Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-03 / 155. szám

•UK“*** Összeállította a Magyar Úttörők Szövetsége Somogy megyei Elnöksége és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága „lassen semmi esszetarióság A RÉPÁSPUSZTAI szö­vetkezet földjén talál­koztam az én kis barátommal, Szöllősi Ferivel, aki a toponári általános istkola felső tagozatá­nak tanulója. Nagyon meg­örültem a találkozásnak, nem is gondoltam arra, hogy ebből a nem várt baráíkozásból nyelvtani problémám adódik, mert a címet tőle kaptam, úgy mondta nekem is. A régi, kedves ismerősök A Magyar Úttörők Szövet­sége Somogy megyei Elnök­sége kellemes nyári pihe­nést, jó táborozást kíván az úttörőknek és minden somo­gyi iskolás gyermeknek. vezetése nélkül nem szabad a határban kószálnunk. Mi tud­juk, hogy ez okos ÚUÖrőknek^rmTnden’^mö- í de nekünk nem jo. Pedig dafc gyi lsko!ás gyermeknek. « iskola. szép ez a puszta! De szer a tó,fykuput. Fajo szívvel a határ, az erdő. Néha e búcsút an­(Búcsú az áJlaJmiő? LP. kóláiéi ként magunktól kezdünk bü- jócskázni, focizni. Több ke le­ne, de nincs összetartó?ág! — A répási iskolához nem tartozunk, ide csak a kicsik járnak — folytatja Feri. — Té­len az egyik kiszisla kezdett mást, magam mellé hívom és ő abbahagyta... De jó lenne, ha kedvesen, örömmel telepedik valaki vezetne bennünket, le. | Igaz, hegy rövidesen megyünk — Hová mész játszani dél- Balatonszemesre, kétheti tó­után, Ferkém? borozásra. Az szép lesz, de — Nem játszani megyek, ha- utána megint úgy megy egy nem dolgozni. Délelőtt szénát ‘ évig, ahogy eddig ment. Mit gyűjtöttünk, délután pedig kellene csinálnunk, tessék forgatunk. De ne tessék ám azt1 már megmondani? hinni, hogy egész nap a mezőn vagyunk. Reggel is, este is ját­|\j ESI TÜDŐS VÄLA- 1' SZÓLNI, mert éles szunk, meg csónakázunk is ha- füttyszó hallatszik: Feri gyor- lász bácsival. san felpattan és búcsúzik is. — Ezt okosan mesélted el, | Pillanatok alatt együtt van a Feri. Azt azért szeretném még tudni, hogyan éltek a tanítási idő alatt? Mivel töltitek a sza­bad időtöket, mint úttörők? E1 ERI KISSÉ ELKOMO- RODIK, gondolkodva, késve kezdi a választ. — Sajnos, mi nem lehetünk nyolc fiú, vállukon vasvilla, mennek a száradó takarmány földjére. Feri egyszer még visz- szatekint felém, és én moso­lyogva, de gond terhel ten né­zek utánuk. Nektek jó munkát gyerekek és estére, na meg a Balatonra igen kellemes szóra úttörők. Pedig tizenhármán já-1 kozást kívánok. Beszálgetérür.- runk át Toponárra. Onnan há- két pedig megírom, édes Feri romnegyed négykor érünk ha- barátom, hogy olvassák el az za. Itt nem törődik velünk sen- illetékesek. És i11—ott go-ndol- ki sem. Pedig mi boldogan len- kódjának el a kérdéseden. Ta- nénk úttörők, legalábbis a Ián nem is a szó alkotás nyelv- nyolc fiú biztosan. Azért sze- tani helyességét kell eldönteni, retnénk mi is a pajtások közé hanem azt, hogy mit is kellene tartozni, mert az iskolában a ; csinálni. Hogy a sok-<sak Ferit toponári úttörők sok szépet is vezessék az úttörők boldog A NYÁRI TÁBOROZÁS HÍREI Kaposvár város .sátortábora július 1-én déiben nyílt meg Fonyódon ünnepélyes keretek között. A tábor első lakói, s egyben a tábor díszítői is a Sétatér úti Ált. Isk. úttörői. A csurgói járás pajtásai jú­lius ő-án, hétfőn nyitják meg a táborukat Zákányban. Jelen­leg még a tábor előkészítése, sátorverés, parkosítás folyik. A Somogy megyei Tanács és az úttörő szövetség baUtonmá- riai közös tábora június 28-án nyílt meg. Jelenleg 75 kisdebo^ i pihen, s szórakozik a tábor­ban. nak a helynek, amely nyolc éven át máso­dik otthonunk volt. Nyolc év... Milyen hosszú idő, s mégis milyen hamar eltelt! Szinte tegnapnak tűnik, ahogy átlép­tük az iskola kapu­ját, és édesanyánk kezét szorongatva idegenül szemléltük egymást. Volt, aki sírva is fakadt, meg- iiedve a fekete táb­lától. Aztán múltak az évek és a kis első osztályosokból ötö­dikesek, nyolcadiko­sok lettek. A több mint húsz buksi fe­jecskében nyiladozni kezdtek a tudás vi­rágai, értelmük lett a betűknek, számok­nak, ábráknak. Las- san-lassan megis­mertük egymást, s a közös örömök, bá­natok kis családdá kovácsoltak össze bennünket. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy egyszer el kell válnunk egymás­tól, s a közös csele­kedetek, kirándulá­sok csak vissza-visz- szatérő emlékek lesz­nek. A sokszor elsó­hajtott szavak, hogy: bárcsak már nyolca­dikos lennék — be­teljesedtek. Ballagunk.... Ke­zünkben virággal, fájó szívvel utoljára járjuk végig a tan­termeket, ahol annyi kedves órát eltöliöt- tiink, s ahová többé nem térünk vissza. Kedves iskolánk elbocsátott bennün­ket, és nem fogad vissza soha. De em­léke nem homályoso- áik el bennünk, egész életünkben nem felejtjük el azt a he­lyet, amelyben gyer­mekkorunk javát töl­töttük. Köszönjük kedves nevelőink nyolc évi fáradságos munká­ját, amely — remél­jük — előbb-utóbb gyümölcsözni fog. Mi most az élet küszö­bén állunk, szárnya­inkat próbálgatjuk. Lehet, hogy eleinte leesünk, megütjük magunkat, de újra nekirugaszkodunk, s meg sem állunk a kék énig.., ígérjük: az élet bárhová szólít is ben­nünket, igyekszünk helyünket megállni, s a társadalom, az em­beriség javára lenni. ANDERS EDIT tanuló 195 PAJTÁS ÉRKEZETT A ZAMÁRDI TÁBORBA Július 7-én, nyílik meg a hétfőn kivadári reggel úttörő Kedden délelőtt negyed ti­zenkettőkor Budapest felől ér­kező vonattal 193 úttörő pajtás érkezett a zamárdi vasútállo­másra. A borús idő és később csendesen hulló eső sem tud­ta kedvét szegni a sátortáboro­sátortábor. Elsőnek a lábcdi és zásra érkezőknek, a rinyabesenyői úttörők 30! Az úttörőtábor vezetősége ' rövid kis ünnepséget rendezett az első táborozók fogadására mesélnek a közös kirándulás­ról, a számháborúról, a próbá­iéiról. Nekünk pedig felnőtt életének útjára. Hogy minde­nütt legyen »öss?etartóság«. Nagy Károly legjobb pajtása vesz részt az egyhetes sátort iborosásb an. Utána a járás valamennyi út­törőcsapatából részt vesznek a jó munkát végző pajtások a kivadári táborban. és rövid idő alatt mindenki el­foglalta helyét a két nagy és nyolc kis sátorral bővült tá­borban. Hetvenöt sátorban töl­tik el majd a 14 napot, váltó­6 3 Diákok a gyárban Végre vége az idei tanév­nek. Legtöbb gyerek kényel­mesen nyújtózkodik az ágy­ban, üdül, táboroz, vagy csak a szomszédban hancúroz. So­kan munkaköpenyt húztak, s valamelyik gyárban, üzemben töltenek el egy hóruipot. A Nagyatádi Konzervgyárban egész sereg általános iskolás fiú és lány dolgozik. Az isko­lások jún. 25-e óta vannak itt Kajái Gusztáváé testnevelést tanár felügyelete mellett. Hogy mit csinálnak? Meggyet kacsoznak és magoznak, majd jön a zöldbab, s azt tisztít­ják. Szóval akad itt könnyű munka a gyerekeknek. — Hányán dolgoznak itt je­lenleg? — tesszük fel a kér­dést Kajdi Gusztiiménak, aki bizony alig jut oda, hogy vá­laszoljon, mivel állandóan jön egy gyerek fülig meggyesen, s jelenti: »Tanár néni, öt kilót kacsozlam«, vagy »Tanár né­ni, tíz kilót magoztam-*. Végre azonban szűnik az ostrom, s a kis füzetbe bekerülnek az adatok. — ötven gyerek dolgozik most itt. Teljesítménybérben tisztítják a meggyet. Ebbe a füzetbe írom be, ki mennyit csinál. — Mit tudnak megkeresni naponta a gyerekek? — Változó a kereset, hisz kisebbek és nagyobbak is vannak itt. Akad olyan ötödi­kes, aki dél felé már alig csi­nál valamit, azt nézi, mikor telik le a munkaidő. Azonban átlagban 18—20 forintot ke­resnek naponta. Ha minden jól megy, kihúzzák itt egy hónapig. Apró termetű fiú áll a ta­nárnő elé, szája, füle, lába csupa meggyfolt. — Hogy hívnak? — Bazsó János. — Hányadikba jársz? — Hetedikbe. — Aztán mennyit kerestél tegnap? — Huszonhat forint negy­ven fillért. — Szeretsz itt lenni? — Meghiszem azt. Sok meggyet lehet enni! me Látja — fordul hozzám újra Kajdi Gusztávné —, ilye­nek mind. Sokszor alig tudom őket összeszedni. Amikor meg­tudják, hogy új meggyszállit- mány érkezett, mind odalóg. Aztán addig sündörögnek, mig jól be nem laknak. Teg­nap idejön a főmérnök, A gye­rekek zajongtak, rosszalkod­tak. Erre rájuk kiabált: »Nem az iskolában vagytok!» No, gondolom magamban, jól néz­nénk ki, ha ott így lármázhat­nának. Dehát nem lehetek mindegyiknek a sarkában. Előfordul, hogy dobálóznak, össze is vesznek néha, mégis nagyon jót tesz ez a kis mun­ka a gyerekeknek. Olyan örömmel jönnek ide a kon­zervgyárba, kevés is volt a hely, hisz annyi gyerek je­lentkezett. — Ha ilyen csintalanok a gyerekek, hogy megy a mun­ka? — Azért nincs ok panasz­ra. Úgy megy a kacsozás, ma­gozás, mint a karikacsapás. A gyerekek versenyeznek, ki csinál többet. A nagyobb lá­nyok 43 forintot is megkeres­nek egy nap. Például Batiszta Erika is annyit keresett. Néz­ze csak, ott az a kislány... Harmadikos gimnazista. A ládákon ülő gyerekek és a sok lábas miatt nehezen le­het megközelíteni a nagylá­nyok asztalát. — Mire akarod költeni a ke­reseted? — teszem fel Eri­kának ezt a sablonos, de még­is fontos kérdést. — Hát a legfontosabb, ki­rándulni megy az osztály Mis­kolc—Aggtelek—Eger kör­nyékére. Erre gyűjtök. Aztán tankönyvet, ruhát és cipőt szeretnék még vásárolni a ke­resetemből. — Először dolgozol itt? — Dehogyis — mondja ne­vetve —, hetedik nyár ez, amit itt töltök a konzervgyár­ban. — Tavaly mennyit kerestél? — Ezer forintot. — S mit vettél azon a sok pénzen ? Erika igazit egyet piros kendőjén, helyet csinál az asz­talon a magoknak, aztán ko­moly arccal folytatja: — Szeretek, sportolni. Imá­dom a talajtornát. Múlt évi fizetésemből tornacipőt, mele­gítőt, korcsolyát vásároltam. — Nem fárasztó a munka? — Egyáltalán nem. Tavaly előfordult, hogy reggel hattól este hatig dolgoztunk, de ak­kor sem fáradtam el. Erika mellett Csízi Katalin kacsozza a meggyet. Kati má­sodik gimnáziumba jár. — fis te mennyit kerestél tegnap? — Én? Harminckilenc fo­rintot. — Tavaly is itt dolgoztál már? — Óh, már hatodikos korom óta járok ide szünidőben. — Hol dolgoznak a szüleid9 — A dohánybeváltóban. — Mire akarod költeni a keresetedet? — Ruhára... meg cipőre. Amíg csak lesz munka, be­járok a konzervgyárba. Katival szemben üuhal Júlia szorgoskodik. — Szeretsz itt lenni? — Igen. Pedig először va­gyok a konzervgyárban. — Hányadikba jársz? — Most megyek nyolcadik­ba. — Te is ruhára gyűjtesz? — Persze, hogy arra. Jövőre lesz a ballagás. Kell a pénz az egyenruhára. Meg aztán szeretnék venni egy félcipőt is. Állandóan ott sündörög mellettem egy mosolygós ar­cú, siltes sapkás fiú. — Te is be akarsz kerülni az újságba? — Miazhogy! Kiss Imre va­mok. Most megyek gimná­ziumba. .. — Ohó, álljon meg a menet, te már kívülről tudod, mit kell mondani. — Hát mióta itt vagyok már. csak nem vesz észre. — Dolgoztál már itt a kon­zervgyárban? — Harmadikos korom óta járok ide. Kisujjamban van már az egész tudomány. — Mit veszel majd a nyári kereseteden? — Téliruhát.,. meg focié, írja meg azt is, hegy nagyon szeretek focizni. — Telnek a lábasok mago­zott meggyel, térülnek-fordúl­nak a mérlegtől az asztalig, asztaltól a mérlegig a gyerekek. Ki mennyit csinál, annyit ke­res. S bizony, aki mindent meg akar venni, annak nem éri meg lazsálni. További jó munkát gyere­kek! Majd találkozunk az év­nyitón, amin a nyári kere­setetekből vásárolt ruhában, cipőben jelentek meg mind. LAJOS GÉZA zatos, vidám szórakozásokkal egybekötve. A magyar tenger szépségé­nek megismerése mellett a szomszédos szántódi úttörő tá­borral együtt réven átmennek majd Tihanyba és számhábo­rút rendeznek, és labdarúgó mérkőzést játszanak. Nyári fotopályázat indul Az Úttörő Szövetség Somogy megye; Elnöksége az úttörő­ifjúság számára nyári fotópá­lyázatot indít. Pályázni lehet elsősorban az úttörőélet nyári témából készült felvételekkel (táborozás, kirándulás, hétvé­gi találkozók, portyák, aka­dályversenyek stb.), vagy más nyári képekkel. A pályamüveket (felvétele­ket) 6x9-es vagy nagyobb má­solatban (nagyításban) az Út­törő Szövetség Somogy megyei Elnöksége címére 1953. szep­tember 1-ig kell beküldeni. A fényképek hátlapjára írjátok rá a kép címét, neveteket, élet­korotokat és pontos címeteket. Fái vádi jak: I. díj: egy másológép. II. díj: egy előhívótank. III. díj: több fényképészeti cikk és szakkönyv. Pajtások! Minél többen ve­gyetek részt a fotópályázaton! Sok sikert a felvétel" khez! A kaposvári Üttörőház rendezvényei Július 5-én délelőtt 10 óra­kor hétvégi találkozó. Gyüle­kező az Uttörőháznál. Kirán­dulás kisvonattal az alsóbogá- tí erdőbe. Július 6-án délután 4 óra­kor ingyenes filmvetítés a tiszti klubban. Július 12-én »Ismerd meg hazánkat!«, kétnapos túra * Mecsekben. Gyülekező az Ut- tőrő háznál. Július 13-án délután 3 óm­kor ingyenes filmvetítés a tisz­ti klubban. Július 14-én indulás az Úttö­rők Országos Spartakiádjára Budapestre. * * * A július 11—12-i, kétnapos mecseki kirándulásra július 5-ig lehet jelentkezni az Uttő- röházban. Részvételi díj 26 fo­rint. Ezt az összeget a jelentke* zéssel egyidőben be kell fizet­ni. * * * 1958. július 1-én megkezdő­dött az Uttörőházban a foglal­kozás, mely minden nap dél­előtt lü órától délután 5 óráig tart. Akinek nincs meg az egész nyári programja, figyel­je az Úttörő Híradót, ahol két héttel előre tájékoztatunk ben­neteket a rendezvényekről. Minél több pajtást várunk. Uttörőház vezetősége. FEJTSD MEQ! NAGY NYÁRI REJTVÉNYVERSENY 3. 1 I1 s 4 5 6 7 8 4 tu 1 |ll I A 12 liijj“ II 14 ni r V 16 1 17 Ili 18 I19 1 Ili10 21 22 a 25 mm •Hm 24 , 25 IT I" iii 28 Ili 29 Ilii 30 Ilii31 32 ÍÜ| iil38 34 III 35 üli 56 40 fingj» Iliül ttlitt 58 Ili39 iii 41 iiiíií •12 IBI“ 44 11 45 1! 46 47 48 11 54 49 50 !i 51 52 55 55 lUiijiP 57 RBHS8 iiiiii! |tí|I:|S9 Üifi:l 60 Ül 61 , > II Vízszintes: 1. Az úttörőélet egyik törvénye (folytatása: vízsz. 18. és függ. 1.) 12. Az eredményhatározó ragja. 13. Vissza: nagy mennyiség. 14. Végtagja. 15. Sértetlen. 16. ö. R. É. 18. A vízsz. 1. folytatása. 20. Női név. 21. Rugalmasságot biztosító eszköz. 23. A zivatar teszi. 24. Vissza: a csomagoló­anyag súlya. 25. Gyilkol. 26. Saját kezűleg. 28. Igeképző. 29. Azonos mássalhangzók. 30. Énekhang. 31. Névetős feszítő. 33. Névutó. 35. Hahota. 36. Hasznos növény. 37. Izmos. 39. Torkába nyomja. 40. Azonos magánhangzók. 42. Mással­hangzó kiejtve. 43. Nem ül. 45. Vég nélküli vízinövény. 46. Régi hadi fegyver. 47. Vissza: régi hosszmérték. 49. Most ad­ják el. 51. Folyó Észak-Ma- gyaronszágon. 53. Végtag. 54. A »betegségekkel szemben el­lenálló. 56. Vissza: katonai tö­meg. 57. Mint a 42. vízsz. 58. Névelős, csonthéjas gyümölcs. 59. Bolondul. 61. Téli sport­eszköz. Függőleges: 1. A vízsz. 18. folytatása. 2. Csukódák. 2, T. N. 4. »önt« betűi keverve. 5. Kedves erdei állatok (ék. hiba • 6. Kurta. 7. Ruhát vesz magára (ékezet hiba). 8. Nincs dolga. 9. Zabon más­salhangzói. 10. Szamárhang. 11. Lassan megy. 17. Lángol. 19. Ez a spenót is. 20. Mint a víz­szintes 42. 22. Zsibárus. 24. Ne­hezen lélegző beteg. 27. Páros vigyázó. 28. Ilyen hordó is van. 31. Udvöziégy, latinul. 32. Éles szerszám. 33. Bogoz. 34. »Kéreti« magánhangzói. 38. Egyezség. 41. Eles fegyver név­elővel. 43. Alhatnékja van (ék. hiba). 44. Odatapad. 46. Régi katonai beosztás. 48. Ma már nincs, ne is legyen. 49. Vissza: A dressze. 50. »Leír« betűi ke­verve. 52. Ajándékoz. 54. Ne oda. 55. Melegít. 53. Német elöljáró szó. 60. Folyadék. Beküldendő: Az úttörő tör­vény, valamint a függ. 22. és 24. Beküldési határidő: 1958. július 12. Címünk: Úttörő Szövetség Megyei Elnöksége, Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 1/c. Pajtások! Minél többen ve­gyetek részt a nagy nyári rejt­vényversenyen! Ehhez az kell, hogy minden rejtvény megfej­tését küldjétek be. A nyári rejtvényverseny részvevői kö­zött külön értékes jutalmakat osztunk ki! A múltkori keresztrejtvény helyes megfejtéséért könyvju­talmat nyertek: Sze inter Ist­ván kaposvári, Hudi Julianna kaposvári, Haris Katalin nagy­berki és Kárpáti Zoltán her* CSői jpajt-ág/klr

Next

/
Oldalképek
Tartalom