Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-24 / 147. szám

Kedd, 1958. június 24. 4 SOMOGYI NÉPLAP 1828. június 28-án tárult Iá az első magyar óvoda kapuja Az óvodák fennállásának 130 é\es jubileumát ünnepelte népünk országszerte vasárnap. Városunk­ban a megyei tanács nagytermé­ben került sor az emlékünnep- ség megrendezésére. Az ünnepsé­gen megyénk különböző vidékei­ről meghívott hetven óvónő vett részt. Mind az országos ünnepségen - itt két kiváló óvónő képviselte So- mogyot —, mind a meggyei ünnep­ségeken háláját rótta le népünk a nagy óvodaalapító, Brunswick Teréz emléke előtt és kései utó­dai előtt, akiket ezen a napon is tisztelet és szeretet övezett. Brunswick Teréz az óvodaalapí­tás szükségességének emberbarati gondolatát külföldről hozta magá­val, de csak hosszadalmas küz­delmek után sikerült a gondolatot valóra váltani. Angyalkert néven nyitotta meg kapuját az első ma­gyar óvoda Budán 1828-ban, még­hozzá szegénysorsú, elhagyatottan növekedő gyermekek részére. — Ma természetesnek talál­juk — mondotta ünnepi be­szédében Ruttkay Ferenc elv­társ —, hogy óvodáink van­nak, évről évre növekszik ezek száma, s hogy Brunswick Te­réz kései követői nem marad­nak egyedül szép, emberneve­lő munkájukban. Sokáig csak lelkes apostolok hangoztatták meghall gatás nélkül, hogy a kisdedóvás közoktatásunk al­só foka, hogy szükség van rá. Sokáig igen rögös életutat vá­lasztott magának az, aki hi­vatásául a kisdedóvást válasz­totta..; Ünnepi alkalmakkor mindig érdemes visszanézni, magától kínálkozik ilyenkor az össze­hasonlítás, és a múltat nem le­het elégszer idézni. Sokan nem tudják, meg azok a szülők sem, akik na­ponként bizalommal viszik gyermekeiket az óvodákba, napközi otthonokba, hogy a kisdedóvás első úttörői férfiak voltak. Itt, Kaposvárott 1870- ben alakult meg az első óvoda, melynek vezetője Tar Csatár és felesége volt. S az első óvók között emlékezünk Frikk Lajosra is, a mikei óvóra, aki még az ország határain kívül is hírt, nevet szerzett a ma­gyar óvodáknak. Az 1880-as és 1900-as években tizenkét óvoda működött Somogybán, melyek egyházi, magán, végül szegényesen felszerelt községi állami óvodák voltak; mene­dékházak az alsóbb néposztá- lyok gyermekeinek fenntart­va. A legtöbb óvodát azonban az egyház birtokolta a jómódú gyermekek számára. Az első óvodák ugyan a sze­gény munkás- és zsellérgyere- kek megmentésére, nevelésé­re alakultak — a százados po­litikai és gazdasági elnyomás eredményeként —, de amint fejlődött óvodarendszerünk, éppen a szegény gyermekek szorultak ki az óvodákból. Hi­szen az egyházi és drága ma­gánóvodákban nem jutott ré­szükre hely. Meg kellett elé­gedniük >f menedékházakkal. Milyenek voltak ezek? Falu­helyen földes szoba szolgálta a célt, rosszul záródó ajtajú helyiségek, melyeken gyakran papírral és rongy'darabokkal foltozott ablakok ékeskedtek. A tanácsköztársaságnak kel­lett jönnie, hogy az óvodákat a közoktatás egységes szerve­zetébe sorolja, támogassa őket mint »játékiskolákat« ahol az elemi iskolai oktatás­ra készítik elő a gyermekeket. Nem válthatta valóra szép terveit a tanácsköztársaság a játékiskoflák fejlesztése terén. A fehérterror idején és a horthy-fasizmus éveiben ismét lényegtelenné sekélyesedett az óvodák ügye. Ismét a. társa­dalmi rétegeződésnek megfe­lelően alakultak az óvodák különböző fajtái. Ebből a sö­tét és válságos helyzetből csak a felszabadulás mentette meg az alsófokú közoktatás ügyét. 1945 után megváltozott az óvodák sorija. Ha csak a So­mogy megyei helyzetet vizs­gáljuk, akkor is óriási fejlő­dés mérhető le. A felszabadu­lásig sok munkásszülő kényte­len volt gyermekét a magára hagyott lakásba zárni, a falu­siak magukkal vinni gyerme­keiket a földekre. Hetvenhá- rom év alatt, 1945-ig 39 óvoda létesült a megyében. Tizen­három esztendő alatt, 1945 után másfélszer ennyi! Jelen­leg a régiekkel együtt 99 óvo­da működik csak a mi me­gyénkben. Míg a felszabadu­lásig harminckilenc óvónőt, ma 174 óvónőt tarthatunk számon. Most — mondotta visszaem­lékezésében egy fiatal óvónő — csak azt vallhatjuk, hogy szép feladat óvónőnek, neve­lőnek lenni. Lehetőségeink, hogy eredményes munkát vé­gezhessünk, évről évre tágul­nak. Igazán csak rajtunk, óvó­nőkön áll, hogyan biztosítjuk a jövő generáció szocialista nevelését! A jubileumi ünnepség második felében az Állami Liszt Ferenc Ze­neiskola növendékei és az óvónők kultúrcsoportja adott rövid mű­sort, maid a Pedagógus Szakszer­vezet adta ünnepi ebéd előtt az ünnepség résztvevői megtekintet­ték azt a kiállítást, amelyet a ka­posvári óvodák aoró növedekei- nek munkáiból rendeztek a me­gyei tanács nagytermében. LÁSZLÓ IBOLYA Kicsiből lehet a nagy A földszöv-boltok ellenőrzésének tapasztalatai A földművesszövetkezeték bolthálózatának hasznosságá­ról manapság már felesleges szót ejteni, tudott dolog, hogy a falu áruellátásában a döntő hely az övék. Nem különben ismeretes, hogy feladatukat jól látják el, üzleteiket szere­tik a dolgozók, és szívesen vá­sárolnak a földművesszövet­kezetben. Éppen ezért érde­mes és szükséges minden olyan intézkedést megtenni, mely újabb javulást eredmé­nyezhet, mely még inkább elő­segíti a falusi boltok fejlődé­sét. A kaposvári járási népi el­lenőrzési bizottság vizsgálatai folyamán sok — mondhatni — egészen apró hibára, hiányos­ságra derijlt fény. Szakszerűt­lenség, felületesség, felelőtlen­ség szüleményei ezek, melye­ken változtatni egyáltalán nem jelent különösebb megerölte­A vörsi köny Vs őrsi könyvtárlátogatá­som során a könyvtá­ros, Németh Ferenc tanító — aki a nyolcadik osztály /önö­ké is — újságolta, hogy dél­ben kezdődik a nyolcadik osz­tály ballagása, szeretné, ha meglátogatnám őket. Megígér­tem. Amikor az öreg templom harangja megkondv.lt, szülők, nagyszülők siettek a gyerme­kektől népes iskolába. Engem is betessékeltek a szülőkkel együtt. A jalak vi­rágdíszben voltak, a padokat rózsák borították. Az asztal­nál az igazgató és az osztály­főnök foglaltak helyet. Első­nek Pauza István igazgató szólt a gyerekekhez, majd át­adta. a szót az osztályfőnök­nek. A szülők könnyes szem­mel figyelték, ahogy a tanító és tanítványai a legmelegebb emberi közelségben búcsúzlak egymástól. — Legyetek szerények, de ne alázatosak! Szüléitekről meg ne feledkezzetek, bárho­va visz is a sors benneteket! Jól vagy rosszul megy a soro­tok az életben, ne felejtsétek el, hogy szüléitek mennyi ál­dozat árán neveltek fel benne­teket. Az iskolát se feledjétek! A könyv ki ne essen a keze­tekből, mert az élet nehézsé­geiben a könyv lesz a legjobb tanácsadótok, legjobb baráto­tok! A búcsúzó nyolcadikosok szép virágcsokorral ajándékoz­ták meg tanítójukat, majd meleg kézfogás után elindul­tak a ballagásra egy szál ró­zsával a kezükben. Végigjár­ták a tantermeket, az udvart, búcsúztak az öreg iskolától, mély szüleiket, nagyszüleiket, talán még azoknál is korábbi elődöket bocsátott ki az élet­be, és még ki tudja, hány nemzedéket fog kibocsátani. A tizenkét nyolcadikos kö­zül három középiskolába, ket­tő ipari tanulónak megy, a többiek az apjuk mesterségét folytatják, földművelők lesz­nek. Az ünnepség után elcsende­sedett az iskola, és a könyv­tárba mentem. Megnéztem, hogy a búcsúzó iskolásokra továbbra is számíthat-e a könyvtár. Nyolcvan egyné­hány gyerek közül ötvenkettő tagja a könyvtárnak, és a vizsgára készülődés ellenére mindegyiknél volt könyvtári könyv. Némelyik mesés és if­júsági könyvet szinte ronggyá olvasták a gyerekek. De érdeklődöm a felnőtt ol­vasók után is: mit olvasnak, kik a legjobb Olvasók? öröm­mel látom, hogy nemcsak a balatonberényi pásztor szere­ti a könyveket, hanem a vörsi Prosztovics János apaállat- gondozó és tehénpásztor is, aki Fast, Gárdonyi, Mauppas- sant, Móricz, Jókai, Mikszáth. Illyés Gyula, Illés Béla, Grosz- man, Turgenyev, Tolsztoj, Ta­mási, Heltai, Anatol France mellett a szakmai továbbkép­zésről sem feledkezik meg, mert a »Pásztorok kéziköny- ve«-t is elsőnek olvasta. Két év alatt, mióta a községben van, legalább száz kötet köny­vet olvasott a könyvtárból. De nemcsak ő olvas, két fia és két lánya, is tagja a könyvtár­nak, ők is rendszeresen olvas­nak. Tfíváncsi vagyok a Mó- ricz-könyvek forgalmá­ra is, mert még a télen tar­tottam Vörsön előadást Mó­ricz Zsigmondról. Tizenhét Móricz-kölet van a könyvtár­ban, és most az aratás kü­szöbén is tíz kötet van az ol­I vasóknál. A többit is csak a vasárnapi kölcsönzésnél hoz­ták vissza. Igen népszerűek a Kisbalo- tonról szóló könyvek Is. A I Tildy-féle Kisbalatont kézből I kézbe adják. A Borsi-Darázs- ! féle Kisbalaton c. könyvet, ! amelyet egy hónapja kapott a könyvtár, már tízen olvasták. ! Érdekli a vörsieket történél- I műk, múltjuk, természeti kin­cseik. A Kisbalaton története pedig Vörs története is. Vizsgálgatom mád könyvek útját is. Nagy a forgalma Jó­kai, Mikszáth, Gárdonyi, Mó­ra, Illés Béla, Eötvös, Anatol France, Tolsztoj, Solohov könyveinek. A legtöbbet olvas Gulyás József erdész, a helyi MSZMP titkára, Pauza István iskolaigazgató, az iskolán kí­vüli népművelés odaadó mun­kása. aki szabad idejében részt vesz a könyvtár munkájában is. Nagyon sokat olvas Futó József és Király Lajos dolgozó paraszt. Tagja a könyvtárnak Futó Lajos tanácselnök és Hódosi Rudolf tanácstitkár is, akik a keszthelyi gimnázium t levelező tagozatán tanulnak. Ők a könyvtárban főként ; olyan könyveket keresnek, amelyek tanulmányaikban I nyújtanak segítséget. Mégsem tudták megállni, hogy a »Ha- lálgyár« c. könyvet ki ne vi­gyék. örsi látogatásom során sok művelődni vágyó embert ismertein meg, és örömmel állapítottam meg, hogy a könyvtár hasznos mun­kát végez. Azzal búcsúztam, a vörsi vezetőktől. tanítóktól, hogy az ünnepi könyvhéten is­mét találkozunk a r.örsi olva­sókkal. RIGÓ LAJOS, fonyódi könyvtáros. Vö tést, az esetek többségében új beruházást, költséget. Raktározás Az áruféleségek elhelyezé- . sének módja az üzletben és a raktárakban nyilvánvalóan fokmérője lehet a kereskede­lem kulturáltságának. A »ma­szek-világ« idején adomtezti- kussá vált az olyan falusi ba­zár, ahol ömlesztve lehetett megtalálni a lisztet a bocskor- szíjjal, a kocsikenőcsöt a cu­korral. Ma ilyen már nincs. De a rendetlenség, a raktári tárolás rendszertelensége nem válik előnyére ma sem egy üzletnek. A göllei vegyesbolt­ban technikailag minden fel­tétel rendelkezésre %áll, még­sem használják ki 'a lehetősé­geket. A padláson, kéziraktár­ban, színben minden szakosí­tás és osztályozás nélkül, ösz- szevisszaságban állnak az áruk. Az árcédulák a sok ra- kosgatásban elvesznek, s olyan eset is előfordult, hogy a bolt alkalmazottai sem tudták megállapítani az árucikk érté­két. A helyes és biztonságos rak­tározás könnyebbé teszi a vá­sárlók kiszolgálását, nem ron­gálja az árut, tehát elemi kö­vetelménye a társadalmi tu­lajdon védelmének. | Elfekvő készletek A földművesszövetkezeti boltok egyik legfélelmetesebb | ellensége az 'elfekvő készlet, 1 mely rendszerint saját hibából ! eredően áll elő. Az üzletvezető í vagy nem méri fel az igények, • a kereslet mértékét, vagy pe­dig kellő. szakismeret hiányá­j ban, esetleg felületességből • meg sem jelöli a megrendelé­sen a kért áruk fajtáját, mi­! nőségét. sőt darabszámát sem. Ez előfordult Göllében, de i Kadarkúton is, ahol az elfek- I vő áruk között például másfél mázsányi szaloncukor, negy- i ven kapa és még sok minden j felesleges dolog szerepel. Az elfekvő áruk igen nagy kárt okoznak a népgazdaság­ban. A vasáruk megrozsdásod­nak, a textilféleségek kifakul­nak, összeporosodnak, kimen­nek a divatból. Felhasználá­suk lehetetlenné válik, mivel tönkremennek. Érthetetlen te­hát, hogy sem Göllén, sem Kadarkúton nem vonták kellő szigorral vizsgálat alá az el­fekvő áruk okozóit, s nem ál­lapították meg a felelősséget. Árcédula, árdrágítás I ^ A vásárlók már megszokták, j hogy az árukon — akár a ki­rakatban vannak, akár az üz- ! létben — megtalálják az ár feltüntetését. Mégis előfordul még egyes helyeken, hogy el- ; felejtik, elhanyagolják az ár- . cédulák kitűzését (pl. Gölie), pedig ez egyszerűbbé és gyor- i sabbá teszi a kiszolgálást épp- : úgy, mint a leltározást. Árdrágítás ií elő-előfordul. I ha nem is tudatos formában. Túl gyors mérlegelés, hanyag mérés, a pénztárnál való ősz- szegkerekítéssel (a két filléres érmék értékének lebecsülése), ha átvitt értelemben is, de az árdrágítás fogalmába tartoz­nak. Az árcédulák feltételét, akárcsak az árdrágítás lehető­ségének elkerülését minden földművesszövetkezet egy kis figyelemmel megoldhatja. Adminisztráció A szakszerű boltvezetésihez igen fontos az adminisztráció pontos, kellő vezetése. Sok kellemetlenséget okozhat, ha az üzletvezető nem írja alá a beérkező számlákat, s ha a leltári felsorolás nem határoz­za meg a lehető legpontosab­ban az árufajtákat. A könyvelés vezetése nem tűr semmiféle késlekedést, ha­nyagságot. A ráksi földműves­szövetkezetnél mégis szinte rendszeressé vált, hogy a könyvelés nincs napra kész állapotban. A számvitelben másfél hónapos, a pénznyil­vántartásban is több mint egyhónapos az elmaradás. A társadalmi tulajdon rédelme A népi ellenőrzési bizottsá­gok munkájának célja a tár­sadalmi tulajdon fokozottabb védelmére irányul. A kapos­vári járás földművesszövetke­zeti boltjaiban végzett vizsgá­latok is nyilvánvalóan ezt a célt szolgálják — mégpedig si­kerrel. Első pillantásra talán jelentéktelennek látszó hiá­nyosságokat fedeztek fel, tu­lajdonképpen azonban ezreket kitevő értéknek a gondozásá­ra hívták fel a figyelmet. Egy keresztpánt felrakása a raktár ajtajára, a vegyes áru­cikkek árusításával foglalkozó boltok kiszolgálásának szako­sításával, a készletek rendsze­rezésével, nagyobb pénzügyi fegyelem elérésével, jó köny­veléssel még inkább a falu igényeinek kielégítőjévé vá­lik a földművesszövetkezetek bolthálózata. (Fehér) Nyári fofopályázat indul! Az Úttörő Szövetség Megyei El­nöksége az uttörőifjúság számára nyári fotópályázatot hirdet. Pá­lyázni lehet elsősorban az úttörő­élet nyári témáiról készült felvé­telekkel (táborozás, kirándulás, hétvégi találkozók, portyák, aka­dályversenyek stb.) vagy más nyári képekkel. A pályamüveket (felvételeket) Sx9-es vagy nagyobb másolatban (nagyításban) az Úttörő Szövetség Megyei Elnöksége címére 1958. szeptember 1-ig kell beküldeni. A fényképek hátiapjára írjátok rá a kép címét, neveteket, életkoroto­kat és pontos címeteket. A leg­jobb kénekből Kaposvárott fotó­kiállítást nyitunk, majd albumba kötjük a felvételeket. Pálya díjak: 1. díj: egy másológép, 2. díj: egy előhívótank, 3. díj: több fényképészeti cikk és szakkönyv. Pajtások! Minél többen vegye­tek részt a fotópályázaton! Vár­juk jól sikerült felvételeseket! Sok sikert a felvételekhez! — Nem, ez így nincs rendjén: megadtam a címemet, add meg hát te is a tiedet; bíznod kell bennem. — Hát ha nagyon akarod — mondtam —, tizenöt nap múlva találkozhatnánk a Galland-paríki autóbuszmegállónál, délután hat óraikor. De megyek már, nem szeretek az utcán csatangolni. — A Galland-park közeiéiben laiksz? Mondd meg hát a cí­medet — folytatta ismét. Fáradt voltam, be akartam fejezni a beszélgetést, még ha gorombán is; — Menj már a fenébe — mondtam —, a viszontlátásra. — Viszontlátásra — felelte. Várt még egy pillanatig, mintha meg akarna győződni arról, hogy tényleg elaludtam, majd odasúgta valakinek a közelemben: »Többet nem lehet kihúzni 'belőle.« Hallottam, hogy mindnyájan felemelkednek, és a kijárat felé tartanak, akár a nézők a mozielőadás után. Egyikőjük távozóban fel­kattintotta a villanyt, és én egyszerre teljesen magamhoz tértem. Az ajtónál voltak, egyesek már kívül, mások, köz­tük I. és Ch., még a szobában, és mindannyian engem néz­tek.. Torfcomszakadtáiból odakiáltottam nekik: »Jöhettek a dinamótokkal, Várlak titeket: nem félek tőletek!« Az orvos, kis táskával a kezében, szintén távozni készült, és intett nekik, hogy ne válaszoljanak. Az ajtóból visszaszólt még az egészségügyinek: »Lehet, hogy most egy kicsit félre fog be­szélni, adjon neki porokat.« Mielőtt a két ejtőernyős, aki elkísért, isimét gondozásba vett volna, az egészségügyi megvizsgálta sebeimet, valami­lyen kenőcsös 'kötést tett a végbelemen és mellemen kelet­kezett égési sebekre. Végül a két ejtőernyős segítségével visszamentem a cellámba. Egyikük kihúzott a zsebéből két tablettát: »Nyeld le!« Kezembe vettem, a nyelvem alá he­lyeztem, majd ittam egy korty vizet: »Lecsúszott«. Mihelyt bezárult az ajtó, azonnal kiköptem a tablettákat. Bizonyára csak aszpirin volt, de nem tudtam már ésszerűen gondol­kodni, kínzó bizalmatlanság fogott el minden iránt. Első­sorban azon töprengtem, hogy ez vajon nemcsak a »kezelés­nek« a kezdete-e. Ereztem, hogy nem vagyok teljesen nor­mális állapotban: szívem és halántékom lázasan lüktetett. Találkoztam valahol »Marcel«-lel. A pentíhotalnak ez a szü­leménye valósággal testet öltött. Sikerült elkerülnöm, hogy választ adjak kérdéseire, de hogyan rázzam le a következő alkalommal? Éreztem, hogy deürálok. Pofoztam magamat, belecsíptem a karomba, hogy megbizonyosodjak róla: nem álmodom-e mindezt? De alig kapaszkodtam meg a valóság­ban, máris elárasztottak azok a félelmek, amelyeket a kábító­szer keltett bennem. »Lódulj, áttesszük a sátorfádat!« A gyöngélkedöből is­mert két katona jött értem. Elég későre járhatott az idő, ta­lán este tizenegy óra volt, s amikor felmentünk a teraszra, arra gondoltam, hogy itt fognak végezni velem: majd én is »öngyilkos« leszek. Olyan állapotban voltam, hogy ez a gon­dolat nem is váltott ki nálam különösebb izgalmat. »Nem tudtak megszólaltatni a kínzásokkal, nem sikerült a szérum­mal végzett kísérlet — most mindennek vége.« De csak a másik épületbe mentünk át, s megnyílt előttem a már is­mert zárka ajtaja. Kitakarították, beletettek egy tábori ágyat és egy szalmazsákot. A-Hghogy távoztak, újra rám rontottak azok a gondola­tok, amelyeket csak egy pillanatra zavart meg ez a köz­játék. Azon gondolkoztam, vajon nem kezdek-e megbolondul­ni. Ha továbbra is kábítószerekkel kezelnek, sikerül-e ellen- állncm, mint az első alkalommal? És ha a penthotal rá- kényszerít, hogy kimondjam azt, amit nem alkarok, akkor hiába viseltem el a kínzásokat. A jobboldali faliszefcrény ajtaja nyitva volt; egy te­kercs rézdrótot láttam benne. Ott van az aiMakkilincs. Rá­köthetnék egy darab rézdrótot, ráállhatnék a tábori ágyra, azután egyetlen rúgással kilökhetném azt magam alól. De fellázadtam az öngyilkosság gondolata ellen. Halálom után azt hinnék, hogy a kínzásoktól rettegve végeztem magam­mal. Azon töprengtem, vajon nem szándékosan rendezték-e el nekem ezt a »könnyítést« és eszembe jutott M. tábornok szárnysegédjének kijelentése; »Csák egyetlen megoldás ma­rad hátra — az ön,gyilkosság.« É;s abban a pillanatban, ami­kor elhatároztam: nem ölöm meg magamat, s ha már meg kell halnom, inkább az ejtőernyősök verjenek agyon. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom