Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-11 / 110. szám

emberek A JL A 'S' I h A ■ S Z O SS I» IS IS 1ft 'S' Alig egy év választ el bennünket a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 40. évf ardnlójától. A megyei és a vá­rosi párt-végrehajtó bizottság, a megyei és városi tanács végrehajtó bizottsága a munkásmozgalom régi harcosainak javaslatára elhatározta, hogy % Tanácsköztársaság 40. évfor­dulóján Latinka Sándor és mártírtársai emlékének szobor­ral áldoz, és a dicső Tanácsköztársaság hősi korszakát, nagyszerű tetteit emlékkönyv ben és pályázatok kiírásával örökíti meg. A Tanácsköztársaság emlékének áldozni társadalmi ügy. Kéréssel fordulunk mindenkihez, hogy tehetségéhez mérten segítse a szép terv megvalósítását. A mintegy 550 000 forin­tos költségből a városi tanács elsőnek 50 000 forintos hozzá­járulást szavazott meg. A gyűjtést szélesebb körben május 15-én kezdjük meg. Mégpedig úgy, hogy a szoborfelállítás teendőinek elvégzésére, az anyagi fedezet előteremtésére lét­rehozott bizottság tagjai és a gyűjtésre bevont aktíváik felkeresik az üzemek, hivatalok, intézmények vezetőit, dol­gozóit, a város és falvak lakóit. Az adományozók nevét sor­számozott gyűjtőívre jegyzik fel, s részükre a nemes célra adott pénzösszegről névre szóló emléklapot adnak ki. A már­tírjaink emlékének megörökítésére összegyűjtött pénzt fel- használásig az Országos Takarékpénztárnál nyitott 195-823- as számú csekkszámlán kezeljük. Amikor kérünk mindenkit, hogy pénzt csak a hivatalos ívekkel rendelkező elvtársaknak és csak az emléklap átadá­sa ellenében fizessenek, ugyanakkor kifejezzük azt a meg­győződésünket, hogy Kaposvár város és Somogy megye dolgozói támogatják kérésünket, és szívesen adott forintja­ikkal megteremtik a lehetőségét, hogy a nagy ügyhöz mél­tóan ünnepelhessük az első Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulóját. Kaposvár, 1958. május 8. ► A Városi Párt VB által megbízott Szoborfelállítási F Bizottság Autós rejtvény-túra a Balatonon Nagy érdeklődés előzi meg a május 11-én Magyarországon először sorrakerülő balatoni autós rejtvény-túrát, melyet a Magyar Népköztársaság Auto­mobil Klubja rendez. Érdskets- sége a versenynek, hogy a részvevők a réjjtnál boríték­ban kapjiák meg az első meg­oldandó feladatot, mely álta­lában valamely, az útvonalba eső történelmi nevezetesség, •jelentős kulturális intézmény vagy kilátóhely, és ezt a fel­adatat megáldva kell a követ­kező borítékot a helyszínen átvenni és továbbhaladni. A verseny rajthelye Buda­pesten a Hősök tere, ahonnan 5 és 7 óra között indulnak a részvevők. A cél Balatonföld- váran a szabadtéri színpadnál lesz. A rejtvényszerűen meg­adott útidéit tartalmazó borí­tékon kívül minden verseny­ző kap még egy borítékot, amelyben a feladat megoldá­sát találja meg, de ennek fel­bontása már hibapontot je­lent. Egy-egy feladat megoldá­sa időhöz van kötve, és ha a részvevő késik, minden perc után 5 hibapont kerül a rová­sára. Jó pontot nemesek a feladat megoldásávail (50 jó pont), ha­nem a rajtnál kiosztott 3 da­rab fényképen látható kép felvételi helyének megtalálá­sával is lehet szerezni (30 jó pent). De erre a feladatra kü­lön időt nem kap senki. Végül is az nyeri meg a ver­senyt, akinek a legtöbb jó pontja lesz. Holtverseny ese­tén az elsőbbséget a díjkiosz­tás színhelyén feladott szóbeli kérdések mag oldásával fogják eldönteni. Nagyon sajnáljuk, hogy a verseny értékelését — ami szerintünk nem lenne olyan nagyon hosszadalmas — nem a célnál, tehát Balatc.n- földváron, hanem Budapesten fogják elvégezni. Az érdekes és eddig nálunk ismeretlen verseny minden bi­zonnyal elősegíti a Balaton népszerűsítését és azt a célt, hogy ezzel is fejlesszék az autósok helyismeretét, érdek­lődésüket fokozzák a történel­mi és kulturális nevezetessé­gek iránit. , Napjainkban igen sok szó esik a kádermunka elvi és gyakorlati kérdéseiről. Az ál­lásfoglalások többsége azt mutatja, hogy a párttagok és a pártonkívüli dolgozók közül is igen sokan tisztában vannak a kádermunka fontosságával, nagy jelentőséget tulajdoníta­nak annak, hogy az állami, gazdasági és társadalmi élet vezető helyeire a munkásosz­tály, a dolgozók legjobbjai ke­rüljenek. Mérhetetlenül nagy jelentősége van a kádermunUának. Amilyen mértékben sikerül a politikai és gazdasági élet irányító posztjait a munkás- mozgalom harcaiban meged- zódött, legkipróbáltabb, népi demokráciánkhoz hű dolgo­zókkal erősíteni, olyan mér­tékben izmosodik, szilárdul hazánkban a proletariátus diktatúrája, növekednek a szocializmus erői. Hazánk fel- szabadulása után a munkások, dolgozók tíz- és százezreit ál­lítottuk az állami, gazdasági vezetés legnehezebb posztjai­ra Jogos b 'zkeséggel állapít­hatjuk meg, hogy ezek az elv- fársp1- nagv többségükben megállták a helyüket. Nem egyszer éjt nappa'lá téve ta­nultak, hogy elsajátítsák a vezetés tudományát, és nagy többségük munkaterületének jól képzett vezetőiévé vált. Azonban a kádermunkában is voltak hibák az elmú't esz­tendőkben. Az országos párt- értekezl'' határozata a köve* kezőkre hívja fel a figyelmet: A múltban a kádermunkára... a szubjektivizmus nyomta rá a bélyegét. Ma is tapasztal­Moz^alma^ ható olyan jelenség, hogy a párt helyes politikájának vég­rehajtását nehezíti a követ­kezetes kádermunka hiá­nya. Még ma is előfordul, hogy : egyes vezetők munkába állí­tásánál nem a politikai meg­bízhatóságuk és szakmai rá- I termettségük alapján dönte­nek, hanem személyes isme­retség, esetleg rokoni kapcso­latok szerint. Másoknál az dominál: tetszik-e Kovács Pál, vagy Horváth Ilona? Ha égen, ,akkor munkába állít­ják vagy előléptetik. Ha nem, akkor továbbra is »kisember« marad, ho’ott a párt határo­zata azt mondja: minden em- ; bért a neki megfelelő helyre kell állítani. Legfontosabb, hogy a káder­munkában is tartjuk meg a lenini pártélet normáit, az országos pártértekezlet ide­vágó határozatait. Olyan Ve­zetőket állítsunk a társadalmi ís pp-rHaságl élet legfontosabb helyeire, akik a politikai meg­bízhatóságon kívül birtokában vannak a szükséges szakmai képességeknek is. Mert ..a po­litikai megbízhatóság önmagá­ban nem elegendő ahhoz, ho^v a kiválasztott dolgozók el tudják látni a rájuk bízott feladatokat. Ha. egy embert ki akarunk emelni, vizsgáljuk meg adottságait, feilődőképes- ségét. enpek alapján bízzuk 1 meg valamilyen íe’adaftel. és a továbbiakban sok segítsé­get adjunk neki ahhoz, hogy a munkájához szükséges szak­mai. tudást elsajátítsa. Sajnos, még mindig fe'telhetó a ká­dermunkában a szubjektív pok Ni klán Mozgalmas napjai voltak az I elmú’t héten a nikiai taeá-s végrehajtó bizottságának. Má­jus 6-án a környékbeli falvak tanácselnökei és titkárai tar­tottak értekezletet a nikiai tanácsházban. Május 7-én pe­dig a járási tanács végrehajtó bizottsága látogatott el a fa­luba, és itt tartotta soron kö­vetkező ülését. Megjelent a gyűlésen Kassai János elvtars. a megyei tanács titkára is. A vendégeket vörös nyak- kendős úttörők köszöntötték, majd Kiss Józsefné, a helyi tanács e’nöke üdvözölte a járási és megyei vezetőket Legelsőként Papp Ferenc. a járási tanács elnöke mondott beszédet. Ismertette a tanács munkatervét, s a gyűlés rész­vevői sok időszerű kérdést, tár­gyaltak meg. Megvitatták a nikiai tanács végrehajtó bi­zottságának a múltban vég­zett munkáját. Érdekes vita zajlott le. de végül is a járási végrehajtó bizottság megálla­pította, hogy a kisebb hibákat leszámítva, jól dolgozott a nikiai tanács. A gyűlés végeztével a, járá­si és a helyi tanács tagjai lá­togatást tettek a Berzsenyi Múzeumban. .....................................«♦«........... sz emlélet, a politikai megbíz­hatóság háttérbe szorítása, a »szakember«-imádat. Egyes vezetőket pedig megtéveszt a formális önkritika és a fele­lőtlen vádaskodás. Ha eme je­lenségek ellen nem küzdenek eléggé pártszervezeteink, mindig baj lesz a kádermun­kában. Az országos pártértekezlet határozatilag) kimondta, hogy a pártfunkciót kivéve a poli­tikai, gazdasági, kulturális élet bármely területén, akár a legmagasabb funkcióban is dolgozhatnak becsületes, pár­tonkívüli dolgozók. Olyan em­berek, akik ugyan nem tag­jai a pártnak, de becsületesek, egyenesek, a nép emberei, s tudnak dolgozni mint vezetők is a szocializmus építésében. Sajnos, sokan nem értik, hogy ez az intézkedés népi de­mokratikus rendszerünk jel­legéből következik, a> szocia­lista demokratizmus kibővíté­sét jelenti. Ma tehát új feladat is áll pártszervezeteink vezetői, elé, mégpedig az, hogy ne csak kommunista káderedről gon­doskodjanak, hanem nevel­jenek a pSrtonkíviHiek legjobbjaiból állami, gazdasági vezetésre alkalmas embereket. A párt­tagok nem hagyhatják fi­gyelmen kívül a pártonkívüli funkcionáriusokat. Foglal­kozzanak velük őszintén, bán­janak velük melegen, elvtár- siasan, tanítsák őket, s tanul­janak tőlük. Ezen a téren bizony még akadnak bajok. Vannak elv­társaink, akik szerint vezető csak kommunista lehet, mert máskülönben nem lehet ga­rantálni a szocializmus épí­tését. Olyan vélemény is bántott el a közelmúltban, mely szerint, a miniszter ugyan lehet pártonkívüli is, de vállateti igazgató már nem, mert ez a funkció politi­kai és gazdasági megbízatást is jelent. Ezek az elvtársak elfelejtik, hogy például a szakszerveze­tekben, a KISZ-ben és más tömegszervezetekben, végzett munka is hitvallás a népi ^emokrprilrus rend. a szocia­lizmus építése, pártunk és kormányunk politikája mel­lett. A mindennapi élet ezer­nyi ténye bizonyítja, hogy a Dártonkívüli milliók, a mun­kás, a dolgozó paraszt, a mun­káját a nép javára végző ér­telmiségi tömegek a néphata­lom oldalán állnak, bizalom­mal viseltetnek a párt és a kormány iránt. Hogy tovább haladhassunk e’őre, pártszer­vezeteinknek le kell küzde­niük a kádermunkában és egyesek fejében még meg­lévő dogmatista, szektás né­zeteket. Hiszen ez a szemlélet gyengíti a tömegekkel való kapcsolatunkat. Bármennyire fontos feladat a vezetők ki­választása és beállítása, ám ezzel nem fejeződik be a ká­dermunka, ellenkezőlep, ezzel kezdődik meg. Rendszeresen segíteni kell . a kádereket. Különösen az uj kádereknek kell megadni a lehetőséget, hogy munka­területük szakképzett gaz­dáivá válhassanak. A tapasztalatok, sajnos, azt is mutatják, hogy nem ki­elégítő a káderek ellenőrzése. Még ma is gyakori a felületes, futólagos ellenőrzés. Az élet Bizonyítja: megfelelő ellenőr­zés nélkül még a legjobb ká­derek is tönkremehetnek. Hány esetben kell látnunk, hogy olyan emberek, akiket a kiválasztáskor vezető funk­cióra alkalmasnak találtak, később le kell váltani, eset­leg börtönbe kell juttatni, mert akiknek kötelességük lett volna, nem törődtek ve­lük, nem fogták meg kezüket, amikor még ez segített volna, s végül már csak egy marad hátra: megszabadulni tőlük. Viszont a rendszeres ellen­őrzés elősegíti a káderek fej­lődését, segít megőrizni a ká­dereket a mozgalom számára. Az emberek, a vezetők is a mindennapi munkában ne­velődnek, a nehézségek és a megpróbáltatások leküzdésé­ben formálódik a jellemük, A nevelés természetesen nincs ellentétben a hibák őszinte és bátor feltárásával. A ká­derek megerősítését és védel­mét jelenti politikai és szak­mai képzettségük növelése. Néha azért követnek el em­berek súlyos hibákat, mert nem képezik önmagukat, azt gondolják, eleget tudnak. E jelenségek még inkább fel­hívják a figyelmet az em­berekkel való foglalkozás nagy jelentőségében. Akikre emberek/ sorsát, irányítását bízták, soha ne felejtsék el: sokat segíthetnek a pártnak, ha jól dolgoznak, de igen so­kat árthatnak is..: SURI KAROLY gához szorította Jolikát, aki most már engedelmesen visz- szacsókoht. — Meghagy én játszom — mondta aztán még kicsit liheg­ve Vavrák —, nem érzi, hogy megőrülök magáért? ... Hogy mindenre képes lennék?... — Maga? Mindenre? — A nő nevetett, de még hozzási­mult. — Hisz olyan, mint egy titkos szelence, aminek nem ; tudni a nyitját... Könnyedén kibontakozott a férfi karjaiból, mintha menni akarna. Az tartóztatta. A szen­vedély egészen elborította. — Most akarsz elmenni? Te! | — és újra közeledett. — Ne te- | gyél tönkre ... Látni akarlak, végre együtt lenni... Beszélj, mikor már? — Nana, Vavrák elvtárs, ma- j gának nem szabad ... — mond- • ta, és visszalépett hozzá, lehe-! letnyi csókot adott neki, és új- j ra visszaindult. — De már me­gyek is, majd a jövő héten ... Jó?... Kedves?... Kint lépések hangzottak. A nő találta fel magát először. Hangosan szólt: — Hát akkor, Vavrák elv­társ, nem lesz semmi ma a két munkákönyv-kiadással?... j Vagy később se lesz róla szó? ... — Nem, nem, később se, egyelőre — válaszolt zavartan és szórakozottan a munkaügyi. Jolika még intett egyet cinkos , módra, és kiment az irodából. Az ajtónál Tóth Pistát, a fiatal műszaki vezetőt kerülte élj s úgy tett, mintha nagyon siet-1 ne. f^sak ebéd után sétált át ^ Pintérhez, a beruházá­sihoz. — Megjött Cicuska, Pubiká- nak a mentőangyala — simult hozzá. — Hogy vagy, egyetlen szépségem? Pintér mindig elegáns volt, haját brillavtinozta, keskeny arcéle, szabályos vonásai min­dig segítettek neki eligazodni a nők birodalmában. Ez a maga- biztosság egyébként is tetszik a nőknek — gondolta. Most már vérében is volt az enyhe és gúnyoros, de tisztelettel'es­nek tűnő és ugyanakkor hódí­tani akaró fölényesség. — Na, mi van, kedves Cicus- kám? — Lásd, kivel van dolgod... Ma kitudtam... Maradtok... — Igazán? :— Hát bennem kételkedsz? Ejnye, Pubi... Bennem, aki mindenét kockára teszi érte­tek? Az életét szinte, azt a rongyos kis állását, meg a be­csületét? Nahát, ezt nem hit­tem volna ... Eh, egyformák vagytok, csak addig kellünk ... Pintérnek jó füle volt, tudta, meddig lehet elmenni, hol van a Szakítás határa, kivél meny­nyit lehet kockáztatni. — Ugyan, Cicuskám, már tréfálni se lehet veled? — su­sogott. — Gyere ide, hát nem ezt szeretted meg bennem?... A vidámságot, a mának élést? Jolika odament, egy csók, és szent volt újra a béke. — Inkább köszönöm neked — duruzsolt a férfi —, hisz mi lenne velem itt nélküled ... Ez a csupa fapofa itt az örökös gyanakvásaival, meg a kre­tén és beképzelt vezetőkkel... i i Mondd, hogy tudod csinálni ezzel a Vavrákkal? ... Jolika meghúzta vállait. — Ugyan, ez egy nimand, úgy csavarom az ujjam köré, ahogy akarom. Nincs benne semmi férfiasság, szépség ... Mint benned, te! — Mohón szájoncsókolta a férfit. Az elé­gedetten nevetett. ! — Csakugyan, hogy csiná­lod? Érdekes lehet... j — Tudod, mielőtt bemegyek,' mindig dresszírozom. magam, I hogy elég izgatott legyek ... j I Rágom a számat, csipkedem az arcom, a melleimet... Nem \ nézek rá, ha igen, akkor is csak a haját, még az az egyet­len, amit nézni lehet rajta A többi? ... Csupa ránc, sárga a bőre, az utóbbi időben míg , fogyott is ... Ha csókol, behu­nyom a szemem, és rád gon­dolok ... így aztán kibírom va­lahogy. De most már kezd ter­hes lenni. Nagyon követelőd- zik ... De nem tudnám vele megtenni... Isten látja telke­met .. . A férfi mellett állt, aki az iratokat rendezgette. Simogat­ta neki a haját. Pintér arra gondolt, hogy milyen érzelgős j ez a nő. Általában minden nő, ha kicsit megmámorosodik a szenvedélytől. Csak az a baj, hogy ilyenkor unalmasak is lesznek, s elveszik az ingere irántuk. Már nem is figyelt túlságosan Jolikára, mikor az megkérdezte: — Te, mondd, a feleséged tudja a mi dolgunkat? Nem sejt valamit? Pintér megvonta a vállait. — S számít az? Itt én va­gyok a fontos, kirúgnak vagy nem... ö csak függvényem, lehet. Különben is, te még nem tudod, közös orgiáinkon min­denki mindenkié. — Van egy jó kis trupp, időnként össze­jövünk. A nő háta lúdbőrözött. Az izgalom egy pillanat alatt kap­ta el. Beleharapott a férfi ar­cába. — Este megyek, jó? — mondta, és izgatottan, pirosán kiment a szobából. A folyosón majd össze nem ütközött Tóth Pis­tával. a műszaki vezetővel. Az megállította. — Néhány perc múlva jöj­jön be hozzám — mondta re­kedten és hangsúlyozva. — Hadd legyek éri á harmadik... Jó? Jolika felhúzta a szemöldö­két, kicsit csodálkozott, de szemében azért föllobbant a tűz. Már ez is? Na, majd meg­látjuk, gondolta. Mindenesetre megfésülködött, új rúzst kent a szájára, s mielőtt kiment volna, megnézte magát a tü­körben. Szerette az izgalmas, új fordulatokat. Mi van ezen kívül érdekes az életben? Ott­hon a főzés és mosogatás? A kis tömzsi fiatalember író­asztala mellett fogadta. Szem- melláthatóan izgatott volt, ci­garettája remegett kezében. Jolika egészen közel ment hoz­zá. — Tessék, Pista — mondta halkan. Tudta, hogy tekintetét és mozdulatát a másik nem értheti félre. Még sohasem szólította őt keresztnevén. Amaz egy pillanatig tűnődve nézte. Gondolkodott, hogy pró­bára tegye-e. De aztán letett róla. Ha a nő így kezdte, nem vitás, mi lesz a dologból. — Üljön le — mondta az­tán neki, ö maga fel-le kez­dett sétálni. Atig tudta türtőz­tetni magát. A nő mintha meg- érzett volna valamit, kis cso- lódással vegyes aggodalommal nézte. — Mondja, maga mióta párt­tag? — szólt a férfi. — Nemrégen. De miért kér­di, fontos ez most? — Még mindig próbálkozott. — Hisz maga pártonkívüli?!... — És miért lépett be? — A férjem miatt... Ha nem tudná, azt leszerelték, s én jól tudom, hogy így köny- nyebb az érvényesülésem... — És mondja, mióta csinál­ja ezt a dolgot Vavrákkal? — Én Vavrákkal? — Jolika megdöbbent, elpirult, megpró­bálta összeszedni magát. — Na, de kikérem magamnak ... Mit képzel maga? Ezt a szem­telenséget ... De várjon csak, szólok a férjemnek ... — Szól? ... Ne fáradjon ve­le, mi már szóltunk neki egy- páran. Tudja, sajnálom őt, hogy egy ilyen cafattal él... Mit gondol, mert szereti ma­gát, a gyermekük anyját, azért vak, és nem tudja, hogy maga egy tucat szeretőt tartott már mellette? S most már mindegy neki, eggyel több vagy keve­sebb? — Na, de Pista... — hebe­gett Jolika. De az könyörte­lenül folytatta. — Ide figyeljen, maga szenny! Mi figyeltük itt magát néhá- nyan. Ne is merjen tagadni... Én nem vagyok ugyan párt­tag, de azt jól tudom, maga nem való oda... Nekem a Vavrák munkatársam volt, ta­nítómesterem, mikor még fizi­kai munkát végeztünk. Isme­rem az életét, meg őt magát is. Rajongott mindig a család­jáért. Van magának szive, tud­ja, mit jelent az, amit most • forgat az agyában, hogy ott­hagyja a szerencsétlen kiszik­kadt asszonyt meg a négy gye­reket? Tizennyolc év után?... Várt egy kicsit, mert elkapta az indulat, s ilyenkor össze kellett szedni gondolatait. A nő kifejezéstelen szemekkel nézett maga elé. — Ide figyeljen... Vavrák iszik ... ZülUk ... Azt hiszi, hülyék vagyunk, s nem tudjuk miért? ... Hogy nem látunk át a szitán? Hogy maga játszik vele, mint macska az egérrel? — .4z asztalra vágott öklével. — Hej, azt a hétszentségét... Maga ezeknek az úriemberek­nek a kedvéért csinálja az egé­szet, sőt azok megbízásából, hogy mentse őket! Na, de eb­ből elegünk van... Barátaim azzal bíztak meg, hogy meg­mondjam magának, ha nem áll el a mostani dolgai mellől, hát kirúgjuk innen, mint a ron­gyot... Megértette?... Most pedig ki innen, maga aHas sze­mét! ... 'l'óth várt egy darabig, 1 míg az ajtó becsukó­dott. Aztán átment Vavrákhóz. — Lajoskám, hazafelé elkí­sérlek ... Jő? ... Régen vol­tam már nálatok. A férfi ránézett. Gyötrött ar­cán fanyar mosoly jelent meg, de intett, hogy jó, köszöni a figyelmességet. ' Csákvári János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom