Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

Csütörtök, 1958. május 22. 2 somogyi vTpt.ap FF Amerika érzelmi okokból nem hagyja magát a csúcsértekezlet felé sodorni“ Dulles sajtóértekezlete Washington (MTI). John Foster Dulles amerikai kül­ügyminiszter az Associated Press jelentése szerint keddi sajtóértekezletén visszautasí­totta a TASZSZ-nak a libano­ni kérdésben közzétett nyilat­kozatát és azt mondotta: »A Szovjetunió fenyegetései nem riasztják vissza az Egyesült Államokat attól, hogy bárhol a világon teljesítse kötelessé­gét«. Utalást tett arra, hogy az Eisenhower-doktrina lé­pésekre hatalmazza fel az amerikai elnököt »Libanon függetlenségének és területi épségének megvédésére, ha ez szükséges, és ha erre fel­kérik«. Sőt ezen továbbmenő- en Dulles még azt is kijelen­tette: »A határozat életbe lé­péséhez nincs szükség arra, hogy a nemzetközi kommuniz­mus intézzen támadást Liba­non ellen.« Dulles a jelenlegi francia- országi politikai válságról csupán általánosságokat mon­dott, és mint az AP megjegy­zi »óvatosan elkerülte, hogy érdemben nyilatkozzék«. Dul­les szerint ez az óvatosság nem azért van, mert Ame­rika közömbös, éppen ellen­kezőleg — tette hozzá — min­den amerikai feszült figyelem­mel kíséri a fejleményeket. A külügyminiszter helyesel- t", hogy Nixon az utazás előtt rendelkezésre álló értesülések alapján elment Caracasba. Persze, ha az amerikai tiszt­viselők előre tudták volna, amit ma tudnak — tette hoz­zá —, az alelnök valószínűleg nem utazik oda. Egy újságíró megkérdezte, hogy miért tartott fenn a was­hingtoni kormány baráti kap­csolatot Perez Jimenez tábor­nokkal, Venezuela megbukott diktátorával. Indonéziát illetően az ame­rikai külügyminiszter azt. a látszatot igyekezett kelteni, hogy az Egyesült Államok »tartózkodik az indonéziai polgárháborúba való beavat­kozástól«. Dulles kiemelte, hogy »nem zárja ki a kormányfői érte­kezlet lehetőségét«, de — tet­te hozzá — »Amerika érzelmi okoból nem hagvja magát a csúcsértekezlet felé sodorni. El kell dönteni, hogy a ta­nácskozás szolgálhat-e olyan fontos célt, amelyhez más­képpen nem lehet eljutni«. A külügyminiszter elismer­te, hogy a Szovjetunió első javaslatai széles körökben a csúcsértekezlet mellett kel­tettek hangulatot. Dulles kijelentette, reméli, hogy a nyugati hatalmak há­rom-négy héten belül meg­kezdhetik a technikai tárgya­lásokat a Szovjetunióval az Eisenhower—Hruscsov levél­váltásban felvetett problé­mákról. Bejelentette, hogy az amerikai kormány még va­lószínűleg ezen a héten jegy­zékben elküldi Moszkvába vá­laszát, amelyben további fel­világosításokat kér a tárgya­lások szovjet feltételeiről. A hesseni népszavazás meglepő eredményei Berlin (MTI). Hessen nyugat­német tartomány három köz­ségében meglepetésszerűen népszavazást rendeztek, a la­kosság 94 százaléka a nyugat­német hadsereg atomfelfegy- verzése ellen foglalt állást. Most derült ki, hogy az Adenauer-párt ottani tagjainak túlnyomó több­sége is részt vett a népsza­vazáson, és az atomfegy­verkezés ellen adta le sza­vazatát. Az atomfegyverkezés ellen küzdő bizottság erlangeni nagygyűlésén Noack profesz- szor Adenauer lemondását, a parlament feloszlatását és új választások kiírását követelte. Adenauert a hidegháború él­harcosának nevezte. Következetesebb és határozottabb fellépést követelnek a pártvezetőségiöl o nyugatnémet szociáldemokraták Berlin (MTI). Az MTI ber­lini tudósítója jelenti: Mint ismeretes, Ollenhauer kongresszusi beszámolójának középpontjában annak a harcnak a kérdései állottak, amelyet a nyugatnémet la­kosság tömegei az Adenauer- kormány háborús politikája és a nyugatnémet hadsereg atom- fegyverkezése ellen folytatnak. A pártvezér elítélte az Ade- nauer-kormány magatartását a népszavazás kérdésében. A vitában bebizonyosodott, hogy a vezető nyugatnémet el­lenzéki pártban éles szelek fújnak. A vitában csak igen kevés felszólaló kísérelte meg, hogy a jobboldali kispolgári reformerek platformját kép­viselje: érvelésüknek azonban nem volt meg sem az átütő ereje, sem a vonzóereje. An­nál erőteljesebben hangzottak a küldöttek felszólalásai az Adenauer-féle politika és az atomfegyverkezés elleni par­lamenti és parlamenten kí­vüli akciók fokozására. Nyugat-Berlin képviselője például világosan kijelentette: »Nem szabad meghátrál­ni, és az atomhalál ellen a legradikálisabb eszközöket kell felhasználni«. Politikai megfigyelők véle­ménye szerint az idők szava, hogy a vitában egyetlen fel­szólaló sem intézett támadást a Német Demokratikus Köz­társaság és a Szovjetunió el­len. »A szovjet övezetbeli helyzet« című határozatban éppen a nyugat-németországi ki­zsákmányolás és munkás­hajszolás kiáltó eseteit pécézték ki. Kemény összetűzésekre ke­rült sor az algériai kérdéssel kapcsolatos határozati javas­lat körül is. A küldöttek kö­vetelésére kénytelenek voltak megváltoztatni a pártvezetőség által benyújtott határozati ja­vaslat-tervezet szövegét, mert az eredeti formájában nem tükrözte a francia szocialisták magatartásának elítélését és az algíri tömegek szabadság- harcának támogatását. A kongresszus részvevői elfogadtak egy olyan ál­talános politikai határoza­tot, amely a Kelet és a Nyugat közötti tárgyalások gondolata mellett tör lán­dzsát. A többség elutasította a heidelbergi városi körzetnek é.s a nyugat-berlini tartományi pártszervezetnek azt a javas­latát, amely egy úgynevezett árnyék-kormány alakítására vonatkozott. Mint ismeretes, az »árnyék-kormány« követe­lése jellegzetesen a jobboldali reformok kívánságai közé tar­tozott. Ollenhauerj zárószavának védekező, sőt helyenként kér­lelő hangja a legjobb bizonyí­téka annak, hogy a szociálde­mokrata párt tagsága nem elégedett a pártvezetőség ed­digi politikájával, és hogy kö­vetkezetesebb, határozottabb fellépést követel. A napirend harmadik pont­jában Fritz Erler hitet te7t ugyan a »honvédelem« mel­lett, de egyúttal elutasította az általános hadkötelezettséget és az atomfegyverkezést. Az egyetlen lehetőség a jelenlegi veszély áthidalá­sára nem az atomfegyver­kezési versenyben való részvétel, hanem az ország békés újraegyesítése — mondotta. Miközben a szociáldemok­rata kongresszuson tovább tart a vita, a kulisszák mögött éles harc folyik a péntekre ki­tűzött országos vezetőség vá­lasztás körül. Ol'enhauer el­nökké választásai biztosnak látszik, azonban teljesen nyílt kérdés, hogy kik fog­ják elfoglalni a két alelnöki széket. A pártkongresszushoz üd­vözlő táviratot intézett az ille­galitásba kényszerített Német Kommunista Párt. Az SZKP Központi Bizottságának táv­irata az akcióegység mellett foglal állást, majd leszögezi: »A Szovjetunió dolgozói re­mélik, hogy az önök párt- kongresszusa fontos mérföld­kő lesz a Német Szociálde- m ata Párt tevékenységének aktivizálódásában és az atom­fegyverkezési verseny ellen folytatott küzdelemben.« A libanoni parlamenti ellenzék ' változatlanul követeli Chamoun lemondását' Beirut (Reuter). A libanoni parlament volt alelnöke kedden kijelentette, hogyha nem si­kerül hamarosan véget vetni a válságnak, az megoldatlanná válik, és »második Koreává« változtathatja Libanont. Beirutban kedden változat­lanul élénk politikai tevé­kenység volt. A parlamenti el­lenzék tagjai tanácskozások <► után közölték: továbbra is azi az álláspontjuk, hogy csaiki Chamoun elnök lemondása je-i lentheti a válság megoldásé- f naik alapját. t A nap folyamán Beirutban í kisebb zavargások voltaik. A t szerdára virradó éjjel több í robbanás történt. Az Humanité a politikai helyzetről Párizs (MTI). Az Humanité fő címében emeli ki, hogy a kommunista képviselőcsoport újra a kormányra szavazott. Pierre Courtade a lap ve­zércikkében megállapítja, hogy a kommunista csoportnak a Fflimlin-kormányra adott sza­vazata a szó szoros értelmé­ben földhöz vágta a párizsi fa­sisztákat és bűntársaikat, az algíri gyarmatosítókat. Alig szükséges azonban kijelenteni — írja vezércikkében Pierre Courtade —, hogy ez a szava­zás egyáltalán nem jelenti a különleges hatalom jóváha­gyásait. A kommunisták ak­kor szavaztak a köztársaság törvényes kormányára, ami­kor a kormány legcsekélyebb gyengülése megnyitotta volna azt a rést, amelyen keresztül De Gaulle készen állt a beha­tolásra. Courtade szellemes hason­lattal él: »Még ha az orvos gyanús is, még ha az orvosi hivatásról hamis elképzelés van is, nem akadályozzák meg abban, hogy segítsen, amikor egy érelkötésről van szó, cs et­től függ a beteg élete«. A vezércikk ezután megál­lapítja: amikor PfTimiin kije­lentette, hogy Sálán tábornok­ra kívánja ruházni a rendkí­vüli hatalmat, akkor a tábor­nok nyíltan De Gaulle mellett foglalt állást._A dolgok .így vi­lágosabbakká válnak. Elkerül­hetetlenül közeledik az a perc. amikor a kormánynak nyilvá­nosan meg kell büntetnie azo­kat a tiszteket, akik nem tet­tek eleget kötelességüknek. Ha a kormány nem ezt tenné, ak­kor ezzel a felkelés mellett áll­na ki, ebben az esetben azon­ban a köztársaság híveivel ta­lálná magát szemben, akik sokkal tudatosabbak, sokkal egységesebbek, mint egy hét­tel ezelőtt voltak. Az Humanité vezércikkírója T hor heyerdahl — akinek nevét a világ a Kon-Tiki expedícióból ismerte meg — 1955—56-ban újabb ré­gészeti és etnográfiai expedí­ciót vezetett a déltengeri Hús- vét-szigetekre, s élményeiről nemrégiben megjelent köny­vében számolt be. (Thor He­yerdahl: Aku-aku, a Húsvét- szigetek titka.1 Földrajzkönyvekből és régi útleírásokból elég sokan is­merik a Húsvét-szigetek saját­ságos óriási kőíeieit. Ezek tu­lajdonképpen nemcsak fejek, hanem lefelé meghosszabbított mellszobrok, melyeken néha még hasi rész is van, s melyek kiásva nem egyszer 12 méter magasak. A szobrokhoz fel­használt kőzet a közeli Rano- Raraku kialudt kráterből szár­mazik. »Az egész hatalmas hegy darabokra töredezett, a vulkán szét van vagdalva, mint valami torta. Pedig a kő olyan kemény, hogyha acélfej­szével csapást mérnek rá, leg­feljebb csak szikrákat csihol­hatnak ki belőle. Tíz- és tíz­ezer köbméter tömör követ vagdaltak ki belőle, tiz- és tíz­ezer tonnányi hatalmas kő­tömböt szállítottak odébb. És a hegység tátongó sebeiben még 150 gigantikus kőalak he­ver, vannak olyanok, amelyek készek, és vannak, amelyek az elkészülés legkülönbözőbb sza­kaszában maradtak abba a durva nagyolástól kezdve az utolsó csiszolásig. A vulkán lá­bánál hatalmas köalakok so­rakoznak, mint valami ember­feletti hadsereg katonái«, A HÜSVÉT-SZIQETEK TITKAI É S MEGTÖRTÉNT A RENDKÍVÜLI DOLOG: ámbár évszázadok óta nem fa­ragnak ilyen szobrokat, a tudós kutató a sziget mai lakói kö­zött talált olyanokat, akik pontosan tudják, hogyan fa­ragták egykor ki ezeket az ala­kokat köböl. A Húsvét-szige­tek mai lakossága alatt nem primitív vadakat kell érteni, akik a kultúra kőkorszakbeli színvonaláig jutottak el, ha­nem keresztériy hitű, a latin ábécét ismerő és az európai civilizációhoz hozzászokott em­bereket. Az ősi technika kü­lönleges ismerőjének mutatko­zott Pedro Atan, az egyik fa­lucska polgármestere, aki öt segítőtársával és az ősi szer­számokhoz hasonló kőfejszék­kel támadta meg a kráterhe­gyet. »Erőteljes csapásokat mértek a kőfalra, mígnem pár­huzamos vájatokat véstek be­le, azután oldalról ütötték ezt a kőgerincet, míg el nem da- rabolódott. Vízzel permetezték meg a követ és kalapáltak, ka­lapáltak. Közben cserélték fej­széiket, mert a szerszám éle hamar elkopott. Régebbi ku­tatók úgy vélekedtek, hogy az eltompult fejszéket egyszerűen elhajították, ezzel próbálták megmagyarázni a kőfejtések táján megtalált óriási mennyi­ségű szerszámot. Ez a felfo­gás most tévedésnek bizonyult. A polgármester egymás után vette fel a használhatatlanná vált fejszéket és a másik kő­baltához hozzáütve újból ki­élezte az eltompult szerszá­mot, miközben kőforgácsok repkedtek szanaszét. Az egész olyan egyszerűen, gyorsan és magától értetődően történt, mint mikor valaki ceruzát he­gyez«. A falucska polgármestere másik titokba is beavatta a norvég tudóst: hogyan kell ilyen hatalmas szobrot min­den korszerű segédeszköz nél­kül, egy kőpiramissal, néhány doronggal és kötéllel felállíta­ni, és valamilyen hordfelület- re rakni. Arra a kérdésre, hon­nan tudja mindezt, így felelt: »Mikor. kisgyermek voltam, le kellett ülnöm a földre szál­egyenesen, nagyapám és só­gora mellém ültek, s akárcsak az iskolában, egy csomó dolog­ra megtanítottak. Ismételnem, majd újból ismételnem kellett, amit mondtak, amíg minden egyes szót hibátlanul nem tudtam. Ilyen módon tanultam régi-régi dalokat is«. A filológusok ismerik a ha­gyományok szóbeli továbbadá­sának szokását, de fajtánk, amely csak azt hiszi el, amit feketével fehéren lát, hajla­mos ama, hogy kételkedjék minden olyan hagyományban, amely nem Írásban maradt fenn. Az indiai brahman száj­ról szájra adott tanításai már arra késztették a szakértőket, hogy felülvizsgálják ezt a hiedelmet, most Heyerdahl ta­pasztalatai a Húsvét-szigeteken ítéli' beszé- ! rendkívül bátorítónak Mendes-France bátor dét és Jules Moch belügyim-! niszter figyelemre méltó fel- J szólalását a köztársasági rend védelméről. Azzal kapcsolat-. ban, hogyan lehet megszüntet-? ni a »rendkívüli hatalmat«, és! ugyanakkor megoldani az! egyes tisztek és az algériai Iá-! zadó csoportok felkelésével fel-J vetődött problémát, Pierre i Courtade megállapítja, hogy! van erre eszköz: az algériai bé-, ke megteremtése. Az alma messze esett a fá Sir John Glubb alakjára még jól emlékszik a világ azokból az időkből, amikor az újságok első oldalon hoz­ták a jordániai kormánynak azt az elhatározását, hogy a továbbiakban lemond »Glubb pasa szolgálatairól«. Glubb egy életet szentelt a jor­dániai hadsereg »kellő szel­lemben« való kifejlesztésé­nek. A konzervatív gondol­kodású angol katona most azzal a meglepő ténnyel ta­lálja szemben magát, hogy IS éves fia, oxfordi egyetemi hallgató, a muzulmán hitre szándékozik áttérni, arab lányt akar feleségül venni, és csatlakozni óhajt az al­gériai nemzeti felszabadító mozgalomhoz. Ezen a tényen nem sokat változtat az sem, hogy édes­apja, fiának haladó politi­kai meggyőződését egy kéz- legyintéssel intézte el, mondván: »Ez csak amolyan diák-dolog!« A fiatal God­frey Glubb Oxfordban az algériai csoport vezetője és ott ismerkedett meg azzal az arab lánnyal, akit el akar venni feleségük Tömegtüntetések Angliában a% a to m left ser elés mellett London (MT.I). Az angol atomies zerelési mozgalom bi­zottsága kedden példátlan mé­retű tömegtüntetést rendezett a hidrogénbomba és az atom­fegyverek ellen folytatott küz­delem első nagyobb megmoz­dulásaként. Több mint húszezren ér­keztek az ország minden részéből külön autóbuszo­kon és vonatokon, hogy részt vegyenek a felvonu­láson. A tömeget ötszáz fehérka rsza- lagos rendező irányította. A tüntetést felvonulás előz­te meg. A több mérföld hosz- szú menet a Trafalgar térről a háborús emlékmű elé vo­nult, és azt az összes feleke­zetek lelkészei megkoszorúz­ták. A koszorún N. D. (Nuc­lear disarmement: atcmlesze- relés) betűk voltak olvashatók. Ezután a tízezrekre menő tö­meg a parlament elé vonult. Itt száz rendőr ügyelt a forga­lom áttereltetésére. Útközben a tüntetők a járókelőknek röpiratokat osztogattak, amelyeken felhívták a kö­újból azt mutatják, hogy a szóbeli hagyományok nemcsak kritikával és kétkedéssel fo­gadhatók, hanem bizalommal is. A HÜS VÉT-S ZIGETEK KULTÚRÁJÁNAK bő­ven varrnak írásos maradvá­nyai is. A szigetek lakóinak írása híres és szinte megold­hatatlannak látszó problémát okoz. 1870 körül felfedeztek néhány fatáblát, melyek .telve voltak az úgynevezett Rongo- rongo jelekkel, s számos mú­zeumot végigvándaroitak. Az írásjelek száma kb. 500. Olyan módon varrnak elhelyezve a Rongo-rongo táblákon, hogy minden második sor az elő­zőhöz képest fejetetején áll, tehát a táblát minden sor el­olvasása után meg kell fordí­tani. Az írást mostanáig senki sem tudta megfejteni. Eigohyos mértékű hasonlóságot mutat az időszámításunk előtt harmadik évezredben használt indus írás­móddal, de az eddigi történel­mi párhuzamok nem hoztak semmiféle eredményt. A Ron­go-rongo fatáblák muzeális ér­tékek, a világ múzeumaiban alig egy tucat található belő­lük, Heyerdahlnak sem sike­rült újabbat felkutatni. Ezzel szemben más írásos emlékeket talált, amelyek talán hozzájá­rulnak majd a szigetlakók írásmódjának megfejtéséhez. A könyv ezenkívül még sok érdekes dologról számol be: fehérre festett szüzekről, ap­ró szobrokkal telt barlangok­ról, különös babonákról, s sok érdekességgel bővíti az olva­sók ismereteit. zönséget: tiltakozzék az atomfegyver-kísérletek, az atomfegyverek gyártása, tárolása és felhasználása ellen, és vegye rá képvi­selőit a mozgalom támoga­tására. A rendező bizottság másfél- millió röpiratot nyomatott. A koszorúzási aktust néhány fiatalember hangszórókon köz­vetített ellenséges közbeszólá­sokkal és ’megjegyzésekkel igyekezett megzavarni. A ren­dőrség igazoltatta őket, és ek­kor »az irodalom híveinek szö­vetsége« elnevezésű fasiszta alakulat tagjainak mondták magúkat. A küldöttek külön sorokban, vonultak fel a parlament előtt. Több munkáspárti képvi­selő fogadta a küldötteket, tíz munkáspárti képviselő beszédet intézett hozzájuk. A parlament közelében lév 3 központi gyűléscsamokban négy egymást követő nagygyű­lést tartottak. A tüntetést este a British Múzeum mögötti nagy téren félórás tömeggyúlés z- ta le. Az Uruguayi Kommunista Párt országos bizottságának ülése Montevideo (TASZSZ). Mon- tevideoban befejezte munká­ját az Uruguayi Kommunista Pár# országos bizottságának ülése. Az országos bizottság külön határozatban kijeién tet­te, hogy szolidaritást vállal a húsipari munkásokkal, akik az amerikai húsipari trösztök kisajátításáért harcolnak. Szo­lidaritást vállal a több hó­napja sztrájkoló pamut- és kartonáló ipari munkásokkal, akik jogaikat védik az ameri­kai monopóliumokkal szem­ben. A plénum külön határozat­ban üdvözli a Szovjetuniónak az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek eltiltásáról szóló történelmi jelentőségű dönté­sét. Figyelmeztet az imperia­lizmus, főképpen pedig az amerikai imperializmus ag­resszív politikájára. A plénum felhívja a dolgo­zókat és az egész népet, indít­sanak széleskörű kampányt a békéért, a leszerelésért. Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtö­kön estig: nyugaton több, ke­leten kevesebb felhő. A Du­nántúlon néhány helyen eső, zi­vatar, mérsékelt délnyugati, nyugati szél. A meleg nyuga­ton mérséklődik. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet csütörtökön 22—25 fők között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom