Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

TILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK? Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 131. szám. Ara 50 FILLÉR Csütörtök, 1958. június 5. Mai számunk tartalmából: Legjobb itthon A nagy élmény Laky György zongoraestje Imbolygó kerekek A DOLGOZÓKKAL EGYÜTT Nemcsak a kommunisták akarják a szocializmust és a boldogabb életet, a szabadságot, a békét, de létérdeke ez a . munkások, parasztok, értelmiségiek millióinak is. Ezért haj­landó támogatni bennünket, ezért rokonszenveznek a kom­munisták politikájával. Ez alapja, éltető forrása a proletárdik­tatúrának is. A felszabadulást követő másfél évtized alatt a kommu­nisták helyes politikájukkal, tetteikkel kivívták a pártonkí- vüli dolgozók bizalmát. A tömegek lelkesen fogadták a Ma­gyar Kommunista Párt olyan tettre serkentő célkitűzéseit, mint a földreform, az újjáépítés, a jó pénz megteremtése, az életszínvonalat növelő hároméves terv. A fordulat éve után a rokonszenvezők széles gyűrűje ölelte körül a munkásegy­ség megteremtését hirdető Magyar Dolgozók Pártját. Később a gazdaságpolitikában elkövetett hibák, az élet- színvonal csökkenése, a szocialista törvényesség megsértése, a begyűjtésben tapasztalt túlkapások, a mezőgazdaság szoci­alista átszervezése során a fokozatosság és önkéntesség le­nini elvének megsértése, a pártban a dogmatikus, szektás módszerek elterjedése, az adminisztratív eszközök túlzott elő­térbe állítása — mindezek együttesen csökkentették a párt­tal rokonszenvezők táborát. De a hibák ellenére, az ellenforradalom véres napjaiban is számtalan pártonkívüli ember maradt hű a szocializmus eszméihez, rokonszenvezett a kommunistákkal. Tudták, hogy a hibákat csak úgy lehet megszüntetni, ha megmarad a szo­cialista rendszer, saját hatalmuk. Több kommunista funkcio­náriust pártonkívüli családok rejtegették az ellenforradalmi elemek elől. S ki merné mondani, hogy ezt parancsszóra, hogy nem meggyőződésből tették? Hányán szegültek szembe a reakciós nézetekkel, hányán fogtak fegyvert a népköztár­saság védelmében, ha lett volna vezetés... A Központi Bizottság nyugodt, megfontolt, következetes politikája kedvező légkört teremtett a pártszervezetek mun­kájához, s az elmúlt időszakban ismét jelentősen növekedett a rokonszenvezők száma. Ma hazánkban olyan sokan szim­patizálnak pártunk politikájával, mint még eddig soha. A rokonszenvezőket ott találjuk az állami és társadalmi szerve­zetekben, üzemekben, intézményekben, szántóföldeken. Vala­mennyien szíwel-lélekkel támogatják cékitűzéseink megva­lósítását, mert meggyőződtek arról, hogy a kommunisták »lent« is úgy dolgoznak, ahogy »fent« megszabják: józanul, az élet realitásai alapján. Ahol azonban a kommunisták eltértek a párt politikájá­tól, szűkebb a rokonszenvezők gyűrűje is. Ott van ez, ahol elvtársaink nem híznak a rendes, becsületes pártonkívüli dol­gozókban. E bizalmatlanságnak több megnyilvánulási formá­ja van: az egyik, hogy nem vonják be a népi demokráciához hű, becsületes embereket az állami és társadalmi szervek munkájába, félnek a pártonkívüliek legjobbjainak funkció­ba állításától; bizalmatlanok azokkal szemben, akik az ellen- forradalom idején ugyan nacionalista nézeteket vallottak, de forradalmi cselekedetekben nem vettek részt. Feledésbe men­tek a régi jó módszerek is: a pártnapok, falugyűlések meg­tartása előtt nem alkalmazzák a tömegek megnyerésének olyan eszközeit, mint az egyéni agitáció, kisgyűlések, csopor­tos beszélgetések. Másutt félnek a népből jövő kezdeményezé­sektől, bírálatoktól, sőt nem egyszer visszautasítják a jó szándékú kritikát. A kefeüzemben például az egyik párton­kívüli a közelmúltban szót emelt a gazdaságvezetés nyilván­valóan helytelen intézkedése miatt. A kommunista műszaki vezető meg ahelyett, hogy megköszönte volna a dolgozó fi­gyelmeztetését, és bátorította volna a többieket is, kommu­nista gőggel rendreutasította a bírálót: »maga csak hallgas­son, magának ehhez semmi köze!« Noha ezt a — tisztesség ne essék, szólván — választ kommunisták is hallották, egyi­küknek sem volt annyi bátorsága, hogy a támadástól meg­védelmezzék a pártonkívüli dolgozót. Az ilyen esetek elriaszt­ják tőlünk az embereket, mert sokan az ilyen, magáról meg­feledkezett kommunistáról ítélik meg a pártot. S ha azt lát­ják, hogy »lent« így értelmezik a »fenti« jó szellemet, akkor nem tudják, kinek higgyenek. A párt politikája ma helyes. Tetszik a tömegeknek. Ép­pen ezért a kommunistáknak ideológiai felkészültségük gya­rapításával küzdeniük kell a párt politikájának mindenféle eltorzítása ellen. Se jobbra, se »balra« — ez az elv vezéreljen minden kommunistát, bárhol dolgozzék is. Jó füllel és érző szívvel hallja meg az emberek véleményét, azt is, ha örül­nek, azt is, ha panaszkodnak. Nagy kárt okozhatnak azok a párttagok, akik magukba zárkóznak, elkülönülnek a külvi­lágtól. Vegyék észre a legjobb, közmegbecsülésnek örvendő dol­gozókat, a párttal rokonszenvezőket. Már önmagában is nagy kincs az, ha minél több pártonkívüli ember emel szót a kom­munisták igazáért, és saját munkájával is segíti a párt po­litikáját. A rokonszenvezőket barátként kell kezelnünk még akkor is, ha bizonyos kérdésekben fenntartásaik vannak. Azt ve­gyük figyelembe, hogy egyetértenek-e a párt alapvető célki­tűzéseivel; hűséges hívei-e a népköztársaságnak, vallják-e szívük szerint, hogy a haza és népünk felvirágzásának útja, a jövő útja: a szocializmus, és ezért többet és többet kell tennünk, mindenkinek a saját posztján. Ha ezekben érdek- azonosság van köztünk, akkor bátran támaszkodhatunk rá­juk, s tőlünk függ, minél többet állítunk-e közülük magunk, a igazunk mellé. Vasárnap GprA inlal elvtárs mond beszédet a ráksi nagygyűlésen AUTÓ IAVÍTAS A múlt évben is versenyez­tek egymással hazánk termelő- szövetkezetei. Elért eredmé­nyei alapján a ráksi Uj Elet az első helyet szerezte meg magának az ország 400 hold­nál kisebb földterületen gaz­dálkodói termelőszövetkezetei­nek vetélkedésében. Ezért meglcapja a Minisztertanács versenyzászlaját, a »Kiváló ter­melőszövetkezeti gazdaság« ki­tüntető címet és a vele járó hetvenezer forintos jutalmat. it' szép siker megünneplésére vasárnap, június 8-án kerül sor Ráksiban. A versenyjutal­mat a győztes tsz-nek a nagy­gyűlésen Apró Antal elvtárs, a M inisztertanács elnökhe lyette- se adja át, aki ünnepi beszé­det mond ez alkalommal. Nemcsak az Uj Elet tagsága és a falu népe ünnepel ezen a napon. Sok vendéget hívnak meg és várnak a ráksiak a környező községek, a kapos­vári járás, a megye termelő­szövetkezeti és egyéni paraszt­jai közül. Küldenek meghívói Somogy határain kívülre is néhány termelőszövetkezetbe. Nagy készülődés előzi meg az ünnepséget. A szövetkezet vezetői, tagjai, a megyei és járási szervek segítségével részletesen számba vettek minden, a vendéglátással kap­csolatos tennivalót. Kijelölték a díszemelvény helyét a falu szívében, gondoskodnak étel­ről, , italról, kultúrműsorról, zenéről stb. Azon igyekeznek, hogy kellemessé, emlékezetes­sé tegyék ezt a napot, a min­den bizonnyal nagy számban ide sereglő látogatók számára. | Karádi László első éves ipari tanuló már hengerfejpakolást cserél egy Rábán. H. Sz. Hruscsov beszéde a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusán Az alábbiakban kivonatosan közöljük Hruscsov elvtársnak a Bolgár Kommunista Pánt VII. kongresszusán tartott be­szédét. A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusán június 3-án N. Sz. Hruscsov megállapította, hogy a bolgár gazdaság gyors fejlődése, a bolgár nép anyagi jólétének szakadatlan javulása és művelődési színvonalának emelkedése újabb meggyőző bi­zonyítóka a szocializmus fölé­nyének a kapitalizmussal szemben. Egyetlen tőkés ország sem tudott ilyen gyorsan olyan je­lentős sikereket kivívni gazda­ságának fejlesztésében, mint a szocializmus útjára lépett or­szágok — hangsúlyozta Hrus­csov. — Bulgária lényegesen nagyobb sikereket ért el gaz­daságának és kultúrájának fel­lendítésében, mint tőkés szom­szédai, Görögország és Török­ország. Hruscsov kifejezte azt a szi-, lárd meggyőződését, hogy nincs messze az idő, amikor a szo­cialista országok nemcsak az ipari termelés fejlődésének üte­mében, hanem a termelés vo- lumenjében is elhagyják a leg­fejlettebb tőkés országokat. A szocialista országok gaz­dasági együttműködésének több kérdésével foglalkozva Hrus­csov hangsúlyozta, hogy ez az együttműködés kétségtelenül meggyorsítja az egyes orszá­gok termelőerőinek fejlődését, s az egész szocialista tábor gaz­dasági erejének megszilárdítá­sát. Hruscsov megállapította, hogy a legutóbbi moszkvai ta­nácskozás ismételten bebizonyí­totta, milyen mélyen érdekel­tek a szocialista országok né­pei abban, hogy tovább erősít­sék baráti egységüket, fejlesz- szé-k és kiteljesítsék a szocia­lista tábor államainak együtt­működését. Hruscsov elutasította a bur- zsoá ideológusoknak azt az ál­lítását, hogy a szocialista tá­bor megalakulása és megerősö­dése korlátozza a benne részt vevő országok önállóságát és nemzeti függetlenségét. Kije­lentette; »A szocialista országok együttműködésének gya­korlata, a szocializmus vi­lágrendszerének megalaku­lása óta meggyőző erővel bizonyítja, hogy éppen a szocializmus hozza meg a népek teljes állami önálló­ságát«. ' Valamennyi párt — mon- * dotta — alkotó módon allkal- ’ mazva a marxizmus—lenindz­mus általános elveit, saját or­szágának viszonya között ma­ga dolgozza ki eme elvek meg­valósításának legcélravezetőbb konkrét formáit, s ezzel is gazdagítja a szocialista építés elméletét és gyakorlatát, hoz­zájárul a marxizmus—leniniz- mus továbbfejlesztéséhez. A szocialista forradalom és a szocialista építés elméletét és gyakorlatát óriási mértékben gazdagítja a Kínai Kommunis­ta Párt, amely a marxizmus— leninizmus általános igazságait mesteri módon alkalmazza a forradalmi gyakorlatban és a szocialista építésben. Kijelentette továbbá: a mar­xi—lenini elmélet fejlődése szempontjából nagy jelentősé­gű, hogy az európai és az ázsiai szocialista országok kom­munista és munkáspártjai al­kotó módon megoldják az át­meneti időszak problémáit. Eb­ből a szempontból igen fontos az a tapasztalat, amelyet a Bol­♦Róna József szervizes összeszerel egy felújított Kadét-motort. gár Kommunista Párt a mező- gazdaság szocialista átszervezé­sében szerzett. A Bolgár Kom­munista Párt tapasztalatai is­mételten megerősítették, hogy bármilyenek legyenek is a nemzeti sajátosságok, a széles paraszti tömegeket nem lehet más úton vezet­ni a szocializmushoz, csak a lenini szövetkezeti terv­Szépnek ígérkezik a mernyei traktoros ünnep nek az életben kipróbált útján, A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programterveze­tében foglalt, elvileg helytelen állításokkal foglalkozva, Hrus­csov a következőket mondotta: »Hogyan lehet azt állítani, hogy az utóbbi tíz esztendőben a marxi—lenini gondolat fej­lődése — különösen, ami az átmeneti időszak törvénysze­rűségeinek kidolgozását illeti — megállóit? Hiszen éppen jl ezekben az években a Szovjet­unió Kommunista Pártja, va­lamint az egész nemzetközi kommunista mozgalom annyi Ketten lépnek be a gépállomás főmérnökének szobájába, újat vitt a marxi—lenánd elroé- Az öreg Hám János, az üzemi tanács elnöke hangt* szóval ihletbe biztatja társát, György Ignác pánttdtíkárt, hogy adja elő, amit közösen elgondoltak. — Úgy véljük, legjobb lenne, ha a gépszínben rendez­nénk az ünnepséget — kezdi a párbtitkár. Aztán az előbbi tervek tarthatatlanságával bizonyítja a mostani ötlet életre­valóságát. — A tető alá hozott új épület rideg, mert csupaszon, va­kolatlanul bámulnak a falak. A szerelőműhelybe nem vezet­hetjük be a vendégeket, mert hová tennénk a javítás alatt álló gépek alkatrészeit, különösen a DT-fcraktorót. így hát választásunk a gépszínre esett. Most már a nyitott ablakon keresztül szemlélik a leendő vendégfogadót. Hám János veszi át a szót: — A cséplőket, kombájnokat kihúzatjuk az udvarra, ---------------------- _ úgyis itt a gépszemie ideje. A gépszín túlsó oldalát — mutat- < jugoszláv vezetőknek azokat a ja — végig-hosszat négy ponyvával »befalazzuk«. Kisebb lesz kísérleteit, hogy prakticizmus- a huzat, és senki se mehet a ponyvafalon túlra, az üzem bel­területéire. Ferenczi Vendel főmérnök helyesel. Egy kifogása van csupán: a gépszín előtt földbuckák, hepehupák éfctelenked­sal vádolják meg más szocia­lista országok pártjait. A ju­goszláv elvtársak — mondotta -— praktdeizmuson nyilván azt nek. A technika központjában ez nem számít akadálynak: Jértik, hogy ezek a pártok erő­gépet az útgyalú elé és kész! |1 feszítéseiket elsősorban olyan Vita nincs. A jó elgondolás pártfogóra talált, .tehát meg- J gyakorlati intézkedések kidol- valósul. Tiszta, feldíszített helyen ünnepük majd vasárnap a \— Mernyei Gépállomás 67 traktorosát. Hogy hány részvevőt várnak? Jöhetnek minél többen, hiszen százszámra is elfér­nek egymás mellett a szövetkezeti tagok, egyéni gazdák és gépállomás! dolgozók. Szépnek ígérkezik a vasárnapi rendez­vény. Délután fél négykor kezdődik az ünnepség. Az úttörők, kiszisták kultúrműsorral köszöntik a trafctonistákat. Utána közös vacsora, majd tánc következik. PARTHÍR A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Akadémiáján 1958. június 6-án délután 3 órakor a KIOSZ székház nagyter­mében (Kaposvár, Beloiannisz u. 18.) Takács István elvtárs, a megyei párt-vb. osztályvezetője tart előadást Az MSZMP kultúrpolitikája címmel. Azok az állítások — mon­dotta —, mintha a marxi— lenini elmélet fejlődésében »űrök« mutatkoznának, el­lentmondanak a valóság­nak, és arról tanúskodnak, hogy a jugoszláv vezetők nem ismerik más országok szocialista építésének gya­korlatát, a testvéri kom­munista és munkáspártok tapasztalatait. Hruscsov visszautasította gozására és megvalósítására fordítják, amelyek a gazdaság és a művelődés fejlődését, a nép jólétének felemelését biz­tosítják. Mi úgy gondolj uk, hogy az ilyen »pralkticizmus« megfelel a népi tömegek alap­vető érdekeinek, a szocializ­mus érdekeinek. A szocialista építés min­den gyakorlati kérdése egyidejűleg olyan elméleti kérdés is, amely közvetlen kapcsolatban van a mar­xizmus—leninizmus alkotó {Folytatás a 2. oldalon^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom