Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-09 / 108. szám
2 Péntek, IffőS. mijets •. Az agronómus tanácsa: a zöldtakarmányozás és a legeltetés megkezdése előtt A hideg tavaszi időjárás a szántóföldi takarmányok és a legelők gyepezetének fejlődését nagymértékben visszavetette. A májusi kedvező időjárás hatására a vetett takarmányok és a legelők gyepnövényzete gyors fejlődésnek indult, tehát rövid időn belül megkezdhetjük állataink zöld- takarmanyázását és legeltetését. A zöldtakarmányozásra való áttérésnél óvatosan járjunk el. A száraz takarmányozást fokozatosan váltsa fel a zöldtakarmányozás, mert a hirtelen áttérés káros következményekkel járhat, hasmenés, tejcsökkenés állhat be. Ajánlatos a lekaszált zöldtakarmányokat megfonnyasztani, esetleg más, száraz takarmányokkal, szénával, szalmával keverve szecskázni és így feletetni. Különösen nagy óvatosságot igényel a pillangós takarmányok zöld etetése, mert puffasztó hatásuknál fogva könnyen kárt tehetnek állatainkban, ha kezdetiben fonnyasztás, keverés nélkül kerülnek a jászlakba. A száraztakarmányozásról a zöld etetésre való áttérés meg. Kezdetben csak kevés zöldtakarmányt és több száraztakarmányt keverjünk ösz- sze. A keverési arányt napról napra változtassuk, úgy, hogy az átmeneti idő legalább két hétig tartson. A zöldtakarmányok által okozott hasmenés és puffasztó hatás elkerülése végett sohasem etetés után, hanem mindig az etetés előtt itassunk. A legeltetésre ugyancsak átmenettel térjünk át. Eleinte csak rövidebb ideig hagyjuk állatainkat kint a legelőn, s az istállóban még száraz takarmányt fa adagoljunk. Az átmenet és a szoktatás nélküli legeltetés állataink kárára lehet. A legelő és istálló hőmérséklete, valamint páratartalma ugyanis nagy eltérést mutat, és ehhez állataink szervezetét fokozatosan kell hozzászoktatni. A fenti szempontok betartásával térjünk át a zöldtakarmányozásra és legeltetésre. így állataink termelékenysége fokozódni fog, és egészségi állapotok nem romlik le, s jótékony hatással lesz jószágainkra a zöldtakarmányok etetése. YVÉBER ENDRE tehát fokozatosan történjék Merítsenek saját erőforrásukból Az oszfopéná iskola épületét 1950 óta használják a község iskolaköteleseinek tanítására. Azelőtt Korber úr volt a kastély tulajdonosa, aki nagyon vigyázott az épületre. Nyolc esztendeje viszont, ahogy a vidám kis lurkók birtokba vették a szép szobákat, nagyon kevés gondot fordítottak a ház karbantartására. Pedig most is 163 diák jár ide nap nap után, s bármennyire vigyáznak is a nevelők, óhatatlan, hogy valami rongálódás ne történjék mindig az iskolában. Ezenkívül az ' ajtók, ablakok fájáról az évek időjárásának v áitozandósága folytán már csaknem mindenütt lepergett a festék, s ez előbb, utóbb a faanyag Joorhadásához vezet. A járás eddig minden esztendőben adott némi pénzt a javítgatásra, de ez nagyon kevés. Szükség volna most 59— 60 ezer forintra, aminek felhasználásával alaposan remd- betehetoék az iskolát, s utána hosszú esztendőkig elég lenne 5000 forintos karbantartási költség. Ha viszont továbbra is csak néhány ezer forintot fordítanak az oszlopára iskolára, néhány esztendő múlva a jelenleg szükséges összegnek a többszörösét kell felhasználni az iskola rendbehozására. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy a kaposvári járás községei között számos olyan akad, ahol sürgetőbb az iskola tatarozása, felújítása, mint Osztopámban. Csak helyeselni lehet azt az elgondolást, hogy a rendelkezésre álló összeget nem aprózza el a járás, hanem évről évre, sürgősségi sorrendben néhány községnek adja nagyobb tételben, hogy ott «generál javítást-« végezhessenek, és hosszú időre megszabaduljanak az iskola karbantartásának gondjától. Nincs és egyelőre nem is lesz mód arra, hogy az osztopániiák kérésének eleget tegyenek a felsőbb szervek. Ám senki nem vitatkozik azon, hogy ráférne-e avagy nem a gondos kezek munkája erre az épületre. A foki népe fogjon össze, saját erőből, a községíejlesztési alapból csinosítsa ki, hozza rendbe az iskolát. Ha ez nem megy egy esztendőben, akkor is előbb elkészülnek vele, mintha megvárnák azt az időpontot, amikor az osztopáni iskola tatarozása következne majd a járási sürgősségi sorrendben. Szégyellném magam... „Tolmácsolják köszönetünket!" Az Építő-, Fa- és Epítő- anyagipavi Dolgozók Szakszervezete május 3-án műsoros estet rendezett a megyei tanács nagytermében. Az est bevételét az épülő dél-dunántúli sü- Icetnéma gyermekek óvodájának építésére ajánlották fel. Köztudomású, hogy megyénk az állami és a társadalmi szerv eleied vállvetve 2 millió forintos beruházással építi a süketnéma gyermekek óvodáját, amely összegből 400 ezer forint a felajánlott társadalmi munka értéke. Az építőipar dolgozói is részt kívántak kérni a nagyarányú társadalmi megmozdulásból, ezért határoztak úgy, hogy műsoros estet rendeznek a Belügyminisztérium Somogy megyei Főosztálya kuttúrcso- portjának közreműködésével. A közös rendezésű műsoros est sikere azt bizonyítja, hogy fáradságuk nem veszett Icárba. Varga György, az építők szakszervezetének elnöke levelet intézett szerkesztőségünkhöz, melyben azt kéri: »tolmácsolják köszönetünket a B. M. Somogy megyei Főosztálya kultúTcsoportjának, mely lelkesen támogatta kezdeményezésünket, és közős rendezésű műsoros estünkön való részvételével elmélyítette rendőrségünk és az építőipari munkások kapcsolatátJ« A kiállítás forgalma vasárnap ismét rekordot ért el. Több mint 600 000 látogató lépte át a kapukat, és ezzel a kiállitás eddigi látogatóinak száma elérte a hárommállió- háramszázezret. * * » Hétfőn délelőtt a brüsszeli polgármester a kiállításon ünYAKORTA HALLANI embertársainktól, a megszorultaktól csakúgy, mint az adakozóktól: jobb adni, mint kapni. Magam is így nyilatkoznék, ha valaki álláspontom felől érdeklődne. Talán azért tűnt furcsának, érthetetlennek az a szemlélet, melyről nemrégiben egy déli nagyközségünkben hallottam. Nem titok, Háromfán jártam éppen, abban a faluban, ahol hosszú kilométereken át csak házakat látni, s oly keserves gyalogosan eljutni a felvégre. Nagy vihar volt itt nemrégiben. Ha valaki könyv égetésről hallott, Háromfa jutott az eszébe; ha egyenetlenségek, torzsalkodás, értelmetlen fegyveres fenyegetőzés hírét vette, meggyőződéssel tehette hozzá: Háromfa felől fúj a szél... Ellenforradalom volt és csúnya dolgok mentek végbe arrafelé. Nem is azért mondom, mintha fel akarnám idézni a rossz emlékű múltat, de valami történt azóta. Óriási változás. Vagy csak külsőség volt az egész? Elcsitultak a gáládul felkorbácsolt kedélyek, elült a zaj, mint mindenütt. S ha nyomai itt-ott még meg is látszottak az emberek gondolkodásában, cselekedeteiben, az élet folyt li asszonyok »Doyenne«-jét, a 103 éves Sdunez asszonyt, aki dédunokáinak kíséretében tekintette meg a kiállítást. * * * Hétfőn a világkiállítás keretében megjcezdődött a kereskedelmi kamaráik; nemzetközi hete. tovább, s az alkotó tevékenység, az élet apró örömei, nagy céljai lekötötték a figyelmet. Ez önmagában korántsem megnyugtató. Nem mindegy, hogy mire gondolnak, mit éreznek az emberek, miközben hétköznapi munkájukat végzik. De megnyugtató és bizalomkeltő volt a tudat, hogy figyelnek valamire, s nagy dolgokat várnak a falu Iáikéi. S akinek munkája hirtelené- ben az érdeklődés középpontjába került, nem voltak mások, mint a párt egyszerű harcosai. Megalakult az alapszervezet Kicsi volt, de tagjai szilárdak, jóakaratúak. És ahogy a méh apránként gyűjtögeti az édes mézet, úgy szedték össze ők az emberi jóindulat, cselekvési készség apró, értékes morzsáit a mi ügyünknek: megfontolt érveléssel, de főként cselekedettel... A lakok azt kívánták : legyen orvosuk. Nagy a község, sok a beteg, s vágyaik jogosaik, elvitathatatlan. A pártszervezethez fordultak. Egy részük bizalommal, sekatváróan, mások kissé kajánul, belülről mosolyogva, mintha azt mondanák: na, majd meglátjuk, mit. tesz a párt, mit ad a frlu népének, így vagy úgy — most mindegyA párt adott. Körzeti orvost kapott a falu, s akik előbb még .kajánul mosolyogtak befelé, most meghökkentek. Hogyan, hát ez is lehetséges? De nem hittek. — Áh, ez semmi, mondhatták maguk között, iepymith ettek, s ú jiatoto' kérésen törték a fejüket. Ha van orvos, hát legyen állatorvos is. S ez a gondolat csakhamar megnyerte a közvélemény tetszését. Többen is felkeresték a pártszervezet titkárát mondván: Pacsek elvtárs, állatorvos kellene a falunak. Nem, korántsem ment olyan egyszerűen, ahogy azt most papírra vetem. Hossizadalmias is volna leírni a kálváriát, és ugyan kit érdekelne? Elég ide a tény: Háromfán azóta állatorvos működik... Nem maradt el az intézkedések hatása. A kommunisták tudták, hogy az emberek már felfigyeltek tevékenységükre, s ez hasznos, célravezető dolog. Nap mint nap, szinte szemlátomást nőtt a párt tekintélye s a bizalom. A legapróbb családi vagy egyéni ügyekben is kezdték felkeresni a szervezet vezetőit, s a lakás, a tanács, az iroda, de az utca megfelelő hely volt — ha éppen ott állították meg őket —, hogy egy-egy jó szót, tanácsot adjanak, vagy segítségükről biztosítsák az embereket többet kapott, mint amennyit megérdemelt... A párt népszerű lett Háromfán: az élet irányítója, a falu vezető ereje, s az emberek tanácsadója, segítője. Még azok is elismerték ezt, akik 1956 októberében bizony nem valami jó bizonyítványt állítottak ki magukról. Úgy látszott, az' intézkedések következtében, a a párt tekintélyének növekedésével egyidőben megváltozott az emberek gondolkodás- módja is. Már közelebb állnak a rni ügyünkhöz, a párthoz. S ez nem nagy szavakban, de tettekben jutott kifejezésre. Mindaddig, amíg ... Igen, akkor következett a baj, amikor több mint három hónappal ezelőtt tizenegy proletárcsalád összefogott. Egy kicsi, de életerős mag született a faluban, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek bi- zonygatója az Uj Barázda Termelőszövetkezet... A pártszervezet ott állt a bölcső j,érnél, és segíti, azóta is ... H anem az emberek. — Hát már megint tsz? Ez a párt is azt csinálja, amit a régi? Újra kezdik? Eh, akkor ez semmivel sem jobb, mint ami volt... Ilyen hangok hallatszanak a f aluban, s a hangadók ugyan leik lehetnének mások, mint a kajiánnl befelé mosolygóit, akikre emberségből, türelemből nem került sor, midőn ellenforradalmi bűnökért osztogatták a «-jutalmat-«. S a hangadóknak tábora támadt... — Minek 'hozták az állatorvost, nem kell, mert mesterséges megtermékenyítő állomást állították fel a bikák helyett. Miért «-fakarusz« jár a mi falunkban, miért nem Ikarusz? Miért csak marhahús van a hentesüzletben ? S ha sertéshús is van? Akkor jó lesz nekünk az otthoni csirke is! Semmi sem jő, ami volt, amiért lelkesedtek. Semmi sem jő, a párt sem, mert tsz alakult a faluban. Megdöbbentő ez a változás. Megdöbbentő, mert szinte lehetetlen, hogy emberek, anélkül alkossanak véleményt valamiről, hogy gondolkodnának, hogy egy kicsit visszapillantanának a múltba... Kincseket kaptak. TeM marokkal szórták feléjük a fel- emelkedés eszközeit. Elfogadták. Két kézzel nyúltak utána, s úgy látszott, talán egy kicsit hálásak is... Most adni kéne. Igen, egy •kicsit adni. Azért, hogy kapjanak, hogy több jusson a nemzeti jövedelemből, hogy a »fakarusz« helyett Ikarusz közlekedjék, és naponta legyen sertéshús az asztalukon. Adni k-áne, feladni az előítéletet, a begyöpösödött szokáA BRÜSSZELI VILÁGKIÁLLÍTÁS HÍREI nepélyesen fogadta a brüsszeA kelta vezér dombját elhódította az erdő A nagyberki erdészethez tartozó terjedelmes csemetekert fdé haladtában a látogató az út mindkét oldalán több kV sebb-nagyobb dombra lesz figyelmes. A kisebbeket, amelyek az idők folyamán ellaposodtak, a szorgalmas földművelő emberek már a termelés szolgálatába állították. Szépen növekvő őszi vetések zöbdell- nek tetejükön, vagy éppen néhány nappal ezelőtt fogadták termőtalajukba a magot. A nagyobb, meredek oldalúnk azonban még hasznosíthastatlanök, bár egyre szorosabban veszi körül mindegyiket a felszántott barázdák gyűrűje. Távol a járt úttól magányosan emelkedik a legnagyobb domb. Jobbra tőle olyan a föld, mintha valamikor bástyaként embereket védett volna. Még a törések is láthatók. — A kelták földvára volt ez — nmtat rájuk Egyed Zsig- mond, a nagyberki erdészet vezetője. — Azt a nagy magányos habnot a vezért dombnak tudják az itt lakók. A képzeletben már megjelenik a domb tetején a díszes vezéri sátor, sok magasrangú katona nyüzsög körülötte, ám közelebb érve más köti le a figyelmemet. A halom teteje nem kopár, mint gondoltuk. Egy egész hadsereg szállta sorokban áll, erősen, vissza- verhetétlenül. Kis, ma még vékonyka vesszőjű jócskák fegyelmezett sora ez. — Igen — mosolyog az erdészet vezetője —, a kelta Vezér dombját elhódította az erdő Az ilyen hódításnak csak örülni lehet. Annak a 850 000 »főt« számláló növendékseregnek is, amit most nevelnek a csemetekertben. 214 000 buták, 550 000 erdei fenyő- és tölgycsemetét iskoláztak be ezen a tavaszon. Nem volt könnyű munka. Szerettek volna minél hamarabb hozzákezdeni, mert május elsejére végezni kellett az iskolázással, ám április derekán még éjszakánként erősen fagyott, s ilyen körülmények között nem lehetett dolgozni, hiszen minden tönkrement volna, Az időjárás javulásával aztán gyors ütemben fogták munkához. A meglehetősen nehezen művelhető kötött talajon erős férfikezek készítették. elő a csemete ágyát, és több mint félszáz asszony rakta utánuk a növendékeket. Ma már a setejtnek minősített, beiskolázott csemeték is szépen, egészségesen zöldülnek a kertben. De kell is a sok ezer kis fa, hiszen beljebb a nagy, idős erdőben egyre folyik a fakitermelés. — Kétharmaddal több csemetét nevelünk most, mint egy éve — mondja Egyed Zsigmondi. — Ez mintegy tízmilliós növekedést jelent. De kell is, hiszen a feladatok szintén nagyobbak lettek. A fenyő, hars, bükk, tölgy utánpótlásának egy része őszszel már végleges helyére kerül. S nemsokára olyan szépek lesznek, mint a két évvel ezelőtt kmltétett fenyők, amelyek óriási területet foglalnak el az erdészet földjein. Legtöbbjük évi növekedése meghaladta az egy métert is. Az újabb ki-ültetéssel sem vallanak szégyent az itt dolgozók Armed is inkább, mert a vég leges helyükre való ülteté után sem hagyják magukra t fiatal fákat. Az egyik területen nagy csapat fiatal lány dolgozik. Megtisztítják a gaztól a. fenyők környékét, felvágják körülöttük a talajt, hadd lélegezzék, hadd vigyen több táplálékot a gyökerekhez. A vidáman dolgozó, tarkaruhás lánycsoporthoz néha el- hallatszik egy Zetor pöfögésínek hangja. Vajon mit dolgozik ez a gép itt az erdészetben? — Ugyanazt a munkát végzi, mint a lányok — ad felvilágosítást az erdészet vezetője — csak sokkal gyorsabban és olcsóbban. Nem nagy dolog az egész, mégis értékes újítás az erdőművelésben a Zetor után kapcsolt tárcsa. Az erdészet vezetőjének, Egyed Zsigmondnak ötlete. »Született« 1953-ban, megvalósult a gépállomás segítségével, s azóta egyre inkább tökéletesedik. Most is így dolgoznak a «csecsemő« erdő egyik részén. A sorközök földje gyorsan törik a tárcsák nyomán, segítve a fák fejlődését. — A kézi ápolás 410 forintos költsége helyett a Zetor munkája egy hektáron mindssze 139 forintba kerül — rámöl Egyed Zsigmond —, és munkája épp oly jó, mint a ínyoké... Igen. A gép már itt az erdőben is dolgozik. Segít, hogy minél hamarabb szép, erős erdő növekedjék a kivágott fák helyén. Ha nő a kulturális, szociális ellátottság, nőnek az igények is. Természetes velejárója ez az élet fejlődésének. Nem csoda hát, ha arról kezdték beszélni az emberek: autóbusz- járatot kéne rendszeresítem. S a párt vezetői a járási, megyei szerveknél jártak el, minisztériumban kilincseltek, míg végre sikerült. Ma autóbusz van Háromfán. Élvezi a község apraja-nagyja; rokon- látogatásra is felhasználják az alvégről a felvégre, sőt az idősebb nénikék templomba is autóbuszon járnak. N őtt a tekintély. Megalakult a KISZ, a Nőtanáos: a pártnapokon, tömeggyűléseken soha nem tapasztalt számban vettek részt az emberek. Megváltozott az egész község arculata. Fiókboltot nyitottak a pártszervezet közbenjárására AIh szeg, Belmajor, Újtelep lakóinak, akik most (két kilométeres utat takarítanak meg. A beruházási nehézségek ellenére hentesüzletet nyitottak a faluban, s eldöntötték — 13 évi vita után —, hogy a falu közepén kezdik a járd ázást két irányban. Nyolcvanezer forint értékű betonlap már ott van a faluban, s ebből a parasztság csak 10 000-et fizetett be, a többi állami támogatás. De mit soroljam tovább, a falu 1957 tavasza óta többet kapott, mint az elmúlt tíz évben. És, fájdalom, azt kell mondaniuk a pártveze töknek: sokat, a nagyüzemi gazdálkodással szembeni ellenszenvet. Nyugalom volt eddig, s most nyugtalanság. Nem, tudom, nem azoktól ered, akik boldogan, bizalommal futottak a párthoz apró-cseprő ügyeikben: tudom, nem azok a volt cselédemberek méltatlan- kodnak, akiknek életét bearanyozta a szocializmus előszele, glkjk házat építettek, s orvos vigyázza egészségüket. De hálátlan a legegyszerűbb ember is, mert hallgat a hangadókra, hagyja befolyásolni magát, s most vonszolja az ár... Szégyellném magam ... Nagyon szégyellném! Mert jobb adni, mint kapni, s mi mégis csak kapni akarunk? Szégyellném, hogy sok jótétemény után hátat fordítok jótevőmnek, ki most is értem munkálkodik. Szégyellném, ha méltatlannak bizonyulnék az adományra, szégyellném, ha gerinctelennek bélyegezne az utókor. _ K önnyű kapni, de megbecsülni néhezebb! S ha valaki megtanulja be« csülná sajátját, a népét, nem kell szégyenkeznie... (WetdmgerJ
