Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-18 / 168. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 .*éntek, 1958. július 18. A szerződésre nem lehel építeni? A bedegkéri Uj Élet tagjai mérgesen és kétkedve szemlélik leendő istállójuk égnek meredő falait. Úgy áll ez a jövőbeni épület, ahogy az ellenforradalom találta és hagyta — sőt valamelyest rosszabb lábakon, hiszen két tél hóvihara igyekezett ledönteni az egymásra rakott téglákat. Hogy miért mérgelődnek az új életbeliek? Amiatt, hogy miért is nem hoz­ta össze őket a sors a felsőbbség jóvoltából valamelyik kisipari termelőszövetkezettel. így ugyanis már tető alatt tudnák istállójukat, csakúgy, mint a tabi Kossuth tagsága. A két­kedés akkor keríti hatalmába őket, ha ismét és ismét átböngészik a szabályszerűen megkötött, aláírt, tehát jogerős építkezési szerződést. Fő­leg egy dátum láttán ingatják jobbra is, balra is fejüket: 1958. szeptember 1-én dehogy le­het ebbe az istállóba egy fia állatot is beköt­ni (hiszen mikor köt meg a ki-tudjanapján végzendő betonozás). — A Somogy megyei Tatarozó és Építő Vállalat meg akar kímélni bennünket attól a fáradságtól, hogy szeptem­berben az új istállóban szoktassuk jószágain­kat — mondogatják a bedegkériek. Szilárd alapokra épült az Uj Élet tagjainak ez a megállapítása. A fentebb nevezett válla­lat illetékesei ugyanis nem tartanak igényt arra, hogy öregbítsék az állami építőipar jó hírét Bedegkéren (sőt az egész tabi járásban, amint erről alább lesz szó). A kétoldali szer­ződés arra kötelezte a tatarozó-építőket, hogy ez év (tehát nem 1959.) május 20-án kezdjék kézzelfoghatóan tanújelét adni annak a szán­dékuknak, hogy ezt a félig (vagy addig sem) kész istállót igenis tető alá akarják (és ha törik, ha szakad) fogják is hozni. De mind­eddig nem törték magukat e cél érdekében. És nem is szakadt (be) más, csak a szerződés­nyomtatvány széle a sok forgatástól. Vala­mikor pár ezernyi téglát küldtek oda az építők, sőt (a május 20-i kezdés helyett) július 2-án meg is jelentek a vállalat képviselői bedegké­ren helyszíni szemlét tartani. (Siettek, de csak nagyon. A Tabi járási Tanács beruházási elő­adója, Bíró István Siófokon érte utol őket, hogy azt a bizonyos helyátadás—átvételi jegyzőkönyvet aláírassa velük.) Ez volt a leg- frisseb jelentés, ami — Bíró István szerint — bekerült az Uj Élet Tsz lucaszéknél is las­sabban készülő istállóépítkezésének króniká­jába. Azóta semmi újabbat nem közöltek a vállalat vezetői további tervükről. Pedig várják szavukat (még inkább tettü­ket) nemcsak Bedegkéren, hanem másutt is. A somogydöröcskei November 7 Termelőszö­vetkezet például július 15-én remélte (a szer­ződés reméltette vele), hogy megérkeznek az építők. Hiszen itt is csak fala van az ötven férőhelyes istállónak. Augusztus 1-én meg a nágocsi Rákóczi szeretné keblére ölelni a vál­lalat embereit, akikre nem kisebb feladat vár, mint az, hogy november utolsó napjáig az utolsó simítást is elvégezzék azon az épüle­ten, amely december 1-től száz szarvasjószág otthonául szolgál majd. Lassan-lassan a tö- rökkoppányiak is felfigyelnek minden autózú­gásra: nem a tatarozók jönnek-e már? Mert az itteni Rákóczi Termelőszövetkezet is ad nekik munkát. Augusztus 15-e és november 30-a között magtárpadlást építhetnek az istál­lóra. De remélhetik-e a felsorolt szövetkeze­tek tagjai, vezetői, hogy a szerződések végső határidején a jól végzett munka boldog tuda­tában búcsúznak tőlük a Somogy megyei Ta­tarozó és Építő Vállalat munkásai, ha még hozzá sem fogtak a tabi járásban a rájuk vá­ró tennivalók elvégzéséhez? Igaz, az objektív nehézségek lépten-nyo- mon előbukkannak. Itt betongerenda, ott meg faanyag szerepel a hiánylistán. Am miért utólag kell erre rájönni? Nem lett volna üd- vösebb, ha a névaláíró toll időzik a vállalat vezetőinek kezében mindaddig, amíg azok az objektív nehézségek a száműzetés sorsára jut­nak? Mindennek, tehát az anyag beszerzésé­nek is rendelt ideje van. Minden állami szerv­nek — a kaposvári tatarozó vállalatnak is megvan a maga dolga a tsz-mozgalom erősí­tésében. E dologgal egyet lehet csinálni: ké­sedelem nélkül, időben végrehajtani. Végtére is ki hallott már olyan építési szerződésről, amelyre nem lehet építeni... (Kutas) Villatnripőrt a Marcali Gépállomásról Reggel hat óra. Igyekezni kell, ha a gépállomás igazga­tójával, Takács András elv­társsal beszélni akarunk, mert amint hírlik, napközben nem­igen lehet otthon találni. Ez alkalommal szerencsénk volt. Az interjú-alany az ud­var közepéin beszélget két bri­gádvezetővel. — Ha félórával később ér­kezik, már jöhet utánam So- magyszentpálra — fogad mo­solyogva. Oda megyek a tsz- hez. Tudja, rájuk fér egy kis segítség, és mi vagyunk a pat­ronáló szervük. ■— Hogy állnak az aratással a járás tsz-ei? — kezdem minden bevezetés nélkül. A sávolyi befejezte, a so- mogyszentpáli Béke ma vágja az utolsó rendeket, a puszta- kovácsi Dimitrovban ma ér­nek a végéhez. — Cséplés? — Kélhelyen már folyik a búza és a rozs a zsákokba. A többi községben összesen több mint ötven gép vár kévére éhesen, hogy a napokban megkezdjék az etetést. — Hogy fizetett az őszi árpa? fi esépléssel járó tűzvédelemről Megkezdődött a gabona be- hordása és cséplése. E mun­káknál fokozottan fennáll a tűzveszély. A gondatlanság, a vétkes mulasztás nemcsak a terményekben, hanem a lakó- és gazdasági épületekben is jelentős károsodást okozhat, amint ezt az elmúlt évek ta­pasztalatai bebizonyították. Éppen ezért múlhatatlanul szükséges, hogy minden dol­gozó betartsa a esépléssel já­ró alábbi tűzvédelmi előíráso­kat. Minden belsőségen és szérűn a terménytulajdonos termé­nyei mellett kazalonként 200 liter vizet, egy lapátot, egy vasvillát köteles elhelyezni. A cséplés beindításakor a fen­tieken kívül 500 liter vizet, egy lapátot, egy vasvillát és egy ásót kell asztagonként ké­szenlétben tartani. A cséplést lehetőleg az uralkodó szél irá­nyával szemben lévő oldalon kezdjék meg, hogy az esetle­ges tűz ne veszélyeztesse a többi, nem égő kazlat. A szérű területén dohányoz­ni tilos, e tilalmat jelző táblát jól látható helyen ki kell füg­geszteni, hogy azt a cséplőgép­nél dolgozók észrevegyék. Do­hányozni csak a szérű szélétől számított 30 méter távolságon kívül szabad. Csépelni csak megfelelő szikrafogóval ellá­tott erőgéppel lehet. Az erő­gép körül 5 méter széles tűz­védelmi sávot kell létesíteni, melyből minden éghető anya­got el kell távolítani. A tűz­védelmi sávot a cséplés meg­kezdése előtt fel kell locsolni, és azt állandóan nedves álla­potban kell tartam. A cséplést csak akkor lehet megkezdeni, ha a cséplőgép az alant felsorolt felszerelések­kel el van látva: egy tűzoltó­fecskendő, egy vontatólánc vagy drótkötél, egy tűzrendé­szet! ellenőrző napló, két csák- lya, két szikracsapó, egy ta­karóponyva és egy gázzal oltó kém tűzoltókészülék, ha elekt­romos meghajtása van a csép­lőgépnek. E tűzrendészet! előírások be­tartása kenyérgabonánk biz­tonságát szolgálja. Az, aki az e pontokban foglaltakat nem hajtja végre, illetőleg nem tel­jesíti, szabálysértést követ el, és 590 forintig terjedhető pénz­bírsággal sújtható. Somogy megyei Tűzrendé­szet! Osztályparancsnokság — A kedvezőtlen időjárás­hoz viszonyítva jól. A so- mogyszentpáli Béke 14,28 má­zsás átlagával, a sávolyi ugyancsak 14-en felüli szem­termésével halad az élen. A járás többi tsz-e is ekörül mo­zog. Ez azt jelenti, hogy csak igen gondos őszi talajelőké­szítést végzett egyéni gazda di­csekedhet hasonló éredmérVy- nyel. Elbúcsúzunk. Takács elvtárs sem marad, felbúg a motorja, és máris indul. Hiába, ^csúcs- forgalom« van, és ilyenkor ő sem szeret az irodában üldö­gélni. — pl — Miért most javítják a cséplőgépet? Kőkút község dolgozó pa­rasztjai eddig is tartották, most is tartják a kapcsolatot a Nagybajomi Gépállomással a mezőgazdasági gépi munka vé­geztetése végett. Ez az egy­másra találás szükséges annál is inkább, mivel községünk­ben túlnyomórészt tehénfoga- tok vannak, melyek igavonás­ra kissé gyengék, továbbá azért is, mert a gazdák mind­inkább megértik a gépi mun­ka előnyét A kapcsolat további erősíté­se azonban csak a bizalomtól várható, amely viszont sok esetben kudarcot vallott. Va­jon miért? Azért, mert a gép­állomási dolgozók a munkáju­kat nem úgy látják el, mint ahogy kellene. Néha lelkiisme­retlenek, ha például szántást vállalnak, azt úgy végzik el, hogy rossz ránézni. Kapkod­nak, s számukra a lényeg az, hogy beírják: ennyi és ennyi normálholdat teljesítettek, s utána minél több pénzt, pré­miumot stb. kapjanak. A mun­ka minőségére kevésbé fordí­tanak gondot. Az igazgató meg d brigád­vezető elvtársak pedig felénk sem néznek, kapcsolatot nem tartanak a község vezetőivel, dolgozó parasztjaival. Ennek rossz hatása érződik a cséplés kezdése körüli huzavonában is. Nem tudom, meddig kell még állnunk és várnunk. Sok esetben hallottuk szóban, és olvastuk a sajtóban, hogy a cséplőgépeket, erőgépeket megjavították, hogy az idei cséplés időben, zökkenőmente­sen történik. A beütemezés szerint községünk két cséplő­gépet kap. Ez ideig azonban csak az egyik érkezett meg hozzánk. Az is rossz, vagyis üzemképtelen. Most javítgat­ják. Az árpacséplést már ez­előtt 10 nappal meg lehetett volna kezdeni, de nem ment a gép. Gyors ütemben hordják a gazdák a másik kalászosokat is. Lehetne a kenyérgabonát is csépelni, de az említett ok miatt nem fogynak az aszta- gok. Ha -ezt a gépet oly hosz- szadalmasan javítgatják, ak­kor küldenek már a másikat, a jobbat, hogy legalább egy cséplő búghasson a mi falunk­ban is kora hajnaltól késő es­tig. Papp Lajos párttitkár HÍREK A MEGYÉBŐL — A burgonyabogár elleni küzdelem elmúlt tíz napja alatt körülbelül negyvenezer hold földön végezték el az ir­tást Somogy megyében. — Balatonszárszón nyaral­nak a zákányi úttörők. Az el­múlt héten tizenhat fiú tábo­rozott, most pedig leányok váltották őket feL A zákányi iskolások nagyon készülnek erre, -hiszen még soha nem voltak táborozni. A sátorokat saját erejükből vásárolták. — Juhtenyésztő szakcsoport szervezését kezdték meg Csö­kön yavison tán. A szakcsoport juhállománya előreláthatólag száz- százötven darabból fog majd állni. A sertéspestis elleni védekezésről A sertéspestis régen ismert fertőző betegség, amely min­den korú sertésre veszélyt je­lent. A betegség okozója (ví­rusa) megtalálható a beteg ál­lat húsában, szerveiben és vé­rében, s különösen nagy meny- nyiségben szaporodik el a fer­tőzött sertés vérében. A fertő­zött állat vizeletével, sőt szem­vagy orrváladékával is üríti magából a kórokozókat, és fertőzi vele a környezetet. A kórokozó a sertések közé elsősorban élő, fertőzött állat­tal kerülhet be. Gyakran elő­fordul, hogy a sertések elföl- deletlen, rosszul elföldelt, vagy a földből kiásott pestises ser­tés hullájához jutnak és meg­fertőződnek. Sok más módja is van a betegség terjedésének. Elsősorban kell megemlíteni, hogy a fertőzött sertés nyers húsa nagy mennyiségben tar­talmazza a ragáiyanyagot. Gyakori terjesztője a beteg­ségnek a nyers vágóhídi és más különböző konyhai hulla­dék, amit a sertésekkel meg­etetünk. Terjesztheti a kórt a sertéspestis vírusával fertőzött takarmány, ivóvíz, takarító- eszköz, istállóberendezés, alom, tráaya, kényszervágáshoz hasz­nált eszköz, fertőzött helyről érkezett személy, jármű stb. Első és legfontosabb fel­adatunk, hogy mindenképpen megakadályozzuk a betegség okozójának bejutását állataink közé. Ismerve a sertéspestis továbbterjedésének útjait, teendőinket a következőkben lehet összefoglalni. Idegenből hozott sertést so­hase engedjünk a már meglé­vők közé, hanem legalább 20 —25 napon át úgy különítsük el — külön ólba vagy fészer­be —, hogy semmilyen más sertéssel ne érintkezhessék. A sertést gondosan figyeljük, és ha getegségre utaló tüneteket mutat, azonnal jelentsük a ta­nácsnak vagy az állatorvos­nak. Ha a 20—25 napi megfi­gyelési idő alatt az elkülöní­tett sertés egészségi állapotá­ban semmi rendellenességet nem észleltünk, kiengedhet­jük a többi sertés közé vagy a közlegelőre is. Azt a vizet, melyet a nyers hús megmosásához használ­tunk, csak akkor szabad az udvarra vagy a moslékos vö­dörbe önteni, ha előzőleg ala­posan felforraltuk. A maga« hő ugyanis megöli a fertőző anyagot. Ha bárhonnan szár­mazó konyhaihulladékot ho­A% áruéi látásról én a kereskedelem ma • kajáról tárgyalt a Nagyatádi járási Tanács Végrehajtó Bizottsága zunk sertéseink etetésére, vi­gyázzunk, hogy ne csepegjen el az udvaron, és mielőbb — lehetőleg abban az edényben, amelyben hoztuk — alaposan forraljuk fel, hogy a meleg el­pusztítsa a kórokozókat. Ide­gen embert, házalókat ne en­gedjünk az udvarba vagy ser­téseink közé. Ragaszkodjunk ezekhez a nagyon fontos rendszabályok­hoz. Ezeken túlmenően is fon­tos, hogy bejelentési kötele­zettségének mindenki késede­lem nélkül eleget tegyen. Azonnal jelentse a tanácsnak vagy az állatorvosnak, ha ser­tése beteg, elhullott, vagy kényszervágásra került, mert csakis így lehet kellő segítsé­get nyújtani a veszélyeztetett sertéseknek és megakadályoz­ni a betegség továbbterjedé­sét. Sertés-hullát, senki ne ad­jon el, vagy ne ajándékozzon el kóborló egyéneknek, akik aztán terjesztik vele a jár­ványt. Ha ilyen cselekményt tapasztalunk, azonnal jelent­sük a tanácsnak, mert a fer­tőzés terjedésének megakadá- vozása mindenkinek érdeke és 4 "élessége. >, Druzsin Imre # mezőgazdasági felügyelő (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács legutóbbi végrehajtó bizottsá­gi ülésén a kereskedemi fel­ügyelő beszámolójának el­hangzása után élénk vita ala­kult ki. A vb minden tagja részt vett a vitában. A meg­született határozatok minden bizonnyal hozzájárulnak ah­hoz, hogy a járásban az áru­ellátás terén mutatkozó hibák gyorsan megszűnjenek. De vegyük sorra a beszámo­lót és a vitát. Elegendő a zsír, étolaj, hentesáru, liszt, rizs, cukor A nyári munkák dandárja alatti zavarta an áruellátás biztosítására több intézkedés történt. A közszükségleti cik­kek bőségesen állnak a falvak rendelkezésére. Minden . köz­ségben elegendő mennyiségű a zsír, étolaj, töltött hentesáru, szalonna, rizs, liszt, cukor és kenyér. A falu lakosságának megfelelően szabályozták az üzletek nyitvatartási idejét is. A vendéglátóipari egységeknél általában elegendő hűsítő ital áll a fogyasztók rendelkezésé­re. Sőt néhány községben (Ri- nyaszentkirályon, Rinyabese- nyőn, Bakházán) a kiutalt sört teljes egészében nem is vet­ték át. A szikvízellátásban sem lesz különösebb fenn­akadás. Ruházati cikkekből — egy­két kivételtől eltekintve — nincs hiány. Nagy a kereslet villamossági cikkekben, zo­máncedényekben és huzal- árukban, sajnos, azonban nem­igen kaphatók, örvendetes ja­vult az áruellátás azokban a cikkféleségekben, amelyeket szinte mindennap keresnek az üzletekben: eke, lókapa, me­zőgazdasági kisgépek, fűrész, gömbvas, patkóvas, idomvas stb. Az utóbbi időben az ed­diginél több mosógép érkezett az üzletekbe, s természetesen hamar gazdára is találtak. A járás székhelyén lévő bútor- szaküzlet egyre jobban kielé­gíti a vásárlók igényeit. Je­lentős mennyiségű konyhabú­tor és csőbútor-gamitúra, há­lószoba-berendezés kelt el az utóbbi hónapokban. A piaci felhozatal is emel­kedést mutat. De rendkívül nagy hiba az, hogy az állami vagy szövetkezeti kereskede­lem révén az árakat még nem tudják kedvezően befo­lyásolni, ugyanis a piacon nincs állami vagy szövetkeze­ti stand. Hús- és hentesáruk megfelelő mennyiségben áll­nak a lakók rendelkezésére a járási székhelyen. Míg ezelőtt egy-két hónappal bizony sok­szor álltak sorban húsáruért, most az igényeket megfelelően kielégítik a húsboltok. A köz­ségekben is elég hentesáru, töltött áru kapható, különösen, ha ezek megrendeléséről az illetékes helyi szervek gon­doskodnak. Mik azok a hiányosságok, melyek sürgős pótlásra vár­nak? Javítani kell a kenyérellátást A vita során minden hoz­zászóló szóvá tette a járás, de különösen a járási székhely hiányos kenyérellátásának tarthatatlanságát. Több ízben olyan kenyér kerül az üzle­tekbe, ami teljesen ehetetlen, sületlen. A végrehajtó bizott­ság csak úgy látja biztosított­nak a kenyér minőségének ja­vulását, ha a pékségekbe megfelelő szakembereket he­lyeznek. Megoldásra vár az is, hogy a járás községei he­tenként ne csak két, hanem három alkalommal kapjanak friss kenyeret. Az italellátás biztosítása vé­gett gondoskodni kell a meg­felelő és helyes áruelosztás- ról, figyelembe véve a köz­ségek igényeit. Teremtsenek rendet a piacon! Sok szó esett a piacról is. A végrehajtó bizottság tagjai egyhangúlag állást foglaltak, hogy rövid időn belül rendet kell teremteni a községi pia­con. A tanácsnak gondoskod­nia kell elegendő mérlegről, hogy az őstermelők termelvé- nyeiket ne literrel és darab­számra árusítsák, hanem kiló­val mérjék. Állami és szövet­kezeti zöldséges standok lét­rehozásával rendezni kell a piaci árakat is. Megengedhe­tetlen, hogy egyes zöldségfé­leségek húsz, harminc fillér­rel is drágábbak legyenek Nagyatádon, mint például a fővárosban. A helypénz teljes összegét fordítsák a piac fenn­tartására. Tanácsos lenne az is, hogy a községi parkban a gyermekjátszótér melletti szövetkezeti standot áttelepít­sék a piacra. Nagyobb gondot a higiéniára A járási kereskedelmi fel­üevelőnek és a kereskedelmi egységek vezetőinek több gon­dot kell fordítani az üzletek higiéniájára, egészségügyére is. A legtöbb vegyesboltban nincs jégszekrény, nem tudják meg­felelően tárolni és tartósítani a húsárukat. A piacon szintén nagyobb gondot kell fordítani a tisztaságra. A földművesszö­vetkezeti cukrászdában pedig szükséges egy mosogató sze­mély alkalmazása, mert mégis­csak megengedhetetlen az, hogy a cukrászmesterek mo­sogassanak, takarítsanak. Intézkedjék a földművesszövetkezet vezetősége A sajtó már több ízben írt a nagyatádi cukrászdáról. Több esetben nincs fagylalt, nincs szódavíz. Szóvá tette azt is, hogy konzervdoboz- födelek helyettesítik a hamu­tartókat. Mindezt azonban elhallgatja a szövetkezet vezetősége. Jó lenne, ha sürgősen intézked­ne. Időszerű volt már napirend­re tűzni a kereskedelem és áruellátás helyzetét. Remél­hetőleg a feltárt hibák rövi­desen megszűnnek, különösen, ha a végrehajtó bizottság ér­vényt is szerez határozatainak. DORCS1 SÁNDOR HÉTSZÁZ FORINT A nyolcadik évtizedet tapossa már. Egy hosszú élet bőséges tapasztalata van háta mögött. A felületes szemlélő öreg ember­nek látja, de aki beszél vele, azt magával ragadja szavaiból ára­dó fiatalos lelkesedése, a napi eseményekre kiterjedő figyel­messége s sziklaszilárd hite a jövőben. öreg 19-es veterán. A szerb megszállta Barcsról több alkalommal utazott be Ka­posvárra (átszökve a demarká­ciós vonalon), hogy kapcsolatot teremtsen és tartson fenn a barcsi kommunista szervezet és a megyei vezetők között. így találkozott Latinka Sándorral. Már a gondolatától is irtózik annak, hogy róla cikket írjanak. — Latinkáról kell írni — mond­ja. — Latinka Sándorról, a ta­nácsköztársaság somogyi népbiz­tosáról, az igaz, szocialista em­berről. — Amikor meghallottam halál­hírét, hogyan gyilkolták meg az ellenforradalmárok, a hír mély­ségesen megrázott - emlékezik vissza. A szerbek kivonulása után Fuchs Ferenc is emigrációba kényszerült. A húszas évek de­rekán tért vissza Barcsra, de örökké fekete listán maradt a neve. Igaz, hogy egy pillanatra sem tagadta meg 19-es mivoltát. A fasiszta őrület éveiben meg­járta a német koncentrációs tá­borokat.' Idős kora ellenére tevékeny mozgalmi és társadalmi életet él ma is. Hétszáz forintot adott a nagy harcostárs emlékművére. Hadd emlékeztessen majd ez a szobor a világtörténelemnek is egy jelentős eseményére, a má­sodik szocialista állam létrejöt­tére, amely ugyan elbukott ak­kor, hősi nemzedékét legyilkol­ták, emigrációba kényszentették, kartotékozták, pofozták és rug­dalták - végleg megsemmisíte­ni azonban nem tudták soha! (V. Gy.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom