gyümölcsöt. Gazdag vitamin, cukor, ásványisó tartalmuk főleg a fejlődő gyenriekek egészséges táplálkozásánál fontos szerepet játszik. Reggel, tízóraira, uzsonnára, vagy vacsorakiegészítőnek egy ka­nál gyümölcsíz, vagy néhány szem befőtt az emésztésre igen jó hatást gyakorol, mind a gyermekeknél, mind a felnőtteknél. Kevesebb pénzt költsünk cukorkára, csokoládéra, többet gyümölcsre, befőttre. Ez legyen irányadó a gyermekek élelmezésében. Ha beteg van a háznál, az eltett gyümölcs mindig udítöleg, hűsítőleg hat a betegre. A mindennapi főzésünket is változatossá tehet­jük gyümölcslevesek, mártások és gyümölcs- ■ ízekkel töltött sütemények készítésével. Gon­doskodjunk már jó előre a befőzések köitsé- I gélnek fedezéséről. I Változatossá tehetjük konyhánkat, ha a zöldfőzelékek eltevéséről és tárolásáról gon­doskodunk. A befőzéssel eltett főzelékféléknek az az előnyük, hogy előkészítő munkákat nem kell velük végezni és igen gyorsan elkészít­hetjük. Dunsztolásra legalkalmasabb a gőzölő fazék, Melynek alja rácsozattal van ellátva és jól zár­ható. Ha ez nincs, hogy az üvegek el ne pattan­janak, farácsot, vagy átjuggatott deszkalapot helyezünk a fazék fenekére. A fazékba any- nyi vizet öntünk, hogy az üvegeket háromne­gyed részig ellepje. Az üvegek közé helyez­zünk ruhát, vagy papírost, hogy egymáshoz ne ütődjenek. Ha az üveg tartalma meleg, ak­kor hideg vizet öntsünk rá. A gőzölő fazekat jól fedjük le. A gőzölés ideje minden gyü­mölcsnél változik. Egyes befőzési eljárásoknál száraz gőzt használunk. Ilyenkor a forró üve­geket főzőládába, vagy párnáit közé rakjuk és kihűlésig ott hagyjuk. Gőzölés után az üvege­ket töröljük szárazra és a celofán kötözést fedjük be egy réteg selyem-, vagy újságpa­pírral, mert a celofánt a légy vagy a darázs átszúrja és a levegő behatoláséval az üveg tartalma megromlik. Az üvegekre ragasszunk kis címkét, írjuk rá a készítmény nevét és az évszámot. Az üve­geket szellős, száraz helyen tartsuk. A gyümölcsök befőzéséhez cukrot haszná­lunk, amelyre a legalkalmasabb a kocka- és kristálycukor. A cukor mennyisége a készít­mény fajtája és a gyümölcs cukortartalma szerint változó. A gyümölcsöt mindig tisztított, hámozott, áttört állapotban mérjük, és ehhez számítsuk a szükséges cukormennyiséget Gyümölcsízek, lekvárok Ha a gyümölcsöket áttört, vagy ledarált állapotban, cu­kor hozzáadásával főzzük és sürítjük, kapjuk a gyümölcs­ízt, vagy lekvárt. Nagyobb cu­kortartalmú gyümölcsöket, mint a szilva, érett alma, cu­kor hozzáadása nélkül is sűrít­hetjük. Azonban a gyümölcs­ízek értékét a cukor hozzáadá­sa nagy mértékben emeli. Általánosságban minden gyümölcsíznél az eljárás egy­forma. A gyümölcsíz készítésére a legérettebb gyümölcsö­ket válogassuk ld, mert azoknak a legmagasabb a cukortartalmuk, és ez cukortakarékosságot is jelent. A gyümölcsíz készítésé­hez másodrendű gyümölcsöket is használhatunk, de a rothadt, penészes részeket eltávolítjuk. Bő vízben, jól megmossuk és szükség szerint hámozzuk, vagy hámozatlan állapotban dolgozzuk fel. Egyszerű gyü­mölcsöket, mint eper, málna, ribizli, szeder áttörjük szőir- vagy rozsdamentes szitán, a cseresznyét, meggyet, barac­kot kimagolva ledaráljuk. A gyümölcsöket előbb cu­kor nélkül főzzük a kí­vánt sűrűségre és azután adjuk hozzá a cuk­rot, 20-tól 60 dekáig, ahogy a gyümölcs édessége megkíván­ja. A cukorral állandó kavarás mellett 30—40 percig főzzük, amíg a kavarókanálról sűrűn, lassan egybeállóan esik le, vagy hideg tányérba cseppent­ve nem folyik szét, hanem egy­be áll és bőrösödni kezd. Ha a lekvárt cukorral sokáig főz­zük, a cukor benne megbámul, karamellizálódik és a gyü­mölcs jellegzetes ízét és zama­Cseresznye■ A gyümölcsöket kiválogatva, jól megmosva, kimagvslljuk és ledaráljuk. Cukor nélkül ad­dig főzzük, amíg levének nagy részét elfőtte, vastag vonalat hagy maga után. Egy kg cse­resznyéhez 30—40 deka cukrot, egy kg meggyhez 60—80 deka cukrot adunk, amivel kb. 30 percig főzzük. Forrón töltjük üvegekbe. tát megváltoztatja, színe söté- tebb lesz. A lekvárt forrón, előmele­gített üvegekbe töltjük. Az üvegeket fém tálcára, vagy tepsibe helyezzük (ami a mele­get elvezeti), és úgy öntjük be­le a forró lekvárt. Huzatmen­tes helyen dolgozzunk, mert a huzattól is elrepedhetnek a forró üvegék. A gyümölcsízeket üvegekbe töltés után nem kötjük le azonnal, hanem csak betakar­juk és másnapig így hagyjuk, amíg teteje bebörösödik. Ki­hűtve lekötjük és száraz, szel­lő* helyen tartjuk. és meggyíz Izletesebb a lekvár, ha a két gyümölcsöt együtt, vegye­sen készítjük, ilyenkor keve­sebb, kb. 40—50 dkg cukrot számítunk egy kg vegyes gyü­mölcsre. Ha valaki a darabos lekvárt nem szereti, áttörheti szitán. Ékkor a gyümölcsöt előbb kevés víz hozzáadásával puhára főzzük, és ezután főz­zük el. Hogyan akarta a kupec megállítani a napot? H< Közvéleménykutatás a gyermeknevelésről Amerikában kösvéleménykuta- tást folytattak azzal kapcsolatban, hogy mi a helyesebb: ha a gyer­mekeket szigorúan nevelik, vagy ha lazább gyeplőre engedik őket. Ó-kínai családi történetek Vang asszony találkozik ba­rátnőjével. — Hogy vannak a gyerekek? — kérdi Li asszony. — A fiam — feleli Vang asszony — szorgalmas, mint mindig és sok örömet szerez nekem. De felesége, a menyem — folytatja dühösen — állan­dóan bosszant. Mindig elcsen valamit az éléskamrából és elviszi anyjának. — És a lányod? — kérdezi a barátnő. — Oh, a kedves gyerek — feleli Vang asszony sugárzó arccal —, ő mindent elkövet, hogy segítsen nekem. Ami élelmiszert az anyósánál talál, titokban elcseni számomra. Csang urat nagy veszteség érte. Csinos, fiatal felesége meghalt. Nagyon szomorú volt. fiirt és panaszkodott. Eljöttek barátai, hogy vigasztalják Jüng-Meng a szomszédasszony a fülébe súgta: — Csang, miért vagy szomorú? Hozzád adoma lányomat. A többiek is neki igéitek lá­nyukat. Szóval Csang több ajánlatot kapott. Újra megnő­sült és minden ment a meg­szokott útján. Később Csang urat újabb veszteség érte. Megdöglött a szamara. Le volt sújtva. Sírt és panaszko­dott. Eljöttek barátai és szom­szédai, hogy vigasztalják. De j Csang vigasztalan volt. «Ami­kor a feleségem meghalt — zokogta —, már a sírnál a fü­lembe súgták, hogy szereznek helyette másikat. De most sen­ki sincs, aki egy másik szama­rat akarna adni. Ez a veszte­ség pótolhatatlan.« A közvéleménykutatásbó) kiderült, hogy az úgynevezett -elkényezie- tett« gyermek sok tekintetben életrevalóbb. A Daily Herald is felvetette ol­vasói előtt ezt a problémát és a válaszok zöme megegyezett az amerikai véleményekkel. C. Glba asszony Kentböl a kö­vetkezőket írta: -Tegyék a fiata­lok azt, amit akarnak, természe­tesen az ésszerűség határain be­üli. A gyermek, aki szabadságot élvez, önállób lesz, és bízni fog szüleiben. A túlságos szigorú szü­lök gyermekei gyávák és félel­mükben hazudósnak. Sohasem bántam meg, hogv két lányom­nak szabadságot adtam. Boldogok, népszerűek és bátrak.« A walesbari Mrs. Florence Wells ígv ír: -A gyermekeknek szüksé­gük van bizonyos mérvű fegye­lemre. Ezt a gyermekek értékelik Is. De amikor csak lehetséges, en­gedély ezni kell azt, hogy szaba­don döntsenek és szabadon cse­lekedjenek. Mindenekelőtt meg kell Indokolni a gyermeknek azt, ha valamit megtagadunk tőle.« Egy londoni volt tanár vélemé­nye a kővetkező: -Otthon sok gyermeket a régi szigorú rendszer szerint nevelnek. A gyermekek az iskolában nagyobb szabadságot él­veznek. A kétféle nevelési rend­szer összeütközésbe kerül egy­mással és megzavarja a gyerme­ket. A szülők nem szeretik az új nevelési rendszert, mert ez bo­nyolultabb, mint a régi«, Mrs. I— D. Cook viszont így vélekedik: -Fegyelem nélkül a gyermek elkényeztetett szörnnyé válik, akit senki sem szeret. Van egy arany középút, de az okosan j alkalmazott fegyelem döntő fon-1 tosságú.« I ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gaz­dag kupec. A béreseit kora hajnaltól késő estig dolgoztat­ta, még egy perc pihenőt sem engedélyezett nekik. Amint a nap alászáll, szétszélednek a béresek éjszakai nyugovóra, miközben a kupec mérgében sehogy sem találja helyét: »Hát miért fizetem én nekik a sok pénzt? Még alig dolgoz­tak valamit, aztán máris aludni mennek.« Egyszer fejébe vette, hogy új házat épít. Felfogadott né­hány ácsot, de kikötötte, hogy naponta fizeti a bérüket. Azt forgatta a fejében: »Fel- épittetem velük a házat egy nap alatti Igen ám, de ho­gyan? Mit csináljak, hogy mi­nél később legyen vége a nap­nak?« Útra kelt a kupec, hogy megkeresse azt a bölcs em­bert, aki meg tudná őt taní­tani erre a furfangra. Azonban bárhol kérdezős­ködött, senki se tudott vála­szolni. Egyik azt mondta: »Nem tudom!«, a többiek meg kinevették. Addig ment, mendegélt a kupec, míg egy kis faluba nem ért. Itt élt Lapso Pe- duny, a csavaros eszű tréfa­mester. Amikor Lapso meglátta a kupecet, nyájasan megkérdez­te: — Mi szél hozott erre, ahol a madár sem jár? Miben le­hetnék szolgálatodra? — Azt az embert keresem, aki meg tud tanítani engem arra, hogyan lehet a napot meghosszabbítani. Tenger ba­jom van a béreseimmel, alig kelnek fel, már fekszenek is lefelé. En meg aztán fiz l sem a bérüket, etessem, ru házzam őket! — Ajajaj! — szömyűlködik Lapso Peduny. — De jó, hogy épp hozzám vezérelt a jó szellemed. Majd segítek én a bánatodon. Tüstént megtanit- lak arra, hogyan hosszabbít­hatod meg a napot. Nem olyan boszorkányság az egész! (UDMURT NÉPMESE) »No várj csak, te pókhasú! — gondolta közben Lapso magá­ban. — Most megbüntetlek vi­lág kapzsija. Életed végéig megemlegeted, úgy nevetsé­gessé teszlek!« ff evezette a kupecet a házába és az asztalhoz ültette. — Mindjárt elárulom a nagy titkot, csak először fi­zess a jó tanácsért! — Mondd csak el nyugod­tan, ne félj. nem leszek fukar, bőkezűen megfizetem fárado­zásod! — felelte a kupec mo­hón. — Figyelj akkor jól a sza­vamra. öltözz fel olyan me­legen, ahogy csak tudsz. Vedd fel az inged, az ingre a mellé­nyed, mellényre a kabátod, kabátra a bundádat, fejedre húzz kucsmát, lábadra halina csizmát, kezedre jó meleg kesztyű*. Amikor felöltöztél, fogj egy éles villát, mássz fel a legmagasabb fa tetejére, ülj a legfelső ágára, s állítsd meg az égen villáddal a napot. Meglásd, nem tud elmozdulni. Addig nem nyugszik le a nap, amíg te nem akarod. Megér­tetted? — Értem, értem, hogyne ér­teném — örvendezett a kupec. — Majd megmutatom a bére­seimnek, hogy nem szórom hiába nekik a fizetést. Köszö­nöm a jó tanácsot. Gyere el ünnepkor, ihatsz az egészsé­gemre egy pohár pálinkát! Haza ballagott a kupec, s gy szólt a béresekhez: — Holnap mindaddig dol- loztok, mig a nap le nem négy!-Majd én gondoskodom róla, hogy ne menjen le ha­mar! Visszatartom mindaddig, mig a házam fel nem épül« — morfondírozott a kupec. ff cggel magára vette az ingét, az ingre a mel­lényét, a mellényre a kabát­ját, kabátra a bundáját, fejé­be kucsmát húzott, lábára ha­lina csizmát, kezére jó meleg kesztyűt, fogta a villát, s fel­mászott a legmagasabb fa te­tejére. Nézik az emberek szájtátva, csodálkoznak azon, amit a kupec csinál, sehogy sem ér­tik, mit eszelt ki. Ű meg csak ül, csak ül az ágon, magasra tartott villá­val. — Hé, emberek! Senki sem hagyhatja abba a munkát ad­dig, amíg én innen le nem megyek. A béresek egy szót sem szóltak, hordták a gerendá­kat, fűrészelték, vágták, gya­lulták, a kupec meg tovább is óit gunnyasztott a fán. Kezé­ben a villa, fél szemmel ál­landóan a napot leste. A nap meg egyre erősebben perzselte a hátát. Olyan me­lege lett egyszerre, hogy a verejték patakokban ömlött róla. Lepillantott a fáról, hogy megnézze, ugyan, mit csinál­nak a béresei, de azok még most is nagyban fűrészeltek, faragtak, gyalultak. Már az idő dél felé járt, a kupec úgy elbágyadt, úgy megizzadt, hogy a villa is majd kiesett a kezéből. — -Jaj, mikor lesz már vé­ge a napnak — sopánkodott. — Csak vége lenne már, mert mindjárt megsülök... Életemben nem láttam ilyen hosszú napot!« Sehogy se bírta tovább. Le­hajította a villát a földre, nagynehezen lemászott a fá­ról. — Ugyan miért állítanám meg a napot — mondta a bé­reseknek. — Hadd menjen a maga megszokott útján. Hazavonszolta magát, de majd összecsuklott a kimerült­ségtől. A környező összes falu- ban megtudták a ku­pec csúfos kudarcát, s jót ne­vettek az ostoba kapzsin. A kupec meg szégyenében ki se mert bújni a házából. Fordította: LAJOS GÉZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom