Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-20 / 144. szám

Péntek, 1958. június 29. 4 SOMOGYI NawWMS* Ma 25 éve halt meg KLAR 4 ZETKIN Klara Zetkin (1857—1933) a német és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiváló harcosa. Szászországban született, apja tanító volt. 1878-tól kezd­ve részt vett a német munkásmozgalomban. Amikor Né­metországban törvényt hoztak a szocialisták ellen, külföld­re emigrált. Svájcban részt vett a »Der Sozial-demokrat« cí­mű illegális lap szerkesztésében, kiadásában és terjesztésé­ben. Majd Párizsba utazott, ahol aktívan bekapcsolódott a II. Internacionálé alapító kongresszusának munkájába. 1890- ben visszatért hazájába, és több mint 25 esztendőn át szer­kesztette a nők vészére kiadott »Gleiche it < című szociálde­mokrata lapot, amelyben a forradalmi marxizmus védelmé­ben állást foglalt a revizionizmus ellen, egyidejűleg fáradha­tatlanul dolgozott a nemzetközi szocialista nőszervezetekben. 1907-ben Klara Zetkin kezdeményezésére hívták össze az I. nemzetközi nőkongresszust. A koppenhágai nemzetközi konferencián (1910.) az ő javaslatára fogadták el azt a hatá­rozatot, amelynek értelmében minden év március 8-án nem­zetközi nőnapot tartanak. Zetkin Rosa Luxemburggal és Kari Liebknechttel együtt irányította a német szociáldemokrácia balszárnyát, és harcolt a szociáldemokraták opportunista ve­zetése ellen. Az ő tevékeny részvételével hozták létre az »International« csoportot, amely később a »Spartak« szövet­séggé alakult át. Zetkint 1915-ben háborúellenes tevékeny­ségéért börtönbe vetették. A kommunista párt megalakítása után (1918. december) Zetkin a központi bizottság utasítására egy iáéig a független szociáldemokrata pártban maradt, hogy felvilágosító munká­jával megkönnyítse a munkásosztály átállását a kommunis­ták oldalára. 1919-ben belépett Németország Kommunista Tártjába, itt beválasztották a központi bizottságba, amelynek élete végéig tagja maradt. A Komintern III. kongresszusától kezdve (1921.) a Komintern végrehajtó bizottsága elnökségé­nek tagja volt. A Komintern nemzetközi nőtitkárságát ve­zette. Klara Zetkint több ízben is megválasztották a német Reichstag képviselőjévé. 1932 augusztusában súlyos betegen Berlinbe érkezett, és rangidősségével élve megnyitó beszédet tartott a Reiohstagban. E beszédében vádat emelt a fasiz­mus ellen, szenvedélyes hangon hívta fel a dolgozókat, hogy tömörüljenek egységes antifasiszta frontba. Klara Zetkin 1933, június 20-án halt meg Moszkvában. A Vörös Téren temették el. A Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa 1954. február 18-án kelt határozatá­val Kiara Zetkin tiszteletére emlékérmet alapított. Elégedett-e a házasságával? 110 000 francia, angol, svéd, amerikai, német és svájci férj­nek tették fel a következő kér­dést: »Elvenné-e még egyszer a feleségét?« Az érdekeltek fi4 szá­zaléka igennel felelt, 21 százalé­ka megbánta, hogy a feleségével házasságot kötött, 12 százaléka pedig nem volt hajlandó nyilat­kozni. Öje.fdiicLntá& A JÖVŐ KONYHAjABA A milánói vásáron az Egye­sült Államok pavilonjában be­mutatták a jövő konyháját. Előrebocsátjuk, hogy a kiállí­tott berendezéseket egyelőre még nem lehet megrendelni, sőt még gyártásukat sem kezd­ték meg, így tehát a pavilon­nak ez a része csupán bepil­lantást nyújt a jövőbe, hogy milyen kényelem várja majd a háziasszonyaikat. A jövő konyhájában a házi­Egy kis áruismeref A bevásárlás a »nemszere­tem« háztartási munkák közé tartozik. A háziasszonynak sok bosszúságot okoz, ha nem kap­ja meg, amit odahaza étrendül átgondolt, ha sorba kell áll­nia, vagy több pénzt ad ki, mint amennyire számított. De legnagyobb bosszúságot az ad, ha a vásárolt zöldféle, gyü­mölcs nem azonos azzal, amire rámutatott. A zacskó alján né­hány napos romlott áru fony- nyadozik: csak felül, a »kira­kat« szép. Hiába, a háziasa ízony nem figyelt oda, amikor az eladó becsomagolta. Az ilyen csalódás ellenszere az áruismeret és a helyes bevá­sárláshoz szükséges figyelem. Vegyük tehát sorjában az egyes zöldségek és gyümölcsök minőségi követelményeit. A főzelékféle zsenge, fiatal, a gyümölcs érett legyen -— ez a jó minőség aranyszabálya. A spárga akkor a legjobb, ha hófehér, és vágási felülete friss. Lehetőleg rövid rudakat vegyünk. A vastag, ún. szóló- spárgából alig kell hántolni, és teljes egészében fogyasztható. A zöldborsó legyen friss, zöld, kemény. Egy nap is elég, hogy megfcxnnyadjon. Használ­juk fel aznap, amikor megvet­tük. Főzelékhez személyen­ként fél kg hüvelyes borsót számítunk. Eg e s z e n k is mosás — Mindig olyan üdék, ra- gyogóak a ruháid! Hogy győ­zöd idővel a sok mosást, vasa­lást? — kérdezte a napokban Kati barátnőm. — Pedig nincs benne semmi boszorkányság. Még csak sok időt sem fordítok a rendben- tartásukra. »Módszerem« a kő vetkező: ' gél vasalom. Igaz, kicsit ko- rabban kell felkelnem, de reg- > gél még nyirkos a ruha, tehát gyorsabb a vasalása, nem kell spriccelni, nedvesíteni. Igyek­szem a villanyvasalót minél jobban kihasználni. Míg benne- I legszik, illetve kihűl, egy-két I apró gyerekholmit vagy kis selyemkendőt is átvasalok. Tíz perc este, tíz-tizenöt perc reggel, két három napon­ként ennyi időt szánhatunk ar­ra, hogy mindig tiszta, gusztu-' sós ruhában járjunk dolgozni,1 szórakozni. A karalábé jó minőségét friss, zöld levele árulja el. Ér­demes minél nagyobb gumót venni. Alja ne legyen fás. A lila karalábé ízesebb, mint a zöld. Leveléből olyan főzelé­ket készíthetünk, mint a kel­káposzta. A saláta közepe egymásra boruló, zsenge levelekből áll­jon. Vizes árut ne vegyünk. A jó saláta külső levele nem hajlik, hanem törik. Az újburgonya akkor friss, ha héja kicsit magától is le­válik. Minél nagyobb, lehető­leg rózsaburgonyát vegyünk, az jóízű. A paradicsom legyen telje­sen érett és kemény. Étkezés­hez a kicsik alkalmasak. A karfiolból hófehér, tömör húsú. friss levelű darabokat vegyünk. Az erdei gomba ne legyen szemetes. Egészen friss gombát vegyünk, csak piacon vagy üzletben. A friss rebarbara száraz, ráncatlan, törésfelülete nedv- dús. Éretlen, apró egrest még mártásnak sem érdemes venni. Befőzéshez pedig csak kemé­nyet, majdnem erettet hasz­náljunk. Száraz, lehetőleg kevésbé homokos epret válasszunk ki. Étkezés előtt mossuk meg, és ne áztassuk, mert aromáját elveszti. Epret, rtbizkét, mál­nát összetaipadt állapotban ne vegyünk. Dzsemnek kevésbé szép (de kukaomentes) gyü­mölcs is alkalmas. A kajszibarack csak teljesen éretten jóízű. A korai ősziba­rackra ugyanez érvényes. A primőr gyümölcs nem jut el az érésnek addig a fokáig, ami­kor a cukortartalom képződik benne. Ezért íztelen a kora­érett gyümölcs. asszonynak nem kell talpon állnia, hanem olyan VEZÉNYLŐ ASZTAL MELLETT ÜL majd, amelyet még egy négy­motoros lökhajtásos repülőgép pilótája is megirigyelhetne. Ebben a konyhában minden gombnyomásra működik. A gombok és a különböző mű­szerek a félköralakú vezény- lőasztalon vannak, amely mö­gött a háziasszony ül. Az ySZ- talon televíziós készülék, kis méretű ernyővel. Ez a készü­lék nem televíziós műsorokkal szórakoztatja a háziasszonyt, hanem a mágikus szem szere­pét tölti be, amely egyetlen gombnyomásra megmutatja, mi történik a lakás különböző részében. Ha például a gyere­kek szobájukban tanulnak, a háziasszony a televízió segít­ségével meggyőződhet arról, hogy jól viselik-e magukat, és valóban lelkiismeretesen ta­nulnak-e, sőt azt is lehetővé teszi, hogy a konyhából figyel­meztesse a gyerekeket a házi feladat egyes hiányosságaira. Ha a konyhában vendégek vannak, és a »mágikus szem« azt mutatja, hogy a 'gyermek- szobában háborúság folyik, akkor- a családanya csupán né­hány szót suttog a televízió mellett elhelyezett mikrofon­ba, és a gyermeikszobában lé­vő rejtett hangszóró szükség esetén bömbölő hangon figyel­mezteti a gyerekeket. Termé­szetesen a lakás minden helyi­ségében van egy miniatűr te­levíziós vevőkészülék, amely megmutatja, ki csönget a ka­pu előtt, sőt ha a férjnek fia­tal és csinos titkárnője van, a televízió azt is elárulja, hogy a férjnek nincsenek-e »kika­pó«« hajlamai. A vezánylőasztallba beépí­tettek egy EMLÉKEZTETŐ KÉSZÜLÉKET is. Ha például a háziasszony feledékeny, akkor elegendő be­mondani a mikrofonba, hogy hány órakor hová kell mennie, és a megfelelő időben a lakás valamennyi helyiségében el­helyezett hangszóró megszólal, figyelmeztetve, hogy itt az in­dulás ideje. Ebben a modem konyhában a főzés sem igényel nagy tu­dományt. A háziasszony kivá­lasztja a napi étlapot, lenyom egy gombot, és egy ernyőn nyomban megjelenik a napi ét­laphoz szükséges élelmiszerek jegyzéke és pontos mennyisé­ge. Ezt követően az ernyő íny­csiklandozó színekben megmu­tatja a kész ételt. Utána ele­gendő egy másik gombot le­nyomnia, s egy szekrényszerű készülékben nyomban MŰKÖDÉSBE LÉP A KEVERŐ KÉSZÜLÉK, amely megmossa (ha kell), és főzéshez előkészíti a nyers élelmiszeréket. Az ételeket elektronikus vagy indukciós tűzhelyen lehet megfőzni, amely csupán az ételeket for­ralja fel, hidegen hagyva ma­gát az edényt. A jégszekrények hatalmas méretűek, de még sem kell lét­ra a felső polcok eléréséhez, mert minden hűtőszekrényt egyetlen gombnyomással a tet­szés szerinti helyzetbe lehet el­mozdítani. Az is a kényelmet szolgálja’ hogy a család a kor'Jhában étkezik, hiszen sem a jövő konyhájában, sem a jövő lakásában nem lesz háztartási alkalmazott. Gomb­nyomásra áll elő a négy kere­kű asztalka, amely »TÁVVEZÉRLÉSSEL« SZÁLLÍTJA az éhes családtagok elé a kész ebédet, sőt az italokat is. Ebéd után a háziasszonynak csak annyi dolga van, hogy az edényeket visszahelyezze az asztalkára és ismét lenyom­jon egy gombot, hogy az edé­nyeket a mosogatógépbe szál­lítsa. A padlókefélés sem okoz gondot, mert .egyetlen gomb­nyomásra hatalmas, bogárra emlékeztető gépezet kúszik elő valamelyik bútor alól, amely minden ellenőrzés és további irányítás nélkül elvégzi a por­szívó és a padlókefélő gép munkáját. Ez a gép valóságos »elektronikus rovar«, amely a parketta alá beépített mágne­ses útvonalat követve gyorsan, megbízhatóan és csendben végzi munikáját. Nos, kedves háziasszonyok, a jövő konyhájának képe hihe­tetlenül szép, de ez a jövő egyelőre sajnos, még csak mintadarab formájában léte­zik. — Sose gyűjtöm össze a piszkos ruháimat, nem várom meg velük a »mosás napot«, hanem ha egyik ruhám be­piszkolódott, még aznap este kimosom. Tíz percnyi munka az egész. Forró vízbe mosó­szert teszek — kartonhoz, vá­szonhoz Rapidot, selyemhez (langyosba) Tisztaságot, kö­rülbelül 4 liter vízhez 2—3 evőKonál mosóport. Ezt ha­bosra felverem, és ebben át- nyomkodom a ruhát. Nyakán, mellén megdörzsö'löm, de szap­pan nélkül, csak a habos víz­ben. Ragyogó tiszta lesz! Ez­után sok-sok hideg vízben öb­lítem (kádban, csap alatt), öb­lítés után pedig a karton- vagy vászonruhát kikeményítem. Idő- és munkatakarékosságból egyszerre megfőzök egy egész zacskó keményítőt, és ezt az előre elkészített, sűrűre főzött keményítőt — természetesen, kis hideg vízzel felhígítva — használom egész héten. (Ha hű­vös helyen tartjuk, a keményí­tő nem romlik meg.) Az este kimosott ruhát reg­Gyermekeknek: Moly, hangya és társai A bundát, télikabátpt, szö- vetrúhát alaposan kiporotlva, kitisztítva, lehetőleg fellógatva, mólyzsákba rakjuk el. A zsá­kot hűvös helyre akasztjuk. Mind a moly, mind a többi kártékony rovar ellen kitűnő szer a Gézáról, a DDT s a ha­sonló rovarirtó porok. Hangya ellen is a Gézáról a legjobb védekezés. A légy ellenszere: minden élelmiszer állandó, gondos be­fedése. Svábbogár ellen cukor és bórax egyenló arányú keveré­két ajánljuk: a konyhafal men­tén szórjuk fel. Bit, éldegélt valamikor egy falucskában két öregember: Hodzsa és a felesége. Kiment • rőitét szedni Hodzsa az erdő­* be, hát egy varrótűt talált. No­sza, fogta, s betette a rőzse közé, körülkötötte terhét, fel- nyalábolta, s vitte haza. Bontja otthon kifelé, s ke­resi a tűt. Rászól a felesége Hodzsára. ~t Hát te meg mit keresel? — Egy varrótűt. — Hová tetted? — A rőzse közé. — Jaj de buta vagy! A ka­bátodba kellett volna tűzni, biztosan nem veszett volna el! — Jól van na — morgott az öreg. — Legközelebb majd így csinálom! Megint elment az erdőbe rozsét szedni, hát most meg egy szekérrudat talált. Eszébe jutott, hogy mit tanácsolt a felesége, fogta a rudat, s min­denáron a kabátjába akarta tűzni, összevissza szakadt a kabátja, mire hazafelé indult a rudat keblére ölelve. — Jaj de buta vagy! — so­# pánkodott a vénasszony. — 0 Kötelet kellett volna kötni a 4 végére, s akkor könnyen haza- t húzhattad volna! f — Jól van na — válaszolta az öreg —, legközelebb majd így csinálom! Harmadszor is kiment ro­zsét szedni az erdőre, hát most egy kölyökkutyát talált. Kötelet kötött a nyakába, s úgy vonszolta hazáig. Amikor a félholt kutyát felesége meg­látta, mérgesen így szólt: — Jaj de buta vagy! Maga­BOLOND HODZSA (Tü,w"népmese) tói is veled jött volna, ha hí­vogatod, csalogatod. — Jól van na — mondta az öreg. — Legközelebb majd így csinálom! Kiment a pusztára, s látja, hogy egy nyúl van előtte. Eszébe jutott, mit mondott a felesége, hívogatni, csalogatni kezdte a nyulat, de az csak a farkát billentette meg, aztán uzsgyi neki, vesd el magad, futott, amerre látott. — Hiába csalogattam, elfu­tott a nyúl! — panaszkodott Hodzsa a feleségének. — Jaj de buta vagy! Azt kellett volna mondanod, ami­kor megpillantottad: »Válj kő­vé!« Megmerevedett volna, s te elcsíphetted volna azonnal. Másnap egy embert látott meg a pusztám. Elrikkantotta magát: »Válj kővé! Válj kő­vé/« Elfutotta a méreg az embert, mivel azt hitte, gúnyolódik ve­le az öreg. Odament, s jól el­tángálta. Sírva vonszolta ma­gát Hodzsa hazáig, sírva me­sélte a feleségének, mi tör­tént vele. — Te javíthatatlan! Azt kel­lett volna mondanod: »Fogad­ja szerencsekívánatomat!« — Jól ran na! Legközelebb majd ezt mondom. Másnap egy halottas menet­tel találkozik össze Hodzsa. »Fogadják szerencsekívánato­mat« — kiabálja már messzi­ről. 'Jól elagyabugyálták az öre­get az elhunyt hozzátartozói. Otthon elmesélte a feleségé­nek az esetet. — Jaj de buta vagy! Mond­tad volna azt: »őszinte rész­vétemJ« — Jól van na! Legközelebb majd ezt mondom. Másnap egy lakodalmas me­nettel találkozott össze. — őszinte részvétem! Őszin­te részvétem! — lengette a kalapját kiabálva. Leszáll a vőlegény apja a lováról, s jól elkalapálja Hod- zsát. — Ha nem hallgatok rád, nem vernek kékre-zöldre, asz- szony! Mától fogva senkire se hallgatok, megyek a saját eszem után. Kiment az erdőre Hodzsa fát vágni. Felmászott egy vastag ágra, s nosza, vágni kezdte. — Mit csinálsz ott, hé! — szólt rá egy idegen. — Mind­járt leesel, s megütöd magad! — Ha igazat mondasz is, akkor se hallgatok rád. Me­gyek a saját fejem után! Nem szólt az idegen sem­mit, ment tovább. Az ág azonban valóban le­tört, s Hodzsa a földre poty- tyant. Őbégatva tápászkodott fel, s így morfondírozott: — Az idegen mégis igazat mondott... Biztosan mindent tud... Tán még azt is meg­mondaná nekem, mikor halok meg. Utolérte Hodzsa az idegent, s kérlelni kezdte: — Ugyan áruld el már ne­kem, hogy a halál mikor jön el értem? Mulatott magában az idegen a fura kérdésen. — Amikor a szamarad ha­zafelé menet harmadszor meg­botlik. Szóról szóra elhitte Hodzsa, amit az idegen mondott, s nagy hálákodva elbúcsúzott tőle, visszament, s folytatta a favágást. Amikor mát nagyon sokat vágott, felrakta a szamár há­tára,1 s elindult haza. Alig ment néhány lépést, amikor a szamár megbotlott egy gödör szélében. — Jaj nekem! Az egyik lé­lek már kiszállt belőlem!... — ijedezett. Kicsit odébb ismét megbot­lott a szamár. — Jaj nekem! A második lélek is oda!... — ijedt meg, de már jobban. Nemsokára harmadszor is megbotlott a szamár. — No, itt a halál!... — mondta Hodzsa. Leszállt a szamárról, és be­feküdt a híd alá. Úgy elterült, mintha valóban meghalt vol­na. Sokáig feküdt Hodzsa moz­dulatlanul. Szamara egy ideig türelmesen álldogált, de aztán letért az útról, s tépegetni kezdte a füvet a közeli tisz­táson. Egy kereskedő utazott arra almával megrakott szekéren. Hirtelen megugrott a lova, és felborította a szekeret. Hiába próbálta a kereskedő felemel­ni a szekeret, nem sikerült ne­ki. Megpillantotta ekkor a híd alatt fekvő Hodzsát. — Segíts felemelni a ko­csit! — szólítja meg a keres­kedő: — Nem látod, hogy meghal­tam? Nem kívánhatod, hogy segítsek — mondta Hodzsa anélkül, hogy megmozdult vol­na. A kereskedő először tréfá­nak hitte az öreg válaszát. — Ne viccelj! Kelj fel és se­gíts! — Nem segíthetek bizony, halott vagyok! Odamegy nagy dérrel-durral a kereskedő. — Majd feltámasztlak én téged! — mondta, s rávágott Hodzsára az ostorral. Hodzsa felemelkedett. A ke­reskedő másodszor is ráhúzott. Erre már feltérdelt. Mire har­madszor csattant rajta az os­tor, már talpon állt. — Sose felejtem el jóságo­dat! — hálálkodott. — Neked köszönhetem, hogy ismét élet­ben vagyok! — Nincs mit köszönnöd ... Jobb lesz, ha segítesz először. Amikor felemelték a szeke­ret, az öreg odaállt a keres­kedő elé: — Légy kegyes hozzám, add nekem az ostorod. A kereskedő szívesen tett eleget Hodzsa kérésének. Az öregember boldogan in­dult haza. Otthon odaadta az ostort a feleségének. — Rejtsd el jól, s őrizd meg holtam napjáig. Ha meghalok, ismét feltámaszthatsz vele! Egy kukkot sem értett az öregasszony az egészből. Er­re Hodzsa elmesélte elejétől a végéig, ami vele történt a híd alatt. — Igazuk van az emberek­nek. Bolond vagy te, még az isten se törli le rólad, örökre Bolond Hodzsa marad a ne­ved — mondta a felesége. Fordította: LAJOS GÉZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom