Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
Vasárnap, 1938. május II. 6 SOMOOH NÉPLAP QjőqJfívl (elfjitéll ' (Tudósítónktól.) A fonyódi járási művelődési felügyelőség általános iskolások részére járási dalosver- senyf rendezett, melynek a közelmúltban huszonegy iskola részvételével lezajlott körzeti bemutatóján mintegy hatezer fonyódi járási általános iskolás mutatta be képességeinek legjavát A Lenin-ünnepségek bevezetéseként rendezték meg a balaitonboglán járási művelődési házban a körzeti versenyeken kitűnt együttesek részére a járási döntőt, amelyen tizennégy iskola négyszáz tanulója lépett színpadra. Énekkarok, szavalókórusok, népi tánccsoportok, szavalatok, bábjáték váltogatták egymást a jól gördülő, csaknem öt órás műsorban. A bíráló bizottságnak — közöttük több megyei szakembernek — nem volt könnyű dolga a helyezések megállapításánál, az értékes díjak odaítélésénél. A dalos versenyen az iskolai énekkarok nívós műsorsz&mai jelentettek elsősorban művészi élményt Kiváló minősítést kapott a balatonberényi, a bala- tonboglári, a balatonleüei, a fonyódi és a lengyeltóti énekkar. De érdekes és színpompás volt a tánccsoportok vetélkedése is. A buzsákiak és a lengyeltótiak együttesei egyaránt kiváló eredménnyel végeztek, első helyezésit nyertek el. A kilenc jól felkészült szavaló közül a pamuki kis Torkos Tamástól kezdve a na- gyobbakig úgyszólván valamennyien elérték a »kiváló« minősítésit A fonyódi járási dalosverseny bogiári döntője azt bizonyította, hogy értékes, sokat ígérő utánpótlással rendelkeznek a járás községei. Ezekkel a fiatalokkal komolyan számolniuk lehet a jövőben községeik kulturális vezetőinek. Minden módot meg kell ragadni, hogy fejlődésüket ne akadályozza semmi, és a lehetőségekhez mérten elég gyakran jussanak szereplési lehetőségekhez. Ifjúsági éneklő-nap ( MARCALIBAN ) t&aábk... (Tudósítónktól.) A marcali járás általános iskolai kórusainak bemutatóját a múlt vasárnap tartották meg a marcali művelődési házban. A jól megszervezett éneklőnapot — igen helyesen — összekötötték az anyák napja műsorával. A járás kilenc községéből összegyűlt mintegy négyszáz gyermek a késő délutáni órákban a Himnusz és az Internacionálé éneklése közben megkoszorúzta a mártírok szobrát, majd pedig a megjelent iskolák egyesített kórusa a főtéren népdalcsokorral köszöntötte az édesanyákat. Este fél nyolckor zsúfolt nézőtér előtt került sor a kórusok bemutatkozására. A három órás műsor jól összeválogatott, igényesen kidolgozott számai maradandó élményt jelentettek a nagy érdeklődést tanúsító közönségnek. Az osztott iskoíáfe közül a Lsmtrid Linens A kis pióca F él tizenkettő TÁJBAN sóhajtozás hallatszik a hálószobából, majd Tatjána Lvovna küibeg az ebédlőbe japán mintás pongyolájában, amit a hálóingére vett fel és határozott mozdulattal a telefon utóm rugói. Tatjána Lvovna szép nő, a haja gesztenyebarna, bér a teste kissé monu- mentáüs felépítésű. Gyereke nines. Ádáz ellensége a szülésnek, mivel szerinte csak ártana a szépségének, a gyerek csak arra jó, hogy elrontsa az alakját, meg nyivá- koljon. Dolgozni sem dolgozik azon egyszerű oknál fogva, hogy az ég világon semmihez sem ért. Valamikor ugyan foglalkozott idegen nyelvekkel, de azonnal abbahagyta azt is, mivel néhány szónál több nem ragadt meg fejecskéjében. így minden francia tudása arra az egy mondatra korlátozódott: »Kérek teái-.'«, a német pedig: »-Bátyám az ablaknál álé». Egyetlen dolog, amiben uteb érhetetlen, amihez kiválóan ért, az oktalan féltékeny-kedés. Mert férje, Nyikoláj Petrovics kivétel nélkül mindenkivel megcsalja őt, a közeli és távok ismerősökkel, vadidegen nőkkel, sőt még első feleségével is, aki jelenleg Szibériában lakik a Msimiyávai. M AI MUNKÁJÁT Tatjána Lvovna telefonálással kezdi. —- Nyikoláj Petroviesot kérem.í* Te vám az? Itt Tánja. A kagyló Nyíholej Petrovics félénk hangján beszél: — Szervusz, Táwyuskaü Szép jó reggelt! Nem hívnál fel inkább egy fél óra múlva ? Értsd meg, hogy egy fontos beszámolóra készülök. Még meg keM néznem egy anyagot! — Tudom én, tudom, hogy hívják azt az anyagot! — Hát ha tudm akarod, »-F olyó termelési év negyedik negyedében teljesített építkezési programunk eredményei»-nek hívják. — Nem termelési évnek, hanem N&inocskának. A titkárnőd ... az a vörös Uba. — Mőször is Nyinoeska szőke, másodszor nincs is bent, beteg. — Akkor is vörös liba. S különben is honnan tudod, hogy beteg? — Beküldte az orvosi igazolást. — Nyikoláj, ha azonnal nem küldöd ide azt az orvosi igazolást a küldönccel, akkor én ... akkor én nem is tudom, mit csinálok véled! Csend. — Nyikoláj — Iáheg sóvárogva Tatjána Lvovna —, Nyiko- laj, becézz, azonnal becézz ... Elepedek érted. A telefon hallgat. Aztán halk sóhajjal adja meg magái: — Kis pióca! — Miért éppen pióca?! — Mert kiszívod a vérem, még dolgozm sem, hagysz, T atjána lvovna levágja a kagylót, fel s alá futkos a szobában. Pongyolája két szárnya ide-oda lebeg, haja, mint a szénaboglya. »Tudok mindent — morfondírozik. — Már nem szeret. Úgy is van. De annak a títkár- nőcskének semmi köze az egészhez. Nem vele, hanem Vera Antonovnával csalt meg! Nem véletlenül bámulta úgy meg a férjemet Perilovéknál.« Borzalmas látomások settenkedtek agyában. A férje otthagyta. S mivel nem tudja elhozni a szűcstől az új vidrabundáját, haza kell utaznia a mamához Tulába. Közben Vera Antonovna gúnyosan haho- tázva beköltözik a lakásba, az 6 lakásába.» A telefonra vétó. magát. — Nyikoláj Petromesot kérem... Nyikoláj Petrovics? Itt Vera Antonovna! A kagyló elcsodálkozik. — Üdvözlőm ... Vera Antonovnas! Minek köszönhetem, hogy felhívott? — Még kérded, Ngikoiaj. Bátran beszélhetsz, nines itthon senki. — Ki nincs otthon? Egy szót sem értek. — A férjem. Azonnál. tüstént becézz, beeézgess. — Először is nem emlékszem arra, Vera Antonovna, hogy pertut ittunk volna, másodszor belőled, Tánja, sose lesz jó színésznő, harmadszor hagyj engem dolgozni, utoljára kérlek erre. Tatjána Lvovna bosszúsan teszi le a kagylót. Két óra múlva már ott ül a szőke és dáliadt szemű Vera Antonov- némái. M űvészien fonja a beszélgetés fonalát. Egyetlen eél lebeg szeme előtt, kiugratni Vera Antonovnából, unt mondott neki Nyikoláj Petrovics, mialatt ő a mosdóban a kesét mosta. Bér ne hagyta volna őket vigyázatlanul kettesben. Diplomáciai mesterkedéseinek Kiraszov költő betoppaná- sa vetett véget. A tapasztalt Tatjána Lvovna azonnal megértette abból, ahogy egymást üdvözölték, hogy a háziasz- szony szivét örökre meghódította Kiraszov. Sietve elbúcsúzott, és lecsillapodva haza indult. Úgy kocogott fél a lépcsőn, hogy szívéi megbékélés töltötte el és a sikeres munka kellemes érzése: Hiába na, hogy mit kell neki naponta összedolgoznia! Amint az ajtót kinyitja, azonnal főidbe gyökerezik a lába. Az ebédlőből ismeretlen női hang és férje baritonja szűrődik ki. Tatjána Lvovna berobban az ebédlőbe, s mit lát, egy fiatal lány kék kötött ruhában épp aklcor csókolja meg férje feje- bűbját. — Nyikoláj! —1 visítja el magát Tatjána Lvovna, s kiejti kezéből a mandarinnal teli kosarat. — Mit jelentsen ez? — Ne hisztériázz, Tatjána, ez Marka, a lányom — magyarázkodik Nyikoláj Petrovics zavartan. — Látogatóba jött Szibériából. Nézd csak, milyen nagy már. Nálam is magasabb. Tatjána Lvovna kényszeredetten mosolyog, megpuszilja a kislány gömbölyű hideg arcát. »Jaj, hála isten, csakhogy vtt vagy1» A szörnyű gondolatok azonban most sem hagyják nyugton, visszalopóznak kavargó fejébe. »Érmek a Mur- kának biztos barátnője is van. Pirospozsgás! Fiatad! Ejtőernyős! Eljön ide vendégségbe, s közben elcsábítja a férjemet*. Az új magnéziumlobbanás ebből következően: Nyükeiáf Petrovics megcsalja, a pirospozsgás ejtőernyős lány gúnyosan hahotázva beleöltözik a lakásba, az ő lakásába! •TATJÁNA LVOVNA be- rohan a hálóba a férjéhez. — Nyikoláj, azonnál becézz engem, kedveskedj ... Különben nem feletek magamért. — Kis pióca — mondja búsan Nyikoláj Petrovics. — Miért vagyok kis pióca?! — MeH kiszívod az utolsó csepp véremet is, nem hagysz még élni sem. marcali kórus főképpen a Csü- f törtökön ... c. kánon és két | Marezio-dal (Alkony é6 Ta-1 vasz) aprólékos kidolgozásával, | finoman árnyalt éneklésével t aratott nagy sikert. Szereplé- $ sét kiválóra minősítette a bí-1 ráló bizottság. A böhönyei i énekkar leheletfmomságú pia-1 ninóval tűnt ki. Követésre f méltó kezdeményezésük a ne-» velők bekapcsolódása a kar « munkájába. A héthelyi kórus i műsorát hangulatos előadás-1 mód, magával ragadó vezetés ♦ jellemezte. A mesztegnyői is- | kola számai közül főképp a Ne t menj el című Bartók-dal jó I szövegkiejtése, helyes dinami-1 kájú tolmácsolása érdemel di- | cséretet. Kár, hogy a népdalok | előadásmódja a szóvégi ma-1 gánhangaók szükségtelen erő- | sítésével mesterkéltnek hatott. j A fenti három iskola jó minő- | sí test kapott. | A részben osztott iskolák | csoportjából Nemesdéd merész i témaválasztáséval, valamint I Genant: Megbabonáz e. művé- | nek kellemes, tiszta éneklésé- $ vei tűnt ki. Teljesítményét ki- ♦ válóra minősítette a bizottság. * Kezdő csoport létére szépen I szerepeit a niklai iskola ének-; kara. Különösen jól sikerült a; Tarka tyúk c. XVI. századbeli l hármas kánon tolmácsolása. I Természetes előadásmódjával, I ízes népi kiejtésével, bangula- | tos számaival, főképpen népi | játékával nagy sikert aratott | a somogyszentpáli együttes. | Csekély létszáma ellenére t nagyszerű teljesítményt nyúj- ‘ tott a varászlói kórus, amely tisztán csengő, üde éneklésével, jól begyakorolt számaival méltán váltotta ki a közönség nagy tapsát Munkáját kiválóra értékelte a bizottság.,'Jó minősítést és dicséretet kapott a horvátkúti énekkar, amely lelkes szereplésével a kis eldugott falu énekkultúrájának örvendetes fejlődését mutatja Összefoglalva: az. ifjúsági éneklő-nap bebizonyította, hogy nem némák a Marcali járás iskolái sem, hanem szépen, kulturáltan és rendszeresen A búsan szóló nóta ütemére Lábunk az élet küszöbéhez ért Megállunk iíá) A szívünk visszatérne Az elsuhant szép diákévekért: De visszamenni — 6 — rövid az óra. Szemünk a könnytől csillog is talán.. > — Nyújtsuk kezünk a végső búcsúzára! Búcsúznunk kell az élet hajnalán. Egy új világ vár ránk: a ttefeos étet, Mely elszakít) öledből, Iskola, öledből, hói a szívünk nemessé tett, És visszatérni nem lehet... soha. — Ti hú cimborák! Fiatal diákok! Felétek száU most búcsúénekünk: Egy új világ vár ránk, s ott új barátok, Szűk lett a négy fái — menni fcetl nekünk. Ma még az élet annyi ígért szépség, Annyi előre sejtett harc hona, Reményben termett napsugara« kék ág S a remélt termés tágas otthona: De már a holnap véna-lüktetése Szivünkbe jutva serkent, forr, pezseg, S az új életnek ütemére ét e Vágy tüzére bátran mondjuk: megyek. Búcsúznunk kell, mert megértünk a Mert érett éltünk nem festett virág. Mert vágyunk ma már nem a gyermek karca, Mert tagjává tett minket a v&ág: S a gyermek-diák anyjától búcsúzna Mint érett férfi jár az utakon. Hisz félkészük a hosszú életútra, Hot új cékrhksd. várja már a hon. A búsan szótő nóta ütemére Lábmik az élet küszöbére ért ■. *« Megyünk tovább — bár. szívünk visszatérne, Megyünk tovább a boldog életért. ■— Ha lábunk már az életúton lépked, S jön vissza maijd a kóbor esti szél, Egy köszönőszót küMimk, négy fái, néked* Mi megyünk tovább .. .messze még a cél! DHUZSf N FERENC Wjb. főképpen énekelnek. Köszönet érte a lelkes pedagógusoknak. A rendezésért pedig a járási művelődésügyi csoportnak, valamint a pedagógusok és közalkalmazottak szak- szervezetének, melyek anyagiakkal járultak hozzá, hogy a megjelent csoportok értékes USNCtűftSL—SZOVJET HATÁitSMWFI KHETŰRCfSKBE Nemrég tárgyalások folytak Varsóban a Kengyel—Seovjet Baráti Társaság országos vezetősége, vaiasmwt a b-jetapusz- sciai Kulturális Kapcsolatok Intézete között a hét ország ha tái-menti kuitóreseréjéneík tárgyában. A hatánraemti küldöttség- és kultiúrcsoport cserét devizamentes alapon bonyolítják te. Már júniicsibaai a szovjet gnodnoi kerületben látogat a »ßuwafezczyzna« énekes táncegyüttes. A lengyel bialysitoki-vajdasá#3em vássont a breszthtovsató Komsasomol drámai színház tánswiate érkezik augusztusban vendégszereplésre. Ugyancsak nyáron a hí Mini-vajdaságban vendég- szerepei a parasztéi énekkar, bresatliitovazkban pedig a tub- liui operettezánfaáz. A terv egyébként nemcsak művészegyüttesek, hanem .sportcsapatok, Sábáitok, munkások és parasztok kölcsönös látogatását is elöwáoyoazsu ■jtZINfiSKBK HÁZA ÉPÜL LRNGYELO«ÍHBAí»AN Fordította: LAJOS GÉZA. díjakban részesülhessenek. Értékes május elsejei ajándékot kapott a cssestochawoá Állami Mickiewiez Színház társidaba. Ez az ajándék a kétemeletes Színészek Háza, az első, kizárólag színészek számára épített lakóház Lengyel- országban. A ház felépítését a város társadalma koadezné- tiyeate. az építkezés teszi tele- zéséhez szükséges anyagiakat pedig a Művelődés és Művészetügyi Minisztérium, valamint a katowiced vajdasági tanács elnöksége bocsátotta rendelkezésre. ASZTALOS ISTVÁN: A mi sző ny (Részlet az ísó »•'Emberség« című könyvéből.) ostanában sok vita folyik az írói szemlélet kérdése körül. Jómagam is beleestem abba a hibába, hogy meggyőzni igyekeztem másokat az én szemléletem helyességéről. Nehéz dolog ez nagyon. Hogyan győzzek meg bárkit is olyasmiről, amihez én magam is olyan nehéz élet után jutottam. Hogy megérthessen valaki, ahhoz gyermekké kellene változzon, s tizenkét esztendős korától alagutat csákányodon árva krumplikat ebédelve. Azután ölfát vágjon kint az erdőn, s többet háljon priccsen, mint ágyban. Huszonnégy éves korában pedig álljon be inasnak, és seperjen műhelyt kilenc hónapig. Azután meg menjen el gyári munkásnak, s négy esztendeig harcoljon a kétszázhúsz lejes hetibér ellen. Majd házasodjon meg erre a hetibérre, és házassága napján forrázza ki az ószeren vett nászágyat, hogy ne vadászgatással kelljen eltoltenie a huszonnégy óra legmézesebb felét. Bizony, ha szétnézek mostani egyszobás lakásomban, minden bútordarabnak furcsa és különös története van. Különös és kettőnk számára sokmindenre emlékeztető története. Feleségem és én tesszük ki a kettőt. A fiam számára már inkább csak mulattatok ezek a történetek. Hempereg a kaca gástól, ha elmondom neki például az óeska siton történetét, amit házasságom napjának reggelén fuvaroztam haza — majdnem olyan ócskán — egy rozoga stráíszekéren. Nevet rajta jóízűen, s mikor kinevette magát, ragyogva a vidámságtól, unszol: — .Mondd el még az asztalt is, édesapám, amelyiknek nem volt fiókja, s úgy lógott a iába, hogy nem tudtatok rajta ebédelni. — S nevet úgy, hogy én is kénytelen vagyok vele nevetni, s az anyja is velünk ugyancsak. Hát ezért reménytelen dolog a szemléletről vitatkozni. A nyolcéves fiam számára csupán mulattató históriák a bútoraim históriái, és bárki más számára is az, csak kettőnk részére volt keserűen komoly, s belénk eceíesedtk bizony még most is a vidámság, ha visszaemlékezünk rájuk. Fordítok hát egyet a vitán, s most nem az írói szemléiéiről ívok, hanem arról inkább, ami az én szemléletemet alakította olyanná, amHyeu. Leírom ide a szőnyegünk történetét, amely bármennyire is jelentéktelen történet, de sek hasonló tár*yensával súlyosan befolyásolta ám az én írói né aláíratását. Q \ tt kezdődül a történet, hogy házasságunk második ” * napján délben összeszámoltuk minden pénzünket. Feleségem ült a lógó lábú asztal mellett, s száméit nagy igyekezettel. De hiába volt az igyekezete, hamar végzett vele. liáromKzáznyoicvan lejünk maradt a nagy lakodalom után a heti kosztra, a jövő szombati fizetésig. — Kell két kiló paszuly — diktálta a feleségem, s én írtam í«l egy papirosra. — Fél kiló zsír, két kiló liszt, csütörtökre léi kilő hús, öt kiló krumpli, öt küó kenyér, majd pótoljak puliszkával. — mondta. — Só, bors, ecet, paprika, szappan, zöldség és egy liter tej naponta. Aztán elgondolkozva töprengett, mit hagyott még ki, ami okvetlenül szükséges egy háztartáshoz. — Gondolkozzék maga is — biztatott. — Gríz — sütöttem ki bizonytalanul. Legyintett bosszúsan. — Hagyma — igyekeztem helyrehozni hibámat. Bólintott, s én írhattam fel nagykomolyan a hagymát. Mikor aztán fel volt már írva a cipőkrém, s a fogpor, addigra a feleségem kitalálta a fakanalat, a szitát, s legalább egy vaslábast, ’szén nem volt, amiben egy rántást megpirítson. Végül bevallotta nehezen, hogy neki bizony kellene egy harisnya is. Lelkesen írtam fel a harisnyát, mint a legelső olyan ruhadarabot, amelyet már én veszek neki. Aztán összeadtam a tételeket. Ötszáz lejen felül jött ki az eredmény. Hitetlenül néztük, s most már a feleségem próbálta összeadni. Nem használt semmit. Végül azt csináltuk, amit ilyenkor a szegényeknél csinálni szokás: kezdtük kihúzni a tételeket. Kihúztunk egy kiló paszulyt s két kiló krumplit. De hát az volt a legolcsóbb, s így akár ne is húztuk volna. Akkor kihúztuk a szitát. Városon úgyis szitálva mérik a tesztet. Kihúztam a vaslábast is, de erről hallani sem akart. És hiába igyekezem rábeszélni, hogy csinálja habarva a rántást még azon a héten, nem: — húzzuk csak ki a harisnyát — mondta. De ehhez én ragaszkod tam szigorúan. Végül is kihúztuk a fél kilő húst s a zsírból is egy negyedkilót. Lemondtunk a zöldségről, a paprikáról, de vagy ötven lejjel így is többre
