Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. júniiu E. A hízlalási szerződések tekintélyének védelmében A Somogy megyei Állat- forgalmi Vállalat fegyelmi bi­zottsága három magyaratádi dolgozójának vétségét tárgya,ta a minap. Megszületett a dön­tés: Németh Miklós felvásár­lót és Nyári József szerződte- tőt azonnali hatállyal elbocsá­tották, Harangozó Ferencet írásbeli megrovásban részesí­tették, és az okozott kár meg­térítésére kötelezték. A vál­lalati, sőt esetleg a Területi Egyeztető Bizottság- majd ez­után szól bele így vagy úgy a dologba, ha az érdekeltek fel­lebbeznek. A végső szó tartal­mának milyenségétől függet­lenül, a fegyelmi bizottság ál­lásfoglalásának értékelése nél­kül is sok megszívlelni valót ad ez az ügy. A tárgyalás homlokterében Németh Miklós tevékenysége áll. Tudnunk kell róla, hogy családja 13 hold földön gaz­dálkodik. ű évek óta nem- csali alkalmazottja, hanem ügyfele is volt az Állatforgal­mi Vállalatnak. Rendelkezések nem tiltották, tehát szerződött egy-egy esztendőben sertések tízeinek hizlalására Ezt a bi­zottság' meg sem említette, — mert a hizlalás természete­sen nem fegyelmi vétség. An­nak kutatása sem tartozik a vállalat vezetőségének hatás­körébe, hogy a 13 hold, rendes vetésforgó szerint müveit föld megrterem-e annyi abrakot, amennyi 30—40 süldő felhizla­lásához elegendő. Németh Miklós nem tartozhat a parasz­ti kategóriába, mivel vállalati dolgozó, ezért, ha pénzen vett kukoricával etette sertéseit, akkor üzletszerű hizlalással foglalkozott, amit az állam kü­lön adóztat Szóval ennek ki­bogozása a pénzügyi szervek dolga Miért távolították el Németh Miklóst a vállalattól? A vétség lényege így foglalható össze: Harkány. József állami gazdasági dol­gozó annak idején tíz sertés szerződéses hizlalására vállal­kozott Később »rájött-«, hogy nem lesz elég az abraktakar­mánya A süldők közül hatot Németh Miklós, négyet pedig Mester Lajos mernyei lakos vett meg tőle. A szerződést át­írták a vevők nevére. Az ügy lebonyolításában tevékenyen közreműködött Nyári József szerződtető. A süldők meghíz­tak, s a vállalathoz kerültek rendes áron. A szerződéses elő­leg is megtérült. — A népgaz­daságot nem érte anyagi ká­tan tiltott dolognak számított ennél a vállalatnál. Legfőbb ideje volt belenyúlni ebbe a darázsfészekbe. Végtére is széles, belátható utat kell vágni az átfirkált szerződések sokszor szinte kifürkészhetet­len őserdejében. Még azon az áron is, hogy kenyértörésre kerül sor a vállalat és néhány dolgozója között. Még azon az áron is, hogy az ilyen és ha­sonló szabálytalanságokat nemcsak elnéző, hanem cselek­vőén segítő osztályvezető szin­tén megkapja érte a magáét. Meg kell védeni az állammal kötött szerződések tekintélyét, avagy vissza kell szerezni az ilyen hivatalos megállapodá­sok becsületét! Az egyik fél — az állam, amelynek nevé­ben szerződik a vállalat a pa­rasztokkal — állja a szavát. Megadja az ígért szerződéses előleget, a meghatározott idő­ben és áron átveszi az állat­hizlalóktól sertésüket, hogy megmentse őket mindenféle értékesítési válságtól. Joggal elvárja hát népi államunk, hogy — úgymond: szerződéses ügyfelei se csapják be, illetve a vállalat dolgozói ehhez ne nyújtsanak segédkezet. Mert igenis az állam becsapása az, hogy a Harkány Józsefek hó­napokig forgatják a sertéshiz­lalásra felvett pénzelőleget, és nem gondoskodnak szerződött állataik meghizlalásáról. Itt természetesen nem azokról az elfogadható indokokról be­szélünk, amelyek alapján fel lehet és fel kell bontani a szerződést, hanem a hanyag­ságból, nemtörődömségből ere­| dő szerződés-szegések ellen emelünk szót. Nem tűrhető, hogy bárki is — kihasználva j a piac esetleges és időleges • áregyensúlyának megbomlását j — szerződött állatát eladja. Ha ezt teszi, tudja meg, hogy kötbér, sőt kártérítés is van a világon. Az állathizlalási szerződés két oldali egyezmény, amelyből az államnak is, a gazdának is előnye származik. A szerződés módot ad arra, hogy a népgazdaság szükségle­teinek kielégítését szolgáló ser­téseket előre számba vegyük. Ne igyekezzék hát senki gátat vetni e józan előrelátás valóra váltásának! Amelyik ál'at hiz­lalására meg van a szerződés, azt ily módon akarja átvenni az állam. A többit, a fölösle­geset pedig a szabadpiacon vásárolja fel. A vállalat há­rom említett dolgozója mindezt nem vette figyelembe: meg­sértette a szocialista munka­erkölcs szabályait és a tervfe­gyelmet. Ezért marasztalta el őket a fegyelmi bizottság. Védeni az állam, a becsüle­tes gazdák és az Allatforgalmi Vállalat lelkiismeretes alkal- I mazottainak érdekét — ez a ' felismerés jut kifejezésre a fegyelmi döntésben. És ebből okulhat mindenki, akit illet a dolog. KUTAS JÓZSEF Kitüntetett úttörővezetők Az Úttörő Szövetség Megyei Elnöksége május 30-án ünnené- lyes keretek között adta át ed­dig végzett jó munkájuk jutal­mául és elismeréséül a »-Ki­váló úttörővezető»-i kitünte­tést és a vele járó 1000 Ft pénzjutalmat az alábbi elvtar- safcnak: Tóth László Kaposvár, Balogh László Mesz-teg/nyő, Balogh István Kaposvár, Fenyvesi Péter Tato, Laczó Elemér Kadarkút, Erdélyi József Bszteyörgy, Varga Irén S-tamóca, Ludán Imréné Kuntelep. Ezúton is köszönetünket fe­jezzük ki a kitüntetett úttörő- vezetőknek és továbbá jó mun­kát kívánunk Magyar Úttörők Szövetsége Megyei Elnöksége Jól dolgozik a balatonberényi nőtanács Nem nagy múltra tekinthet vissza Balaton berény ben a nő­tanács, mégis megalakulása óta igen komolyan kivette ré­széi a társadalmi munkából. A községi tanácsnak minden feladat megoldásához segítsé­get nyújt. Idén a községfej­lesztési alapból 4 km hosszú baton járda épül. A nőtanács segített az építési munka meg­szervezésében, Főleg a rendez­vények szervezését vészi kivá­lóan. A sportolóik majálisát, az anyák napját, május 18-án az apák napját, május 25-én a gyermek napot rendezték meg nagy sikerrel. Június 1-én a tanáccsal közösen rendezték meg a pedagógus napot. A ta­nítókat, tanárokat terített asz­tal, torta sütemény várta. S hogy a torok se maradjon szá­razon, jegelt sört ihattak az ünnepeltek és a vendégek. Búcsú a katedrától Nagyatádon a pedagógus­napon bensőséges ünnep ke­retében mondott búcsút a. nagyatádi iskola nevelőtes­tülete Láng Gizella igazgató- helyettestől és Szondy Vil­ma nevelőtől. A tantestület nevében Selmeczi Miklós igazgató méltatta munkássá­gukat. Azok, akiket tanított, azok, akik ismerték, fájó szívvel vesznek búcsút a szeretett Gizi nénitől és a kedves Vil­ma nénitől. Az iskola két kiváló pedagógusa vonult vissza az oktató, nevelő munkától. Fáradságot nem ismerve négy évtizeden át dolgoztak lelkiismeretesen, becsületesen ifjúságunk ne­velése érdekében. Amikor a tantestület átadta az emlék- albumot, és a Pedagógus Szakszervezet ajándékát, mindenki arra gondolt, nem vettünk örökre búcsút Gizi nénitől, Vilma nénitől, kö­zöttünk élnek továbbra is, tovább élnek a gyerekek, akikbe tudásukat átplántál­ták. Csökkentsük a szárazság okozta károkat Nem szabad megelégedett hangulatban, tévhitekben ringatni magunkat. A szin­te eső nélkül eltelt május, a túlságosan hirtelen meleg súlyos helyzetet teremtett megyénk mezőgazdaságában. A várható terméseredmé­nyek alakulását is kedvezőt­lenül befolyásolták ezek a körülmények, s mintegy 290 ezer holdnyi, kalászosokkal elvetett területünkön — a növények összességét szám- bavéve — 3—4 mázsás ter­méscsökkenést idéznek elő holdanként. A jelenlegi szá­mítások szerint búzából 6,8— 7, rozsból 6, őszi árpából pe­dig a tavalyi 11 mázsán fe­lüli átlag helyett 8—8,5 má­zsa termés várható holdan­ként. Mintegy négyezer hold terményünk a kiszántás sor­sára jut. Ennek nagy része tavaszi árpa és zab, de len­termésünk 60—70 százaléká­ra — s éppen a magnak szánt részek nagy többségére — szintén ez a sors vár. Termelőszövetkezeteink, egyénileg gazdálkodó pa­rasztjaink azonban sokat te­hetnek' a szárazság, a rend­kívüli ímeleg okozta károk csökkentéséért. Ezeket a ten­nivalókat a helyzet teszi szükségessé, és kemény szó­val parancsolja is. Mi a leg­fontosabb ezek közül most? Elsősorban is a kiszántásra kerülő területek gyors be­vetése, akár rövid tenyész­idejű, akár pedig silókukori­cával. A másodvetéshez szükséges vetőmagot elsősor­ban saját készletükből biz­tosítsák a termelők. Ez azonban csak egyik ré­sze a feladatoknak. Elvégzé­sükkel a kiesés egyrészét — ha másként is — pótolni tud­juk. Ám a többi, viszonylag szépen fejlődő terményünk adja majd a jövőben a na­gyobb munkát. Ezek közül a lehető leggyorsabban a cu­korrépa egyelését kell elvé­gezni. Cukorrépavetéseink fejlődésénél amúgy is nagy az elmaradás, ami annak a kö­( Külföldről hazatért fiatalember elbeszélése szerint ) ITTHON 1. Kalandvágy... Keserű tapasztalatok. Honvágy ••• P ÁR NAPPAL AZUTÁN, — Húsz leszek. Most a nyá- hogy hazatért, összeta- rom ... lálikoztam vele az utcán, és — Miért hagyta el hazáját? rosodás, sőt jól járt az állam, t megkértem, ikeressen fel lakú- Kérem, őszintén válaszoljon mert tíz szerződött süldőből 7 somon és mondja el élményeit, erre. tíz szerződött hízót kapott, f Néhány másodpercig elgondol­Szüksége van minden falatnyi f kozva szemlélt, majd kezét húsra az országnak — mondja f nyújtotta, és azt mondta batá- Németh Miklós. Igen ám, de Orozott hangon: a szerződés — hivatalos ok­mány! Erről majd később bő­vebben szólunk. Más alkalommal Németh Miklós átvette Kovács Lajos magyaratádi lakos szabad ser­tését és azt Zsalakó Rozália szerződésére számolta el. A felvásárló egy fillért sem nyert az üzleten. A gazdák egymás között szépen elren­dezték a pénzügyet Itt azon­ban mindjárt megmondhatjuk, hogy becsapták az államot. A szabad sertés ára ugyanis alacsonyabb, mint a szerződé­sesé. Tehát egyáltalán nem közömbös, hogy a szóban for­gó hízót hogyan könyvelték el. Pontosan ilyen szabálytalansá­Szívesen elmondom éimé- | nyeimet magának. De ügye, , megírja? — Természetesen. Magam is [erre gondoltam. Egy hetet váratott magára. | Mikor megjelent, kedvesen ^mosolyogva mentegetőzött: — Nem jöhettem előbb. Tud- íja, szétszednek az ismerősök. (Mindenki érdeklődik, és nem • győzök felelgetni. De most itt • vagyok, rendelkezésére állök i — mondta csendesen, és le • ereszkedett velem szemben egy • székre. Cigarettára gyújtottunk. Né- 'hány percnyi csönd állt kö- izénk. Elnéztem az elegáns, csi­— A nyugati propaganda és a kalandvágy. Ebben benne van minden, ugye? Világot akartam látni és ... és sok pénzt. — Biztosan rossz anyagi helyzetben volt. — Dehogy! Rendes állásom volt, csak hát... olyan lázban égtek a srácok. Tudja, akkori­ban mennyit hőfoöngött a »Sza­bad Európa«. Alig voltam ti­zennyolc éves, s hát... mentek mások is, én is nekivágtam. — És az édesanyja... Mit szólt hozzá? Vagy csak úgy — elment? E lkomolyodott. Kis­sé lehajtotta fejét, és maga elé nézve beszélni kez­dett: — Igen, csak úgy elmentem. — Csak úgy gyalog nekivág­tak? — Igen. Gyalog indultunk el S... községből. Zamárdi'ban felkéredzkedtünk egy keszthe­lyi TEFU-kocsira, majd Keszt­helyen egy M ... vállalatbeili kocsira szálltunk át, és az egé­szen a határig vitt bennünket. — Mit vitt magával? — Semmit. Ami éppen raj­tam volt. Csákánydoroszlón lép­tük át a határt. Itt már körül­belül háromszázan voltunk. Mondhatom, igen vegyes tár­saság. A határátlépés után gya­logoltunk 20 kilométert és ak­kor elértünk egy osztrák fa­lut: Karácskát. Itt fogadott bennünket a Nemzetközi Vö­röskereszt és átvittek Grázba. Ott két napig időztünk, s az­tán vonattal Piddngbe men­tünk. Itt lágerben laktunk, az ellátás meglehetősen rossz volt. Elégedetlenkedtünk a koszt miatt, mert amiket adtak ne­künk, az .tartalmatlan, elkészí­tési módja is szokatlan volt számunkra. Egy hétig tartottak itt bennünket, és ez idő alatt got követett el Harangozó Fe-lnos fiatalembert, és fejembe a renc is, ezért vonták felelős-i kérdések százai kezdtek bul­ségre. Négy esztendő alatt más kivetnivaló nem akadt mun­kájában, így meghagyták ed­digi munkakörében. Lássuk mi volt itt a baj. Tudja, nehéz erről beszélni, de átestünk az orvosi vizsgálaton, hát... Akkor délelőtt azt kihallgattak bennünket. ________„___________________ mondtam anyámnak: mutikám. — lágerben milyen vdt a l ámzani: miért ment el, miért főzzön egy kis jnákos nudlit hangulat? Erről beszéljen bő­jött haza. Most nyugódtnak, — ÉPPen vasárnap? — ütkö- vebben.-szinte boldognak látszik. Pil- meg a kérésen, de azért Hántásom végigsiklott nyak- teljesítette. Ma akkor mér meg- HANGULAT. Hat . i kendőjén, melyen csintalan for- beszeltük a srácokkal, hogy el- kerem, erről lehet ! májú sellő tekenődzött és mo- indulunk. Hiába főzött anyam beszelni. Az úgy volt, hogy isolyogtam. Elkapta tekintete- nudlit, man bírtam enni belő- együtt laktunk mindenféle • met és ő is a nyakkendőre le- Valami úgy összeszorítatta börtönből kiszabadult népség­a torkomat, hogy nem ment le gél. Szökött gyilkosok is akad- egy falat sem. Aztán elindul- ták szép számmal. De hát ki a tunk — mondta lehangolóan, és csoda tudta azt addig? Aztán még mélyebbre eresztette a fe- elkezdődték a bajok, verekedé­ják a legocsmányabb módon. Egy ideig hallgattam, aztán el­lenvetettem. Kitört belőlem,' megmondtam nékik, hogy csak! azt beszélje mindenki, ami, igaz. Akkor többen nekem tá­madtak és nagy culibuli volt. — Verekedtek? — De még hogy! No, nemi azért boxoltam én, hogy meg- í ijedjék. Párat kiütöttem, aztán! ■már ritkábban kommunistáz- á tak. — Bántotta ez magát? — Nem ez bántott, hanem! az, hogy olyan egyoldalúan és j rosszindulatúan beszéltek ha- < zánferól, hogy elviselhetetlen < volt. — Még akkor sem gondolt^ arra, hogy visszatérjen? — Arra nem, mert féltein ( volna hazajönni. Hiszen olyan < borzasztó formában állították < be nekünk az itthoni helyzetet, ! hogy hajunk az égnek .meredt.! De akkor már láttam, hogy! valami nem stimmel, és igen! rossz éjszakáim voltak. Estén-< ként eszembe jutott anyám is,: és hát... az nagyon rossz volt.! Éheztünk, és eszünkbe jutott! minden hazai ennivaló. A tó-! bort nem hagyhattuk el, való-* sá.gos rabok voltunk. Piding-* bői Bocholdba költözött az # egész tábor. Nekem az volt a 4 célom, hogy Németországba) maradhassak. Bodraidban egyé gyárba kerültem, és mint he-* geszté dolgoztam. 350 márkát * kerestem egy hónapban, volt * privát lakásom, ami azt is je-i lentette, hogy szabad kijárá­som volt a városba. Bekap­csolódtam a gyár sportéletébe,! és a gyári csapatban fubbal-1 laztam. H Aki hizlalási szerződést köt, pillantott: az vegye számításba jó előre,* _ Feltűnő? — kérdezte va- hogy tartani .tudja-e magát- a gányoskodó fejrándítással, s feltételekhez. Ha nem érzi, i1 a mozdulat olyan nagyvilá­hogy ura maradhat írásba |!gj volt. Majd egészen kisfiús adott szavának, akkor inkább * zavarral hirtelen átfordította, ne kössön szerződést. Ám ha * elrejtette, és mentegette ma­aláírta ezt az okmányt, akkor fgát; teljesítse is, amit abban vál­lalt. A szerződések átírogatása, a leszerződött állatok cserebe- rélgetése — ahogy mondják — bocsánatos bűnnek, meg nem engedett, de nem is határozot­— Odakimn ilyet hordanak. — Persze. Tudom — váila- i szóltam még mindig mosolyog 1 va. — Itthon ez szokatlan, szin­tté vadul hat. Hány éves? jót. — Mikor ment el? 1956. november 23-án, — Hányán voltak? — Hatan. Név szerint: Si­mon Ferenc, Kiss Attila, Som­sek. Rendszerint lopás miatt. Ezek az elvetemültek megvá­molták a többiek holmiját, és kitört a balhé. Mikor rájöttem, hogy e csűrbe miatt elítélik a magyar népet, nagyon megdöb­lai László, Makkai István, Szó- bentem és elkeseredtem. Vol- koli Jáno6 és én. tak, akik kizárólag csak azért — Magát hogy hívják? nyitották szólásra a szájukat, — Seltneci László. hogy Magyarországot szapul­OGY RENDBE JÖTT, A SZÉNÁM, kissé megvigasztalódtam, de azért | mindig akadt valami kel-< lemetlenségem. Többek között | rosszul érintett, hogy szemem­be mondták, hogy nekem nemi jár annyi kereset, mint a töb-< iá dolgozónak, mert magyar menekült vagyok. Persze tő lem sem kell pénzért venni, és jól odamondogattam nekik. — Mégis, mit mondott? (Folytatjuk.) Cserna Marianna i vetkezménye, hogy ebben a* évben későn került a répa­mag a földbe. Áztán a ter­melők többsége esőre várva egyre halogatta az egyelést, pedig a gaz most már ve­szélyessé válik a kultúrnö­vényre. Az egyelés késésé­nek egyik következménye az is, hogy több területen meg­jelent a cukorrépatáblákon a lisztes barkó, e növény kár­tékony ellensége. Másik — és az eddigiek­nél semmivel sem kisebb fontosságú — tennivalónk a takarmány biztosítása. A szá­razság takarmánynövénye­ink fejlődésére is rendkívül kedvezőtlenül hatott, éppen ezért meg kell ragadnunk minden módot, lehetőséget arra, hogy jószágaink a kö­vetkező időkben ne szenved­jenek hiányt. Ennek a mun­kának elhanyagolása nagy károkat okozhat. Az évek hosszú sora óta lassan, tü­relemmel, körültekintéssel gondozott, nevelt állomá­nyunk rövid néhány hónap alatt ismét leromolhat, ha nem tudunk megfelelő mennyiségű takarmányt biz­tosítani nekik. Akik foglal­koznak állattenyésztéssel, jól tudják, mit jelent ez: újabb sok évi nehéz munkát, hogy a színvonalat helyreállíthas­suk. Ebben az időszakban megnövekedett tehát a siló­zás, a silótakarmány jelentő­sége. Ahol mód és lehetőség van rá, azon kell igyekezni, hogy minél többet készítse­nek belőle. Ugyanekkor az eddiginél nagyobb mérték­ben kell kihasználni az olyan lehetőségeket, mint az utak, vasutak mentén s az erdei tisztásokon található, takar­mányozásra alkalmas növé­nyek összegyűjtése. Meg kMl szervezni mindenütt az ezek­ről a helyekről történő ta­karmánybegyűjtést, hogy a sok értékes növény ne men­jen kárba, hanem inkább ál­lataink táplálékául szolgál­jon. , Nemsokára elérkezik a mezőgazdaság legnagyobb munkája, az aratás, cséplés ideje is. Ez ismét új felada­tokat ró minden termelőszö­vetkezetre, egyéni gazdára. Eddig is minden esztendő­ben beszéltünk arról, hogy a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni a szemvesz­teséget. Ez azonban most minden eddiginél fontosabb, hiszen a szárazság úgyis so­kat rontott már kenyérgabo­náink hozamán. Minden szem búzára, árpára, rozsra vigyáznunk kell, hiszen sok kicsi sokra megy. S ha már ezt az elvet valljuk, nem szabad megfeledkeznünk még valamiről: a tűzrendé­szet! szabályok betartásáról. Sok községünkben akad szo­morú példa arra, hogy az elmúlt esztendőkben milyen károkat okozott ezeknek a szabályoknak semmibevevé­se. Most tehát gondosan ügyeljünk arra, hogy a vas­utak mentén mindenütt el­végezzék a gazdák a védő­szántásokat, nehogy a moz­donyból kipattanó szikra tönkretegye egész termésü­ket. Óvakodni kell az asz- tagrakástól olyan helyeken, ahol az asztag és a lakóépü­letek között nincs meg a kö­telező tűztávolság. Az ilyen udvarral rendelkező gazdák inkább közös szérűn csépel­tessék el gabonájukat, hi­szen végeredményben jövő évi kenyerünk biztonságáról van szó. Csökkentsük hát minden lehető módon a szárazság okozta károkat! Minden tu­dásunk felhasználásával igyekezzünk ezt a munkát eredményesen végezni, mert nem kis dologról: országunk jövő évi kenyerének egy ré­széről, szépen fejlődő állat- állományunk takarmányá­nak biztosításáról van szó! Áramnélkuli villanykörte A harvelli angol atomikuta­tó intézetben olyan áiramnél- küli égő villanykörtét kísérle­teztek M, amely rádióaktív gázzal van megtöltve és lega­lább tíz évig világít anélkül, hogy bekapcsolnák »7 áram­körbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom