Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-15 / 113. szám
☆ if if if IFJÚ FIGYELŐ Ifjúsági ház az ifjúság forintjaiból Május 3-án kibővített ülésre jöttek össze a kaposvári járási KISZ-bizottság tagjai, a KISZ-titkárok és a meghívottak. Szó esett arról, hogyan tehetnék szebbé az ifjúsági há^at. Ezzel kapcsolatban sok javaslat és felajánlás is elhangzott. Sokan anyagi támogatást, társadalmi munkát ígértek. Ez azt bizonyítja, az ifjúság azon van, hogy minél előbb megnyíljék saját helyisége, ahol tanulhat, vitatkozhat és szórakozhat is. A KISZ-szervezetek erejükhöz mérten anyagilag is hozzájárultak az ifjúsági ház költségeihez. A kadarkúti KISZ-szervezet például 500 forintot, a szentgálcskéri egy kulturális előadás teljes bevételét, 200—300 forintot, a scmogysárdi KISZ 200 forintot, a felsőmo- csoládi 3 hónapi tagsági díj bevételét ajánlotta fel. A járási tanács KISZ-szervezete társadalmi munkával járul hozzá az ifjúsági ház csinosításához. Csak köszönet és elismerés jár az elvtársaknak önzetlen támogatásukért. Kérjük a KISZ-szervezeteket, hogy készüljenek és minél nagyobb létszámmal jöjjenek el az ifjúsági ház megnyitójára, ahol a szórakozáson kívül, a más községek fiataljaival való megismerkedés is lehetővé válik. A kaposvári járási bizottság felhívja a járás valamennyi KISZ-szervezetét és önkéntes ifjúsági segítő brigádját, csatlakozzék a KISZ-szervezetek kezdeményezéséhez, és anyagi erejéhez mérten járuljon hozzá az ifjúsági ház költségeinek fedezéséhez. 77 Széf. a inai fiatalok: f 77 IFJÚSÁGI HÍREK Jól sikerült a Somogy — Baranya megyei fiatalok találkozója A KISZ Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága köszönetét fejezi ki azoknak az elvtársaknak, fiataloknak, akik aktív munkájukkal elősegítették a Somogy és Baranya megyei fiatalok szigetvári béketalálkozóját. Külön elismerést érdemelnek a somogyjádi úttörők és felnőttek, akik zene- és énekkarukkal a kultúrműsor fénypontját képezték, de nem maradtak le a honvédség 76/66. alakulatának kultúrosai, a buzsáki, meszteg- nyői és a kaposvári Textilművek táncosai és szavalói sem. Nap nap után önkéntelenül [idézi emlékezetembe Francoisc í Sagan francia írónő nálunk ^nemrégiben megjelent gátlástalan kis semmiségének, a "• .16- i reggelt búbánaí«-nak fiatal ^lány-hősnőjét egy elvált asz- szonyka. akit csak látásból ismerek, d» a kisvárosi mindentudók jóvoltából többet tudok róla, mintha személyesen ismerném ... Huszonkét éves, el- jvált, egy évig járt Budapesten ^egyetemre, de otthagyta az f egyetemet, most admlnisztrá- ^ tor egy vállalatnál, és a leg- , csúnyább hasonlattal élve úgy i iszik, mint a hajdani, iszákos- ? ságtikról híres kefekötők. J Mond ják róla, de életstílusában »is olvasható, hogy nincs élet- acélja, csak napi programja: /számára a munka csak sziiksé- iges rossz — valamiből élni kell S—, szerelem helyett tiszavirág ».életű flörtjei vannak; álmai j helyett csak kívánságai; bol- ; dogság helyett talmi örömei. ^Egyszóval számára az élet ) csak a harmadik féldeci ko* nyak után kezd élvezhetővé, 'széppé válni. j — Na és aztán! — mondaná valaki. — Kinek mi köze ah- *>hoz, hogy ki miként él!? 4 — Él, ahogy él, neki lega* lább van esze élvezni a mát. ^Gürcöljön a jövőért, a célokért f az, aki akar! t Ismét más pedig azt mondája: t — Ilyenek mind ezek a mai f fiatalok, semmi közöm hozzájuk! 4 Pedig a kétségtelenül jelen- f lévő problémák ilyen hangú 4 ajtó mögé parancsolása leg- 7 alább akkora vétek, mint sl- f fecsérelni egy fiatal életet, ci- t nIkusan, felelőtlenül haladni a r posvány felé. t Napjainkban rengeteget írtnak az újságok arról, hogy a ’ fiatalok felelőtlenek, nyeglék, t neveletlenek. S napjainkban * rengeteg embert kap el ítéle- Jteiben az általánosítás ördöge, és hajlamosak arra, hogy többek között az én Ismeretlen ismerős elvált asszonyom példáját felhasználva, fennhangon kinyilatkoztassák: Ilyenek mind a mai fiatalok! Pedig nem igaz, hogy ilyenek! v Bár kétségkívül sok a valóban kiábrándult, züllés felé sodródó fiatalember és leány. Be róluk beszélve nem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy ezekért mi is felelősek vagyunk. Ml, a társadalom, felnőttek és fiatalok egyaránt. Főleg általánosítani nem szabadna! Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a mi társadalmunk adott legtöbbet az ifjúságnak. Ennek ellenére a mi társadalmunk kapja a legtöbb szemrehányást, hogy amit adott, azt rosszul adta, túlságosan elkényeztette a könnyebb ellenállású életmegoldások kiválasztására hajlamos Ifjakat. Ha nem is teljes egészében, de vállalnunk kell ezt a kritikát. Vállaljuk és fájlaljuk. A múltban nem fájt senkinek a felnövekvő nemzedékek gondja baja, csak a forradalmárokban és a meghallgatás nélkül is kiáltozó költőkben sajprott, ők tartották számon, »»hogy mint pusztul el szép fajunk-«. Nekünk fáj, ha ifjúságunkat, jövőnk örököseit cse- pülik. Valahogy úgy vagyunk ifjúságunkkal, mint a mesebeli király a gyermekeivel, akikre ha nézeti, az egyik szeme sírt, a másik nevetett. »»Ezek a mai fiatalok!« — rosszalló, elítélő hangsúllyal szokták ezt mondani, különösen ellenségeink, akik képtelenek arra, hogy körülnézzenek az életben, és meglássanak egy másik ifjúságot is, melyre mi mondjuk: — igen, ez a mi ifjúságunk! Mi látjuk őket. Arcukat már az új világ eszméje világítja be. Látjuk őket, és a költő szavai jutnak eszünkbe a mi ifjúságunkról: »»Fecseg a felszín, — A Kadarkúti Községi Tanács zászlóval ajándékozta meg a helybeli KlSZ-szerveze- \ tét. A zászlót ünnepélyesen avatták fel a fiahallgat a mély«. Ezek az if jat J falok. Az avatással egyidőben megtartották az iskolapadokban és munka- \ a névadó-ünnepséget is: a kadarkúti KISZ padok mellett, ezek a mi fia- J a kommunista ifjúság hős mártírjának, Ság- í aljaink, akik szerények, de bennük másfaj- • 'la 1 hallgatagok, r ^ Endrének a nevét vette fel. ta erők hömpölyögnek, mint | van Társadalmi munkával építették újjá azokban, akik hangosan élnek, ^ a röplabdapályát a somogyjádi kiszisták. A és akikről általánosítani, ifjú- ^ sportoló fiatalok közül sokan már az új páságunk egészére ítéletet mon- ^ ]y^n folytatják hetente kétszer az edzést, s dani a legkényelmesebb félre tolása az ifjúság nevelése adta problémáknak. A mi ifjúságunk nem özön- H eí a zajos szórakozóhelyeket, hogy megismerje a boldog1 nemsokára a járási szpartakiádon •hatják be tudásukat. mutat— Takarékossági ankét lesz pénteken a kaposvári Textilművekben. Az ankéton, me. .......... , . lyen Németh Lajosné, a KISZ Központi Bisagot e s oromét, nem szeszt j ^óságának tagja lesz az előadó, alaposan vedel, nem futó kalandokat ul- , megbes7é;ik) mit végeztek eddig, és mit tehetnek a jövőben a takarékossági mozgalom elterjesztéséért a textiles fiatalok. döz, hanem mély emberi érzésekét, élményeket keres, nem viselkedik feltűnően, mert a feltűnés, a vagánykodás nem az ő stílusa. Hallgat a mély. Szégyellik magukat a felszínesek, nyeglék helyett, mert bennük erősödnek az új ember vonásai, ők már előbbre viszik az if júság sorsát, erre a mi ifjúságunkra rá lehet hízni az apák elkezdte művet, a szocialista társadalom építését. Ha körkérdést intéznénk egy rossz úton haladó fiatal példájából fiatalságunk egészére csak rosszat következtetők körében, kiderülne, hogy fiatal ismerőseik közül fel tudnak sorolni az egy kirívóan elíté— Ifjúsági brigád alakult a kaposvári ’Mélyépítő Vállalatnál. A brigád eredményét minden hét utolsó napján a csapatvezető értékeli a KISZ-titkárral közösen. * * * — Tegnap ültek össze a csurgói járás [ KISZ-szervezeteinek küldöttei a járási székhelyen, hogy megvitassák a KISZ Központi i Bizottságának és a KISZ Megyei Bizottságá- i nak határozatát a takarékosságot illetően. —Az agitáció új módszerét vezette be kísérletképpen a Textilművek KlSZ-szerve- zete. A hangos híradóban hetenként félórás műsorban úgynevezett KISZ-híradót sugároznak. Mint a nevében is benne van, ezzel azt akarják elérni, hogy a fiatalokat lendő mellé hat-hét komoly (* megismertessék az egész üzem életével, fon- fiaíal ismerősüket is. Miért ál- é tos eseményeivel, tájékoztassák őket a leg- talánosííunk hát akkor? Rósz- j jobb módszerekről, szebb esetben miért fordítunk f -- .... h átat közönyösen, hogy: min- . denki a maga sorsának ková-1 csa!? F Tudomásul kell vennünk, \ hogy fiatalságunk lesz, amilyenné mi őket. De valóban nevelnünk kell. Még az olyanokat is, akik látszólag már elvesztek számunkra, meg az olyanokat is, mint az a fiatal asszony, aki Megérkeztek az útlevélnyomtatványok Előző számunkban részletes tájékoztatást olyanná f közöltünk a fiatalok külföldre utazásának neveljük {lehetőségeiről. A KISZ megyei bizottságára már eddig is sok jelentkezés érkezett. A megyei bizottság most közli a külföldre utazni szándékozó fiatalokkal, hogy jelentkezni csak az e célra szóló rendszeresített nyom- tsj.vániyon lehet. Az útlevél-nyomtatványok huszonkét évével nem találja J megérkeztek, s azok darabonként két (2) főhelyét társadalmunkban, J rintért kaphatók a KISZ megyei bizottsága iszik, hoey rózsaszínben lássa ", irodáián (Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca az életet! — li — J i/c. sz. alatt). Formálódó, fejlődő társadalmunkban valahogyan megváltozott a szülők és gyermekeik viszonya. Kapcsolatuk meglazult kicsit, talán a szülők elfoglaltságából, egész napos munkájából következik a fiatalok fokozottabb magukra maradása, keveset tudó; tapasztalatlan életük talán így indul el egy — a szüleik életétől eltérő — úton. Rádióban, sajtóban sokat hallunk, olvasunk szülők és fiatalok problémáiról; pedagógusok, nevelők és a legilletékesebbek, maguk a szülők és fiatalok szólalnak meg, hogy segítsenek, vagy segítséget kérjenek, hogy az elkanyarodó utakat visszavezessék egymáshoz. Nem célom, hogy megdönthetetlen megállapításokat tegyek — nem is tehetek —, de remélni szeretném, hogy e kis történetek, amiket leírok, segít ■ >giil szolgálnak. AZ ELSŐ TÖRTÉNET egy 50 év körüli hivatalnok házaspár polgári kényelemmel berendezett lakásába vezet. Egyetlen gyermekük, Ibolyka 18 éves, gyakorlóévét tölti a község általános iskolájában. Mint lányos háznál nem ritka eset, a mama csakhamar a házasságra, leányuk jövendő életének lehetőségére tereli a beszélgetést. — Igazán nem is tudjuk, hogy mit kellene tenni, ebben a faluban egyetlen partiképes fiatalember sincsen, és Ibolykánk jövőjéről most már gondoskodnunk kellene. Nincs olyan társaság, ahová ő is eljárhatna, és ahova fiatalemberek járnak, így aztán nem tud megismerkedni senkivel. — Ha tud.n>a valakit — folytatja kis szünet után —, aki megfelelő férj lenne lányunknak, gondoljon majd ránk, legyen szives. Tudja, Ibolykának megvan mindene, az sem baj, ha szegény a fiú. Persze akárkihez mégsem adnánk «da. Szülőkről, fiatalokról-SZÜLŐKNEK, FIATALOKNAK Udvariasságból megígértem: segítek, ha tudok, aztán elbúcsúztam. Legközelebbi találkozásunkkor a házasságról beszélgetve egy konkrét kéréssel álltak elém. — N. fiatalemberről hallottuk valakitől, hogy nagyon rendes és csinos fiatalember. Nem ismeri véletlenül? Nem? Igazán kár! Tudjuk, hogy maga jó barátunk, és őszintén megmondaná a véleményét. Azt mondják, egyetemet végzett, és . . ; Nem nagyon hallgattam az anyjára, Ibolykát néztem. Néhány szóval vett csak részt a beszélgetésben, néha szégyel- lős-lányosan nevetett. Nem értettem ezeket az embereket. Hiszen csaknem felnőtt már a lányuk, és ők úgy beszélnek róla. eljövendő házaséletéről, mintha neki semmi vagy csak vajmi kevés köze volna hozzá. Ibolyka csinos, s ők mégis — tán csalcgató- nak — felsorakoztatnak lányuk szépsége mellé néhány szobabútort, házat és földet is. A szereim? — Hát majd megszeretik, ha megszokták egymást — jelentik ki meggyőződéssel. Természetes, hogy tanácsot adhatunk, és kell is adnunk gyermekeinknek, hiszen az esküvő után egész életükben helyes vagy helytelen irányban haladnak tovább. De nem szabad túlzottan befolyásolnunk őkei élettársuk kiválasztásakor. — Nemsokára 20 éves, és falun 20 éven felül a lény már vénlánynak számít — mondják Iboly szülei, de nem gondolnak arra, hogy lányukat esetleg szép bútoráért, házáért elveszi valaki, és talán boldogtalanná teszi egész életére. A fiatal, tapasztalatlan lány csalódása borzasztó következményekkel járhat: a maga szomorú sorsát látó sötét szemüvegén keresztül nézi embertársait, s ki tudja, lesz-e bizalma, ereje, újra kezdeni elrontott életét? A MA&ODIK történet rövid előzményei. Erzsi és Feri már négy hónap óta jegyesek. Erzsi fizetéséből darabonként vásárolja bútorát. Régi problémájuk a lakáskérdés, hol laknak majd esküvő után. — Legjobb lenne, ha egyikünk szüleinél sem kellene laknunk — mondta Feri, és ebben egyetértettek —, de lakást úgysem kapunk, esetleg albérletit. Az albérlet drága s m.égis kényelmetlen. Megállapodtak, hogy a fiú szüleihez megy majd Erzsi is. — Az egyszoba-konyhás lakás szűk lesz négy embernek, de majd valahogy megleszünk, míg nem kapunk másikat — vigasztalták egymást. Erzsi betegeskedett, és napról napra gondterheltebbnek látszott. Aztán egy nap anyja rábeszélésére így állt Feri elé: — Nézd, ha már úgysem mehetünk külön, akkor mégis jobb, ha nálunk lakunk, mint nálatok. — Miért? — Hát... egy lánynak mégiscsak más elmenni, mint egy fiúnak. Meg aztán itt is négyen lennénk aklzora helyen, mint nálatok. Én szeretném ... Feri beleegyezett, hogy Erzsi kedvében járjon, bár nem tartotta jobbnak így, mimtha hozzájuk jönne Erzsi. Hadd nyugodjék meg szegény kislány, ezt az egy problémát higgye megoldottnak — gondolta Feri —, az esküvőig még úgyis van vissza 4—5 hónap, majd csak hoz valami megoldást ez az idő. Otthon nem is szólt szüleinek, hogy miben állapodtak meg. És most kezdődik a bonyodalom. Egy vasárnap délután Feri meg Erzsi sétálni ment. Erzsi anyja Feriékhez látogatott. — Ne sajnálják ezeket a gyerekeket, hadd menjenek, ahová akarnak — vigasztalta őket. Én is belenyugodtam már, nyugodjanak maguk is bele ... Feri szülei másoktól tudták meg, hogy fiúk az esküvő után majd elmegy hazulról. — És idejött még vigasztalni minket, hogy ne bánkódtunk, s ez a világ renő.je, amikor már tudta, hogy náluk laktok majd — várták keserűen este Ferit. Aztán Erzsi szülei is megsértődtek meg Feri szülei is. A következő beszélgetés már feszült, ideges hangúiéiban játszódott le. Tán sértődést hallott mindegyik a másik szavában, ha annak nem is volt szándékában megsérteni őt. A szülők elhidegűlése, viszálykodása árnyékot vetett a fiatalok eddig tiszta, napsugaras szerelmére is. — Mert azt mondta a mamád .... a te papád meg ezt —• bírálták egymás szüleit és — tán kicsit elfogultan és részrehajlóim — védték a maguk szüleinek igazát. A szülők hajtogatták a magukét, mondták egymásnak és mondták másoknak is. Erzsi és Feri legközelebbi találkozása emelt hangú vitává élesedett. — Szerethet igazán, ha Így beszél velem? — kérdezte mindegyik önmagától, és dacos, elkeseredett szívvel, más- már majdnem kívánták: bár kezdeményezné a másik a szakítást. Itt tart a történet jelenleg, s ha szakítanak — és ez életük katasztrófája lesz —, ki lesz felelős érte? Ök maguk? Vagy a szüleik? Vagy mások is? Vagy többé-kevésbé mind hibás ezért? A HARMADIK TÖRTÉNET egy kedves, barátságos pedagógus-házaspártól jutott a tudomásomra. Fiúknak 4—5 éve iskolatársa voltam. Akkor jó barátságban voltunk, de az utóbbi években elszakadtunk egymástól, alig- alig találkoztunk. — Szervusz, hogy vagy, mi újság? — kérdezzük ilyenkor, de ez nem az az egymás mellett élő, mindenbe beavató barátság, ami az élet legapróbb eseményein át kapcsolja ösz- sze az embereket. Jóska a barátom — mert azért barátomnak tartom, ha barátságunk már lazább, ritkább szálakkal fűződik is —, nem volt otthon, amikor legutóbb arra jártom- ban meglátogattam szüleit. Jóska két vagy három éve udvarol egy lánynak. És — bár el nem jegyezte még — szülei valószínűnek tartják, hogy házasság lesz a vége. — Tudod, Péter — panaszkodik az anyja —, Jóska nem olyan már, mint amilyen régen volt. Azelőtt elmondta minden dolgát itthon, most meg, ha kérdezem, néha gorombáskodik. »»Hagyjon engem békén!« — mondja ilyenkor, s azután napokig alig lehet kihúzni belőle 1 egy-két szót. — Te ismerted, vígkedé- lyű, jópofa fiú volt, de mióta ezzel a... — legyint és ösz- szehúzza a szemét, mintha citromot enne — ezzel a savanyúkáposztával jár, mintha teljesen kicserélték volna. Próbáltam szépszóval kérni, erélyesen parancsolni neki, hogy hagyja ott azt a lányt, nem hozzá való, és úgysem lesz boldog vele. Ha kérem, ha másképpen szólok, esak hallgat. — És sokat veszekednek. A lány nagyon féltékeny, s emiatt nem egyszer szakítottak is már. Aztán két- három nap múlva kibékülnek megint. Én egy hosz- szabb meg néhány rövidebb együttlét után alkottam magamnak véleményt a lányról. — Hozzám sem volt valami nagyon kedves és barátságos, de ez lehet, csak azért volt, mert az én csúnyácska külsőm nem tetszett neki — tréfálkoztam. — Dehogyis — legyint a két szülő egyszerre —, olyan az mindenkivel szemben. — Én tudom, érzem, hogy Jóska nem lesz boldog vele — folytatja barátom anyja —, megcsuklik a hangja, szemét törölgeti. — Már nem is tudom, hogy mit tegyek, any- aiyiszor próbáltam beszélni vele, de talán rám sem hallgat, ha azt szóba hozom. — S ha mégis esküvőre kerül sor, én beleegyezem a házasságba — mondja tovább lassan, vontatottan. — Ha mást venne el, ne mondja azt, ha rosszul nősül: igen, mert ti nem engedtétek elvenni, akit én akartam. De így úgysem lesz jó — teszi hozzá még, s meg-megráz- kódva sírni kezd. • * * Fiataloknak, szülőknek! —* ezt adtam címül e kis történetnek. Ha olvasásuk után néhány fiatal kedvesebb lesz szüleihez, s néhány szülő megértőbb gyermekeivel szemben, akkor nemhiába írtam. KAPOSI PETES.
