Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-25 / 122. szám

Vasárnap, 1958. május 25. G SOMOGYI NÉPLAP Az Ady kísérleti kollégium terveiből — C OK VITA FOLYT MAR ” a kollégiumi és diák­otthon-rendszer pozitív és negatív vonásairól. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a felszabadulás utáni kollégiu­mok a túlzott önkormányzat, a jó értelemben vett szabad­sággal való visszaélés hibái­val eredménytelenül küzde­nek, diákotthonokat létesí­tettek. Am ennek a rendszer­nek is megvannak a maga hi­bái, fonákjai. S az előbb em­lített viták éppen arra szol­gáltak, hogy a két szervezési forma rossz vonásainak el­hagyásával, a régi tapaszta­latok helyes felhasználásával kikristályosodjék egy jobb, szilárd alapokra épülő kollé­giumi rendszer, mely minden szempontból alkalmas lesz az ifjúság szocalista szellemű nevelésére. A diákotthonokban — szám­talan tapasztalat igazolja — erkölcsi és politikai szempont­ból is lassan szabadossággá változott a diákoknak enge­délyezett, jó értelemben vett szabadság. Nem érvényesül a szocialista nevelés legfőbb, makarenkói alapelve: «-a kö­zösségben a közösséggel a kö­zösségért«, a diákotthonok lakóinak szent meggyőződése, hogy az iskolai tanuláson és szórakozáson kívül nincs más feladatuk. Közösségi élet, politikai nevelés, 'a közösségi, de az egyéni nevelői ráhatás is már-már kiveszőben van, szinte elfelejtett követelmény. Ezért helyeseljük és minden erővel támogatjuk kormány­zatunk ama elhatározását, hogy már az 1958/59-es tan­évben az országban mintegy tíz-tizenöt helyen kísérleti kollégiumokat lendít munká­ba, s ha tapasztalataik meg­felelőnek bizonyulnak, ezt az új rendszert honosítják meg folyamatosan mindenütt. -JfAPOSVAROTT az Ady Endre Diákotthon ala­kul át kísérleti kollégiummá, s már az idei tanév végén megkezdi ilyen irányú tevé­kenységét. Az elvi alapokat lefektették. A működési elvek gyakorlatában alkalmazzák a régi protestáns kollégiumok, a sárospataki, debreceni kol­légiumok szervezési tapaszta­latait, meghonosítják a NÉKOSZ-bóI ismert aktív, politikai szellemet (túlzott ön- kormányzat nélkül). A diák­otthonoktól átveszik például a jól bevált tanácsrendszert és mindazt, ami előbbreviszi a szocialista szellemű nevelés ügyét. Röviden: aktívabb életet, szigorúbb ellenőrzést követel meg az új rendszer, s csak azoknak biztosít lehető­ségeket, akik vállalják ezt, akik megérdemlik, hogy kol­légiumi elhelyezésben része­süljenek. Az Ady-kollégium adottsá­től, a falutól, mint eddig. A fiatal nevelők beállítása köz­vetlenebbé teszi a kapcsola­tot tanár és diák között. De ugyanakkor szigorúbbá az el­lenőrzést. Fiatal igazgató áll a kollégium élén, helyettese, két fő- és egy mellékhivatású ne­velő is több éves kollégiumi tapasztalattal rendelkezik, s mindez alapja a jó munká­nak. Bár megjegyezni kíván­juk, hogy a nevelőtestület lét­száma alacsony, nyolcvan gyerek jut egy-egy tanárra, és ez sok! Reméljük, ez irány­ban történik még központi in­tézkedés a tanév kezdetéig. A szigorítások közé tarto­zik, hogy megváltoztatják a kollégiumi felvétel eddigi gyakorlatát. Az első éveseket ezután nem az iskola, hanem a kollégium veszi fel. Az isko­la csak névsort, javaslatot ad, s a kollégium június 7-e és 20-a között behívja a jelent­kezőket. Három nap alatt a nevelőtestületből, iskolai ta­nárokból, a KISZ-bizottság és a művelődésügyi osztály kép­viselőiből alakult bizottság megismeri a gyerekeket, és ők döntenek előzetesen a felvé­telről. A három nap arra szol­gál, hogy a diákok maguk is tájékozódhassanak, beszélnek majd kollégistákkal, tanárok­kal, megismerik a kollektív életet, a követelményeket, megismerkednek egy nap programjával. A felvételről majd értesítik őket, s féléves próbaidő után döntenek vég­legesen kollégiumi tagságuk­ról. J Ö EZ A MÓDSZER, biz­tató, s ha szigorúnak látszik is, célja nyilvánvaló: csak megfelelő, néphez hű, minden tekintetben határo­zott, harcos ifjúság nevelked­jék tovább a nép kollégiumá­ban. Az új, kísérleti kollégium munkába lendül, és ezúttal szeretnénk felhívni rá az üze­mek, társadalmi szervezetek figyelmét is. Patronáló üze­mek sokat segíthetnének a fel­szerelések kiegészítésében anélkül, hogy különösebb megerőltetésbe kerülne. Na­gyon jó ötlet és megvalósít­ható, hogy nagyobb üzemeink, a Textilművek, a Cukorgyár, a Vaskombinát stb. üzemi ala­pítványt létesítene, s biztosí­taná egy-egy kiváló dolgozó gyermekének kollégiumi ellá­tását. Ez nemcsak az üzemre vetne jó fényt, de a gyermek is nagyobb felelősséget érez- ne tanulmányai iránt. COKAT VARUNK az ^ Ady-kollégiumtól és diákjaitól. Hisszük, hogy mun­kájuk megteremti az alapot ahhoz, hogy rövidesen az egész országban új módszerek szerint tartalmasabb életet, töretlen szocialista szellemű nevelést biztosíthassunk kol­légiumi ifjúságunknak. JÁVORI BÉLA Egy iskola, amelyről keveset tudunk Fennállásának tízéves jubileumát ünnepli a Gyógypedagógiai iskola Bemutató Angliában a szovjet színházművészet fejlődéséről Május 23-tól június 7-ig Angliában vendégszerepei a moszkvai Művész Színház együttese. Az Angol Filminté­zet ebben az időben szovjet filmbemutatókat tart a Nem­zeti Filmszínházban, amelynek keretében részleteket mutat­nak be a legutóbbi 60 évben előadásra került kimagasló orosz és szovjet színdarabok­ból. A többi között részleteket mutatnak be Rahmanov mo­dern szovjet drámaíró darab­jaiból, Tolsztoj, Gorkij és Cse­hov műveiből. Van egy iskolánk a hársfákkal szegélyezett, csen­des, árnyékos Beloiannisz ut­cában, amelyről keveset beszél­nek az emberek, még az új­ság is ritkán ad hírt arról a nemes, áldozatos nevelőmun­káról, ami falai között folyik immár tíz esztendeje. Az a hallgatás, amely övezi me­gyénk egyetlen gyógypedagó­giai iskoláját, mintha nem nélkülözné a tájékozatlanság­ból eredő hálátlanságot Pedig megérdemli, hogy tudjunk róla. Hiszen 1948- ban azzal a céllal indult, hogy társadalmunk számára hasz­nos polgárokat neveljen azok­ból az értelmi fogyatékosságú gyermekekből, akik a rendes általános iskolákban nem tudnának lépést tartani a ve­lük egykorú gyermekekkel a legalapvetőbb tudományszer­zésben, akiknek emberré ne­velése majdnem kizárólago­san a Gyógypedagógiai Isko­la feladata marad. Ezeknek a gyermekeknek a nevelése speciális nevelőmunka, mely alapos szaktudást igényel s végtelen szeretetet, végtelen türelmet. Mindezeket, sajnos, valóban kevesen tudják váro­sunkban az érdekelt szülőkön kívül, akik nem győznek elég­szer köszönetét mondani gyógypedagógusainknak azért, hogy beteg gyermekeiket az iskola mintegy visszaadja az életnek. Százhúsz növendéke van a Gyógypedagógiai Iskolának és tizenhárom szakképzett pe­dagógusa Az iskolában csök­kentett a tananyag, s az okta­tás módszerei sem mindenna­posak, de hogy milyen ered­ményesek ezek a kívülálló­nak furcsa tanítási módsze­rek, elég megnézni két osz­tályt Először az előkészítőt, ahol a mondhatni igen sok­szor mélyen szunnyadó érte­lem bonyolult, egyénenként változó módszerekkel való éb- resztgetése folyik. Ha valaki az előkészítő osz­tály tanárával, Németh Já­nossal az utcán találkozik, s ránéz markáns arcára, arcá­nak szigorúságot, kemény­séget kölcsönző tömött fekete bajuszára, aligha gondol arra, hogy ez a komoly férfiember tud gyengéd és türelmes len­ni, hogy pedagógus. Hiába, a látszat csal. Elég egy negyed- órácskát eltölteni az előké­szítő osztály apró padjai kö­zött ahhoz, ihogy elrestellje magát az ember azzal a be­lülre hulló vallomással: — Nekem nem lenne türelmem, bizalmam, erőm szóra bírni a nehezen beszélőket vagy azo­kat, akiknek beszélő képessé­gét valami elszenvedett be­tegség béklyózza évek óta. Fájó gondolatokat éb­reszt a kívülállóban a lá­togatás minden perce, jólle­het az iskola munkája bizto­síték arra, hogy nem sínylik meg az itt tanuló beteg gyer­mekek azt, amiről sem maguk, sem szüleik nem tehetnek, hogy mégis emberek lesznek, becsületes, jó munkások, hasznosak a nagy családnak, a társadalomnak. Már az első osztályban — ahova csak az előkészítő sike­res elvégzése után léphet a kisdiák — üdítőbb a kép. Hangos köszöntés fogad: — Jó napot kívánok! Somogyi Katalin tanítónő szavaira figyel az osztály, aki jogos büszkeséggel mutogatja meg növendékei füzeteit, raj­zait, kézimunkáit. A beugra- lós tréfa is megértésre talál, mert amikor azt kérdezi a minisztériumi látogató, hogy: ■»hány veréb marad a földön abból a hét verébből, ami még az imént fenn volt a fán, de egyet közülök -lelőttek, s hány marad a fán?« — nevet­ve mondják, hogy egy marad a földön, a többi elrepül. A másodikosokat — őket Debreceni Kálmánná tanítja — kint találjuk a tágas udva­ron, torna órájuk van, de szí­vesen visszamasíroznak az osztályba, hogy bemutassák olvasási tudományukat. Pe­dig itt, a Gyógypedagógiai Is­kolában is a kedvelt órák kö­cÁz, életi) ijfájcyciJji(Lk iuuijep,e A napfényes nyár egyik legszebb ünnepe a Nemzetkö­zi Gyermeknap. 1950 óta min­den évben május végén vagy június elején a gyermekeket, az »élet virágait« ünnepeljük. Kilenc évvel ezelőtt a Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség tanácsülésén határoz­ták el a világ haladó asszo­nyai, hogy minden évben Nemzetközi Gyermeknapot tartanak. fogta édesanyja kezét, hogy ebéd után kipihenje a játék »fáradalmait«. * Egyik reggel bonban a ját­szótérre siető gyerek megtor­pant, és az légre bámult. A kék égbolton fehér csíkot hú­zó léglökéses repülőgépek száguldottak. A kisfiú, aki már hallott a háború pusztí­tásairól (hiszen az ő család­jából is áldozatot követelt), eldobta játékszereit, s ahogy ről, mintha Chilében játszó­dott volna le. Sokan azt állít­ják, hogy a történet színhelye Nyugat-Németország. De egy­ben valamennyien megegye­zünk: minden becsületes em­bert megrázkódtat, hogy ko­runkban, a XX. század köze­pén megszülethetett az ég­bolttól remegő gyermek le­gendája. Mily szörnyű, hogy ifjú nemzedékünk háborús félel­_____„ .......a...... , Ez az ünnep g ai biztosítják a kísérletezést. ♦ hangzik a határozat Csaknem kétszázötven ék.ík el­helyezésére van lehetőség. A kis szobákban otthont lelnek a diákok. Minden háló egy- egy tanulókör lesz, s a hat­nyolc főnyi kis közösség diák vezetője a szobaparancsnok, aki felel a rendért. Ezt a tiszt­emlékeztessen mindem szülőt, min­den ' anyát, minden becsületes embert — bármilyen nemzet­hez tartozik is, bár­milyen világnézetet vall —, hogy minii­. ... . í annyian felelősség­seget is jó magatartással, ta- $ gel tartozunk az em. nulassal lehet kiérdemelni, 1 - tekintélye kell legyen, s a szo­baparancsnok hozzájárulási kedvezményben részesül. A Z AKTÍVABB ELET a politikai, kulturális beriség drága kin­cséért, a jövő nem­zedékért. 1950-ben a világ 51 országában, 1953-ban már 60 or­szágban, tavaly pe­és közösségi munkára egy- ♦ ^ig még több helyen — , .. _.. _ * /3'Wl Li 7y* /) <■/( /I Tfl "VI /V /V -v a ránt vonatkozik. Különböző összejöveteleket rendeznek majd a kollégiumban. Heten­ként egyszer kollégiumi est lesz, melynek tematikáját nagyrészt a gyerekek kíván­ságai határozzák meg. Kultúr- csoportokkal, közös munkával, falujárással kívánják össze­kovácsolni a fiatalokat egy­mással, a munkás- és paraszt­fiatalokkal. S az ilyen gya­korlat — a felszabadulás után sokszor tapasztaltuk — ked­vezően befolyásolja a diákok érzés- és gondolatvilágát, de tanulmányi munkáját is. És valószínűleg egy régi prob­lémára is gyógyírt ad: tanul­mányaik idején nem szakad­nak úgy cl fiataljaink övéik­emlékeztek meg a Nemzetközi Gyer­meknapról. Az ün­nepi előkészületek idején eszembe -yju- tott egy kis történet. ...A tiúcska már alig várta a reggelit, mert tudta, hogy utá- naf legkedvesebb idő- : töltése, a játék következik. A '•.reggeli napfényben fürdő ut- : cán vígan futott a játszótér felé, ahol már lapátokkal, ásókkal és babákkal »felsze- | reit« pajtásai várták. Az anya • alig bírta követni fiát, de fél- : tő tekintete mindenütt a nyo- : mában járt. Néhány óra múlva • a friss levegőtől és az áradó .napfénytől kipirult arcú fi- : úcska fáradtan, de boldogan csak lába bírta, visszafutott édesanyjához. Csak az anyai ölelés nyugtatta meg a resz­kető gyermeket, aki így szólt: — Édesanyám! Vigyél en­gem olyan helyre, ahol nem ilyen az ég .. s ... Nemrégiben egy nemzet­közi tanácskozáson hallottam, hogy mindez az Egyesült Ál­lamokban történt. Valamelyik külföldi újság úgy írt az eset­mek közepette nő fel. Milyen nyomasztó gondolat, hogy gyermekeink a háború rémé­től félnek, ahelyett, hogy mindig csak az élet napos ol­dalát látnák. Sajnos azonban, a világon még léteznek azok az erők, amelyek sajnálkozva veszik tudomásul, hogy a szomszé­dunkban lakó asztalos lánya egyetemre jár, hogy idősebb forrná i> szén a fiam nemsokára befejezi iskolát, és nagy terveket szó hogy öccse minden nyáron út törő-táborb an tölti a szünidő Nem szeretik azt sem, hog kínai ifjak és leányok vidám dalától visszhangzottak májú elsején Peking utcái, hogy csehszlovák pionírok nemzet közi tábort szerveznek festő szépségű hegyeik között; félve gondolnak arra, hog szerte a világon olyan nemze dék növekszik fe i amely jól tudja, ho keresse a boldog jő vöt, az élet igazsá gát. Azt mondhat nánk, hogy a »sza bad világ« néhán: hívének nem tetszii a mi életformánk tartsák meg maguk nak a véleményüket s majd a történelem ítélőszéke előtt bébi zonyosodik, melyi künk járt a helyes úton. Minden ország arrat törekszik, hogy elhárítsa a gyermek nevelés előtt álló akadályokat. Az •gyik helyen új is kólákat építenek máshol nemes tulaj­donságokra nevelő könyveket adnak gyermekek kezébe De van a világon egy olyan kér­dés amely egy érint mindenkit. Hi- világ minden becsüle­tes emberének kötelessége, hogy az ifjú nemzedéket megvédje az új háborútól. A Nemzetkö­zi Gyermeknapon is miné egységesebben és messzebbre hangzik szavunk, annál ha marabb felejti el a világ az égbolttól rettegő gyermek le gendáját. B, P, zé tartozik a torna. Utána közvetlenül a kézimunka kö­vetkezik. Szinte minden osz­tály szekrénye valóságos kin­csesbánya, tele vannak hím­zésekkel, gonddal, nagy kéz­ügyességgel készített papír- és famunkákkal. A fiúk is ké­zimunkáznak, méghozzá leg­alább olyan ügyesen forgat­ják a tűt, mint a kislányok. Akárhova néz az ember, kezdve az igazgatói irodától a folyosókig, mindenütt a nö­vendékek hímzései díszítik a falakat, székeket. Színes fal­védők, térítők, párnák. A Gyógypedagógiai Iskola mellett működik párhuzamo­san a Gyermeklélektani Állo­más és a Hibásbeszédűek Ál­lami Tanfolyama. E tanfolya­mot olyan gyermekek látogat­ják, akik nem növendékei az iskolának, rendes általános is­kolában isi megállják helyü­ket, de valamilyen beszédhi­bával küzdenek. Van az iskolának egy ötven fős napközi ottho­na is, amely konyha híján a társintézettől, a Süketnéma Intézettől kapja a napi kosz- ttot. Szinte csodával határos, hogyan is fér el az ötszobás lakóházban a százhúsz gyer­mek iskolája kilenc osztály- lyal. Évekkel ezelőtt elké­szült egy terv, egy új gyógy­pedagógiai iskola terve, saj­nos, az építkezésre szánt pénzösszeget elvitte 1956 ősze. így az iskola fejlesztésének anyagi feltételei hiányoznak; Szó van arról, hogy a so- mogyvári Gyógypedagógiai Munkatelepet bővítik intézet­té a közeljövőben, ahol csak munkára nevelés folyik, okta­tómunka nem; — Sajnos — mint mondja Bolytay Béla, az iskola igaz­gatója — ezzel nem oldódik meg a Városi gyermekek helyzete. — Hogyan ünnepli az isko­la fennállásának tizedik év­fordulóját? — Szülői munkaközössé­günk készít elő egy kis ün­nepséget. Még az ünnepély előtti napokban az iskola ta- mári kara ötnapos tapaszta­latcserére megy Veszprém, Pápa, Szombathely hasonló típusú gyógypedagógiai isko­láinak! tanáraival, hogy fris­sült erővel vágjunk a tizen­egyedik esztendőnek, új ta­pasztalatokban gazdagon! — Van úttörőcsapata is az iskolának? — Van bizony. Tavaly nyá­ron úttörőink a Balaton mel­lett üdültek, a közelmúlt na­pokban voltak tanulmányi ki­ránduláson Szigetvárott. Idén nyáron a somogyszili erdész­lakban töltenek két hetet; Mindezt természetesen saját erőből. Igen élénk életet él szülői munkaközösségünk.- Sajnos, máshonnan nem vár­hatunk segítséget. Minden ál­talános iskolát patronál vala­milyen vállalat, intézmény. A Gyógypedagógiai Iskolának, amelynek tartalmi munkája olyan, hogy nagyobb szüksé­ge volna a társadalom szere­tő, gondoskodó szívére, nincs patronálója. Pedig de nagy szükség volna segítségre! Nincs például játékfelszerelé- sünk, nincsenek tornaszere­ink. A nehézségek ellenére eredményekben gazdag tíz esztendőt zár le a hónap utol­só napján a Gyógypedagógiai Iskola. Volt növendékei közül számosán az iparban helyez­kedtek el mint szakmunká­sok, vagy éppen most tanul­nak szakmát Akad olyan nö­vendék is, aki középiskolában tanul tovább. Aki ismeri a csökken értelműséget eredménye^ könnyebb, súlyosabb betegsé­geket, s arra gondol, mi tör­tént a múltban az ilyen gyer­mekekkel, az csak tisztelettel és hálával adózhat a váro­sunkban szinte észrevétlenül működő, munkálkodó Gyógy­pedagógiai Iskolának és az is­kola nevelőinek. Az iskola fennállásának tíz­éves jubileuma alkalmából kívánunk gyógypedagógusa­inknak újabb eredményekben gazdag esztendőiket. lásíió Ibolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom