Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

O' V <u __ -V i* ' ~ q’ máG proletárjai egvesüljetfk' Somoav Neo ao Mai számunk tartalmából: I Fiam, a doktor úr Úttörő híradó AZ MSZMP MEGYEI B ZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A kis szökevény XV. évfolyam, 119. szám. Ara 50 FILLÉR Csütörtök, 1958. május 22. MINÉL TÖBBEN ADJANAK ÉS JÓ SZÍVVEL Megkezdődött a társadalmi gyűjtés a Latinha-ssohorra Kedden este a KIOSZ nagytermét megtöltő közönség jelenlétében indították meg a társadalmi gyűjtést arra a szoborra, amelyet a tizenkilences proletárdiktatúra hős mártírjának, Latinka Sándornak emelnek. Ott vol­tak a városi pártbizottság vezetői, a kaposvári üzemek igazgatói, párttitkárai, üzemi bizottsági elnökei, a KISZ- titkárok. Megjelent és felszólalt a gyűlésen Szirmai Je­nő elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titká­ra. Hortobágyi István elvtárs, a városi párt-végrehajtó bizottság tagjának üdvözlő szavai titán Tabák Lajos elv­társ, a Cukorgyár igazgatója, a Régi Párttagok Kapos­vári Bizottságának elnöke emelkedett szólásra: 1959. máreiu» 21-én állni kell a szobornak Kedves Elvtársak! Talán emlékeznek arra, hogy idén március 21-én a követke­ző felhívásunk jelent meg a Somogyi Néplapban Somogy megye és Kaposvár dolgozó népéhez: »Örökítsük meg a Magyar Tanácsköztársaság em­lékét !« Az MSZMP érvényt szerez annak a korábbi határozat­nak, hogy méltó megbecsülés­ben kell részesítenünk a mun­kásmozgalom régi, érdemes harcosait. Százszorosán, ezer­szeresen kötelességünk emlé­ket állítani azoknak, akik éle­tüket adták a szocializmus esz­méjének diadalra juttatásáért. A mártírok emlékművei csak megjelenési formájukban hat­nak külsőség gyanánt. Az ilyen emlékművek lényegükben az értelemre s az érzelemre gya­korolnak mély és elgondolkoz­tató benyomásokat. A mártí­rok és a forradalmi harcosok emlékművei halhatatlanná te­szik a társadalmi haladásért küzdőket; halhatatlanná te­szik azokat az eszméket, ame­lyekért fáradhatatlan küzdel­met vívtak életükben, s ha kellett, bátran áldozták fel éle­tüket is. Igen, az emlékművek ébren tart­ják az örök haladás ügyét! Ébren tartják az utókor szent kötelezettségét a hős elődök munkájának töret­len folytatásáért! Az em­lékművek kifejezik a há­lát is, amellyel tartozunk azoknak, akiknek minden­nél — saját életüknél is — fontosabb volt a későbbi nemzedékek boldog jövője! Gondoljunk a Kossuth és Pe­tőfi emlékére emelt emlékmű­veimé, amelyek a nemzet hálá­ját fejezik ki az 1848-as sza­badságeszmék zászlóvivői iránt. Ezek az emlékművek — bárhol álljanak is — arra fi­gyelmeztetnek, hogy tartsuk ébren, s a kor követelményei­nek megfelelően fejlesszük to­vább elméletben és gyakorlat­ban az általuk képviselt hala­dó eszméket! Kedves Elvtársak! Jövőre 40. évfordulóját ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának, s ez alatt a 40 esztendő alatt csak nagyon ke­vés látható emléket állítottunk hőseinknek, mártírjainknak. Igaz, ebből a 40 esztendőből 26 év a Horthy-fasizmus sötét éí gyalázatos idejére esik, amikor az emlékek csak a szívekben és a lelkekben éltek. Most azonban, a 40. évfordulóra áll­jon mindenütt az országban, Kaposvárott is az 1919-es már­tírok méltó emléke,, hogy hir­dessék az élőknek, s az ezután születők számára az elévülhe­tetlen dicsőségű 1919-et, amely hírnöke volt a napjainkban megvalósuló szocialista gazda­sági és társadalmi rendnek. S kiknek az emlékműve hir­dethetné ezt Kaposvárott és Somogybán méltóbban, mint a Latinka Sándor és mártír társai tiszteletére létesítendő emlékmű? A válasz, elvtársak, a mi ré­szünkről csak egy lehet: 1959. március 21-én állni kell a szobornak, a nagy figyelmeztetőnek, a továb­bi lankadatlan harcra buz­dítanak, mely erősíti majd testünket, lelkünket, s mind újabb és újabb sike­rekért mozgósítja harcra, küzdelemre az egymást követő generációkat! 1959. március 21-én emlék­könyv, művészi festmény, pom- pás népművészeti jelkép s szárnyaló muzsika hirdesse La- tinkáék dicsőséges mártírom- ságát. Kedves Elv társak! Egy he­te, hogy hazajöttem Moszkvá­♦ ból. Voltam Gorkijban, ahol |minden tárgy: kép, szobor, | kézirat Lenin elvtárs korszak- I alkotó világrnüvére emlékez­Í ttet. Voltam a moszkvai mau­zóleumban, ahol Lenin és Sztá­lin elvtárs örökké élő megtes­tesülését láttam, s voltam a I Kremlben, ahol sok-sok kom­munista emléke között a ma­gyar Landler Jenőével is ta­lálkoztam. Milliónyi zarándok ; keresi fel ezeket a helyeket és j emlékeket. S milliónyi zarán- * dók világnézetében, kommu­nista öntudatában, tettrekész- ségében megerősödve távozik onnan, hogy a dolgozó embe­rek sokasága között megalku­vás nélküli agitátora legyen a felszabadult ember igazságá­nak! Kell tehát az emlékmű, feltétlenül kell, itt Kapos­várott is, mert az 1919-es kaposvári hős mártírok majdan mindennap látható emléke bennünket, somo­gyiakat is erősíteni fog! Kell az emlékmű, s ha Latin- káék az életüket adták a mi jelenünkért, gyermekeink és unokáink holnapjáért, akkor mi szívből fakadó anyagi ál­dozattal teremtsük meg me­gyénk székhelyén Latinka elv- társék méltó és örökké fénylő emlékét! Ezt elkezdeni és ma­radéktalan sikerre vinni: becsületbeli kommunista kötelességünk! A megyei pártbizottság támogatja a ih apósrari kezdeményezést Ezután Szirmai Jenő elv-1 figyelmét Szirmai elvtárs —, társ a megyei pártbizottság ne- hogy vében üdvözölte a kaposvári városi pártbizottság nemes kezdeményezését, s kijelentet­te: a Latinka-szobor felállítá­sával a megyénél nemcsak egyetértenek, hanem a társa­dalmi gyűjtést az egész me­gyére kiterjesztik. A cél az le­gyen — hívta fel a jelenlévők az emberek megértsék en­nek a nemes törekvésnek a politikai jelentőségét. Ar­ra kell törekedni — mond­ta —, hogy minél többen adakozzanak és jó szívvel a szoborra. Ha ezt elérjük, akkor méltó emléket állí­tunk Somogy 1919-es hő­seinek. Hol lesz a szobor és mennyibe kerül? Hortobágyi elvtáns ismertet­te, hogy a Latinka-szobor a megyei tanáccsal szemben lé­vő — ezután lebontásra «kerü­lő — házak helyén képezett té­ren, a felépülő Szakszervezeti Székház szomszédságában fog emelkedni. A szobor valamivel több mint félmillió forintot igé­nyel. Ebből a p>árt központi bizott­ságának közbenjárására a Mű­velődésügyi Minisztérium mintegy kétszázezer forintot fedez, ötvenezer forintot meg­szavazott a városi tanács, a többit társadalmi gyűjtésből kell előteremteni. A társadal­mi gyűjtést a városi pártbizott­ság mellett működő szoborfel- állítási bizottság irányítja A gyűjtést a pártszerveze­tek bonyolítják le az ösz- szes társadalmi szervek és tömegmozgalmak széleskö­rű bevonásával. A bizottság — számolva az esetleges visszaélési lehetősé­gekkel — e célra külön piros színű, sorszámozott gyűjtőíve­ket és emléklapokat nyoma­tott, s ezeket a »Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága-« szöve­gű körbélyegzővel látják el. A gyűjtést végző elvtársak és társadalmi aktívák a gyűjtő­ívvel felkeresik a dolgozókat nevüket feljegyzik a gyűjtőív­re, az adományozott pénzösz­szegről nak ki. g>edig emléklap>ot ad­A társadalmi gyűjtés meg­kezdődött, és előrelátható­lag több hónapig tart. A városi pártbizottság kér­te a kaposvári kommunista ve­zetőket, gazdasági és szakszer­vezeti funkcionáriusokat: szó­val is, tettel is segítsék elő, hogy a gyűjtés sikeres legyen, s ennek eredményeként jövő március 21-én mártír szobra terén. álljon Kaposvár hős fő­Angol katonák omani támadása Damaszkusz (AFP). Az oma­ni imám damaszkuszi irodá­jához érkezett hír szerint 500 angol katona harckocsik tá­mogatásával Buraimiből Tá­madást indított Karsa város ellen, és az omani harcosok­kal hét órán át tartó heves csatát vívott. A harcban hír szerint 50 angol katona és 15 omani harcos elesett. A to­vábbi hírek arról szólnak, hogy jelentős angol erőket vontak össze, mert támadáso­kat akarnak indítani az omani harcosok védelmi ál­lásai ellen. Megnyílt Moszkvában a KGST-ben résztvevő országok kommunista és munkáspártjainak értekezlete Moszkva (TASZSZ). Május 20-án Moszkvában megnyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részvevő országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekezlete. Az értekezleten az említett pártokat az alábbiak képvise­lik: Albán Munkapárt: Enver Hodzsa, Mehmet Shehu, Spiro Koleka, Kico Ngjela, Behar Shtylia, Arit Hasko. Bolgár Kommunista Párt: Todor Zsivkov, Anton Jugov, Rakjo Damjanov, Pctr Pan- csevszki, Koszi Hrisztozov, Karlo Lukanov.. Csehszlovák Kommunista Párt: Antonin Novotny, Viliam Siroky, Jaromir Dolansky, Ota- kar Simunek, Bogumir Loms- ky. Lengyel Egyesült Munkás­párt: Wladyslaw Gomulka, Jó­zef Cyrankiewiez, Stefan Jendrychowski, Petr Jarosze- wic. Magyar Szocialista Munkás­párt: Kádár János, Apró An­tal, Révész Géza, Kiss Árpád. Német Szocialista Egység­párt: Malter Ulbricht, Otto Grotewohl, Heinrich Rau, Willi Stoph, Bruno Leuschner, Otto Winzer. Román Munkáspárt: Gheor- ghiu Dej, Chivu Stoica, Emil Bodnaras, Leontin Salajan, Alexandru Birladenu, Avram Bunaciu, Marin Gaston. Szovjetunió Kommunista Pártja: N. Sz. Hruscsov, A. L Mikojan, A. I. Kiricsenko, F. R. Kozlov, I. I. Kuzmin, I. G. Kabanov, M. V. Hrunyicsev. Meghívás alapján az érte­kezleten az alábbiak is részt vesznek: Vietnami Dolgozók Pártja: Nguen Zuj Csin, Nguen Van Csan, Dang Viet Csau, Kínai Kommunista Párt: Csen Jun, Li Fu-csun, Je Csi- csuan. Koreai Munkapárt: Kim ír, Ten ír Len, Li Den Ok. Mongol Népi For, adalmi Párt: D. Damba, L. Cende, Katonai szervezkedés Dél-Franciaországban Genf (DPA). Pierre Joly, aki Chassin francia tábornok hírszolgálata főnökének nevez­te magát, kedden a Tisnune de Geneve c. lapban kijelen­tette, hogy Chassin tábornok már hosszabb ideje ellenállási mozgalmat szervez Franciaor­szágban »a jelenlegi párizsi párturalom ellen«. Joly sze­rint) az ellenállási mozgalom először politikai eszközökkel akarja elérni a jelenlegi kor­mány megbuktatását. »Direkt akciókra« is elhatározta azon­ban magát, ha a politikai esz­közök nem válnak be. A dél­franciaországi közüdv-bizott- ság szoros egyetértésben mű­ködik az algériai bizottsággal Párizsban is van közüdv-bi- zottság. Joly ezenkívül kijelentette, hogy Chassin repülőtábornok­nak igen jó kapcsolatai van­nak a hadsereggel. A tábornok a rendőri nyomozások miatt Párizs (Reuter). Georges Bi- iault volt francia miniszter- -elnök, az MRP tagja egy hét­tel ezelőtt felkérte De Gaulle tábornokot, hogy lépjen közbe a politikai válság megoldása céljából. Bidault levélben fel­kérte a tábornokot: minél előbb és az ön által legjobb­nak ítélt formában »tegye a mérlegre nevének és szavának jelenleg vezérkarával együtt állandóan változtatja tartóz­kodási helyét, De Gaulle tá­bornokkal eddig nem vett fél semmiféle kapcsolatot súlyát a veszélyben forgó nemzet megmentésére«. A későbbiekben hozzátette: »máris késő van, de azt hi­szem nincs túlságosan késő. Meg kell akadályoznunk, hogy az utolsó remény is elhalvá­nyuljon. Csak önnek van er­re hatalma, ha elhatározza rá magát.« De Gaulle-ban reménykedik Bidault «▼VTVrVTWTVVTWVVVVVTTTVWWVWVTWVTWTVVVVVVTVVVTTTWWWWWVWTWTTWTTTWTWV VVTTTVVWT Pillanatképek a csurgói határból Megtették a magukét Szedelőzködnek. A harminc holdas cukorborsóval bevetett táblára ferdén vetődnek a napsugarak. Esteledik. Mara elég volt, elfáradták a kapák. Az asszony-csapat elindul az út felé... A faágakra akasztott cekkerekből előkerül a másik kendő, a másik kötény és egy pillanat alatt »megszállják« a pöfögő vontató pótkocsiját. — Hová mennek? — kérdez­zük Tunyogi Barna agronó- must. — Csicsó, Berzence, Csur­gó — mind a három faluból vannak itt munkások. A ber- zenceiek az újmajori munkás- szállásra, a többiek meg haza igyekeznek. — Becsületesen dolgozik va­lamennyi. Nézze csak meg a rendeket, nem .marad gaz utánuk. — Ez már a második kapá­lás — szól közbe Basa Péter brigádvezető. — Igen, a második — bólint az agronómus. Többet már nem lát kapát ez a tábla. Két­szer elég. Tiszta a földje, csak száraz. Eső kellene. A hazatérők utolsó csoport­ja most kapaszkodik fel a vontatóra. A hunyó nap utol­só sugarait visszadobják a kapák. Beák Nándorné, Dongó Mária, Molnár Jánosné, Ben- csik Lajosné és a többiek is mind-mind hazamentek. De holnap újra idejönnek a Gyógynövény- és Kertimag- termelő Vállalat szentai gaz- \ dóságának csurgói táblájára élesre reszelt kapákkal. Fgy-egy nap 30—34-en — 7 hold cukorborsót szabadítanak meg a gaztól, Ha itt elfogy a munka, akkor is jönnek, csak egy kicsit odébb dolgoz­nak majd. Van 20 hold kö­mény vetés, kapa kell annak is. Szerecz János vontatást már nem is látni, hárman mara­dunk. Árnyaink rányúlnak a kövesútra. — Vajon lesz-e annyi borsó, mint tavaly? — Ki tudja? A múlt évben nyolc és fél mázsát adott holdja. Nem lehet jósolni. Mi megtettük a magunkét = mondja Tunyogi Barna. t— A többi nem a mi dol­gunk, hanem az időjárásé — szól határozottan a brigádve­zető. — Egy jó kiadós eső — ez segítene. Nagyot nyúlad- na tőle a növény. — De mi lesz, ha tovább tart a szárazság? — Ha itt nem is, legalább máshol esne — kiáltja tehetet­len követelőzőn Basa Péter..« Ködnek is beillő port ka­varnak a szekerek. Egyre szür­kébb lesz a tábla; ráhull a por meg az alkonyat G. & Zölden silózzák a takarmányt Rendre dőlt a szöszös rozs a csurgói Zrínyi Termelőszö­vetkezet húsz holdas táblájának egy részén. Zölden fogyott el ez a takarmány, mert tömegét alig másfél hét májusi me­lege nagyban megnövelte. Kaszát fogott hát a minap ti* markos férfi, nehogy elvénüljön ez az állati eleség. Hogy miért nem géppel tarolták le a táblát? Mert a férfinépnek volt ráérő ideje, meg aztán a gépi fűkasza aligha boldogult volna ezzel a buja, összekuszált növényzettel. Most hat lovaskocsi tereli haza a zöldet. Horváth Lász­ló, Horváth János, Dávid István, Kovács Pál, Németh Fe­renc és Szerecz Imre egymással versengve rakodnak. A ma­jorban meg két Hoffher zaját visszhangozzák az épületek. Bogdán József és Poti József traktorosok gondoskodnak gé­peik zavartalan működéséről. Bognár József, Gőbölös György, Kovács János, Kiss Gyula, Szerecz János meg né­hány lány a silózó masinába juttatja a takarmányt. Széles sugárban fújja a két gép a fel aprított szöszös rozsot a száz­húsz köbméteres betongödörbe, amely a délutáni órákig csaknem egészen megtelt- Ez a második »nagyadag« már, mert a hetvenöt köbméteres gödröt előző nap telerakták. Jó lesz a zöldsiló a télen — tejelnek majd tőle a tehe­nek. Persze csak úgy, ha ízes, zamatos takarmánnyá érik benne a szecska. Ehhez az kell, hogy jól megtömjék azt. Ezért tapossák a silót a »legnehezebb« asszonyok: Batika Já­nosné, Kovács Ferencné, Kovács Istvánná és Sós Vendelné. (k- J.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom