Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-25 / 122. szám

Vasárnap, 1958. május 25. somogyi néplap Most már elmegyek... Ne Jem is ellenőrizni jöttem, inkább tanulni. Hogy tovább adhassam szíved melegét. Nézlek és hall­gatlak. Kis nebulóid élénken figyelnek, hangod még most is fiatalos és kedves, mozgásod rugalmas, óráidat a legújabb pedagógiai eredmények szerint vezeted. Lapozod a könyved, de látom, hogy ujjaid kissé megremegnek. A szünetben kö­rülugrálnak az apróságok, mindegyiknek jut még a régi mo­solyból, jut egy kis cirógatás. Mi is leülünk a magad ültette díszbokor alá, és megkérlek, mesélj, mesélj sokat, mert igaz mesédet meg kell ismernie fiatal kartársaidnak. Jl/Í e gkaptam nyugdíjkérelmedet, Jenő bácsi. Hát mégis eljött az idő? Nem maradhatnál még csak egy évig is köztünk? — Gondoltam erre is, de most már elmegyek. Érzem, menni kell! Szép nyugdijam lesz, olyan vígan leszek, mint egy kiskirály — mondja, de a »vígan« bizony kissé búsan hangzik. — Ezek nélkül furcsa lesz az élet. Ejnye, ezt a sok bogarat, nem belerepült az egyik szemembe! — Lassan, komótosan megtörülgeti szemét, belerepült az a csúnya bogár. — 47 év hosszú idő! Valamikor nevelője, tanítója vol­tam ennek a kicsi falunak, most már apja, sőt nagyapja vagyok. Mi volt a legnehezebb? A tanítóválasztás. 5:4 arányban győztem, de ez a győzelem mindig fájt. Tudom, többet nem lesz így, mert van már becsülete a tanítónak, nem kell kínálni, adni-venni. De hagyjuk ezt, beszéljünk inkább a szépről. Igaz, erről a legnehezebb, mert hivatásom szép a küzdelmeivel együtt. Nem nagyszerű az, hogy har­colhatunk népünkért? Csatát nyertem, amikor felépítettük az új iskolát. Megszerveztem az olvasókört. Taníthattam kicsiket és nagyokat. Hidd el, soha nem neveltem hajlongó embereket! Tudod, kedves barátom, mégis nagyon fáj va­lami. Későn tudtam meg, amit mindig kutattam, kerestem. Nem akarok nagyokat mondani, nem akarlak untatni, de ez igen fontos! Nézd, itt a Népszabadság, ez a cikk az ifjú­ság neveléséről beszél: megtalálni a csavarokat. Azt mondja, hogy »minden emberben van egy csavar, amivel meg lehet mozgatni. De ezt a csavart meg kell keresni. Tegye ezt minden pedagógus, aki az egész ifjúság arculatának egyik fő formálója, politikai és emberi nevelője és vezetője, segítő társa«. Nem világos, nem nagyszerű ez? Hogy szabad ma ifjúságunkat, népünket a legmagasabbra is felemelni! Az én édesapám is tanító volt, ő még nem mondhatta el így mindezt nekem. De megkérlek, mondd el a fiataloknak öreg pajtásuk üzenetét: keressék mindig a csavart, és szégyellje magát az, aki nem keresi! Dr. Korányi Frigyes 1828-1913. E mlékezzünk dr. Ko­rányi Frigyesre, a leg- J nagyobb magyar orvosok Jegyikére, aki nemcsak orvos­nak volt példamutató, hanem embernek is. 1828-ban született Nagykállón. Orvosi tanulmá­nyait a pesti orvosi egyetemen végezte. A pesti orvosi tanoda akkor a mostani Kossuth Lajos utca melletti Uj világ utcában volt nagyon szűkös, szegényes környezetben. Az előadásokat részben latinul, részben néme­tül tartották a tanárok. Mivel nem volt valami kitüntető a \ pesti orvosi egyetemen tanár- 1! nak lenni, és a megüresedett tanári állásokra nem mindig kaptak megfelelő előadót, több tantárgyat is tanított egy-egy tanár. Természetesen ez a tu­dományos színvonal rovására ment. Javulni kezdett a hely­zet 1847-ben, mikor is az 1848- as forradalom előre vetette ha­tását. Ebben az időben jött ha­za Becsből és foglalta el a se­bészeti tanszéket Balassa Já­nos. A magyar modern orvos- tudomány tulajdonképpeni ' megalapozása majdnem teljes egészében az ő nevéhez fűző­dik. Asszisztense volt a színién Becsből hazajött Markusovszky Lajos. Későbben ez a triász: Balas­sa. Markusovszky és Korányi J hozta létre a magyar orvosi J rend alapját, amelyen felépül- J hetett az egész korszerű ma- J gyár egészségügyi hálózat. De sok nehéz év zajlott le, TToy óra, vége a tanításnak. Ballagunk a kapospulai tanácsház felé, útközben tovább mesél, amikor az esti kultúrprogramról érdeklődök. — Szerettem ezt a munkaterületet is. Tavaly jutalmul Lengyelországba utazhattam. Szép emlékem marad, de ami a napokban történt, az még szebb. Szovjet kultúrcso- port jött vendégszerepelni falunkba. Parancsnokuk egy fiatal százados volt, szívesen beszélgetett velem, Egy hirtelen mozdulattal elkapta kezemet és megcsókolta. Elszégyelltem magam, de értem már világosan, hogy mit ér ma egy falusi tanító! Majd a nyáron a pécsi gyerekemhez költözködök. Ez a leányom is tanár, asszony, két aranyos unokám van. Náluk vár egy pici kis szoba, amelyik csak az »öregé« lesz. lit fogok szunyókálni, itt álmodom magam vissza ifjúvá. Néha meglátogatom majd mérnök lányomat Kazincbarcikán, hadd lássam az ő boldogságát is. — Ti pedig, akik még maradtok, gondoljatok néha- néha az öreg Százuj Jenő bácsira, aki nevelő marad nyug­díjas korában is. NAGY KAROLY végigjárta mint zászlóalj-orvos a harcterek nagy részét. A szabadsAgharc le­verése UTÁN foly­tatta tanulmányait. Jellemző becsületes merészségére, hogy vállalta az önkényuralom leg­sötétebb napjaiban egy egyete­mi hallgatókból álló küldöttség vezetését a Pesten uralkodó császári rendőrfőnökhöz, s a letartóztatott Balassa János szabadlábra helyezését köve­telték. Tanulmányait folytatta, s 1852-ben a pesti egyetemen or­vossá avatták. Sebész szeretett volna lenni, és valószínűleg Balassa tanár javaslatára a bécsi sebészeti klinikán a ma­gyar ifjak részére fenntartott egyik műtőnövendé'ki állást meg is kapta. Minden a legna­gyobb rendben lévőnek lát­szott, és mint derült égből a villámcsapás sújtotta 1852 áp­rilis havában történt letartóz- tása a pesti rendőrfőnök utasítására. 24 órai vizsgálati fogság után szülővárosába, Nagykájlóba internálták a sza­badságharc alatti viselkedéséért Végtelenül elkeseredve tért haza, úgy látszott, hogy tudo­mányos pályafutása megszűnt. Árunak ellenére, hogy szűkebb pátriája legkeresettebb orvosa lett, ez nem elégítette ki. ö to­vább akarta képezni magát, és mivel úgy gondolta, hogy az adott körülmények között ez lehetetlen, kivándorolni ké­szült. Ekkor lépett életébe eré- Ivesen Balassa, aki erről lebe­Naplójegyzetei szerint egyik legnagyobb élménye volt az 1955—i, párizsi világkiállítás, de ugyanolyan mély benyomást keltettek az ottani orvosi iskola újszerű módszerei is. Trousseau előadásai nemcsak tartalmilag, hanem módszertanilag is egé­szen újak voltak. A betegséget teljes egészében, keletkezésé­ben, kórtani és összefüggéseiben, gyógykezeléssel gyalték le. kórbonctani a követendő együtt tár­i amíg ezt a munkát megkezd- _ ^ hették! Mint becsületes haza- szélte, és helyette azt ajánlot- . fink részt vetlek a szabadjáé- ta. hoev keresse föl az akkori ) fiák, részt vettek a szabadság- I harcban a nemzeti független- ) Ságért harcoló honvédség olda­tián, természetesen mint orvo­sok. Balassa klinikája honvéd- 1 gába, Berlinbe, Münchenbe, 1 majd később, 1855-ben Párizs­ba. Becsbe akkor kórházzá alakult át, és főorvosa * Markusovszky lett, majd Ko- fránvi is odakerült, de előzőleg Komlós Aladár:' NÉRÓ ÉS A VII/a. (Móra) J Az iskola belső élete, a ta- Jnár és a diák viszonya örökké J izgató téma marad mindnyá- i junk számára, még ha rég el $ is hagytuk a gimnázium pad­ijait. Ebbe a titokba az írók ki- } zárólag egykori diák-élményeik ( alapján világítottak be. Kom­lói Aladár az első, aki tanár­Vasárnapi tanácskozás A vasút felől néhány ide- t gén tart a kaposfői ta­nácsháza felé. Egyikük jóízű | mélyet ásít a langyos reggeli levegőből, korán köszönthette ' a napot. Egy barna hajú szem- j üveges fiatalember kerékpáron igyekszik, motoron is érkezik i valaki az ismeretlenek közé. [ Kíváncsian fürkészik őket a kaposfői vasárnapolók. Talál­gatják, hogy kifélék lehetnek ezek a vasárnaprontók, arra ali'iha gondolnának a kíván­csiskodók, hogy csak néhány ügybuzgó, vasárnap is serény­kedő népkönyvtáros szánta pi­henő napját egy kis hasznos beszélgetésre. Körülülik a kis könyvtár- szoba piros terítő vei letakart hosszú asztalát és egymást köszöntő csendes szóval beszél­getnek, mígnem a vendéglátó könyvtáros, Marosi Vince ta­nár veszi át a szót. Nyugodt, tanítós hangon beszél takaros, tiszta könyvtáráról, könyvei­ről, olvasóiról, arról a lelkes szívósságról, mellyel 153 ol­vasónak adott könyvet a ke­zébe. Kaposfőn könyvtári ol­vasó a tanács elnöke, a vb tit­kára családostul (nem csoda j hát, ha akad egy kis pénz I könyvre is a község ládafiá- ! ban), olvasnak parasztok, ipa- j rosok, tanítók, tanulók egy-! aránt. Ez év első negyedében több mint ezer kötet könyvet kölcsönöztek a könyvtárból. Becsületes munka ez, derék tanító munka, de nincs benne ördöngösség, éppen erről beszél Marosi Vince. «-Ha az ember jó szándékkal közel kerül az emberekhez, akkor szívesen hallgatnak rá... Az igazi munkánk akkor kezdődik, mi­kor olvasóvá lett valaki, mert akkor még több gondot kell rá fordítanunk, még többet kell törődnünk vele... A nevelőnek számtalan lehetősége van ol­vasók toborzására.« Marosi Vince a családlátoga­tásokat, a szülői értekezleteket, a szülőkkel kialakult személyi kapcsolatát is felhasználja a könyvtár és a könyvek nép­szerűsítésére. Észreveszi, hogy Kaposfőn is érdeklődéssel hallgatják Dezséry László pe­dagógiai előadásait á rádió­ban, nosza hirdeti is már De­zséry írásait. A kisanyáknak gyermeknevelési, csecsemő- ápolási könyvvel kedveske­dik. Ha pedig hiányzik a könyv­tárból valaki által régen kere­sett könyv, a sajátját sem saj­nálja odaadni. 17 lénkül az asztal körül a beszélgetés hangja, amit mondanak, attól pedig valóság­gal belemelcgszik az ember szíve. Felsőmocsoládon a KISZ patronálja a könyvtárt. A lá­nyok kimeszelték a könyvtár- szobát, térítőkét hímezgetnek az asztalokra A kiskorpádi KISZ-lányok is maguk mesze­lik csinosra a népkönyvtár he­lyiségét. Kelemen Gyula cso­rnai KISZ-tag maga készítette címtáblát festett a könyvtár­nak. Ott ols ásnák is a KISZ- fiatalok. De nem mindenütt egyfor­mák még a fiatalok sem. Sza­badiban például a KISZ ki­rakta a könyvtárt a helyiség­ből, s most az a tanácsház előszobájában tengődik. Akik körülülik a piros könyvtári asztalt, mind azt pengetik, hogy harcolni kell a falusi könyvtárak fejlesztésé­ért, mind sürgetik és fontos­nak tartják a falusi könyvtá­rak működési feltételeinek fel­javítását. Mert meg lehet ol­dani a könyvtárak gondjait jó szándékkal, ügyszeretettel és egy kis áldozatkészséggel. Ta- száron például olyan kicsi he­lyen szorong a könyvtár, hogy már nem is tudják raktározni a könyveket. A községi tanács 6000 forintot tervez a község­fejlesztési alapból könyvtár- fejlesztésre, s ezzel megoldódik évekre a könyvtár gondja. Attalán pang az olvasómozga­lom, mert senki sem törődik a könyvtár ügyével. Csak egy lelkes embert kellene találni, és élni fog a könyvtár! A mos- dósi iskolaszanatórium nevelő könyvtárosa arról beszél, h°S.Y a könyv nemcsak az iskolai oktatás eredményességét tá­masztja alá, hanem gyógyté- nyező is a fekvő gyermekek egészségének helyreállításában. fizó esik az élénkülő ol­^ vasói igényekről is. Zeng-zúg a panasz, kevés a jó könyv, sok a kiolvasott könyv, kevés az ifjúsági könyv, kevés a leányirodalom, kevés a kor­szerű mezőgazdasági szak­könyv, pedig sok helyütt már a községi tanácsok is megnyi­tották erszényüket. Patalomban •i 157-BEN MEGINDUL AZ ’ «-ORVOSI HETILAP«, melynek kezdettől fogva mun­katársa. Az első évfolyam 19. számában jelenik meg első ön­álló búvárkodásának eredmé­nyeképpen írt cikke, melyben Korányi Frigyes nagykállói gyakorlóorvos a lép helyzet­változásaival foglalkozik. Sza­bolcs megye abban az időben sokat szenvedett a maláriától és annak súlyos következmé­nyeitől. Életrajzírói leszögezik, hogy már első tanulmányaiban feltűnt a precíz diagnostical gondolkodása és a vizsgálati módszerek feletti uralma. Cik­kei, tanulmányai nemcsak az orvosi hetilapban, hanem az akkori bécsi orvosi újságban is megjelentek. Élesen ellenzi a hazad egészségügy elmara­dottságát és nem utolsósorban az orvosi egyetem szégyentel­jes állapotát. Minden évben más-más ál­lamban tanulmányozza az egészségügy helyzetét, és hol egyedül, hol hasonló gondol­kodású orvosokkal rója az elő­rehaladott országok kórházai­nak és egyéb orvosi intézmé­nyeinek az útjait. Külföldi útjain szerzett ta­pasztalatai tették lehetővé, hogy Korányi Frigyes nem süllyedt le az akkori kisvárosi orvos nívójára. Ellenkezőleg, lassacskán az egész ország or­vosai megismerték nevét. Egy­más után jelentek meg nagy feltűnést keltő írásai az orvosi hetilapban. Az első orvosi pá­lyadíjat is ő nyerte el 1859-ben a vérbajról írt tanulmányával. Fáradhatatlan, szívós munká­val küzd eszmetársaival együtt az önkényuralom ellen. 1860- ban végre megengedte a csá­szári helytartó, hogy a pesti egyetemen az orvostanhallga­tók »az őket illető tanokat ma­gyar nyelven hallgassák«. 1860-ban az ő tollából jelent [meg az első olyan cikk a gyer- J mekhalandóságról, amelyet te­stületén előzetes kutatás tá­masztott alá. 1861-ben, amikor az osztrák elnyomás megla­zult, és bizonyos megyei ön- .... . , ... ,, . ,. , . .kormányzati élet kezdődött, fűként az allattenyesztesi szak- JSzabolcs megye főorvosává könyveknek. Racegresbol meg i választották Magyaratádra is átjárnak me-J Rövid ideig tartó főorvossá. zógazdasági szakkönyvert <igaziga alatt az egészségügy elma- viszont, hogy a helybéli mar 2 radottságán akart javítani. Ja- gyaratadlak alig forgatnak iyasolta megfelelő képzettségű ta, hogy keresse föl az akkori első vonalbeli orvosi egyete­meket tudományos továbbkép­zése céljából. így jutott el Prá­rrvég nem mehetett, mert onnan ki volt tiltva. oldalról nézi és ábrázolja a kérdést. így azután váratlan mélységeket tár fel. Könyve leánygimnáziumban játszódik le, s megmutatja, hogy a tanár és a növendék kapcsolatában nem a növendék az áldozat, hanem a tanár. ••«>■'+ | cs Kisgyalánban például igen nagy a kelete a mezőgazdasági, ilyen könyvet). Újabb és újabb pattannak elő, más és más öt és számú bába beállítását, és problémák J sürgette a falusi lakosság jobb orvosellátását. Sikerült egy jár­letes gyakorlattal ismerkednek J vány alkalmával felállított a tanácskozó könyvtárosok. J szükség-kórházat úgy megszer- Mígnem déli szavát kongatja Jvezni, hogy abból később a a harang. Észrevétlenül tova- J Szabolcs megyei első állandó szaladt az Idő. Felszedelőznek,»kórházat állítják fel. A kórház a vendégek, meg a házigazda (> első igazgatója ő lett. is. A kerékpáros nyergébe |l Végre 1861-ben feloldják in­pattan, a motoros nagyhangú ternálásót, és Pestre mehet, masinájára kerekedik, a gya-|* logosok pedig elindulnak a va-ü D ESTEN AKKOR két tá­sárnap déli csendben sütkére-!1 ’ borra oszlott az egye­ző vasútállomásra. A kanya-l'tem orvosi kara. Egy maradi rodóban betérnének egy pohár!*csoportra és a Balassa által sörre, de elmarad a »bankett«,'[vezetett haladók csoportjára, mert az italbolt még zárva* Természetesen az utóbbiak van. Meg is jegyzi az egyik*,mindent megtettek, hogy őt az szomjas: »Egy kicsit rendben Jegyetem tanárai közé felvehes- is van ez így. Az italboltok ,sék. 1966-ban nehezen bár, de mennél tovább legyenek csak \ végre elrfyeri az egyik belgyó- zárva, mi pedig mennél tá-(igyászati tanszék tanári állását, gabbra nyissuk könyvtáraink TElkkor 38 éves volt—révbe ju- ajtaját.« főtt. Életének nehéz, küzdel­Jmes szaika befejeződött, de B epöfögött a déli vonat. JKorányi Frigyes munkája tu­A könyvtárosok haza- J lajdonképpen ettől tértek falvaikba. Délután ott-J kezdődik, hon kinyitották könyvtáraikat, és ismét könyveket adtak az emberek kezébe, még több az időtől »Klinikáján« összesen 12 ágy állott rendelkezésére, két ápolónője és egy tanársegédje vol t. Érdekes és jelemző, hogy szívvel, még több emberséggel, ielső tanársegédje Kétli Károly, mint azelőtt. Hisz erről esett fa későbbi európai hírű belgyó­szó délelőtt a könyvtárban. kaposfői nép­(gyász professzor volt. A tudo- Imányos munka mellett haladó ► terveket dolgoztak ki az égés7­KELLNEK BÉLA^aégügy megszervezésére, az orvosi egyetem megépítésére, kórházaik és egyéb orvosi in­tézmények létesítésére. Egy tu­dományos testületet ajánlanaik, melynek feladata »az orvosi és természettudományi fejlődés, különösen azok eredményeire nézve figyelemmel kísérni, melyek a közjóiét előmozdítá­sára közvetlenül befolyással lehetnek.« Munkájuk eredmé­nyeképpen megalakul a köz­egészségügyi tanács, melynek első elnöke Balassa János. Hosszas küzdelem után 1888- ban megépítették az új belgyó­gyászati klinikát az Üllői úton 80 ággyal. Itt már megindulha­tott a rendszeres, nagyvonalú tudományos munka is, és alig van a belgyógyászatnak oly fejezete, amelyben komoly, az ország határain túl terjedő fel­tűnő eredményeket nem mu­tattak volna ki. Az 1876. XIV. törvénycikk az ő fáradhatatlan munkájuk eredményeképpen felállíttatja a közegészségügyi tanszéket, és röviden a tan­székek számát 13-ról 22-re emeld. 1890-re esik Koch Róbertnek az egész világot lázba hozó fel­fedezése, a tuberkulin. AZ ORVOS EGYESÜLET ‘ ' bizottságot küld ki a kérdés tanulmányozására, melynek élén Korányi Frigyes áll. A tuberkulózis ebben az időben szinte gátlás nélkül pusztított hazánkban, elsősor­ban természetesen a szegé­nyebb sorsú lakosság között. Már fiatal korában, vidéki gyakorlatában borzalommal látta a tüdővész néppusztitó hatását. Minden erejével küz­dött ellene, és az ő érdeme a magyarországi tuberkulózis el­leni küzdelem megszervezése. Természetes dolog, hogy nem lehet abszolúte összehasonlí­tani az 1945 utáni eredménye­ket az azt megelőzővel, de ha történtek intézkedések a gü»u mőkór leküzdésére, a szanató­riumok felállítására, gondozó­intézetek megszervezésére, az elsősorban az ő érdeme volt. Az ő egyéni varázsa kellett ahhoz, hogy a budakeszi sza­natóriumot négy esztendő alatt fölépítik. 1903-ban ő indíttatja meg a »Tuberkulosis« c. szak­lapot, melynek első számában a következőket írja: »Hivata­los statisztika szerint Magyar- országon évenként valamivel több mint 70 ezer ember hal meg tüdővészben, és a feltün­tetett kulcs szerint oda kell következtetnünk, hogy Magyar- ország lakosai között 4—500 ezer tüdővészes beteg van. Az évenkénti 70 ezer halálozás azonban a betegek számát nem apasztja.« Fölveti a felelőssé­get a tuberkulózis pusztításá­ért, és ez a felelősségérzés az, ami erőt ad neki e nagy mun­ka megindítására. Az ő elgon­dolása volt a központi vezetés fontossága a tuberkulózis elle­ni küzdelemben. És ennek he­lyességét a jelen idő igazolta. 1/ÓRÁNYI FRIGYESTŐL ^ SZÁRMÁZIK az a mon­dás, hogy az emberi élet sa­játságos mozaik. Az ő életének mozaikja drágakövekből van összetéve. De a sors kegyes volt hozzá, mindent megadott, amit egy orvos, egy ember megérhet. Látta tudományá­nak a völgyből a hegycsúcsra való emelkedését, látta az emberiség előretörését az olaj­mécsestől az ívlámpáig, a pri­mitív lokomobiltól a repülő­gépig. 1913. május 19-én halt meg. Méltóan jellemzi az Orvos Egyesület május 24-én tartott emlékülésén Grosz Emil sze­mész professzor a következők­ben: »Korányi Frigyes tudós volt, tanár volt a pedagógia legszigorúbb kritériuma sze­rint, szónok volt azok sorából, akik a magasan szárnyaló esz­mei tartalomnak művészi for­mát adnak, államférfiú volt, mert a legfontosabb állam- fenntartó tényező, a közegész­ségügy fáradhatatlan apostola volt, de ápolásával életet men­tett, egészséget adott vissza, ki a gógyíthatatlan betegeknek vigaszt, gyógyíthatóknak segít­séget adott.« Dr. Szundy Aladár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom