Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-04 / 130. szám

Szerda, 1958. június 4. SOMOGYI NtWLAF Nemcsak a mozdíthatót vitte el... — Amit csak meg tud emel­ni, elviszi — mondják az olyan emberről, akinek szinte élet­eleme a lopás. Nos, a többszö­rösen büntetett előéletű Józsa Gábor még a közmondáson is túltesz: ő ugyanis mozdítható tárgy hiányában a rögzítette­ket is eltulajdonítja. No, de hadd kezdjük egy kicsit ré­gebbről. Józsa Gálbor a felszabadulás után szép karriert futott be. ÁMG-igazgató, pártfunkcioná- rius, közben vaiutaüaér és sik­kasztó. Ez utóbbi »foglalkozá­sai« miatt egy ideig kénytelen volt megismerkedni a börtön belsejével. Mindez azonban régen volt már, felettesei is fátyolt borítottak rá. E fátyol ráadásul átlátszatlan anyagból készülhetett, ment 1956-ban már a Somogy megyei Tejipari Vállalat szőcsény-pusztai hiz­laldájának vezetőjévé tették meg, így «szültek« alkalmat a tolvajnak a lopásra. E pozíció­ban «mindössze« 130 ezer fo­rint úszott el keze között, amelyért társadat'-: tulajdon hanyag kezelése k én négy­havi börtönt kapott. Melléke­sen említjük meg, hogy ötven­hat októberében a somogy- zsitfai nemzeti bizottság elnö­ke volt. Kiszabadulása után alkalmi munkákból «imitálta« létfenn­tartását, és a Somogyzsitfátói mintegy két fcm-re lévő ma­gános házban telepedett le. No, most próbáljon lopni! — gondolták az igazságszolgálta­tás szervei. És Józsa próbált. Méghozzá sikerrel. Hogy ho­gyan? A lakóháztól nem messze egy, a községi tanács tulajdo­nát képező gazdasági épület állt Egyéb elvinni való híján ezeket kezdte bontogatni igen furfangosan: minden második gerendát, lécet kifűrészelt, és csak annyi faanyagot hagyott az épületen, amennyi éppen a lelket tartotta benne. A te­temes mennyiségű faanyagot jó áron értékesítette. A kár a járási tanács felmérése sze­rint mintegy 70 ezer forint. A megcsonkított épületből a lé­lek kiszállóiéiban van, ami prózai nyelven annyit jelent, hogy erősen rogyadozik. Józsa Gábor előzetes letar­tóztatásban várja méltó bünte­tését, amely — reméljük — egy időre elveszi kedvét a bon- togatástól! Amit az új ipartorvényrül tudni kell (V.) A kisiparosok vásározása Kisiparos az ipara körébe tartozó és saját maga által elő­állított termékeket a vonatko­zó jogszabályok figyelembevé­telével vásárokon és hetipia­cokon is forgalomba hozhatja. Vásározni tehát csak saját ké- szítményű áruval lehet. A sza­bó és fehémeműkészítő kisipa­rosok vásározását külön jog­szabály úgy rendezte, hogy csak a telephely szerinti me­gyében vásározhatnak enge­dély nélkül., míg a szomszédos megyéikben az ipari és keres­PILLANATFELVÉTEL Olyan nyolcéves forma kis­fiú állít be a könyvtárba. Ugyancsak maszatos a lábszá­ra, látszik, hogy a földön hen- tergett pajtásaival. Hosszasan nézegeti az eléje rakott köny­veket, bele-belelapoz egybe- másba. — Hiányosat nem viszek! — jelenti ki mintegy magyará­zatképpen. A könyvtárost különösebben nem lepi meg ez a különvéle­mény, hisz ő is tisztában van azzal, hogy bizony sok a meg­rongált, megcsonkított, sza­kadt és hiányos könyv. — Mert ám jó lenne, ha a könyvtáros bácsi utána nézne, mit csinálnak a srácok a köny­vekkel! — mondja tovább megfontoltan a fiú, miközben a térdét vakargatja. Erre már a könyvtárosban is kezd parázslani az érdeklő­dés. — Na, mondd csak tovább, öcsi, amit tudsz — biztatja. — Hát... — nagy lélegze­tet vesz >— ott dobálják a Bíró gyerekek a suliban a könyve­ket, még fociznak is vele... aztán meg kirepegetik a lapo­kat a közepéből, s elviszik a WC-re. A könyvtáros a meglepetés­től nem tud hova lenni. — Nocsak, nocsak — ismé­telgeti — kínjában — ez már mégiscsak... no majd utána­járok a dolognak. A fiú közben a kiválasztott könyvvel elindult az ajtó felé. — Mindenesetre köszönöm, öcsi, hogy szóltál! — hálálko­dik a könyvtáros. — Semmi az egész. Köteles­ségem vigyázni a könyvtári könyvekre, még akkor is, ha nem én vittem ki. Azzal kemény léptekkel ki­vonul a teremből. Hja kérem, egy komoly tár­sadalmi ellenőr legyen büszke arra, ha valami fontos visszás­ságot felfedez. L. G. VARVARA KARBOVSZKÁJA: Ál AMULETT T/rAN EGY SZIMPATI- r KUS CSALÁD. Minden tagja jó ismerősöm. Gyakran Utfyan nem jövök össze velük, de amikor együtt vagyunk, igen kellemesen elcsevegünk irodalomról, színházról, gyer­meknevelésről. A férj orvos, az asszony az egyik könyvesbolt vezetője, tizenhat éves kislányuk pedig még iskolába jár. Bájos lány, hosszú copfot visel és igen jó tanuló. Nemrég házuk előtt vitt el az utam, felugrottam hát hoz­zájuk azzal az elhatározással, meghívom őket május elsejé­re,, ebédeljenek/ nálunk. Benyitok. Csak a kislány van otthon, épp a leckéjét csi­nálja, meg egy ismeretlen kö­vér hölgy, aki a sarokban lévő karosszékben pihen. Egész biz­tos a nagynéni jött fel Volog- dából látogatóba — villan át agyamon. Bemutatkoztam neki, majd rögtön szóba is elegyedtem vele: — Mit szól hozzá, hogy Var­ja meg én druszák vagyunk. Hogy nő ez a gyerek! Nem is napról napra, hanem óráról órára. Igazi nagylány lett belőle. Hát igen, előtte az élet, a boldogság, a munka... — S a vizsgák — vág közbe Varja dühösen. — A vizsgák? Oda se neki. — Képzelje, ezektől a sze­gény gyerekektől olyan sokat követelnek — tódít a nagynéni a dolgon. — Olyan tantárgyak vannak, de olyanok! Az izé is, na, hogy is hívják, igen, gaz­daságföldrajz. — Nem értelek, Várja — veszem át a szót. — Eddig nem volt semmi baj a tanu­lással, hármasra sose felel­tél, hál’ isten., A MINT A »HAL’ ISTEN« kiszaladt a számon, a nagynéni felpattant a karos­székből, a kislány elé áUt, és gúnyosan megjegyezte: — Na, Varjusa, fordulj csak bizalommal hozzájuk — bic­centett felém —, ők nem ta­gadják meg a segítséget. — Persze, hogy nem. Mondd csak el bátran, Varjusa, mi a baj. A druszám erre a gallér­jáig elvörösödik, mérgesen fordul oda nagynéniéhez: — Mit fecsérel szót erre? Mit tud maga? Semmit. Jobb lenne inkább, b megkínálná a vendéget teával. — Megyek már, hozom a teát — dohog a néni. — Azon­ban vedd tudomásul, hogy én olyant nem mondok, ami­ről nem vagyok meggyőződve. Kedves Varvara — bocsásson, meg, hogn így szólítom, de nem tudom a vezetéknevét —, ugye a forradalom előtt szü­letett? Akkor nyilván igaz­hitű keresztény... — De néni, azonnal hagyja abba! — idegeskedik Varja. — Egy szót se akarok hallani tovább! — azzal befogja a fülét. A néni sokatmondóan rám kacsint, és nagy nehezen ki­böki: — Tudja, mit szeretne Var­ja, ha megszereznénk neki? Szent Borbála vértanúnk ké­pét. Maga talán, mint dru­szája. .. — Varja, veszed el azonnal a kezed a füledről! Magya­rázd meg, minek neked Szent Borbála képe? Varja felszabadítja a fülét, s görbén bámul rám. — Minek üti az orrát a néni is olyanba, amihez semmi köze? — Mielőtt a nagynénit meg­sértenéd, Varja, inkább arra felelj, mi a csudának neked a vértanú képe? Vagy talán te hiszel istenben? — Úgyse érti maga ezt — mondja bizonytalanul. — Hin­ni nem hiszek, de mi. .f — Miféle mi? — Hát néhány lány a suli­ból. Csak amulettet akarunk. — Amulett, amulett, nem szégyelled magad! — kiabál a néni. — Hisz magának a Cso­dáiévá Szent Miklósnak a képét hordja a keblén! — for­dul hozzám, majd dühösen el­libeg a konyhába. Az ajtót jól becsapja maga után. — Igaz ez, Varja? — Mondtam már, hogy csak amulett, talizmán. Van benne valami romantikus, hogy hord­juk. — Hadd lám azt a romanti­kát. Varja céklavörös, kigombol­ja barna egyenruháját, bele­nyúl, s előhúz egy rongyba csavart tokot. IT IHAMOZOM A TOKOT A RONGYBÖL. Pici­ke fénykép rejtezik benne, akkora, mint a személyigazol­ványban. A képen látható vén embernek olyan süvege van, mint a templom kupo­lája. Kibetűzöm a felírást: «Miklós, a csodatévő.« A vén­ember jámboran és kissé szemrehányóan bámul ki a tokból, ami olyan forró, mint a kemence. — Hát, Varja, hogy mást ne mondjak, egy csöpp hu­morérzéked sincs. Kíváncsian üti fel a fejét. — Mi köze ehhez a humor­nak? — Na hallod, egy püspök­süveges vénember fényképét hordod a kebleden! Gondol­kozz egy kicsit. Néhány élel­mes ember, akinek mindegy, hogyan jut pénzhez, lefotogra- fál egy szentképet, több ezer másolatot készít róla, és jó áron eladja. — öt rubelért! — szól közbe Varja bosszúsan. — Na látod, én a te helyed­ben inkább másra költöttem volna ezt az öt rubelt. Mozira vagy szalagra. Varja zavarban van, hall­gat. Kihasználom a helyzetet, s mesélni kezdek nekik. — A Bolsaja Ordinkán la­kom a templom mellett. Abla­kom alatt mennek el húsvét előtt az öregasszonyok a ba­tyuba kötött kaláccsal, amit szentelni visznek. De nem ez a fontos, hanem, az, hogy az uno­káikat is elviszik. Azok ille­delmesen és ünnepélyesen bal­lagnak az oldalukon, s szin­tén viszik a kalácsot szentelni. Tehát tegnap a nagymamák vezényletével a húsvétot ün­nepelték, holnap pedig május elsejét ünnepük meg velünk. Hogy üli* össze a kettő? T/AN OLYAN AJTÓ, amit hiába tesz be szo­rosan az ember, mégis át­ereszti a hangot. Ilyen lehe­tett a konyhaajtó is, mivel megjelent a küszöbön a néni méltóságteljes és szigorú arc­cal. _ — Igenis, hogy akad, aki össze tudja egyeztetni a ket­tőt. Vegyük például a mi csa­ládunkat. A reggeli misére hármasban mentünk: én, a nő­vérem és őkelme — bök a kislány felé. — De néni! — Varjának tűz­piros a füle, mintha megci- bálta volna valaki. A mama csakis azért ment el, mert ki­váló művészek énekeltek. Na, hogy is hívják őket, nem esztrád, nem operett..; — Ez igen érdekes, hogy a mama csak azért ment el a templomba, mert operaéneke­sek léptek fel, de... kedelmi osztály együttes en­gedélyével. Vásárokon és heti­piacokon a saját termékeit áru­sító kisiparos eredeti iparjogo­sítványát magával vinni és az ellenőrzést gyakorló szervnek felmutatni tartozik. Iparjogo- sítvány-másolat nem jogosít a vásárokon és hetipiacokon va­ló árusításra. Telephelyen kívüli munka- vállalás, megrendelés gyűjtés A kisiparos iparát általában telephelyén köteles gyakorol­ni. Telephelyén (műhelyén) kí­vül más községben csak meg­hívás alapján végezhet ipara körébe tartozó munkát, tehát megrendelést nem gyűjthet. A kisiparosnak csak egy te­lephelye lehet. A kisiparos te­lephelye a műhely, üzlethelyi­ség, vagy lakás, ahol iparát gyakorolja. Cégtáblával köte­les megjelölni a kisiparos a műhelyét. A cégtáblán fel kell tüntetni a kisiparos családi és utónevét, valamint az általa gyakorolt ipart. Más helységekben csak új iparjogosítvány alapján gya­korolhatja a kisiparos iparát. Az új iparjogosítvány kiadásá­val egyidejűleg a rési ip®rjo­gosítványt be kell adni. A kisiparos köteles a hatály­ban lévő és az ipar gyakorlá­sával kapcsolatos előírásoknak (közegészségügyi, tűzrendésze- ti,. munkavédelmi stb.) eleget tenni, amelyeknek betartását az illetékes szakigazgatási szer­vek ellenőrzik. — Várjon csak, várjon — szakít félbe szigorúan a néni —, a java még hátra van. Reggeli mise után kiki ment a maga dolga után. Varja édes­apja, hisz tudja, párttag, még­is olyan jóízűen, olyan áhí­tattal ette a szentelt kalácsot, hogy na. — Néni, már megint! — kiált közbe Varja panaszosan. — Apu ugyan evett a kalácsból, de mosolygott az egészen. — Meghatódottságában Var­jusa, meghatódottságában. Bár már öreg vagyok, mégis sok mindent észreveszek, Emlék­szem, azt mondta apád: «Szép ünnep ez a húsvét. Amikor még gyerek voltam, olyan szegények voltunk, hogy egy falat kalács meg egy festett tojás ünnepnek számított. Most pedig hál’ isten...« — Azf nem mondta, hogy hál’ isten — toppantott Var­ja. — Varja, ne hazudj! Mond­ta. Szóról szóra így: »Hál’ is­ten mindenünk megvan, tele az asztalunk jóféle fala­tokkal. Hát bűn az, ha meg­üljük ezt a régi ünnepet? Azért még május elsejét is megünnepelhetjük, ahogy il­lik. «Úgy bizony, lelkem, ml már mindent előkészítettünk május elsejére: sült malacot, borjúlábat, italokat. Ha pa­rancsolja, hozta isten, meg­vendégelhetjük. Felkeltem, s elbúcsúztam. — Miért nem tetszik meg­várni apuékat? — faggat Var­ja, s ijedten kérdi, látva, hogy nem állok el menési szán­dékomtól. — Mondjak nekik valamit? Mit? Csakugyan? Azt, hogy »Krisztus feltámadt!«*, vagy azt, hogy kellemes május el­sejét kívánok? — Azt, Varja, hogy ünnepek után feltétlen eljövök. Majd beszélgetünk egy kicsit. — Az amulettről? — kérdi szomorúan, s már nyitja is ki az ajtót, hogy minél előbb tá­vozhassak. ][f £G HALLOM a néni mérges dobogását: — A szülök felelős beosz­tásban dolgoznak, mégis be- lenyugosznak, hogy a lányuk, aki kitűnő tanuló, amulettet viseljen. Nem szégyellik ma­gukat? Van ezeknek lelkiis­meretük? Fordította: LAJOS GÉZA [ * A keleti egyházban így köszöntik névmást húr.vét nap­ján. r HÍREK KATONÁK A MOZIBAN Szombat délután. Csinos, fiatal lány vált jegyet a mo­zi pénztáránál. Mögötte ár­gus szemmel figyel egy régen ott őgyelgő honvéd. Sikerűi is meglesnie a lány jegyét: II. hely, 1. sor, 6-os szék. A kislány távozása után azonnal odalép a pénztárhoz. — Kérem szépen, a II. hely 1 sorának 5-ös, vagy 7-es székét megkaphatnám? — Nagy szerencséje van: akár mindkettőt ■— hangzik az üveg mögül. — Nagyszerű — ujjong fel a kiskatona — kérem mind­egyiket. Kint teli tüdővel szívja magába az akácvirág hódítón édes illatát, és sétálni kezd. Barátot, ismerőst keres, aki­vel megoszthatná örömét. Végre megpillantja egyik szakaszbelijét. — Te, nem jössz moziba? — Nem. Bál lesz a KISZ- ben. — A, az semmi! Tudod, ki­vel megyek? Egy helyes kis nővel. Van még egy jegyem mellé. Barátja szeme felcsillan, és kész az alku. Este a moziban. Reklám- szövegek, hirdetések. Néphad­seregünk két tagja fél szem­mel a bejáratot lesi. Közöt­tük az üres szék. Egyszer csak ősz hajú, het­ven év körüli bácsi botorkál be a széksorok közé. Még egyszer megnézi a jegyét, az­tán kényelmesen helyet fog­lal a két megszeppent katona között.., Pl «• — A zákányt nőbizottság el­határozta, hogy mosógépet vá­sárol a háziasszonyok munká­jának megkönnyítésére. — Súlyos szerencsétlenség történt Balatoniberény.ban má­jus 31-én reggel. Nagy Jolán 19 éves helybeli lány vállany- darálóvail. kukoricát darált, köz­ben haja véletlenül olyan mé­lyen belelógott a garatba, hogy a 'henger feltekerte, és fejbőré­vel együtt lerántotta. A sze­rencsétlenül járt leányt azon­nal kórházba szállították. Ta­nulság: gép közelében csak bekötött fejjel lehet dolgozni. — Nagy sikerrel szerepelt vasárnap este Pécs szabadtéri színpadán a hazánkban tartóz­kodó szovjet haderő énele-, ze­ne- és táncegyüttese. — A segesdi földművesszö­vetkezet vezetői elégedettek a helyi gépállomás, munkájával, s ezért a trafctorosnapon egy hordó sörrel vendégelik még a trakitcKrveze töket — Kaposvárra kirándulnak ma a niklai úttörők. A tanul­mányi jellegű városnézés ke­retében megtekintik a Textil­műveket, a színházat, a nyom­dát és a múzeumot. — A Postavezérigazgatóság közli, hogy a múlt év október 1-én forgalomba bocsátott, s a Magyar Népköztársaság címe­rét ábrázoló 60 filléres és 1 forintos névértékű bélyegsoro­zat árusítását május 31-én megszüntette. Ezek a bélyegek postai küldemény bérmentesí­tésére június 30-ig használha­tók fel. MÉG KAPHATÓ A NŐK LAPJA — Az Országos Takarék- pénztár június 1-én új taka­rékbetét formát hozott forga­lomba: a Helyközi Takarék­könyvet. Igen előnyös azok­nak, akik otthonuktól távol, üdülőhelyeken vagy más vá­rosokban töltik szabadságukat, vagy állandóan utazgatnak. A Helyközi Takarékbetétkönyv­ben elhelyezett pénzt ugyanis bármelyik fiókban és mintegy 60, főleg üdülőhelyen lévő postahivatalban lehet kivenni. — A Színház-parkban a Fi­nommechanikai Vállalat felál­lította a tanács rendelésére ké­szített gyermek-körhinta má­sodik darabját. Az elsőt a Szabadság-parkban helyezték el. Művelődés «Szórakozás Vörös Csillag: Elveszett vő­legény 5, 7, 9 órakor. Szabad Ifjúság: Cimborák 4, 6, 8 órakor. Dózsa Kertmozi: 2x2 néha öt 8 órakor. Rippi-Rónal Múzeum: ösré­gészetd, várostörténeti, népraj­zi, természettudományi kiállí­tások és a XIX. század német —osztrák képzőművészeinek képkiálsLítása. Nyitva 10—14 óráig. Megyei Könyvtár: Könyv­kölcsönzés és olvasótermi szol­gálat 13—19 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyv- kölcsönzés 13—18 óráig. nyári divatmagazinja Nyári ruhák, strand- és fű rdőrubák, kiskosztümök, nyári gyenmekruhák fiúknak és lányoknak. A legú­jabb modellek, részletes szabásminta mellókletével. Árusítják: a postahivatalok, hirlapárusók és postás kézbesítők. Aprohipdeté§ek ABÁS-VÉ TEL Zongora, rövid, páncéltőkés, ke- reszthúros, bécsi, eladó. Engels u. 10. sz. (829) Hofherr MIA 4-5-6 HP benzin­motor, üzemképes, eladó. Bajcsy- Zsilinszky u. 90. Kaposvár. (832) Altix 5-ös fényképezőgép eladó. Cím a Kiadóban. (833) Balatonlellén, a kaposvári főút­vonalon, azonnal beköltözhető családi ház, 600 négyszögöl terüle­ten, melynek egy része szőlő, el­adó. Bármikor megtekinthető, özv, Hári Ferencné, Balatonlelle, Máius 1 u. 65. (835) Fenyőfarönk építkezéshez eladó. Temesvár u. 9. (2071) Állomás közelében kétszoba, összkomfortos ház kedvező fize­téssel eladó. Lakáscserével beköl- tözhető. Cím a Hirdetőben. (2101) CSERE Siófoki, Andrássy út 21. sz. alatti 2 szobás lakásomat kapos­vári hasonlóért elcserélném. (825) ÁLLAS Gyermekszerető, megbízható al­kalmazottat keresek kis l^áziartás- ba, Kaposvár környékére. Cím a Hirdetőben. (2103) Mozgóárust felveszünk. Jelentke­zés a Könyvterjesztő Vállalatnál, Engels u. 1. (2104) A karádi Búzakalász Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet mező- gazdasági szakembert (agronómust) keres azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint akár munka­egységben, akár készpénzben. Je­lentkezés személyesen vagy írás­ban a tsz irodájában. (823) A Mezőcsokonya és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet Hetes községben működő vegyesboltjába történő belépésre boltvezetőt ke­res. Forgalom átlag 100 000 forint. Lakást biztosítani tudunk. Az ál­lás azonnal betölthető. Jelentkez­ni a szövetkezet ügyvezetőjénél, Mezőcsokonyán. (836) v”e"g yes Üdülőbe, vendéglőbe Rex-asztalt 2333 forinttól megrendelésre azon­nal szállít a Székesfehérvári Kis­kereskedelmi Vállalat Sportbolt­ja, Székesfehérvár, Kossuth u. 4. Telefon: 20-34. (x) SOMOGYI NÉPLAP Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: az MSZMP Megyei Végrehajtó Bizottsága. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin üt 14. — Telefon: 15-10. 15-11. Kiadóhivatal- Latinka S. u. 2/a. Telefon: 15-16. Somogy megyei Nyomdalp. Váll. Nyomdáért felel: László Tibor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom