Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-28 / 124. szám
<5 (a <• > 'fypQS'^ ▼fliÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mai számunk tartalmából: A franciaországi helyzet Mit hozott a posta? Az újságíró jegyzeteiből XV. évfolyam, 124. szám. Ara 50 FILLER Szerda, 1958. május 28. Közlemény a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottságának üléséről _ Moszkva, május 26. (TASZSZ) A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottsága Moszkvában 1958. május 24-én ülést tartott. A politikai tanácskozó bizottság munkájában képviselői minőségben részt vett: az Albán Népköztársaság részéről Mehmet Shehu miniszterelnök, Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára, Behar Shtylla külügyminiszter, Arii Hasko tábornagy, az Albán Népköztársaság hadseregének vezérkari főnöke; a Bolgár Népköztársaság részéről: Anton Jugov, a minisztertanács elnöke, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Karlo Lukanov külügyminiszter, Petr Pancsevszki hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter; a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János állam- miniszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Sik Endre külügyminiszter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter; a Német Demokratikus Köztársaság részéről: Otto Grotewohl, a minisztertanács elnöke, Walter Ulbricht, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára, Willi Stoph vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, Bruno Leuschner, a miniszter- tanács elnökhelyettese, Otto Winzer külügyminiszterhelyettes; a Lengyel Népköztársaság részéről: Józef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke, Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Adam Rapacki külügyminiszter, Marian Spychalski vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter; a Román Népköztársaság részéről: Chivu Stoica, a minisztertanács elnöke, Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Emil Bodnaras, az RNK Minisztertanácsának elnökhelyettese, Avram Bunaciu külügyminiszter, Leon tin Salajan vezérezredes, a fegyveres erők minisztere; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: N. Sz. Hruscsov, a minisztertanács elnöke, az SZKP Köznonti Bizottságának első titkára, A. A. Gromiko külügyminiszter, R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter; a Csehszlovák Köztársaság részéről: Viliam Siroky kormányelnök, Václav David külügyminiszter, Bohumir Lomsky vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter. Megfigyelői minőségben jelen volt a Kínai Népköztársaság részéről Csen Jun, az államtanács elnökhelyettese, Li Fu-csun, az államtanács elnökhelyettese. Az ülésen Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke elnökölt. A tanácskozó bizottság ülésén véleménycsere folyt a jelenlegi nemzetközi helyzetről a varsói szerződés harmadik cikkelyének megfelelően, amely szerint a szerződésben részt vevő államok a közös érdekeiket érintő összes nemzetközi kérdéseket megtanácskozzák egymással. A politikai tanácskozó bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy mind a nemzetközi helyzet értékelését, mind pedig a békéért, a népek barátságáért vívott harc közös feladatait illetően, a szerződésben részt vevő országok teljesen egyetértenek. A politikai tanácskozó bizottság egyhangúlag elfogadta a varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozatát; ezt a sajtó közli. A politikai tanácskozó bizottság meghallgatta I. Sz. Ko- nyevnek, a Szovjetunió marsalljának, a varsói szerződésben részt vevő államok egyesített fegyveres erői főparancsnokának beszámolóját a varsói szerződésben részt vevő országok fegyveres erőinek újabb csökkentéséről és arról, hogy a szovjet csapatokat kivonják a Román Népköztársaság területéről. Azonkívül, hogy a Szovjetunió — korábbi nyilatkozata szerint — 1958-ban háromszázezer fővel tovább csökkenti fegyveres erőinek létszámát, a varsói szerződésben részt vevő államok elhatározták, hogy fegyveres erőik korábban már végrehajtott jelentős csökkentésén kívül 1958-ban fegyveres erőik létszámát újólag csökkentik, összesen .119 ezer fővel, mégpedig: a Román Népköztársaság 55 ezer, a Bolgár Népköztársaság 23 ezer, a Lengyel Népköztársaság 20 ezer, a Csehszlovák Köztársaság 20 ezer, az Albán Népköztársaság ezer fővel. Ily módon a varsói szerződésben részt vevő országok 1958-ban összesen 419 ezer fővel csökkentik fegyveres erőik létszámát. A politikai tanácskozó bizottság jóváhagyta a Szovjetunió kormányának a Román Népköztársaság kormányával egyetértésben hozott javaslatát, hogy a Román Népköztársaság területéről hamarosan kivonja a varsói szerződés értelmében ott tartózkodó szovjet csapatokat. A szovjet kormány a magyar kormánnyal kötött megegyezés szerint úgy határozott, hogy 1958-ban egy hadosztállyal tovább csökkenti a Magyarországon tartózkodó csapatok létszámát, ezt a hadosztályt kivonja Magyarország területéről. A politikai tanácskozó bizottság jóváhagyta a szovjet kormánynak ezt az elhatározását. A varsói szerződésben részt vevő államok egyesített fegyveres erőinek tevékenységét illetően több szervezési kérdésben is született határozat. A politikai tanácsadó bizottság elhatározta, az északatlanti szerződés (NATO) tagállamainak javaslatot tesz, hogy a varsói szerződésben részt vevő államok és a NATO-tagál- lamok kössenek egymással megnemtámadási szerződést. Ennek a szerződésnek a tervezetét külön hozzák nyilvánosságra. A varsói szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottsága ülésének munkája megmutatta a szocialista országok teljes egységét, törhetetlen testvéri barátságát és együttműködését, valamint azt, hogy ezek az országok minden erejükkel a nemzetközi feszültség csökkentésére, az összes államok közötti kölcsönös bizalom légkörének és az államok tevékeny együttműködésének megteremtésére, a béke további megszilárdítására törekednek. Május 24-én délután a Kremlben aláírták a varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozatát. A nyilatkozatot a varsói szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottságának ugyancsak szombaton folytatott tanácskozásán fogadták el. A nyilatkozat aláírásánál a tanácskozás részvevőin kívül jelen voltak: a Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről Nguen Zuj Csin, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának titkára, Nguen Van Csan, Dang Viet Csau; a Kínai Népköztársaság részéről: Csen Jun, az államtanács elnökhelyettese és Li Fu-csun; a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről: Kim ír, a minisztertanács elnökhelyettese, Ten ír Len; a Mongol Népköztársaság részéről: D. Damba, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, L. Cend, a minisztertanács elnökének első helyettese; * a Szovjetunió részéről: A. B, Arisztov, L. I, Brezsnyev, K. J, Vorosilov, N, G, IgnatoVj Á varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata Az európai ibéfke biztosításához, valamint az államok békés együttműködéséhez fűződő érdekeiktől vezérelve, a varsói szerződés szervezetének e fő feladatához híven az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányai 1958. május 24-re Moszkvába összehívták a varsói szerződésiben részvevő országok politikai tanácskozó bizottságának értekezletét, hogy megvizsgálja a kialakult nemzetközi helyzetet, s a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló új, közös intézkedéseket dolgozzanak ki. A Kínai Népköztársaság megfigyelőjének részvételével lefolyt véleménycsere megerősítette, hogy az értekezleten képviselt kormányok azonosan értékelik mind a nemzetközi helyzetet, mind pedig a béke meigszilá-rdításának útjait. A világ helyzetet mind erősebben befolyásolja a szocialista tábor országainak lankadatlan harca a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésén alapuló nemzetközi együttműködés fejlesztéséért, az államok vitás kérdéseinek tárgyalások útján történő megoldásáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, valamint az atomháború veszélyének elhárításáért. Az értekezlet részvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy ma már nemcsak a szocialista országok küzdenek a béke megszilárdításáért, hanem az évszázados gyarmati függőségtől megszabadult ázsiai és afrikai országok többsége is. A béke mellett szállnak síkra Nyugat-Európa, Amerika és a többi világrész országainak naptömegei és befolyásos társadalmi körei, aa dolgozók követeléseivel számoló pártok és szakszervezetek, a tudomány és kultúra kiválóságai, egyházi személyek és különböző politikai nézeteket valló emberek. A semlegességi politikát folytató államok is kiveszik részüket a békeharcból. A nemzetközi események fejlődése újra és újra bebizonyítja, hogy a nyolc szocialista államnak három évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttműködési, és kölcsönös segélynyújtási varsói szerződése nemcsak megbízhatóan védelmezi biztonságukat, és függetlenségüket, hanem a nyugati hatalmak katonai csoportosulásainak, és elsősorban az Észak- Atlanti Szövetségnek békeelile- nes (tevékenységét feltartóztató hatalmas tényező ás. A nyugati hatalmaknak, és elsősorban az Egyesült Államoknak. azok a 'körei, amelyek szorosan egybekapcsolták politikájukat a «hidegháborúival és a nemzetközi feszültség fenntartásával, ma is arra törekszenek, hogy folytassák az erőpolitikát, és meg akarják akadályozni, hogy a népek saját belátásuk szerint rendezzék be életüket. ök a felelősek azért, hogy nem szűnik meg a fegyverkezési hajsza, amely különösen veszélyes jelleget ölt, mert fokozódik a tömegpusztító nukleáris fegyverek termelése és felhalmozása. A NATO- orsaágok népeit a katonai kiadások elviselhetetlenül nehéz terhe sújtja. E tömb tagállamainak katonai kiadásai még a NATO hivatalos adatai szerint is, 1957-ben az 1950. év kiadásainak háromszorosára rúgtak. 1950—1957-ig a NATO országai együttesen több mint 400 milliárd dollárt költöttek háborús előkészületekre. A NATO katonai szerveiben jelenleg új terveket dolgoznak ki, hogy növeljék a fegyveres erőket és katonai kiadásaikat, sőt a NATO hadügyminiszterei ez év áprilisában tartott értekezletükön arról tárgyaltak, hogy megkétszerezik a NATO amerikai főparancsnokságának rendelkezésére álló fegyveres erőket. Ismeretes továbbá: a NATO állandó tanácsa ez év május elsején határozatot hozott, hogy atomfegyverrel látja el a észak-atlanti tömb azon részvevőit, amelyek ma nem rendelkeznek atomfegyverrel. Töibb NATO-ország — Anglia, Franciaország, Olaszország, Törökország stb. — kormánya a lakosság erélyes tiltakozása ellenére az amerikaraik rendelkezésére bocsátotta hazája területét, hogy ott atomitöttetű rakétakilövő pályáikat és atomfegyver raktárakat létesítsenek. A háborús előkészületek különösen veszélyes jelleget öltenek a Német Szövetségi Köztársaságban, amelynek parlamentje határozatban hatalmazta fel az NSZK kormányát a nyugatnémet fegyveres erők atom- és 'rakétafegyverrel való felszerelésére. így tehát a legveszélyesebb fegyverfajták a militarista, revansdsta körök kezébe kerülnek, melyek más országokkal szemben területi követeléseket támasztanak. Az Egyesült Államok azzal, hogy támogatja az NSZK felfegyverzési ^politikáját és vállalja az atom- és hidrogénfegyverek szállítását Nyugait-Né- metország számára, ténylegesen olyan politika folytatására ösztönzi ezeket a körűiket, amely veszélyes a békére és végzetes következményekkel jár magára a német népre nézve. Ugyanakkor intézkedéseket tesznek arra, hogy Nyugat-Né- metországot bevonják a legújabb fegyverfajták gyártásába és tökéletesítésébe. Ezt szolgálja az a nyilvánosságra hozott háromoldalú egyezmény, amelyet Franciaország, Olaszország és az NSZK kötött a katonai kutatások és a fegyver- tartás terén megvalósítandó együttműködésről. Ezek a háborús előkészületek magában Nyugat-Németörszág- ban is komoly aggodalmat okoznak és a nyugatnémet lakosság egyre növekvő ellenállásába ütköznek. A jelenlegi helyzetet rendkívül veszélyes módon kiélezi az a békeidőben példa nélkül álló gyakorlat, hogy az amerikai légierő atom- és hidrogénbambával megrakott repülőgépei az északi sarkvidéken át a Szovjetunió felé repülnek. Mint ismeretes, a légitér ellenőrzésének ürügyén atom- és hidrogénbombákkal megrakott amerikai bombázó gépek cirkálnak sok nyugat-európai ország felett is. Az Egyesült Államok kormányának ez az eljárása a nyílt provokáció határát súrolja, s ha ennek nem vetnek véget, az emberiség egyik napról a másikra a rakéta- és atomháború pusztításának áldozatává válhat. Megelégedéssel kell megállapítani azt a körülményt, hogy a NATO egyes tagállamai — felismerve, hová vezet az atomháborús előkészületeknek és az atomf egy ver-zs onglőrködésmek az az irányzata, amelyet e csoportosulás vezető hatalmai követnék — józanabb álláspontot foglalnak el, ami kétségkívül pozitív tényező a nemzetközi, különösen az európai feszültség enyhülése szempontjából. Ez a példa is azt mutatja, hogy jóllehet fennállnak az agresszív katonai csoportosulások és érvényesek azok a kötelezettségek, amelyeket kezdeményezőik e csoportosulások többi részvevőjére erőszakoltak, vannak még kiaknázatlan lehetőségek az európai helyzet enyhítésére és a nemzetközi feszültség csökkentésére. A népeknek a háborús veszély csökkenéséhez és az atamfegyverkezési hajsza megszűnéséhez fűzött reményeire súlyos csapást mért az Egyesült Államok és Anglia kormánya azzal, hogy a Csendes-óceánon újaibb nukleáris kísérleti robbantásokat hajtott végre már azután, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette kísérleteit a hidrogén- és atomfegyverek minden fajtájával. E kísérleti robbantások mutatják, milyen kevéssé számol az Egyesült Államok és Anglia kormánya az atomháborús előkészületek megszüntetését és az atomháiborús veszély elhárítására irányuló reális lépéseket követelő népek érdekeivel. Az értekezlet részvevői komoly aggodalommal látják, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más gyarmati hatalmak kormányai szüntelenül igyekszenek beavatkozni az ázsiai és afrikai országok belügyeibe, arra törekszenek, hogy ezeknek az országoknak nyakára olyan, a néptől idegen rendszert és (kormányt ültessenek, amely kész ismét kiszolgáltatni a gyarmatosítóknak a nemzeti függetlenség útjára nemrég rátért országokat. Abban, hogy Indonéziában, Algériában, Libanonban, Jemenben és Ománban dörögnek a fegyverek és hazafiak vére folyik, ugyanazok az imperialista körök a bűnösök, amelyeknek politikáját a NATO, a bagdadi paktum és a SEATO szervezetei folytatják, s amelyek külső nyomással és a más államok belügyeibe való durva beavatkozással igyekeznek kezükbe kaparintani ezen országok természeti kincseit, s elfolytam az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát. Míg tavaly nyáron Szíria felett tornyosultak sötéi; felhők, most Libanon ellen irányulnak a veszélyes mesterkedések. Az Egyesült Államok — az arab népek által visszautasított — hírhedt Dulles—Eisen- hower-doktrinát hivatkozva, ez alkalommal arra készül, hogy bevesse fegyveres erőit e nép ellen, amely csupán saját hazájának gazdája kíván lenni és meg akar szabadulnia külföldi diktátumtól. Helyénvaló felvetni a kérdést, ki jogosított fel bármely államot arra, hogy különféle doktrínákat erőszakoljon más országokra. Régien elmúltak azok az idők, amikor az erő és önkény mellőzhette a jog. ., sőt, a jog mezébe öntözhetett. A Dulles—Edsenhower-dokitri- na nyilvánvaló célja a más államok ügyeibe való beavatkozás, s szerzői nem átallották nyíltan beszélni enrol. Mindez az Egyesült Nemzetek Szervezetének szeme láttára történik, s az ENSZ-nek — úgy hisszük — reagálni kellene azokra a cselekedetekre, melyek beavatkozást jelentenek Kelet országainak belső életébe, mivel ez megszegése a nemzetközi jognak, és elítéli az ENSZ alapokmánya is. Az ENSZ azonban — egyes nyugati hatalmak álláspontja következtében — továbbra is tétlen, és semmilyen intézkedést nem tesz, hogy megvédje Libanon és a többi olyan ország függetlenségét, amely az imperialisták cselszövéseinek célpontja. Az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban nemzetközi szervezetté és a békéért folyó harc hatásos eszközévé lehet, ha minden tagállamát nem saját szűk érdekei, hanem a békének és a népek biztonságának érdekei vezérlik. A varsói szerződésiben részvevő országok mindent elkö-i vettek és ed fognak követni annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete sikeresen megoldhassa az alapokmányában kifejtett feladatokat. (Folytatás a 2. oldalon.)
