Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szerda, 1958. április 9. Windann fiánk gondjáról.» SPORT Meglepetésre ez idén tatabányaiak vitték haza a Pannónia Kupát Harmadízben került sor a Pan­nónia Kupa vívóversenyeire Ka­posvárott, amelyen tíz sportkör 120 versenyzője lépett pástra a négy fegyvernemben. Mint az vár­ható volt, a nem hivatalos dunán­túli bajnokságon Dunántúl vala­mennyi számottevő vívója rajthoz állt és mindhárom napon színvona­las küzdelmet láthatott a vívó- sport iránt érdeklődő közönség. A meglepetések, mint ez ilyen­kor lenni szokott, nem maradtak el. Kezdődött a női tőrvívásban, ahol a nagy esélyesnek kikiáltott K'uasi Márta csak holtverseny, il­letve újravívás után szerezte meg az elsőséget a K. Kinizsi verseny­zője, Bokor llus előtt. Bokort egyébként klubtársa, Sümegit ütöt­te el az elsőségtől. A tőrvívóknál Juhásznak és Harasztinak nem sikerült betörnie, a győri Eőri biztosan nyert. Megszerezte vi­szont Haraszti az elsőséget a pár- bajtörvívásban. A kardvívásban — mint az várható volt — a szombat- helyi Gasztonyi diadalmaskodott. Az egyesületi pontversenyben született a legnagyobb meglepetés. A Tatabányai Bányász kitűnő ví­vógárdája megszakította a Győri Vasas ÉTO győzelemsorozatát és ez évben Tatabányára került a Pannónia Kupa. A győriek kény­telenek voltak a 2. hellyel meg­elégedni. Mint az várható volt, a kaposváriak nem tudtak beleszól­ni az elsőség kérdésébe a csapat- versenvben. A K. Kinizsi szerepelt közülük legjobban, amely 17 pon­tot gyűjtött és 5. lett. A K. Hu­nyadi Vasutas 3 pontot szerzett, míg a Petőfi ez évben nem tudott pontot szerezni. Részletes beszámolónk a ver­senyről: NŐI TÖR: Az eredményeket április 5-i szá­munkban már közöltük. Végső sorrend: 1. Kutasi, 2. Bo­kor, 3. Padányi, 4. Sümegh, 5. Al- mási, 6. Tiborcz, 7. Rácséi, 8. Várkonvi, 9. Böjtös. Kétségkívül Kutasi volt a me­zőny, s egyben a Dunántúl legjobb vívója, bár ma már nem oly ma­gabiztos, mint tavaly, vagy két évvel ezelőtt. Igaz, ebben a meg­erősödött ellenfeleknek is nagy szerepük van. Mi. kaposváriak nagy örömmel vettük tudomásul a kellemes meglepetést, Bokor llus betörését. Valójában csak a dön­tőbe vártuk, csak amikor legyőzte Kutaslt. akkor reménykedtünk ti­tokban elsőségében is. A másik Kinizsi-lány, Sümegh, kis szeren­csével akár 3. is lehetett volna. Böjtös szintén a Kinizsi verseny­zője, azzal, hogy bejutott a dön­tőbe, már sikert ért el. Rácséi, a K. Hunyadi Vasutas versenyzője hajlamos a könnyelműsködésre. így volt ez a döntőben is és ezért lett 7. FÉRFI TÖR: 1. Eőri (Győri ETO) 7 gy, 2. Ke­serű (PEAC) 6 gy, 3. Haraszti (Ta­tabánya) 5 gy, 4. Paiágyi (Szom­bathely) 5 gy, 5. Velter (Szombat­hely) 5 gy, fi. Juhász (Tatabánya) 4 gy, 7. Rimavölgyi (Komárom) 4 gy, S. Máy (K. Kinizsi) 1 gy, 9. Gasztonyi (Szombathely) 1 gy. 41 Induló volt a férfi tőrverse­nyeken. A selejtezőből minden esélyes tovább jutott. Az elődön­tőkben viszont már sok jónevű versenyző kiesett. A kaposváriak közül Gyorsok, Mohr és Kluge. A középdöntőbe jutott 15 versenyző nagy küzdelmet vívott a legjobb 9 közé jutáséit. Itt aztán már akadt néhány vaskos meglepetés. Kiesett: Beliezai (Győr), Méhes (PEAC), Kutasi (Tatabánya), Fe­kete (Győr). A kaposvári verseny­zők közül Gyócsi kiesése a meg­lepetés. Kellemes meglepetés volt viszont Máy Attila szereplése, aki hármas holtverseny után döntőbe jutott. A döntőben már nem volt külö­nösebb meglepetés. Eőri, a győ­riek fiatal versenyzője sorra vet­te ^ az akadályokat. Hogy milyen erős volt a mezőny, arra jellem­ző, hogy az esélyes Gasztonyi, aki 1956-ban 2., 1957-ben 1. volt, most kénytelen volt a 9. hellyel megelé­gedni. A fiatal, mindössze 15 éves Máy Attila formás vívása, kiváló állóképessége és nagy küzdőszel­leme komoly reményekre jogosít. PÁRBAJTŐR: A döntő részletes eredményeit már közöltük. A végső sorrend: 1. Haraszti, 2. Keserű, 3. Juhász, 4. Benkó, 5. Eőri, 6. Kutasi, 7. Kovács, 8. Mé­hes, 9. Kollár. E szárában kaposvári versenyző nem indult. A döntő a tatabányai és pécsi párbajtőrözők »házi« ver­senye lett. Haraszti megérdemel­ten győzött. KARDVÍVÁS: 1. Gasztonyi (Szombathely) 7 gy, 2. Juhász (Tatabánya) 7 gy, 3. Bc­liczai (Győr) 5 gy, 4. Pesti (Győr) 5 gy, 5. Rimavölgyi (Komárom) 4 gy, 6. Eőri (Győr) 4 gy, 7. Haraszti (Tatabánya) 3 gy, 8. Paiágyi (Szom­bathely) 3 gy, 9. Magyar (PEAC) 0 gy. Itt indult a legkisebb mezőny. A döntőben az első öt helyet »öreg«, tapasztalt versenyzők sze­rezték meg, akik a döntőben szin­te lelépték a fiatalokat. Amilyen örvendetes a szúrófegyverekben mutatkozó javulás a dunántúli ví­vóknál, oly sajnálatos a legklasz- szikusabb fegyvernemben, a kard­vívásban a dunántúli vívók egy helyben topogása. A 29 induló közül a kaposváriak közül Gyorsok és Kerék (Kinizsi), valamint Brickner (K. Petőfi) a selejtezőkön ugyan túljutottak, de a középdöntőből már kiestek. A CSAPATVERSENY, mirt azt már mondottuk, nagy meglepetést hozott. A tatabányaiak a párbajtőrben szerzett 26 pont- 3 ukkal bebiztosították győzelmü­ket. Haraszti és Juhász, a két ki­tűnő tatabányai versenyző mellett néhány fiatal megszerezte a meg­lepetést. A tatabányaiak megelőz­ték a pontversenyben a győrieket, akik ez évben bizonyos csalódást keltettek. A győrieknél nem az él­gárda mondott csődöt, hanem a második vonal. Igen örvendetes a K. Kinizsi fia­taljainak pompás szereplése. A hat Kinizsi vívó közül három a döntő­be jutott. Jól szerepelt a Szombat- helyi MÁV Haladás csapata Ui amely biztosította magának a har­madik helyet, s a szombathelyiek alig maradtak el ez alkalommal a győriektől. A PEAC a vártnál gyengébb teljesítményt nyújtott. Igaz, hogy csupa fiatal képviselte a sportkör színeit. A K. Kinizsi vívói 17 pontjuk birtokában azzal a tudattal hagyhatták el a verseny színhelyét, hogy eddig még egyet­len kaposvári csapatnak sem sike­rült ilyen tisztes eredményt el­érni. A pontverseny végeredménye: 1. Tatabányai Bányász 48 pont 2. Győri Vasas ETO 40 pont 3. Szombathelyi Haladás 36 poni 4. Pécsi EAC 28 pont 5. K. Kinizsi 17 pont 6. Komáromi VSE 8 pont 7. KH Vasutas 3 pont A K. Petőfi, a Körmendi SK, va­lamint a Soproni MAC csapata a versenyen nem szerzett pontot. A 89. percig vezettek a somogyi ifik Somogy ifj. V'íl.— Van iff. vál. 2:2 (2:0) idő, s vége volt a mérkőzésnek. | Bírálat: Az erős szél, amely za­varta a játékot, megakadályozta azt, hogy a két jóképességű csa­pat szép játékot mutasson be a nagy számú érdeklődőnek. Mindkét félidőben a szél ellen játszó csa­pat védekezett. A Vas megyei csa­pat jobban képzett játékosokból állt, mint a somogyi együttes. A somogyi fiúk szíve és lelkesedése azonban ellensúlyozták a hazaiak előnyét. Egyénileg Őri a kapuban megbízhatóan védett. A hátvéd- hármas legjobbja Sütő volt. A két fedezet közül Simon játszott job­ban, a támadósorban nagy meg­lepetésre Nagy nyújtott átlagon felülit, utána Laki I. játéka di­csérhető. A többiek is megtették azt, amit tőlük várni lehetett. A Vas megyei csapat legjobbjai Hor­váth és Gál voltak. Gavora Zoltán Nagy közönségsikere volt a megyei II. o. nem hivatalos rangadónak K. Honvéd—K. Téglagyár 1:1 (0:0) CSAVAROGNAK, KÉRE­GETNEK, virágot árulnak. Ez utóbbi még a legjobb eset. Mert cäk dolgoznak az eladásra szánt áruval. Ölt szedik, kötöz- getik osokorba és zarándokol­nak vele. Mi, felnőttek elnézzük, hogy •csavairagnak -— vigyázzon min­denki a maga gyermekére! — mondjuk és nem zavarjuk ha­za őket. Kéregetnek, és mi zsebünk­be, pénztárcánkba nyúlunk, pedig talán egy házzal odébb felnőtt hozzátartozója várja a gyereket és elszedi tőle a pénzt vagy a gyerek cukrot, édessé­geket, mozijegyet, néha ciga­rettát vásárol magának a kol­dult pénzből. Mi, felnőttek vagyunk a fe­lelősek a kora és késő esték utcán csatangoló gyermekeiért. Beszélünk róluk ifjúságvédel­mi értekezleteken, a mostoha családi körülmények között lé­vő gyermekek érdekében őr­járatokat szervezünk. Havon­ként, vagy kéthetenként, pe- -dig naponta kellene, naponta lenne szükség arra, hogy az -est 'beálltával 'kilépjünk az ut­cára azzal az elhatározással, hogy végigjárjuk a szabadon csatangoló 'gyermekek legked­vesebb tartózkodási helyeit és haza kalauzoljuk szüleikhez a csellengő gyermekeket, fiatal­korúakat. Mert a gyermeki le­iekbe züllést ölj» magányos­ság, az esti utca, amibe és aho­va a szülők nemtörődömsége miatt kerülnek ki túl korán, életüknek legfogékonyabb sza­kaszában, nem alkalomsze­rűen jelentkezik, aszerint, hogy mikor érnek rá az ifjúságvé­delmi csoport tagjai. TELE VAN AZ UTCA csa­vargó gyermekekkel... S nem Icsak az Utca! , Alakkal én találkoztam, hár­man mindössze húsz eszten­dősek. De úgy járják az éjsza­kába vénülő est utcáit, mint­ha csak fényes nappal lenne. A három kislány a pillangók játékosságával, nyugtalanságá­val csaponganak az utcán, han- •úroznak, kéregetnek. Be-be- röppennek a fényre a cukrász- iákba, italboltokba, eldarálni 'sekélvtke figyelemre számot- .artva, lesüt ött pillákkal mon- iandó monológjaikat, amiből :sa!k foszlányocska érthető: — .. .egy pár fillért! S az emberek, a jóságukban s rosszak, zsebükbe nyúlnak. NEMRÉGIBEN a három estvér felfedezte, hogy a Ka- íizsai utca határolta város- észbe, ahol laknak, mehetnek i Latinka Sándor utcán is, ér- iemes. Ott van a nyomda, ki­tágított kapuja szinte hívja lelépni őket. Belül — ők már udiák — nénik, bácsik dol­lóznak, akik a múltkoriban, miikor először jártak itt, meg- ’ettek tőlük egy kosár virágot, izóta már felfedezték, hogy elesleges a virágárusítás, kol- ulni kényelmesebb dolog. Be­iéinek kéregetnj. IlP.etve a két estvér kívül marad az ajtón, betessékelik a legkiseooet, z ötéves’ Katikát, Kati áll, köszönni is elfelejt, totyog az orra alatt, aztán el- idul egyenesen a gépterem­E napon kivételesen: nagy volt a forgalom a csurgói já­rási művelődési házban. Az öltözőkben, a folyosón, de bárhova ment az ember, né­pi öltözetű fiúkba, lányokba botlott bele. Hogyisne izgult volna min­denki, mikor ma dőlt el, hogy kik fogják képviselni a csurgói járást a megyei kul­turális seregszemlén, melyre Berzence, Csurgónagymar- tón, Gyékényes és a székhely kultúrgárdái érkeztek meg. Sajnálatos volt, hogy a szent- mihályhegyi népi együttes nem tudott bejönni a sereg­szemlére, mivel nem tudtak járművet kapni. Elsőnek Taraibó Magdolna, a járási könyvtár és a járási KISZ-bizottság által rende­zett szavalóverseny nyertese lépett a közönség elé isme­retlen debreceni költő Cso­konairól szóló, Szerenád c. versével, mely nagy tapsot aratott. Ezután a berzencei színjátszó csoport követke­zett. Safranak: Makrancos házasok c. színművének má­sodik felvonását mutatták be. S tudja csoda, honnan, honnan nem, miért, miért nem, előkerül a vékonydongájú gye­rekből a szemtelenség, talán éppen védekezésként a felnőt­tek érthetetlen világával szem­ben. — Mire kell a pénz? — Kenyérre. — Füllentesz, kislány, tud­juk, hogy cukorra kell! — Kenyérre ... — hajtogatja állhatatosan. Szeme idegesen röpköd, hátha talál valami el­mozdítható!, ha valaki nem fi­gyelne végre rá ...! — Éhes vagy? — Igen. — Nem ettél ma este? — Nem! De ezt úgy mondja, ha azt kérdeznénk tőle: — ugye még soha nem ettél, Kati? — ak­kor azt válaszolná: soha! Nyilvánvaló, hogy hazudik, mert a szája sarkában lekvár- nyomok árulkodnak. Hazudik, de fern az ő bűne ez a hazug­ság, hanem a szüleié, a felnőt­teké, a mienk. — Anyukád hol van? Dolgo­zik? Nem dolgozik, fekszik. — Beteg talán? — Nem, csak fekszik ... Kati soká jön. Két nővére bekémlel az ajtón. Űk a fel­nőtt kíséret kishúgukhoz. Is­kolások mindketten, s ha nem hazudnak, akkor a Petőfi utcai általános iskola növendékei. Is­kolásak, akiknek nem lenne szabad sötétedés után szülői felügyelet nélkül az utcán len­niük. Az anya és az apa otthon vannak. Egyik sem dolgozik. Ugye riasztó így az életképlet? Mert — és ismét fenntartással — ha lehet hinni a gyerekek­nek, akik ki tudja már mióta űzik »mesterségüket«, akkor a ■szülőket ők tartják el. Az öt gyermek közül három az esti utca vándora. Bátyjuk, a tizennégy éves, valószínű, hasonló »ügyiben« csavarog. Esetleg már »maszek« alapon. Nekünk, akik annyi gyermek­nek otthont adunk 'gyermek- otthonainkban, csecsemővédő- infcben, nekünk ne lenne sze­münk meglátni, hogy mi lesz ezekből a gyermekekből, ha így nőnék fel? <5k nem érzik úttalan utakra sodró mostani életük veszedelmét. A szülők sem érzik, ha képesek kitenni gyermekeiket a züllés vesze­delmének 'Ma csavargás, hol­nap koldulás, holnapután lo­pás, s ki tudja még mi nem. Egyelőire a »holnapnál« tar­tanak. Koldulnak. Azt hazud­ván, hogy kenyérre kell a pénz. Pedig talán el kell szá­molniuk otthon. S ezért kell hármójuknak együtt járni, mert így nem követhetnek el »hivatalbeli sikkasztást«. HÄNY ILYEN kolduló cso­porttól népesek városunk kora és késő estéi! Nevetgélve, han- cúrozva mennek helyiségről helyiségre, boldogan tárgyal­ják, hogy összehangolt füllen­téseikkel »átrázták« a kérde- zősködőket. Már ez is boldogít­ja őket. Tetszik nékik. Mindezért olv kevéssé lehet csak őket hibáztatni, csak rá­be. A gyékényesnek Sásdi: Nyolc hold föld c. színmű­véből mutattak be egy rész­letet nagy sikerrel. A csurgónagymartoni tánc­csoport műsora szintén nagy sikert aratott. Nagyon emel­te a hatást, hogy az együttes a helyi népviselet felhaszná­lásával fűszerezte komoly és gondos felkészülést tanúsító táncát. A jó szereplés Belo- vári Sándor kultúrotthon- igazgató lelkes munkáját di­cséri. A járási művelődési ház tánccsoportja nyújtotta a legkiemelkedőbb teljesít­ményt. Leánytáncaival, hu- szárverbunkjaival és a be­mutatott Somogyi rapszódiá­val méltán kiérdemelte, hogy a megyed kultúrfeszti- válon részt vegyen. A tánc- csoport kitűnő vezetője Együd Árpád gimnáziumi ta­nár, aki sok év tapasztalatá­val és a népi hagyományok, népi táncok iránt érzett ha­tártalan szeretetével és lel­kesedésével készítette elő együttesét a seregszemlére, és készíti elő a nehezebb erő­! juk ripakodni. Mi, felnőttek I vagyunk a rosszak. Ha tetszik, ha nem, a vádlottak. Kezdődik a sor az apákon és anyákon, akik elprédálj'ák gyermekei­ket, mert számukra a gyermek már öitéves kortól »befektetés«. Dolgozzon. Hozzon pénzt haza. Mindegy, milyen eredetű az a pénz, csak pénz legyen. S mi­nél több t>énz, annál jobb! S folytatódik a vádlottak hosszú sora rajtunk, valahá- nyunkon, akik sajnálkozva nézzük a csavargó, kolduló gyermekeket abban a tudat­ban, hogy a mieink biztonság­ban vannak. Megkapnak min­dent a szülői háztól. Egy pár odavetett fillérrel mentesíteni véljük magunkat a súlyos tár­sadalmi felelősség alól. Vádlott, éspedig nem utolsó­sorban, az iskola is, a kolduló, csavargó gyermekek esetében! Hiszen az iskolának közvetle­nt _i kapcsolata van a szülői u azzal, ő ismeri legjobban a gondjaira bízott emberanya­got. Legelőször neki kellene a szülőre rászóln-- ha gyerme­keit szilaj csikó módjára hagy­ja csatangolni, ha pedig ez sem elég, szóljon a törvény, akár­mi módon, de ki kell szakí­tani a gyermekeket emberron­tó környezetükből! Koránt­sem azért, hogy könnyebb in­gyen a lelkiismeretlen szülő­nek, az elvált asszonynak vagy apának, a testi-lelki nyo­morúságban már ingyenélésre mérgezett felnőtteknek — akik nem érdemlik meg szin­te a szülői nevet sem! Inkább azért, hogy a mai csavargásra, koldulásra, könnyű megélhe­tésre szülőileg ösztökélt gyer­mekekkel ne találkozhassunk évek múltán valahol a vádlot­tak padján, vagy börtönök­ben, legjobb esetben javító in­tézetben. IGEN, MINDEZEKET ÉR­DEMES, sőt keltendő dolog alaposan végiggondolni mind- annyiunknak, mert az ifjúság nevelésének gondja mindany- nyiunkat, az egész társadalmat illeti! — H — AAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAs Illusztráció Krúdy Gyula: Három király cimű könyvből ▼ VTVWYVVWYVTVVVWVWVTTWW próbára, a megyei kultúr- fesztiválra, A szentmihályhegyi tánc­csoport, bár közlekedési esz­köz hiányában nem tudott részt venni a seregszemlén, de korábban végzett jó mun­kájával kiérdemelte azt, hogy továbbjusson. Ez lesz a második együttes, mely a csurgói j ái-ást képviseli Ka­posvárott. A művelődési házban megrendezett seregszemlé­nek közepes számú, de igen lelkes közönsége volt, akik sokszor fergeteges tapssal jutalmazták a fiatalok szor­galmas munkájának gyümöl­csét. Meg kell még említeni Zsir Istvánt, aki az egyes szá­mok között adódó szüneteket ügyes tangóharmonika-szó- 1 ókkal töltötte ki. A seregszemle megrendezé­sében és lebonyolításában Vámos Zoltánná kultúrott- hon-igazgató és Kiss Lajos művészeti előadó végzett fi­gyelemre méltó munkát. Balogh László Csurgó, járási könyvtár 1 Sárvár, 1000 néző. V: Szekeres. Somogy: őri — Sütő, Riedler, Kovács — Simon, Kosicsár - And­rás, Nagy, Laki I., Herbei, Laki II. Vas: Iszak - Székely, Török, Sa­mu — Horváth, Markó — Kerecsé- nyi, Domnakovics, Gál, Horváth, Egyed. A széltől támogatva a Somogy megyei csapat lendült támadásba. Már a 2. percben sokat ígérő hely­zet maradt ki. Laki I. ugyan át­emelte a kifutó kapuson a labdát, de az a kapu mellé Jutott. Szinte állandóan a somogyi csapat táma­dott. A lövéseket azonban nem kí­sérte szerencse. A szórványos le­futásokkal kísérletező vasiak a 25. percben Gál révén lesgólt értek el, ami természetesen érvénytelen volt. A 30. percben megszerezte a vezetést a somogyi csaparí. Ko- sícsár keresztlabdája András elé szállt. András szépen futott el a jobbszélen, a 16-os oldal- magasságából középre gurított s a jó ütemben érkező Laki I. a hálóba emelte a labdát. 1:0. A gól feirázta a somogyi csapatot, amely a 40. percben ismét gólt szerzett. Kosicsár most egy sza­badrúgást ívelt 40 méterről a kapu elé. A labda Török fején megcsú­szott s éppen Nagy elé perdült, aki 10 méterről a megdermedt kapus mellett a hálóba emelt. 2:0. Hevesen rohamoztak a hazaiak is, de őri a helyén volt. Szünet után az egyre erősödő szél most már a vasiakat támogat­ta, s a 2. percben már szépített is a Vas megyei csapat. Egy bal- oldaü támadás alkalmával Bieüler késlekedett a közbe­avatkozással, G<»1 kiugrott és jól irányított labdáját Őri csak érinteni tudta, s a labda a ka­pufa éléről a hálóba vágódott. 2:1. Ettől a góltól kezdve határozott fölénybe kerül a Vas megyei csa­pat. Somogy beszorult, csak néha- néha vezetett egy-egy veszélyes tá­madást. Esemény még, hogy a 35. percben Riedler helyett Btsitz állt be. A csere sem használt, mert védelmünk éppen az utolsó perc­ben megingott. A 89. percben ugyanis a most már középhátvédet játszó Ko­sicsár röviden szabadított fel, a labda Domnakovics elé ke­rült, akinek éles lövése a jobb kapufa mellett a hálóba vágó­dott. 2:2. Már csak éppen újrakezdésre volt A • 'Kiriizsi-ZTE előmérkőzése- ként ? került sor a megyei H. o. nem hivatalos rangadójára. A ta­lálkozón az első félidőben a Hon­véd csapata harcolt ki némi fö­lényt. A Honvéd csatárok azonban túlkombinálták helyzeteiket és a keményen, de nem sportszerűtle­nül játszó téglagyári védelem min­dig idejében közbe tudott avat­kozni. A közepes színvonalú első fél­időt igen szép, főként a gólok után színvonalas játék váltotta feL A vezetést a honvédek szerezték meg Ungi révén. A várt folytatás azon­ban elmaradt, mert a nagy lelke­sedéssel játszó Téglagyár nagy hajrába kezdett és ifitől az időtől kezdve bármely megyei I. osztá­lyú mérkőzésnek is dicséretére válhatott volna a nagyszerű küz­delem. Hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben. Különö­sen a Téglagyár fürge balszámyá- nak támadásait tapsolta meg a most már nagy számú szurkolótá­bor. A fiatal téglagyári balszélső pompás fejese gólt érdemelt vol­na, de a labda fölé szállt. A befe­jezés előtt nem sokkal azonban Deák egy kapu előtti kavarodás­nál egyenlíteni tudott. A két jóképességű megyei II. osztályú csapat küzdelme végered­ményben a vártnál színvonalasabb és szebb játékot hozott, ahol a döntetlen eredmény megfelel a lá­tottaknak. & K. ÉffitöH takázöi szerepeitek lerobban Kaposvárott felszabadulási em­lékversenyen vettek részt a leg­jobb tekézők. Először a K. Építők játszottak a Kaposvár válogatot­tal, majd ezt követően a K. Spar- tacus-KMTE vegyes lépett pályára ugyancsak a Kaposvár válogatott ellen. A kétnapos versenyen a legjobb benyomást, a K. Építők csapata keltette, amely biztosan győzött Kaposvár válogatottja el­len. Az NB n-es csapatokból ki­állított vegyes csapat azonban alul maradt a városi válogatottal szem­ben. Eredmények: K. Épitők-Keposvár vál. 10:2 Az Építők kitűnő formában, 2464 fát dobtak. Négy versenyzőjük győzött, kettő döntetlent ért el. A legjobb dobók: Waibl 435, Som- lyai I. 416, Németh 412, 111. Pel- t -er 404, Vargek 392, Orosi 385. Kaposvár vál.-K. Spartacus, KMTE vegyes 8:4 Az NB n-es játékosok csalódást keltettek, a válogatott viszont igen lelkesen játszott. Ld: Kertész 413, Jáger 414, Solyom I. 389, ill. Dénes 395. Fenekes II. 395 és Kovács 369. Hz 5Q3.8TSK labdarúgói már a legjobb nyolc között vannak 503. ITSK Kaposvár— 619. ITSK Kalocsa 6:0 (1:0) A kaposvári csapat a következő összeállításban szerepelt: Szabó » Tihanyi, Kosicsár, Ducsal — Si­mon, Novák — Veverán, Tabán, Kiss, Laki U., Laki I. Rosszul kez­dődött a mérkőzés a kaposváriak számára. Kiss ugyanis a 2. perc­ben megsérült, egy Ideig statisz­tált, majd kiállt. A 10 fővel játszó kaposvári csapat azonban így Is fölényt tudott kiharcolni, s már az első félidőbe* bebiztosította győ­zelmét. G: Veverán 3, Talián, Si­mon, Laki I. A kaposvári csapat ezzel beju­tott a legjobb nyolc közé az or­szágos ipari tanuló bajnokságban, s következő ellenfele a budapesti bajnokság második helyezettje lesz. Arató Árpád testnevelő tanár Járási kulturális seregszemle Csurgón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom