Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

SOMOGYI NÄPLAP

9

>, im. JMm IS.

A kommunista helytállásról és példamutatásról

A szocializmus építése, a béke védelme nagy és bonyolult feladat. Csak a munkások, a dolgozó tömegek aktív részvételével valósítható meg. Ezért a kommunisták egy pillanatra sem nélkülözhetik a tömegek támogatását. Állandó politikai, ideológiai ' nevelőm unkával biz-, tosítamiuk kell a tömegek részvételét a szocialista építőmun- kában. Pártunk képes e feladat elvégzésére. A munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek követik pártunkat.

A termelésben és általában a szocializmus építésében elért sikereink bizonyítják: pártunk szoros kapcsolatban van a tömegekkel, a dolgozók helyesnek tartják, elfogadják a párt politikáját, s követik azt. A tömegekkel való jó kapcsolat alapja pártunk helyes politikája.

Ez azonban nem minden.

A helyes politikát jól is kell végrehajtani. A kommunistáknak e politika megvalósításában példát kell mutatniuk, mert csakis így van foganatja a nevelő és lelkesítő szónak, csakis így követik a pártonkívüli dolgozók teljes szívvel a kommunistákat.

Pártunk erejének egyik alapvető forrása, hogy a Horthy- rendszer 25 esztendeje alatt a kommunisták erejüket és életüket nem kímélve bátran, minden megalkuvás nélkül, dacolva börtönnel, terrorral, harcoltak a magyar munkásosztály, a dolgozó nép felszabadításáért;

Növelte pártunk befolyását, hogy a felszabadulás után a kommunisták nem sajnálták a munkát és a verejtéket, példamutatóan és áldozatkészen harcoltak az ország újjáépítéséért, gazdasági felemelkedéséért, a szocializmus építéséért. A kommunisták vezetésével verte vissza m unk ásosSrtál y u n k, dolgozó népünk az osztályellenség minden támadását. így volt ez az ellenforradalom időszakában is. A kommunisták vezetésével — a szocialista tábor segítségével — mentette meg hős munkásosztályunk, dolgozó népűink a szocialista forradalom minden vívmányát s legnagyobb vívmányunkat: a népi hatalmat. A kommunisták vezetésével ment végbe hazánkban a politikai, gazdasági konszolidáció

Eredményeinket annak is köszönhetjük, hogy a párt-, állami és gazdasági szerveinkben dolgozó kommunisták példamutatóan és áldozatkészen végezték és végzik felelősség- teljes munkájukat.

Pártunk a szocialista építőmunka hőseinek egész tömegét nevelte ki. Elsősorban a kommunisták közül kerülnek ki a termelés élenjáró harcosai. Az újítók jelentős része kommunista. Üzemeinkben igen sok kommunista adja át munka- módszerét és tanítja fáradhatatlanul munkástársait. Fegyelmezetten dolgoznak, jól kihasználják a rendelkezésre álló munkaidőt, s védelmezik a társadalmi tulajdont. A példamutató munka, a helytállás erősíti, növeli pántunk kapcsolatát a dolgozó tömegekkel.

Pártunk most azért küzd, hogy

az egész népgazdaságban tervszerű munka folyjék és megszilárduljon a fegyelem. Különösen nagy gondot fordít a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére.

Ennek igen fontos része a technika, a gyártási technológia szakadatlan tökéletesítése, új, korszerű gépek és technológiai eljárások alkalmazása. Legnagyobb jelentősége itt az újítómozgalcmmafc, valamint a műszaki és technikai értelmiség kezdeményezéseinek . van. Szinte magától értetődik, hogy pjártunk elsősorban a kommunista újítókra, a kommunista értelmiségiekre számít. Az ő helyes kezdeményezésűiknek kell jobban kibontakoztatnia és továbbfejlesztenie a technikai haladásért folyó küzdelmet. A kommunista gazdasági, műszaki vezetőfcnék és a pártfunk- cionáriuscknak pjedig elemi kötelességük, hogy támogassák a technikai haladást szolgáló kezdeményezéseket, hogy az újításokait mielőbb megvalósítsák, és széles körben elterjesz- szék.

Természetesen a munka termelékenységének növelését, az önköltség csökkentését még sck más tényező is befolyásolja. A kommunistáknak a maguk területén öntevékenyen kell dolgozniuk, hogy tervszerű és fegyelmezett munkával támogassák pártunkat e feladatok megvalósításában.

Rendkívül fontos, hogy a kommunisták példát mutassanak a munkafegyelem megszilárdításában, a társadalmi tulajdon óvásáért, gyarapítá- sáért vívott harcban. A kommunisták mindig fegyelmezetten teljesítsék a rájuk bízott feladatokat,

vállalt kötelezettségeiket, s

aktívan vegyenek részt a szocialista munkaversenyben. Ha ezt teszik, a pártonkívüliek követik őket. S így válnak a pjár- tonkívüli dolgozók is a szocializmus öntudatos, lelkes, harcos építőivé.

Igen nagy jelentősége van a kommunista példamutatásnak falun.

Pártunk agrártézisei kimondják: emelni kell a mezőgazda- sági termelés színvonalát, s létre kell hozni a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot. A marxizmus—leninizmus kimagasló vezetői s pártunk és kormányunk vezetői sokszor rámutattak már, hogy a dolgozó parasztokat az egyéni (kisüzemi gazdálkodásról a nagyüzemi gazdálkodásra átvinni csakis a gyakorlati példák meggyőző erejével lehet.

De kik mutassanak példát, ha nem a kommunisták, akik ismerik a párt politikáját, meg vannak győződve annak igazáról és helyességéről. A falun élő kommunisták be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Amikor napirendre került a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták voltak azok, akik felsorakoztak a termelőszövetkezeti mozgalom u' 'éjénél, s ők választották e. ..iek ezt az utat. Példájukat nagyon sok pártonkívüli követte. Az ellenforradalom szörnyű viharában elsősorban a kommunisták óvták, védelmezték a termelőszövetkezetek gazdasági épületeit, felszereléseit, a jószágállományt, a közös vagyont. Az ellenforradalom leverése után a kommunisták szervezték újjá az ellenséges erők által szétvert szövetkezeteket. A kommunista termelőszövetkezeti elnökök, párttitkárok, gépállomás: igazgatók, brigádvezetők és traktoristák érdeme, hogy falun mind jobban tért hódít a szövetkezeti gazdálkodás eszméje, hogy egyre jobban terjed a kukorica és más kapásnövények gépi megmunkálása.

A falusi kommunisták elsőrendű feladata most, hogy türelmes politikai, szervező munkával harcoljanak a mezőgazda- sági termelés növelésé- ért, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért.

Harcoljanak azért, hogy a növény ápolásiban, az aratásiban, a

tarlóhántásban — s majd az őszi mezőgazdasági munkákban — mindenütt, ahol csak lehet, alkalmazzák a gépeket. Le kell küzdeniük a gépekkel szemben táplált minden előítéletet. Be kell bizonyítaniuk, hogy a gépek alkalmazása növeli a jövedelmet, s kíméli az emberi munkaerőt. De van a dolognak másik oldala is. A gépekkel szemben nemcsak maradiságból származó előítélet van. Itt-ott előfordul, hogy egy-egy traktorista rossz minőségű munkát végez a földeken. Ezt nem tűrhetjük Ezért

a jő minőségű munka: a gépállomások kommunistáinak becsületbeli ügye.

Ma még több amtimarxista nézet gátolja a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A dolgozó parasztok közül sokan még a kisparaszti egyéni gazdálkodásban látják boldogulásukat. A kommunisták az élet ezernyi tényével mutassák meg az egyéni paraszti gazdálkodás korlátozott lehetőségeit, s

világosítsák fel a dolgozó parasztokat, hogy felemelkedésük egyetlen járható, helyes útja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás.

Pártszervezeteink fontos kötelessége, hogy állandóan neveljék a kommunistákat, fejlesszék marxista-leninista öntudatukat, fegyelmezettségüket. A nevelőmunka igen fontos eszköze a pártmegbízatás. Ezért minden kommunistának pártmegbízatást kell adni. Némelyeket munkamódszer átadással, másokat a különböző technológiai eljárások fejlesztésével, megint másokat a tömegszervezetekben és mozgalmakban végzendő feladattal stb. kell megbízni. Pártszervezeteinknek állandóan ellenőrizni kell, hogy a kommunisták elvégzik-e feladataikat. Munka közben tanáccsal kell segítségükre sietni. Azokat, a kommunistákat, akik különböző feladatokat már megoldottak, nehezebb és bonyolultabb munka elvégzésével lehet — és kell — megbízni. Gondoskodni kell a kommunisták jó elosztásáról is. Arra kell törekedni — ahol ez még nem történt meg —, hogy

lehetőség szerint minden brigádban, munkacsapatban, minden műszakban

legyenek kommunisták, akik jó munkájukkal, példamutatásukkal, helytállásukkal maguk- kal ragadják környezetü- ket.

Rengeteg kezdeményezés és kiváló példa bizonyítja: a kommunisták értik és érzik felelősségüket. Igyekeznek munkájukat példamutatóan, fegyelmezetten elvégezni, a nehézségek közepette helytállni. A A Kaposvári Cukorgyárban szép eredményeket értek el aiz újítások kidolgozásában és bevezetésében. Az újítók között szerepjel Szerecz László mérnök, Decsi János műszakvezető, Nagy József öntöde-vezető, Laki István géplakatos. Mint kommunisták helytállnak a munkában, s ők viszik a technikai haladásért vívott harcot. Marosi János pártvezetőségi tag, szerelő kilenc éve dolgozik az AKÖV-nél. Többszörös újító. 1957. július 1-től 1958. május 30-ig több mint 13 000 forint értékű anyagot takarított meg a vállalatnak. Iva- nics József, a Kap>osvári Mélyfúró Vállalat vezető fúrómestere, a földtani kutatás kiváló dolgozója. Fiatal pjánttag, többszörös újító. Példamutató, józan életű műszaki vezető. Munkatársai szeretik.

Ahol példamutatóan dolgoznak,

helytállnak ;a

kommunisták, ott erősödik a

párt tömegkapcsolata,

s könnyebben

valósul

meg a párt politikája.

De nem mindenütt ez a helyzet. Vannak kommunisták, akik elhanyagolják kötelességüket, életük és tevékenységük nem példamutató dolgozó társaik számára. Nem állják meg helyüket a munkában, igazolatlanul mulasztanak, nem használják ki megfelelően a munkaidőt. Rossz minőségi munkát végeznek, pazarolják az anyagot, nem óvják, védelmezik a nép vagyonát. Az is megtörténik, hogy kommunista vezetők nem követelik meg a fegyelmet, a rendet Sőt néha éppen ők tékozoliák a szocialista tulajdont. Akadnak olyan kommunisták is, akik a kis- pjolsári ideológia nyomása következtében nem szocialista szellemiben nevelik családjukat. Olyan eset is megtörténik, hogy néhány elvtársunk békülékeny az osztályellenség elleni harcban.

Agok a kommunisták, akik nem mutatnak péi- dát a munkában, a magánéletben, nem segítik a párt és a nép előtti feladatok végrehajtását, gátolják a prole tár dikta- túra megerősítését, a szocializmus építését.

Hiszen magatartásukkal távoltartják a párttól a dolgozók széles tömegeit. Az ilyen elv- itársak »►vizet prédikálnak és bort isznak-«.

Minden párttag legelemibb kötelessége, hogy óvja és védje a pártot, a párt politikáját rr^indenféle elhajlástól, mindenfajta ellenséges és demagóg támadástól. Különösen az ellenforradalom idején burzsoá elemek, kulákok, volt földbirtokosok, horthysta katonatisztek, csendőrök, reakciós volt közigazgatási emberek rágalmazták, gyalázták, mocskolták szocialista forradalmunk vívmányait, pártunkat. Ma ha visszahúzódtak is, de folytatják párt- és népellenes tevékenységüket. Ellenségeinktől nem is lehet mást várni. Annál sajnálatosabb, hogy vannak kommunisták, akik nem utasítják vissza az ellenséges rágalmakat, elvtelenül tűrik azokat, nem leplezik le hirdetőiket a dolgozók előtt. Kommunisták nem viselkedhetnek így;

Hazánk munkásmozgalmát és a nemzetközi munkásmozgalmat az tette naggyá, hogy a kommunisták minden körülmények között megvédtek a pjárt politikáját, és bátran hirdették az élet által igazolt marxizmus —leninizmus igazságát. Kishitűségről s

elvi gyávaságról tesz tanúbizonyságot az a kommunista, aki most, pár- tunk politikájának s ieraz- ságának diadalra jutása idején elnézi, eltűri az ellenség gyalázkodását.

A pártunkkal és a kommunistákkal szemben támasztott követelményék nem csökkentek, ellenkezőleg, növekedtek. Emelkedjünk nagy és felelősségteljes feladataink magaslatára. Kommunistának lenni megtisztelő dolog. A kommunisták számára nincs és nem is lehet magasztosaibb érzés, mint szolgálni a népet, harcolni a nép boldogulásáért, küzdeni a társadalmi haladásért, a szocializmusért, az emberiség felszabadításáért. Mi ezt tesszük. Legyünk elszántak, példamutatóak, helytállóak a küzdelemben, teljesítsük kötelezettségeinket, melyek abból a tényből hárulnak reánk, hogy tagjai vagyunk a munkásosztály, a dolgozó nép élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak;-Gyerünk, feküdjön ná!« Elterültem a deszkán. L. egy tnásiik társa segítségévei a deszkához erősített bőrszíjakkal Iskötözte a csuklómat és a bokámat. Láttam L.-t, amint fölöttem állt, szétvetett lábakkal, két lábfeje a deszka mellett a nellem magasságában, csípőié tett kézzel, a hódító pózában. Mereven a szemembe nézett, és főnökeinek példáját követve, próbált ő is megfélemlíteni.-Hát ide figyeljen — mondta oiraini akcentussal — a hadnagy ad magának egy kis gondolkozási időt, de utána beszélnie kell. Ha egy európai kerül terítékre, azt alaposabban gjndozásba vesszük, mint a -fafejűeket«. Mindenki kinyit- j* a száját. Nekünk aztán mindent el kell mesélni, és nemcsak az igazság egy kis morzsáját, hoihó, hanem az egészet!«

Ezalatt a körülöttem álldogáló -kéksapkások« is sziporkáztak:-Mért nem jönnek most a haverok, hogy kiszabadítsanak?« ,

___No, nézd csak, mit csinál az a fickó ott a földön? Kipiheni magát?«

Azután egy mogorva hang: -Kár az időt vesztegetni a:, ilyen alakokkal Én azonnal feUógatnám őket.«

Az ajtó alatt jeges szél süvített be. Meztelenül feküdtem »nyirkos deszkán, és dideregtem a hidegtől. L. mosolyogva kérdezte: -Talán jedt? Beszélni óhajt?« -Nem, nem fé- kk, csak fázom.< •-Most ugye megjátssza a nagyot? Ez sem tart sokáig. Negyedóra múlva úgy beszél majd, mint a vízfolyás.«

Ott feküdtem a tréfálkozó és sértegető ejtőernyősöktől körülvéve, nem válaszoltam semmire, s igyekeztem minél nyugodtabb lenni. Végül láttáim, hogy belép a szobába Oh., ír ás egy százados. Magas termetű, sovány, összeszorított ajkú, sebhelyes arcú, elegáns és hallgatag férfi. A neve: D. százados.-Nos, meggondolta magát?« — kérdezte Ch. -Most is ugyanaz a véleményem.«-Rendben van, ő akarta így — és a többiek felé fordult. — Menjünk inkább a másik szobába, ott jobb a világítás, könnyebben lelhet dolgozni.«

Négy ejtőernyős felragadta a deszkáit, amelyhez hozzá voltam kötözve, átvitték a konyhával átellenes szobába, és letettek a betonpadlóra. A tisztek korám seregiették, és ráültek azokra a tömött hátizsákokra, amelyeket a legényeik hoztak be. Cih. megszólalt, még mindig nagyon bízva a valla- „ tás eredményességében: -Papír kellene meg karton vagy valamilyen kemény dolog, amin írhatok.« Feléje nyújtottak egy kis deszkát, amit maga mellé tett. Aztán L. kezéből kivette a dinamót, az orrom elé helyezte, és tekert egyet a készüléken, amelyet a megkínzottak már oly sokszor leírtak: -Ugye, :'«mered ezt? Sokai hallottál beszél''' róla? Talán még cikkeket is írtál erről?«-Rosszul teszi, hogy ilyen módszereket alkalmaz. Meglátja, nem lesz jó vége ennek. Ha van valamilyen vád ellenem, szállíttasson át a bírósághoz: huszonnégy órán belül ezt meg kell tennie. És különben is: ne tegezzen engem.«

Nevetés harsant körülöttem.

Tudtam, hogy ez a tiltakozás nem ér semmit, s ezek a gazemberek csak kinevetik azt, aki ilyen körülmények között a törvényesség betartását követeli, de mégis meg akartam mutatni nekik: nem tudtak megfélemlíteni.-Rajta« — mondta Ch.

Egy ejtőernyős ráült a mellemre: hőre sötétbarna volt, felső ajka háromszög formájában felhúzódott az ínyéről, szélesen vigyorgott, mint egy srác, aki kiadós csínyre készül... Felismertem később, amikor a vizsgálóbíró hivatalában sor került a szembesítésre. J. őrmester volt. Egy másik ejtőernyős (kiejtéséről felismertem, hogy orani származású) a bal oldalamon, a harmadik lábaimnál ült, körülöttem a tisztek, és a szobában sokan tolongtak még, akiknek nem volt ugyan meghatározott feladatúk, de kétségkívül kíváncsiak voltak a Látványosságra.

J továbbra is mosolygott, s először is meglengette a • szemem előtt az elektródák végére szerelt csíptető- ket. Csillogtak a hosszúkás, rovátkolt kis acélcsíptetők. A telefonszerelő munkások -krokodil«-csíptetőnek nevezik ezeket. Az egyiket jobb fülem ampájára, a másikat jobb kezem egyik ujjara csiptette.

Hirtelen hatalmasat rántottam a szíjakon és torkomsza- kadtából feiüvöltöttern: Gh. testembe engedte az elektromos töltés első adagját. Fülem mellett nagy szikra pattant, s éreztem, amint görcsösen összerándul a szívem. Ordítozva hánykolódtam, és pattanásig megfeszítettem a testemet, miközben Ch. a dinamót kezében tartva megállás nélkül vezette beüém az áramot. Közben az áramütések ritmusára szótagolva ismételgette az egyetlen kérdést: -Hol rejtettek el?«

Két áramütés közti szünetben feléje fordultam, és ezt mondtam: -Jogtalanságot köveit el, majd meglakol érte!« Oh. dühöngve a maximális erőre állította be az áramszabályozót: -Rád sózok egy adagot, valahányszor az erkölcsről prédikálsz nékem!« (Folytatjuk.)