Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-28 / 124. szám

gaerda, 1958. május S8.

7

SOMOGYI NÉPLAP

A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata

(Folytatás az 1. oldalról.)

A varsói szerződés tagállamai ímeg varnak győződve arról, hogy a Kínai Népköztársaság megfosztása az Egyesült Nemzetek Szervezetében az őt megillető hely elfoglalásának lehetőségétől, komoly kárt okoz az ENSZ tevékenységéinek. Ugyanúgy, mély meggyőződésünk. hogy a népi Kína részvétele az ENSZ tevékenységében hatalmas és pozitív jelentőségű lenne mind a távolkeleti béke, mind pedig a világbéke fenntartása szempontjából.

Franciaország évek óta véres háborút folytat az algériai nép ellen, amely önrendelkezési jogáért és függetlenségéért harcol. Az algériai háború nemcsak szörnyű igazságtalanság a szabadság,szerető algériai néppel szemben, hanem a világ e térségében egyszersmind a nemzetközi súrlódások és konfliktusok veszélyes tűzfészkét is kialakítja.

A NATO szervezői és a nyugati hatalmak hozzájuk csatlakozó tömbjei egyre fokozódó háborús előkészületeiket és más országok belügyeibe való beavatkozásukat »a nemzetközi kommunizmus veszélyének« hamis ürügyével próbál ják leplezni. Akár a Bundeswehr atomfeüfegyverzésérőd, a Libanon ügyeibe történő fegyveres beavatkozás előkészítéséről, amerikai rakétafelszereléseknek; idegen országokban való elhelyezéséről, a ‘katonai célú költségvetési kiadások növeléséről, az atom- és hidrogén- bombával ellátott amerikai repülőgépek Szovjetunió határai felé való irányításáról, vagy a nemzetközi kereskedelem korlátozásáról van szó, minden esetben, ezt az egyáltalán nem új fogást alkalmazzák.

Ki ne emlékeznék rá, hogy a hitleri Németország is a kommunizmus »-veszélye« elleni harc zászlaja alatt készítette elő a második világháborút? A múlt háborúban milliók és milliók fizettek életükkel azért, mert hittek a hazug propagandának. Fel sem tételezhető, hogy a népek nem vonták volna le e tragikus leckék tanulságait, és á saját tapasztalatukból meg ne tanulták volna, hogy felismerjék, honnét fenyeget valójában a háború veszélye.

A varsói szerződés államainak és az ázsiai szocialista államoknak nincs és nem is lehet okuk rá, hogy más országokat megtámadjanak, és idegen földeket meghódítsanak. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az egész szocialista tábor mérhetetlen földterületekkel és kimeríthetetlen természeti kincsekkel rendelkezik. De a szocialista országok legfőbb kincse az ember, a kizsákmányolástól megszabadult és a társadalmi haladás útján járó népek kimeríthetetlen alkotó ereje. Ezekben az országokban nem lehet a lakosságinak olyan csoportja vagy rétege, amelynek a háború érdeke lenne, mert ezekben az országokiban a hatalom a munkásoké, és a parasztoké, aikilk minden háborúban a legnagyobb áldozatokat hozzák. A munkások és parasztok előteremtik magúiknak az összes szükséges anyagi javaikat, s a máséra nem áhítoznak.

Országaink népei minden erejüket arra áldozzák, hogy megteremtsék az új társadalmi rendet, amely általános jólétet biztosít, és a legteljesebben, sokoldalúan kibontakoztatja az ember szellemi képességeit. Ehhez mindenekelőtt szilárd és tartós békére van szükségük. Éppen ezért semmi sincs távolabb az igazságtól, mint az az állítás, hogy a szocialista országok bárkit is fenyegethetnek, vagy másokra rá akarják erőszakolni életmódjukat.

A varsói szerződés tagállamainak nincs mit félniök a nemzetközi feszültség enyhülésétől. Ezeket az államokat nem a »hidegháború« légköre, nem az a háborús lázóllapot egyesíti, amelyben a háborús készülődések hívei szeretnék tartani a világot, hanem egybekovácsolja őkét az eszmék és a célok közössége az új, szocialista társadalom felépítésében és a népek közötti béke megszilárdításában. A nemzetközi helyzet megj avulásától azok félnek, akik nem akarják megkockáztatni, hogy elvesztik a fegyverkezési hajsza révén az adófizetők zsebéből kilopott mesébe illő profitjukat, és akik sikraszáll- nak a katonai csoportosulások fenntartásáért, amelyeknek létezése teljesen indokolatlan és felesleges lenne, ha enyhülne a feszültség, növekednék az államok közötti bizalom és megszűnnék a hidegháború.

A varsói szerződést aláíró országok határozottan elítélik azt az irányvonalat, amelyet a NATO-ban ennek az agresz- szív csoportosulásnak vezető államai követnek a nemzetközi helyzet kiélezése és az atomháború előkészítése végett. A varsói szerződést aláíró országok felhívják az Észak-Atlanti Szövetség országainak kormányait, hogy a jelenlegi felelősségteljes pillanatban ne engedjenek meg semmiféle lépést, amely ronthatná az amúgy is feszült helyzetet Európában és a világ egyes más részeiben. Ahhoz, hogy a háborús veszély ne növekedjék, hanem csökkenjen, hogy az államok viszonyában a gyanakvást és a bizalmatlanságot a bizalom és a hathatós együttműködés váltsa fel, mindenekelőtt tartózkodni kell az olyan cselekedetektől, mint az amerikai katonai légierő esztelen tevékenysége, vagy mint a Nyugat-Németország atomfelfegyverzésére irányuló határozat, amely kihívás valamennyi európai néppel szemben.

Európa és Ázsia szocialista országai ismételten bebizonyították jóakaratukat és azt a törekvésüket, hogy a népek közötti béke megszilárdításáért együttműködjenek más államokkal. A varsói szerződés valamennyi részvevője többször egyoldalúan csökkentette fegyveres erőinek létszámát. 1955-től kezdve ez a csökkentés összesen 2 millió 477 ezer fő. Ennek megfelelően csökkentették fegyverzetüket, katonai-technikai eszközeiket és honvédelmi kiadásaikat is. Az említett időszak alatt a Szovjetunió 2 millió 140 ezer fővel, a Lengyel Népköztársaság 141 500 fővel, a Csehszlovák Köztársaság 44 ezer fővel, a Német Demokratikus Köztársaság 30 ezer fővel, a Román Népköztársaság 60 ezer fővel, a Bolgár Népköz- társaság lit ezer fővel, a Magyar Népköztársaság 35 ezer fővel, az Albán Népköztársaság 9 ezer fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát.

Senki sem tagadhatja, hogy azok az államok, amelyek ilyen nagy mértékben csökkentik fegyveres erőiket, nem háborúra, hanem békés együttműködésre készülnek. Es megfordítva; ha egyes államok fokozottan fegyverkeznek, növelik fegyveres erőiket, akkor ez biztos jele annak, hogy ezek az államok vagy helyesebben azok, akik ez államok politikáját meghatározzák, nem a békére, hanem a háborúra gondolnak.

Kialakult tehát az a helyzet, hogy a varsói szerződésben részvevő államok fegyveres erőinek és fegyverkezési kiadásainak csökkentésére a NATO országai azzal válaszolnak, hogy növelik fegyveres erőik létszámát, emelik a katonai költségvetést, fokozzák a fegyverkezést. A NATO vezetői ezzel a politikával szeretnék megakadályozni a nemzetközi feszültség enyhülését, és az államok békés együttélését biztosító megegyezés elérését, így akarják a varsói szerződés államait ■belekényszeríteni a fegyverkezési hajszába, ,a hidegháborúba, hogy fékezzék a szocialista országok békés építőmunkáját és népeik életszínvonalának emelését. Mindez arra kötelezi a népeket, hogy résen legyenek és még keményebben harcoljanak a háború előkészítésén dolgozó erők ellen.

Az értekezlet részvevői büszkék rá, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező három nagyhatalom közül éppen a varsói szerződés szervezetéhez tartozó állam, a Szovjetunió tett tanúságot mélységes humanizmusáról, amikor határozatot hozott az atom- és hidrogénfegyver valamennyi fajtájával folytatott kísérletek egyoldalú beszüntetéséről. Ez a

történelmi jelentőségű nemes lépés utat nyit ahhoz, hogy az emberiség véglegesen megszabaduljon a pusztító atomháború veszélyétől.

A Kínai Népköztársaság kormánya határozatot hozott, hogy kivonja a kínai önkénteseket Koreából, s ezt a határozatot gyors ütemben valóra is váltja. Az Egyesült Államok nem kis mértékben

hozzájárulhatna a távol-keleti béke megszilárdításához és a koreai kérdés rendezéséhez,

ha követné a népi Kína példáját, és kivonná csapatait Dél-Koreából, s egyúttal felszámolná a koreai területen lévő összes támaszpontjait.

Az európai atomháború veszélyének elhárítására értékes, széles nemzetközi elismerésre talált ikezdeményezést! tett a Lengyel Népköztársaság kormánya, amikor javasolta, hogy Közép-Európában hozzanak létre olyan övezetet, amelyben nem gyártanak, nem tárolnak és nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és rakéta-fegyvereket.

A Német Demokratikus Köztársaság kormányának a német államszövetség létrehozására vonatkozó javaslata reális utat nyitott annak a rendellenes helyzetnek a felszámolására, hogy Németország 13 évvel a háború befejezése után még mindig kettéosztott. Az értekezleten képviselt országok kormányai kellő módon értékelik és teljes támogatásukról biztosítják ezt a javaslatot

A megérlelődött nemzetközi kérdések rendezése céljából, továbbá, hogy kielégítsék a népek általános követeléseit, amelyek intézkedéseket sürgetnek a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború felszámolására — a Szovjetunió a többi szocialista országgal való tanácskozás után javasolta,' hívják össze Kelet és Nyugat vezető államférfiai- nak legmagasabbszintű értekezletét A varsói szerződés tagállamainak kormányai a jelenlegi helyzetben a csúcsértekezletet rendkívül fontos eszköznek tartják abból a szempontból, hogy az emberiséget megmentsék a háborús katasztrófától és a nemzetközi események fejlődését a béke megszilárdításának irányába fordítsák.

Az értekezlet részvevői megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a csúcsértekezletnek a szovjet fél által indítványozott napirendjén olyan kérdések szerepelnek, amelyek megoldásához adva vannak a reális előfeltételek, s amelyeknek rendezése hozzájárulna a helyzet javulásához, az európai biztonság megszilárdításához és elősegítené a kölcsönös bizalmatlanság kiküszöbölését. Ezek a kérdések a következők;

az atom- és hidrogénfegy- ver-kísérletek haladéktalan beszüntetése;

a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia lemondása a nukleáris fegyverek alkalmazásáról;

atom-, hidrogén- és rakétafegyverektől mentes övezet létrehozása Közép-Európában;

az Észak-Atlanti Szövetséghez tartozó, valamint a varsói szerződésben részvevő államok közötti megnemtámadási szerződés megkötése;

a Németország területén és más európai országokban tartózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentése;

a váratlan támadás megakadályozásával kapcsolatos kérdésekről szóló egyezmény kidolgozása;

a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítését célzó intézkedések;

a háborús propaganda beszüntetése;

a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésének útjai;

a világűr katonai felhasználásának eltiltása, az idegen területeken lévő külföldi katonai támaszpontok felszámolása és nemzetközi együttműködés a világűr tanulmányozásában ;

a német békeszerződés megkötése;

az országok közötti kapcsolatok és érintkezés fejlesztése.

E kérdések között az első helyen az atom- és hidrogén- fegyver-kísérletek beszüntetése áll. A kormányoknak, amelyek felelősek népeik sorsáért, nincs joguk ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a világ legkülönbözőbb országaiban élő tudósok ezreinek és ezreinek figyelmeztetését az atom- és hidrogénfegyver-kí- sérletek végzetes hatásáról, valamint a nukleáris háború szörnyű következményeiről. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a tudósoknak a figyelmeztetését sem, akik kijelentik: ha továbbra is folytatódnak az atom- és hid- rogénfegyver-kísérletek — mint ez eddig is történt —, akkor minden nemzedékben az emberek millióit sújtják majd örökletes betegségek.

~Az atom- és hidrogénfegy- ver-kísérletek haladéktalan beszüntetése megfelel minden nép vágyainak és reményeinek. A népeket nyugtalanítják e kísérletek súlyos következményei. Az idevágó megegyezés megállítaná a nukleáris fegyverek új, egyre pusz- títóbb típusainak létrehozását és hatalmas lépést jelentene az atomfegyverkezési hajsza beszüntetéséhez vezető úton.

Látnivaló, hogy a szovjet példa követésének elutasítása, az atom- és hidrogénfegyvér- kísérletek folytatása az Egyesült Államok és Anglia kormánya részéről csak visszavetheti az emberiséget e sorsdöntő kérdésben a kiindulópontra, s az ezzel járó súlyos felelősség teljes egészében az Egyesült Államok és Anglia kormányát terhelné.

Az értekezlet részvevői kijelentik, hogy az általuk képviselt országok népei, amelyeket az az elhatározás hat át, hogy minden eszközt felhasználnak a béke megszilárdítása, az új vilámuéretú háborús tűzvész megakadályozása érdekében, érdekeltek abban, hogy az európai szárazföld közepén atom-, hidrogén- és rakétafegyverektől mentes Övezetet hozzanak létre, amely magában foglalja mindkét német államot — a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot — valamint Lengyelországot és Csehszlovákiát.

Amikor az értekezlet részvevői támogatják a Lengyel Népköztársaságnak a nukleáris és rakétafegyverektől mentes övezet létrehozására vonatkozó javaslatát, nem keresnek maguknak semmiféle katonai fölényt.

Ha összehasonlítjuk az a tomf egy vérmentes övezet,be tartozó államok területét, akkor kitűnik, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és Lengyelország területe több mint 'kétszeresen múlja felül ezen övezet negyedik tagjának, Nyugat-Német- országnák területét. Továbbá a varsói szerződés ezen övezetbe tartozó államai lakosságának száma szántén felülmúlja azon állam lakosságának számát, amely az Észak-Atlanti Szövetség részéről tartozók ebbe az övezetbe.

Ami a nukleáris fegyverek 'belföldi gyártását illeti, mint ismeretes, sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem Csehszlovákia, sem Lengyelország, sem pedig a Német Szövetségi Köztársaság nem gyártja ezt a fegyvert. Egyébként is a Német Szövetségi Köztársaság kormánya annak idején nemzetközi kötelezettséget vállalt, hogy ilyen fegyvert a jövőben nem fog gyártani. Mindez tanúsítja: teljesen alaptalan az a feltételezés, hogy az atom- fegyvermentes övezet megteremtése valamilyen egyoldalú katonai előnyt jelentene a varsói szerződés országai szárpára a NATO-államclk érdekeinek rovására. Ellenkezőleg, az európai atomfegyvermentes övezet államainak és a NATO tagállamoknak e javaslat értelmében olyan kölcsönös intézkedéseket kell tenmiök az atomle- szerelés területén, amelyek katonai jelentőségük szempontjából egészében véve egyenértékűek.

Az értekezlet részvevői üd- vözlík a Szovjetuniónak, a nukleáris fegyverrel rendelkező nagyhatalmaik egyikének azt a készségét, hogy kötelezettséget vállaljon az atomfegyvermentes övezet státusának tiszteletben tartásiára s az ebbe az övezetbe tartozó államok területét úgy tekintse, mint ahol nem alkalmazható atom-, hidrogén- és rakótafegyver.

Sajnálatos, hogy egy nem európai hatalomnak, az Egyesült Államoknak a kormánya nemcsak sietve elutasította a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére vonatkozó javaslatot, hanem azt is lehetségesnek tartotta, hogy nyomást gyakorolva európai NATO szövetségeseire, megnehezítse ennek a javaslatnak a csúcsértekezlet napirendjére tűzését és későbbi megvitatását. Pedig ez a kezdeményezés arra irányul, hogy a közép-európai feszültség enyhüljön, az atomháború középeurópai kirobbanásának valószínűsége csökkenjen. Ennek a kezdeményezésnek megvalósítása, mint részmegoldásra való törekvés, megkönnyítené az utat átfogóbb leszerelési egyezményekhez s ezzel elősegítené minden nép fő céljának elérését, az európai atomháború, s ezzel általában a háború veszélyének elhárítását. Meg kell állapítani, hogy ennek a kezdeményezésnek érteimét Nyugaton széles társadalmi rétegek és különböző politikai körök így is fogták fel.

Egyes NATO-hataümák vezető körei kijelentik ugyan, hogy sikeres tárgyalásokat óhajtanak folytatni, lényegében azonban mindent elkövetnek a csúcsértekezlet összehívásának megnehezítésére, sőt éppenséggel elzárkóznak az ilyen értekezlet megtartásától. E célból elóráncigálják a kelet-európai országok helyzetének kiagyalt kérdését, azaz egy olyan kérdést, amely a valóságban nem is létezik. Az értekezlet részvevői határozottan visszautasítják ennek a kérdésnek bármiféle megvitatását, mint szuverén államok belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozást, ami összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal és az ENSZ alapokmányával. Az értekezleten részvevő államok kijelentik, hogy semmiféle beavatkozást nem engednek meg országaik belügyeibe, amelyeknek népei szilárdan ás véglegesen a szocialista építés útjára léptek és eltökélt szándékuk, hogy minden kívülről jövő ármánykodással szemben megvédik népeik munkáját, biztonságukat.

Ami azt a próbálkozást illeti, hogy Németország egyesítésének kérdését a csúcsértekezlet napirendjére tűzzék, az ilyen próbálkozás csak azoknak kedvez, akik nem kívánják a csúcsértekezlet összehívását és nem kívánják annak eredményességét.

A varsói szerződésben részvevő államok teljesen megértik a német népnek országa kettészakítottságának megszüntetésére irányuló törekvését, híved Németország egysége visszaállításának, a bákeszere- tő demokratikus német állam létrehozásának. Úgy vélik azonban, hogy ezt a kérdést csupán maga a német nép oldhatja meg, mégpedig a jelenleg fennálló két német állam útján, s csak a két német állam közötti megegyezéssel. A német kérdés megoldásának nincs más útja. Más államok, bármilyen jogra is tartanak igényt, nem illetékesek arra, hogy e kérdést a német nép és a német népet képviselő kormányok — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai mellőzésével

oldják meg.

Az értekezlet részvevői teljesen osztják a szovjet kormánynak azt az álláspontját, hogy a csúcsértekezleten a német kérdésnek csupán azt a részét vitassák .meg, amelynek megoldásáért a felelősség a négy nagyhatalomra hárul, nevezetesen a német békeszerződés kérdését. Mindkét német állam képviselőjének bevonása a békeszerződés előkészítésébe — ahogyan ezt a Szovjetunió javasolja — lehetővé tenné a német nép számára, hogy meglássa Németország jövőbeni fejlődésének világos távlatait, egyben lendületet adna azoknak az erőfeszítéseknek egyesítéséhez, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fejt ki a német nép nemzeti és állami egységének helyreállítására.

A Varsód szerződésben részvevő államok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a csúcsértekezleten semleges államok is vegyenek részt, amelyeket nem kötnek katonai kötelezettségek az egymással szemben álló katonai csoportosulások egyikéhez sem, és amelyek bebizonyították hűségüket a béke és a nemzetközi együttműködés iránt. Az értekezlet részvevői sajnálattal kénytelenek megállapítani: a nyugati hatalmak nem támogatják a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a csúcsértekezleten semleges államok is részt vegyenek.

Minthogy a nyugati hatalmak nem kívánnak széleskörű értekezletet, a varsói szerződés államainak kormányai a szükséges megegyezés elérése végett megengedhetőnek látják, hogy ne ragaszkodjanak az észak-atlanti paktum összes tagállama, valamint a varsói szerződést aláírt valamennyi állam képviselőjének az értekezleten való részvételéhez, s a jelenlegi szakaszban beleegyeznek szúkebb körű találkozóba azzal, hogy a tárgyalásokon az észak-atlanti paktum és a varsói szerződés részéről egyaránt három (négy) ország vegyen részt. Ezért a varsói szerződés országainak kormányai a varsói szerződést aláírt országok nevében meghatalmazzák a Szovjetuniót, a Lengyel Népköztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot (és a Román Népköztársaságot), hogy részt vegyenek a legmagasabb szintű értekezleten.

A jelen értekezlet részvevői egyhangúan arra a megállapításra jutottak, hogy a kialakult helyzet valamennyi államtól új erőfeszítéseket követel a nemzetközi feszültség enyhítése és korunk legfontosabb, megoldatlan kérdéseinek rendezésére. A Szovjetunió és a varsói szerződést aláírt többi szocialista ország következetesen arra törekedett, hogy 1 a nyugati hatalmakkal megegyezésre jusson a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben. E célból nemcsak konkrét javaslatokat tettek, hanem sok egyoldalú gyakorlati intézkedést is megvalósítottak. De az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az észak-atlanti paktumba tartozó más országok kormányai nem válaszoltak mindezekre a javaslatokra és tovább folytatják a hidegháború, valamint a fegyveres erők és a fegyverzet veszélyes növelésének politikáját.

A nyugati hatalmak kihasználják azt, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában és albizottságában többséggel rendelkeznek, s kitértek a becsületes, érdemi tárgyalások elől; 1957. augusztus 29-én olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek a valóságban nemcsak, hogy nem irányultak az atom- és hidrogénfegyver betiltására, valamint az államok fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére, hanem szélesre tárták a kapukat a további fegyverkezési hajsza előtt.

A nyugati hatalmak a közgyűlés legutóbbi ülésszakán ráerőltették e javaslatokat a közgyűlésre, és intézkedéseket tettek, hogy az ENSZ leszerelési bizottságiban továbbra is megmaradjon az általuk szervezett katonai tömbök részvevőinek túlereje; ezzel olyan helyzetet teremtettek az ENSZ leszerelési bizottságában, mely lehetetlenné teszi, hogy a leszerelési kérdések kedvező megoldására számíthassunk ebben a szervezetben. Ilyen körülmények között azokban a halaszthatatlan leszerelési kérdésekben, amelyekben már az adott szakaszon megvan a kölcsönösen elfogadható egyezmények lehetősége, a megoldás legkedvezőbb perspektíváját a kormányfők részvételével tartandó legmagasabb szintű értekezlet nyitja meg.

A varsói szerződést aláírt államok kötelességüknek tekintik, hogy a nyugati hatalmakat a leszerelés útjának

(Folytatás a 3. oldalon)