Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-28 / 151. szám

SOMOGYI NtPLAY 3 Szombat, 1958. június 28. AZ 1905-ÖS hácsi aratósztrájkról 1905-ben Dunántúl nagybir­tokain megmozdult a gazda­sági cselédség, az aratás-csép­ié» munkára szerződött ag­rárproletariátus. Az egyik kis somogyi faluban, Hácson 1905 júniusában, a Péter-Pál előtti napokban a Zichy-ura- dalom intézőjének utasításá­ra 25 kh bükkönyöst kellett volna lekaszálniuk, összegyűj- teniük és betakarítaniuk tel­jesen ingyen, ráadásként. Az aratómunkások részesen akar­ták letakarítani a takarmányt, harmados kapásföldet kér­tek és napszámbérül napi egy koronát. Az uradalom nem fogadta el feltételeiket, ezért megtagadták a munkát. A hír futótűzként terjedt el a környéken, és Gárdonyban, Béndek-pusztán is megállt az aratás. Az uradalom Zalából hozatott munkásokat, egyben 150 katonát Kaposvárról, akik összeszedték a »lázítókat«, s a község szakszervezeti veze­tőit: Porga Istvánt, Klotz Já­nost és Kiszter Ádámot meg 15 aratómunkást. Mindnyáju­kat 30 napra börtönbe zár­ták. így emlékezik vissza a hatvanadik évét már túlha­ladt Fogéi Mátyás bácsi, az egyetlen élő tanú, aki ma nyolc hold földet mondhat sa­játjának. Más községekben is hason­ló sztrájkok zajlottak le. Szöl- lősgyörökön például, amiért nem teljesítette a Jankovich- uradalom az aratók jogos kö­vetelését, beszüntették a mun­kát. Erre az uradalom más megyéből hozatott munkáso­kat. Amikor ez az intézkedés az aratók fülébe jutott, az es­ti órákban felgyújtották az uradalom egyik 170—180 ke­resztből álló asztagját. A hácsiak aratósztrájkja földrengésszerű megrázkódta­tásokat idézett elő a nagybir­tokos megye életében: a Ba­latontól a Dráváig 114 arató- és cselédsztrájk volt Somogy­bán. Ezt követően az ötezret meghaladta az elítélt és be­börtönzött sztrájkolok száma. NEM ÚJKELETŰ,DE ÁLLANDÓ FELADATUNK MINDEN FIATAL MEGTALÁLJA HELYÉT (Néhány nappal ezelőtt ösz- 6zeültek a vállalatok és társa­dalmi szervek képviselői, hogy a megyei tanács munkaügyi osztályával közösen megtár­gyalják az idén végzett fiata­lok elhelyezkedési problémáit. A megbeszélés során sok ne­héz kérdés merült fel, de a megoldások körvonalai is ki­bontakoztak. Megyénkben az 1958-as tan­évben 690 középiskolás vég­zett, ebből 300 kerül egyetem­re, a 4013 általános iskolás kö­zül pedig 916 középiskolában tanul tovább. Kaposvárott csaknem 300 fiatalt kell elhelyezni, ugyanis a 377 középiskolát és az 559 általános iskolát vég­zett egy része sem továbbtanul­ni, sem elhelyezkedni nem kí­ván. A fiatalok munkába he­lyezése nem könnyű, de egyál­talán nem megoldhatatlan. A Munkaügyi Minisztérium az országgyűlés gazdasági bi­zottságának javaslatai alap­ján most dolgozza ki, miként lehet munkába állítani a fia­talokat négy és hat órás mű­szakokban. Lehetőséget kapnak az üzemek arra, hogy bőví­tést végezzenek, új üzem­részeket nyissanak a bér­alap megterhelése nélkül. így sok fiatal jut álláshoz, s megoldásihoz segíti a vállala­tokat is szakmunkásaik után­pótlására és a szabadságolási nehézségek megoldására. Eb­ben a formában főként a hely­beli, városi fiatalság rmunfcá- baállítása történik, akik hat órás műszak esetén 4—500 fo­rintos keresethez jutnak. A tavalyihoz hasonló módon ebben az éviben is megvalósít­ható az ösztöndíjas rendszer. Minden vállalat kérhet a mi­nisztériumtól gyakornoki he­lyet, melyben december 31-ig, fél éven át alkalmazhat fiata­lokat. Kaposvárott ily módon körülbelül kétszázan helyez­kedhetnek el. A vidéken élő fiatalok el­helyezkedésére is számta­lan mód nyílik. Vájár-, mezőgazdasági-, trak­toros-gépész-, festő-mázoló szakiskolákban folyik jelenleg beiskolázás az ország több he­lyén. Azonkívül számtalan ma- gánkisiparosnál, állami gazda­ságban, termelőszövetkezetben találnak megfelelő munkára. Kétségtelen, hogy az érett­ségizett fiatalok jó része ide­genkedik még a fizikád mun­kától, a falusi fiatalokat pedig a technikai pályák vonzzák. Holott az üzemi munkahelyeken sokkal jobb keresetre te­hetnek szert, mint az író­asztalok mellett, s az üze­mi munkahelyek lehetősé­get nyújtanak a technikai továbbképzésre is. A kellő útmutatás és felvi­lágosítás megadása céljából az j elhelyezési bizottság elható- ' rozta, hogy minden hét keddi j és pénteki napjain (8—12 j óráig) tanácsadást tart az el­helyezkedni kívánó fiatalok ; számára a megyei tanács munkaügyi osztályán, hogy megkönnyítse az egész életük­re szóló pályaválasztást. T öbb helyen a föld­osztással EGYIDE­JŰLEG a cselé­dekből lett újgazdák, agrár- proletárok a termelői munka megindítása végett megalakí­tották a földművesszövetkeze­teket. Működési programjuk­ban ekkor alig szerepelt a ma egyik legnagyobb feladata, a a falusi kereskedelmi tevé­kenység. A kiosztott földek új birtokosai — a földművesszö­vetkezeteken belül — már a kezdet kezdetén nagyrészt ter­melésre szövetkeztek. Birtok­ba vették az uradalmak épü­leteit, nagygépeit, egyéb gaz­dasági felszereléseit részben megőrzés, részben hasznosítás végett. A • földművesszövetkeze­tek keretében megyénkben is több földbérlő szövetkezet ala­kult. Például az Ötvöskónyi melletti Szarkástó-pusztán a mai termelőszövetkezeti for­mához ‘ hasonlóan művelték meg a földeket. Láthatjuk tehát, hogy a ter­melőszövetkezetek segítése a földművesszövetkezeteknek nem újkeletű feladata, ennek csírája már alakulásuk idején kipattant. A Szovjetunióban a mező- gazdaság kollektivizálása ide­jén az egyszerű termelésre ala­kult szövetkezeti formák tízez­reit hozták létre. Tegnap és ma Kínában, Bulgáriában, Csehszlovákiában és más népi demokráciákban tömegével alakultak, illetve alakulnak ala­csonyabb típusú sízövetkeze- tek a fogyasztási szövetkeze­tek széles hálózatán belül. Ná­lunk azonban, amikor a föid- művesszövet'kezetefc hatáskö­rét és feladatait bővíteni, kel­lett volna, szűkítettük. Meg­fosztottuk a földművesszövet­kezeteket a tömegbázist széle­sítő termeltetés és egyéb, ez­zel összefüggő hatáskörről. A földművesszövekezetek egy­oldalú fejlődése — az 1956 előtti évek gazdaságpolitikájának hi­bái következtében — károsan hatott, vagy nem kellő meg­alapozottsággal segítette a falu szocialista fejlődését. Néni vál­laltak tömegbefolyásuiknak megfelelő részt a párt és az állam ez irányú erőfeszíté­seiből. Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata nyo­mán a SZÖVOSZ IV. kong­resszusa megmutatta a föld­művesszövetkezetek fejlődésé­nek további helyes útját. A HIBÄK FELISMERÉSE UTÁN sok földműves­szövetkezeti vezető — a köz­ponti elvek ismeretében — ma is kérdezi: a gyakorlatban mit hogyan tegyen, hogy hatéko­nyabban segíthesse a falu szo­cialista fejlődését, a termelés szocialista szektora erősödését. Egyesek — tiltó pénzügyi in­tézkedések ellenére — pénzzel és egyéb anyagi támogatással próbálják támogatná a terme- lőszövetekezeti mozgalmat. Má­sok a segítségadást leszűkítik a belépésre való agitációra. Vannak olyan fmsz-vezetők is, akik egy lépést sem tesznek a tsz-mozgalomért. Ez a gya­korlat hibás, és nem viszi előbbre a közös ügyet. E hely­telen módszereknél és téves gyakorlatnál messzebbre kell látnunk. A többféle lehetőségen kí­vül leginkább azzal segíthet­jük a falu szocialista szekto­rának számszerű fejlesztését, ha a földművesszövetkezetek gazdálkodását, politikai és szervezeti életét a dolgozó pa­rasztság előtt mintaszerűvé tesszük. Ha a választott veze­tőségek és az egész tagság előtt a saját gazdálkodásunk­kal bizonyítjuk: a szövetkezet­Giovannini — Szatmáry: Gyógynövényeink »Könyvünknek az a célja, hogy a hazai gyógynövényeink gyűjtésével, szántásával, ke­zelésével, valamint felhaszná­lásával kapcsolatos tudnivaló­kat széles körben ismertesse. Nem ragaszilcodhattunk min­denütt a szigorúan tudomá­nyos növénytani és gyógyszer­tani megjelölésekhez, hiszen ezzel korlátoztuk volna azt az olvasókört, amely köny­vünkből népgazdaságunk, va­lamint önmaga előnyére tu­dást meríthet-« — írják a Gyógynövényeink előszavában a szerzők. A könyv Giovan- nini Rudolf és Szatmáry Géza munkája. A mű a Mezőgazda- sági Kiadó gondozásában je­lent meg. Segítséget ad a képzett me­zőgazdáknak, azoknak is, akik gyógynövények gyűjtésével, forgalomba hozásával foglal­koznak. Több mint 70 fontos vadontermő gyógynövény le­írását, előfordulási helyeit is­merteti. Külön fejezet foglallcozik a gyógynövények hatásával. A könyv jó kalauz azok számára is, akik élni akarnak a nö­vényvilág nemcsak ősi tapasz­talat igazolta, hanem tudomá­nyosan is bebizonyított gyógy- hatásával. Beszél a mérgező hatású drogokról (a növény hatóanyagtartalmú szárított részét drognak nevezik), az orvosok által rendelt recep­teket közöl. Különböző teakeverékeket sorol fel különböző betegségek ellen. Mit mire? Mi szünteti a gyomorégést? Gégehurut ese­tén mit használjunk? Mi eny­híti a fagy ás fájdalmait? stb. Sokféle apró bajra javasol or­vosságot, s hogy miből meny­nyit, arra is útmutató a könyv. Majd négyszáz növényi drog legfontosabb tudnivalóit adja kézre. Valóságos áldás az üyen könyv a háznál. Nemcsak a szak- és gazdaember számára hasznos, az asszonyok is ta­nulhatnak belőle. A könyvet dr. Csapody Vera szakszerű il­lusztrációi díszítik. ben nagyobb eredményeket tud elérni a parasztember, mint egyénileg. Segíthetünk azzal is, ha megtanítjuk a szövetkezet ve­zetésére és irányítására az egy­szerű tagokat. Nem mulaszt­hatjuk el összejövetelek és egyéb gyűlések alkalmával, hogy kézzelfoghatóan, a helyi példák alapján bizonyítsuk a tömegek előtt: a párt és a kor­mány, de az egész magyar nép is messzemenően támogatja a termelő- és egyéb, a termelés­re alakult alacsonyabb típusú szövetkezeteket. Hathatós er­kölcsi segítséget adhatunk, ha a helyben vagy a körzetben lé­vő termelőszövetkezetek ered­ményeinek ismertetésével iga­zoljuk a nagyüzemi termelés nagyobb hozamát és a tagok magasabb jövedelmét az egyé­ni parasztokéval szemben. Tá­mogatjuk a termelőszövetke­zeti mozgalmat, ha maradék­talanul megoldjuk a kormány 3004-es rendeletében a földmű­vesszövetkezetekre megszabott feladatokat. Hasznos segítséget nyújthatnak a földművesszö­vetkezetek, ha a helyi párt- és tanácsszervekkel együtt be­vonják a földművesszövetkeze­tek egész apparátusát a felvi­lágosító munkába, és minél több földművesszövetkezeti ta­got győznek meg a termelő­szövetkezeti út helyességéről. A FALU SZOCIALISTA ÁTÉPÍTÉSE érdekében ezeken túlmenően sokkal köz­vetlenebb kötelezettségünk van a saját keretünkön belül műkö­dő egyszerű szövetkezeti for­mák — szakcsoportok, társu­lások és szakszövetkezetek — szervezeti, politikai és gazdasá­gi megerősítése, újak létreho­zása terén. Az MSZMP Poli­tikai Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a SZÖVOSZ IV. kongresszusa az egyszerű szövetkezetek fejlesz­téséért a földművesszövetkeze­teket tette felelőssé. A MÉ­SZÖV igazgatósága által ren­dezett járási tanácskozásokon maguk a földművesszövetkezeti vezetők bizonyították, hogy e területen nem tettek meg min­dent az elérendő cél, érd ekében, mert - számtalan lehetőség van az egyszerű szövetkezeti for­mák számszerű fejlesztésére. A megbeszéléseken bizonyoso­dott be, hogy ez évben több mint 100 egyszerű szövetkezeti forma megalakítását önkénte­sen kérik a dolgozó parasztok. Miért nem használják fel föld­művesszövetkezeteink — és más helyi és járási szervek — ezt a paraszti kezdeménye­zést? Mitől félnek, különösen akkor, ha az egyszerű formák betartják a kormány ide vo­natkozó határozatának alapel­veit? Talán a több munkától vagy a nagyobb felelősségtől húzódoznak? ... Aki bármilyen módon gátolja az alacsonyabb szövetkezeti formák fejleszté­s-ét, az a tsz-mozgalom erősö­dését akadályozza, az alcarva- akaratlam csökkenti a mező- gazdaság átszervezésére irá­nyuló erőfeszítések hatékony­ságát. A kkor képviseljük IGAZAN és helyesen mi, földművesszövetkezetek a dolgozó parasztok, földműves- szövetkezeti tagok érdekeit, ha a termelésre alakult szövetke­zeti formák tömegeit hozzuk létre. Ha módot és lehetőséget adunk a dolgozó parasztoknak, hogy a termelésnek arra az ágára és olyan formákra szö­vetkezzenek, amit ők maguk már ma is jónak látnak. Ahol a feltételek adva vannak, ott a tsz megalakítása a feladat. Másutt viszont, ahol a dolgozó parasztok még nem értették meg a nagyobb előrelépés je­lentőségét, de máris készek ar­ra, hogy a közös termelés alap­fokára eljussanak, ott a szö­vetkezés kezdetlegesebb for­máinak létrehozását kell segí­tenünk. Megalakulásuk után és mű­ködésüknél csak egy követel­ményt támasszunk elébük: azt, hogy a kormánynak az egysze­rű szövetkezeti formák műkö­désére vonatkozó határozatát maradéktalanul tartsák be. Kormányzatunk rendelkezései sok kedvezményt adnak a szakcsoportoknak és társulá­soknak termelésük megjavítá­sához. Használjuk fel ezeket a lehetőségeket új beruházások létesítésére, különböző speciá­lis kultúrák telepítésére, a kö­zös tevékenység szakszerűbbé tételére. Ezáltal a társulások, szakcsoportok tagjai saját ta­pasztalataik alapján megisme­rik az összefogás előnyeit, s belátják, hogy az összefogás magasabb formájának nagyobb az előnye. Másrészt a társulá­sokban, szakcsoportokban hoz­záfogunk a tsz-gazdálkodás anyagi feltételeinek megterem­téséhez is. A Z EGYSZERŰ SZÖVET­KEZETI FORMÁK kö­zött végzett munka mind a ré­gieknél, mind az újaknál sok türelmet és nagy megértést kí­ván. Ne akarjunk nagyot mar­kolni, elégedjünk meg a folya­matos és állandó fejlődéssel. Hogy ez így legyen, sokat kell köztük tartózkodniuk a föld­művesszövetkezeti vezetőknek, mezőgazdasági szakemberek­nek. A szakcsoportokba és tár­sulásokba tömörült dolgozó pa­rasztoknak lépten-nyomon érezniük kell, hogy a földmű­vesszövetkezetek és más szer­vek is megértéssel foglalkoz­nak az ő gondjaikkal. Óvni kell szakcsoportjainkat és tár­sulásainkat minden olyan spe­kulációs törekvéstől, amely nem a termelés elősegítésére irányul, hanem egyes »túl élelmes« tagok egyéni haszon- szerzését helyezi előtérbe. Fej­lődésük homlokterébe a több jövedelmet biztosító közös munkaelemeket, a közös gon­dolkodást kell állítani. A leírtakon kívül számtalan helyi lehetőség áll a földmű- vesszövetkezetek rendelkezésé­re. Munkájuk közepette soha ne tévesszék szem elől: bármit tesznek is. a dolgozó paraszt­ság, a földművesszövetkezeti tagság figyeli ténykedésüket. Ezért munkájuk mindenben a szocialista mezőgazdaság se­gítésére irányuljon. Németh József MESZÖV-főosztályvezető A »válogató központ« ilyenkor visszhangzott-a kiáltások­tól, sértegetésektől, harsány és gonosz kacajoktól. I. meg­kezdte egy mohamedán kihallgatását. RáüvöltöFth-.»Imádkoz- zál előttem!« És lelki szemeimmel láttam a szomszéd szobá­ban a lelke legmélyéig megszégyenített embert, aki arra kényszerül, hogy imádkozva leboruljon a kínzó hadnagy lába elé. Azután foeléhas-ítattak az éjszakába a megfcínzottak első üvöltései. Megkezdődöt I., L. és a többiek igazi »munkája«.-Amikor I. és társai nem mentek razziára, a letartózta­tott gyanúsítottakat »dolgozták meg«. Éjféltájban vagy haj­nali egy órakor hirtelen feltárult az egyik szoba-börtön aj­taja. Egy ejtőernyős foeord-ított: »Talpra tetvesek!« Egy, két, három nevet szólított. Azok tudták mi vár rájuk. Mindig hosszú csend következett, az ejtőernyősnek másodszor is el kellett ismételnie a neveket, s ez felbőszítette: »Gyáva ku­kacok! Hát nem tudjátok azt mondani, hogy »jelen«?« A szólítottak felemelkedtek, és hallottam az ütéseket, amelyek­kel az ejtőernyős maga előtt hajszolta őket. I. egy éjszaka hirtelen ráuszította legényeit az összes szobákra. Bunkóval a kezükben berontottak a »(hálótermek­be«: »Talpra!« Cellám felrántott ajtaja a falhoz csapódott, és az egyik ejtőernyős lágyékon rúgott: »Talpra!« Felálltam, de I., aki arra ment a folyosón észrevett: »Öt nem kell« — és maga csukta be az ajtót. Visszafeküdtem a szalmazsákra, miközben -a csizmacsatto-gások, ütések és nyöszörgések hatal­mas orkánja árasztotta el az emeleteket. Heggel és este, amikor Bula... kinyitotta az ajtót, hogy beadja az »ennivalót« vagy amikor a vécére mentem, a fo­lyosón gyakran találkoztam a mohamedán foglyokkal, amint a közös börtönbe vagy az egyes zárkába siettek. Egyesek fel­ismertek, mert láttak az újság által szervezett tüntetéseken; mások csak a nevemet ismerték. Mindig meztelen felsőtest­tel jártam, még látszottak rajtam az ütések nyomai, melle­men és karjaimon kötések húzódtak végig. Megértették, hogy engem is megkínoztak, akárcsak őket, és menet közben így köszöntöttek: »Bátorság, testvér!« Szemükből olyan szolida­ritást, barátságot, olyan mélységes bizalmat olvastam ki, hogy büszkén gondoltam: engem, az európait befogadtak az ő ’körükbe. így éltem egy egész hónapon át, a halál tőszomszédságá­ban. Talán este kerül rám sor, talán másnap hajnalban. Ál­maimat még mindig megzavarták a lidércnyomások, s az ide­ges összeráakódások, amelyek alvás közben hirtelen felébresz­tettek. Nem csodálkoztam, amikor egy este Ch. lépett be a cel­lámba. Tíz óra felé járhatott az idő. A kis ablak mellett áll­tam, kinéztem a Clemenceau -bulvárra, ahol még néhány jár­mű közlekedett. A hadnagy csak ennyit szólt: »Készüljön fel, nem megyünk messzire.« Felvettem piszkos és gyűrött zakómat. Hallottam Ch. hangját a folyosón: »Készítsétek elő Audint és Hadzsadzsot is; de elkülönítve visszük őket«. Mór vagy tízszer elkészí­tettem befejezettnek vélt életem mérlegét. Még egys-zer Gii- berte-re gondoltam, mindazokra, akiket szerettem,'az'lTször- nyű fájdalmukra. Ugyanakkor lelkesített az a harc, amelyet lankadatlanul vívtam, az a gondolat, hogy úgy halok meg, ahogyan mindig is akartam: híven eszméimhez és harcos­társaimhoz. Az udvaron motorberregés: elindult egy autó. Egy perc­cel később hosszú géppisztoly-sorozatot hallottam az Oli- viers-villa irányából. Erre gondoltam: »Audin«. Az ablaknál álltam, hogy minél tovább szívhassam ma­gamba a friss éjjeli levegőt, minél tovább láthassam a vá­rosi fényeket. De múltak a percek, az órák és Ch. nem jött vissza értem. » * * * Az elbeszélés végére értem. Sohasem írtam még ilyen nehezen. Lehet, hogy minden túlságosan frissen él még az emlékezetemben. Bizonyára befolyásolt az a gondolat is-, hogy az a lidércnyomás, amelyet már átéltem, e sorok ír-asa köz­ben másoknak jut osztályrészéül, és ez ^ mindaddig így lesz, amiig véget nem ér ez a gyűlöletes háború. De mégis el kellett mondanom mindazt, amit tudok. Tartozom ezzel az »eltűnt« Aud-innek, mindazoknak, akiket megaláznak és megkínoznak, mindazoknak, akik bátran folytatják a harcot. Tartozom^ ez­zel mindazoknak, akik nap mint nap meghalnak hazájuk szabadságáért. , Ezeket a sorokat négy hónappal letartóztatásom után ír­tam, Algír város polgári börtönének 72. cellájában. * * * Alig néhány napja, hogy a börtön udvarán három algé­riai fiatal vére árasztotta el azt a helyet, ahol előttük az al­gériai Fernand Yvetan vére folyt él. Algéria lelke rezgett abban a hatalmas fájdalomkiáltásban, amely akkor tört ki a cellákból, amikor a -hóhér elindult az elítéltekért, s ugyan­csak Algéria lelke hatotta át a kivégzést követő ünnepélyes-, néma csendet. Esett az eső, s az éjszakában csillogó cseppek odatapadtak cellám ablakának vas-rúdjaihoz. A börtönőrök bezártak a cellaajtók kémlelőnyilásait, de hallottuk még az egyik elítélt kiáltását: »Tahia el Dzsezair! Éljen Algéria!« (Vége.) 1957 november.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom