Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-15 / 113. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. május 15. V isszapillaníás... Felvéf-eleink a Nagyatádi Fonalgyárból ; | 'VTÉHÁNY NAPIG »tá- I ■*■’* jékozódott« 1956 őszén I Mindszenty József bíboros I hercegprímás, majd meg1 * mámorosodva »történelmi szerepéitől«, amelyet az ellenforradalom hazai és külföldi mozgatói osztattak személyé} * re, hírhedt november 3-i szózatában kifejtette, hogy ,még mindig,a feudál kapita- | lista restauráció híve. Vilá |gos célzásokat tett arra, hogy ♦ a régi úri Magyarországot | akarja, az urak, papok orszá- |gát. Alig virradt fel az ellen i forradalom napja, Mindszenty } abbeli ábrándjait mondta ki ♦ hogy az egyház visszakapja | birtokait, intézményeit, mind- | azokat a »nagymúltú« létesít | ményéket, amelyek a múlt- ♦ ban számára — túl az anyagi I hatalmon — jelentős politikai ♦ hatalmat biztosítottak az or | szág vezetésében. Mire gondolt? Az 1945 előtti álla pa'iok teljes visszaállítására, őrségváltásra mind a politikai, mind a gazdasági élet ben, az 1945 előtti reakciós, horthysta^ fasiszta népnyúzó államrend visszaállítására. A szózatot az egész ma- ► gyar népnek címezte a b‘í- ► boros. Farkas beszélt a hátrányhoz. Kár, hogy nem lát- t háttá a rádiókészülékek kö- { rül ökölbe szorult kézzel ülő | embereket, azokat, akik jog- | gal nevezik magukat a nép- | hez tartozóknak. Akiket ha ( .'aggal töltött el, hogy a her- ( cegprímás szándékosan meg- | feledkezett! a szemében, oly | gyűlöletes népi demokrácia ! eltelt (tizenkét esztendeiéről, * számításaiból 'kihagyta, hogy [ a szózatban megszólított nép í tulajdonának mondja a fel- | osztott földeket (közöttük a (kövér egyházi, papi birtoko- | kát is!), az államosított gyá- | rakat, üzemeket és iskolákat, [valamint arról is megfeledke- tzett, hogy a megszólított nép ( nemcsak a földhöz, gyárak- ( hoz, iskolákhoz, de az egész [ országhoz úgy ragaszkodik, t mint életéhez, mert a népi ; demokratikus Magyarország [az ő, a nép országa, amelyből [bajosan lehetne a történelem ] meghamisítása, félreterelése [nélkül megint urak és papolt [országát csinálni! , Az egyház nagymúltú in- í tézményeiént sóhajtott első- ! ként Mindszenty József, a po- * litikai hatalom gyakorlásához ! elengedhetetlenül szükséges : anyagi bázisért, az egyház (nagyon is e világi javaiért, ! * melyek biztosítani tudják számára a visszahúzó tevé- ^ kenységet. : fl FELOSZTOTT FÖL| DEKET LÁTTA lelki | szemeivel ismét egy darabS * ban, a volt papi gazdaságokat, és nem- utolsósorban | látta ismét az egyház bir- ♦ tokában a tíz évvel ezelőtt | államosított iskolákat, a ♦ »nagymúltú« intézményeket. ♦ Nem kétséges, azt remélve,- hogy lomtárba küldi a kommunista nevelést, és előszedi a lomtárból a vaUás-erkölesi nevelést. Kikergeti iskoláinkból a természettudományos oktatást, és visszaplántálja az idealista világnézetű ember- nevelést, mint» egyedül uralkodót. ; A klerikális reakciót két- | ségkívül komoly csapásként ♦ érintette a földosztás után : az iskolák államosítása. Köz- | oktatásunk demokratizálása nemcsak) anyagi természetű, hanem eszmei vereségek sorozatát is jelentette számára. Hiszen itt, ezekben az iskolákban már nem arra tanítottuk meg a nyiladozó ér- ;telmű emberpalántákat, hogy l »azért vagyunk a világon, (hogy istent megismerjük, J szeressük, és neki szolgál- | junk, hanem arra, hogy a { világ anyagi eredetű, és ♦ mert ilyen, megismerhető; £ hogy azért vagyunk a vilá- * gon, hogy új utat szabjunk az ; emberiség történelmének, az (emberiséget szeressük, az • emberiséget szolgáljuk. ► Érthető, hogy az első zűr- I zavar pillanatában a kom- (munista, természettudomá- (nyos nevelést akarta szám- [ űzni az államosított iskolák- ■ bél Mindszenty, hogy az egyház visszakaphassa iskoláit, folytathassa az idealista nevelést. S OKAN FELVILLA- NYOZÖDTAK a hercegprímás követeléseitől, hiszen elég soklan — különösen a levitézlett birtokosok, gyárosok körében — csak elismeréssel adózhattak a múltban az egyház nevelési elvei és módszerei iránt. Isten nevével visszaélve lehet a leghűségesebb szolgákat ki- tenyészteni. Sokakat kielégített az a tudománytalan, egyoldalú »tudomány«-osz!tás, ami az egyházi iskolákban folyt évtizedeken, évszázadokon át, ahol kezdve a nacionalizmustól az antiszemitizmusig minden reakciós nyavalya magját elvetették az egyház nevelői a tanulóifjúság leikébe. A magyar jakobinusok, Martinovicsék már arról álmodoztak, hogy államosítani kellene köznevelésünket és oktatásunkat, megszabadítani a nevelés gondjától az egyházat. Később Ady Endre a nagyváradi káptalannal lefolyt sajtópöre után azért ujjong, milyen nagyszerű nemzet a francia, mert lám, ott nem az egyház tanítja már hazafiságra a nebulókat, ott már a századfordulón államosították az iskolákat! Nekünk 1945-ig, illetve 1948-ig kellett várnunk, hogy megvalósuljanak (legjobbjaink álmai, és megteremtsük egyszer s mindenkorra egységes, demokratikus iskolarendszerünket, hogy a nevelést természettudományos alapokra helyezhessük. A mindenkori uralkodó rend számára szolgaian szolgákat nevelő vallás-erkölcsi- nevelés katedra nélkül maradt: szinte természetes, hogy először ezekért nyújtogatták kezüket 1956-ban is. Remélve, hogy az ellenforradalomtól visszakapják földi javaikat, hizlalhatják azokat, és ismét felállíthatják idealista élesztő- gyáraikat, a busás jövedelmű egyházi iskolákat. S OHA MÉG KÖZOKTATÁSUNK útja nem ívelt olyan szépen, nem ivott magába annyi haladó, szép emberi eszmét, mint az elmúlt tizenkét esztendőben. S ha megnézzük, milyen sötétből lépett a fényre nevelésügyünk, akkor szívünket jogosan tölti el büszkeség, s nagyon jogosan tiltakozunk a visszafelé haladás legkisebb gondolata ellen is. Államosítás előtti állami, városi, községi iskoláink, szembehelyezve a minden tekintetben korszerű, jól felszerelt egyházi iskola-monstrumokkal, olyanok voltak, mint a jól táplált gazdag rokon mellett a szegény, akinek csak a koldulás jutott. A letűnt társadalmi rend a közneveléssel szemben mindig kérlelhetetlenül garasos »szegény« maradt. Nem utolsósorban azért, mert a tudatlan néptömegek elnyomása, kiszipolyozása, így kevesebb fáradsággal járt. Akinek nincs anyagi tehetsége, ne taníttassa gyermekét, akinek pedig van, az küldje az egyházi iskolába — mondta. — Ez utóbbiak, az egyházi iskolák természetesen gyarapodtak, míg az állami, községi, városi iskolák állapota egyre szomorúbbá vált. Vastagodtak a klastromok, szerzetes- rendek pénzkötegei, hiszen jól fizettek az egyház által fenntartott) iskolák. A Somogyi Újság 1924. január 3-i számában ezt olvashatjuk: »... a polgári iskolát bővíteni kell. Nem tudják a fizikát tanítani, mert nincsenek kísérleti eszközök, nincs, kísérleti előadóterem. A kézimunka előírt, kötelező tantárgy. Nem tudják tanítani, mert nincs helyiség. És miért nincs helyiség? Mert a fenntartó városnak nincs pénze!« Ilyen gondjai egyházi iskolának soha nem voltak! A Cseri úti iskoláról így írtak: ».., taneszközt ne keressünk ez iskolában. Az egyik tanteremben van egy számtábla, másikban egy. Magyar- ország térképe, a harmadikban egy mértéktábla és Somogy vármegye térképe. Semmi több. A három tanterem négy taneszköze közül Magyarország térképe a szó legszorosabb értelmében: rongy. Szélei szakadozottak, azon ugyan nem lehet megl mutatni egyetlen folyönak az útját, egyetlen hegy vonulatot sem. Kaposvár helyén szakadás éktelenkedik. Meddig rongyoskodik még a falon ez a térkép?« És ma? Érdemes megnézni a legeldugottabb kis pusztai iskolát is! Mindenütt jól felszerelt, egészséges tantermű iskolák, nemrég épültek, vagy most épülők. A pusztai általános iskolából a városi középiskolába kerülő, kisdiák egyenrangú társa azoknak, akik városban jártak általános iskolába. Már a pusztákon, falvakban sem azt tartják, hogy az ember dolga itt a földön Istent megismerni, szeretni és neki szolgálni: tanulóifjúságunk boldog, gondtalan, készül az életre, élvezi a demokratizált köznevelés jótéteményeit. Tanulhat,- kibonthatja képességeit, társadalmunknak hasznos tagja lehet, SKOLARENDSZE- RÜNK fejlettségét még a minden kákán csomót kereső Nyugat is kénytelen elismerni, sőt irigyelni; Annak ellenére, hogy sem felső-, sem alsófokú oktatásunk tartalmában még nem kifogástalan, a politikai és gazdasági változások erős hullámzásnak tették ki, mégis összehasonlíthatatlanul jobb1 iskolarendszerünk), mint tíz évvel ezelőtt voift, mert iskoláinkban életre való ne- velés, természettudományos alapokon álló oktatás fo-i lyik, ami biztosítja, hogy feU növekvő nemzedékünk vU lágszemlététá tudományos alapra épüljöru Mindezeket persze kihagyta számításából az egyház földbirtokait, intézményeit, iskoláit! visszaköveteld Mindszenty József, és tudomásán kívül hagyta, hogy a mi népünk nem ragaszkodik a szolgabírák, csendőrök, rendőrök, kövér papok, földbirtokosok és gyárosok kommá»- dóihoz, de annál inkább ragaszkodik népünk nagy történelmi feladatához, a szocializmus építéséhez, és ezt a feladatot nemhogy nem adja oda, de végre is hajtja! LÁSZLÓ IBOLYA A legjobb erdészet R' eggel fél 8 körül még hűvös a levegő benn a városban is és a napsütéses helyeken, hát akkor milyen hűvös lehet egy dús Jonmbú, sűrű erdőben! A nagybajomi erdészet dolgozói azonban mindezzel nem törődnek. Néhány héttel ezelőtt a megyeszékhelyen tartott termelési tanácskozáson megkapták a vállalatnál folyó verseny győztesének járó élüzem-zászlót, s most nagy lelkesedéssel, akarással folytatják a munkát, hogy mindenképpen biztosíthassák az elsőséget a második félévben is. Az erdészet irodájában már korán reggel alig találni néhány embert. Csaknem mindenki a munkahelyekre, a csemetekertibe, a fakitermelő helyekre siet, hogy segítsen a gyors, szakszerű munkában. Szabó János erdészetvezető azonban kivételesen itthon található. Öt kérdeztük hát meg — mint legilletékesebbet — arról, hogyan érik el a jó termelési eredményeket. — Nagyon egyszerű a siker titka — mondja Szabó János. — Csupán az szükséges, -hogy minden hónapban részletesen megbeszéljük, melyik kerület- vezető erdésznek mi lesz a feladata, s utána ügyelünk arra, hogy a kirótt munkát mindenütt el is végezzék. Mi az erdőgazdaság központjától kapjuk az irányítást, így a termelésre, művelésre, a csemetenevelésre vonatkozó utasításokat is. Ezt a tea-vet bontjuk fel erdészetünkre, s ennek alapján dolgozunk. Ezért nem lehet saram félrecsúszás vagy helytelenül értelmezett, rosszul elvégzett feladat. A gondos, tervszerű munka meg is látszik mindenütt. Nem kell messzire menni. Itt, az irodák épületének közeiéiben van a f aüzem. Nemrégen létesítették, s bár alig néhónyan dolgoznak benne, máris kitűnő eredményekről számolhatnak be. A műhely közelében egyre nagyobb halmot képeznék a bánya-bélésfák, valamint a parkettnak való szép, egyenletesen , elfűrészelt deszkák. Százezer forintokat jelent ez a kis üzem az erdészetnek. JkJ ég ennél is sokkal to~we,t hoz a kasszába néhány esztendő múlva a kutasd csemetékért. A drótkerítéssel övezett terület valóban méltán viseli a fa-»iskola« nevet. Mindenütt gyönyörű rend, tisztaság, a parcelláik gondozottak, földjük termékeny, s a kis fenyő-, - nyárcsemeték szinte szemlátomást növekednek. Jó talajba került a több mint 30 kg akácmag, és fejlődik a platán-vetés is. Egy nagy csapat szorgalmas fiatalasszony dolgozik a parcellák között. Vidiámak, jó- kedvűeik. Legtöbbjük már évek hosszú sora óta idejár dolgozni. Ez hét a csemetekert szépségének, gandozottságénaik, aa Községük gondja — saját gondjuk... A Somogyacsai Községi Tanács néhány héttel ezelőtt az elhanyagolt dűlőutak rendbe- hozásával foglalkozott. Határozatot hoztak, hogy az útjavítást május 6-tól 10-ig a község ' dolgozó parasztságának bevonásával társadalmi munkával végzik el. A határozatot valóra váltották. Május 6-án, 7-én, 8-án és 9-én 119 gazda fogatmunkával, 336 gazda pedig gyalogmunkával vett részt az’ útjavításban, s a község igen' rossz földútjait társadalmi1 munkával rendibetették. 1 »iskolások« gyors fejlődésének titka! E fiatal asszonyok, lányok már olyan jól értenek a munkához, hagy a csemetekert vezetője nélkül is minden feladatot könnyűszerrel, a legnagyobb szakszerűséggel oldanák meg. — Amíg ki nem öregszem, s a derekam bírja a hajolgaitást, minden esztendőben eljárok ide dolgozni — mondja egyikük —, és szavai olyan őszintén csengenek, hagy hinni kell neki. Az ilyen szorgalmas, lelkes munkacsapattal csak nyer az erdészet. Itt van pl a dávodi új erdőtelepítés. Negyven hektáron csaiknem nyílegyenes sorokban, fiatal kocsányos tölgyek, fenyők váltogatják egymást. Az előbbit mintegy három esztendeje, a másikat a múlt őszön telepítették. S ez még mind kevés, mert az erdő másik feléből állandóan folyik a szállítás., állandóan ritkul itt a fák sora. Az elkövetkező időben rövid néhány hónap alatt 1300 köbméter fával lesz kevesebb ebben a kerületben. De szállítanak a Meszteg- nyőhöz közel eső nagy erdőségből is. A vasútállomás sín- .pérai mellett nagy halmokban várnak elszállításra a tölgy-, bükk-, éger-rönkök, fenyőhasábok. Nincs olyan nap, hogy ne rakjanak meg agy-két nagy vasúti kocsit ezekkel, s ne indítsák útba a Ivarosokba, fafeldolgozó üze- | mekbe. Ezek helyét az irtásokon nemsokára 40a ezer fenyőcsemete foglalja el. TZ ell az erdő, kell a fa. Ezt -*■*- tudják a nagybajom! erdészetnél. S amíg ezt tudják, eszerint dolgoznak, nem is lesz baj a munkával, az elsőség megtartásával.
