Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
Vasárnap.. 1958 május 11. 4 4<v**iwr;Y« Nf^LAP Válasz egy közvéie.ntínyiíutatás alapján Mi h®$*yfnn H%ombo&ih? A Cukorgyár szakszervezeti bizottsága nyolc kérdést tett fel \ munkásoknak, hogy a feleletek nyomán képet alkothasson magán?»» a munkások szórakozásáról. Persze nehéz vállalkozás lett volna mind a Ihatszázvailaihány ' dolgozót megkérdezni. Száztíz munkásnak, férfinek, nőnek, fiatalnak, öregnek a válasza azonban már megvan. Ebből a száztíz mozaikból próbáljuk mi is »kirakni a hiteles «szórakozás-képet-“. Azaz, hogy pontosabbak legyünk, csak 96 kérdőív vehet részt ebben, mert a többi tizennégyről alapos latolgatás után kiderült, hogy íróik nem törekedtek hitelességre, és így válaszuk nem számítható érvényesnek. Mit mond a többi 96? A lelhető legkülönbözőbb válaszokat kaptuk arra a kérdésre, ki mennyit költ egy hónapban szórakozásra? * Érdekes, hogy itt általában nincs különbség férfi és nő között. Igaz, hogy egyetlen nő sem jut el a havi 600 forintnyi szórakozásig, mint ahogy egy magát igen szórakozás kedvelőnek feltüntető fiatalember tollából ez kérdőívre került, elvive egyúttal a költekezési rekardpállmát is. A többi ugyanis sokkalta józanabb határok között mozog. Köztük is előfordul gyakran a 200—250 forintos 'havi tétel, a zöme azonban 40—60 forintot költ szórakozásra egy hónapban, és az átlag költekezés 62—63 forint körül van. A 96-ból nyolcvanegy dolgozó költ havonként szórakozásra, a többi öt nem. Ezek többségükben 53—60 életév közöttiek, és a pihenésnek vagy csupán az olvasásnak hódolnak. Nem vitatható, hogy az utóbbi évtizedben szédületes, nagyarányú közönségyikeirt vívoft ki a film, és hihetetlenül nagy tömegeket vonz a vásznak elé. A felszabadulás után gombamódra szaporodtak el (falun is) a filmszínházak, és Lenin szavai szerint: «számunkra legfontosabb mű- vésaet«-té, mindenkié lett, a film. A kérdés után, hogy «Menynyit megy havonként moziba-“. minden teketória nélkül ezt írja az egyik munkásnő: „Ahány filmet csak játszanak!“ Es valóban, a megkérdezettek közűi hetvennyolc a rendszeres mozilátcgató, és az átlag látogatás is eléri a havi négyet. Tizenhat akad olyan, aki minden héten. tizennyolc, aki havonta négynél sokkal többször megy moziba. A férfiak valamivel többen (78-ból 48-an) látogatják a mozit. A tizennyolc «mórit nem látogatódból tizenkettő nő, aki vagy egyáltalán nem megy, vagy ilyen választ ad: «Filmek szerint-“, «csak történelmi fűmet-“, vagy «amelyik tetszik-“. A férfiak közül kerülnek ki azok, akik havonként nyolcszor, tízszer menne el moziba. Egyetlen megkérdezett akadt, alti havonként tizenötször néz filmet — az viszont nő. Jóval kevesebben látogatják az ismeretterjesztő előadásokat. És itt a kérdés alatt már, hogy »részt vett-e ismeretterjesztő előadáson?-“, egyre gyakrabban találkozni a válasszal, hogy nem ... Pedig nem mondhatjuk, hógy nincsenek ilyen előadások, azt sem, hogy a munkásokat nem látnák ezeken szívesen. Tudnak is ilyen előadásokról, hiszem huszonkilencen Ibeírtáik, hegy látogatói voltak miár a TTIT-nek, részt vettek orvosi, irodalmi, méhészeti és műszaki előadáson. Többen hallgatói a szabadegyetem előadássorozatának is, mégsem írhatjuk le. hogy a kérdés alatt található válaszok egészen megnyugtatóak. Ég tán még népszerűbb, közvetlenebb módon lehetne bevonni az ismeretterjesztő előadásokba a gyár dolgozóit. Mert a mi munkásose- tályunik tudataiban van hivatásának, társadalmi és történelmi szerepének, és hogy szellemi téren is az élre tör, azt nemcsak a könyvtár adatai mutatják (az idei első negyedévben már sakkal több a munkás, mint az értelmiségi olvasó), hanem kiderül ezekből a kérdőívekből is, ahol az olvasó, a tanuló munkásosztállyal ismerkedhet meg a tallózgató. A 96 megkérdezettből 95 vallja azt, hogy rendszeresen olvas .hetenként három, hat, tíz vagy harmincöt órát. A sport után legtöbben eat vallják legkedvesebb szórakozásuknak. Akad, aki úgy válaszol a »hány órát olvas?« kérdésre, hogy » .. .csak pár sort, mert mindjárt elalszom, ha lefekszem. ..« Hát ez is erőfeszítés, igaz, de ezért egyedül az édes álom okolható. Aligha küzd ilyen problémával az a húsz éves munkásnő, aki heti 40—50 órai olvasásra vállalkozik. Ezt persze nem igen tudja követni a nagy többség, de a heti átlagos olvasási idő így is eléri a tíz órát. Ugylátszik azonban, hogy a sok olvasáson 'kívül jut Idő elmenni a város, szórakozó helyeire Is. A cukorgyári munkások közül legtöbben az ÉDOSZ kultúrotthon rendezvényein vettek részt. Harminchatan vallják, hogy az elmúlt évben itt szórakoztak legtöbbet, tizennyolcán a moziban, ketten-ketten a sportpályán, a kocsmában és a színházban, hárman a Grillben, és igen kevesen fordultak meg a Békében. Az egyes szórakozások hódolói nagyon megoszlanak. Egy 25 éves nő a bélyeggyűjtést, egy 22 éves fiú az udvarlást tartja legkedvesebb szórakozásának. Egy 34 éves munkás az iparművészet világában érzi jól magát. Egy 44 éves férfi a »legkedvesebb« jelzővel illeti a színházat, a futballmérkőzést és a hangver- .senyt. Legtöbbször azonban a Kinizsi-pályán fordult meg tavaly. Hát segítsük eldönteni neki, hogy mégiscsak a sportot kedveli a legjobban. öten állnak ki a rádió, ugyanennyien a séta és a kirándulás mellett. Egy nyugtalan vérű férfi most, 56 éves korában is az utazást tartja mindenekelőtt legkedvesebbnek. Egy 25 éves játékos, kedvű asszony, ha együtt játszhat otthon gyermekeivel. Ösz- szegezve: feltétlen vezet- 19 szavazattal, a futball, horgászás és egyéb sportág. Utána nyomban egy szellemi sport, 16 szavazattal az olvasás következik, majd sorrendben a mozi (14) és a tánc (10) emelkedik ki az átlagból. Tizenöt azoknak a száma, akik nem nevezik meg a legkedvesebb szórakozást, vagy mint az egyik asszony közülük, így: «Nem válogatok, mindig akkor legkedvesebb a szórakozásom, amikor igazán jól érzem magam«. Egy 30 éves férfi kérdőíve fekszik előttünk- Sorra ver*z- szüik a válaszait: moziba egyszer sem megy, egy óráit sem olvas, nem vett még részt ismeretterjesztő előadáson, de a »mi a legkedvesebb szórakozásom?« kérdés alatt ez áll: kocsmába járni! Nem akarunk erről a dolgozóról, munkájáról, egyéniségéről messzemenő következte- | téseket levonni. Azt hiszem . azonban, nem túlzunk, ha azt | írjctk róla, kicsit sajnálatra méltó, és elképzeléseivel, tu- ! dásával, törekvéseivel aligha tart lépést a mi munkásosztályunk zömével. És milyen jó, hogy a 96-ból ezzel a bemutatkozással egyes- egyedül van! Hisszük azonban, hogy az ilyen válaszok egyszer végképp elmaradnak majd. Lám, van még mit tenni, hogy végképp megszűnjék a csupán a pálinkás pohárnak élő, huligánizmus melegágyát táplálható életszemlélet. És ■megszűrnie, mert a többi 95 megtalálta a helyes utat, él a kulturális lehetőségekkel. Szegedi Nándor Piüanoifelvéfel Még a sört is hamarabb kihör- pinrik az állomás restijében aa emberek, s igyekszenek a váróteremhez. Asszonyok, lányok, férfiak és legények sereglenek be- j felé, amíg csak akad hely. Mi az, ami így vonzza a népet? A zene» Fiatal fiú harmonikázík elmélázva a sarokban. Igyekszik minél sike- ! rültebb dallamokat kicsalni hang* I szeréből. Lába ütemesen veri a j taktust. Az emberek arcára jókedv rajzolódik, szétnyílik a száj j hol dúdolásra, hol mosolyra. Egyik I nóta követi a másikat. A fiú haja \ szemébe bukik, izzadságéi eopete | settenkednek homlokára. A keze néha megbicsaklik a billentyűzeten, melléfog, fals hangot ereszt a i hangszer szuszogva a hallgatók fülébe. Nem második Tabányi a fiú, de mégis ezer harmon*kamű- vésszel felér bizonytalan játéka, hisz felvidítja a vonatra váró utasokat, az emberek észre se veszik, hogy a vonatjuk már meg is érkezett. A máskor ólomlábakon kocogó időt szárnyra kapta egy harmonika. Úgy mesélte valaki a vonaton. Marilláról szól a kis történet, aki tizenegy éves, és hiúbb egy pesti dámánál. Marka nagyon rosszul áll számtanból. Egyik órán azonban váltig nyújtogatja a kezét. A tanító néniben még a vér is elhűl, hisz a legjobb saámtaiiosok is dermedt csendben kuksolnak, nem mernek vállalkozni arra, hogy megbirkózzanak a feladattal. — No, gyere a táblához, kislányom! — enged fel örvendezve a tanítónő. Marika kipipiskedik a táblához. Megáll a dobogón, kezébe veszi a krétát, és mereven nézi a fekete deszkára írott fehér betűket, miközben olyan mozdulatokat tesz, mint a divatbemutatókon a ma- nekkesek. — Hát akkor láss neki — - biztatja a mereven álló kislányt a tanítónő. Csend. Marika meg se moccan. Halvány jelét se adja annak, hogy neki akarna kezdeni a feladatnak. — Hát nem tudod? — ébred fel az eddig elfojtott gyanú a tanítónőben. — Ne-e-e-e-em — vágja ki Marika szemtelenül. — Akkor miért jelentkeztél? Miért jöttél ki ide? Kis kuncogás szalad ki Marika száján.: — Hogy a lányok hátulról is megnézhessék az új kötényemet. 3 Siófokon a mólénál meghúzódó ligetecskében három gimnazista lány ül a pádon. Hogy milyenek? Amilyenek lenni szoktak a gimnazista lányok a világ kezdete éta. Szépek. Vidámak. Feketék. Mosolygós szeműek. Ülnek a pádon, s félszemmel a flsdkahönyvben kutakodnak holmi képlet utón, ami kiesett a fejSkhól ezen a napsütéses délelőttös, ehben az orgonaszagos, Bal aton-dhstú ligeteesUé- )>en. Szkite mes;bódulnak a fénytől, a virágillattól. Hátra délnek a pádon, s feledve képletet, feledve fizikát, iskolát és tanárt, hamis pillantósokat vetitek az áteMenben ütő fiúkra. Fél óra múlva már a móló végén nevetgélnek a fiókkal együtt. Hiába, így is lehet az érettségire készülni. L. g. Tisztasági őrjárat Építkezéshez legjobb követ, legolcsóbban a Balatonfüredi KfoségaazdáHiiHfési Vállalatiéi szerezheti be. Szállítunk: Cyklop-, alap- és szegélykövet. Cím: Balatonfüredi Községgazdálkodási V. Balatonfüred, Bajcsy Zs. n. 5. Tel.: 116. Néhány nappal ezelőtt dr. Szabó Zoltán városi tisztifőorvos és Varga Ernőné, a Vöröskereszt városi szervezetének munkatársa kíséretében végigjártuk a várost. Meglátogattunk néhány üzemet, magánlakást, hogy meggyőződjünk, milyen eredménnyel járt a tisztasági hónap. Sot a tennivaló Utunk először a kaposvári Cseri úti Állami Gazdaságba vezetett. A düledező kapu, a sok szemét és a bejárat mellé állított rozoga vaskályha nem sok jóval biztat. Beljebb sem találunk sokkal több jót. A tehénistálló mellett szanaszét szórva az alomszalma, a sertésól mellett a piszok. Az ólaik nincsenek kimeszelve. Közvetlenül az istálló végénél hatalmas trágyatelep. Igaz, a trágyát most már szállítják, de a lé kifolyik az utcára. A váro6i tisztiorvos már tavaly adott utasítást a gazdaság vezetőinek, hogy földeléssel akadályozzák meg a trágyalé el- folyását. Ez nem történt meg. A trágyateleptől néhány méterre a gazdaság kis tejüzeme, nem olyan távol pedig a megye állatkórháza van. Nyáron, a nagy melegben miként védekeznek a tejüzem és az állatkórház dolgozói a sek légy, rovar ellen? Sürgős intézkedésre van tehát szükség. Vagy megszüntetik a város szélén semmi esetre sem szükséges tehénás- tállót, vagy pedig a trágyát mindennap azonnal az istálló kitakarítása után elszállítják. A kis tejüzem mellett néhány tejeskanna, belül egy- másfél deci tejes, szennyes lé. — A Kaposvári Tejüzem szállította így vissza — védekeznek az ott beosztottak. Ez lehetséges, de viszont az megengedhetetlen, hogy a kannákból kiöntött szennyes levet az utcára vezessék ki, mert ott áporodik, savanyodik, rontja a levegőt... Rajgyogó, tiszta üzemrészek, Cseri úti Tejüzem ... Rend, tisztaság. Különösen a vajkészítő üzemrészben ragyog minden. Jólesik látni a tiszta fehér köpenyben dolgozókat, az egészséges környezetet. Frissen felmosott kövezet, tisztaság mindenütt. Ugyanezt, találjuk a raktárhelyiségben, ahol a légmentesen záruló ajtó, a hűtött helyiség több napon át megakadályozza a tejtermékek elromlását. Viszont a kimosott tejeskan- náléban itt is találunk egy-más- fél deci szennyes, tejes vizet. — Esek a kannák vidékre mennek — mondja a tejüzem vezetője, a tejgyűjtő helyeken még kimossák. — Ez lehetséges ugyan, de ha a tejátvevő már felületesen végzi el a mosást, a nyári melegben megsa- vanyodó tejes víz megsavanyítja, elront ja a belekerülő egészséges tejet is. — Kannamosógép kellene — mondja Kiss elvtárs, a tejüzem igazgatója —, de az 80 ezer forintba kerül. — Igaz, sok ez a pénz, de azért a tejipari igazgatóság talán módot talál arra, hogy ezt valamilyen módon megoldja. Addig is a kannák felforg'atá- sával, a tejes víz kicsurgatá- sával tüntessék el ezt a kis szépségfoltot munkájukból a tejüzem do'gozói. Széchenyi tér S 6... A Széchenyi tér 5. alatt a Sütőipari Vállalat egyik sütödéjét találjuk. Eri az udvar is jelzi. Hátul, ahol a sütöde van, gépkocsik által széttaposott, olajos föld rontja az udvar képét. — Nem voltunk itt, amikor az olajos földet hozták — mondja a sütöde vezetője. Ezt el lehetne azért kerülni. Építsen a vállalat az olajos föld számára egy tároló helyiségei, hogy azt ne a sütőüzem ajtaja előtt keljen leszórni. A pékségben fehérre meszelt falak, tisztaság, rend. Itt nem fordulhat elő, hegy szemét vagy valami piszok kerüljön a süteményekbe. A raktárhelyiség fala azonban már penészes. Gyakrabban kellene meszelni, s akkor ezt is elkerülhetnénk. A tészták alá, a kosarakba helyezett vászonruhák&t is sűrűbben kellene cserélni vagy mosatni. Néhány méterrel odébb, a Széchenyi tér 6. szám alatt, hátul az udvarban cigánycsaládok laknak. A lakások... Nem is lehet lakásokról beszélni. Dü- ledezö, vakolat, padló nélküli, földes lyukak. E lakások mellett az udvarom ételhulladékcik, krumplibéj, rossz edéayek, különböző szemét méter magasan: szükségleteiket is az udvaron, szabad helyen végzik el. Más családok is laknak ebben a háziban, akiknek fás-, szenes kamrájuk itt hátul van elhelyezve, s a piszok, a szemét miatt csak alig-alig tudják megközelítem. Ez az udvarrász melegágya a különböző betegségeknek, bacilusoknak, és kedves tanyája az egereknek, patkányoknak. S mindez a város közepén, a Széchenyi téren. Itt is sürgős intézkedésre: van szükség a városi tanács részéről. Kötelezni kell a cigánycsaládokat, hogy a szemetet ne az udvarra szórják, hanem — mint a többi lakók —- valami rossz edényben rakják ki a ház elébe, hogy a szemétgyűjtő elszállíthassa. De arra is kötelezni kellene Őket, ha már a város közepén laknak, hogy emberibb hajlékot próbáljanak maguknak teremteni, meszeljék ki, hozzák rendbe lakásaikat. Persze jó lenne gondolkodni azon, meddig lehet tűmi, hogy ilyen betegség- fészkek legyenek a város közepén ... Tisztaság;, remi a Tét Isiin tár cl* ben A Textilművek előtt lévő teret parkosították, teleültették virágokkal. Amilyen szép a külső, olyan rendet, tisztaságot találunk benn Is. Az üzemi konyhán, ahol naponta 600 főre főznek, minden ragyog. De ezt találjuk az öltözőkben, mosdókban és az üzemrészekben is. Megtudjuk azt is, hogy tisztasági hónappal kapcsolatos feladatok végrehajtására bizottság alakult. Munkatervet készítettek, melyben felelősöket jelöltek ki a különböző feladatok végrehajtására. E munka élére a ksszisták álltak, akik a leányotthonban tisztasági versenyt szerveztek, parkosították a leányotthon, a bölcsőde, a napközi előtti térséget s az üzem környékét is. V&rift a Május 1 uícáu 201-es Csemege. Kifogástalan tisztaság. A pultokon, a pultok alatt, a raktárban, az öltözőben, a masdóban mindenütt tisztaság, rend található... Ahogy haladunk végig az utcán, szemünkbe ódik, hogy a Kossuth Lajos utca és a Béke Szálló között csak az utcák kereszteződésénél találunk egy- egy hulladékgyűjtőt, s így érthető, hogy rengeteg elszórt cigarettacsikket és más apró hulladékot látunk. Javasoljuk, helyezzenek el még néhány hulladékgyűjtőt erre az útszakaszra ... Járjuk a város fő útvonalát, közben néhány udvarra is betekintünk. Szeretnénk rendetlen, szemetes udvart találni, de nehezen sdseriil. Legtöbb udvar tisztán tartott, virágok- teal teleültetett. Ilyen a Május 1 utca 32., 44. s a 64. számú lakóház udvara is. Rendet és tisztaságot találunk a Május 1 utcai általános iskola udvarán ,s: gondosan fel van söpörve, mindenütt hulladékgyűjtő, sehol egyetlen darabka papírhulladék s«m. Nem dicsekedhetnek a Béke Szálló Május 1 utca 68. szám alatti vendéglőjének udvarával. Piaci napokon kocsik, szekerek szoktak itt álldogálni, szemetet és trágyáiul Redékot hagyva maguk HtSém. A hásrtu- lajdonoe nem takarítja e -verv- dégek« után a szemetet, s ágy látszik, eddig nem akadt gazdája — legalábbis takarítás szempontjából — az udvarnak. Ezek voltak tisztaságii őrjáratunk tapasztalatai. Van eredmény, de akad elég sok hiba is. Ezért art javasoljuk: április volt ugyan a tisztasági hónap, de ezzel ne tekirstsük befejezettnek a trórtsságórt folytatott harcot. Városunk minden lakójának legyen swwnéftyes gondja, egyéni érdeke, hogy lakása tisztám tartásán kívül rendben tartja háza udvarát, a háza előtti útrészt is, s így segíti a valóban tiszta Kaposvár megteremtését. Szólal László VASÁRNAPI TÁRCA ^OáwlLofi (ő-Kduiat ohanna, akit csak Jolikának nevelek az irodában, pár pillanatra ágy hajolt a könyvszekrény felé, hogy minden testrésze kidomborodjék. Egyik lábát hátrafe- szitette, tudta, hogy hátul kivágott ruhájából combjának egy része bamátn-Jényesen bukkan elő. Ismerte ezt a pózt és a hatást is, mert otthon a tükör előtt és az utcán már eleget kipróbálta. A dolog egyébként is jólesett neki, szinte mámoros lett, ha érezte, hogy nézik. Ketten voltak a szobában Vavrákkal, a munkaügyivel. A férfi szemei előtt tüzes karikák táncoltak, feje zúgott. Nem bírt magának ellentállni, ha a nő belépett hozzá. Jolika mindig csinos voU, telt húsú, hosszú combú, ívelt szájú teremtés, szemében pedig mindig megérezte a kíváncsiságot a férfiak iránt, néha úgy érezte, iránta is. Túl volt a harmincnyolcon., ismerte a nő-férfi közeledés minden csínját bínját, ha nem is oly sokat gyakorolta, hanem, mert munkaköréhez tartozott. Az is persze. hogy hűvösen szemlélje az életet és az embereket ezen a téren. De ez a nő más volt... Néha olyan mámor fogta el, hogy majd eszét vesztette már. A játék régen folyt közöttük, s Jolika kezdte. Néhányszor hozzáért, szinte simult is, beszélgetés közben leszedett valami pihét kabátjáról, és úgy nézett, de úgy, hogy egyszer vádiul elkapta, és úgy megszorította, hogy az felsikoitott, de hagyta magát csókolni, aztán gyorsan kiszaladt a szobából. 1\/T őst is így volt. Szinte rárontott a nőre. A könyvszekrény táblája meg- zörrent, oly hirtelen történt. Jolika hozzásimult, érezte par- főmülatát, szája megédesült a rúzstól. — Na de Vavrák elvtárs — tolta el magától végül a nő, de ez a lökés is inkább vonzás voU, mint taszítás. — Jolika, nem bírom tovább, ne játsszon velem — nyögte a férfi. — Én, magával? Hát honnan vehetem én magamnak azt a bátorságot, hogy játsszak egy ilyen nagy és tekintélyes emberrel, mint a Vavrák elvtárs? — Pedig játszik, jól érzem én. — IÖen?... Hát én azt hiszem., ez fordítva van,.. Én?.. > Hátha ez kiderülne egyszer, nem zavarna el innen engem, mint majd el fogja zavarni Csobákot, a könyvelőt, meg Pintért, a beruházásit? Ugyan, kedves Vavrá.k elvtárs, ha játékról van szó, hát maga játszik. A férfi felhördült. Újra man
