Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-15 / 140. szám
Vasárnap, 1958. június IX. 2 SOMOGYI n*t»» *p Beszámoló a megyei termelőszövetkezeti tanácskozáson (Folytatás az 1. oldalról.) láttán újabb és újabb paraszt- családok választották a szövetkezés útját. Az idén 20 termelőszövetkezetünk alakult. így a május 31-i adatok szerint Somogybán 121 termelőszövetkezet gazdálkodik 2650 csalóddal, csaknem 4000 taggal, több mint 34 000 k. 'hold összterüle- ten% Ezeken kívül működik hat 'termelőszövetkezeti csoport 55 családdal, 104 taggal, 600 holdon, 20 termelési társulás 316 taggal, 205 hold földön, 90 szakcsoport pedig 2758 taggal, 1669 kh. földterületen. A 3004-ea rendelet kedveső hatása A párt és a kormány ebben az évben soha nem tapasztalt nagy kedvezményben részesíti a termelőszövetkezeteket. A 3004-es kormányhatározatot Örömmel fogadták megyénk szövetkezeti parasztjai. A tsz- tagok igyekeznek szövetkezetüket mindinkább a belterjesség felé fordítani és sok árut termelő gazdaságokká fejleszteni. A kormányhatározat kedvező hatása lemérhető abban is, hogy a tsz-ek a takarmánygabonát nem áruként kívánják értékesíteni, hanem az állafcne- vefléshez akarják felhasználná. Ezért nőtt meg az állattenyésztés iránti érdeklődés, s különösen fellendült az áílat- hizlaflásd tevékenység. Sajnos, ennek van árnyoldala is: egyik-másik termelőszövetkezetben a megfelelő tenyészállatokat is hízóba fogják. László elvtárs a továbbiakban a növénytermelés, a vető sszerkezetj arányok alakulásáról beszélt, majd a gyümölcstelepítés fokozására hívta fel a figyelmet. — Az ellenforradalom után az állatok zömét saéthurcolták, s az újonnan alakult szövetkezeteknek újra kellett kezdeni az állattenyésztés megszervezését — folytatta. — Bár a múlt év végére a tervezettnél több állatot tartottak a szövetkezetek, ez azonban a szükséges ólíattsű- r őségnél lényegesen alacsonyabb. 1958. március 31-én 45 tez-né! hiányzott a szarvas- marha-, 55-nél pedig a közös sertésállomány. El kell érni, hogy legkésőbb a jövő év tavaszáig minden tenmeöjőszövetke-_ zet rendelkezzék közös állat-' állománnyal. Meg kell terem- teli ennek legfontosabb előfeltételét, a kielégítő takar- mányalapot. Ajánlatos a baromfi- és juhtenyésztés meghonosítása is azokban a szövetkezeteikben, ahol erre megvan a lehetőség. Ezután a pontos könyvelés és rendszeres ügyvitel szükségességét hangsúlyozta, majd a hozzáértő vezetés fontosságáról beszélt. A rendeletek előírják, hogy az 590 holdnál nagyobb szövetkezeti gazdaságokban szakembereket kell alkalmazni. A jó agromómusok munkája meglátszik a szövetkezetek eredményeiben. A mezőgazdászok közül Babócsai László a balatonőszödi, Kajdi Ferenc a kapolyi, Kovács Ferenc az osztopáni tsz-ben dolgozik példamutatóan. Sajnos, eddig csak 15 szövetkezetben alkalmaznak agronómust. Az 500 holdon felüli tsz-ek közül több — mint például a csurgói Szorgalom, a répáspusztai Első ötéves Terv, a böhönyei Szabadság — elzárkózik mezőgazdász alkalmazása elöl. Szükséges, hogy minden 500 holdon felüli tsz önállóan alkalmazzon agronómust, a kisebb szövetkezetek pedig közösen. A többinek meg a gazdasági felügyelők adjanak szakmai segítséget. A barcsi kezdeményezés kiállta a gyakorlat próbáját — A gazdálkodás szervezettségét zavarja néhány szövetkezetben az a körülmény, hogy nem tartják be az alapszabályt. Egyik legsúlyosabb hiba, hogy túlméretezik a háztáji területet. A jól gazdálkodó termelőszövetkezetek .tagjai •már belátták, hogy a megengedettnél nagyobb háztáji gazdálkodásnak nincs értelme. A barcsi, a ráksi, a rópási és még számos más szövetkezetben nem okoz gondot a háztáji gazdálkodás. Ezt azzal a módszerrel érték ed, hogy bizonyos változást eszközöltek a jövedelemelosztási formában. A barcsi Vörös Csillagban bevezetett ilyen kezdeményezés kiállta a gyakorlat próbáját: fokozta a tagság anyagi érdekeltségét a közös munkában való részvételben, valamint a közös munka jó elvégzéséiben. A barcsi példa nyomán a so- mogyvápi Szabadság Termelőszövetkezet is rendszeresen havonként pénzben fizeti ki az elvégzett munka ellenértékének mintegy négyötödét A továbbiakban a rendkívüli időjárás megkövetelte tennivalókra hívta fel a figyelmet László elvtáns. Hangsúlyozta, hogy a takarmányalap megteremtéséhez a mostani esőzés ellenére is szükség van a!nra, hogy a szövetkezetek minél nagyobb területen vessenek másodnövényt, amit zölden vagy silózva etethetnek fel állataikkaL A parasztbirtokok elaprózódásáról László elvtárs ezt követően elemezte a somogyi birtokviszonyok alakulását a múltban és a jelenben. Megállapította többek közölt, hogy az árut nem termelő, nyolc holdon aluli parasztgazdaságok kezelésében van a tanácsi szakigazgatás alá tartozó szántóterületnek a 47 százaléka. Az egyéni .paraszti birtokok napjainkban is szemlátomást apró zódnak el. Ennek következtében mind több lesz az olyan gazdaság, amely csak a saját ellátására. képes. A kevés föl- dű emberek úgy próbálják áthidalni a nehézségeket, hogy a család idősebb tagjai megművelik a néhány holdat, a fiatalok pedig másutt helyezkednek el. Olyan gazdálkodásra van szükség, amelyben a fiatalok megtaílállják a falun számításaikat, s gépek mentesítik a parasztokat a nehéz fizikai munka alól, könnyebben és nagyobb jövedelemhez jut a falu népe, és több mezőgazdasági árut kap a népgazdaság. Ez csak úgy lehetséges, ha a dolgozó parasztok egyesítik kisiparceliá j ukat, s áttérnek a nagyüzemi gazdálkodásra. Az egész dolgozó parasztság — a fiatalok és öregek, valamint a férfiak és asszonyok — gondjait végérvényesen csakis a szövetkezés oldhatja meg. Ezután részletesen taglalta a beszámoló a meglévő termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdításának tennivalóit. Ezért, valamint a mozgalom továbbfejlesztéséért a párt irányításával a tanácsok a felelősek. Feladatuk, hogy összefogják az irányításuk alá tartozó szerveket, hivatalokat, vállalatokat, és érjék el, hogy ezek hathatós segítséget adjanak a tsz-eknek. A tsz-tagság felelőssége Tovább kell szélesítenünk a termelőszövetkezeti mozgalmat. Ez annál inikálbb is szükséges, mert megyénk szövetkezetei a szántónak csak az 5,8 százalékát tartják kezelésűikben, s ez az arány az országos átlagon alul van. Negyven szövetkezetünk kevés tagot számlál, s földterületük nem éri el a 200 holdat. Ugyanakkor 30 tsz-ben sok föld jut egy-egy tagira. Ezek a tsz-ek nem tudnak 'belterjesen gazdálkodni. Az idén alakult közös gazdaságok zöme 100—150 hold földet mondhatott magáénak létrejöttekor. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a 400—800 holdas szövetkezetek tudják legjobban kihasználni a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő összes lehetőségeket. Étert arra kell törekednünk, hogy kis szövetkezeteink minél előbb bekerüljenek a 400-1- 800 holdas területű kategóriába. A mozgalom továbbfejlesztésében a legnagyobb felelősség a termelőszövetkezeti tagságra hárul. Ezért helytelen számos tsz tagjainak az a nézete, hogy »<mi megtaláltuk a boldogulásunk útját, az egyéniekkel nem törődünk, keressék jobb megélhetésük lehetőségét ott, ahol tudják«. Az állam a szövetkezeteknek nemcsak azért ad segítséget, hogy tagjaik boldoguljanak, hanem azért is, hogy a támogatást ésszerűen felhasználva példát mutassanak az egyéni gazdáknak, a jó gazdálkodás mellett győzzék meg az egyéni parasztokat, hogy lépjenek be elsősorban a meglévő szövetkezetekbe, vagy segítsék őket új, közös gazdaságok létrehozásában. A tsz-tagság tehát felelős a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért. Ezért helytelenítjük a még mindig több helyen megtalálható befelé fordulást és azt, hogy a szövetkezeti tagok valósággal elzárkóznak a becsületes dolgozó parasztok felvétele elől. A lenini szövetkezeti politika szellemében Megfontoltan, körültekintően lehet és kell is a termelőszövetkezetek taglétszámát, és területét növelni, de fontos, hogy a tsz-tagok, a párt- és állami szervek, vállalatok és intézmények, a szövetkezetek megerősítésián kívül a mozgalom számszerű fejlesztését állítsák munkájuk középpontjába. Ennek érdekéiben még az idén lényeges előrehaladást kell tennünk. Hiszen Somogybán erre megvan a lehetőség. Eredményeket csakis a lenini önkéntesség és fokozatosság elvének maradéktalan betartásával érhetünk el. Ahol mezőgazdasági termelőszövetkezet alakítására még nem értek meg a feltételek, ott a termelőszövetkezeti csoportok, szakcsoportok, társulások létrehozását kell elősegíteni. A továbbiakban a földművesszö- vetkezetek, a városban dolgozó, de a falura hazajáró ipari munkások, valamint a gépállomások dolgozóinak a tsz-mozgalom fejlesztésében megoldandó feladatairól beszólt László elvtárs. Sesaamölóját így fejezte be: — Mai tanácskozásunk minden bizonnyal nagy segítséget ad ahhoz, hogy a 121 somogyi termelőszövetkezet mindegyike mielőbb megszilárduljon, és mihamarabb minél több dolgozó paraszt növelje belépésével a megye tsz- mozgalmának táborát. A beszámoló után felszólalásokra került sor. A vita ismertetésére 'keddi lapszámunkban visszatérünk. Bodó József bogarai A Növényvédő Állomás traktorosa vagyok. Szeretek becsülettel dolgozni. Bánt, ami történt. Röviden elmondom, hogy tanuljon belőle más is. Hároméves tapasztalatom van, értek a permetezéshez. Ám Bodó József rinyaújlaki gazda nem így vélekedik. Nemrégiben az ő burgonyáját permeteztük Kamara Gyuri bácsival. Délután odajön Bodó, és azt mondja: »Jobb lett volna, ha a pénzt, amit a permetezésért fizettem, az ágy lábához verem«. Kamara így válaszolt: — Nézze, papa, ha az ágyhoz akarja verni a pénzt, ha nem a lárvák pusztítására szánta, tessék, visszaadom. Az öreg otthagyott bennünket. Három nap múlva megszemléltük Bodó burgonyaföldjét. Elhívtuk a tanácselnököt, párttitkárt és a gazdát is. — Mi nem hisszük el, hogy a maga földjén másfajta bogarak vannak. A tsz meg a szakcsoport burgonyáin nem maradtak élve, csak itt nem használna a méreg? — Mondtuk neki, hogy higgyen a saját szemének. Hiába nézegettük a bokrokat, nem találtunk bogarat. — Hát mégis elpusztultak! — kiált fel szinte meglepődve; És bocsánatot kért. — Bár a permetezés napján jelentettem a tanácsnak, hogy élnek a bogaraim, de most látom, hogy mind megdöglött — mondta. Mi, traktorosok akkor örülünk, ha munkánkkal elégedettek az emberek. De bántó és fáj, ha jogtalanul marasztalnak el bennünket — mint azit Bodó József is tette. Hérincs Lajos traktorvezető A balatoni zöldség- és gyümölcsellátásról A MÉK siófoki telepe nagy munkában van az üdülési idény kezdete óta. Neki kell ugyanis ellátni a siófoki járás üdülőit, a földművesszövetkezeti boltokat és népboltokat zöldséggel és gyümölccsel. A szárazság miatt nagy gondot okozott az árualap megteremtése. Eddig azonban nem volt jelentősebb hiány semmiből sem. A zöldárut a földművesszö- vetkezeti felvásárlók veszik meg; és ők küldik a telepre. Különösen a balatonszabadi és balatonszárszói szövetkezetek vásároltak nagyobb mennyiségű zöldborsót, salátát, zöldhagymát és karalábét. Jó ügyfele a telepnek a kereki zöldségtermelő szakcsoport, amely mintegy 20 mázsa kelkáposztát, sok zöldhagymát, zöldborsót és egyéb árut szállított már Siófokra. A Balatonújhelyi Állami Gazdaság szintén nagy meny- nyiségű árut adott át: zöldborsóból pl. egy vagonnal. A balatonszárszói szövetkezet cseresznyével is segíti az ellátást. Naponta 100 mázsa áru vándorol az üdülőkbe és boltokba, A gyors ellátás biztosítása érdekében kis teherkocsival szállítják a zöldségféléket és gyümölcsöt a fogyasztóhelyekre. D. Z. Harminc ember helyett egy gép A Somogytamócai Állami Gazdaságban a géppel vágható takarmányt ötszáz holdon ze- toros fűkasza terítette rendre. Ezután a félszáraz takarmánynyal a rendsodrónak akadt dolga. Később a Mählader '(járva rakodó gép) felnyalá- bolta a szénahengereket, és belerakta az utána akasztott kombájnkocsiba, ahonnan pet- rencébe került a száraz takarmány. Gyors ez a szénagyűjtés, mert egyetlen gép teljesítménye felér harminc ember egy napi munkájával. Hasznos is, mert rendsodrással helyettesítették a kézi forgatást, s a gyűjtésnél is kiiktatták a viliázást, tehát nem hullott a pillangós széna értékes levele. A fűkaszálás, szénaszárítás, gyűjtés és behordás összefüggő munkafolyamatában a pet- rence szekérre vagy vontatóra rakásánál feszülnek meg először az emberek karizmai. i mezőgazdasági szakismeretek első magvetői A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kiállításáról A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtára kiállítást rendezett a felsőfokú mezőgazdasági szakoktatás dokumentumaiból. Már a sajtóbemutatón utat tört magának a helyénvaló javaslat: vándoroltatni kellene ezt a kiállítást, végighordani az országon, eljuttatni hazánk mezőgazdasági jellegű vidékeire (italán Somogyba is). Érdemes megszemlélni a dokumentumokat, s rajtuk keresztül betekinteni a haladó magyar mezőgazdasági szakmúltba — ametly miatt nincs okunk szégyenkezésre —, és buzdítást, útmutatást meríteni belőle a jövőre. De lépjünk be Kiss Albert egyetemi rektorhelyettes kíséretében a kiállítás termébe. Ismerkedjünk meg a mezőgazdasági szaktudás korai magvetőinek munkásságával. A szarvasi szakiskola • Az első feiratot betűzi szemünk: »Hazánkban már a XVIII. században felismerték a mezőgazdasági ismeretek rendszeres iskolai oktatásának szükségességét...« Ekkor két oktatási intézményben tartanaik mezőgazdasági előadásokat: a nagyszombati egyete" men a Természetbölcselet, a szenei kollégiumban pedig az Oeconomia elnevezésű tantárgy* keretében. (Ez utóbbi tanintézet alapító oklevelén így áll a dátum: 19. sept. 1763.) A tantárgyak közé tehát bevonul a mezőgazdasági szaktudomány. Kevés a hely, tá- gabb teret e szaktárgyaknak — parancsolja a gazdasági, társadalmi termelési elmaradottság. És Tessedik Sámuel evangélikus lelkész megérti a tudást szomjazó föld követelő szavát: 1779-ben megalapítja falujában, Szarvason a vi ág első mezőgazdasági szakiskoláját. Méltán nevezheti öt az utókor a magyar agrártudomány előfutárának. Tanítványai nem könyvszagú tudást szívnak magukba, hanem az elmélet és gyakorlat széttép- hetetlen kapcsolatának szellemében nevelkednek. Kísérleteket végeznek, hogy elfogadtassák a szikes földdel a lucernát. A rétgazdálkodás és fásítás leckéjét szintén a »nagy tanteremben« — a szabadban sajátítják el. A keszthelyi Georgikon Nagyváthy János jószágkormányzóként dolgozik Festetlek György nagybirtokán. Előbbre lát, mint korának többi, hasonló foglalkozású embere. Könyvet ír A szorgalmatos mezei-gazda címmel, hogy a gazdálkodásban segítségére siessen mindazoknak, akikhez eljutnak papírra vetett gyakorlati tapasztalatai. Aztán megmagyarázza urának: jól képzett gazdatisztek nélkül kevés termést érlelnek az ezerholdak. Ért a szóból a földesúr, és Nagyváthy javaslatára, Tessedik útmutatása szerint 1797-ben létrehozza Keszthelyen a Georgikont. Ez a világ első felsőfokú mező- gazdasági szakintézménye, amelynek alapjait tehát az a felismerés rakta le, hogy | csakis a tudomány emelhéti a mezőgazdálkodás színvona- j lát, eredményességét« Később tagozódik a Georgikon: a kertészkedés, az erdészet és va- | dászat oktatása, a ménes-mes- j I terek képzése külön-különvá- i I lik egymástól. Sőt paraszt-, ' I illetve gazdasszonyiskola is helyet kap falai között. Nagy- ; váthy János pedig — minden j I érdeme ellenére — »tisztes ' szegénységben« távozik az élők', sorából 1819-ben, Csurgón. Szakkönyv — magyar nyelven Pethe Ferenc, a »világlátott gazda- a Georgikon alakúié- i sától kezdve Keszthelyen ta-) | nít. ö szerkeszti az első ma- j gyár mezőgazdasági szaklapot, ; majd elsőként fordít magyar- j ra egy szakkönyvet. A könyv j mondanivalóját angolul olvas- I sa, s anyanyelvére átültetve I kibővíti saját jegyzeteivel. A j mai szemnek és fülnek szokatlan mű címe: »A Földmí- velési Kimia Gyökere Egy- ] másból fojó Letzkékben, mely- , lyeket A földmívelés előmozdítására igyelö Társaság előtt tartott Sir Humphry Davy«. A ! könyvet 1815-ben adja ki a Nemzeti Gazda Hivatal. A dokumentumok — képek, sárgult lapú könyvek — és a magyarázó szövegek szemlélése, a rektorhelyettes élőszavai hallgatása közben emberi közelségbe jön hozzánk a múlt század második felének agrárszakoktatása is. Állattenyésztő egyesületek Hangosan szól a mához — füllel hallhatatlanul is. — Ifi- helyi Imre híres professzor életműve. Azt mondja: a tudomány úttörői, hirdetői nem zárkóznak be négy fal közé, hanem elviszik tudásukat a nép közé, mert csak a mindennapi élet sarjaszthat termő hajtásokat az értelem fáján. Újhelyi professzor főleg a szarvasmarha tenyésztésben jeleskedik. A magyaróvári akadémiáról el-ellátogat a parasztokhoz századunk tízes éveiben, és az összefogás eszméjének meggyőződéses vallójaként tejszövetkezetbe, állattenyésztő egyesületbe tömöríti őket. Füzeteket ír, amelyekben lefekteti a törzskönyvezés alapjait. Az utókor nem sajnálja tőle a megtisztelő jelzőt: fáradozásai elismeréseként a szarvasmarha tenyésztés és tenyészállat nevelés fellendítése harcosának nevezi őt a gödöllői egyetem oktató kara. A Tanácsköztársaság agrár- tudományi hagyományait életben tartó írásos dokumentumainál időzünk. Az első magyar proletárállam célkitűzéseiről tudat bennünket a tervezet: a szegényparasztok és szövetkezeti tagok számára ingyenes, egyéves iskolákon, tanfolyamokon fogjuk hozzáférhetővé tenni a mezőgazdasági szakismeretek alapjait, Elődeink nyomdokain A mezőgazdaság nem apáról fiúra szálló mesterség, hanem tudomány, amelyet el kell sajátítani. Évszázadokkal ezelőtt felismerték ezt az igazságot a magyar agrártudomány megalapozói, művelői, fejlesztői, akiknek emlékezetét nem hagyhatjuk az ismeretlenség homályában elkallódni a széles mezőgazdasági közvélemény előtt. Ezért rendezte meg az egyetem ezt a kiállítást Fekete Béla könyvtárigazgató és Lázár Vilmos professzor áldozatos közreműködésével. Felvértezni a parasztfiatalokat a mezőgazdasági tudomány ismereteivel, hogy visz- szatérve a földekre, segítsék könnyebbé, eredményesebbé tenni apáik, testvéreik munkáját — olyan célkitűzés volt ez, amely a Tanácsiköztársaság bukásával egyidőben elvetélt. A felszabadult nép azonban negyvenötben életre hívta az önáiló agráregyetemet, amelynek padjaiban a dolgozó emberek gyerekeit láthatjuk; Egyikre-egyikre évenként huszonhétezer forintot költ államunk. Szívesen meghozza ezt az anyagi áldozatot a néphatalom a cél érdekében. A cél ugyanis az. hogy jól képzett szakemberek nevelődjenek itt. Olyanok, akik gyakorlati munkájukkal visszahálálják majd a dolgozók társadalmától kapott gondoskodást azzal, hogy tudásukat gyümölcsöz- tetve segítik felkapaszkodni a magyar mezőgazdaságot a fejlődés létráján. KUTAS JÓZSEF
