Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-06 / 105. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1958. május 6. A nagybajom! kastély-műemlék Csokonai Vitéz Mihály itt lakott egy évig, és itt írta Do­rottya c. művének jelentős részét A kastélyt most eredeti alakjában állítják vissza, és hat csa­lád talál magának benne meleg otthont Utazási kedvezmény az ipari vásárra A május 23. és június 2 kö­zött rendezendő Budapesti Ipa­ri Vásár alkalmából a hazai közlekedési vállalatok ismét jelentős menetdíj kedvezmény­ben részesítik a vásár vidékről érkező látogatóit és kiállítóit. A kedvezményeket a Budapest­re utazó látogatók május 23- ának 16 órájától junius 5-ének 12 órájáig, visszautazásnál má­jus 23-ának 16 órájától június S-énak 24 órájáig, a kiállítók pedig Budapestre utazásnál május 12-től június 2-ig, visz- szautazásnál május 23-tól jú- nius*13-ig vehetik igénybe. A vidékről érkezők a MÁV vonalain az odautazásnál hasz­nált vonataemnek és 'osztály­nak, valamint a felutazási út­vonalaknak megfelelően - díj­mentesen visszautazhatnak az eredeti kiindulási állomásuk­ra. A Magyar Légiforgalmi Vál­lalat (MALÉV) térti jegy vál­tása esetén oda- és visszauta­zásnál 20—20 százalék menet­díjkedvezményt nyújt, amely május 23-tól június 2-ig vehe­tő igénybe. A vásár vidéki látogatói, il­letve kiállítói, ha a vásár tar­tama alatt Budapestről alz or­szág bármely vidéki helységét akarnák felkeresni, 33 száza­lék díjkedvezményt élveznek mind a vasúti-, mind a hajó­utazásnál az oda-visszautázás­kor egyaránt. A részletes felté­teleket az utazáshoz szükséges és 10 forintért beszerezhető »Vásárigazolvány« tartalmaz­za. Vásárigazolvány kapható a MÁV, a MAHART, MALÉV jegypénztárainál, az IBUSZ ki- rendeltségnél és a községi ta­nácsoknál. „Nehézsúlyú" özvegy Jugoszlávia »legsúlyosabb* asszonya a 25 éves özvegy P. Cavricné. Százharminc kiló­ja egy csöppet sem akadá­lyozza rendes háziasszonyi te­vékenységében, vagy a mezei munkában. Amikor moziba megy, saját ülőalkalmatossá­got visz magával. Textdüszükr séglete is tekintélyes, mert pontosan kétszer annyi anyag­ra vám szüksége, mint más nő­nek. A tiszteletre méltó öz­vegy legjobb egészségnek ör­vend és állandó . víg kedélye miatt közszeretetben áll. Az első negyedévi mérleg Hadd fogyjon az utolja is ezen serénykednek a répási tsz krumpliválogató asszonyai. I A járásban a legnagyobb tíz község tartozik hozzá, ered­ménye döntően ronthat vagy javíthat az átlagon, tehát nem közömbös, hogy milyen mun­kát végez a marcali földmű- vesszövatkezet. A legutóbbi termelési érte­kezleten ezzel a kérdéssel is foglalkoztak, miután a veze­tőség ismertette azi elsői ne­gyedév eredményeit. A három­hónapi munkát mérő és kife­jező számok nem a legjobbak, elbizakodottságra meg éppen nincs alap. Az értékeléskor minden főbb üzemág munkája sorra került. — Elmaradtunk, nem tudtuk teljesíteni a tervet, bár a fel­tételek adva voltak. így kezdte beszámolóját Üst József, a szövetkezet elnöke. A kiskereskedelemnek 7 millió 970 ezer, a vendéglátó­iparnak egymillió 300, a felvá­sárlási és értékesítési üzem­ágnak egymillió 400 ezer fo­rintos forgalmat kellett volna lebonyolítani. Nem sikerült. 500, 155, 240 ezerrel keveseb­bet mutat a mérleg. Hasonlóképpen baj van a jövede­lemmel is: 132 ezer forint tiszta ha­szonra számítottak és nem 97 700-ra. A felvásárlás és az ipar, e két üzemág produkált a várakozásnak megfelelő eredményt, sőt túl is szárnyal­ta: 32 ezer helyett 55 ezer, il­letve 4 ezer helyett 27 500 fo­rinttal gazdagította a szövet­kezet kasszáját. A vendéglátó részlegnél sür­gős intézkedésre van szükség. Nyereség nem volt, sőt 17 200 forint veszteséget mutattak ki. Van ugyan magyarázat a defi-. citre, de ez nem változtat a té­nyeken. Megállapítás szerint az 1. számú vendéglő a bajok okozója. Napi 16 órán át tart nyitva ez az üzem, de kicsi a forgalom. S van több engedő-} lyezett és illegálisan működő borkimérési hely is a faluban. Ez rontja az esélyeket. Nem ritka, hogy annyira se rúg al napi bevétel, amennyit a ven- f déglőben szerződtetett hatta­gú zenekarnak ki kell egy-egy estére fizetni. Valamit tenni kell. Legjobbnak az a megol­dás kínálkozik, amit már-már el is határozott a vezetőség: csak szombat és vasárnap este muzsikáltatnak az étteremben. Évente így 50—60 ezer forint- jj hoz jutnak. De kérdés, hogy a(| község irányító szervei és ma-,i guk a vendégek helyeslik-e ezt} az elgondolást. Mit kell tenni, hogyan továLb? Ez a kérdés foglalkoztatta a mérleg ismertetése után nem­csak a vezetőket, hanem a dol­gozókat is. A vagyonvédelem * érdekében tett erőfeszítések sikerrel jártak. Az értekezle­tek, a fegyelmik, a kár megté­rítésére hozott intézkedések nem maradtak eredmény nél­kül. Tavaly a kisker. üzemágban (egész évben, kerekített szá­mok) 67 000 forint leírás tör­tént. Ebben a 'negyedévben csak kétezer. Felvásárlásnál 1957-ben 129 ezer, 1958-ban az év első három hónapjában pe­dig mindössze 2000 forint. Hogyan tovább, hogyan to­vább? A munka sok, az utak szerteágazók és szélesek. Jó pár főt számlál a szövetkezet, s egy ember nem hídja meg­váltani a világot, összefogás, egymás munkáját kiegészítő cselekvés, a közös cél felisme- i rése, a tervek valóra váltására } törekvő állandó szándék — t csak ez teheti jobbá a szövet- i kezet munkáját, csak így lehet / korrigálni a hibákat. A látszó- t lag apró és cseprő dolgoknak / is több figyelmet. Hogy mik f ezek? Van ezerféle. Ha csak egy töredékét is | vesszük csokorba, az ért Rie­ten felsoroltaknak, akkor is f számottevő a kájr, melyet' ki- i esi mulasztás, csöppnyi felelőt- t fenség, nemtörődömség oltoz- J hat. A boltosoknál is — <ssak például — az áru megrendelé- . sétől az eladásig sók-sok moz- ^ zanat van. Kezdhetjük mind- ^ járt az elején, Mennyi árut, rendeljen a kereskedő? A logi­ka azt diktálja, hogy a keres­letnek megfelelő mennyiséget. S ha nem így történik, »fek­szik« az áru, a pénz nem fo­rog. Arról nem is beszélve, hogy a hosszú ideig való táro­lás ront a portéka értékén, fő­leg, ha azt nem is jól kezelik. Az áru raktározása külön egy sor feladatot ró a boltosra. A göngyöleg időben történő visz- szaküldése is fontos. De hallgassuk meg Isztl Fe­renc főkönyvelőt, mit mond ezzel kapcsolatosan. — Az áru és a pénz forgási sebességének növelése egyik feltétele az eredményesebb gazdálkodásnak. Törekedni kell az árukészletek helyes ki­alakítására. Ahol fölösleg van, jelentsék, s küldjük oda, ahol abból az áruból éppen nincs. A boltosnak, de a felvásár­lónak is illik tudni, mennyi göngyölegre van szüksége. Sem többet, sem kevesebbet! Ez összefügg a takarékosság­gal is. A kisker. egységeiben 80 000 forint értékű idegen göngyö­leg van. Napi kamatot fizet utána a szövetkezet. Ha a szükségesnél tovább »tárolják«, pénzt dobnak üd az ablakon, A göngyölegek óvásáról is lehet­ne beszélni. Nem szabad pél­dául a zsákokat sokáig vizes állapotban a raktárak sarká­ban felejteni. Minden üzemágnak megvan a maga problémája. Kisebb vagy nagyobb, de van. Hogy a kérdőjelek eltűnjenek, ez elsősorban a szövetkezet dolgozóitól és a vezetőktől ff függ. Az állam nem adhat mindent, tudják ezt a marca­liak, s nem is kérnek fölösle­gesen. Övék a szövetkezet, ne­kik kell csinosabbá, szebbé va­rázsolni a boltokat. Tőlük függ, hogy kapnak-e prémiumot, és az is, hogy Marcali és a kör­nyék parasztjai mit mondanak a mezőgazdasági lakosság éle­tében nagy szerepet betöltő szövetkezeti kereskedelemről. A marcali földszöv. dolgo­zóinak igen nagy többsége be­csületesen végzi a munkáját. Ezt bizonyította a beszámoló iránti aktív érdeklődés, a hi­bákon javítani akaró őszinte szándék, s nem utolsósorban az egyes üzemágak kiugró jó eredménye is. A felszólalók valamennyien a szövetkezetét magukénak ér­ző, a hozzá való ragaszkodás hangján szóltak. Kutasi János a vevőkkel va­ló bánásmódról beszélt. Nem elég a kurta »nincs«-csel felel­ni, ha hiányzik valamilyen áru a polcról. Udvariasság, figyel­messég; nem mintha ennek hiányával vádolt volna vala­kit, de nincs olyan szekér, amelyre ne férne. Majd az új kereskedő generáció kérdésé­vel foglalkozott. A lehető legtöbbet vevőink érdekében! Ennek á gondolat­nak adott hangot Vaditz Zol­tán felvásárlási üzemágwezető, amikor azt mondta: »Küld­jünk időiben és még jobb, több árut a tatai bányászoknak, ők dicsérjék a mi munkánkat, ez a legnagyobb elismerés.,« Több termelési felelős elma­rasztalta a gépállomást: Bo- ronkán két hét óta keresik a vontatót... Nem tárcsáznak Nikién ... Tapsonyból talán sohasem ér Gadányba a napok óta poroszkáló vontató ... Se­gítsen ezeken, tegyen meg mindent a vezetőség — mi még hozzátesszük: az illeté­kes gépállomások is, hogy a parasztok ne csalódjanak. Hogyan tovább? Már a má­sodik negyedévből is elmúlt egy hónap. Időarányosan az eredmények nem rosszak. A szerződtetést tervvel nincs hi­ba. Zöldségfélék — karfiol, kelkáposzta kivételével — száz százalék. Az aprómaovaj'- a cukorrépa, szarvaskor r csii- lagfürt stb. szerződtetéséből is megvan a »norma«. De meg kell fogni a dolgot minden be­osztásban és mindenkinek, kü­lönben baj lehet. — Összefogás, céltudatosabb munka. Marcalira nemcsak a járás, hanem a megye is figyel. Di­csérjenek, bíráljanak, ha kell, büntessenek is a vezetőik.., Jó gárda van itt együtt, szak­képzettek a dolgozók, s ha tu­dásuk legjavát adják, akkor lesz forgalom, lesz jövedelem — mondotta Horváth János, a MÉSZÖV elnöke. Hogy mennyire volt hasz­nos a marcaliak termelési ér­tekezlete, azt csak a kö' - ző üzemi gyűlésen leh*1 ; i pontosan lemérni, amiken ra játszik a mérleg, s meg tatja, melyik serpenyőben van több. Reméljük, hogy jobbra s nem balra billen ... (Göbölös) Őrizzétek becsülettel... Kettős ünnepet köszöntöttek május í-én Csurgón. Köszöntötték a proletariátus harcos seregszemléjének napját és a járás munkás- őrszázadát, mely ezen a napon tartotta név­adó- és zászlóavató ünnepségét... Mire a fel­vonulok, az ünneplők a sportpályára értek, ott már felsorakozva álltak a szürke egyen­ruhába öltözött munkásőrök. Mellettük a ha­tárőrség, honvédség, valamint kiszisták és út­törők egyenruhás dísz-szakasza. A sportpálya szélén díszemelvény... A já­rás vezetői között helyet foglal Farkas János 1919-es kommunista özvegye, Pavlov elvtárs, a bolgár nagykövetség másodtitkára és más vendégek. Kürtszó harsan. Megérkezett a Munkásőr­ség Országos Parancsnokságának kiküldöttje. Fogadja a jelentést, majd ellép a tisztelgő munkásőrök előtt a munkásőrség megyei pa­rancsnokának kíséretében. Elfoglalják helyü­ket a díszemelvényen. A csurgói munkásőr- század parancsnoka lép elő. Parancsnok elvtársi Kérek engedélyt, hogy a csurgói munkásőrszázad felvegye Farkas Já­nos elvtárs 1919-ben mártírhalált halt kommu­nista nevét, és átvegye a Faüzem dolgozói ál­tal adományozott zászlót. Rajnai József elvtárs, a Munkásőrség Or­szágos Parancsnokságának kiküldöttje felol­vassa az erre vonatkozó díszparancsot. Azután a vezényszó már így hangzik: — Farkas János munkásőrszázad, vigyázz! Foga­dás jobbról! Zászlónak tisztelegj! És a Fa­üzem dolgozói hozzák a hatalmas, gyönyörű, vörös selyemzászlót, melyet á munkásőrök vesznek át, s díszmenethen .visznek el a fe­szes vlgyázzban álló, hajrázó munka sőrszá- zad előtt... Rudies József elvtárs, a járási pártbizott­ság első titkára emelkedik szólásra. Azokról a kommunistákról beszél, akiket 1919-ben és 1956-ban az ellenforradalmárok embertelenül meggyilkoltak. Egyszerű munkás- és paraszt- emberek voltak azok a mártírok, olyanok, mint a munkásőrök legtöbbje. Farkas János elvtárs is egyszerű munkásember volt. Zá­kányba^ a vasútnál dolgozott, ott érte a Ta­nácsköztársaság kikiáltása. Meggyőződését, el­veit követve, azonnal a járás kommunistáinak élére állt, é.j vezette őket az új élet megterem­téséért vívott harcban. Ezért őt is, mint a többi kommunistát elfogták a Tanácsköztár­saság leverése után, és Iharosberénybe hur­coltak. Ott kínozták Ádám és Dohány elv­társakkal, majd mindhármukat az utcán egy eperfára felakasztották. Ennek az eperfának a tuskó ja a három mártír emlékműve mellett Iharosbcrényben ma is megvan és flgyclmez- tet... Majd Pavlov ejvíárs, a bolgár .nagykövet­ség 'másolmMsra szol' a * mutrkásőrökhöz. — Barátaim! A bolgár nép ismeri a ma­gyar szabadságharcosok nevét, Kossuth La­jost, Petőfi Sándort. De ismeri és tiszteli a kommunista mártírok nevét is. Népeink egy célért harcolnak. Legyenek meggyőződve, hogy a bolgár nép, melynek fiai részt vettek a magyar nép felszabadításában, vérüket hul­latták, életüket áldozták, mindenkor testvér­ként, igaz barátként áll a magyar nép mellett. Nagy tapssal fogadott szavait magyarul feje­zi be: — Éljen a magyar és bolgár nép ba­rátsága. A Faüzem dolgozóinak küldötte arra kéri a munkásőröket, hogy őrizzék becsülettel a zászlót, legyenek méltók a névhez, melyet vi­selnek. Oravecz Ferenc elvtárs, a Megyei Pátbizott- ság és a Munkásőrség Megyei Parancsnoksá­ga nevében kíván a munkásőröknek a kikép­zéshez sok sikert. Eskühöz szól a parancs. Erős, messze szál­ló hangon mondják az eskü szövegét munkás­őreink. Fegyvereimet, zászlómat, a népi vagyont megőrzőm. Ha pedig eskümet megszegem, sújtson pártom, osztályom megvetése. Ezután az üzemek, falvak küldöttei szala­got kötöznek a zászlóra. Mielőtt Farkas Já­nos özvegyének szalagját a zászlóra felköt­nék, fia előbb üdvözletét tolmácsolja: — Vegyétek úgy, mintha ezt a zászlót Far­kas János adná át nektek. Vegyétek ügy, mintha ő is közietek menetelne, s ő vezetne benneteket... És lehet-e csodálni, hogy e szavak hallatára a mártír özvegyének szeméből könnyek buk­kannak ki? De ebbe 'a, fájdalomba most már öröm is vegyül, mert tovább él férjének, Far­kas Jánosnak neve, s ott ragyog a munkás­őrszázad zászlaján. Egymás után kötik fel szalagjaikat a járási pártbizottság, a tanács, a KISZ-bizottság, az úttörők, a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a békebizottság, a gimnázium, a technikum, a ktsz-ek, a Szorgalom és a Zrínyi Tsz, a MÄV, * tűzoltók, a Tejüzem az iharosberényiek. a !)"rz»nceiek. a szentaiak. a comneybiikkös- dlfk. a gyékényesiek kíildii'fel Vegvvcófl* vörös és kék selyems-a " >« ' t«!’1 a "ászlőr* Proletárhaíalmunk ismét »t-ő^bb lett Erő sebb lett a Farkas János nevét felvevő zász­lót avató csurgói munkásőrszá-eddal. Őrköd­jetek e név tisztaságán, őrizzétek zászlóto­kat becsülettel munkásőr elvtársak! Ne fe­ledjétek soha! Farkas János eh ' - - akinek nevét felvettétek, mindig ott van közöttetek. De ott vannak azok a munkások e’- k fegy­vert adtak kezetekbe, zászlót ajándékoztak nektek, és szalagjaikat zászlótokra felkötöt­ték. Azt várjuk tőletek, hogv mindenkor vi­gyétek győzelemre ezt a zászlót azokkal a fegyverekkel. amelyeket a nép bizalma, sze- retete adott kezetekbe ... SZALAI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom