Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-17 / 115. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1358. május JT. Példásan végzi munkáját a háesi legeltetési bizoltnág ' Lengyeltótiból jövet, a sarjadó füves erdei csapáson, amint az utolsó fákat elhagyjuk, már messriröl elénk tűnik egy újonnan épült cserepes, beton aljazató kulkorica- góré, mintegy vidáman köszöntve az arra járókat. Ti&ztaeág, rend Valóban nemírég épült, hiszen alig egy esztendeje töltötték meg először a bécsi legeltetési bizottság vezetői. Ez a rendezett, itászta udvar a falu állattenyésztésének központja a legeltetési bizottság jóvoltából. A frissen meszelt falaik között jó húsban lévő bilkák kénődznek csendben, s aki az »étlapra-« kíváncsi, elolvashatja az ajtó belső falán. Az év minden szálkában, aszerint, hogy mit etetnek az apaállatokkal, pontosan kiszámították, írásban is 'kifüggesztették a takarmányszabványt. Két jó eredménye van ennek a módszernek, egyrészt az állatgondozók rendszeresen, pontosan, a létfenntartásnak és súlygyarapodásnak megfelelően etetnék, másrészt ellenőrzés szempontjából is jó, hogy könnyen meg lehet állapítani, mennyi abrak került az etető-jászolba. Ami első pillantásra megragadja az ember figyelmét a rendezettségen, tisztaságon kívül, az a gondosság. Minden ajtón, ahol takarmányt, abrakot tárolnak, lakat van, mégpedig nem is akármilyen, hanem kettős lakat. Há- cson, legalábbis a legeltetési bizottságnál megbecsülik és védik a közvagyont. Nézegetés közben gyors járású, vidám tekintetű, ősz parasztember tér be a portára, Kovács Lajos, a legeltetési bizottság elnöke. Elmondja, hogy a községben nagy múltja vaui a saairvasimariha.tenyész- tésnek, a lakosság jó része már a felszabadulás előtt is foglalkozott törzskönyvezett állatok tartásával. Érthető, hogy ilyen állományhoz jó apaállatok kellettek, ezért a bácsi ak régtől fogva kényesek a jó bikára. Ezért van nagy jelentősége a legeltetési bizottság jó munkájának is. Nehéz út vezetett •azonban idáig. A régi bizottsági tagok nem fordítottak elég gondot a gazdálkodásra, emiatt a télutóban már takarmányuk sem volt, úgy kellett nehéz pénzért vásárolni a szénát és az abrakot. Bezzeg másként van most! Alig néhány hete adtak el mintegy 50 mázsa burgonyát, takarmányréA MIT PEDAGÓGUSAINKNAK SOSE LEHET ÉS NEM IS SZABAD ELFELEJTENIÜK ÍRÁSOK SORAKOZNAK ! csak az tudja igazán értékel- -t miattam Tvróiir ni, aki átélte a múltban a pát, abrakot. A góréban vidáman mosolyog az aranysárga kukorica, s a padlásgerenda bánatosan sóhajtozik az árpa, zab súlya alatt. A 13 hold szántó és öt hold rét gondos kezeléssel bőséges termést ad. Módszeres gazdálkodás Van is gond elég, hisz a módszeres gazdálkodásnál már a vetésforgó összeállítása is elég nehézséget jelent. Erről a délutáni órákban győződtem j szát, a szinte szolgai sorsot, meg, amikor Apáti Ferenc me- j ami a pedagógus számára ju- j a »nemzet napszámosává zőgazdasági felügyelő és Király bácsi vitáját hallgattam csak egy pedagógus személyes keserűségét tartalmazták ez írások? Nem — sok ezer pedagógusét Tudjuk, a felszabadulás óta eltelt tizenhárom esztendő alatt egész népünk életével egyetemben óriási mértékben megváltozott a pedagógusok előttem. Mély benyomást keltő írások. Borzongás nélkül nem lehet olvasni őket. Keserűséget tartalmazó szavak jelenítik meg a pedagógusok múltbeli életét, sorsát. Egyes szám első személyében szól mindegyik, de valójában ezrek nevében beszélnek. Megrendítő szavakkal mondják el a pedagógusok múltbeli megaláztatásait: az embertelen hajarról, mésziszapot vagy mészkőport szórjanak-e ki az egyik mészszegény talajra. A legeltetési bizottság még ;a tél "beállta előtt 60 mázsa szuperfoszfátot szórt ki a szántóföldre, hogy a dús termést elősegítse. A bizottság nem részesen munkáltatja földjeit, hanem saját maga szántatja traktorral, mert így olcsóbb, arattatja géppel, mert így jobb, s több termény kerül az apaállatoknak. Kisebb-nagyobb. terveik is vannak. Szép, hústartó kanokkal büszkélkedhetnek, amelyek éppen hogy csak elférnek az eredetileg is szűkre szabott ólakban. Át kellene azokat építeni. Anyag lenne is hozzá, csak pénzszűkében van a bizottság. Idén ihegaláztatások sorozatát, évekig járt könyörögni, megalázkodni a VKM-be Herte- lendy főtanácsos »úr«-hoz, hogy legalább ígéretet kapjon; állástalansága idején elfogadta a szellemi szükségmunkát — ha kapott —, s végre révbe jutva tűrte a megaláztatást, amely jellemzője és velejárója volt a rendszer iskolapolitikájának, és valóban tettott akár egyházi, akár állami I te a tanítót. A megalázásban iskolákban tanított. Vajon' élen járt a klérus, mint az ' uralkodó osztály függvénye, és munkája nyomán teljessé vált az a szellemi gúzs, amely szorította és elnyomás alatt tös-pusztai tanító is, akinek Bogyay Ferenc földbirtokos, iskolaszéki elnök nyílt értekezleten mondotta: »... ezeknek a rongyoknak minden jól van, amíg az állást el nem nyerik, megválasztják meg, hogy az iskolaszék mit s hogyan tegyen...« Tűrték a tanítók a függőséget, az alárendeltségi viszonyt, amely megkezdődött | s amikor már 1 őket, akkor ők szabják derítette fel, hogy a birtokos bérlők adóelmaradása miatt nyomorog a tanító, és a legnagyobb adófizető alanyok — a földbirtokosok — jólétben, a tanító megszolgált kétévi 1631 pengő bérével a zsebükben mit sem törődnek a »nemzet napszámosával«. JPTÁNY TANÍTÓ JUTOTT EHHEZ HASONLÓ SORSRA, hánynak nem volt elég a kapott államsegély sem saját élelmezésére, és ezért tartotta évszázadokon át a pe- ; mi fizetünk, mi rendelkezünk mar a választási aktusnál, - vált sorkosztossá; s megaíáz- amelyen sokszor nyolcvanan-1 százan is részt vettek, s amelyhez a múlt iskolafenntartói oly görcsösen ragaszkodtak, hiszen már ott tudtára adták a »mesternek«, hogy »mi választottuk meg, dagógust. 7VTEMCSAK a pedagógus ’ pályát Somogybán kezdő Gárdonyi lakott alacsony, élete is. Sikerekben gazdag elhanyagolt földes szobában, évek állnak mögöttünk. Az elért sikerek és eredmények teszik szükségessé, hogy időnként — de különösen most, az 1 diiledező j iskolák államosításának ti- j zedik évfordulója alkalmával ! j rövid visszapillantást te- j levéltárak mázsaszámra eteS gyünk múlt életünkre, hogy azt összehasonlíthassuk a jelennel. Visszapillantunk, hogy ne már *a járás? tanácsT sem * tud - hon?ályosuljon el a rossz em- j hogy a tanító által jogosan kö- támogatást nyújtani részükre ^kű múlt, hogy jelen életünk vételt etsv szoba iár-e neki A fényében nagyobb lendülettel hisz sokaknak volt osztályrészük a jól berendezett, fényes paróchiák melletti elhanyagolt, tanítólak, amelyért sokszor késhegyig menő harcot kellett vívni. Az irattárak, elfekvő anyagából kiemelt iratokból is kitűnik e harc, hiszen az iharosi plébános is a tanfelügyelőtől kér döntést, Azonban egy kis találékonysággal akár teljesen saját erővel is el lehet végezni ezt a munkát, főként, ha az állattartó gazdák is segítenek. Távolabbi tervük a törzskönyvi ellenőrzés bevezetése. Régebben njmlc-tíz gazdának volt törzskönyvezett tehene, amely több és jobb, zsírosabb tejet adott, főként magasabb áron kelt el a piacon. Ma ez nincs, mert elmaradt a törzskönyvi ellenőrzés. A községi tanács is hibás ebben, mivel eddig nem támogatta eléggé a gazdák kérelmét. Nem mindegy a háesi állattenyésztő gazdáknak, hogy tud- nak-e jó minőségű, törzskönyvezett állományt tartani vagy sem. De nem mindegy egész népgazdaságunknak sem, hogy állatállományunk minősége és mennyisége mikor lesz kielégítő. Szép és példamutató a háesi legeltetési bizottság munkája, s azt hiszem, nemcsak a környező Kisberény, Gyugy községek dolgozó parasztjai vehetnek példát munkájukról. . i RUDA GYULA sarkalljon bennünket új eredmények, új győzelmek elérésére. A pedagógusok élete, munkája igen alkalmas az összehasonlításra, mert élő anya? áll rendelkezésünkre. Munkánk ‘gyümölcsét évek érlelik. Kultúrnemzet lettünk. Népünk kultúrája munkánk fokmérője. Vezetőink több alkavetelt egy szoba jár-e neki. A tanfelügyelő szóbeli válasza: »Méltányos, hogy megadják, de a tanító ezt nem követelheti.-« Nemcsak Gárdonyi iskolaszéki elnöke szabályozta a közte és a tanító közötti viszonyt, nemcsak Gárdonyihoz hangzott el az iskolaszéki elnök szájából, hogy »... az iskolában én vagyok az úr...«, hanem sokakhoz. Sokakban éblommal elmondották, hogy a i redt az a gondolat, amit Gár- tizenhárom év alatt a,z ország- : donyi kimondott: ».. .olyan építő munkából a pedagógusok | iskolában, ahol a pap az úr, is derekasan részt vállaltak, I nem tanítok...«, de nem mérés jó munkát végeztek.: ték kimondani, tűrték a meg- Sok és komoly feladatot oldottak meg eredménnyel. Hogy a jelent megértsük és helyesen értékeljük, vessünk visszapillantást az elmúlt rendszer »néptanítója« életére, munkájára. A jelent 'aláztatást, hallgattak, mert féltek a munkanélküliségtől, a1 »pedagógus tartalékseregtől«. El kellett hallgatniuk az iskolafenntartóktól a megalázó, rágalmazó megjegyzéseket, ahogy elhallgatta azt a kürMegnfüt a Megyei Könyvtár dlaSilm-tára A kaposvári Megyei Könyvtár az ismeretterjesztő munka elősegítéséire mintegy 500 darabból álló modern diaíilim- gyűjiteményéveü, amelyet az érdeklődésnek megfelelően gyarapít, megkezdte a filmek Mari néném — Bizony sokáig elesett, szerencsétlen kis ember volt az én Maii néném. Egyedül étt a szülői házban, mert az öregek már 1345 előtt elhaltak, a testvérek pedig mind kirepültek már jóval előbb a családi fészekből. Ki benŐMÜlt valahova, ki a fin házához költözött esküvő után, né- hán» meg a kas falutól távol eső valamelyik városban telepedett meg. Mari meg, az idős lány, akt nem ment soha férjhez, egyedül éldegélt. Az öccsök, búgok, akiket növekedésük szerint évekig hurcolt a hátán — ami abban is görbült meg oly igen —, csak nagy ritkán látogatták meg. Ilyenkor röviden érdeklődtek hogyléte felől, hoztak neki egy kis cukrot, kávét (»legalább ezért ne kelljen pénzt kiadnia«), a tehetősebbek meg egy-egy nagykendőt vagy szoknyára való anyagot, é: máris mentek tovább, hogy aztán megint néhány esztendő múlva térjenek vissza egy kurta megpihenésnyi időre. Mari néném az egyedüllét napjait azzal töltötte el, hogy csirkéket nevelt, meg az erdőre járt. A csirkéket azért gondozta oly nagy szeretettel, mert amikor már rántanivaló- vá növekedtek, vagy elkezdtek tojni, bevi- hette őket vagy tojásaikat a piacra eladni. Az így szerzett kis pénzecskék fedezték aztán nagy szűkösen azokat a kiadásokat, amik még egy magános embernél is elkerülhetetlenek. Az erdőre rozséért járt az idős néne. Már kora tavasszal elkezdte gyűjtögetni a következő télire való tüzelőt, nehogy segítséget kelljen kérni valamelyik közelben lakó testvértől. Mert ki tudja, máért, bizony ezek nem szívesen tesznek semmit neki. Még azért az egy hold kis kukoricái óidért is úgy kell könyörögni, hogy műveljék meg neki, kapálják meg a csirkéknek való ele- séget adó növényt, mert az 6 dereka már nem bírja. Pedig a kukoricára igazán nagy szüksége van, mert (nem lesz másképpen eladniva- ló csirke meg tojás, és nem lesz pénze se. Ezért aztán én magam nem is csodálkoztam — annál jobban a testvérek —■, amikor meghallottam, hogy bizony Mari ménem egy szép napon, a falu új szövetkezetének megalakulása után nem sokkal, gondosan bezárta a szülői házat, és lassan elsétált a tsz irodájához. Odaállt az elnök elé és felajánlotta egy hold kukoriea- földjét meg csirkenevelő tudományát, ha beveszik tagnak. Az elnök ötölt-ha- tolt, »nem akarunk mi még baromfineveléssel foglalkozni« — mondta. Erre Mari néném szénen leült, papírt tetetett az elnök elé, ceruzát fogatott kezébe, és elkezdte mondani: régóta foglalkozik már csirkeneveléssel, s szabad estéin azt számítgatta, ha egy kicsivel több elesé- get tudna termelni, ha néhány tucattal több tojást tudna a kotlák alá tenni, mit jelentene az neki pénzben. Hát most (essék. Számítsa csak ki az elnök, hogy ráfizetne-e a szövetkezet, ha foglalkozna kisállattenyésztéssel. Nem hagyta magát addig, míg a tsz vezetőit meg nem győzte. És sikerült. Ma már egy sereg apró, sárga csőrű jószág körül foglalatoskodik egész nap és nagyon elégedett. Még azt sem bánja már, hogy valamikor olyan nagyon magára hagyták a testvérek. Itt jól érzi magát, bol- j dog, mert megbecsülik tudását, szorgalmát, és mindenki ( úgy szólítja sok sze- nagyatádi re tettel, hogy: kedves Mari "éeérn... (Weidinger) kölcsönzését. A gondosan ösz- szeválogatott diafilim anyag szépirodalmi, ismeretterjesztő, műszaki, mezőgazdasági, politikai témájú filmeken kívül sok színes mesefilmet is tartalmaz. Diafilmet kölcsönözhetnek városunk lakóin kívül a kaposvári járás és Kaposvár város művelődésügyi intézményei: iskolák, szakkörök, művelődési otthonok, üzenni szakszervezeti 'bizottságok stíb. A diaflllmtár tagsági díja évi 3 forint. A kölcsönzés díja filmemként heti 1 forint. Megyéink egyéb területén az illetékes járási könyvtárak végzik a diafibn-kölcsöinzésit. Takarékos iskolák A kapospulai kis létszámú iskola pajtásai megyeszerte a legtakarékosabb gyermekek. Március végéig olyan kitartóan gyűjtötték felesleges feri rintjaikat, hogy egy-egy gyermek 425,72 forintos megtakarítással dicsekedhet. Eredményük országszerte is dicséretes, de különösen kitűnik a Somogy megyei átlagból, ahol az egyes iskolák lényegesen kevesebb pénzt tettek félre a nyári kirándulásra. így például Fazekasdencsen 116,06, Te- rebezd-pusztán 90,17, Rinya- besenyőn 89,70 forint az egy főre eső megtakarítás. A közép létszámú iskolák csoportjában a zákánytelepiek jeleskednek^ nálukj egy-egy növendék 64,81 forintért vásárolt iskolai takarékbélyeget. Ordacsehi!) 53,30, Láboduii 45,40, Ságváron 46,85 forintos megtakarítása van egy-egy pajtásnak. A nagy létszámú iskolák között kettő érdeme] említést: a központi iskola 41,44 és a kaposvári Vöröshadsereg úti iskola 33 65 forintos egyéni megtakarítással, feletted.« Szemébe mondták egyik munkában, becsületben öregedő tanítónak is a földbirtokos iskolaszéki tagok: »... éppen olyan cselédünk, mint a többi alkalmazott... majd megmutatjuk, hogy nem kodva járt naponta más-más házhoz, égő pírral az arcán tu- \ domásul véve, hogy kegyelemkenyéren él, amelyet bármikor megvonhatnak tőle. »A nemzet napszámosának« lealacsonyító értékelését mutatják azok a díjlevelek, amelyek a tanító kötelességét és fizetését tartalmazták. Ezek az iskolaszék diktálta szerződések ma már csak érdekességek, de a múltban szomorú valóságként jelentkeztek minden keservükkel együtt a lesz a pusztán tanító... uniint m®Svalasttott tamtonal^^ megválasztottuk, úgy kis is ' dobjuk... ZENNEK beszéltek A rinyaújlaki református ta- i nítóhoz hasonlóan hányán TTTDATÄRATST várták> h°gy a telkes gazdák- a tanítóval ItÓ1 meSkaPÍák az egy «én«« akit a tartatokból álló iskola- 25 font ’ót> a 14_15 kg fagy. sifek csak jött ment, nincstelen ; gyút. Hányán várták, hogy a idegennek tekintett, s mun- díjövéiben megállapított »sza- kaja ellenértékéként közada- kozásból csak annyit adtak ! össze részére, hogy éhen ne halljon. Sok esetben azonban azzal sem törődtek, ha éhen- hal. Bizonyítékul álljon itt Tarr Mária Homokszentgvörgy Marietta-pusztai alábbi levele: tanítónő Np,gyméltóságú Miniszter Ur, Kegyelmes XJraml Rettenetesen nyomasztó nyomorom késztet arra, hogy Nagyméltóságodhoz forduljak. A Marietta-pusztai róm. kát. hitközség által fenntartott felekezeti iskolában uralkodó lehetetlen állapotokról óhajtok Nagyméltóságodnak beszámolni azon alázatos kéréssel, hogy a szükséges intézkedést megtenni szíveskedjék. Fizetésemet a hitközség 1931 október hótól kezdődő- en nem folyósította az iskolaadó behajthatatlansága miatt. Ezen idő alatt a gazdasági nyomor közepette jó akarattal, a szó szoros értelmében küszködve, a legnagyobb nélkülözéssel kötelességemnek eleget tettem. A legprimitívebb életszükségletemet értékeim eladásával elégítettem, ki, jelenleg mindenből kifogyva, fizetés nélkül, a nélkülözés miatt agyonsanyargatva, megbetegedve, felelősségteljes kötelességemnek nem tudok eleget tenni mindaddig, amíg legalább a fizetésem kézhezvételével a létminimum ismét nem biztosítíatik. Kenyér nélkül, lerongyolódva, valósággal gúny tárgyává válók a pusztának, ahová kötelességem állított, mert hisz cipő nélkül, ruha nélkül még az iskolába sem mehetek tanítványaim közé anélkül, hogy a legkisebbiktől a legnagyobbik gyermek lealázó ‘suttogásának ki ne tegyem magam. Az iskolát pedig a legnagyobb balkanizmus jellemzi. .. Kréta, tinta, haladási napló egyaránt hiányzik, melyeket most már magam sem vehetek meg hihetetlen nyomorom miatt. XJgy személyem, valamint az iskola körüli panaszokra vonatkozóan felettes hatóságaimat ismételten megkerestem, azonban eredménytelenül immár két éven keresztül. .. Ismét hangsúlyobad akarat« szerint adott bort (nohát) meghozzák a szőlősgazdák. Hány díjlevél rögzítette le a somogycsicsóihoz hasonlóan: »...a harangozásért a tanítónak évi húsz forint jár, >a vasárnapi takarításért 12 Ft...« S bizonyára nemcsak a Márcadó-pusztai díj levél rögzítette le: »... tartozik a tanító a szokásos déU és esti harangozást elvégezni és a halottakra is harangozni, amelyért a tanító 10 krajcárt, ha pedig duplán harangoz, 20 krajcár fizetést kap ... téli időszakra minden tanuló után 10 krajcárt. A papi kiszolgáltatottságot nemcsak a szabadi kántor-tanító díjlevele mutatja, mert mindegyikben szerepelt! »... köteles> a plébános-iskolaigazgató iránt kellő tisztelettel viseltetni, annak hivatal- béli intézkedéseihez készségesen alkalmazkodni, és mindenkit érdeme szerint megbecsülni. i. a betegek gyóntatásánál segédkezni... kántor-tanítói hivatalától a plébános- igazgató előleges tudta és beleegyezése nélkül nem tá- vozhatik...« Pár kiragadott díjlevői és ügyirat, elfekvő levelek a múltból, s mily mély benyomást keltő írások ezek, amelyek bizonyítják a pedagógus múltbeli megaláztatásait, azt a szolgai sorsat, ami a számára jutott akár egyháza, akár állami iskolában. »Az étet alágyűrtje.it a tanító a legrababb magyar...« —* mondta Ady Endre a pedagógusról. Nem is vélekedhetett másként, hiszen nemcsak az ő korában, hanem előtte és utána is — egészen a felszabadulásig rab volit a magyar pedagógus. Kiszolgáltatottja volt az uralkodó osztály ké- nye-kedvének. Ha egyházi iskolában tanított, a pap és a kulákokból álló iskolaszék, vagy presbitérium szolgálója volt, ha meg állami Iskolában volt állása, a jegyző basás- kodott felette és az elérhetetlen magasságban trónoló tanügyigazgatás urai. Sose lehet és nem is szabad elfelejteni mindezeket, mert csak ezzel teljes a mérték a múlt és a jelen közötti fcü- lönk'teg megértéséhez. U'SAK EZEK TUD AT A- BAN elevenedik fel előttünk, hogy a múltban a tanítót és tanárt csak a munkások, parasztok, a dolgozó emberek értették meg, csak zom, hogy eredménytelen j ők tisztelték bennük a tudás volt az összes közigazgatási fórum előtti panasztétel, és nyomorom késztet arra, hogy Nagyméltóságodhoz forduljak orvoslásért u Nagyméltóságodhoz esedezik meghallgatásért és terjesztőit, s 1945 után ok hozták meg azt a nagymérvű változást, amely az iskolák államosítása után teljesedett be még nagyobb mértékben a pedagógus-sorsban a múlthoz képest, amelynek eredményeként kérésénél} teljesítéséért j mind több tanító és tanár Nagyméltóságod legalázatosabb szolgája: Marietta-puszta, 1933. április 18-án Tarr Mária, tanítónő Két év múlva hosszú huza vona után: p’ébános, közigaz gnfási bizottság, mmiszter I közötti levélváltás is csak aztt mondja: »Az én életem a népé. az iskoláé. Mennél többet kér belőlem, erőmből és ké~ nesséeemből az {«Vola és ia «ép, annál boldogabban dol_'o7om. Nem fáradok e1 ebben •> munkában. Vmber lettem, akit megbe»"’"’1—'" .« KOCSIS
