Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-04 / 130. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szerda, 1938. Június 4. ................... díy s b oszorka szerepére vállalko­zott Bár úgy éreztük, nem neki való a figura, mégis jól oldotta meg, csak artikulá­ciója túlzott egy kissé. Kí­gyós Éva a nagymama kis szerepében szeretetre méltó; az árvák: Fülöp János és Losonczi Margit megkapóan kedvesek váltak. Jó humorú, életrevaló gyerekeket ismer­tünk meg Paprikajancsi (Pál- fi László), a strázsa (Leitner Kati) és Háry János (Kovács Feri) szerepében, bár ez utób­bi inkább Háry »bormegisz- sza«, mint nagyotmondó tu­lajdonságát mutatta be. Szé­pen csengő hangjával leg­inkább az Árgirus királyüt megszemélyesítő Ticz Éva tűnt ki. De a többi szereplő is: Galambos Mária, Dévai Zol­tán, Stéfán Kati, Tóth Magda, Jobban Zsuzsa, Sponoa Júlia és Saál Mária képességeik leg­javát adták. A gyenge darab ellenére el­ismerés illeti a nevelőintézet gyermekeit, Mészáros Margit és Vilisics Erzsébet nevelőket. Jó volna most összehasonlítást tenni a múlt évi »-Mese, mese mátka-« és az idei meseoperett között. De lehetetlen. S ezt a tanulságot gyümölcsöztetni kell. Olyat már hallottunk, hogy színjátszóink erejüket túlhaladó darabokat választot­tak, de szintúgy káros, ha lebecsüljük saját erőnket. Ez igénytelen választás után sok­kal többet várunk a MÁV Leánynevelő Intézettől. J. B. ::; hipp-hopp, jöjjön a bol­dogság. Egy varázsige. ez, melyről nagymama mesél a két kis árvának. S e néhány szóra megnyílik a bűvös tás­ka, nagymama meséinek tár­háza. De ha valaki eltéveszti a varázsigét, menten álomba szenderül. És így jár a két kis árva is. Álmukban jutnak ed a mesék csodálatos birodal­mába, Tündérországba. Ta­lálkoznak Hüvelyk Matyival, Paprika Jancsival, Háryval, Csipkerózsikával, Hófehérké­vel, s a két kisgyerek béke­dalára elhatározzák Tündéror­szág jellegzetes magyar fi­gurái, hogy hazatérnek szere­tett otthonukba... Sok jó előadást láttunk már a MÁV Leánynevelő Intézet és a Hámán Kató Általános Is­kola növendékeitől, s most legutóbb Dalányi: »A nagy­mama varázsigéje« című me­seoperettjével is jó képesség­ről tettek tanúságot. Kár, hogy ez az előadás mégis hullám­völgyet jelent, nem a szereplők produkciója, hanem a darab­választás miatt. Dalányi József meseoperett­je sehogy sem tudta meg­nyerni tetszésünket. Szerkeze­tileg rendkívül laza, a be­vezető történetke (I. felv.) ál­mosítóan unalmas. Az író mindent a végére tartogat, s ezért a harmadik felvonás hosszabb, mint az első kettő együttvéve. Felvonultatja az összes ismert mesealakot, meglehetősen színtelenül, s nem tér vissza a kiinduláshoz, holott a cselekmény ezt dra- malurgiailap, megkövetelné. Humora elképesztően rossz (pl.: a kenguru olyan guru, amelyik ken...). Meseszövése zilált, keveset mondó, s az erőltetett aktualizálás szinte bántja a fület... Zenéjét so­hasem hallottuk, de minden taktusa kísértetiesen ismerős .. Röviden: kár volt ilyen rosszul sikerült fércmunkára pazarolni az erőt. A zenekar zeneiskolás nö­vendékekből alakult. S ha az előadáson volt is kisebb zök­kenő, szépen. hangulatosan adták elő a Kása Sándor hang­szerelte zenét. A szereplők között nagyon helyes, tehetséges gyerekeket láttunk színpadon. Marsi Mar­git Hüvelyk Matyija termé­szetes, egyszerű és közvetlen. Az előadás legiobb szerep­lője. Orvos Tóth Györgyi ez­úttal — szokatlanul — öreg Dalos ünnep Székesfehérvárott Y'izennycfljc felnőtt kórus sereglett össze Szétkesfeihér- •* vá/rott, főleg a Dunántúl nagyobb városaiból, de Pestről és Salgótarjánból is. Bányász, pedagógus és egyéb üzemi énekkarók érkeztek, hogy megünnepeljenek egy év­fordulót: 20 évvel ezelőtt, 1938-ban ugyanitt rendezték meg az országos dalosversenyt első királyunk emlékéhez méltó nagyszabású méretekben. Ugyanakkor a székesfehérváriak Éneklő ifjúság néven szép mozgalmat indítottak el, s hogy ez nem maradt meddő terv, mutatta a sok gyermekkórus, ameily erre az alkalomra tobortódott össze. Somogy megyét e.gy fiatal kórus, a múlt évben alakult Somogyi Pedagógus Kórus képviselte. A kedves fogadtatás és a jó elszállásolás után főpróba volt a Bartók téren, s a 45 főből álló somogyi férfikar tagjai szorongva nézegették a mellettük felsorakozó hatalmas, régi, gyakorlott Vegyeskaro­kat, vajon ez a vidéki pedagógusokból létesült s havonta mindössze egy próbát tartó újdonsült énekkar hogyan tudja majd megállni a helyét. Ez a szurkolás azonban este a szín­házban hamarosan feloldódott, amikor a kar megkezdte mű­sorát Merényi Gyöngy karnagy lendületes, precíz dirigálásá­val. Elsőnek Kodály Jeligéje csendült fel, s a férfikar tömö­rebb hangján talán még enengikusabban. hatásosabban szólt, mint vegyeskari előadásban. Utána Kodály Husztja követke­zett. A kettős hangulatú, nehéz mű előadása olyan remekül Sikerült, hogy a közönség hosszan tartó vastapssal jutalmaz­ta. De a műsor többi száma is (Somogyi nóták Ádáín Jenő feldolgozásában, Ej Uhnyem, s végül Liszt Magyar ünnepi dala, amelyet zongorán Pap Éva kísért) megütötte azt a mér­téket, amit a kórus önnria.iíától várt'-""'''’'' Másnajö tartották a 'hivatok* ünnepséget a- Bartők téren. A részvevő énekkarok együtt énekelték. él á .Himnuszt, Ko­dály Jeligéjét és egy Fejér megyei népdalcsokrot Az énekkar tagjai az élményekben gazdag, szép kirándu­lás után azzal a jóleső érzéssel tértek haza Somogyba, hogy sok-sok fáradságuk nem észrevétlen, hiábavaló áldozat, mert máris jelentős értéket képviselnek a somogyi énekkultúmá- ban. Monsieur Pilátus mennybemenetele M onsieur Pilátus rossz-1 kedvűén ült le dolgozó- szobájának mahagóni íróasz­talához. Hogyne, mikor műve­zetője azt jelentette, hogy az üzlet nem megy, s a nyers­anyag ott áll feldolgozatlanul raktáraiban. Monsieur Pilá­tus ugyanis szappangyáros volt Párizsban, s ura volt az egyik legnagyobb üzemnek, mely hivatva volt ellátni a tisztátalanokat a már oly ré­gen bevált silány szappannal, mely a Vezér nevét viselte. Tudását, fáradságát, min­den ambícióját ölte bele e tisztes szakmába, hogy elle­neit maga alá gyűrje, s egye­dül tündökölhessen a szap­pangyártás egén. Szaktudása igen széles és sokoldalú volt. Hogyne, hiszen 25 évig mint hózentráger-ügynök működött valahol egy dél-franciaországi kis városban. S nem azért volt ő a párizsi szappankirály, hogy ne találja föl magát ilyen —piszkos« helyzetben. Olyan reklámot kell kitalálnia, mely nemcsak az élőknek, ha­nem a halottaknak is hirdeti a Pilátus-szappan halhatatlansá­gát. Halvány mosoly jelent meg a Vezér fényes ábrázatán, miáltal szája kétfelé szaladt a füléig. Azonnal hívatta az udvari poétát a földszint ket­tőből. — Idefigyeljen, Pierre fiam — szólt a vezér —, nekem egy kis versre volna szükségem, mindössze néhány sor... mely hogy úgy mondjam, kizárólag az én szappanomat, e csodás szert lesz hivatva zengedezvi. Hegyen benn a hidrogén- és atombomba, mint korunk leg­szebb találmánya, az én szap­panjaimmal egyetemben. — Monsieur Pilátus, van egy kis tiszta papírja? — szólt az udvari poéta a földszint kettőből — mindjárt kész is lesz. — S Pierre pár perc múlva már olvasta is a költői remekművet: Ne félj balga ember a haláltól, Az atom- és hidrogénbombáiól, Pilátus szappannal kezedben Tiszta lélekkel kerülsz a mennyekbe. B ravó! Bravisszimó! Cso­dás! Isteni költemény! Micsoda kidolgozás, rím, lágy mondanivaló — áradozott Monsieur Pilátus —, maga egy zseni, Pierre fiam, ilyen költő még nem volt és nem is lesz, maga még sokra viszi, fiam —, és egy kétfrankost nyomott a lánglelkű poéta kezébe. — Teljes gőzzel előre! — adta az utasítást művezetőjé­nek —, kezdődjék a .munka lázas üteme, dolgozni, termel­ni; ébredjünk fel a tespedtség- ből, hatalmas raktáraim min­den nyersanyagkészletét fel­dolgozni! Minden ember a fedélzetre, illetve a szappan­gyárba — rendelkezett a szent- séges Vezér, ö maga autó­jába vágta magát és másnap már egész Párizsban hirdették a fénylő transzparensek. Pierre költeményét; újság, mozi, szín­ház és revü, bábák és cipészek, színészek és zenészek, ké­ményseprők és pékek énekel­ték e csodás slágert, de szap­pant nem vett senki, mert drá­ga volt. Monsieur Pilátus három na­pig be sem ment a gyárba, mert a reklámmal volt elfog­lalva, látott-futott, tárgyalt, érvelt; negyednapra került haza, letörve nem, csak fárad­tan. Hát igen... Élete most már csupa öröm lesz. Vissza­gondolt ifjúságára, s a lenyug­vó nap aranyos fénye glóriái font feje körül, mikor nyug­ágyában elszenderült. Monsieur Pilátus álmodott. Mégpedig igen szépet. Fehér- alsónemű jé ben, glóriával a fe­je körül, Pilátus szappannal a kezében, tisztára mosott leiké­vel ballag az örökkévalóság felé, s távolról csodás éneket hoz feléje a lágy szél. — Az angyalok kara — gondolta és elérzékenyült. Hát igen, ezért érdemes volt élnem és meg­halnom. Az ének mind kö­zelebbről hallatszott, és Mon­sieur Pilátus Pierre művét vél­te felismerni. Előbb halkan, majd mind bátrabban neki­buzdulva ő is énekelni kezdte kedvenc dalát. Hirtelen felrezzent, valaki szólította, de kár, mikor olyan szép volt... Monsieur Vaselin, a gyár fő­művezetője ébresztgette: — Baj van, Monsieur — ha­darta —, a munkások sztráj­kolnak, hatalmas raktáraink­ban a nyersanyag tönkrement. — Na, de miért sztrájkol­nak, maga barom! — üvöltött a szent és megdicsőült Vezér. A tábornok miatt... Nem akarják De Gaullet — felelte félénken Monsieur Va­selin. TURK ISTVÁN SPORT A baranyai atléták egy szám kivételével mindenben győztek a kerületi Béke Kupa versenyen A somogyiak győzelmét Dani Mária aratta Kaposvárott rekkenő hőségben, mérsékelt érdeklődés mellett ke­rült sor a kerületi atlétikai Kéke Kupa második fordulójára. Ez a verseny a várakozásnak megfele­lően a Baranya megyei atléták nagy fölényének jegyében zajlott le. IS szám közül 15-ben végzett első helyen Baranya megyei ver­senyző. Tolna és Somogy csak alárendelt szerepet játszott — a ma kétségkívül legerősebb vidéki at­létacsapat — Baranya együttesével szemben. A versenyen egyébként számos megyei és kerületi csúcs dőlt meg. Jelzi különben a bara­nyaiak nagyszerű teljesítményét az is, hogy a dekatlon táblázat szerint 24 000-néI több pontot gyűj­töttek. A somogyi atlétákról annyit: Dani Mária a női távolugrásban 482 chi-es eredményével biztosan győzött. A másodhegedűs szerepét betöltő Somogy és Tolna vetélke­déséből csekély különbségiéi a somogyiak kerültek ki győztes­ként. Így a hármas verseny végső eredménye: 1. Baranya, 2. So­mogy, 3. Tolna. A verseny részletes eredményei: Férfi számok: 200 m: i. Fogarasi (B) 23.8 mp, 2. Grosz (S) 24.1 mp, 3. Bánik (B) 24.1 mp. 800 ni: 1. Révész (B) 1:53.8 p, 2. Nagy (B) 1:56.8 P, 3. Garbacz (T) 5:05.6 p. 5000 m: 1. Kardos (B) 16:10.2 p, 2. Hollósi (B) 16:34.6 p, 3. Závecz J9) 16:40.0 p. 200 m gát: 1. Wagner (B) 26.1 mp, 2. Szabó (T) 29.6 mp, 3. Arató 29.8 mp. 4*160 m váltó: 1. Baranya 45.1 mp, 2. Somogy 45.6 mp, 3. Tolna 40.6 mp. Távol: 1. Fraftk (B) 630 cm, 2. GroSz (S) 609 cm, 3. Szabó (T) 592 cm. Rúdugrás: 1. Lovas (B) 315 cm, 2. Lakos (T) 305 cm, 3. Hortobágyi ftj 305 cm. Diszkoszvetés: 1. Borbás (B) 44.01 m, 2. Manzlni (B) 46.87 m, 3. Róth (T) 35.81 m. Kalapács: 1. Reisz (B) 44.27 m, 2. Bonyár (B) 43.90 m, 3. Dobribán (S) 34.29 m. Női számok: 200 m: 1—2. Kaposi (B) és Gerber (B) 28 mp, 3. Dani (S) 29 mp. 800 m: 1, Varga (B) 2:32.2 p, 2. Baranyi (B) 2:33.0 p, 3. Baráth (S) 2:48.0 p. 80 m gát: 1. Rubintné (B) 13.4 mp, 2. Győrfi (T) 13.9 mp, 3. Eör- dögh (T) 14 mp. 4x100 m váltó: 1. Baranya 52.4 mp, 2. Tolna 54 mp, 3. Somogy 56.4 mp. Távolugrás: 1. Dani (S) 482 cm, 2. Rubintné (B) 472 cm, 3. Deák (B) 466 cm. Súlylökés: 1. Kiss (B) 12.21 m, í. Kovács 11.82 m, 3. Tóth (T) 9.80 m. Diszkoszvetés: 1. Tóth (B) 35.80 m, 2. Kovács (B) 35.25 m, 3. Györfl (T) 32.39 m. A megyei I. osztályból jelentjük: Nagy küzdelem után nehezen győztek a barcsiak a rangadón BARCSI HVSC-TABI SK 1:0 (Ó;0) Barcson nem fnosianábán látott nagy erueklődes kísérte a megyei I. osztály nagy rangadóját A né­zők szama eierte az llöó-at, Ä pé­csi Kolléder játékvezető sípjelére a két csapat az alábbi öisázéallítáá- ban futott ki a pályára: Barcs: Gál - Otarttcs, Papp, Kiss - Cze- czéli, zsibrek - András, Klmpf, Rózsavölgyi, Barákonyi, Szili II. Tab: Marton - Gyürke I., Fritz, Kruték — Györke II., KUti — Lő- rincz, Puha, Czabula II., Czabula I., Szabó. Hatalmas iramban kez­dődött a játék, és óriási küzdelem alakult ki. Az első 45 percben ál­talában a barcsi csapat támadott, de e támadásokban nem volt kel­lő átütő erő. A tabi védelem biz­tosan ép aránylag könnyen rom­bolta szét a barcsi támadásokat. A csapatod dicséretére légyen mondva, a 2? fokos meleg ellenére szünet, után sém csökkent á játék irama. A mérkőzés a "7. pércben fedőit;, ugyanis ékkor egy pillanat­ra megingott a tábi védélém, s éZ elég volt Klmpfnek ahhoz, liógy kihasználva á védők Zavarát a há­lóba gurítson. 1:0. A vezető gól a hazaiakat nyugodtabbá, á vendé­geket idegesebbé tetté. A tabi csa­pat került fölénybe* és lázas hajr rábá kezdett az egyenlítésért. A 25. percben izgalmas jélenét ját­szódott le a pályán. Égy, a kapu­fáról visszapattaht labdát Szabő a barcsiak hálójába küldött. A já­tékvezető gólt ítélt. A partjelző beirttésére azonban, annak meg­kérdezése Után a gólt visszavon­ta. A partjelző szerint Szabó kéz*- zel nyomta a hálóba a lábdát. Pá- ráZs jelebéték Játszódták lé ezután egészen á befejezésig, de az ered­mény már nem változott. A megyéi bajnokság rangadóját egyébként a jó védelmek és gyen­ge tájnadósorók harca jellemezte. A barcsi csapat a vártnál nehe­zebben, de megérdemelten győzött. Jók: Papo, Kiss* Czéczeli. Zsibrek, ill. Györke I.. Györke II., Fritz. Rolléder játékvezető erélyes kéz­zel. határozuttán és jól vezette a mérkőzést. Göndöcs Jenő SIÓFOK—MARCALI 6:3 (1:3) Siófok, 700 néző. V: Fenyvesi. Siófok: Varga — Égyed, Papp, Gróf - Vörös I., Balogh - Tóth, Szilágyi, Keszthelyi, Németh, Bú­za. Marcali: Zsótér — Grujber, Hajdú, Mirkó — Bene, Ihász — Szeeskó, Szabó, Kisborsó, Borbély, Farkas. Hazái támadásokkal in­dult a mérkőzés, és negyedóra múlva jöttek csak föl a vendégek. Viszont rögtön eredményesek vol­tak a marcali csatárok, s előbb Farkas, majd Kisborsó lőtt gólt. Kevéssel á befejezés előtt Keszt­helyi szépített, majd Borbély lab­dája talált utat Varga hálójába, s íc.v már 3:l-re vezettek a marca­liak. * Szünet utón megváltozott a já­ték képe. A nagy lendülettel kez­dő siófokiak Tóth fejesével 3:2-re javítottak. Fzutón a szárnyakat kapott siófoki támadókor. Keszt­helyivel az élen, pillanatok alatt megfordította a mérkőzés állását. A 3., 4. és a 10. percben Keszthe­lyi egymás után három gólt rú­gott. s már 5:3-ra vezetett a sió­foki csapat. Az ötödik »ól után Zsötér a kapufának vetődött, meg­sérült és kiállt. Pár percig szüne­telt a játék. Húsz perc múlVa Zsó- tér visszatért. A 4*. percben Keszt­helyi e mérkőzésen már ötödször vágta a hálóba a labdát, s igv ala­kult k! a R:3-ns siófoki győzelem. A mindvégig színvonalas, 1ó iramú mérkőzésen szünet után! pompás játékával nem kis megle­petésre aratta nagyaránvú győzel­mét a hazai csapat. A marcali e»rvüttes is jó benyomást keltett Siófokon. Jók: Tóth. SzUátrvi, Keszthelyi. Németh, ill. Mirkó, Szabó, Kisborsó, Farkas. Újvári István dr. FONYÖD-NAGYBAJOM 2:1 (0:1) Nagybajom, 400 néző. V: Hor- j cáth Z. Fonyód: Kardos — Oláh. Liszkai, Nagy — Szabó I., Farkas- Molnár II., Vida, Szabó n., Bog- rtáf, Szántó. Nagybajom: Vajda - Báliét, Fehér, Horváth — Kovács, Sáfitigef — Tlbol, Leránt, Matyók, Giesz, Gyurkó. Alacsony színvo­nalú mérkőzés, mindvégig széteső, csapkodó játék folyt. A találkozón Hagy öngóljával a hazai együttes szerzett vezetést. Szünet után a vendégcsapat Vida révén egyenlí­tett, majd egy váratlan támadás­ból Vida megszerezte csapatának a győztes gólt is. A fonyódi együt­tes léljcésebben játszott, és meg­érdemeltén győzött. A vendégcsa­pat mindep egyes tagja dicsére­tet érdemel. A hazai együttesből csak Sáringer, Léránt és Gyurkó játszott elfogadhatóan. Vida László BÖHÖNYE-TASZÄRI HONVÉD 0:0 Böhönye, ŐOO néző. V: Váradi. Böhönye: szabó — Szálai, Kovács, Varga - Fülöp II., Tóth - Táncos, Vörös, RépáSi, Fülöp I., Szita. Ta- Szár: Haragó — Stündl, Cseh, Pong- rácz — Bor ka, Rerhzső — Erdélyi, Tárnái, Horváth, Dargái, Sinka. A nagy meleg éllénóré is érés ira­mú, dé közepes színvonálú mér­kőzés volt. Mindkét oldalon fő­ként a védők tüntették ki magu­kat, viszont a támadósorok gyen­gélkedtek. Tóth U-esét a taszáriák kapuvédője, Haragó bravúrosan kivédte. Kitűntek: Szabó, Kovács, Vörös, ill. Haragó, Cseh, Tafnai. Kitűnő játékvezetés. Kovács Béla BALATONBOGLAR- LENGYELTÖTI 3:2 (3:1) Balatonboglór, 600 néző. V: Te­rhest Balatonboglár: Czár — Sza­bó, Hérczeg, KadliCskó — Gerei, Fodros — Somogyi, Nagy, Bakó, varga, Láborfalvi. Lengyeltóti: MákarésZ — Jónás, Horváth, Nagy- Parrag, Harsányi — Barcsanics, Somogyvári, Suri, Flanczer, Kiss. A 10. percben már 3:Q-ra vezetett a hazai csapat, és úgy festett, hogy gólazüret lesz, amikor a 20. percben sajnálatos sérülés történt. Herczeg rosszul esett, úgy vitték le a pályáról, és a mentők szállí­tották el. Ez a körülmény megza­varta a játékot, és a felbolygatott hazai csapat ellen a lengyeltótiak is rúgtak egy gólt. szünet után nagy küzdelem folyt, a szépen és jól játszó vendégek elkeseredetten küzdöttek az egyenlítésért, a ha­zaiak az eredmény tartásáért. A lengyeltótiak erejéből csak szépí­tésre futotta. A mindvégig sport­szerű mérkőzésen megérdemelt a hazai győzelem. G: Laborfalvi, Ge­rei ll-esfcől, Varga, ill. Somogyvá­ri, Kiss. Jók: Gerei, Fodros, Nagy, Vafgá, ill. Hórváth, Harsányi, Bar­csanics, Somogyvári. Jó játékve­zetés. Horváth Lajos K. KINIZSI II.-BALATONLELLE 3:2 (2:1) Kaposvár, 3Ó00 néző. V: Lévák. Kinizsi: Tóth — Szerecz, Szatyin, Stander — Barna, Kosicsár — He­gedűs, Bíró, Havrillai, Várvizi, Kiss. Balatonlellé: Markovics — Gréczi, Szűcs I., Vörös — Kindler, Pesti — Gergye, Papp, Szűcs II., Cser, Horváth. Kánikulai meleg­ben játszottak a »nagy mérkőzés« előtt a csapatok. Az erősen tarta­lékos léllei együttes s a Barnával és Vórvizivél megerősített Kinizsi között nagy küzdelem folyt. A lei- lei Csatároknak is volt néhány hélyzétük. Bíró 11-esét Markovics kivédte: G: Hegedűs, H^vriltói, Várvizi, ill. Szűós II. és Gergye. Jók: Szerecz, Szatyin, ill. Marko­vics, Szűcs I., Cser. Kovács Sándor SOMOGYSZOB-KH VASUTAS 1:1 (0:0) Sömogyszob, 600 néző. V: Isztl. Somogy Szob: Barbina - Pálfi, Án­gyéi. Székeres -r Németh, Kovács — Gőbölös II., Hosszú, Gőbölös I., Bálint, Csere. KH Vasutas: ülés - Wéber, Nágy II., Nagy I. - Jónás, Tóth - Tollián, Laki I., Kuti, Soly- mosi, Laki II. A rekkenő hőség el­lenére is élénk, jó iramú mérkő­zést hozott a találkozó, amelynek első félidejébe^ helyenként szinte nyomasztó volt a hazaiak fölénye. Szünet után viszont a vendégek kerekedtek felül, vezetést is sze­reztek, csak 11-esből egyenlítettek a hazaiak. Az eredmény igazságos. G: Bálint 11-esből, ill. Laki I. Jók: az egész somogyszobi csapat, ill. Ülés, a mezőny legjobbja, Wéber, Nagy II. és Laki I. A játékvezető kitűnően látta el feladatát. Kisgyura Károly Hegyi Tivadar gyékényesi tudó­sítónk jelentését sürgetés ellenére sem kaptuk meg e héten sem. A fonyódi kerékpáros körversenyről Van egy szólás-mondás, amely azt tartja, hogy néha a fáktól nem látni az erdőt. Mi is valahogy így voltunk a fonyódi versenypályá­val, amely hosszú évek óta ren­delkezésünkre állt volna, ha fel­fedezzük. Ideális terep, festői fek­vés, kitűnő útviszonyok. Egyszó­val minden, ami szükséges egy nagyszabású, országos vagy nem­zetközi kerékpáros viadal megren­dezéséhez. Itt van ez nekünk so­mogyiaknak Fonyódon, csak le kell hajolni érte. A Somogy megyei Kerékpáros Alszövetség vezetői végre ráleliek erre a kitűnő versenypályára. Ke­rékpáros szövetségünk június l-én itt rendezte meg országos jellegű körversenyét, amelyen a kaposvári kerekeseken kívül a Bp. Vasas, Postás és Beloiannisz, továbbá a Pécsi VSK, Spartacus és Bányász, a Szekszárdi Spartacus, a Nagy- kanizsai VTE és Bányász, az ino- tai és sümegi kerékpárosok vet­tek részt. Megjelent a versenyen Borbély Tibor, a Magyar Kerék­páros Szövetség vezetőségi tagja is. aki segédkezett a somogyi ke­rékpáros vezetőknek. Ilyen nagyszabású keréknárver- senyt nem látott még Fonyód. De nemigen rendeztek ilvet mostaná­ban a somogyi kerékpárvezetők sem. Éppen ezért dicséret illeti őket a kifogástalan, zavartalan rendezésért. A verseny kezdetére a közleke- désrendészet tökéletesen lezárta az utakat, és rendőreink azért érde­melnek külön dicséretet, mert bár az útlezárás megtörtént, a balato­ni országút közlekedésében nem még csak kisebb fennakadás sem. Elöljáróban még egy örvendetes tény: Borbély Tibor, az MKSZ ve­zetőségi tagja látva a kitűnő ren­dezést, ígéretet tett, hogy a szov­jet, bolgár, magyar nemzetek kö­zötti kerékpáros versenyt az MKSZ esetleg Fonyódon rendezi majd meg. Részletes eredmények: I. osztály (10 kör, egy kör hossza 5400 m): 1. Dévai (PVSK) 1:46.55, 2. László (Bp. Vasas) rajta. II. osztály (10 kör): 1. Borkovitz (PVSK) 1:46.58, 2. Davidovics (N. Bányász) 1:52.05. III. osztály (10 kör): 1. Horváth (P. Spartacus) 1:50, 2. Rozner (Bp. Postás) rajta, 3. Nagy (Bp. Vasas) rajta. Vaskerekes III. osztály (3 kör): 1. Könnyűd (Sümegi Postás) 34.27, 2. Szerdahelyi (P. Spartacus) raj­ta, 3. Endréd! J. (K. Kinizsi) rajta, 4. Acs (NVTE) 34.32, 5. Fenyő (K. Kinizsi) rajta, 6. Endrédi L. (K. Kinizsi) rajta. Verseny kerekes ifjúságiak (8 kör): 1. Macho (P. Spartacus) 1:30.27, 2. Richter (Bp. Postás) rajta, 3. Kozma (P. Spartacus) raj­ta, 4. Szél (Bp. Postás) 1:30.45, 5. Kiss (K. Kinizsi) 1:32.20. Versenykerekes serdüld (5 kör): 1. Dévai A. (Pécsi VSK) 55.53, 2. Babati (NVTE) rajta, 3. Vigh (P. Bányász) 57.49. Vaskerekes ifjúsági: 1. öry (K. Kinizsi) 50.38, 2. Benkő (Bp. Pos­tás) 50.40, 3. Alpár (Szekszárdi Spartacus) 50.55. Vaskerekes serdülők (3 kör): 1. Fogas (Bp. Postás) 35.35, 2. Rad- nai (P. Bányász) 36.02, 3. Garai (P. ” ivász) 37.18, 4. Füzér (K. Kini­zsi) 41.24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom