Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-03 / 155. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. Július 3. Utat javítottak társadalmi munkában (Tudósítónktól.) Ujj Kálmán marcali földmű­ves nemrégiben felkereste a községi tanács elnökhelyette­sét, és kérte, hogy a Gyóta- puszta felé vezető, egyébként is elhanyagolt, de az esőzések­től csaknem használhatatlan­ná vált dűlőutat a tanács ja­víttassa meg. — Igen ám, de miből? Erre jelenleg nincs anyagi fedeze­tünk — válaszolta Kovács László elnökhelyettes. — Ha­nem, tudja mit? Fogjanak ösz- sze az érdekelt parasztok, és közös erővel végezzék el a ja­vítást. Természetesen a mi se­gítségünkkel — tette hozzá. A következő percben már az asztal fölé hajolva közösen ír­ták össze kiknek a földjéhez vezet az említett út. 86 név ke­rült papírra, akiknek értesíté­sét a mezőőrökön, hivatalsegé­deken keresztül és dobszó útij án még aznap délelőtt megkezd­ték. Másnap már öt ven ember dolgozott az erősen megrongá­lódott útszakaszon. A követke­ző nap bekapcsolódott az ugyancsak érdekeit marcali erdészet is. Három napi mun­ka után, ha nem is simává, de biztonságosan járhatóvá tették a fontos dűlőutat. A javításnál ott szorgalmaskodtaik Pintér Géza, Szép István és Szaibó Ist­ván tanácstagok is, akik nem­csak a munkából, hanem a szervezésből js példamutatóan kivették részüket. Sajnos, nem volt ott minden érdekelt földtulajdonos. Nem jött el Mazzag József sem, aki pedig elég gyakran jár tekin­télyes darab földjéhez ezen az úton. ö és jónéhány társa nem vették ki részüket a közös munkából, de szénájukat, egyéb terményeiket minden lelkiismeretfurdalás nélkül hordják haza a többi paraszt összefogásával megjavított úton. A képviselőcsoport tervei A megyei képviselőcsoport tagjai a legutóbbi országgyű­lés után elhatározták, hogy a választóikkal való szorosabb kapcsolat megteremtése végett a szokásos csoportgyűléseket ezentúl nem a megye székhe­lyén, hanem valamelyik falu­ban, vagy termelőszövetkezet­ben tartják meg. A termelőszövetkezetekkel kapcsolatos problémák, vala­mint a 3004-es rendelet hatá­sának megbeszélésére legköze­lebbi ülésükre a csurgói Zrí­nyi, vagy a balatonöszödi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetben kerül sor. A kaposvöl- gyi állattenyésztésnek a 3 éves terv során igen nagy jelentő­sége lesz, s az itt megoldásra váró kérdések alaposabb meg­ismerésére a somogyi képvise­lők ugyancsak tartanak cso­portgyűlést, ahol a legjobb ál­lattenyésztő gazdákkal beszé­lik meg a tennivalókat. Sátrak az ufea forgatagában Vasárnap óla új jelenség látható az utca megszokott életében. A könyv is­mét kitelepedett a járdára, közelebb a járókelőkhöz, hogy szép szavakkal újabb barátokat szerezzen magának. A sátrak­nál időző ember né­ha úgy tűnik, mintha megpihenne a köny­vek alkalmi oázisá­nál. Van, aki bátorta­lanul, féloldalt néze­geti a számára ten­gersok könyvet, de vannak — s ez a többség — akik már egy kicsit a gazda szemével vizsgálják a termést. Melyiknek kell jobban a könyv­hét? Mindegyiknek. Az elsőnek azért, hogy a szép könyvet ne csak mint árut lássa árcédulával fel­tűzve a kirakatüveg válaszfalán át, ha­nem az utca hétköz- napiságában bukkan­jon a szeme elé a Könyv, melyről érzi, hogy ezt meg kell vennie. Hisz a több­ség, a könyvet nél­külözni nem tudók úgyis rátalálnak arra az újdonságra, ami őket érdekli; Dehát mi is érdek­li az embereket, s az igények merrefelé tartanak? Egyik új könyvba­rát így fogalmazta ezt meg: — Csak iga­zat és szépet írjanak a könyvben, az a jó. Ennek a jegyében fogyott el már a meg­nyitás másnapján Stendhal örökértékú regénye, a Pármai kolostor, s ezért ke­resik igen sokan He­mingway: A folyón át a fák közé című új regényét is. A mai magyar irodalomból pedig Mesterházi Lajos novelláit vit­ték a legtöbben a könyvnapi újdonsá­gok közül. S ha az előbb az írás igazságát emlí­tettük a könyv szere­tettnek kritériuma­ként, különösen vo­natkozik ez az élet­regényekre. Mindkét kaposvári könyvsá­torban állandóan ke­resik az életrajzi re­gényeket, mint ahogy minden korú és tár­sadalmi helyzetű ol­vasó szívesen mélyül el az útleírások iz­galmasan gyönyör­ködtető világában. Ma például már hiánycikként jegyez­hetjük fel a könyv­napi újdonságként megjelent Hét év Bo­líviában című köte­tet. Míg itt a más tájak, emberek élete és szokása vonzza az olvasót és serkenti őt újabb és újabb útle­írásokat keresni, ad­dig igen sok könyv- barát előtt egy le­tűnt élet borzasztó képe jelenik meg. A Kossuth Könyvkiadó sátrában ugyanis egy koncentrációs tábor szörnyűséges életé­ről szóló könyv, a Halálgyár az egyik legkeresettebb ol­vasnivaló. Sokféle ember, sok­féle igény — zárhat­nánk le könyvheti ta­nulságul, de hozzá­tehetjük még, hogy az olvasók igényei kielégíthetők. S az idei könyvhét is azt igazolja, hogy könyv­kiadásunk igen sokat tesz ezért, s a vala­mennyiünk közös cél­jáért: a kiművelt em­berfő megvalósításá­ért K. E. Reggel a takarító asszo­nyunk tűzrakás előtti veder­csörömpölése ébresztett, mint mindig. De ebbe a megszokott zajba belevegyült valami, job­ban oda kellett figyelni, ha­bár még fogott az álom és ilyenkor a legjobb percekre visszamerülni bele. Az abla­kom előtt, a folyosón sétált, inkább topogott valaki. Lé­pett egyet-kettőt, megint to­pogott. Elkezdett a szívem he­vesen dobogni. Ki az ágyból, fel a melegítőt, ujjaimmal vé- gigboronáltam a hajam és már nyitottam az ajtót. Peti volt összefagyva, piros orral. Behúztam magam után és leültettem. Nem szóltam egy szót sem. Elkezdtem gyor­san a rendcsinálást a szobá­ban. Ekkor megszólalt: — Tessék kérdezni — mond­ta halkan. — Mit kérdezzek? — Hát., tessék csak kér­dezni. Néztem a gyereket. —< Jól van Peti, de hátha megint nem rqpndasz igazat. — Tessék megpróbálni. —■ Te vetted el a pénzt? — Igen. — Hol van? Nem felelt, hanem oldaláról előrehúzta a vászontarisznyá­ját, kotorászott benne, azután elébem tette a pénzt, száztíz forintot. Tehát tizet költött el belőle. — Mit csináltál a többivel? — Kenyeret vettem rajta, meg tepertőt. Egy darabig még hallgatott, uzután még hozzáfűzte: — De nem lopok többet.-— Ezt nem kértem tőled, feti. Nagy szó ám ez és ami a legnagyobb benne, az, hogy meg is kéne tartani. — Nem lopok. — Máskor is tettél ilyent? — Igen. — Es gondolod, hogy meg tudod tartani? — Nem lopok. Megfogtam a két vállát és közelebb húztam magamhoz. — Idefigyelj, Peti, ezt a pénzhistóriát elintézzük. A hiányzó tíz forintot én hozzá­teszem és visszaadjuk Sánta Birinek... Ismered Rezi né­niéket? Igen? Tudod, hogy nincs gyerekük. En azt szeret­ném, ha ők téged örökbe fo­gadnának, de tudod, hogy ezt csak hogyan lehet. Ilyen eset többet nem for­dulhat elő. Milyen jó dolog lenne, Peti. Kapnál szép ru­hát, cipőt és ha jó gyerek len­nél, szeretnének. Mit szólsz hozzá? Tehát megpróbálod? Peti hallgatott egy dara­big, aztán hirtelen elhatáro­zással, öregesen, mosolyogni- valóan kezet nyújtott. Kezetfogtunk és én nagyon boldog voltam. * * * Peti mostanában már szor­galmasan járt iskolába, de nemcsak hogy járt, nem is késett el. Mert bizony eleinte egy órás késések is előfordul­tak nála. Tehát ment minden, mint szokott. Gyúrtuk a számtant becsülettel, gyűltek a jegyek az osztálykönyvben, jó\ gyen­gék, még gyengébbek, válto­zatosan. Hát ha dicsekedni nem is érdemes velük, de je­gyek voltak. Valami láthatatlan szál kö­tötte hozzám ezt a gyereket, vagy engem hozzá, nem tu­dom, de azt hiszem, ebben az esetben teljesen mindegy. Ha­csak tehette, közelembe sün- dörgölt. A lépcsőn álldogált, az ajtóm közelében. Valahol mindig a nyomomban volt, de ezt olyan szerényen, alig ész­revehetően cselekedte, hogy nagyon meghatott vele. Rezi néni még gyakrabban jött át, mint máskor. Egyszer a nagy tízpercben állt mel­lém a lépcsőre, és éreztem, hogy Petit figyeli. Futballoz­tak a fiúk, még jobban kipi­rulva a hidegben, és Peti fél­rehúzódva nézte őket. Nézte, nézte Rezi néni, de nem szólt. En meg hagytam, csak hány- torgassa magában a dolgot, ízlelgesse, szokjon hozzá. Sze­rettem volna az ügynek Peti miatt gyorsabb menetet adni, de nem lehetett ezzel az öreg­asszonnyal. Rezi bácsi haj- lósabb volt. Ha náluk voltam, ez meg elég gyakran megtör­tént, mert ha már nem mentem át három napig, nagyon meg voltak sértődve, és Rezi né­ni ilyenkor az utcán furcsa, rezgés hangon fogadta a kö­szönésemet. Tehát, ha ott vol­tam, igyekeztem a beszédet Peti körül gombolyítani, de óvatosan, nagyon óvatosan. Vigyázni kell az ilyen gyerek után sóvárgó emberekkel na­gyon. Érzékenyek és gyana­kodik, meg aztán Peti és a körülötte lezajlottak, nem voltak éppen mézesmadzag. Beszámoltam nekik arról is, hogy Petit beraktuk a napkö­zibe. Ingyen kapott kosztot és egész délután a tanulószobá­ban volt. Ezt igen nagy meg­elégedéssel vették tudomásul, KÉTMILLIÓ FORINT NYERESÉGÉRT Párttaggyűlés a kaposvári erdőgazdaságban A KIOSZ NAGYTERMÉ­BEN harci szemle fo­lyik: fél év gazdasági és poli­tikai munkáját veszik számba itt, elemzik és bírálják az eredményekhez vezető utat. Mérlegre teszik: mit hajtottak végre, s mit nem a januári párttaggyűlés programjából. Zöld ruhás emberek, erdészek ülik végig a padsorokat. Nyolcvanegynéhány kom­munista — joggal mondhatjuk — az erdőgazdaság harci ve­zérkara. Az ő vállukon nyug­szik a középsomogyi erdők sok­sok ezer holdjának gondja, ba­ja. Lényegében az ő munkájuk­tól függ: gazdaságosan bán­nak-e a természet, a nép kin­csével, jól sáfárkodnak-e a rá­juk bízott felelősséggel, f''' ELETA FERENC ELV- TÄRS, a párttitkár fél esztendő munkáját vetíti a kommunisták elé. — __ Megteremtettük a p árttagok és a pártonkívüliek jó viszonyát... összébb ková- csolódott a műszaki kollektíva. Eredményesen zárult a téli pártoktatás.:: Magabiztosab­ban dolgozik a szakszervezeti bizottság.. s Aztán a gazdasági eredmé­nyek következnek: a fakiter­melési tervet 114 százalékra teljesítették, a kértnél több fát adtak az iparnak is ... S míg nőtt a termelés, köbmé­terenként másfél forinttal csökkent az önköltség... Ezer köbméterrel több fát vásárol­tak fel a tervezettnél... A költségmegtakarítás fél év alatt több mint 200 ezer fo­rint. Az előirányzottnál na­gyobb területen tudtak erdő­felújítást végezni... A fél év­re betervezett 550 000 forintos veszteség helyett kétmillió fo­rintnál több nyereséget mutat a könyvelés . .. Tavaly ráfize­téssel zárult az esztendő, ha most megfogják a munka vé­gét, következetesek lesznek és a múlt évi hiányokat előidéző hibákat elkerülik, az idei év legalább kétmillió forint nye­reséget hoz. íme, a legfőbb bizonyíték: nem maradt üres szó, amit a januári taggyűlésükön prog­ramba vettek, a kommunisták tudták mozgósítani a dolgozó­kat. Igaz, hogy több felelősség- revonással is járt, de megszi­lárdították a munkafegyelmet A félév végén miár százezer fo­rintnyi összeget oszthattak ki a dolgozóknak jutalom és pré­mium címén. »Kiváló dolgozó« oklevéllel tüntethették ki az arra érdemeseket. ]Íf ARTON TIBOR ELV­lTi a gazdaság fő­mérnöke — akit a pártvezető- ség beszámolója megdicsért és úgy említett, mint akinek nagy része volt a rendteremtésben — elmondta: a kommunisták, ha egységesek és összefognak, minden hiba leküzdésére ké­pesek. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy az erdőgaz­daság 90 fős pártszervezete Rövid kulturális hírek A filmstúdió rendkívüli hír­adót készít a nyár folyamán megrendezésre kerülő úszó Európa-bajnokságról, valamint a birkózó világbajnokság ese­ményeiről. * * * A lodzi filmművészeti főis­kola' hallgatói Antoni Bohd- ziewiecz rendező vezetésével hozzáláttak »A városika« című film forgatásához, amely egy lengyel kisváros egy napjának történetét örökíti meg. A tör­ténet középpontjában a szoká­sos hetivásár áll. * * * Befejeződtek a GYERMEK­VÁROS, című riportfilm felvé­telei. A szakaszos forgatással készült film rendezője Borso­di Ervin. A film a gyermekek fóti otthonának életét mutatja be. de egyéb semmi. Néha már.körzőre való tekintettel ha- mérges is voltam rájuk, hi- marább elkezdte a szokottnál, szén ennek a szerencsétlen kis Fekete gombszeme fénylett, emberkének minden napja po­kol lehetett otthon. Türelemre intettek engem, ami pedig sajnos nem sajátom, és szívó­san egyengettem hozzájuk Peti útját. Változás csak annyiban történt azóta, hogy Berda Ka­riék abba a házba költöztek, ahol Petiék laktak és elfoglal­ták annak udvari részét. így Peti nem egyedül lépegette a hosszú, széljárta utat, de azért ahogy láttam, barátság még­sem volt köztük. Szállingózott az első hő, nem sok, az igaz. Szánkózás­hoz kevés, de annyinak elég, hogy beporcukrozza a vidéket. Az első óra viharosan in­dult. Sánta Biri pityergett a második padban. Sáros volt a képe, és azt a könnyeivel hihetetlen foltokra kente szét. A hótól megvadult fiúk meg­mosdatták. Ez még nem lett volna hiba, hiszen enélkül ho­gyan lenne a tél igazi tél. A hiba a hó mennyiségében rej­lett, amiért is több sár gyú­ródott egy hólabdába, mint hó. így változtatván át Biri arcát térképpé. Hiába, az ügyet tár­gyalni kellett, mivel Biri olyan keserves szipogást vitt véghez, hogy a gyöngébb lelkek kö­rülötte vele sírtak. Még Rajéi Anna is, aki tudvalevőleg a csodálkozáson kívül még ne­vetni is szokott, lehetőleg min­denen. Tehát sírtak, közben félszemmel engem figyeltek, méregetve a hatást és várva a fiúk fejére zúduló ítéletet. Azonban az ügy elszigetelő­dött, és egyre kisebb területre szorult vissza, mivel az egész osztály másra figyelt. Ezt leg- hamarább Rajci Annus vette észre. Abbahagyta a sírást, megdörzsölte a szemét és hát­rafordult. Valaki miággá ki­áltotta a hírt: — András körzőt kapott. Természetesen Andrásfia András már állt a hátsó pad­ban. Máskor is így tett, de a még a haja is felborzolódott a gyönyörűségtől. És már hoz­ta is ki hozzám, meg egy ki­csit közszemlére tenni és ál­talam hirdettetni nagy boldog­ságát. Hát nem is volt akármilyen dolog. Nagy doboz, fekete bár­sonnyal bélelve, benne külön­böző teknőcskék a szerszámok részére. Réz volt az egész készlet, fényes, rengeteg, csu­da mellékletekkel. Még ceru­zahegy tartója is volt. Pesten tanuló, mérnöknek készülő bátyja küldte. Nagyon szép ajándék volt, és értéke még nagyobb, annál is inkább, mi­vel csak jövőre kellett neki, hiszen az idén még nem ta­nultak mértani. Majd megko­pik még az igézete annak. Téma maradt Andrásfia András a körzővel egész órán. Nem győztem a kalan­dozásokat végző figyelmet egy nyájban tartani De annyi hasznom volt belőle, hogy a lányok elfelejtették közben a sárból gyúrt hógolyót. Andrásfia András azután szorgalmasan hordta magával kincsét. Tekintélyes csoportok tömörültek körülötte, néha még a nagyok közül is. és kézről kézre jártak a készlet egyes darabjai, Andrásfia András ékes magyarázatától kísérve. Mint padtársának, Mándi Petinek adatott meg néha, hogy egyes darabokat visszategyen a dobozba. Ez nagy szó volt. Mikor azután kezdtünk erről a rézcsudáról kissé elfelejtkezni, egy nap be­lépvén az osztályba, hihetet­len hangszerelésben sivitott felém a hír: — Ellopták Andrásfia And­rás körzőjét. (Folytatjuk.) MIHÁLYI MARGIT megtette a magáét. De azt is elmondta, hogy nem állhatnak meg ennél a kommunisták, mert a közép-somogyi erdő- gazdaság termőhelyileg ha­zánk legjobbjai közé sorolha­tó, és sokkal többet adhatna az országnak. A kulcs egyedül a kommunisták kezében van. Ezért munkálkodni kötelesisé- günk és egyben pártfelada­tunk is — mondta. A beszámo­ló is hangoztatta annak szük­ségességét, hogy a legparan- csolóbb követelmény most: az erdészek, különösen a kommu­nista erdészek szakmai színvo­nalának fejlesztése. Marton Tibor elvtárs szólt a három­éves tervből adódó különleges feladatról: a nyárfásításról. Fában gazdag országokban is felkarolják a nyárfákat, miért ne ültetnénk minél többet mi is ebből a rendkívül gyorsan növő fafajtából. Vagy egy másik dolog: az erdei maggyűjtés. Sokhelyütt még a kommunista erdészek sem szívesen foglalkoznak ve­le, pedig a csemetenyerés szempontjából igen sokat nyom a latba: van-e elegendő magunk, s nem is beszélve ar- ról, hogy a külföld is jelenté­keny devizát fizet érte. Nem engedhető meg, hogy a lipót- fai erdészek, faár minden lehe­tőségük megvan, a tervezett 300 kiló hársfa-mag helyett mindössze 27 kilót akarnak összegyűjteni. Előrehaladni — a nyeresé­get kiharcolni —, de ez nem je­lentheti azt, hogy közben meg­feledkezünk a tervek végre­hajtójáról: az emberről. Gele- ta elvtárs elmondta: az elmúlt félév alatt 57 baleset fordult elő, ami bizony nem valami dicséretes a baleseti megelő­zést oktatók munkájára, a munkavédelmi feltételek be­tartására. A kommunisták nagy tapsa közben Mihályka Ernő arra figyelmeztetett, hogy a veze­tők jobban bízzanak a kétkezi dolgozókban, hiszen nélkülük ők sem boldogulhatnak. Má­sok — Kiss Imre, Félix Zol­tán elvtársak — a fizikai dol­gozók alacsony kereseti lehe­tőségeit hozták fel: ne nyugod­janak bele ebbe a vezetők, hall­ják meg a munkások vélemé­nyét és tájékoztassák erről a felsőbb szerveket is. J Ö VOLT HALLANI; amilyen emberséggel gondolkodnak az emberek sorsa felől a kommunisták. A pártvezetőség beszámolója fel­vetette az egyik kerületvezető felelősségét, ahol a közelmúlt­ban, még nem tudni, mi okból, 120 köbméter fahiány keletke­zeti;. Ugyanakkor a pártvezető­ség önkritikusan hangsúlyozta saját felelősségét is, mert nem törődtek ezzel az emberrel, no­ha tudtak erkölcsi félrelépései­ről. A pártszervezet nézetét hűen fejezte ki Geleta elvtárs: »■nem belenyugodni a bűnbe, de óvni, vigyázni elvtársain­kat, dolgozótársainkat.-« A tag­gyűlés a vezetőség javaslatára ezzel kapcsolatban határozatá­ban a kommunista személyzeti előadó kötelességévé teszi: be­hatóbban foglalkozzon a ká­derekkel, munkája alfája és ómegája a dolgozó ember vé­delme, megbecsülése legyen, ugyanakkor könyörtelen har­cot folytasson a hibák ellen. Kiterjedt a figyelem a -párt- szervezet segítőtársaira, a szakszervezetre és az üzemi ta­nácsra is. Ugyancsak Marton elvtárs tette szóvá, hogy a 83 tagú üzemi tanács még nem vált a gazdaság gazdájává, el- mélyülten nem foglalkozott az üzem életével, pedig szükség volna mind a 83 üzemi tanács­tag lelkes munkájára. Kovács Kálmán elvtárs arra figyel­meztetett: a pártszervezetben ne váljék úrrá a parancsolga­tás a szakszervezet irányában, mert az csak a régi hibákhoz vezethet. \ Z ERDŐGAZDASÁG pártszervezetének tag­gyűlése többé-kevésibé igyeke­zett a legközvetlenebb felada­tokra mozgósítani a párttagsá­got és minden bizonnyal hihe« tő: harcra, sikerekre buzdító útnak a kezdetét jelentette ez a tanácskozás. V, ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom