Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

Szombat, 1958. április 19. 2 somogyi néplap Kállai Gyula elvtárs beszéde ■ [folytatás az 1. oldalról.) ítogy teret nyitnak alkotó ké­pességeiknek akkor is, ha né­zeteik nem mindenben azono­sak a mieinkkel — megértik, elfogadják, s örömmel konsta- fdlják, hogy végre a párt sza­kított a régebbi értelmiségi po­litika helytelen módszereivel. Ugyanakkor azonban nem ér­ák meg és csodálkoznak azon, na tévedéseiket, hibáikat, vi­lágnézetük reakciós vonasaat níráljuk. Ezt bizalmatlanság­nak tekintik és erre a maguk részéről is holmi dacos bizal­matlansággal válaszolnak. Úgy látszik, hogy a régebbi helyte­len módszerek nem is annyira minket, mint inkább őket kö- -;k, mert az együttműködést nehezen tudják összeegyeztet­ni saját hibáik nyílt bírálatá­val, s. egyesek már — hogy így mondjam — visszavágy- aak a régebbi időkhöz, amikor az együttműködés közben igen Helytelenül, nem fordítottunk gondot hibáik, tévedéseik bí­rálatára. Mi mással, ha nem a dol­gok ilyen félreértésével lehet magyarázni például azt a lényt, hogy a mi igen tisztelt Veres Péter képviselőtársunk és barátunk az országgyűlés januári ülése után — ahol Ká- iár elvtárs elmondotta, hogy a mezőgazdáság kollektivizálásá­ban pártunk nem az általa ajánlott módszereket ‘követi — azonnal kijelentette, hogy ez­után már nem fog politizálni, csak írni, mert úgy látja, hogy ikarva-akaratlaniul minden po­litikái lépése ballépésnek mi­nősül. (Derültség.) Persze, szá­munkra — s azt hiszem, Veres Péter számára is — világos do­log, hogy ha írásaival akarja népe javát szolgálni, akkor a -politizálás« ilyenfajta »fel­függesztése« sem menti fel őt <aját világnézetének beható Vem érdektelen eltűnődni azon sem, hogy milyen pars- oektívát nyújt az értelmiség, a kultúra számára a szocialis- a Szovjetunió és a kapitalista Vyugat és a velük való kap- solat? A cári Oroszország — annak sílenére, hogy az orosz nép soraiból számos kiváló tudós es művész került ki — az ak­kori kapitalista államok kö­rött ipari, műszaki, tudomá­nyos téren, is az utolsó helyek egyikén kullogott. Alig telt el negyven év, a Szovjetunió a szocialista társadalmi rendszer felsőbbrendűségének eredmé­nyeként hétmérföldes léptek­kel haladt előre. A szovjet tu­domány alkotta meg a világ első atom villainytelepeit, atom­meghajtású jégtörő hajóját, birtokában van az interkonti­nentális rakétának, a Szovjet- unió lőtte fel a világűrbe az első mesterséges égitesteket. Világos, hogy ezek a sorozatos, kimagasló eredmények nem vé­letlenül feltűnt zseninek az al­kotásai, hanem annak a sza- sadatlan fejlődésnek, felfelé emelkedésnek törvényszerű eredményei, amelyet a szocia­lista társadalmi rendszer a tu­domány és a kultúra számára biztosít. Nem véletlen, hanem előttünk, marxisták előtt tel­jesen törvényszerű fejlődés eredménye az, hogy most »-utol­érni és elhagyni a Szovjet­uniót«, tudományra, oktatásra és kultúrára vonatkoztatott jelszavát, az Amerikai Egye­sült Államok adja ki. Öröm és büszkeség a ml számunkra is, hogy a vi­lágnak negyven évvel ez­előtt még egyik legelmara­dottabb országa a szocia­lista fejlődés útján ma a világ kultúrájának legma­gasabb csúcsára emelke­dett. (Taps.) Kilőttünk teljesein világos az is, hogy az »utolérni és el­hagyni a Szovjetuniót« — jel­szót- a ‘kapitalizmus nem lesz képes megvalósítani, s a Szov­jetunió az elkövetkező 10—>15 i évben a gazdasági tevékeny­ség, a termelés összes terüle­elemzésétől, s attól, hogy an­nak rossz, helytelen, naciona­lista, harmadikutas elemeit — mint értéktelen limlomot — kivesse. Mi az értelmiséggel alko­tott viszonyunkban előre akarunk haladni a szocia­lizmus felé, de tudatában vagyunk annak, hogy az értelmiség jelentős rétegei ma még — világnézetük­ben — ingadoznak a kapi­talizmus és a szocializmus között, tehát segítségükre sietünk, hogy minél keve­sebb megrázkódtatással térhessenek át a szocializ­musra. Az értelmiségnek döntenie kell arról, hogy hová áll: az épülő, fejlődő, erősödő, új szocialista társadalom mellé, a munkás­osztály, a parasztság — a ha­talomra jutott nép mellé, avagy a rothadó, bomlófélben lévő, hazánkban már hatalmát vesz­tett burzsoázia és az általa képviselt, szemünk láttára pusztuló kapitalista rendszer mellé? Innen, az országgyűlés fó­rumáról is szeretném felhívni a magyar tudósokat, pedagógu­sokat. műszaki értelmiségie­ket, írókat és művészeket, áll­janak bátran a nép mellé, s a szocializmus ügye mellé. Biz­tosíthatjuk őket arról, hogy népünk megbecsüli és nagyra értékeli alkotó munkájukat. (Taps.) A magyar értelmiség számá­ra megkönnyítheti a döntést, ha az értelmiség elgondolkoz­na azon, mivel gazdagította ha­zánk kultúráját a kapitaliz­mus, az ellenforradalmi Hor- thy-korszak és mivel gazdagí­totta a szocializmus az elmúlt 13 esztendőt?'Elgondolkozhat­na a magyar értelmiség azon is, mivel segítenek most a ka­pitalista hatalmak és tén maga mögött hagyja majd az Amerikai Egyesült Államo­kat. Mi persze nem mondjuk azt az értelmiségnek, hogy a ka­pitalista viliág kultúrájától és tudományától semmi tanulni- valónk nem lehet. Értékeljük és nagyra becsüljük és igyek­szünk fel is használná a nyu­gati országok tudományának és kultúrájának minden ered­ményét. De az értelmiséginek látni ikell azt is, hogy a tudo­mányos eredményeik felhasz­nálása terén gyökeres különb­ség van >a kapitalista társada­lom és a szocialista társada­lom között. A szocialista tudomány és kultúra minden eredmé­nye a népet és az emberi haladást és következés­képpen a világ békéjét szolgálja. Innen adódik a szocialista tudomány és kultúra hatalmas erkölcsi fölénye a kapitalista or­szágok tudománya és kul­túrája felett mondotta Kállai Gyula, és ■utalt arra a gondolatra, ame­lyet a IVXagyar Tudományos Akadémián, a szovjet párt- és kormányküldöttség, valamint a magyar értelmiségiek talál­kozóján már kifejtett: ha pél­dául az Amerikai Egyesült Ál- iamokban alkották volna meg először az interkontinentális rakétát és a szpuíny lkokat, ezek akkor is óriási jelentősé­gű tudományos eredmények lettek volna. De egészen bi­zonyos, hogy ebben az esetben az egész emberiség retteghe­tett volna attól, hogy nem akadnak-e az imperialista tá­borban olyan, mindenre el­szánt emberek, akik a rotha­dó kapitalista rendszert az atomháború segítségével óhajt­ják »fenntartani«? Ezzel el­lentétben, a szovjet interkon­tinentális rakéta és a két seputnyik a legnagyobb meg­nyugvással töltötte el a haladó emberiséget, mert mindenki tudta, hogy ezek nem egy újabb katasztrófa rémei a fe­jünk felett, hanem az emberi haladás és a béke hírnökei ítaps.) Mindenki tudja azt is. hogy ezek a hatalmas erőt jel­képezik, amelyen megtörik a háborús uszítok minden pró­bálkozása. Ezután Kállai Gyula rámu­tatott, hogy a békéért, az atom robbantások ellen folyó küz­delemben a nyugati világ ér­telmisége is mind erősebben szakítja szét azokat a láncsze­meket, amelyek őt a burzsoá­ziához, az imperializmushoz kötik és erősebbé kovácsolja azokat, amelyek a munkásosz­tályhoz, az emberi haladás képviselőihez, a diadalmas szocializmushoz fűzik. Az alkotó értelmiség sorai­ban megindult eszmei és poli­tikád tisztázódás eredménye­ként — folytatta beszédét Kál­lai Gyula — az országgyűlés januári ülésszaka óta kultu­rális életűnk érezhetően ja­vult. A meglévő helyzet azon­ban még nem elégí thet ki ben­nünket, s ezért arra kell töre­kednünk, hogy elsősorban azokon a művészeti területe­ken, amelyek a legszélesebb tömegek kulturális igényeit vannak hivatva kielégíteni, a színház és film területén, to­vább erősítsük a szocialista realista tendenciákat, támo­gassuk azokat a művészeket, akik bátran színre merik hoz­ni a Szovjetunió, s a szomszé­dos népi demokráciák né-) pünket érdeklő színvonalas, szocialista szellemű kulturális termékeit. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy ellentétben a régebbi időszakkal, mi nem zárjuk el a közönség és az al­kotó művészek elől a kapitalis­ta országok haladó ‘kulturális alkotásait sem. Azt azonban nem helyesel­jük, hogy vezető fővárosi szín­házaink a mai életünkkel fog­lalkozó magyar dráma megte­remtéséért és színrehozásáért folytatott, sokkal több fárad­sággal, vesződséggel és bizo­nyos mértékig nagyobb kocká­zattal járó harc helyett — a könnyebb ellenállás vonalán haladva — repertoárjaikat a művészileg és eszmeileg egy­aránt alacsony színvonalú nyu­gati művekkel töltik meg, olyanokkal, mint a »Családi ágy«, »Teaház az augusztusi holdhoz«, »Tojás« és társaik. Mi vezető színházainktól azt várjuk, hogy harcolja­nak a szocialista, realista színműirodalom megterem­téséért: ez nemcsak az irodalom, hanem a színház feladata is. Azt is elvárjuk, hogy segítse­nek jóvátenni a szomszéd né­pekkel szemben elkövetett mu­lasztásokat, amelyek gyökere még a Horthy-korszak ál »kul- túrfölényében« és vad soviniz­musában rejlik. Dramaturg­jaink ahelyett, hogy a mai nyugati irodalom kispolgári szemléletét tükröző alkotásai­ban kotorásznának, hogy fel­színre hozzanak egy nem is egészen friss »tojást« — néz­zék át és tanulmányozzák a szomszéd népek klasszikus és mai irodalmát, kultúráját, hoz­zák színre ezek legjobb alko­tásait. Az »Optimista tragé­dia« és a »Svejk« példája bizo­nyítja, hogy az igazi művészi sikert csak ezen az úton lehet elérni. Üdvözöljük azokat a szín­házakat, amelyek nem riadtak vissza a nehézsé­gektől és megtették az el­ső lépéseket a mai magyar dráma színrehozatalában. akik bátran színpadra merték hozni a Szovjetunió és a test­véri népi demokráciák szín­darabjait. Csakis ezen az úton haladhatunk tovább, ha azt Brüsszel (Reuter). A brüsz- szeli világkiállítás első napjá­nak estéjén látványos tűzijá­tékot rendeztek. A fővárostól a vásár színhelyéig húzódó körülbelül hat kilométeres út­szakaszon teljesen megállí­tották a forgalmat a tűzijáté­kot néző tömegék. A mentők­A magyar tudomány és kultúra munkásai, a ma­gyar értelmiség, amikor a szocializmusért küzd, nemcsak teáját maga és népe érdekében cselek­szik, de segítségére van a válaszút elé került nyu­gati értelmiségnek is: kül­detése abban áll, hogy sa­ját példájával segítsen másnak is la szocializmu­sért folyó harc útját vá­lasztani. akarjuk, hogy a színház meg­felelően hozzájáruljon dolgozó népünk kulturális felemelkedé­séhez. — Azok a hibák, amelyek nálunk a nyugati kapitalista kultúra kispolgári és polgári világnézetet árasztó darabjai­nak terjesztése körül kétség­telenül fennállnak, mindjárt érthetőbbek lesznek, ha meg­nézzük, hogyan véleked netk erről népünk ellenségei, a nyugati emigráció tollforgató tagjai. A londoni irodalmi új­ság március 1-i számában Asbóth Elemér »A szellemi folytonosság« címen elemzi a budapesti »Nagyvilág« című folyóirat munkáját, amelynek tudvalévőén az lenne az első­rendű f eladata, hogy ismertes­se a magyar olvasóközönség­gel, a mai világirodalom szo­cialista hajtásait és eredmé­nyeit. Ez a cikk éppen azt tartja a folyóirat érdemének, hogy ott Dürenmatt, De Coc- tesu, Kaffka műveit lehet ol­vasni minden kommentár nél­kül, s azt tartja hibájának, ha Dalmatovszfeij vagy Vera Inh'ber verseit közlik. A szer­ző a Nagwvilág munkáját ele­mezve, arra a megállapításra jut, hogy »a jó külföldi iroda­lom megismertetése, s ezen be­lül a Nagyvilág munkájának milyensége is — a marxista- leninista terminológiával él­ve — harci kérdés Magyaror­szágon, s ebben a harcban egyan-lőre és eddig a sztálinis­ta — zsdanovi erők maradtak alul«. Ezek után érthető, ha a fo­lyóirat a következő dicséret­ben részesül: »A Nagyvilág ma a magyar irodalmi élet egyik legfontosabb és legpozi- tívebb jelentősége«. Reméljük, hogy a Nagy­világ szerkesztőségében dolgozó kommunisták és pártonkívüliek nem fe­lejtik cl Bebel intelmét, s megkeresik és kijavítják azokat a hibákat, ame­lyek miatt az ellenség di­cséri őket. Kállai Gyula befejezésül a Szovjetunió párt- és kormány­küldöttségének magyarországi látogatásáról beszélt és a töb­bi között megállapította, hogy ez a látogatás a proletárinter- nacionalizmus nagyszerű meg­nyilvánulása volt és még szo­rosabbra fűzte népeink barát­ságát. Kállai Gyula elvtárs beszéde után több hozzászólás hang­zott el, majd Antes István pénzügyminiszter válaszolt a vita résztvevőinek. Többek között elmondotta, hogy az esetleges beruházási megtaka­rításokból, ha azt a tsz-moz- galom fejlődése szükségessé teszi, további anyagi erőforrá­sokat biztosít a termelőszövet­kezeti beruházások növelésé­re. Az Országgyűlés a költségve­tést és a költségvetési tör­vényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az Országgyűlés ülésszakát Rónai Sándor zárta be. nek sok dolguk akadt, mert so­kan elájultak a kimerültség­től vagy a tömeg szorításától. A tűzijáték után a tömeg szétoszlott, sokan az »angol- parkot« keresték fel, mások a »vidám Belgiumot«, a vásár mulatónegyedét, ahol ingyen sört osztottak. mivel segíti hazánk kultúra fát a Szovjetunió? Vezető színházaink műsor- politikájáról Százezer látogató a brüsszeli vásár első napján Az irodalmi hét záróműsora Ma este 7 órai kezdettel az SZMT kultúrtermében kerül sor a somogyi irodalmi hét befejező eseményére. Megnyi­tót dr. Páti Ferenc tanár mond, Mesterházi Lajos író. saját műveiből olvas fél. Ez­után a Kaposvári Csiky Ger­gely Színház művészei, Rutt- kai Ottó, Tallós Endre, Hor­váth Sándor és Veszeley Má­ria somogyi írók műveiből ad­nak elő. A műsorban fellépnek a Liszt Ferenc Zeneiskola ta­nárai is, Balikóné Ittzés Ir­ma, Harsányi József, vala­mint Könnyei János. Ezzel a műsorral befejeződik a somo­gyi irodalmi hét. — Állat- és kirakodóvásár lesz április 21-én, hétfőn Sió­fok községben. — A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság Somogy megyei Elnökségének elnökévé Sási János elvtársat, a Somogy megyei Tanács VB elnöteher- lyettesét választották meg. — A televíziós rádiózás he­lyi problémáiról rendez anké­tet a TTIT műszaki szakosz­tálya április 21-én, hétfőin es­te 7 órai kezdettel, a TTIT Bajcsy-Zsilinszky utca 19. alatti klubjában. Vitavezető: Jakó András tanár. — Lenin születésének 87. évfordulója alkalmából ápri­lis 21-én, hétfőn este 7 órákor a Helyőrségi Tiszti Klubban ünnepi megemlékezést tart az MSZMP megyei és városi bi­zottsága. Beszédet Csáfcvári János elvtárs, az ÍMSZMP vá- j rosi bizottságának titkára mond. — Kisegítő gyógyszertár nyílik április 22-én, kedden délelőtt 10 órakor Tapsony községben. — Újjászerveződött a nagy­atádi KTSZ-ek énekkara. Az énekkarok tagjai lelkesein ké­szülnek a KISZÖV megyei küldöttgyűlésére. — Fennállásának ötödik év­fordulóját ünnepelte a Sparta­cus Sportkör. A jó munkát végző dolgozóknak jelentős pénzjutalmat osztott ki a sportkör vezetősége. — Nyereségrészesedés a Nagyatádi Fonal-gyárban. Az üzem 400 dolgozója között mintegy 395 ezer forintot osz­tottak szét nyereségrészese­désként, amely összeg 22 na­pi keresetnek felel meg. 12 dolgozót 200—200 forint juta­lomban részesítettek. A ti­zenháromszoros éfljüzem dolgo­zói igen meg vannak elégedve a magas nyereségrészesedés­sel. — Az iskolai tanulók járá­si dalosünnepét április 20-án, vasárnap 13 órai kezdettel ren­dezi meg a fonyódi járási mű­velődésügyi felügyelőség a ba- latonboglári kultúrházban. A dalos bemutatón a járás leg­jobb iskolai kórusai, tánccso­portjai, színjátszói és szavaiéi vesznek részt. — Uj talpprés gépet készí­tett a Csurgói Napsugár Ve­gyesipari KTSZ. A gép ra­gasztott talpú cipők gyártásá­hoz szükséges. Egy munkame­netben tíz pár cipő talpalása végezhető el. A gépek folya­matos gyártása a kisipari szö­vetkezetek gépellátását bizto­sítja. — A hét végén ismét Ka­posváron játszik a Somogyi Állami Bábszínház. Vasárnap délután 4 órai kezdettel a ze­neiskola Bartók-termében Móra: Csal a vári Csalavér cí­mű bábjátéka kerül előadás­I ra. Merényletek Algériában Párizs (MTI). AJgéria több pontján az elmúlt 24 órában ismét számos merénylet tör­tént. Batnában gránátok rob­banása három sebesülést, Stif- ben egy kézigránátos támadás egy sebesülést okozott. Cons­tantine városában egy algériai kézigránátot dobott egy fran­cia ejtőernyős lába elé. Az ej­tőernyős nyomban meghalt, öt járókelő megsebesült. Nyújtson segítséget a lakosság a tanköteles gyermekek összeírásához A városi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága felhívja azokat a szülőkéit, akiknek gyerme­kei az 1958—59. iskolai évben iskolakötelese'kké válnak, hogy a tanköteles összeírással kap­csolatban az őket felkereső pedagógusoknak a pontos adatszolgáltatással nyújtsa­nak segítséget. Az összeírás 1958. április 19-én egész nap itart. összeírásra kerül min­den olyan gyermek, aki 1951. szeptember 1. és 1952. augusz­tus 31-e között született. Felkérjük azokat a szülő­ket, akik az összeírás időpont­jában nem tartózkodnak ott­hon, hogy gyermekeik nevét, születési helyét, évét, hónap­ját és napját, az édesanya le­ánykori nevét, lakcímét je­gyezzék fel és hagyják 'hátra a házmegbízottnál vagy szom­szédnál. Mikecz János vfo-elnök. Franci aorizsí " válaszúton Párizs (MTI). René Coty francia köztársasági elnök csü­törtökön befejezte hagyomá­nyos tanácskozásait a nemzet­gyűlés és a köztársasági ta­nács pártcsoportjainak elnökei­vel. Az UDSR parlamenti cso­portjának elnöke, Rover Du- veau a köztársasági elnöktől távozóban kijelentette: »Két és fél év óta három egymást követő kormány bukott meg az algériai kér­dés miatt. El kell ismerni, hogy ez alatt az idő alatt majdnem ugyanazt a poli­tikát követtük. Ennélfogva politikát kell változtatni«. A köztársasági szocialisták részéről René Cotynál járt Tri- boulot kijelentette: javasolta Coty elnöknek, hogy mindenek­előtt Jacques Soustelle-t bíz­zák meg a kormányalakítással. Soustelle egyébként egy meg­nyilatkozásában a De Gaulle tábornokhoz folyamodás mel­lett szállt síkra, egyébként pe­dig azt javasolta, hogy a po­litikai pártok kössenek egy­mással fegyverszünetet és ‘kor­látozott időre, lehetőleg egy évre, adjanak teljhatalmat bi­zonyos területeken a követke­ző kormánynak. A köztársasági tanács kom­munista csoportja részéről Wal- deck L’Huillier jelent meg a köztársasági elnöknél. René Cotyval folytatott tanácskozása után kijelentette: az a kormány, amely az előzőnek a politikáját akar­ná követni, ugyanolyan belső ellentétekbe ütköznék és ugyanarra a sorsra lenne kárhoztatva. Hozzátette: az al­gériai háborút folytatni bármi­lyen formában annyit jelent, mint előkészíteni azt, hogy az Egyesült Államok rátegye a kezét Észak-Afrikára ugyan­úgy, mint ahogy eljárt Dél- Vietnammal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom