Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

T szanAcsi portyán a magyarcstádi úttörők Színes, kedves látványt *-* nyújtottak azok a ma- gyaratádi úttörők, akik kerék­párjukkal az őrsi zászlót vivő vezérkerekes után hosszú sor­ban hajtottak a szanácsi úttö­rőszállás felé. 24 pajtás, két felnőtt vezető indult kétnapos portyára. Hátizsákok, csoma­gok fityegtek a hátakon, a csomagtartón. A tavaszi széltől meg a hajtástól piruló arcok­nál csak az úttörőnyakkendö volt pirosabb. Menetrendszerű pontossággal indult a csapat, meghatározott időben kellett a szálláshelyre megérkezni. Az úton mosolygó szemű emberek tekintete kísér­te a vonuló úttörőcsapatot. Ráksiban, Igáiban népes néző­tábora volt az úttörőknek, akik nem kis büszkeséggel feszítettek az érdeklődők előtt. A hely, ahova indultak, tel­jesen ismeretlen volt előttük, az útvonal is csak Igáiig nem je­lentett különösebb akadályt. A falut elhagyva keskeny dűlő- utakon, veszélyes hor hókon, meredek dombokon kellett ha­ladniuk a cél felé. Ezt a pró­bát pihenő előzte meg, s a 3 km-es nehéz utat fél óra alatt kellett megtenni. Sikerült! Egyik leánypajtás ugyan fel­bukott, de nem sokan látták, s be sem vallotta, hogy na­gyot esett. A megérkezés után pihenőre nem jutott sok idő. Jólesett az uzsonna, megismerkedtek a szállással, és máris munkához kellztt látni. A fiúk szalma­zsákot tömtek, a leányok ta­karítottak, majd mindenki ké­szült a zászlófelvonáshoz. A nap már estébe hajlott, ami/cor a kis csapat felsorakozott a zászló előtt. Az ünnepélyes pillanatok után vidáman készültek a vacso­rára, a tábortűzre. Hangos volt a környék, megtelt élettel, gyerekhanggal a csendes, al­konyatba merülő táj. A fiúk rozsét, gyűjtöttek, a leányok teát főztek, Pintér Márta csa­patvezető pajtás irányította a főzést, tanította a tábori sza­kácsokat. A vacsorára vend.égek is ér­keztek. Werstroh János veze­tő pajtás, a szálláshely tábor­vezetője, az igáli, somogyszi- li csapatok vezetői nézték meg a magyaratádi csapatot. A vacsorára szóló szíves meghívást nőm utasították vissza, ennek ellenében meg­ígérték, hogy Igáiból egy őrs­sel eljönnek másnap, bemutat­A NAGY ÉLMÉNY »Fel hát az új világért, rajta, úttörők:«' — csendült lel a bala- tonkeresztúri úttörők ajkán a nóta a szép májusi reggelen, amikor 4 napos kirándulásra in­dultunk. Az Ikarusz sebesen vitt útunk sok célja felé, hogy megismer­jük szükebb hazánk, a Dunán­túl északi részét. Első nagyobb állomásunk: Fűzfő. Árnyas park közepén ta­láltuk meg a papírgyárat. Vé­gignéztük a papírgyártás íolya- fÜtofttát. Mennyi nyersanyag, ^•mennyi emberi és gépi munká­ba kerül, míg a fehér füzetlap kinyílik előttünk. A pajtásokban felébredt a gondolat, hogy ezen­túl jobban vigyáznak füzeteik­re, könyveikre, hisz sokan dol­goznak ezekért. Reméljük, meg is tartják elhatározásukat. A második állomás Inota, né­pi demokráciánk nagy alkotása. Eltörpülve állottunk a hatalmas gépek előtt, melyek az emberi tudás hatalmát hirdetve áram­mal látják el Dunántúl nagy ré­szét. Innen Pétfürdőre vitt útunk. Hatalmas épületek, óriási gé­pek. Itt láttuk, mennyit áldoz államunk arra, hogy dolgozó parasztságunk a főidből minél több termést hozhasson ki. A gyárlátogatás után jólesett sze­münknek az autóbuszon gyö­nyörködni végig a Cuha völgyén. Elragadtatással állott meg te­kintetünk Csesznek várán és festői környékén. Elfáradtunk a sok látnivaló­tól, amikor berobogtunk első éj­jeli szálláshelyünkre, Györszent- mártonba. Beszalmázott iskolát vártunk, ám Halász József út­törővezető kellemes meglepetés­ről gondoskodott. Családoknál helyezett el bennünket. Az ot­tani pajtások percek alatt szét­kapkodták gyermekeinket, puha ágy, reggeli. .. ezt kapta min­den egyes pajtásunk. Reméljük, lesz alkalmunk viszonozni. Reg­gel a megafonon keresztül nó­tával búcsúztak tőlünk, amikor elindultunk fel a hegyre, Pan­nonhalmára. A tiszta reggeli fényben pazar kilátás tárult elénk. Kigyönyör­ködtük magunkat, majd bemen­tünk a történelmet lehelő ősrégi falak közé. Lenyűgözve álltunk a 300 ezer kötet könyvet tartal­mazó, márvány burkolatú könyv­tárban, gyönyörködtünk a kép­tár művészi alkotásaiban. Az idő sürgetett, indulnunk kellett. Hamarosan Győr utcáin bolyongtunk. Megnéztük a három folyó találkozását, majd az ide­genvezető megmutatta az ásatá­sokat, a régi várat, Győr neve­zetességeit. Sok új földrajzi és történelmi élménj'ben volt ré­szünk. Búcsút kellett vennünk Győr­től is hamarosan, mert várt a jó ebéd Mosonmagyaróváron, a mezőgazdasági gépgyár üzemi konyháján. Jóízű, bőséges ebédet kantunk, utána Jobbkedvűen in­dultunk a gépgyár megtekinté­sére. Sok érdekes mezőgazdasági gépet s annak munkafolyama­tát láttuk. A dolgozó parasztok gyermekeinek különösképpen ér­dekes volt. Biztosan^ftokat me­sélnek otthon a kulroricatöcő, ? né«rvzetbe vető s a többi gépről Már erősen bont jártunk a dél titánban, amikor elindultunk második éjjeli szállásunk. Nagy- cenk felé. Oda is értünk sze­rencsésen. s a két beszalmázot'1 tanterem hamarosan megtelt jó ízűén «szuszogó, alvó gyerme­kekkel. Másnap, Széchenyi síremléké Oek megtekintése után elindul­tunk Sopronba, a »hűség váro­sába««. itt, az ódon városban ifi­mét történelmi levegő csapott meg bennünket. A várostorony­ból gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában. Sopron ne­vezetességeinek megtekintése után hamarosan az Alpok nyúl­ványainak kanyargós útjain ro­bogott velünk ez autóbusz. Tün­dér! fenyőerdők kost értünk Brennberg-banyára. A határ kö­zelsége eszünkbe juttatta azokat, akik ezen az úton hagyták el nemrégiben hazájukat, s akik most sírva gondolnak ide visz- sza, s akiknek könnyes a sze­mük, ha ezi a szót kiejtik: Ha­zám! Te szépséges szép magyar hazám! Nehezen búcsúzva, hátra-hát- rapillantva indultunk vissza, hogy uj részt nézzünk meg; a Lo verebet. Gyönyörű pár kon át érkeztünk el eh néz a szép udü- íoiieiynez. lú ts láttuk, mennyit áldoz aliamunk arra, nogy akik egcsz evoen iaraainu»;, uolgoz- nak értünk, új lendületei kapja­nak a mtuikanoz a modern, s^ep uaaiuüwtu. v^i.utc.»e Sopronná, jóízűen lüfc^twtuv'ivUiUv, b UJ Utj itítt m- uUitUmi. Xi'UÍsj i i'fe-.oA.Cfc,. *j fckoz­uen it'icüA vuaüitútii az >*ipoiv ool egy távoli ml vas t-suts. Az üt eg ♦ uf Oo, tkX/oZCg uc«ezCtCSbc- ge—iek lücgteK-iio ^e Uuui nar- Uiduui. CJJ0U SZxliiaSüCjy Utuni uo­vetkezeu: uencsapaii. *■-* sók lat- mvaioiOi enarant gyér meae.uk oiy jói aiuubak a szaunán, man­na uiomesonak ringatni voina el okeu íUásnap frissen eureuve a uryougy os *van>2a'k<isáuan gyö­nyörködtünk a viznnaioin Zúgá­sánál, maju a vidáman nomzó gyerekeket azomuauieiy ieie vine a busz. Itt az asatnsokat néztük meg, a romaiak epiíette sok száz eves utat, majd körsétát teve a va­rosban, a takarogyáröán kötöt­tünk ki. Megnéztük, milyen uúat tesz meg a gyapot es a gyapjú, amíg puhán, melegen testünkhöz simulhat. A cipőgyár nagy épü­letében jártunk nemsokuva. A sima bőröket előttünk szabták ki, s mire végigmentünk a nagy termeken, ott volt a teljesen kész cipó előttünk. Tülköit az autóousz. Indulnunk keiiett tovább, nehogy kihűljön a jó ebéd a zalaegerszegi nap­közi otthon konyháján. Bőséges és jó volt. Utána megnéztük a hatalmas, most felszerelt szép, szélesvász­nú mozit, a szabadtéri színpa­dot, majd a ruhagyárat, ahol 40 -50 ruhát szabnak ki egyszerre géppel, s szinte percek alatt el­készül a kabát, férfiruha. Egy kis városnézés után ha­marosan ismét az autóbuszon ül­tünk, s Göcsej dirobes-dombos, kanyargós útjain száguldottunk végső célunk felé: haza. Oly vi­dáman, frissen szállt a nóta, hogy öröm volt hallgatni. Csak Balatonkeresztúr határán neműit el pillanatra, hogy aztán szinte egy emberként kezdjék el újra: »Szülőföldem szép határa, meg- látlak-e valafcára!« S mire nó­tánk végére értünk, meg is állt velünk az autóbusz, hogy han­gos »Huj. huj, hajráival kö­szönti) essük a bennünket már vagyon váró szülőket. Szép volt ez a négy nap. S öldrajzilag, történelmileg, az erkölcsi, politikai, közösségi s a hazaszeretetre való nevelésben Annyit ért, ho«rv azt szinte fel­kérni sem tudjuk egyelőre. Köszönet azoknak, akik ennek megrendezésében segítségünkre voltak “-7CS ált. isk. nevelő, úttörő vez. h. jók a rádiós szakosztályt és barátságos labdarúgó mérkő­zést vívnak. A tábortűz melege hamar átjárta a csapatot, s a magáé­ba szökő lángnál még maga­sabbra csapott a jókedv. Kör­bejárt a nóta, a társasjáték. Mire parázzsá vált a tábor­tűz, az álom is rálopakodott a pajtások szemére, pihenőre tért a csapat. Az ügyeletes talcd- rodót rendelt, kijelölte az őr­séget, elcsendesedett a táj, « szállás. Talán félórát pihenhettek a pajtások, mikor rendkivüli ese­mény riasztotta fel őket. Ria­dó! Riadó! — kiáltott az őr­ség. Durrogás, sípolás, kiabá­lás hangzott, s mint a meg­bolygatott méhkas zúgott a kis tábor. A z álom hamar elröp­•**- pent. Sebtében maguk- ra kapkodott ruhában — egyik leánypajtás két ballábas ci­pőben — futnak ki a pajtások. Három percen belül már fel­sorakozott a csapat. Az ügye­letes Pintér Márta vezető paj­tás közli a csapattal, hogy el­lenség támadta meg a szállást, elrabolták a csapatvezetőt. Feladat: elfogni a rablókat, ki­szabadítani a vezető pajtást. Az ellenség gyújtogat, nyomát pusztítás jelzi. Előre, az ellen­ség elfogására! S kint a mezőn lobog a csutaszdrmáglytt, sejtelmesen világit egy halálfej, segítsé­gért kiáltó hang hallatszik. Félni eszükbe sem Jut, pedig az ismeretlen terület, a sötét­ség félelmetes. Az üldözés már-már sikertelen. A megté­vesztő jelzések rossz irányba terelik az üldözőket, mikor felhangzik a jel, elfogták az emberrablókat. A szállás őrzé­sére hátrahagyott egység vet­te észre az üldözöttekért, s azok hiába szóródtak szét, el­fogták őket. A másodszori ta­karodó után nem akart elülni a tábor zaja. A fiúknál állan­dóan beszéd, egyszer-egyszer nevetés hullámzott át. A fi­gyelmeztető szóra néhány má­sodpercnyi csend következet4, majd egy kuncogás, és az egész háló nevetett. Rég el­múlt már éjfél, mire elcsönde- sedtek, álomba merültek a partások. Ibi ísnap komoly feladat ■LTJ- várt a csapatra. Pró bázó akadályversenyen kell bebizonyítaniuk, hogy az Ott­honi őrsi foglalkozások tanu­lással teltek. Az úttörőélet tör­vényei, jelképek, szervezeti kérdések, nemzeti, nemzetközi ünnepeink, a munkásmozga­lom ifjú vezetőinek neve, mun­kássága szerepeit az akadályok kérdései között. Gyakorlati akaiályok: sátorverés 5 perc alatt, síp- és karjelek, tájé­kozódás tették érdekessé az akadályversenyt. A dicsőség az I-es fiúörsé, ők kapták a legtöbb pontot. De mindegyik őrs teljesítette fel­adatát. Ezután a leányok no- kacstudományból, a fiú!'- ügyes­ségből próbáztak. A labdarúgó mérkőzést Somogyszilban ját­szották le az igali pajtásokkal, akik a jelzett időre megérkez­tek. i A körletrend, s a zászlólevo- i nős után hazaindult a csapat, ! aJckcr még nem is gondolva, • boílV az igazi akadályt ezután ! kell leküzdeniük. Mint a hajó a viharban, úgy vergődött a fcis esupat a hirtelen támadt szélviharban. A szemekbe port kavart a viharos erejű szél, s meg völgynek is hajtani kel- lett, úgy tombolt. Kis dom­bokon már tolni kellett a ke­rékpárt, s erősen elnyúlott a csapat. A vihar próbára tette, de meg nem törte a pajtáso­kat. “Nem nyafogunk« — ad­ták ki a jelszót. S amikor Magyaratád előtt felzárkózott a csapat, újból derűs kedvvel, vidáman tértek haza. J 6 volt ez a kirándulás, — egységbe kovácsolta, bajtársakká, a nehézségeket le- küzdő pajtásokká edzette az úttörőket, s megérdemlik, hogy mellükre tűzzék a »Magyar Népköztársaság Úttörője« jel­vényt. HORVÁTH TANOr csapatvezető. Óiul nhd kmuiipd V AD TÁNCOT JAR a hi­deg márciusi szél. Fá­zósan, kedvetlenül mennek munkájukra a kis falu lakói. A gyermekek is behúzódnak a fűtött szobákba, pedig szeret­nének már hancúíoani, karge- tőzni a téren, lepkét kergetni a kertek alján, vadvirágot szed­ni a patak partján. A -t iskola -a >mszédsáaában az egyik szerény házikó kémé­nye ti-úan az eg yetlen, a uelyik nem füstöl, néz kérdőn, hall­gatja a szél csúfolódását, s lát­ja, hogyan surran be kacag­va az ablak melletti hasadékon a szobába. Ö REG ANYÓKA FBK- SZIK szennyes ágyán. Elhagyottan, elfelejtve; csak az emlékek tartottak ki mel­lette. Napok óta furcsán érezte magát, de azért fel-felkelt, e.l- tipegett szokásos útjaira, erre- arra benézett a házakhoz, akad-e munka számára, amit még elbír. Mert szégyellj az ingyent, ad az életért annyit, amennyit még adhat. Sehon­nan nem engedik el üres kéz­zel. Reggel is nekikészütt, de visszahúzta az ágy. A feje is egyre jobban fáj, már mozdíta­ni sem tudja. Hol forrósa g ön­ti el, hol vacog, reszket a hi­degtől. A rozzant kályhát nézi, be kellene fűteni, ha tudna. Igaz, hiszen nem is volna mi­vel Erőtlen karjaival végigsi­mít tüzes homlokán. Már dél­felé jár, s -bár nem éhes, de ér­zi. egy kis meleg leves taVm meg is gyógyítaná. Fekszik, csők fekszik, és várja az utol­sót. Nem zúgolódik, ő csak úgy tudj«, még most is, hogy min­den úgy jó, ahogy van: a sze­génynek sorsa már ilyen, majd a túlvilágön jobb lesz. Szí’re azonban olyan, rránt minden­kié, és híd fájni is. Van ideje emlékezni. • Ilven szegényen halt meg az ő dol­gos. sorstólütött, éhségtől sá­padt édesanyja is. Cselédek voltak, ez volt az ő jussuk. Évi­ke volt a szemük fénye, s az ősök soman cseled lett a szép, | a kedves, az okos Évike is, I aktból most elhagyott Éva né- ! ni maradt. Fáradt szeméből j könny hull ki. Le sem törölné, ! ez most az ó egyetlen társa, vi- 1 gasza, úgy érzi, a könny a kol­dulok vagyona. j Fátyolos szeme előtt kitlá- 1 nya jelenik meg szépen, tüm- | döklőn, tiszián, fiatalon. A szegényt könnyű volt megra- bolni, elvitte a falu legBazda- ! gabb legénye. Igaz, feleségül j vitte el, de a cselédanyát el ■ kellett felejtenie. Már meghal- ! tak ők is, az unoka hol erre, hol arra jár, a faluból is el- j ment. Szenved, nagyon szen- i ved Éva néni, mégis örül, hogy legalább csendben végezheti be. A MELEG TEREMBEN a Mókus őrs végzi mun­káját. Tisztességes helytállás | volt a mai nap, a nehezebbjén már túl is vannak. Izgalmas, j kedvteli játék folyik, a jáeék- ! mester mára pingpongversenyt ! állított be. A küzdők lelkesen, j okosan ütögetók a labdát, a . többiek buzdítanak. I Az őrsvezető féirehívja Jós­kát, halkan súg valamit: »Már két napja nem Látom Éva né- . nit, mi lehet vele? Gyere, ; nézzük meg!« Óvatosan kilo- ! pakodnsk, futásnak erednek | Az udvaron tanácstalanul j megállnak. Nem mennek be, ) csak bekukucskálnak az abla- | kon. Látják, hogy Éva néni sá pad tan, mozdulatlanul fekszik az ágyon. Talán meg is halt! Figyelnek, haiUgatóznak. Még- , sem halt meg, megmozdult, az ágy reocsenéeét is hallották. Tusiban rohannak vissza az is­kolába. Laci lihegve számol be útjukról. S a tíz pajtás egy­szerre végzi be a nagyszerű szórakozást, a pompás játékot. A tervből látlák, lesz tenniva­lója mind a tíz pajtásnak. Mint a gumilabda ugrottak ki az aj ‘ón. Bevonultak Éva nénihez. Szegény, öreg beteg mennyire m<*e: Vdt! Ha lehetett, még job­ban elsápadt öt már sokan bán­tották, így lesz most is, rémül­dözött. Alig érthető nyögéssel buggyant ki a szó: »Mit akar­tok, hagyjatok békén, menje­tek, menjetek!« De a pajtások nem sértődtek meg, értik ők az aggodalmat. Egyikük oda­megy hozzá, megsimogatja a fáradt, kérges kezeket, csacsog, s ezt mosolyogja rá: »érezd meg, Éva néni, mi szeretünk, öreg anyóka.!« Közben két pajtás tüzelőt keres az udvaron, de nem ta­lál. Száguldanak a tanító néni­hez, kérik, engedje meg, hogy az iskola udvarán, kertjében összeszedjék a száraz gallyat. Éva néni kertjében is körül­néznek. Vágják, nyesegetik gyorsan, ügyesen, kertész szem­mel a gyümölcsfák száraz ágait. Az udvaron már fűré­szelik, aprítják a tűzrevalót. Ezalatt odabent is serény munka folyik, lányok sem csi­nálnák különben. Pókhálóz­nak, sepernek, takarítanak. Az egyik pajtás kályhásmestemek csap fel, ügyes gyorsasággal sározza a repedezett, kivén- heöt kályhát, s máris vidá­man pattog benne a pajkos tűz. Ha már sáros a keze, be­sározza az ablak melletti lyu­kakat is, ne fázzon Éva mama. Körülnéznek a konyhában, kamrában, sehol egy marok­nyi lisztet, egy szem krumplit nrm találnak. Semmi, minde­nütt csak a semmi. Uccu! ha­za. majd segítenek a szüléink! Már itt a cukor, tojás, szalon­na, burgonya, füstölt hús, az egyik bugyorból egy üveg bor is előkerül. Gyuri fe’csspott főszakáesnak, a többi krump­lit hámoz, hagvmát vág, sza­lonnát aprít, és hamarosan kész az oldalassal ízesített p«Tríkás kirurroU. Amíg Éva nénit segíthetik, támogatják, etethetik, elkészül az illatos, zamatos forralt bor is. Majd rendben elmosogatnak, itönöl- getnek, utoljára jól megrakják a kályhát. Vidáman köszönnek el, az ajtóból még visszanéz­nek Éva nénire. Suttogó köszö­nésfélét hallanak, látják, hogy Éva néni sír. Nagy, öreg könnycseppet látnak a fáradt arcon. Ez a könny már nem bánatos. Az öreg kémény füstöl, füs­tölög szaporán, talán a kény­szerű mulasztást akarja pó­tolni. Mintha a szél is restell- kedne, már nem olyan legé- nyesen szalad el mellette. Oda­bent Éva néni csendes béké­sen alszik. A míg meg nem gyó­gyult, a pajtások ápodták, vigyázták az őrs párt­fogol tját. Húsvétira már lába­dozott Éva nénj, a pajtások mégis beköszöntek hozzá. El­halmozták élelemmel, a nyu­szika ajándékából is juttattak valamennyien. A beteg már felkelt, járja régi útjait, de a Mókus őrs nem hagyta el ezután sem. Na­ponta megkérdezik, nincs-e va­lamire szüksége? Felvágják a fáját, vizet hordanak be, sok apró szívességet tesznek. Éva néni boldog, nagyon boldog. Talán nem is csak a sok jóért, de boldog, mert új igazságot is­mert meg. A napokban találkozott a csapatvezetővel, köszönte a pajtások szeretetét, és búcsú­zóul így beszélt: mondja meg a gyerekeknek, hogy azt kívá­nom nekik, legyenek nálam ezerszerte boldogabbak. Most már tudom, ml a jóság, kér, hogy csak most ismertem meg. Legyenek boldogok, mert ők megérdemlik. ' A somogyiadi csapatvezető büszke is a Mó­kus őrsre. Nagy Károly Híreit a Jtnponvnri Járás csapatai nah életéből — A kadarkúti úttörőcsapat Kerék-pusztán körzeti otthont kíván berendezni. A helyi pártszervezet és a KlSZ-fiiata- iok ezt a törekvést minden ere­jükkel. támogatják. Ez az ott­hon már a negyedik a kapos­vári járás területén. — Visnyeszépl&kon a helyi KlSZ-szervezet felajánlotta, hogy zászlót ajándékoz az út­törőcsapatnak. Követésre mél­tó pé’da! — A hetest úttörők levele­zést kezdeményeztek a vietna­mi pajtásokkal. Fiqyelem, Pajtások, Figyelem! A mai számtól kezdve nagy nyári rejtvényversenyt indítunk. A rejtvények úttörőéletünk egv-egy törvényét tartalmazzák. Azok kö­zött, akik valamennyi nvári rejt­vényt helyesen megfejtik, szep­temberben kUlön értékes jutalma­kat sorsolunk ki. Figyelem! Kezdődik a verseny. Jó szórakozást és sok sikert ki* vánunk! I. 1 iJ~ 2 I" 4 5 6 7 r lü • k ÍÜÉ 13 V 14 Ilii15 jjjjjj 16 17 Ili 18 19 j 20 21 22 iiiiii ::::: 23 24 Ili 25 26 Ü 27 28 I:::::: 129 Iliiül! 30 Üli 31 Ili 3 2 IHiill 34 iiiiii 35 36 I:::::: Ilii::: in 37 illí59 iiiiii j40 41 Iliit: 45 42 43 j:::.::! ::!:::|44 46 :::::: :::::: 47 Vízszintes: 1. Úttörőéletünk egyik fontos törvénye. 12. Európai fő­város. 13. Vissza: Nem hétköznapi! 14. Alomba ringat. 16. Elhajít. 17. »O és kopasz. 18. Éles fegyver. 20. Női név. 21. ördög. 23. Évszak. 25. Kabar mássalhangzói. 26. Ha­tározórag. 27. Ételt készít. 29. Név­utó. 31. Egymás utáni betűk az ABC-ben. 33. Élesszemü madár. 35. Igeképző. 37. Gyakori vezetéknév. 39. Hozzám közelít. 40. Európai nép. 42. Az úttörők kedvenc tar­tózkodási helye. 44. Két ország köze. 46. Vigyázat. 47. Ilyen anyag az urán is. Függőleges: 1. Nem magas (az utolsó kockában kétjH«yű mással­hangzó!). 2. Fiúnév. 3. Ezt tesri eey rossz elbeszélés. 4. Vissza: pi­henésre szorul. 5. Majdnem totó! 6. Megszólítás. 7. öl. 8. Tipeg kö­zepe. 9. Pénz — németül. 10. Dél Amerika legnagyobb hegyvonula­ta. H. Vissza: értékes ötvözet, névelővel. 15. Élénk vörös. 19. Fü­vet termő terület. 22. Van felesé­ge. 24. Háziállat — népiesen. 28. Lárma. 30. ... Matyi, kedvenc iro­dalmi hős. 32. Fiúnév — becézve. 34. Ilyen számnév is van. 36. A lát ige régies múlt idejű alakja egyes­szám 3. személyben. 37. Veszteség. 38. Ételt ízesít (ék. hib.). 41. Vízi­növény. 42. Növény része. 43. Ha­tározórag. 44. Feltételt kifejező szó. 45. Vés. Beküldendők: vízszintes 1., 4J., függőleges 10., 30. Legutóbbi rejtvényeink helyes megfejtései: Keresztrejtvény: Bólyai János, Irinyi. Solohov, Heine. Betüre.itvény: Egyesegyedül, Kis­bíró, Fel is út, le is út. A sok helyes megfejtő közül könyvjutalmat nyergek: Balogh Piroska, Kap vár, Kolics Pál, Bolhó, Varga Margit, Kaposvár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom